Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-26 / 73. szám

I960, március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s (ÖITÄtDH Próbázás az Ibolya őrsben Március 9-én a szolnoki 4579. sz. Vámos Ilona úttörő csapat otthonában a pajtások izgalommal várták Kiss Istvánná csapat- vezető pajtást, aki 11 órakor próbáztatta őket. Az Ibolya őrs tel­jes létszámmal megjelent. Az Őrs a próbázást jelentéssel és őrsi indulóval nyitotta meg. Azután énekeltünk, az olvasott regények­ről, elbeszélésekről számoltunk be. Megfejtettük az egymásnak küldött titkos írást. Retter Gabriella úttörő tudósító, Szolnok. Amiről a „Hősok könyvének6* lapjai C/ mesélnek ... Nagyszerű feladatot Jcapott úttörőtársadalmunk a fel- szabadulás 15. évfordulójának méltó megünneplésére. Nyomról nyomra végigkísérik e feladat teljesítése során úttörőszövetségünk tagjai a felszabadulás óta megtett utat és közben megismerkednek azokkal az eseményekkel is, amelyek a felszabadulás előtti időben történteik. Fontos, hogy fiatalságunk jól megismerje á fejlődés hatalmas eredményeit és mindezeket összehasonlítsa a múlttal. Azzal, amiről a felnőtt társadalom tagjai a szü­lők, nagyszülők, veteránok mesélnek. Így lesz tisztább szemléletük és így tudják majd értékelni saját életüket, helyesen felmérni a mai és elmúlt társadalmi rendszer kö­V issza jövünk Hékre zötti különbségét. A SZOLNOKI UTTÖRÖK által készített Hősök könyve olvasgatásakor elsősorban ar­ról Edződhettünk meg, hogy ifjúságunk a csapat és rajve­zetői kar, szervezőtestület Út­mutatásával rendkívül széles­körű, komoly kutatómunkái végzett. A megszerzett és ki­állított dokumentumok Szol­nok városról, létesítményei­ről, az itteni dolgozók életé­ről, harcairól adnak hű ké­pet. A 792. sz. Achim András úttörőcsapat Szolnok köz­parkjainak fejlődését és a közúti Tisza-hidak történetét, szemlélteti. A — múltról — jelenről és jövőről — adnak bű képet. A 2814. sz. Petőfi Sándor csapat bemutatja nyomolvasói munkájában, — milyen nagyarányú lakásépít­kezés folyt a felszabadulás óta városunkban, és pontos ismertetést közöl képekkel il­lusztrálva az i,,Alcsiszigeti Állami Gazdaság” fejlődésé­ről. A 769 sz Damjanich János úttörőcsapat a Szolnoki Cu­korgyár felszabadulásának történetét dolgozta fel. Képet ad további fejlődéséről is, — igen értékes adatokkal, ké­pes dokumentációkkal. A 4991. sz. Braun Éva úttörő- csapat pajtásai Szolnok új nagyvárosi negyedét mutat­ják be, a jelenlegi állapoto­kat összehasonlítva a hábo­rús pusztításokkal. BÉKEGALAMBOT RÖP- TETÖ úttörőlány képe díszí­ti a 136. sz. Zrínyi Ilona út­törőcsapat Hősök könyve tábláját. A lapokon Szolnok város fels?abadulásának pon­tos leírását, a város ősi tör­ténetét, a megváltozott szol­noki munkáscsaládok életét mutatják be az olvasónak. — Értékes adatokat közölnek a Kultúra a népé című lapon, amelyben a felszabadulás óta észlelt és napról-napra fej­lődő kulturális életet doku­mentálják. A 4580. sz. Kállai Éva út­törőcsapat a lebombázott va­sútállomásról írnak. A bom­bázás alkalmával szolgálatu­kat ellátó, elesett vasutasok névsorát közük megrázó ké­pes bizonyítékokkal. Az Al- csi-pusztai 4584. sz. Matrozov csapat nyomolvasói munkájá­ban az Alcsiszigeti Gépállo­más életét, működését tárja elénk kartonjain. A II. Rákóczi Ferenc úttö­rő vizicsapat Szolnok felsza­badulásával kapcsolatos do­kumentumokat gyűjtötte ösz- sze. Értékes eredeti leveleket szemléltetnek a Szolnokért harcolt és elesett szovjet har­cosok családtagjaitól. Alexan­der Gerskovics levele, aki jelenleg a Szovjetunióban él, egyik értékes személyes do­kumentum a Szolnokért fo­lyó harcokról, j A 2957. sz. Zrínyi Ilona csapat a felsza­badulási emlékmű építését, a Tiszamenti Vegyiművek épí­tését és a város fontosabb iparágainak fejlődését dol­gozta fel képes ábrázolással. A 4579. sz. Vámos Ilona csa­pat Napsugár őrse: A peda­gógusok megváltozott életét, a Mókus őrs: Nevelési intéz­ményeink fejlődését, a Hóvi­rág őrs egészségügyi intéz­mények fejlődését szemlélteti sok képes dokumentummal. A 703. sz. Damjanich János csapat 1. raja a szolnoki Ut- törőház történetét, második raja a szolnoki munkapiaeot eleveníti fel. A 2815. SZ. HAMÄNKATÖ úttörőcsapat a Fűtőház törté­netét, fejlődését dolgozta fel, valamint a város út és vilá­gítási viszonyait a két szál pallótól — a fénycső világí­tásig. A 2813. sz. Csokonai csapat értékes adatgyűjtése a Kisgyep fejlődését mutatja be 15 év alatt. A 768 sz. Zrí­nyi Ilona csapat a város fel- szabadulásának első napi eseményeit és a Papírgyár fej­lődését ismerteti az olvasóval. A szolnoki úttörők által ké­szített Hősök könyve hama­rosan felkerül Budapestre az Országos Úttörő Elnökség Nyomolvasó Parancsnoksá­gához és igazolja, hogy az itteni úttörő pajtások becsü­lettel teljesítették a felada­tot Sok fontos dologról szó esett egy januárban tartott, járási vb-ülésen Kunhegye­sen. Többek között arról, hogy az úttörők, a kiszesek részére otthont kellene te­remteni. Összecsengő „igen”-t kiáltott erre a vb; leglelke­sebben Borbély Eszter járási úttörő titkár, Földes Béla, a járási pártbizottság munka­társa, Bohács Antal KISZ- titkár s Kovács Sándor mun- kásőrparancsnok helyeselt. A legutóbb mondott — a mun­kásőrökkel tartott megbeszé­lés után — elvtársai nevében felajánlást tett: — Mi, munkásőrök vállal­juk, hogy 150 ezer téglát ki­verünk, kiégetünk. Segítsen a téglagyár is; adjon kemencét. A termelőszövetkezetek és a sütőipariak porszénnel segí­tenek. Sajnos, mihamar kitűnt, hogy efajta segítségre — éves tervének veszélyeztetése nél­kül — nem vállalkozhat a téglagyár. Más megoldás után kellett nézni. Az építkezéshez értők —, közöttük Szilágyi Sándor és Kovrig Antal munkásőr — kiszámították; elég 51 ezer tégla is, a többi nem baj, ha vályog. Minek tagadjuk, mi­kor a vályogvetés került szó­ba — megcsappant a lelkese­dés. Kovács Sándor méltán bosszankodott, de nem mu­tatta Inkább arról beszélt, A riadólánc Jól működik. A pajtások egymás után ér­keznek a mezőhéki kultúr- házba Nemrég mentek haza, de ha riadó van, akkor min­den úttörő tudja kötelessé­gét. Megszokott már náluk a fegyelem, ez az életükhöz tar­tozik. Másképpen nem bírná­nak a termelőszövetkezetük­kel sem. — így van ez rendjén — mondja Győző Béla, a csapat vezetője —, pedig nincs ná­lunk fegyelmező. Nem is volt soha A csapattal, őrsökkel megbeszéljük részletesen a feladatot. A végrehajtásért a kollektíva felelős. A mulasz­tást a pajtások teszik szóvá, s így a felnőtteknek bele sem nagyteremre, több kisebb he­lyiségre, hol a szakkörök működnek. Megvan a lelke­sedés. Jó párezer tégla kerül a régi piactér parkosítása után. Szakértő irányításban sem lesz hiány. Ami múlha­tatlanul kellene még: 100 ezer forint. Tanakodtunk, honnan ve­gyük. A községfejlesztési alapból el nem lehet csípni — a fürdő amugyis sokba ke­rül. „Felülről” kérni? __Ez le nne a legkönnyebb; de nem bizonyos, hogy a legeredmé­nyesebb. És a spekuláció köz­ben kitűnt: erős Kunhegyes község, s még erősebb, ha a környező falvakra is számít­hat. A négy kunhegyesi ter­melőszövetkezet, a téglagyár, a vízgépészeti vállalat, az öt­éves ügyvédi munkaközös­ség, a gépállomás, a földmű­vesszövetkezet; a környékben Tiszagyenda, Tomajmonosto- ra ..., — egyre-egyre mi jut­na a 100 ezer forintból? Nem sok. A munkásőrök a forint­gondok megodása előtt az anyagproblémákra is figye­lemmel voltak. Tudakozód­tak, érdeklődtek — végül megállapíthatták: minden olyan anyag, amely az úttö­rőházhoz kell, beszerezhető. A kunhegyesi járáson, a községen a sor. Kisújszállás, Karcag is kun lakta helység. — amit az odavalók megvaló­síthattak, arra a kunhegyesi- ek is képesek. — b. z. — kell szólni. Mégis talán a legjobb ..fegyelmező” az, hogy van a csapatnak termelőszö­vetkezete. A munkában ösz- szeszoktak a pajtások. Szere­tik, féltik egymást. A tanulás és a munka tette eggvé őket. De talán beszéljenek a csa­pat tagjai. Vígkedélyű, mégis komoly kis társaság gyűlt össze a kultúrházban. A kialakuló új községről beszélünk. — Mert mint ők mondják, nem so­káig lesz már itt i ez a nagy sár. Kikövezik az utat és ak­kor gyorsan lehet közleked­ni. Villanyunk is lesz rövide­sen, rádiót, televíziót vesz­nek — újságolják. Akadályverseny A tizenegyedik akadály is­kolátokhoz vezetett vissza benneteket. Úgy hiszem, ott­hon éreztétek magatokat. — Most az úttörő teremben ját­szunk egy szoba-játékot, amit megírtok nekünk is. — Most már nem megyünk ki a terepre, hanem a 12. aka­dályt itt az iskolában oldjuk meg. Nem lesz nehéz a kérdés, különösen azon őrsöknek, amelyek a Forradalmi Nyom­olvasó Parancsnokság paran­csára úttörő-becsülettel helyt­álltak az elmúlt hónapokban, írjátok meg, milyen forra­dalmi nyomokra jutottatok a parancs kiadása óta. Egész biztos, volt olyan élménye­tek, amely nagyon a szíve­tekhez nőtt. írjátok meg, melyik'volt az? Mivel úttörő-szobátokban vagytok és együtt van a csa­pat, az őrs, énekeljünk egyet. A nyomolvasás idején éneket is, forradalmi dalt is tanul­tatok az idős elvtársaktól. ír­játok le, melyik volt az? Az éneklés után beszéljük meg azt. hogy a forradalmi nyom­olvasást miért nem hagyjuk abba hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulója után, ha­nem tovább őrizzük a kedves emlékeket és felkeressük máskor is az idős elvtársakat, akik oly sokat meséltek ne­künk arról az életről, amiért annyit harcoltak, szenvedtek. Mi úttörők fogadjuk meg azt, hogy a forradalmi nyom­olvasás alatt hallott hősi tet­teket felhasználjuk úttörő­A nyolcadikosoknak tesa- szük fel a kérdést Nem tévedtünk, mert az ál­talános iskolát végzőknek megvan a tervük. Hegedűs Pista a mezőtúri Mezőgazda- sági Gépipari Szakiskolába pályázik. A tanultakat Héken szeretné hasznosítani. Mint mondja — lesz itt rám szük­ség a faluban. A lányok gimnáziumba mennek. Taskó Julianna a „Pajtás” Termelőszövetkezet jelenlegi elnöke orvosnak ké­szül. Úgy mondja — mire végzek, a község is felfejlődik és kell az orvos. Hasonló cél­lal tanul gyógyszerésznek Tőrös Anna pajtás is. 12 állomással és sajátunkat a 12 pont szel­lemében alakítsuk, és hű gyermekei leszünk hazánk­nak. a Magyar Népköztársa­ságnak. Ismét játszunk és éneke­lünk, majd elbeszélgetünk a 12. pont jelentőségéről és az­zal búcsúzunk egymástól, hogy ez az akadályverseny, melynek 12 állomását sikerrel megoldottuk, előbbre vitt bennünket az úttörő szövet­ség célkitűzéseinek megvaló­sításában. A 12. állomás s egyben akadályversenyünk végére érkeztünk. Közöljétek velünk a feltett kérdésekre a választ úgy, hogy leveletek legké­sőbb március 31-ig beérkezzen az Úttörők Fórumához. Cím: Szolnok megyei Néplap, Szol­nok, Tisza Antal u, 2. Úttö­rők Fóruma. Kedves Pajtások! Az „akadályverseny 12 ál­lomással” értékelését április 2-i Úttörők Fórumában hoz­zuk tudomásotokra. A leg­jobbakat díjazzuk. ' FILM Miként válnak a sivár, ko­pasz hegyek virágzó termő­földekké az ember átalakító munkája következtében — ez a témája a VIRÁGZÓ HEGYEK című új kínai filmnek, amelyet most for­gatnak a pekingi filmstúdió­Orsvezetők továbbképzése a Uttörőházban munkánkban. Élen járunk a tanulásban, csapatunk életét ban. — ab — Munkásőrök javaslata: r Épüljön Attöröház Kunhegyesen Hétfőn délután az Úttörő- ház termeiben gyülekeztek Szolnok őrsvezetői, akik ré­szére továbbképzést rendez­tek. Három honvédtiszt elv­társ jött el a Kiegészítő Pa­rancsnokságtól, hogy a pajtá­sokat megismertessék a tér­képhasználat, térképolvasás tudományával. Az őrsvezetők nagy figyelemmel kisérték Varga Béla elvtárs előadását, aki érdekesen magyarázta meg a térkép és a tájoló hasz­nálatát. Nyomban, az előadás után a szabadban gyakorolták a megszerzett ismereteket a pajtások és nagy lelkesedés­sel végezték a térkép betájo­lását és a tájoló különféle alkalmazását. Az őrsvezetők a tanultakat a legközelebbi őrsi foglalko­zásokon már tovább is adják őrseiknek. így válik a to­Nem ismeri a baromfi ne­velési szerződés feltételeit? MEGTUDJA A földműves­szövetkezeti KINEK HOGYAN 30..'.? Kínai népmese vábbképzésen nyert hasznos gyakorlati ismex'et mind több úttörő kincsévé. Reméljük, hogy e tovább­képzési alkalmakon mindig ilyen lelkesedéssel és lét­számmal vesznek részt az őrsvezetők és szívesen adják tovább őrsük tagjainak a ta­nultakat. Báli István úttörő tudósító Rendkívül izgalmas és változatos egy vasútállomás élete. Hát még, ha naponta több gyorsvonat, sőt nemzet­közi vonat fut rajta keresz­tül. Mennyi mindent mesél­hetne az ott átsuhanő sok ezer utas ... Ezért választot­tuk, mi az Ibolya őrs tagjai, hogy felkutatjuk a karcagi állomás történetét. Munkáik során nagyon értékes támo­gatást kaptunk Tóth Pál elv­társtól, az állomás oktatójá­tól, aki az itteni állomás leg­idősebb dolgozója. Sokat és szívesen beszélt nekünk Tóth elvtárs a felsza­badulás előtti nehéz vasutas életről és minduntalan 8sz- szehasonlította a jelent a hogy ő maga — nem szégyel- li a vályogvetést. Tisztes, fon­tos munka; különösen, ha a jövő nemzedék érdekében kell elvégezni. — Mint áll e percben az úttörőház ügye? — érdeklőd­tünk Kovács Sándor elvtárs­tól. — Sorolom. Kész a terv; múlttal. Most sokféle szociális gondoskodás könnyíti a va­sutasok életét. Jobbak az utazási feltéte­lek is. Mikor volt, kulturvá- róterem, bölcsőde, napközi a nagyobb állomásokon? Mi­kor gondoltak arra, hogy a nehéz munkát végző vasuta­sok kulturális és szórakozá­si igényeit kielégítsék. Bi­zony hatalmas változás tör­tént a felszabadulás óta va­sutasaink életében. A beren­dezések technikai fejlődése is arról tanúskodik, hogy új, — más időket élünk. S a vasu­tas társadalom ma fokozott megbecsülésben részesül. Lajtos Mária Karcag Az erdő sűrűjében, bar­langjában élt egyszer egy tu­dós ember. Mindig olvasott, olvasott és nagyon sok min­dent tudott. Egyszer össze­hívta az erdő állatait és így szólt hozzájujc: — Tudom, hogy mindnyá­jatoknak van valami pana­sza. Egyiknek, hogy hosszú a farka, másiknak, hogy rövid, a harmadik azt szeretné, ha fülei nagyobbak lennének, a negyedik, hogy az orra ki­sebb. Mondjátok meg nekem, kinek mi a panasza és én or­vosolni fogom, mindenkinek úgy, ahogyan akarja. Az állatok egymásra néz­tek nagy csodálkozással és nem szóltak. — Na, te majom! Akarod-e, hogy szebbé tegyelek? — Engem? Szebbé? — kiáltotta szinte vérbenforgó szemekkel a majom. — Ki mondta, hogy nem vagyok szép? Ugyan, kinek lenne rá- nagyobb szüksége, hogy meg­szépítsék, mint a medvének! Annyira be van nőve szőrrel, hogy azt sem lehet, megálla­pítani hol van az orra, hol a szeme. Csak nézzetek rá! — Rám mondod ezt? — bő­gött fel a medve. — így be­szél az, aki irigykedik rám! Jobb lenne-e, ha olyan orrom lenne, mint az elefántnak? Az ugyan nem is orr, hanem valóságos farok, csak nem hátul hordja, hanem elől. Igaz viszont, hogy ilyen orra nem mindenkinek van! — Nekem nagyon megfelel ez az orr! — trombitált az elefánt és kissé megütögette a medve vállát. — Jó az, ha hosszú az orr! De nézd meg, hogy a lónak milyen hosszú a feje, ezt nem tudom se- hogysem megérteni... — Na és, ha hosszú a fe­jem ?... — és hátravetetie büszkén a fejét, hogy min­denki gyönyörködhessen ben­ne. — Mondjátok, kedveseim, miért lenne rossz, hogy ilyen hosszú a fejem? Nicsak, a bi­A karcagi pajtások nyomolvasói munkájából I valynak kerek feje van, ami­lyen senkinek a világon. És ez aztán igazán nem valami szép! — Nem gondolnám! — zsörtölődött a bivaly. — Néz­zétek meg, hogy a vadkannak milyen csúnya feje van és olyan orra, mint neki van, nincs senkinek! — Mondhattok, amit akar­tok! Nem cserélem el sem a fejemet, sem az orromat! A majom orra lapos, sokkal rosszabb, mint az enyém! A majom félrehúzta a szá­ját és fölényesen ennyit mon­dott: — Persze, akinek nincsen keze, az megelégszik a nagy orrával is! Hallgatta a bölcs az állatok vitatkozását és végül így szólt hozzájuk: ■ — Látom, hogy mindenki magát tartja legkülönbnek. így hát nem csinálok semmit, veletek, maradion mindenki olyan, amilyen most!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents