Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-27 / 74. szám

Gyakorlati pszickológia 6. csípés SZATIRIKUS OLDAL I960 Napszemüveg Föltétlenül ismerik ezt a képet. Kiránduló társaság jön az utcán. Fiúk, lányok vegye­sen, barnán és zajosan. Nap­szemüvege természetesen mindannyiuknak van, kirán­dulás enélkül annyi, mint a rántotta tojás nélkül. A tár­saság napszemüvegkészlete kivétel nélkül tagjai nyakán lóg. Más kép: magas, símahajú, lenyűgöző megjelenésű fiatal­ember támaszkodik a vaskor­láthoz. Nadrágjának pepita- sága élénk összhangban van szökés bajuszkájávaL Ám a terepet feltétlenül napszem­üvege uralja. Nem is közön­séges, prózai szemüveg ez már, hanem műszer, drága­művű ékszerféleség, mely kí­vülről tükör, belülről zöld csoda, és barbárság egyálta­lán használni — mahagóni vitrinben, diadémok és koro­názási ékszerek közt lenne a helye. A bajuszos pepita mindezzel tisztában van, nem is helyezi füle mögé a férfia­sán kávébarna csontkampó­kat, hanem lezseren nyaká­ban lógatja a csodás, csodás napszemüveget. Vár... És jön is, akit vár! Nő. Nem meg­lepő, hogy napszemüvege van és az — természetesen a nya­kában lóg. Szolnoki DOLGOK A szolnoki polgárnak, ha nagyvárost akar látni, nem kell Pestre utaznia. Nagyváros vagyunk. Világváros! Ha Pesten felbontják az úttestet — nálunk is felbontják... Ha a fővárosban ostornyél világítást szerelnek fel — mi is megtesszük. (De még hogy — lásd Kossuth tér.) Az autóbuszon mi is tolongunk s ha lehet, bliccelünk; — és ha villamos járna, minden hónapban áthelyeznénk a síne­ket. Építünk, átalakítunk, áthelyezünk, renoválunk, fel­újítunk, fúrunk-faragunk — faragunk s fúrunk! Akár egy világvárosban— Nem akarunk lemaradni. MI LESZ A MACKÓVAL? Mackó-ügyben le vagyunk maradva... Nincs a városban egyetlen Mackó se’! Turmix van — Mackó nincs. Krém­kávé van — Mézes Mackó nincs... ! Hogy lehet Mackó nélkül élni?! Pesten minden sarkon van egy Kismackó, meg egy Nagymackó ... Ügy látszik, Szolnokon a Mackó a barlangjában maradt, Mackó­déval együtt, hogy gondos- kodjanak a Mackóutánpótlás­ról. Hátha mi is meggondol fűk és szükség lesz egy — kií- mackóra?! TÜNDE, VAGY MANÓ? Viszont van lokálunk! De még milyen?! Éjfél után bármelyik pesti zengerály megirigyelhetné. Igaz, hogy egész nap gusztusos, szerény cukrászda — krémessel, gesz­tenyepürével, málnaszörppel, de... De ha leszáll az est, a női felszolgálószemélyzet át­adja a hangerlit a férfiaknak, belevernek a dobba és a zon­gorába, leszállítják a nívót, felemelik az árakat és meg­kezdődik az asztalok között a táncnak nevezett rángatózás, S tejszínhab átadja helyét a rumnak — habroló a konyak­nak, s a Tündében sehol egy tündér, esetleg gonosz ma­nók, ördögfiókák és fiókördö­gök ropják a csacsacsát, meg a bugi-vugit. A vezetőség előrelátó és tapintatos! Ki­íratta, hogy; „Tánc közben tilos a lekérés!" «— de azt nem, hogy „Ittas egyént nem szolgálunk ki.1”, — mert ha kiíratta volna, akár be is zár­hatnák a müintézetet, mert a vendég ide már ittasan érke­zik, onnan, ahol a záróra, vagy ittassága miatt nem szolgálták ki. Igazi pesti lo­kál a Tünde, hogy a manó vinné el — de legalább is a részegeit és a hölgyikéket, akik kettesével—hármasával ülnek az asztaloknál és vár­ják, hogy táncolni vigyék őket— mert csak a lekérés tilos, “ a felkérés az teljesen szabad! Ismeretlenül is— ÉS LEGYEN VILÁGOSSÁG.. Okos emberek rájöttek, hogy a színház környéke kis­sé sötét. Már régen sötét. Legnagyobb meglepetésünk­re, szembe az épület homlok­zatával, két nagyfényű neon- égőt szereltek fel. Valame­lyik este. De csodálatos mó­don — csak egyetlen estére, mert másnap újra két hu- szonötös égő hirdette, hogy Thália papjai istentiszteletet tartanak. Igaza van annak, aki meggondolta a dolgot... minek az a nagy világosság?! És különben is Shakespeare modernebb, mint a neon... Shakespeare jobban világít, mint a neon... Csak azt nem tudom, mi lesz majd akkor, ha nem Shakespeare-t játsza­nak? — Mégis csak legyen világosság— Szereljék vissza a neont! KÁVÉ — KÁVÉ — BAB KÁVÉ Kávé ügyben sem marad­tunk le a főváros mögött. Ná­lunk is főznek rossz kávét is, meg jót is. És ha baj van a minőséggel, meg is magyaráz­zák a vendégnek az okát... „...talán mert gyorsan szaladt át rajta a gőz..." — „...gyen­ge a nyomás..." “ „...ji ká­vét csak jó géppel lehet..." ésatöbbi, ésatöbbi... Kedves kávéfőzők! Lehet, hogy van­nak a k^véfőzésnek fortélyai, fogásai, trükkjei... lehet és biztos, hogy sok minden kell hozzá. Jó gép, hozzáértés, szív — meg miegymás. De higyjék el, azért legfontosabb a kávé! Ez a módszer be­vált! Kávé — kávé <— babkávé! Szedő Lajos színművész Bürokrácia, óh! A hannoveri vasútigazga- tóságnál alkalmazott takarí­tónők jól mulattak azon a 34 oldalas értekezésen, amelyben az igazgatóság kioktatja őket a pályaudvarokban elvégzen­dő takarítási munkálatokról. A jellegzetesein német érteke­zés megállapítja többek kö­zött, hogy „a meleg víz sok­kal hatásosabban oldja a szennyet a hideg víznél”. — Felvilágosítják a takarítónő­ket arról is, hogy „tisztogatá­si munkák gyakoriságát az elszennyeződés méreteihez kell szabni”. A rengeteg effé­le bölcsességet tartalmazó füzet, bár nagyon szórakozta­tó olvasmánynak bizonyult, mégis bosszúságot okozott az asszonyoknak. Megállapítot­ták ugyanis, hogy a papír mi­nősége miatt a brosúrát ab­laktisztításra nem lehet fel­használni. (Az ..Arbeiter Zeitungn-ból.) Ohó! — mondaná egy auszt­ráliai pápua, aki tudvalevőleg mind ezideig a kultúra el­ső, legalacsonyabb lépcsőjére sem mászott fel, ennek kö­vetkeztében teljesen primitív és gyakorlati érzéke keve­sebb, mint nulla — de hát miért nem a szemén van? Ha már egyszer szemüveg. Vagy miért nem hívják nyaküveg­nek, ha úgyis a nyakon vise­lik? És miért hordja egyál­talán ott? Már megbocsássa­nak, egyszerű vadember va­gyok, belátom, szellemi ké­pességeimre nagyon büszke nem lehetek — de ezt még­sem értem. Csak te ne szólj bele abba, hogy hol hordjuk a napszemüveget... te, te pu­pák pápua! Kortársaim, modernek va­gyunk, egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Ez a nyakban lógó szemüveg köte­lez! Kötelez arra, hogy to­vábbfejlesszük a dolgot Miért ne viselhetnénk, pél­dául, nyakkendőnket a fü­lünkön? Micsoda impozáns és lenyűgöző látvány lenne: halvány türkizkék csokor- nyakkendő — bíborvörös ki­pirult fülön... Vagy: csillo­gószárú, elegáns lovaglócsiz­ma az ember karjára húzva (hivatalnokoknak különösen célszerű, nem kopna ki a kö­nyökük oly könnyen). Miért ne járhatnánk nyáron kucs­mában és báránybőr bundá­ban, télen pedig úszónadrág­ban, á la fügefalevél? És miért ne lehetne a .padlás a pincében és a szuterén a 29- ik emeleten? Hogy hol itt a logika? Ugyan kérem, fantáziánk van, és nem vagyunk már gyerekek. Sem korlátolt pri­mitív pápuák. Na hát akkor! D. Cy. A tisztaság így csak — Szörnyű ez a por. Mikor legutóbb Szolnokon Jár- — Jaj kérlek! Azóta felemelték m utcaseprők lét . mám. sem voltak Uven Borosak az utcák, számát. MOZI J ! Tök hal so f- • . 18 ÉVEN PEUH.lgU.NgK , Kislakásépítők Jelvényszerző szenvedély A mesterségesen keltett csi­béknek gondoskodásra van szükségük. Kiderült, hogy a tyúknál sokkal megfelelőbb gondviselő az olyan kakas, amelyik nőstény-hormon in­Anyáskodó kakas jekciókat kap. Sokkal gondo­sabban foglalkozik a csibék­kel, sétálni viszi őket és megmaradt „férfias tulajdon­ságai” állítólag „nevelő” ha­tással vannak rájuk.

Next

/
Thumbnails
Contents