Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

1960. március 9. SZOLNOK MEG TB NtPLAP 3 A NOMOZGALOM tevékeny részesei HEGYALJAI FERENCIVÉ, szolnoki Bin hó úti házi­asszony BAGI LÁSZLÓNÉ, fűtőházi dolgozó Szövés nélküli textilgyártás Két évvel ezelőtt a Könnyű­ipari Minisztérium megbízta a Budapesti Műszaki Egye­tem szerveskémiai, techno­lógiai és textiltechnológiai tanszékeit, keressenek új el­járást, amellyel szövés nél­kül lehet textíliát előállítani. Az eljárást kidolgozták, sőt már elkészült az első gép is. amely egyelőre géptisztító­rongyot és háztartási törlő­ruhákat gyárt majd szövés nélkül. A szövés nélkül gyártott géptisztító rongyok féléven belül forgalomba kerülnek. (MTI) Napi 2 tonnával több cellulózé A „Cellgyár" évi TMK-járól A földbe süllyesztett akná­ból felfelé tódult a gőz. El­dugult a levezető nyílás. Ép­pen, mikor a fő gőzvezetéket cserélték ki. — Baj, baj — mondogat­ták az emberek, kiknek a felszálló párában csak le­felé hajló alakjuk egybe­folyó halvány körvonalait láttam. Továbbmenve a Szolnoki Papírgyár cellulóze- gyártó részlegében egyebeket is tapasztaltam. Néhány mé­terrel a már említett „gőzös esettől” az volt a baj, hogy az első percekben alig lát­tam valamit. A színpadszerű, emelkedő „pódiumokon”, a gépek mellett, a falaknál, csővezetékeket, hegesztettek, s a hegesztőpisztolyok láng­ja egészen misztikus fényű­nek tűnt a párás, homályos levegőben. A száz köbméte­res kádak propellermeghajtó művei darabokra szedve, „fürdésre” várakoztak. Hogy egyrészük miben fürdőit? Bizony nem szamártejben, mint Néró római császár hit­vesének volt szokása, még csak nem is borocskában, ha­nem olajban. A fürdő gázolaj volt, de az is csak azoknál az alkatrészeknél, amelyek „megérdemelték”. — S amelyik nem? — Azoknál nemcsakhogy nincs „fürdetés”, de még ma­radás sem — feleli dr. Mol­nár László, a cellulózegyár vezetője, aki Bállá Dezső mérnökkel együtt lépett elém a gőzből az osztályozó mű­helyben. — Nem értem! — Pedig egyszerű, használt alkatrészek újakat állítunk be.., Az el- helyett LlI lyozó beállítása a földszin­ten). Konkrétan, az eddigi 18 tonna napi cellulózéval szemben a nagyjavítás után 20 tonnát termelünk. m S csak az ezután követke­ző párbeszéd végén derült ki, hogy megváltozott az új­ságíró programja. Értjük ez­alatt, eredeti célunk az volt. hogy a cellulózegyártásró! írunk, most pedig kiderült, lehetetlen, mert éppen a szo­kásos évi, három hétig tartó gyári TMK-ra érkeztünk. Sőt, február 29 óta egyik napon sem lett volna szeren­csém, azóta dolgozik ugyanis a gyár lakatos és segédmun­kás gárdájának zöme a nagy­javításokon, ahol még ipari­tanulókkal is találkoztunk. Fiatal tanulók mosták éppen slagokkal a földszinti osztá­lyozó kódjait, így hát jobb­nak láttuk tovább állni, mi­előtt mi is kapunk egy „zu- hárét”. Dr. Molnár László útköz­ben megmagyarázta: — Nemcsak a normál, ha­nem a korróziós elhasználó­dást is javítjuk ezekben a napokban. Olajozást, hegesz­tést, alkatrészcserét, mosást s minden egyéb műveletet elvégzünk, hogy biztosítsuk a folyamatos munkát egész év­ben. A fizikai dolgozók és a műszaki vezetők közösen dol­gozták ki a javítás tervezetét és közös a végrehajtás mun­kája is. — Utána? — Még többet akarunk termelni. Nemcsak a javítást, hanem a kisebb technológiai módosításokat is elvégezzük (például úl cellulóze-oszlá­Érdekes ilyenkor, „szét­szedve” is a „cellgyár”. Hegy mégis milyen'1 A földszinti osztályozó (egyúttal fehérítő és teker­cselő) részről már lehet némi fogalma az olvasónak, ennek leírásával kezdtük. Viszont a szecskázógépek szétszedése, összeszerelése (Polgár István vezetésével ipari tanulók végzik) vagy az osztályozó- ban a magelevátor „helyre- pofozása” nem is olyan egy­szerű. Igaz, Miskolczi István bácsi egyik legjobb lakatosa a gyárnak. Ardó Lajossal együtt jópárszáz vödör ta­lajvizet mert ki a gép alól s már mondja is Stanga Béla főművezetőnek: hogyan kel­lene visszanyomni a fránya talajvizet. Lassan lendül bele a szóba, s ha jól emlékszem, ezzel a mondattal fejezte be: „Kohtraanyákkal erősítettük meg a gyenge vasakat a por- talanító dobnál”. Nem sokat értettem ebből, de már nem akartam tovább zavarni a mestert, így hát nem is kér­deztem meg. mit jelent a fenti mondat „magyarul”. Inkább Stanga Béla főmű­vezetőhöz fordultam. — Mi volt az eddigi leg- nehebb része munkájuknak? — Az új osztályozó elhe­lyezése és szerelése a föld­szinten ... Közben a szecskázóba ér­tünk, ahol a TMK-munka már befejeződött. Kísérőm légedetten mutat körbe, pil­lantása megállapodik egy oonton s így fejezi ki gondo­latát: — A portalanítódob — amint látja — munkára kész. Feljebb, a töltőtérben mintha egy afrikai őserdő óriás-kígyója vedlene: a cir­ka húsz méter hosszú szállí­tócsiga nyújtózkodik — al­katrészpikkelyei mellette he­vernek, a padló betonján. Csend és nyugalom van itt is, akárcsak a gömbfőzőte­rem három óriásgömbiének tövében. Itt még ezután fog­nak munkához, de már most megtudtuk: az átalakítás után már a gőztárolóból kap hajtóanyagot a három gömb s ezáltal — részben — a ka­zánház is tehermentesül. Az emeleti fehérítő részleg két darab 70 köbméteres kádja már részben „levizsgá­zott”. Kitakarítva, megvizs­gálva várják az új mosódo­bot, ami valószínűleg meg is érkezik az osztályozók kija­vítása után. Fentiekben korántsem ad­tunk teljes „keresztmetsze­tet” a tavaszra készülő új „cellgy árról”. Nem írtunk még a TMK-műhelyről, ahol Aradi László művezetővel az élen Hernádi Ferenc, Fekete János, Pélyi László s a töb­biek tulajdonképpen a mun­ka dandárját végzik. Műhe­lyük úgyszólván „kórháza” a „cellgyár” berendezéseinek, a beteg, sebesült alkatrészek kerülnek ide gyógyításra. Azok, amelyeknek javítására a helyszínen nincs lehetősé­gük a „doktoroknak”. S a „doktorok” örömmel gyógyí­tanak, de szeretnének végre néhány fontos „gyógyszert” megkapni, ami jelenleg „hiánycikk”: csővezetékeket, villamoscikkeket és így to­vább. Mert a cellulózegyárnak március 19-re teljes mérték­ben munkába kell állnia. — bwbor — Javuló minőség, gazdaságosság, emelkedő termelés a felszabadulási versenyben Megyénk üzemeiből egyre gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére mind nagyobb méreteket ölt a szocialista munkaverseny, így van ez a helyiiparban is. A dolgozók megtárgyalták az 1960. évi feladatokat, a tech­nológiai eljárások továbbfej­lesztését, a tervezés és a ter­melés tartalékainak feltárá­sát. A vállalati tervet műhely­részekre osztották. A dolgo­zók elsősorban a minőség ja­vítására, az anyagok ésszerű felhasználására, a gazdaságo­sabb termelésre, az egy főre jutó termelés növelésére tet­tek felajánlást. A Szolnoki Vasipari Válla­lat munkásai például meg­fogadták. hogy tervüket 6,5 százalékkal túlteljesítik s 3 százalékkal csökkentik ön­költségüket. A Kunszentmártoni Vas­ipari Vállalat dolgozói azt ígérték, hogy kifogástalan munka mellett éves tervüket 12 százalékkal szárnyalják túl, műszaki fejlesztéssel, újí­tásokkal csökkentik önköltsé­güket. Gépi berendezésekre és felújításokra közel 27 ezer forintot fordítanak ezért El­határozták, hogy éves verse­nyüket nagyobb ünnepeinken szakaszonként értékelik. A Mezőtúri Vasipari Válla­latnál a termelékenység fo­kozása és a gazdaságos terme­lés érdekében 75 ezer forin­tot költenek gépek felújításá­ra és saját erőből is alakíta­nak át gépeket A Szolnoki Építő- és Javító­ipari Vállalat munkásai arra tettek ígéretet, hogy éves ter­vük 600 ezer forinttal való túlteljesítése mellett a leg­messzebbmenőkig segítik az idén a termelőszövetkezetek megerősödését. A Jászberényi Asztalosipa­ri Vállalat munkaverseny cél­kitűzései között szerepel a szakmai képzés növelése. Az ottani Ruházati Vállalat ha­sonló meggondolásból tovább­képző tanfolyamot indít. Ez is segíti, hogy a vállalt — 34 ezer forintot kitevő — költ- ségszintcsökkentést elérjék. A helyiipari vállalatoknál megalakultak a szocialista munkabrigádok címért küzdő csoportok is. Biró Mihály HVDSZ MB-elnök. Ébresztő, ÉPSZER Vállalat c és akik még vele alszanak! Tele a kis szoba. Heves ] mozdulatok, formázatian I hirtelenséggel kimondott nyo­matékos hangsúlyú szavak, talán elhamarkodott ítéletek­kel. — Értsd meg, elvtárs, a múlt évben is másfél millió forintot úsztattatok eL Ebben az esztendőben nem károsod­hatnak a termelőszövetkeze­tek. — Te is értsd meg. hogy a feletteseink jóvoltából ma is itt állunk anyag nélkül. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán vitatkozók mérséklés nélküli kifejezései érthetők is. Huszonnyolc ter­melőszövetkezeti létesítmény sorsáról van szó. Az építke­zéshez még hozzá sem kez­dett (jó, az anyag egy része már a helyszínen van) a Szol­nok Megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vállalata — to­vábbiakban ÉPSZER — s ilyen szerződési javaslattal hozakodott elő: „Ebben az esetben”, „abban a helyzet­ben” az építkezések befejezé­se átnyúlik 1961-re. A szokás hatalma. Az ÉP­SZER ugyanis 1958-ban 1 mil­lió, 1959-ben másfél millió fo­rint értékű termelőszövetke­zeti beruházással adós. Csak a múlt évi mulasztás 200 te­hén férőhelyét jelenti. Most hát berendelték őket: vagy szerződésben szavatolják a 7,6 milliós beruházás időbeni elkészültét, vagy megvonatja tőlük a kivitelezést a mező- gazdasági osztály. Az 5-ös Mélyépítőipari Vállalat úgy is jelentkezett volna munká­ért. Annak anyaga, embere, mindene megvan, azonnal kezdhetné az építést. S itt van a kutya elásva. A minisztériumi vállalatok sohasem szűkölködnek anyag­gal. Azt is beszélik, az Épí­tésügyi Minisztérium nem örült az ÉPSZER leadásának, s tán be akarja bizonyítani, hogy a tanácsok képtelenek még vállalatok igazgatására. Rár ez psnthen min^ba nem is járnának messze az igaz­ságtól. Legalább is nagyfokú tehetetlenségről van szó. Az ÉPSZER szakmunkások­kal, segédmunkásokkal, szak­emberekkel ellátta magát. Ez az, amennyit rábíztak, s amit saját hatásköréből megtehet. Az építőanyagok kiutalásá­nak beszerzése már a Szolnok Megyei Tanács Tervosztálya és az Építési és Közlekedési Osztály monopóliuma. Na hi­szen az sem lenne baj, ha be­csülettel el is látnák ebbeli munkakörüket. De... Már ott is sántit valami, hogy az Országos Tervhivatal meglepően kevés anyagot bont az ÉPSZER Vállalatnak. Az Épületszerelő Vállalat ugyanis három évvel ezelőtt még tatarozó minőségben mű­ködött. Akkor más társválla­lat egyesülésével profil-válto­zás történt, építő vállalattá lépett elő. Ámde ezzel egy- időben nem következett be a felemelt anyagkiutalás, ami teljesen érthető lett volna. Nagy a valószínűsége, hogy a két felettes megyei tanácsi osztály nem is sokat tett azért, hogy több anyagot kap­jon új feladatának megfele­lően az ÉPSZER. Haraszti elv­társ '(megyei tanács tervosz­tálya) védekezéseiből köny- nyen ez a következtetés von­ható le Az isten útjait már csak valahogyan kiszámította az emberiség, a bürokráciáét még nem. A mezőgazdasági osztály szerzett faanyagot, 80 ezer kéve nádat ajánlott fel az ÉPSZER-nek. A nádat el is fogadta az ÉPSZER válla­lat. A kölcsönbe ajánlott fa­anyag átvételére gondolkodá­si időt kért, mert a tervosz­tály ..bonyolult könyvelési té­tel” címén nem szívesen ve­szi ezt a segítséget. Vagyishát van egy vállalat, amely fölött sokan bábáskod­nak, s közöttük elvész a gye­rek. A vállalat vezetőinek ke­ze kötött, a termelőszövetke­zeti építkezések évről évre befeipze+lenül maradnak. Na" gyon helyes, hogy a mezőgaz­dasági osztály beleunt az ál­matag állapotba, s kényszer­törésre akarja vinni az ÉP- SZER termelőszövetkezeti építkezéseinek sorsát. Tűrhe teilen is ez így tovább. S el­sősorban az ÉPSZER két fe­lettes osztályának kell meg­emberelnie magát. Nem mintha az ÉPSZER vezetői nyugodtan moshatnák kezüket. Kommunista veze­tők. Az ellenforradalom ide­jén, után a karhatalomban láttuk őket, nagy szolgálatot tettek az ellenforradalmárok leverésében. Egyszóval abban az időben derekasan vereked­tek. Most miért nem tudnak olyan lendülettel, állhatatos­sággal verekedni, képletesen szólva, vállalatukért, a ter­melőszövetkezeti építkezése­kért? Borzák Lajos Várakozás helyett megoldást! A jó szakember mindenütt aranyat ér, a termelőszövet­kezetekben is. Ezt ma mar alig tagadja valaki. Aláhúz­za azonban mindenki a jó szócskát, mert ez a lényeg. S benne foglaltatik minden lendület, tudás, bátorság, — kezdeményezőkészség s nem utolsó sorban az ügy mérhe­tetlen szeretete. A szövetkeze- zeti gazdák az ilyen agronó- inust szeretik, becsülik, tisz­telik. Sokszor mondják, bár lenne belőlük nagyon sok. Sajnos, egyik-másik terme­lőszövetkezetünkben ma még nélkülözni kénytelenek a szakembert, vagy megeléged­ni olyannal, amilyen éppen van. Ez a gond a jászapáti já­rásban is. Különösen az ál­lattenyésztés területén. Leg­utóbb panaszosan mondta Tóth István elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa, hogy a járás területén mun­kálkodó, mintegy 30 mező­gazdasági szakemberükből talán mindössze háromra mondhatják, hogy kiváló specialistája az állattenyész­tésnek. „Olyan szakemberek kellenének tucatjával, akik jó állattenyésztők” — s ez nemcsak Tóth elvtárs óhaja, hanem nagyon sok járási ve­zetőé. termelőszövetkezeti gazdáé. Mit lehetne tenni? A meg­oldás nem valami egvszerű. Mégis van egy-két dolog, — amit a termelőszövetkezetek már is megtehetnének annak érdekében, hogy később, eset­leg néhány év múlva rendel­kezzenek elegendő és kiváló szakemberrel. (Addig is per­sze körül lehetne nézni né­hány mezőgazdasági jellegű vállalatnál). Viszont érde­mes a tsz vezetők figyelmé­be ajánlani, az eddig még alig kihasznált lehetőségek, az ösztöndíjak alapítását. — Számos szövetkezeti gazda fia, lánya most végzi közép­iskolai tanulmányát. A ter­melőszövetkezeti vezetők ala­pítsanak számukra ösztön­díjat és a legrátermettebbet küldjék a tsz költségén egye­temre, neveljenek maguknak jó mezőgazdasági szakem­bert, elsősorban kiváló állat- tenyésztőket, vagy olyan spe­cialistákat, akikre legjobban szükségük van. Jó lett volna ezzel már persze évekkel ez­előtt is több gonddal foglal­kozni, dehát jobb későn, mint soha. Sz. P. Negyvenmillió forint önköltségcsökkentés, jobb szövetek A gyapjúfonó- és szövő­gyárak dolgozóinak 1960-ra tett versenyvállalásait most összegezték a Könnyűipari Minisztériumban. A gyapjú­ipar terve a tavalyinál 10 százalékkal több szövet gyár­tását határozza meg, ez min­den valószínűség szerint ki is elégíti a keresletet, ezért a vállalások nem a terv túltel­jesítésére, hanem a gazdasá­gosabb termelésre, a gyárt­mányok minőségének javítá­sára vonatkoznak. Az iparág dolgozói negyvenmillió forin­tot akarnak megtakarítani és ilymódon az önköltséget 1,3 százalékkal csökkentik. (MTI) Szerelik a Zetort A törökszentmiklósi gépállomáson a helyi Dózsa terme­lőszövetkezetnek két Zetort, több MIA és BIB motort, munkagépeket javítottak ki a patronázsmozgalom kere­tében. — Kép"-,rön Juh -sz József és Szécsi József a má­sodik Zetor sebességváltóját szereli össze.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents