Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

rry I960, március 19. ^ZOLNOi MEGYEI NtPLAP ÓRIÁSGÉPKOCSI A zsodinói (Belorusszia) Képkocsigyár kapuin kigör­dültek az első 40 tonnás „MÁZ—530”-típusú billenő gépkocsik. Óránként 42 kilo­méteres sebességgel halad­nak, hidromechanikus transz­misszió könnyíti a vezető munkáját. A kocsi vezetőfül­kéje fűthető és a teherautó­nak hátul is vannak reflekto­rai. A rakodó felületet télen kipufogó-gázokkal melegítik, hogy a föld oda ne fagyjon. Európában a belorussziai gépkocsigyártók kezdték meg az első 40 tonnás billenő gép­kocsik gyártását. Megkezdik a hibridkukorica vetőmag cseréjét Megyénk termelőszövetke­zetei 17 ezer mázsa hibridku­korica vetőmagra jelentették be igényüket. Ezt a mennyi­séget a szenttamási hibrid­üzem biztosítani tudja. Nyolc­vannégy vagonnal máris le­szállított a Terményforgalmi Vállalat telepeire, s ezt a tsz-ek bármikor átvehetik. A hiányzó mennyiség kiszállítá­sa is megkezdődött. A tsz-ek ebben az évben öt­venezer hold négyzetes kuko­rica vetését vették tervbe. Ehhez a hibridüzem kalibrált és csávázott vetőmagot biz­tosít. Kiszállítás előtt minden tételből csíráztatási próbát vesznek, s a vetőmagot kivá­ló, vagy elsőosztályú minősí­téssel, ólomzárolt zsákokban kapják meg a termelők. Az MV—5-ös hibridvetőmag cse­réjét mái- a héten meg lehet kezdeni. Sok baromfi nevelése a jövedelem növelése csakis attól függ, megköti-e a baromfi- nevelési szerződést a földműves- szövetkezettel I A jó eredmény titka Emberek, akik naggyá tették a jászárokszállási Táncsics Tsz-t A termelőszövetkezetek ta­valyi országos versenyében a közepes területű tsz-ek kate­góriájában megyei első lett a jászárokszállási Táncsics Tsz, megelőzve a törökszent- mildósi Dózsát, a kunszent­mártoni Zalka Mátét, sőt még a túrkevei Vörös Csil­lagnál is magasabb pont­számot ért el. Eddig a Tán-* csics Tsz-t kevébé ismertük, a múltévi versenyértékelés­ben még nem szerepelt, s most megyei első lett. Mi a titka? Minden az embereken mú­lik — szoktuk mondani, s így is van. Nos, vajon kik azok az emberek, akiknek munká­ja leginkább hozzájárult e szép eredmények eléréséhez’ A tsz vezetői — nem álsze­rénységből — elsősorban a tagok lelkes munkáját, aka­rását említik. Ritka kivétel­től eltekintve mindenki ma­gáévá tette a tsz célkitűzé­seit, saját munkaterületén mindenki igyekezett a tőle telhető legtöbbet, legjobbat nyújtani. Hogyan lehetne még jobban, még olcsóbban és még többet termelni, ez a törekvés fűtötte az embere­ket Az elnök állandóan tanul A szövetkezet érdekében a legtöbbet mégis az elnök, Faragó József tette. Először sertésgondozó volt a tsz-ben. Elvégezte a két éves Ezüst- kalászos tanfolyamot, majd tíz hónapos elnökképző isko­la után került a szövetkezet élére. Nyolc éve elnök. Nincs még egy ember a tsz-ben, aki jobban ismerné a kormány és miniszteri rendeleteket és úgy irányítja a közös gazda­ságot, hogy ki is használják a rendeletek által biztosított lehetőségeket és kedvezmé­nyeket. (Ez tavaly 280 ezer forint, hitelelengedést jelen­tett a tsz-nék.) Elméleti tudá­sát különböző szakkönyvek­ből gyarapítja, de figyelem­mel kiséri a megye és az or­M un kissel bocsátások a% amerikai ipar vezető ágaiban mezőgazdasági gépgyártás, a gépkocsigyártás, a repülőgép- gyártás és a kohászat nagy A U. S. News and World Report című folyóirat arról számol be, hogy az Egyesült Államokban tömegesen bo­csátják el a munkásokat a üzemeiből. szág nevesebb tsz-eiben al­kalmazott jó, gyakorlati mód­szereket is. Vagy maga láto­gat el, vagy a vezetőség va­lamelyik tagját küldi — és­pedig elég gyakran — más tsz-ekbe tapasztalatcserére. Személyesen járt a jásztelki Tolbuchin Tsz-ben, egy-egy vezetőségi tagot küldött el a barcsi Vörös Csillagba és a mezőhéki Táncsicsba, ahon­nan hasznos tapasztalatokkal tértek haza. A jó módszere­ket otthon bátran alkalmaz­zák. Ideje jórészét a terüle­ten. az emberek között tölti, s bírja az egész tagság sze- retetét és bizalmát. Az újítások híve Bálint Imre, a tsz fiatal főagronómusa is. Bár még nem régen van a szövetke­zetben, nagy része volt a jó eredmények elérésében. O szervezte meg a mezőhéki Táncsicsban szerzett tapasz­talatok alapján az üzemegy­ségeket. Javaslata nyomán szüntették meg a munkacsa­patokat és alakították ki az újformájú, félkomplex bri- gádrendszert. Az üzemegysé­gek élére szakképzett mező­gazdászt állítottak, akik az egész üzemegység ermelésé- ért és tervteljesítéséért fele­lősek. Bálint Imre nagy gon­dot fordított a sertés- és marhahizlalás megszervezésé­re. Most már gondosan fal- kásított állományt pontos takarmányszabvány szerint hizlalnak. Az olcsóbb, lédús takarmányféleségek (savanyí­tott répaszelet, füllesztett tök) és fölözött tej fokozott mérékű alkalmazásával a hizlalás önköltségét az ed­digi kétharmadára csökken­tik. Szigorú pénzgazdálkodást alkalmazott Bobák Béla fő­könyvelő. Ott fogta meg a forintot ahol csak lehetett. Igyekezetére jellemző, hogy magánszorgalomból kiszámí­totta a tsz fuvarosbrigádjá­nak önköltségét és bebizonyí­totta, fenntartása ráfizetéses. Megszüntetése jelentős meg­takarítást hozott. Nem lenne teljes az érté­kelés, ha nem említenénk Pittner Sándor állattenyész­tési brigád vezetőt. Nagy tu­dású, hozzáértő szakember. Kitűnő munkaszervezéssel, helyes takarmányszabvány kidolgozásával és annak pon­tos végrehajtásával elérte, hogy az elhullás minimális­ra csökkent, s a tehenenkénti tej hozam egy év alatt 2 ezer hétszázötvenről két ezer 900 literre növekdett. Nem hagyhatjuk ki Kóczián Sán­dort, a tsz. juhászát sem, hiszen az általa elért 5.26 ki­logrammos nyirási átlag és a százharminc százalékos bá- rányszaporulát is részese a szövetkezet jó eredményé­nek. Dékány Béla sertésgon­dozó és Varga János bácsi a hizlalda vezetője, szintén külön cikket érdemelne. Minden a tagokon múlik — mondottuk írásunk elején. S ezt mondjuk végezetül is. Csak a jó irányítással, egyet­értésben végzett közös mun­ka hozhat eredményt. — patkós — Évzárás a kunhegyes! Vegyesipari KTSz-nél A kunhegyesi Vegyesipari KTSZ is megtartotta évzáró közgyűlését. Tavalyi tervüket 102,4 százalékra teljesítették. Munkájuk zöme építőipari tevékenységből, mintegy 26 százaléka javításból és szol­gáltatásból tevődött össze. Rohamosan emelkedett a szövetkezetnél az egy főr ‘ eső termelés. 1958-ban 24 és félezer volt — tavaly elérte a 47 ezret. Több mint 300 ezer forint nyereséggel zár­tak. A jó eredmények mellett a közgyűlés felhívta a figyel­met arra, hogy teljesítmé­nyüket fokozhatták volna, ha egyenletes lenne a termelés üteme. Szóba került az is, hogy raktározási gondjaik enyhítésére nemcsak a tanács segítségére kell várniok, ha­nem venniük kell. épületet. Az anyagtakarékossággal kapcsolatban elhatározták, hogy a lehetőségek szerint csökkentik az importanyagok felhasználását. Különleges alapokra — szo­ciális, kulturális és sportcé­lokra 31 ezer forintot szava­zott meg a közgyűlés. A szövetkezet taggyűlése elhatározta, hogy csatlakozik a felszabadulási munkaver­senyhez, s a következő fel­ajánlást tette: Idei építőipari előirányzatukat 120 ezer fo­rint értékben túlteljesítik. Az anyagköltséget és a költség­szintet a múlt évhez viszo­nyítva 1 százalékkal csökken­tik. A méretes tevékenységet 10 százalékkal növelik. A közgyűlés záróakkordja­ként a múlt évi munka alap­ján kifizették az osztalékot. Voltak, akik 2—3 ezer forin­tot is kaptak. ^ Felszabadulási munkaverseny C a Jászkiséri Gépállomáson Felszabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére megye­szer te nagyszerű versenymozgalmak indulnak. Nem ma­radnak ki ebből a gépállomások sem. A Jászkiséri Gépállomás traktoristái már tavaly is a Kunhegyesi Gépállomással versenyezve végezték fontos munkájukat. A Jászkiséri Gépállomás múlt évi tervét 125, a kunhegyesi 114 száza­lékra teljesítette. Ebből a szempontból tehát a jászkisé- riek bizonyultak jobbnak. — Idén is kihívtuk a kun- hegvesieket — mondotta Gócza Áron brigádvezető, s egyben versenyfelelős. Ala­kítottunk egy hét tagú ver­senybizottságot, mely részle­tesen kidolgozza a verseny­pontjait és biztosítja a ver­seny nyilvánosságát is. Tíz- fiaponkcnt a bizottság érté­keli, az elért eredményeket és állandóan tájékoztatja a gépállomás dolgozóit. A verseny két részből áll: Egyik része az úgynevezett célfeladatok elvégzésére in­dított verseny, mint például a négyzetes vetés, a szénabe­takarítás és növényápolás, valamint az aratás és csép- lés lebonyolítása. Az ezek­ben elért eredmények beszá­mítanak az éves versenybe, amit az év folyamán kétszer értékelünk. Először a tava­szi, nyári együttes terv telje­sítése, illetve túlteljesítése legalább 105 százalékra, ez a versenyben való részvétel egyik feltétele. A tervteljesí­tés mellett figyelembe vesz- szük az üzemanyag és alkat­részmegtakarítást, a terme­lőszövetkezetek megszilárdí­tása terén végzet munkát és a traktoros által végzett gé­pi munkák minőségét. — A felszabadulási mun­kaverseny lebonyolítása egyébként a brigádok és trak­toristák egymás közti vetél­kedése alapján történik. A Dózsa brigád például máris versenyre hívta a Május 1 brigádot. A verseny pontjai: a brigádterv teljesítése, a tsz-ek termelési tervének teljesítése, a gépi munkák határidőre való elvégzése, üzemanyag- és alkatrésznor­ma betartása. Elhangzott az első páros­versenyfelhívás is. Dósa Lász­ló és váltó társa L. Kovács Béla vállalták, hogy tavaszi­nyári összevont tervüket má­jus 1-re (két hónappal a ha­táridő előtt) 105 százalékra teljesítik. Nem tétlenkednek a gépállomás kiszesei sem. A KISZ titkár tájékoztatása szerint húsz fiatal traktoros nevezett be az ifjú traktoro­sok országos versenyébe. — Vállalták a gépükre megsza­bott norma bizonyos százalé­kú túlteljesítését, üzemanyag- és alkatrészmegtakarítást. Egyre többen csatlakoznak az igazgatóság felhívására in­dított 1200 normálholdas mozgalomhoz is. A múlt év­ben egy vonóhorogegységre 1145 normálholdnyi munka jutott. A cél az, hogy egy vo­nóhorogegység teljesítményét 1200 normálholdra emeljék. A tavalyi eredmény elérésé­ben is nagy szerepe volt a második műszak bevezeté­sének, az 1200 normálhold teljesítése, sőt túlteljesítése azonban csak a két műszak általános bevezetésével érne- tő el. A gépállomás traktoristái a tavaszi gépi munkákban máris szép eredményeket ér­tek el. Az.árpa.és zab 70 szá­zalékát elvetették^ most már vetik a lucernát, cukorrépát és a napraforgót. A napok­ban megkezdték a kukorica­vetések talaj előkészítését is. Az összes gépek kint vannak a területen. Azonban a sok­helyütt nedves talaj miatt a gépeknek még csak 70—75 százaléka dolgozik, pedig a munka mielőbbi megkezdése érdekében a könyebben mozgó gumikerekes gépeket átcsoportosították a homoko- sebb területekre. A gépállo­más traktoristái bíznak ab­ban, hogy a jó helytállásuk­kal, a második műszak álta­lános bevezetésével a terme­lőszövetkezetek minden gé­pimunka igényét ki tudják elégíteni, legfeljebb az ara­tásban lesz némi fennakadás P. M. Termeioszövetfe ezefek I Termelőszövetkezeti ta^ok i Nagyobb jövedelem fokozása érdekében ú; §erté§hiz?alási lehetőségei BIZTOSIT AZ ÄLLATFORGALMI VÄLLALAT! 1. Háztáji szerződéses sertéshízlalás szervezése és bo­nyolítása után a Tsz 0.50 Ft—1.50 Ft-ig kg-ként le­bonyolítási díjat kap. Fokozzuk tehát a háztáji gaz­daságban a szerződéses sertéshizlalást. 2. 1959. január 1. után alakult, illetve jelentős terü­lettel felfutott Tsz-nél a tagok háztáji gazdaságá­ban lévő kocák szaporulatára kötött süldőszerződés­ből eredő süldőkre a Tsz 1961. évre köthet határ­idős sertéshizlalási szerződést! ÉRDEMES SZERVEZNI A TAGOKNÁL A KOCA­TARTÁSI AKCIÓT! Ez az akció az 1961. évi árualapot biztosítja. A sza­porulat közösbe való hizóbaállításakor rövidlejáratú hitelt kap a Tsz. 3. 1959. január 1-e után alakult, illetve jelentős terü­lettel felfutott Tsz-nél a tagok részére, — indokolt esetben a Tsz részére is ivarérett süldőkocát ad a vál­lalat a szaporulatból történő kifizetésre, illetve Tsz- nél középlejáratú hitelből történő kiegyenlítésre. A Tsz kocánként 2 q kölcsöntakarmányt is igényel­het! EZ AZ AKCIÓ IS ÁRUALAPOT BIZTOSIT ELŐZE­TES BEFEKTETÉS NÉLKÜL! Részletes felvilágosítást nyújt a vállalat központ' és valamennyi kirendeltsége. SZOLNOK-HEVES MEGYEI ÄLLATFORGALMI lenlevőnek magyarázná, ör­dögi nyugalommal, de igazá­ban talán csajk szigorúan visszaparancsolta az indula­tait: — Nem érdektelen ember. A revolvert a kabátzsebébe tette, rajta hagyva kezét: — Mi a neve? — Petur István. — Solymár elvtárs, írja fel valamennyinek a nevét és la­kását. Petur István polgár­társat pedig letartóztatjuk s visszük magunkkal. — Engem? Erre a kérdésre a parancs­nok nem felelt. Már rá sem nézett Peturra. Hanem Soly­márhoz fordult: — Meg kell bilincselni, mert a sötétben megszökhe- tik. — Engem? Mivel feleletet erre a cso­dálkozásra sem kapott, fékez- hetetlenül, rekedt bőgéssel kezdett ordítani. — Engem ti nem bilincsel­tek meg. Engem ti... Ebben a pillanatban, mint elektromos kisülés, villant fel az értelme: — Engem bevihettek. Be is zárhattok. Jó! C. mintha minden más elképzelhetetlen lenne a számára, lélekben nem akarta, nem tudta magát megadni: — De... figyelmeztetlek benneteket, piszkos gazembe­rek, hogyha egyszer ennek a zsiványkalandnak vége lesz, ha egyszer lejár ez a pün­kösdi királysádtok. akkor az Isten legyen nektek irgal­mas. A parancsnok: — Meg kell bilincselni. ■— Enge-e-m? Te csirkefo­gó, te vörös patkány, te-e-e... Odaugrott a parancsnok­hoz, arcát annak arca elé lökte, a szeme kidülledt, az egész feje vörös lett s jobb­kezének egy hirtelen mozdu­latával fölpeckelte a parancs­nok állát. A parancsnok meg- tántorodott, de Petur már a következő pillanatban lezu­hant s elterült a földön, mert a parancsnok villámgyorsan rántotta ki zsebéből a revol­vert s annak fogantyújával halántékon vágta Peturt. — Szent Isten! — si.koltott fel az asszony. A fegyverükhöz kapó vö­rösőrök állva maradtak, a társaság tagjai riadtan ugrot­tak fel. Vályi-Verasek karos- székében valósággal megder­medt. A parancsnok megiga­zította a félrecsúszott cvik- kerét: — Kánya elvtárs, szaladjon el egy járműért. Amilyent leghamarabb talál. Ha nem térne magához, azon viszik el, maga meg Solymár. De min­denesetre még akkor is meg kell bilincselni. Mert útköz­ben is magához térhet s még akkor is megkísérelheti a szö­kést. Az asszony elfojtott zoko­gással térdelt az elalélt mel­lé s kezét annak fejére tette. A főorvos is már mellette térdelt és sietve gombolta ki a gallérját, ingét; hanyatt for­dította és halkan mondta az asszonynak: — Nincs semmi baj, mind­járt magához tér... Vizet és egy törülközőt kérek, tS bben a pillantban már *■“' föl is nyílt Petur sze­me s révetegen bámult a mennyezetre. Vályi-Verasek még mindig nem mozdult, úgy vert a szíve, hogy azt hitte, mindjárt elájul. Halálfélelme mögül, mintegy messze távolságból megdöbbenve pillantott ön­magára: ez lett hát a diadal­mas örömből. A parancsnok föl-alá járt, aztán megállt Solymárral szemben: — Külön fegyveres őr áll­jon a cellája előtt! És min­den nyomozónak ki kell adni az utasítást, hogy a legszigo­rúbb kutatással derítsék ki egész jelenét és múltját. Kik­kel érintkezik? Kikkel áll összeköttetésben? Átkutatni a lakását. Minden iratot, leve­let le kell foglalni. A szom­szédait, hozzátartozóit kihall­gatni... Rendkívül veszedel­mes alak! Csak rá kell nézni és már bizonyos lehet az em­ber benne, hogy a gaztettek egész légióját követte el egy életen át... Nem hiszem, hogy csalódnék, nekem kitű­nő blikkem van Mikor már a parancsnok el­hallgatott és közönyösen, gondolattalanul nézett maga elé, Duhay odasompolygott hozzá: r— Parancsnok elvtárs, az Isten szerelmére, mi lesz ve­lünk? A parancsnok csodálkozva tárta szét a két karját: — Mi lenne? — De hiszen mi nem csi­náltunk az égvilágon semmit. Oly ártatlanul estünk az egészbe, mint... A parancsnok tűnődve: — Semmit. Alkoholtilalom áthágása, ez a legkevesebb! — De hát ezért csak nem büntetnek meg bennünket? — Az már nem ránk tarto­zik. Mi csak a jelentést tesz- szűk meg. — De mégis, mit gondol, parancsnok elvtárs? A parancsnok megvetőleg mérte végig Duhayt: — Nem olyan egyszerű az eset. A lövést s így közvetve a lőfegyvert is valamennyien együntetűen letagadták. Fél­re akartak bennünket vezet­ni. Hogy egyebet ne is mond­jak. O uhay körül forogni kez­dett a világ. Szörnyű­ség! Minderre így nem is gon­dolt. Börtönbe vethetik■ Vé­ge van, megőrül, nem lehet elviselni! — De miért van úgy meg­ijedve? Csak nem képzeli, hogy levágják a fejét? — Rettenetes! — Csak ezt tudta rebegni. — Na, látja! Maga is egy igazi ellenforradalmár. Még ez is! — Miért mondja ezt, pa­rancsnok elvtárs? — Mert úgy fél tőlünk! Es a parancsnok dermesztő gúnnyal mosolygott.

Next

/
Thumbnails
Contents