Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-10 / 59. szám
I9Ö0. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Építsen fürdőt Karcag népe ~~ Czinege Lajos elvtárs országgyűlési képviselő beszámolója — Egy napon váratlanul kedves vendég érkezett Karcagra a vásártéri kútfúrás színhelyére: Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. A sikeres fúrást végzett dolgozók örömmel újságolták, hogy a kút ma már percenként 2 ezer liter, 75 Celsius fokú melegvizet ad. A látogatást követően került sor a városi tanács nagytermében Czinege Lajos elvtárs országgyűlési képviselői beszámolójának megtartására. — Jelentős értékkel gazdagodtunk elvtársak, — mondotta már bevezetőben. — Ennek a víznek nemcsak az új kórházat kell majd fűtenie, de azt a primőrtelepet is, mely ugyancsak felépítésre vár. Nagyszerű feladatok ezek, mégsem szabad ennyivel beérnünk; azt javaslom, fogjon ösz- sze Karcag népe és minél előbb építsen városi fürdőt Tág tér nyílik ott a társadalmi munkára és a személyes áldozatvállalás más formájára is. Mint megyénkben számtalan példa volt erre, ajánlom, hogy készpénz felajánlással is siettessük a fürdő megvalósulását. Megyénk országgyűlési képviselője a későbbiekben szólott a tavalyi frontáttörésről, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért hatalmas eredményről. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom előretörése nem okozott terméskiesést. Egy korábban elhangzott javaslatra válaszolva foglalkozott Czinege elvtárs Karcag további iparosításának kérdésével. Egyesek a köny- nyűiparban látnák legszívesebben tevékenykedni a nőket, a fiatalokat. — Ez az állásfoglalás jószándékú, de téves — intett a szónok — a milliókba kerülő ipari üzem éppen korszerűsége folytán csak kevés személy részére biztosítana újabb munkalehetőséget. Gondoljuk meg: ma már egy dolgozó 5—6, sőt több gép működésére ügyel fel. Más a fejlődés helyes iránya Karcagon! Termelőszövetkezeteinknek nemcsak a korszerű agro- és zoótechnika segítségével, de a gyalog-munkaerő nagyobb- arányú igénybevételével is kell fokozniuk termelékenységüket. Számokban szinte kifejez- hetetlen, hogy közös gazdaságainkban hány asz- szony, leány, fiatal találhat biztos megélhetést. A belterjes gazdálkodásnak nem utolsó követelménye a munkaigényes, nagy jövedelmet biztosító növények termesztése. A megyei pártbizottság első titkárának országgyűlési beszámolóját számos hozzászólás, értékes javaslat követte. Ezekre válaszolva Czinege Lajos elvtárs megnyugtatta a jelenlevőket, — hogy a kórházépítés elhatározott tény. Az építőmunkához 1961 tavaszán hozzálátnak. Még ennél is előbb — már az ősz folyamán — megkezdődik az új nyolctantermes iskola építése. £ Bátrak, merészek a jászsági asszonyok Csaknem száz, igen lelkes asszony jelent meg a nőtanács jászberényi aktíváján, hogy meghallgassa Pádár Jánosnénak, a nőtanács járási elnökének a tavalyi esztendő gazdag munkásságáról szóló beszámolóját. Es azt is, mit készül megvalósítani 1960-ban. A részletes beszámoló igazolta, hogy régesrég a múlté már az a felfogás, hogy az „asszonyféle” nyergelje odahaza a küszöböt, szólni pedig ritkán szóljon, mert a szava úgysem ér el tovább, mint a kemence melege. A jászsági asszonyok a mezőgazdaság múlt évi nagy forradalmi változása idején ott serénykedtek mindenütt, ahol az új világ kerekét forgatták. A beszámolót követő huszonegy néhány hozzászólás viszont azt is bizonyította, hogy az asszonyok a most következő hónapokban még nagyobb lendülettel akarnak előrehaladni, mint eddig. A termékeny vita során megállapították, hogy legkésőbb május elejétől kezdődően bölcsődékre, napköziotthonokra van szükség, ezeket a termelőszövetkezeteknek kell szervezniük, irányítani- ok, természetesen a tanács segítségével. De az asszonyok munkalendületét elsősorban mégis a sok versenykihívás mutatja. A hatvannégyéves Varga Mihályné, a jászfelső- szentgyörgyi Petőfi Tsz tagja, aki a múlt évben a esir- kenevelésben dolgozott és 450 munkaegységet szerzett, a húszéveseket is baromfitenyésztési versenyre hívta. Méhész-tanfolyam indult Karcagon Termelőszövetkezeti gazdák részére a megyei tanács VB mezőgazdasági osztálya és a MÉSZÖV méhész szakbizottsága a karcagi Mezőgazdasági Technikumban egyhetes továbbképző tanfolyamét indított. Megyénk közös gazdaságaiból kereken negyedszáz méhész érkezett Karcagra. A megjelenteket Horváth András, a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának vezetője köszöntötte. A tanfolyam előadói országosan elismert szaktekintélyek; így dr. Búza László fő- állatorvos, az Állategészségügyi Kutató Intézet dolgozója, Bak Ferenc, az OMSZK osztályvezetője, Kulcsár András, a Földművelésügyi Minisztérium méhészeti főfelügyelője. A szövetkezeti méhészek részére hétfőn kezdték meg a továbbképzést. Elsőnek Alattyán fogadta el a kihívást, de a következő pillanatban követte Jásztelek, Jászfényszaru és Já- noshida is. A jászfényszaruiak részéről viszont Jáger Béláné mondta el versenykihívását, amely arról szól, hogy az asszonyok ebben az évben 280—300 munkaegységet teljesítenek, de hangzott el versenykihívás a termelőszövetkezeti székházak rendbehozásáról is, s mindegyiknek akadt elfogadója, ügy, hogy az aktívaülés végülis a járási elnökséget kérte fel a versenykihívások írásbeli ösz- szesítésére és terjesztésére. A nőtanács aktívája tehát igen érdekesen igazolta, hogy a nők az új élet útján bátran haladnak előre. Balogh Lászlóné Puszta- monostorról teljes joggal hasonlította a mai nők munkáját az egri nők hősi küzdelméhez, Poldi Józsefné Jász- fényszaruról azt is elmondotta, hogy a kertészetben az asszonyok munkája túlszárnyalta a férfiakét. De minden jel arra mutat, hogy nincs baj a szívükkel sem, mert Péter Lászlóné szintén Jászfényszaruról az egész gyűlés helyeslő tapsa közben mondotta el, hogy az asszonyoknak kell otthonossá tenni a termelőszövet- kezetet Ezért született a határozat, hogy a nőtanács kéréssel fordul valamennyi tsz-hez: minél több ügyes, talpraesett nőt vegyenek be a vezetőségbe. A lelkes, tettekre mozgósító aktivaülés végén arra is történt határozott vállalás, hogy azt a körülbelül ötszáz asszonyt, aki a tsz-ben még nem dolgozik, okos, türelmes, felvilágosító szóval belevonják a munkába. — r-a — Jászágótól "Túrkevéig — Termelőszövetkezeti levelezőink írják — Jászágói eredmények A Kókai László Tsz zár- számadási közgyűlésén ismertették, hogy ki mennyi részesedést kap. Mészáros Béla évi keresete 37 ezer forint volt, Sulyok János 27 000 forintot keresett. A Kókai Tsz-ben az átlagos havi jövedelem meghaladta az 1 500 forintot. Sokan vettek kerékpárt, világvevö rádiót, szobabútort. Még jobb eredményt ért el az 1958-ban alakult Rákóczi Tsz. Itt 55,64 forintot ért egy munkaegység, ami 2 ezer forintos átlagkeresetet jelentett. Debreceni Ottó az iparból jött a tsz-be. Tíz hónapot dolgozott és év végén 28 ezer forint jövedelme volt. Mészáros István alapító tagja a tsz-nek, ő 32 ezer forintot keresett. Jól kerestek a nők és a fiatalok is. Szabó Ferenc- né alig hat hónapi munkája után 10,861 forintot kapott, ifj. Pesti József mindössze 3 hónapja dolgozott a tsz-ben és több mint 8 ezer forintot keresett. Mozsár József 20 éves fiatalember tíz hónapi munkája után 2i ezer forintot kapott. Községünkben a KISZ szervezet aktívaülést tartott, ah'l a Hatolok 59 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak az állatférőhelyek építésénél. A nőgyűlés asz- szonyai védnökséget vádoltak a baromfinevelés fölött. Elhatározták, hogy mindnyájan egy pár tyúkot adnak be a tsz-be, a törzsállomány létrehozására. Ezenkívül a árubaromfi nevelésére mindenki egy tyúkalja csirkét ad be a közösbe. Az idő enyhültével a tsz- ekben hozzáfogtak a baromfi- féröhelvek építésé néz, a tri- gyahordáshoz és megindult az élet a földeken is, — írja Nagy Mátyás elvtárs. Jelentés a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ből Termelőszövetkezetünk az elmúlt gazdasági évben komoly eredményeket ért el. Mi azonban — figyelemoe véve a második ötéves terv irányelveit, a kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatait — múlt évi eredményeinket minden téren igyekszünk túlszárnyalni. — Ennek figyelembevételével készítettük el az 1960. évi tervünket, költségvetésünket A növénytermesztésben 3127 kát. hold búzaterületünkön 13 mázsás átlagot akarunk elérni. Az őszi árpából 18, a tavaszi árpából pedig 14 mázsa átlagtermést terveztünk. Növelni igyekszünk ipari növényeink hozamát Képzőművész-szakkörben A jászberényi Fémnyomő és Lemezára gyár kultúrotthonában népes képzőművész-szakkör működik. Tagjai hetenként két alkalommal összegyűlnek és Bokros László, szolnoki festőművész irányításával fejlesztik tudásukat. Fenti képünkön a szakkör két legifjabb tagját oktatja Bokros László. is. Cukorrépából 220, 650 holdas rizs területünkön pedig holdanként 15 mázsás termést irányoztunk elő. Szövetkezetünk összes kukorica területével benevezett és leszerződött a 30 mázsás mozgalomba. Tagságunk hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére biztosította a munkaversenyt. Brigád és munkacsapatvezetőink, de egyes tagjaink is több vállalást tettek tervünk teljesítése, illetve túlteljesítése érdekében. Ennek jegyében fogtunk hozzá 350 kát. hold új rizs- telep beépítéséhez is. Lukácsi István Vörös Csillag Tsz. Elvetettük a mákot, vetjük a tavaszi árpát Zagyvarékasról a Haladás Tsz életéből ad hírt Három János főkönyvelő levele. i— Március 3-án — í'trjo — befei ztük 80 hold má :« vetését, 4-én már vetet tűk a tavaszi árpát. Termelős zövet- kezetünk dolgozói mo: it már teljes ütemben dől goznak azért, hogy a múlt évi! jlÁ~- számadás eredményét idén is elérjen. A mai napon megérkezett 4 ezer naposbaromfi, ennek értékesítése is növeli majd a jövedelmet. — t?j belépő tagjaink közül ki kell emelnünk Jánosi Ferenc, Gallai Mihály, ifj. Borsos Menyhért, Fábián János elvtársakat, mint fogatosokat, akik a rossz időjárás álltaiméval is minden munkanapon dolgoztak. Sokan az idős tagok közül is felveszik a munkát. Például a 72 éves Polónyi Frigyes bácsi, kijelentette; ki se bírja, hogy ne dolgozzon, Tiszaderzsen megindult a tavaszi munka Két tsz van községünkben, az Uj Barázda és a Szabadság. Mind a kettőben nagy lendülettel megindult a tavaszi munka. Az Uj Barázda Termelő- szövetkezet tizenkét vetőgéppel fogott hozzá az árpa vetéséhez. Ezideig már több mint 100 holdat elvetettek. Az őszi vetések fejtrágyázását közel 200 kát. holdon már elvégezték. A termelőszövetkezet terve szerint 450 holdat öntöznek, amelyből 40 hold kertészet, a többi kukorica és cukorrépa. A termelőszövetkezet 150 holddal nevezett be a 30 mázsás mozgalomba. A Szabadság Termelőszövetkezetben elvetettek 10 hold mákot, 47 hold borsót, most vetik az árpát. A termelőszövetkezet idén 150 hold öntözését tervezi, de ezzel alighanem bajok lesznek, mert a múlt évben megvásárolt öntöző géphez csőberendezést a mai napig sem tudtak vásárolni. Munka után esténként a c A Tisza-híd krónikája me telt tehát benne hazánk fiainak. S később? 1695-ben pusztult az Alföld. A karcagi református egyház feljegyzése szerint: ......a Tatár ránk jött, akkor mi nd Vány a, mind Túr, mind pedig az egész föld elpusztult, Szolnok felé szaladtunk, jut eszembe, hogy az hídra nem botsájtotta az Német az futottaltat, le taszigálta a’ hídról, osztán minden szekeret egy aranyért botsájtott által". — Ez volt a helyzet saját hazánk kellős közepén! Hallatára évszázadok múlva is indulatos lesz az ember. Régi idők, égető emlékek. 1753-ban a Törő Pál mozgalom jeles embereit ezen a hídon viszik várfogságra. S amire már a szolnoki öregek is emlékeznek: 1909 március idusán elvitte a jég a szolnoki fahidat. Három év múlva került helyette kőpil- léres vashíd. Az első világháború záróakkordjaként felrobbantották. Utódját — 1944-ben — hasonló sorsra tagok igen nagy kedvvel látogatják a tsz kultúrtermében a televíziós adásokat, a fiatalok pedig klubestékre járnak. Somod! Éva Tiszaderzs Beloruszt kapott a Lenin Tsz » írja Sági János, tiszaburai levelezőnk - meg egy szórófejes öntözőberendezést. A tagság befejezte a gazdasági szerszámok, munkagépek javítását. Többen a fakitermelésnél, gallyazásnál dolgoznak. Ladányi Zsigmond a tsz mezőgazdásza sokat beszélget a tagokkal a 30 mázsás kukoricatermelésről. Igyekszik meggyőzni a kételkedőket arról, hogy a 30 mázsás termés megfelelő istálló és műtrágyázással, jó talajmunkával, többszöri és idejében végzett növényápolással már az idén elérhető. A ropogós százas Idős, nagybajúszú cigány, középkorú embert Invitál befelé a tiszasülyi kiskocsmába. — Gyere, fizetek egy pohár sört. A csapos kiméri, isznak. Az idős cigány vadonatúj ropogós százassal fizet. Történetesen magam is ott voltam, s egy-egy kisfröccs mellett a Sallai Tsz vezetőivel beszélgettem, — Látja azt az embert? — kérdezi egyikük. — A mi tagunk. Nagyon jól dolgozik. Kérdezze meg tőle, mit keresett. Közelebb hívja az öreget, s az ismerősen kezetráz mindnyájunkkal. — Farkas Alajos — mutatkozik be katonásan, s aztán az első kérdésre büszkén sorolni kezdi: — Négyszázhúsz munkaegységem volt nekem, kérem, pedig már negyvennyolcéves elmúltam. Kaptam 11 mázsa búzát, 6 mázsa árpát, több mint egy mázsa rizst, cukrot is mázsán felül, meg 5,460 forintot. Tavaly márciusban jöttem a Sallaiba. Azelőtt évig az abádszalóki Ler ben dolgoztam. Cigány , gyök, de igazán megbeCo^ nek. Én mondom magán —• magyarázza hé* hogyha rendesen ember, akkor jé Egy falusi ? az idős cigán szerzett ropog zet. Kfilönöv majdnem „A szolnoki Tisza-híd — Szolnok sorsa. Négy évszázad óta öröm és jólét, bánat és pusztulás volt miatta a város osztályrésze." — Milyen találó Kaposvári Gyulának, a szolnoki Damjanich Múzeum vezetőjének megállapítása. Állok a „halálraítélt” hídon, s idézem mindazt, amit a múzeumvezető jóvoltából tudok erről a fontos átkelőhelyről. Mellettem a készülő ideiglenes híd pillérjeit hegesztők erősítik. Fénylő szikrák hullanak a mélybe. A cölöpök aljánál csónak áll, fürkésző tekintetű ember néz fel belőle. Északra síma, töretlen a felszín. Valamikor ott, a Zagyvatorkolat fölött építette magyar szakemberekkel és magyar rabokkal a török az első állandó hidat a Tiszán. 1562-őt írtak akkortájt. A tölgyfacölöpök maradványából még őriz néhányat a mélység... A híd karbantartása közmunkaként Debrecenre hárult Nem sok öröjuttatták a németek — ismételten átkos emléket hagyva Szolnokon. A mostani csővázas hidat 1946-ban adták át a forgalomnak. Ideiglenes jelleggel készült. Még 2—3 hónap, aztán fürge munkáskezek átemelik a vascölöpökre, ott „segédkezik” 1963-ig, míg régi, megerősített pillérjeire új híd feszül. Állok a hídon. Hűvös szél seper a folyó felett, késő téli hópelyhek szálldogálnak. Nyüzsög az élet mindenfelé. A Halászcsárda melletti részen a szükséghíd Tokajból érkezett toldalékét szereli Olári István, Németh Lajos, Erdei Illés, s ki győzné felsorolni a nevüket. Legalább olyan körülményes volna, mint eddigi munkahelyük sorbaszedése. Nem mintha „vándormadarak” lennének, hiszen 20—30 éve növelik a MÁVAG hírnevét, csakhát „mindig van valami”. A cölöpverőt például már Algyőire kell küldeni, új híd épül ott is, ahogy mondják. Olári István már Egyiptomot is megjárta, hidat vert a muzulmánoknak — akárcsak elődei, de nem ingyen, hanem napi másfél fontért — nem úgy, mint elődei. Vezetőjük, Szalai Dénes mérnök Kínát is megjárta. Itthon rádiótornyokat is épített — legutóbb a szentesi TV-állo- mást. Van tehát szakismeretük, biztosan jó lesz a szolnoki híd. Az uszoda mellett monoton kopács'lással kőfaragók dolgoznak. Farkas Ferenc, a MÁVAG részlegraktárosa figyeli őket, s ki-kinéz a híd felé is. Több mint 20 évig dolgozott „ott kint”, örvénylő mélység felett szerelve a hídszerkezeteket — s joggal büszke erre .., A Hídépítő Vállalat dolgozói a szükséghíd parti pillérjét betonozzák. Tavaly jóné- hány heti előnyt szereztek. Remélhetőleg az idén sem adják alább, s napjaink krónikása emlékeztetőül írhatja az utókornak: Békés, alkotó korunk egyik szülötte, a minden eddiginél nagyobb, erősebb, s szebb szolnoki Tisza- híd dolgozóinak helytállása eredményeként — az új ártéri híddal együtt — határidő előtt elkészült, * ' ’ & B.
