Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

I960 március 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP amsem (y Ő&ZÍHÍ& A MEGYEI IRODALOMRÓL Az ezeréves LENGYELORSZÁG Nagyon elgondol­koztató a jászszentandrá- si Donkó László tanár levele. Donkó egyike azoknak a fia­tal, tehetséges irodalmárok­nak, akik időről időre egy- egy jól sikerült írásművei örvendeztetik meg lapunk ol­vasótáborát. A fiatal költő keserűen írja: „Nem tudom elhinni, hogy megyénkben kevesebb lenne a tehetséges költő, mint azokban a vidéki centrumokban, ahol élénk irodalmi élet alakult ki. Mi­ért nincs nekünk fejlett iro­dalmunk, folyóiratunk, miért nem jönnek össze a megyei irók és költők, miért nem tudjuk mi is gyűjteményes munkáinkat megjelentetni, mint a szegediek?” Amikor a megye irodalmi életéről az illetékesekkel be­szélgetünk, rendszerint ke­serű szavak, legyintés a vá­lasz. Tulajdonképpen mi is az, amit ezzel a közkeletű kifejezéssel jelölhetünk: me­gyei irodalom? Mindenekelőtt agy bizonyos terület írással, slsősorban szépirodalommal foglalkozó embereinek egysé­gét, valamilyen fajta orgá­numot, amelyben az írók és a költők teret kaphatnak, irodalmi esteket és nem utol­sósorban jelenti a közösséget. Azoknak az embereknek a tömegét, akik várják, igény­lik a terület irodalmát. Vegyük bonckés alá Donkó László kérdéseit. Hogyan ál­lunk tehetséges költők és írók dolgában? Két szóval is megmondhatjuk — nem jól. Megyénk gyér irodalmi ha­gyományai határozottan gá­tolják az irodalmi élet kiala- Kulását. Ha végigtekintünk a megyén, azt is láthatjuk, hogy kevés az írogató embe­rek száma. A tehetségeseb­bek közül Rossi Károly és Kemény Erzsébet Cegléden élnek, Oláh Sándor, aki Öcsö­dön volt pedagógus, jelenleg Budapesten lakik. Antalfy István, aki szintén megyénk lakójavolt, Kecskeméten dol­gozik. A tehetségesebb költők közül megemlíthetnénk még Donkó Lászlót, Szegedi Pált és a törökszentmiklósi Lu­kács Miklóst. Szerkesztősé­günkben dolgozik Ungi Nagy István és Ladányi Mihály, aki azonban sokkal inkább a budapesti „nagyirodalom” ré­szese, mintsem a megyéé. lsen rosszul állunk no­vellaírók dolgában. A már említett Rossi Károlyon kí­vül csak a kunhegyesi Lu­kács Imre. a szolnoki Papp Péter jelentkezik lapunknál néha egy-egy írással. Né­hány életízű paraszti tárgyú elbeszélést olvashattunk Sze- kulity Péter és Borzák Lajos újságírók tollából. Ez a névsor bizony igen szegényes. Alkotásaikból még egy antológiára valót sem tudnánk összegyűjteni. A kérdés bonyolultságát még az is fokozza, hogy egyik itt említett sem főhivatású író vagy költő. A napi, sokszor igen fárasztó munka után pe­dig ritkán születnek remek­művek. Ami a szervezeti kérdést il­leti, abban sem jött létre az elmúlt évek során biztató megoldás. Az írócsoportnak különböző gazdái voltak, je­lenleg formailag a TIT-hez tartoznak. Azonban már hosszú ideje nem hívták ösz- sze őket ankétra, problémáik megbeszélésére. így fejlődé­sük sem biztosított. 1957-ben jó módszerrel kísérelték meg az olvasóközönség érdeklődé­sének felkeltését: irodalmi es­teket tartottak, amelyeken az írók és a költők bemutatkoz­tak. Jó másfél éve azonban ilyen előadóestet nem ren­deztek. A TIT irodalmi szak­osztálya hosszú időn keresz­tül elmulasztotta az írók mű veinek bekérését, nem ren­deztek vitát egy-egy proble­matikus műről. Mindebben hibás e sorok írója is, aki annakidején a TIT irodalmi szakosztályának titkáraként elmulasztotta az írók szerve­zeti összefogását. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, nemcsak az irodalmi szaksztály ludas ebben, ha­nem maguk az írók is, akik például az egyik — az írócso­port egyesítését célzó — ér­tekezleten csak nyolcán je­lentek meg a meghívott 25- ből. A TIT 1959-ben felsza­badulási irodalmi pályázatot rendezett, amely — megint csak nem a TIT hibájából — mérsékelt eredménnyel vég­ződött, igen kevés pályamű érkezett be. A tapasztalatok­ból az derül ki, hogy a TIT társadalmi munkásokból ál­ló irodalmi szakosztálya nem képes az írócsoport összefo­gására és irányítására, mert ez sok adminisztratív mun­kával is jár a viták rendezé­se, az írókkal való egyéni foglalkozás mellett. A kibon­takozás más útját kell tehát választanunk, amelyet a ké­sőbbiekben ismertetünk. A Szolnok megyei írók jelenleg két fórumon tudják műveiket a nagykö­zönség elé tárni. Az egyik a Néplap irodalmi rovata, a másik a szolnoki rádió va­sárnapi irodalmi melléklete. Akármelyiket is nézzük azon­ban, nem tudják megfelelően ellátni feladatukat. Ennek oka elsősorban a beküldött művek gyengeségében rejlik. Másodsorban bizonyos tema­tikai szegénység is mutatko­zik a verseknél, elbeszélé­seknél. Vagy olyanok, hogy akár száz évvel ezelőtt is megírhatták volna őket, ha pedig aktuális témáról szól­nak, igen gyakran csak a szólamok rímbe szedését je­lentik, meglehetősen sablo­nos módon. Ezért mind a lapnak, mind a rádiónak ko­moly fejtörést okoz egy-egy oldal, illetve irodalmi össze­állítás megszerkesztése. Az egyes költők gyűjteményes munkáinak kiadására rész­ben anyagi okokból, részben az érdeklődés hiánya miatt nem vállalkozhat a Szolnok megyei Néplap Kiadóhivata­la. Elég, ha csak a Tiszapart című 1958-ban kiadott anto- lóiga kudarcára utalunk. A példányok nagyobb része még mindig a kiadó raktárában hever. Nem hisszük, hogy bármely más szerv vállalná a kiadással járó kockázatot. Ezzel el is jutottunk a leg­kényesebb ponthoz: az iro­dalmat igénylő közönség problémájához. A lap levele­ző ankétjain állandóan fel­merülő kívánság: több jó el­beszélést, kisregényt, verset olvasnának szívesen a dolgo­zók. Az igény tehát megvan és jó módszerekkel ezt a me­gyei írók művei felé is irá­nyíthatnánk. Azonban itt nemcsak több jó műre, ha­nem lényegesen jobb szer­vezőmunkára is lenne szük­ség. Eddig jóformán egy mű­velődési otthon, egy tömeg­szervezet sem tűzte céljául és a jövő terveiben sem szere­pel a megyei írók műveinek valamilyen formában történő megszólaltatása. Lapunknál is fehér holló az olyan levél, amely a pezsgő megyei iro­dalmi életet hiányolná. Nem lenne hefyes holmi tetemrehívást tartani és bűnbakot keresni. Felelő­sök vagyunk mindnyájan, akiknek a megyei irodalmi élet irányításához, szervezé­séhez, propagandájához bár­miféle közünk is van, vagy volt. Nem először mondjuk, hogy az orvoslás módját meg kell találnunk, de itt lenne az ideje, hogy ezt komolyan is vegyük. Az kétségtelen, hogy olyan irodalmi életet, mint amilyent Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben lát­hatunk, itt Szolnokon nem alakíthatunk ki. De a jelen­legi helyzeten lehet és kell is változtatni. Első lépésként a számbajö- hető írók és költők összehí­vására, meghallgatására, problémáik felmérésére lenne sürgősen szükség. Ezt követ­hetné a megyei írócsoport­nak olyan patronáló intéz­ményhez csatolása, amely xpj,anyagilag, mind szerve­zetileg képes arra, hogy ösz- szefogja az írókat, biztosítva számukra a fejlődést, a me­gye dolgozó népével való ál­landó és szoros kapcsolatot. Talán az Ady Endre művelő­dési ház lenne erre a legal­kalmasabb intézmény, amely az Ii’odalmi Színpadot is gon­dozza. Az írók és az Irodal­mi Színpad törekvéseit igen hasznosan és gyümölcsözően lehetne egyesíteni. Ezenkívül az Ady Endre művelődési ház nagy tapasztalaté, jó szervezőképességű függetlení­tett munkatársakkal is ren­delkezik. A megyei irodalmi élet irányítói, tanácsi funk­cionáriusok, irodalomtaná­rok, színházi emberek, kriti­kusok, alkalomszerűen segí­tenének a megyei irodalmi élet újjászervezésében. A mű­velődési ház kapcsolatai ré­vén képes lenne arra is, hogy az egyes járási művelődési házakkal közösen rendezzék meg a megyei írók egy-egy előadóestjét. Itt szeretnénk néhány szó­ban megemlékezni a fiatalok, az utánpótlás problémájáról. Mint már az elején említet­tük, kevés a most író megyei ember. Éppen ezért az új pat­ronáló intézménynek a fiata­lok nevelésével is foglalkozni kellene. Figyelmet, biztatást, bátorítást érdemelnek az olyan tehetséges fiatalok, mint a jászapáti Bistey / nd- rás, vagy a zagyvarékasi Ser­főző Simon. A megyében többszázan foglalkoznak vers­írással, jóval kevesebben pró­zával. Közülük is akadnak, akikkel érdemes lenne foglal­koznunk. Ezzel biztosítani le­hetne a megye irodalmi éle­tének folyamatosságát. Ez a válaszunk Donkó László kétségtelenül jogos észrevételeire. A megyei iro­dalom jelenleg tetszhalott. De éppen ezért újra életre kelthetjük, csak össze kelle­ne fognunk. HERNÁDI TIBOR * • Szerkesztőségünk ezt az írást vitaindítónak szánta. — Kérjük mindazokat, akiknek ez a kér­dés szívügyük, írják meg véle­ményüket, javaslatukat a me­gyei irodalmi élet feUendítése érdekében. (Szerk.) A szolnoki földművesszö­vetkezet kultúrtermében 1959 mozgalmi és gazdasági munkájáról tanácskozott a földművesszövetkezetek me­gyei választmánya. Varga Il­lés, a MÉSZÖV igazgatóságá­nak elnöke ismertette a föld- művesszövetikezetek tevé­kenységét és legfontosabb feladataikat. Beszámolójában kitért arra, hogy a földmű­vesszövetkezetek jelentős se­gítséget nyújtottak tavaly az újonnan alakult termelőszö­vetkezetek tagjainak. Ezután a földművesszövetkezetek eredményeiről szólott. A jelentős taglétszám- emelkedés mellett — mon­dotta — javult a munka is. 1959 első felében hét földmű­vesszövetkezet nyerte el a „Kiváló Földművesszövetke­zet” címet és négyet részesí­tett dicséretben a SZÖVOSZ. Javuló munkáról tanúskodik a földművesszövetkezeti ke­reskedelem mérlege is. A kiskereskedelmi egységek forgalmi tervüket 105,2 szá­zalékra teljesítették. Ez mint­egy 51 millió forint forga­lomemelkedést jelent. A továbbiakban arról szó­lott, hogy meggyorsult az áru forgási sebessége is. A ko­rábbi 73 napos forgási idő tíz nappal csökkent. Ugyanak­kor csökkent a költségszint is. Az ebből eredő megtaka­rítás több mint 700 ezer fo­rintot jelent. A társadalmi tulajdon vé­delméről szólva elmondotta, e területen is javulás tapasz­talható. Tavaly már fokozot­tabban ellenőrizték a mun­A Budapesti Irodai mi Színpad Jászberényben Ismeretes, hogy Jászberény­ben a József Attila olvasó­mozgalom még nem terjedt el olyan széles körben, amint azt a KISZ vezetői, a műve­lődés munkásai szeretnék. A mozgalom népszerűsítése ér­dekében határozta el a Dé­ryné Művelődési Ház veze­tősége, hogy élvonalbeli mű­vészek részvételével József Attila-estet rendez. Ezzel nemcsak a nagy költő élet­művét, hanem az egész olvasómozgalmat kívánják megszerettetni. Ma este nyolc órakor szét­nyílik a színházterem függö­nye és megszólalnak József Attila örökéletű verssorai, és néhány prózai írása. A ver­seket, a prózát a legkivá­lóbb fővárosi művészek tol­mácsolják: Bitskey Tibor, Be­rek Kati, Jancsó Adrienne, Horváth Ferenc érdemes mű­vész, Kohut Magda és So- mogyvári PáL Reméljük telt ház lesz. Telt ház lesz annak ellenére, hogy néhány vezető részéről meglehetős közömbösség mu­tatkozik a nagyjelentőségű kezdeményezéssel szemben. Egy példa: az Autóközleke­dési Vállalat kulturális alap­jából jutalomképpen a kö­zelmúltban nagymennyiségű jegyet vásároltak egy jazz- estre. Annál különösebb, — hogy a József /Attila estre egy jegyet sem vettek, pedig úgy gondoljuk, kulturális szempontból ez ,,valamivel” többet ér. Ezt az esetet csak példaképpen említettük. Na­gyon szeretnénk, ha a Jó­zsef Attila művészetét tol­mácsoló est és az utána kö­vetkezők mind kitűnően si­kerülnének. Ezzel csak nyer­nének Jászberény dogozók — ht. — Szőlőléméiül és lÉiüvesszsvetkezelek figyelem ! A Jászberényi Építőipari Szövetkezet kádár részlegénél — azonnali szállításra 200 litertől 800 lite­rig, boroshordók kaphatók. kát az igazgatósági és fel­ügyelőbizottsági tagok. Sokat segített ebben az, hogy létre­hozták a MESZÖV-nél a j készletellenőrzési osztályt A javuló ellenőrzést igazolja, hogy tavaly 600 ezer forint­tal volt kevesebb a leltár­hiány, mint 1958-ban. A beszámolót követő vitá­ban több választmányi tag felszólalt. Az érintett kérdé­sek többek között a cukrász­dák fejlesztése, a hálózatfej­lesztés, a falusi boltok tava­szi, nyári nyitvatartása. vala­mint a raktározás problémái. A továbbiakban Boda Mi­hály, a MÉSZÖV főkönyve­lője a földművesszövetkeze­tek mérlegét ismertette. Kö­zel 37 millió forintos ered­ményről, jelentős önköltség- csökkentésről számolhatott be. Mint elmondotta: növe­kedtek a földművesszövetke­zetek saját eszközei. 1959 vé­gén 139 millió forint saját vagyonnal rendelkeztek. Az utolsó napirendi pont­ban Radócz Mátyás terv- és pénzügyi főosztályvezető az idei teirvfeladatokat ismer­tette. Eszerint a földműves­szövetkezeteknek megyénk­ben 1 milliárd 73 millió fo­rint értékű kiskereskedelmi, valamint 190 millió forint ér­tékű vendéglátóipari forgal­mat kell lebonyolítani. A beszámolók elhangzása és a vita után a megyei vá­lasztmány határozatot hozott, melyben fő feladatul tűzte a földművesszövetkezetek dol­gozói elé hogy az idén még tovább javítsák a városik és községek ellátását. Ebben az évben kezdődnek és 1966-ig tartanak Lengyel- ország fennállásának ezred­éves ünnepséget Ezer év ir­tózatosan nagy idő egy állam életében. Nemzetek hullnak a feledésbe, és más nemze­tek ezer megpróbál tatáson mennek át tíz évszázad alatt. Nem véletlen a lengyel és magyar nép őszinte, évszá­zadok tüzében edzett barát­sága. Mély rokonszenv sors­azonosság és most már teljes érdekazonosság is összefűzi a két népet. Báthory és Bem, szabadsághősök és parasztfel­kelők. Sztálinváros és Nowa Huta építői csak egyre szoro­sabbra fűzik a már közmon­dásossá vált barátságot Szívből örülünk hát a nagy lengyel nemzeti esemény­nek. És eszünkbe jut saját ezeréves fennállásunkat ün­neplő 1896-os „milenni u- munk”. Parasztmozgalmak és úri bitangság, fejlődő mun­kásöntudat és az uralkodó­osztály csillogó görögtüzes ünnepi porhintése jellemez­ték a mi évfordulónkat. Len­gyel barátaink most máskép­pen ünnepelnek. Nincs kira- katos világkiállítás, de van „Ezer iskolát építsünk Len­gyelországnak” mozgalom. És úgy gondoljuk, ez az igazi ünneplés. Kádár János elv­társ és a magyar küldöttség mindnyájunk jókívánságait vitte el lengyel barátainknak. S had mutassák be az ün­neplő Lengyelországot az itt közölt képek is. Egy részlet az ötvenezres lakosú új lengyel városból, No- we Tichiből. Náluk még hideg van. Uszálrvontatás a Visztulán. Egy forró sikerű színházi estén. Shakespeare Viharjának előadása Varsóban, az Általános Színházban. HiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiitimiiiiiiiiN Főfeladat a városok és községek / ellátásának javítása Ülést tartott a MÉSZÖV választmánya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents