Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-23 / 70. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március 23. őszinte barátság a martfűi cipőgyár dolgozói es a szovjet emberek között A világnézeti egység jegyében Hruscsov feleségének íranciaországi programja PÁRIZS (MTI). N. Sz. Hruscsovot hitvese is elkíséri franciaországi útjára. Nyina Hruscsova párizsi tartózko­dásakor De Gaulle tábornok feleségének társaságában szerdán délután a Necker- kórházba látogat el. Csütör­tökön Louis Joxe közoktatás- ügyi miniszter feleségének kíséretében a Claude Monet Líceumban tesz látogatást. Roger Frey miniszter fele­sége lesz Hruscsov hitvesé­nek harmadik párizsi kísérő­je, vele a La Fayette Áru­házba megy. Pénteken Jac- quinot államminiszter fele­ségével együtt a Louvre Kép­tárat keresi fel. Amíg N. Sz. Hruscsov a Pavillon-Dauphi- neban sajtóebéden vesz részt, Nyina Hruscsova. tisz­teletére Couve de Murville- nek, a francia külügyminisz­ternek a felesége ad ebédet. A francia nők meleg ro- konszenvvel várják Hruscsov hitvesét, akinek kedves egy­szerűségéről a sajtóban, rá­dióban és televízióban már sokat láttak, hallottak. Cseh-kínai szótár A pekingi egyetem tanárai és hallgatói új cseh-kínai szótárt szerkesztettek, amely a második ilyen természetű Kínában megjelent szótár. — 1957-ben Sanghajban jelent meg az első cseh-kínai mű­szaki szótár. Peking (Uj Kína). Az Iraki Kommunista Párt (új nevén: Népi Egységpárt) nyilatkoza­tot adott ki, amelyet Zeki Khairi, a párt vezetője írt alá. A nyilatkozat megindo­kolja, miért kérte a párt a kormánytól működésének en­gedélyezését. A nyilatkozat részletes visszapillantást vet az Iraki Kommunista Párt dicső tör­ténetére és arra a vezető sze­repre, amelyet a párt az ira­ki népnek nemzeti független­sége kivívására és megszilár­dítására irányuló küzdelmé­ben a július 14-i forradalom előtt és után játszott. A forradalom kezdete óta a kommunisták, a nép más hűséges erőivel együtt hősie­sen szembeszálltak az ag­resszióval és összeesküvések­kel, megvédelmezték a nem­zeti kormányt, valamint a nép küzdelmének eredmé­nyeit. Tehát semmiképpen sem véletlen — folytatja a nyilat­kozat —, hogy a nép nagy tö­megei szeretettel és bizalom­Mennyit A Központi Statisztikai Hivatal munkatársai rendsze­resen figyelemmel kísérik, hogyan gazdálkodnak a mun­kás és alkalmazott családok, hogyan osztják be a fizetést, mennyit költenek élelmiszer­re, ruházkodásra, szórakozás­ra és egyebekre. A havon­kénti vizsgálatok alkalmával általában másfélezer család háztartás staszlikáját készí­tik el, s jobbára a. nagyobb létszámú, kisebb jövedelmű „famíliákat” keresik fel. A legutóbbi háztartás-sta­tisztika számai érdekes képet nyújtanak a lakosság élet- színvonalának emelkedéséről, a művelődés, kultúra iránti növekvő igényről. Az adatok­ból kiderül például, hogy míg 1956-ban, 1957-ben egy fő kenyérfogyasztása átlago­san havi kilenc és fél kiló felett volt, addig ma már jó- val kilenc kiló alatt marad. Kevesebb lisztet és száraz- tésztát fogyasztunk, viszont iával több tej, tojás kerül az asztalra. 1955-höz viszonyítva tgrásszerűen, mintegy kétsze­resére emelkedett a vaifo­A magyar-szovjet baráti kapcsolatok felelevenítésére vállalkozott Martfűn Törzsi József MSZBT titkár, s eb­ben segített neki az utóbbi három évben: Lajtos Béla, Szöllősi József, Kálieh An­dor. Gallyas Jánosné, Murá­nyi Irén, Kigler József, Du­nai Mátyásné és még sokan mások a Tisza Cipőgyár dol­gozói közül. Munkájuk gyümölcseként az eleinte alig látogatott „barátság-szoba” ma már alig tudja befogadni a 150— 200 főnyi érdeklődőt egy-egy előadás alkalmával. — Először a szovjet munkások életével akartuk behatóbban megismertetni dolgozóinkat — számol be Törzsi József —, s ezért ipari és mezőgazdasági kiállítást rendeztünk. Zenei sorozatot is indítottunk és minden év­ben megtartottuk a szovjet film és könyv hetét. A Szov­jetunióban jártak élménybe­számolóin és a természettudo­mányos előadásokon már nemcsak a tagok, hanem a kívülállók is szép számmal vettek részt. A barátság megerősítésé­hez azonban nem volt elég a kiállítások és előadások tartása. Személyesen kellett megismerkedniök a dolgozók­nak a szovjet emberekkel s erre csak akkor tudtak alkal­mat találni, amikor — a saj­nos még most sem egészen kész művelődési házban — helyiséget kaptak. Ettől kezdve a „barátság-szoba” szinte soha sein volt üres, mai tekintenek pártunkra. Ezeknek a tényeknek tuda­tában folyamodtunk engedé­lyért, hogy pártunk törvénye­sen politikai tevékenységet folytathasson. A nyilatkozat ezután utal arra, hogy amicor kihirdet­ték a gyülekezési jogról és a pártalakítás szabadságáról szóló törvényt, a párt a tör­vénnyel szembeni bizonyos fenntartásai ellenére a tör­vénynek megfelelő kérelmet nyújtott be a párt megalakí­tására' és gondosan ügyelt arra, hogy tiszteletben tartsa mindazokat a korlátozásokat és teljesítse mindazokat a feltételeket, amelyeket a tör­vény előírt. Azonbán a üg né­hány nappal a törvényszabta határidő lejárta előtt választ kapott a belügyminisztertől. Ez a válasz gyakorlatilag ar­ra irányult, hogy megakadá- lyoza a párt törvényesítését. „Mi voltunk az egyetlenek, akik megkülönböztető tisz­tességtelen elbánásban része­sültünk — állapítja meg ez­zel kapcsolatban a nyilatko­költünk? gyasztás, ugyanakkor jóval ritkábban szerepel a háztar­tások étrendjében a bur­gonya. A statisztikusok kimutatást készítettek a megfigyelt ház­tartások „kasszájába” befolyó összegekről is. 1955-ben az érintet családok egy kereső tagjára jutó átlagos munka­bér 1125 forint volt — 1959 harmadik negyedében ez az összeg már 1484 forintra emelkedett. A keresetből a háztartások legtöbbet .élelmi­szerekre költenek, a házi pénztárak második legna­gyobb kiadási tétele a ruház­kodás — de nem sokkal ke­vesebb jut lakberendezési tárgyakra, bútorokra, szőnye­gekre, rádiókra, háztartási gépekre és más tartós fo­gyasztási cikkekre. A műve­lődésre, szórakozásra, tanu­lásra ma több mint kétszere­sét költjük az 1955. évinek. A családok tagjai átlagosan havi 7—8, sőt olykor 10—12 forinttal többet költenek szépségápolásra, tisztálko­dásra, mint — közlekedésre. (MTI) gyermekek és felnőttek szí­vesen látogatták. Hogy min­denki kedvére szórakozhas- sék. az MSZBT — a párt, a KISZ, az MHS és a cipőgyári szakiskola segítségével — zenegépet, televíziót, Rex- asztalt, sakkot és társasjáté­kokat vásárolt. Szoros összekötő kapoccsá vált a sport is. Hetenként ta­lálkoznak felváltva. Martfűn és Szolnokon a szovjet kato­nákkal az üzemiek, hogy ügyességüket és találékonysá­gukat összemérjék: röplabdá­ban, futballban, kézilabdá­ban és sakkban. Januárban szovjet pedagógusok jöttek el a helyi pedagógusokhoz. De nemcsak a Magyaror­szágon tartózkodó szovjet emberekkel kötöttek barátsá­got az MSZBT tagjai, hanem azokkal a turistákkal is. akik a Szovjetunióból jöttek Martfűre az üzemet megláto­gatni. Ezeket a látogatásokat szívesen vissza is adják az it­teni dolgozók. Ötvenhétben még csak ketten kértek en­gedélyt a kiutazásra, tavaly már húszán. A Szovjetunió iránti érdeklődést mutatja az Brüsszel (ADN). A kongói Abako Függ-tlenségi Mozga­lom nyilatkozatban hívta fel Belgiumot, hogy június 30-ig, a függetlenség kikiáltásának zat. Ennek egyik követelmé­nye az volt. hogy az Iraai Kommunista Párt nem kap­hatta meg működési engedé­lyét. Ilyenformán a gyüleke­zési jogról szóló törvényt mar alkalmazásának első pil­lanatában megsértették és megsértették az Alkotmány alapelveit is. Ennek ellenére a béketűrés és az együttmű­ködés szellemében tudomásul vettük a Belügyminisztérium válaszát és eleget tettünk a Minisztérium által támasztott követeléseknek. Amikor a Száj eg-cső port működését a „Kommunista Párt” nevével engedélyezték, másik döntő fontosságú lépést tettünk és meghoztuk azt a nagy áldo­zatot, hogy megváltoztattuk pártunk nevét. Negatív szel­lemben fogadták és tisztes­ségtelen elbánásban részesí­tették azonban minden pozi­tív lépésünket, mint az min­denki számára nyilvánvaló abból a megokolásból, amely- lyel a Belügyminisztérium működési engedélyünk meg­adását elutasította.” A nyilatkozat ezután hang­súlyozza, hogy a senki által el nem ismert opportunista Szajeg-csoportnak, amely bi­torolja a párt nevét, és amely megkísérli, hogy a törvényes működés jogát magának megszerezve szembeszálljon a párttal, kétségbeesett erő­feszítései ellenére sem sike­rült megszereznie a törvény által előírt ajánlások mini­mumát sem. Ugyanakkor sokszázezer olyan felnőtt állampolgára van az országnak, aki más politikai pártokkal együtt tá­mogatja a párt működési en­gedély megadására irányuló kérelmet „Most ismét próbára tesz- szük a törvényt — hangzik a nyilatkozat befejező része. A nép politikai öntudata, be­lénk vetett bizalma és támo­gatása még jobban megszilár­dította kérelmünk .jogossásá­ba vetett hitünket és meg­erősítette azt az igényünket, hogy mint politikai párt tör­vényes tevékenységet folytat­hassunk. Mindig hűségesek maradunk a dicső iraki mun­kásosztályhoz. s áldozatké­szen fop ink szolgálni Irak né­pét és drága hazánkat ” ÍMTD. is, hogy a most érkezett Szov­jet Híradóból csak a szom­bati napon 50 darab kelt el. Az eredmény szép, az MSZBT három évi munkája nem volt hiábavaló. Mégis valamit hiányolunk az el­mondottak alapján. Nők nem vesznek részt ezeken a talál­kozásokon? — Dehogynem — válaszol­ja Törzsi József. — A nőna­pon és az anyák napján az üzem nőbizottsága szovjet asszonyokat lát vendégül. A sport-rendezvényekre pedig lányok is jönnek, s a fiatalok tánccal fejezik be a napot. — Jövő terveik? — Március 26-án szovjet kultúrcsoport jön hozzánk, április 9-én pedig a martfűi énekesek, táncosok, színját­szók mennek Szolnokra mű­sorral. Április 4-én egészna­pos sport-találkozó lesz. — Ugyanebben a hónapban több ízben várunk szovjet komszomolistákat üzemláto­gatásra. Áprilisban rendez­zük meg a szovjet technika hetét is. Mindezzel az MSZBT III. kongresszusára készülünk. — ke — időpontjáig ENSZ-bizottságot bízzanak meg azzal, hogy se­gítsen megoldani Kongó leg­fontosabb problémáit. Az Abako mozgalom fel­hívta a kongói pártokat, küzdjenek az igazi független­ségért. A Belga Kommunista Párt Politikai Bizottsága szintén felhívást tett közzé, s ebben hangsúlyozza: a Brüsszelben tartott kongói értekezlettel nem tűnt el a régi gyarmato­sítás szelleme. A belga gyar­mati hatóságok még mindig elnyomják a demokratikus szabadságjogokat. A politikai és pénzügyi körök polgárhá­borút akarnak Kongóban. A nyilatkozat vizsgálatot követel és felhívja a belga parlamentet, akadályozza meg, hogy Kongóban vér folyjék. (MTI) Hétfőn este 6 óra tájban egyre többen igyekeztek a Járműjavító felé. Ott, a kul­túrotthon színháztermében megteltek a széksorok. Halk beszélgetés közben múlt az idő az ünnepség kezdetéig. Az ünnepi pártnap elnökségé­ben üdvözölhettük Sípos Ká­roly elvtársat, az MSZMP Szolnok városi bizottságának titkárát, a megjelent szovjet vendégek képviselőit, tizen- kilences veteránokat, vala­mint a különböző szervek vezetőit. Sárkány Géza elvtárs, a városi pártbizottság munka­társa üdvözölte a pártnap résztvevőit, köszöntötte a ve­teránokat, méltatta harcu­kat, melyet a Tanácsköztár­saság kivívásáéit, védelmé­ért folytattak. Megnyitó be­széde után Ragó József elv­társ, az MSZMP városi vég­rehajtó bizottságának tagja tartott megemlékezést. — 1919 március 21. törté­nelmünk aranybetűs dátu­ma — mondotta. Ez a nap a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és a haladó értelmi­ség nagy ünnepe. Negyven­egy esztendővel ezelőtt szü­letett az első magyar prole­tárdiktatúra. Emlékeztetett a szónok az első világháború borzalmaira, amely mérhe­tetlen szenvedést zúdított a dolgozókra. A férfiak a fron­Hazaórkezett a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttség Varsóból. Hazaérkezett és mindkét or­szág népe, sőt az egész érdek­lődő világ levonhatta a vég­következtetést, amelyet Ká­dár elvtárs így fejezett ki: „Minden megtárgyalt lénye­ges kérdésben megnyilvánult a kölcsönös világnézetből fa­kadó közös álláspont és az egy célra való törekvés”. A lengyel-magyar barátság nem újkeletű. Népeink törté­nete sok azonos vonást mu­tat Kevés nép harcolt any- nyit szabadságáért, mint ép­pen a lengyel és a magyar nép. Történelmünket sok szál kötötte össze és hiába próbálták a Horthy-rendszer demagóg hordószónokai szennyes céljaik számára ki­sajátítani ezt a barátságot, kísérletük kudarcba fulladt. Mindkét sokat szenvedett nép felszabadulásával a második világháború után új korszak nyílt meg a barátság törté­netében. Most már nemcsak óhaj, nemcsak szép érzés volt a lengyel-magyar barátság, hanem tényekben, számok­ban, közös áldozatvállalás­ban, kölcsönös segítésben megnyilvánuló szilárd való­ság. És ma, amikor az ellen- forradalom vihara után biz­tosan állunk a lábunkon, a két szocializmust építő nép gyümölcsöző kapcsolatai erő­sebbek, mint valaha. Ezt a szilárd és eltéphetetlen kap­csolatot demonstrálja a most kiadott közös magyar-lengyel párt- és kormánynyilatkozat. Mit jelent az, hogy egysé­ges világnézeti alapja van a közös álláspontnak? Nem kevesebbet, mint azt, hogy mindkét ország kinyilvánítot­ta a Szovjetunió által veze­tett szocialista táborhoz való tartozását. Határozottan ki­jelentették ezt, nagy bánatá­ra az imperialista tábornak, amely titkon remélte, hogy akár a magyar, akár a len­gyel nép frontján valamiféle repedést idézhet elő a szocia­lista tömbön. A nyilatkozat leszögezi, hogy „mindkét fél továbbra is a legnagyobb mértékben elősegíti a szocia­lista tábor erejének és szi­lárdságának állandó növelé­sét, a szocialista országok ton szenvedtek. Lábukról le­szakadt a papírtalpú ba­kancs, s még kukoricake­nyérből sem ehettek eleget. Családjuk itthon nyomor­góit, éhezett, s a hadiözve­gyeknek is csak alamizsná­nak számító segély jutott. Mindenki kereste a háború­ból kivezető utat, a sötétség, a borzalom helyett a nap­fényt, a békét. Az útkeresés­ben példát mutattak a ma­gyar munkásosztálynak az orosz proletárok, akik 1917- ben kivívták szabadságukat. Hazánkban is fokozta a har­cot a proletariátus. 1918-ban sztrájkokkal is megmutatta erejét, novemberben pedig életre hívták a Kommunis­ták Magyarországi Pártját, amely a harc vezetőjévé vált. 1919 március 21-én megszü­letett a Tanácsköztársaság. Az első magyar proletár- diktatúra — melynek célja a szocializmus felépítése volt — örök emlékű intézke­déseket hozott — folytatta Ragó elvtárs. Államosította a bányákat, üzemeket, ban­kokat, bevezette a 8 órás munkanapot, az egyenlő munkáért egyenlő bért, 15 ezer lakást osztott ki, üdülő­be, szanatóriumba vitték a proletár gyerekeket, s még lehetne sorolni a nép érde­kében hozott rendeleteket együttműködésének egyre magasabb színvonalra való emelését” Igen nagyjelentőségű a nyilatkozatnak az a része, amely a nemzetközi politikai események értékelésében tel­jes vélemény- és érdekazo­nosságot állapít meg a ma­gyar és a lengyel nép között Ilyen véleményazonosság áll fenn a két világrendszer kö­zötti békés versengés szüksé­gességéről, az erőpolitika el­ítéléséről, a leszerelésről, a Szovjetunó konstruktív bé- kepolitiká j áról. Külön figyelmet érdemel a német kérdéssel kapcsolat­ban elfoglalt álláspont. Ez annál is jelentősebb, mert mindkét ország évszázadok során keresztül éppen a né­met agressziótól szenvedett a legtöbbet. A Magyar Népköztársaság kormánya a nyilatkozatban újból kijelenti, hogy az Ode­ra—Neisse békehatárt sért­hetetlennek tartja. Követeli a nyilatkozat Nyugat-Berlin kérdésének rendezését és a békeszerződés megkötését mind a két német állammal, A két országnak az a hatá­rozott és eltökélt szán­déka, hogy amennyiben a né­met békeszerződés nem szü­letik meg, úgy különbékét kötnek az NDK-val. Túl a külpolitikai kérdé­sekben tanúsított egységes magatartáson, nagyjelentősé­gű a nyilatkozat a magyar és lengyel gazdasági és kul­turális kapcsolatok fejlődése területén. Tovább bővülnek ezek a kapcsolatok a jogse­gélyegyezményben éppenúgy, mint az atomenergia békés felhasználásában és az alu­míniumipari együttműködés­ben. Kádár János elvtársat és a küldöttség többi tagjait nagy szeretettel fogadták Lengyel- országban. Bárhol is járt, bár­kivel is tárgyalt a mi kül­döttségünk, érezte az igaz, őszinte szeretetet, az azonos célért küzdők, az azonos vi­lágot építők és védelmezők mély, igaz barátságát. A kö­zös nyilatkozat példát muta­tott az egész világnak, mi­lyen a szocializmust építő or­szágok őszinte, önzetlen ba­ráti kapcsolata. Majd arról beszélt az elő­adó hogyan árulták el a munkáshatalmat, miként foj­tották vérbe a Tanácsköztár­saságot. Az antant támadások visszaverésére százezrével léptek be a proletár hadse­regbe a munkások, parasztok. Itt Szolnokon is ezrével je­lentkeztek fegyverrel védeni a munkáshatalmat. A vörös­hadsereg, a vörösőrség és a gyári osztagok hősiesen har­coltak, de a túlerő, az árulás miatt el kellett bukniok. A Tanácsköztársaság dicső emlékét a 25 éves Horthy- fasizmus sem törölhette ki a nép szívéből. Az illegalitásba kényszerített kommunista párt harca, küzdelme, felvi­lágosító munkája egy percig sem szünetelt. S 1945-ben, amikor a Szovjetunió felsza­badította hazánkat, ez a párt vezette harcunkat, s vezeti ma is. 15 éve folytatjuk azt, amiért munkásosztályunk 41 esztendővel ezelőtt küzdött. Dolgozó népünk a szocializ­must építi s megőrzi, ápolja a Tanácsköztársaság örök fé­nyű napjainak emlékét — mondotta befejezésként Ragó elvtárs. Ezután egy szovjet tiszt elvtárs köszöntötte a pá.tnap résztvevőit és méltatta a Ta­nácsköztársaság jelentőségét. Színvonalas kul ’’'nűsor tet­te még emlékezetesebbé a bensőséges, ünnepi pártna- Dot N. K. Az Iraki Kommunista Párt nyilatkozata A kongói helyzetről Hernádi Tibor Aranybetűs dátumra emlékeztünk- Ünnepi pártnap a Járműjavítóban -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents