Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

1960. február 19.

SZOLNOK MEGYEI NErtAY

3

J> babarci Béke termelőszövetkezet felhívása — a jászapáti Alkotmány Tsz csatlakozása

Termelőszövetkezetünk, a babarc! Béke Tsz a szarvasmarhatenyésztés gyorsütemű fejlesztése és termelékenységének fokozása érdekében az alábbi felajánlást teszi:

„A belterjességnek fokozása érdekében a 100 kát. holdra jutó szarvasmarha létszámunkat 1960-ra a jelenlegi 16-ról 19-re és 1963-ra

24-re növeljük. Ezen belül a tehénsűrűséget 3,6-ról 7,3-ra, 1963-ra pedig 10-re emeljük.

Az állomány fejlesztését elsősorban saját nevelésből és a háztáji állomány szaporulatának felneveléséből biztosítjuk: 100 tehén után évente legalább 85 borjút nyerünk, a tehenek átlagos életkorát gazdaságos termelés mellett legalább 10 évre növeljük, minden életképes borjút felnevelünk, az üszőket 18—20 hónapos korban 400—420 kilogramm súllyal fedeztetjük be.

Teheneink termelőképességének kihasználása érdekében úgy takarmányozzuk, hogy a jelenlegi tehénállományunknál a 4000 kilogramm feletti termelést biztosítsuk. Az időközben megnövekvő létszámnál a tehenenkénti 3600 kilogramm tejtermelést kívánjuk elérni. Ezzel a 100 kát. holdra eső tejtermelés 1960-ban 27 360 liter, 1963-ban pedig 37 760 liter lesz.

A hústermelés növelése érdekében a tenyésztésre nem alkalmas bikaborjúkat meghizlalva, 13—15 hónapos korban 500—550 kilogrammos

súllyal szerződéssel értékesítjük. Felhívjuk az ország valamennyi termelőszövetkezetét, hogy a maguk területén segítsék elő az ötéves terv mielőbbi megvalósítását. Vállalásunkat tekintsék verseny- felhívásnak és adottságaikhoz mérten tegyenek hasonló felajánlásokat.

A jászapáti Alkotmány szarvas- marha törzstenyésztü tsz tagsága és vezetősége megvitatta a babarci Béke Tsz versenyfelhívását és elhatározták, hogy csatlakoznak a versenyfelhíváshoz, s azt kiegészítve vállalják:

„A 100 kát. holdra jutó szarvasmarha létszámot a jelenlegi 9,3-ról 1960. évben 14- re, 1965. évre 20-ra növeljük.

A tehénsűrűséget a jelenlegi 2,7-ről már ez év végére 5,5-re, 1965-re 10-re fokozzuk.

1960. évben 100 tenyész- üszőt korosbítunk, ebből 40- et a saját tenyésztésből, 60-at a 3004/2-es határozat alapján biztosított lehetőséggel a saját tenyésztésű üszőink után járó középlejáratú hitelkedvezményből vásárolunk meg tagjainktól. így a leellett 100 üszőn felül sajátnevelésű te- nyészüsző állományunk 131- re növekszik.

1960 évtől már a teljes utánpótlást saját és tagjainktól felvásárolt állományból fedezzük.

Az elmúlt évben megtermeltünk 288 426 kilogramm tejet. Az állomány erős növelése ellenére 1 tehénre 3004 kilogramm tej jutott, jelenleg 90 tehén áll törzskönyvi ellenőrzés alatt.

1960-ban 364 ezer kilogramm tejet termelünk és a törzstehén állomány termelését tehenenként 3600 kilogrammra növeljük.

A tsz jövedelmének fokozásában, de a dolgozók húsellátásának biztosításában is nagyjelentőségű a sertés és baromfi hústermelés növelése. Ennek érdekében 1960. évben sajátnevelésű süldőállomány beállításával 1208 mázsa sertéshúst biztosítunk, ezenfelül 25 ezer árubaromfit nevelünk fel, ebből 16 ezret 1 kilogrammos súlyban darabonként értékesítünk. Meghizlalunk 93 szarvasmarhát, ökröket és selejt vágóállatokat, így 100 kát. hold szántóra számítva egész szántóterületünket figyelembe véve, 100 kát. holdanként 60 mázsa húst adunk el a dolgozók ellátására. Ezenfelül még tagjainknál szerződünk 276 mázsa sertéshús eladására. így csupán a közös tsz területről 2662 mázsa húst biztosítunk.

Állatainkat elsősorban tenyésztésre neveljük, 80 te- nyészkocasüldőt, 53 tenyészkant adunk el az új termelő- szövetkezetek állományfejlesztésére. Azon felül 70 kocát állítunk be saját tenyésztésből és év végére 4 ezer baromfi törzsállományunk lesz.

Múlt évben is 6700 köbméter jó minőségű csövestengeri silót készítettünk, ez évben is 114 kát. hold fő- és 50 kát. hold másodvetésű silótengerit vetünk”.

A barátság jegyében

MIKOLA ANDRÁSBÓL

kinéz valamit a

A

tagság

Tiszaőrvény házsorai betakaróztak a télvégi estével. Azt mondják, kicsiny település ez, dolgos, munkaszerető parasztemberekkel. Közülük eggyel összehozott a véletlen, vagy inkább a tanácselnök. Olyan embert kerestem, aki nemcsak az értelmével, de a szivével is a szövetkezés híve.

— Ehun van Mikola András.

Pár perc múltán együtt beszélgetek Mikolával. Piros rózsák mindkét arcán az eső, a szél, a határbeli munka virágai.

— Mennyivel lépett be, András bácsi?

— Én például 17 holddal.

— Jó föld?

— Tessék elhinni, úgy berendeztem, hogy az égvilágon minden megtermett rajta. Volt benne erdő, szőlő, gyümölcsös.

Az öltözete idejétmúlt. Kötényt hord, kék festő kötény a derekára kötve Jellegzetesen jász-kun ruhadarab a múltból.

— És maga a szövetkezés meggyőződéses híve?

— Megmondják a többiek. Megjósoltam én már sok évvel ezelőtt, hogy ide kötünk ki. Én akkoriban hátra is pislogtam, de a menetirányt néztem.

Az a szokása, ha beszél, maga elé tett kezével motoszkál.

— Miért nem kezdte hamarabb?

— Én például régen benne lettem volna, ha a többiek megértik.

— Itt volt a Dózsa.

—- Ide tessék nézni, őszintén megmondom: tapasztalt parasztemberekkel akartam összeállni.

— És most?

— Együtt van az egész falu a Dózsában. Ez más! De én 1952 óta, a megalakulástól Ogyettsia a tsz-t Tessék

elhinni, jobban érdekelt, mint sok olyat, aki belülről volt. De nem voltam megelégedve a működésével.

Próbára teszem.

— Most elégedett?

— Hát ide tessék nézni. Van itten még nagyon sok l iba. Részemről nem helyes, horv az egyik nap ide, a másik nap amoda viszik az állatokat. Azzal csak törődik a iószág, ha változtatják a helyét.

Elhallgat egv pillantra.

— En például nem vagyok kibékülve a traktorosokká Nem úgy végzik a munkát, ahogy a szerződés köti.

Mikola András ahogy a sajátjával vészeit az ősszel, azonnal jött a közösbe. Már előbb is segített, amiben csak tudott. Különösen a vetésben.

— Jelenleg mit dolgozik?

— Például én?

— Maga!

— Takarmányos vagyok negyedik hónapja. A falu legerősebb pár lovát hajtom. Az egyik a sajátom volt, a másik a tsz-é. Aztán megyek a gyümölcsösbe a permetezőt húzatni.

— A család is?

— A lányom 6 például nincs idehaza. Hát a feleségem? Hát tessék nézni, ha kikapnám én is a területet, mégha fertáj napra is, de jön segíteni, övé a háztáji gondja, hogy én hozzáláthassak a közöshöz.

A legtöbb középparaszt azzal az ellenvetéssel élt, parancsolnak neki a tsz-ben

— Vagyunk háromszázan. Hát nem mehetünk háromszáz felé. Valakinek irányítani kell. Az a fontos, jól irányítson.

— ügy tudom, András bácsi is irányító.

— Olyasféle. Engem például a vezetőségbe vettek be

két hete. Hát én meg is mondom, amit látok: hogy kell. mint kell. Mert nálam, ha az ég leszakadt is, sarjába ment a munka. Itt is ügy kell. ügy látom, kinéz belőlem valamit a tagság, ha már megválasztott

Mikola András régen megértette, magáénak érezte a szövetkezés gondolatát.

— Mert tessék elhinni, olyan erő a tsz, olyan vagyonnal rendelkezik, hogy boldogulhat. Az erdőnk milliókat ér. A 176 hold gyümölcsös aranyat ont. Hát itt csak dolgozni kell becsülettel.

Borzák Lajos

MEGYÉNK munkásai és dolgozó parasztjai között kialakult barátságnak régi hagyományai vannak. Üzemi dolgozóink sokat tettek már azért, hogy parasztságunk ne csak magáénak mondhassa a földet, hanem a lehető legjobb módon gyümölcsöztesse is.

Annak idején a fejlesztés, s most a megszilárdítás időszakában egyaránt erősödött, hathatós cselekedetekben nyilvánult meg a munkásparaszt szövetség. A patro- názsmozgalmat százak tették magukévá, s dolgoztak önzetlenül — sokszor a műszak letelte után is, hogy idejében elkészüljön egy-egy istálló, vaigy valamilyen más gazdasági épület. Jutalmat, ellenszolgáltatást nem vártak, csupán annyit, hogy a tsz tagok is megtegyék a magukét, fokozzák a hozamot az állattenyésztésben, növeljék az átlagtermést

Szorgalmas munkájuk elismerést váltott ki a tsz tagok között. A köszönő szó mellett sokmindenben megnyilvánult ez. Különböző ünnepi összejövetelekre meg hívták a munkásokat, s olyan is előfordult, — a Tisza- menti Vegyiművek esetében —, hogy a zárszámadás után az általuk patronált termelő' szövetkezet 2.5 ezer forintot küldött azoknak a munkásoknak jutalmazására, akik kitűntek az istállóépítésber és a patronálási munka egyéb feladataiban.

Bár a patronálási szerződések általában egy évre szóltak, az üzemek korántsem tekintik befejezettnek ezit a munkát. Juhász elvtárs, a Papírgyár Igazgatója például így vélekedik erről: „Tovább kívánjuk folytatni a kunhegyes! termelőszövetkezetek patronálását. A múlt évben építkezésekhez műszaki és anyagbeszerzési segítséget nyújtottunk. Könyvelőink jó egy hónappal ezelőtt adtak hasznos tanácsokat a tsz-éknek. Nagyon sokaldalú a patronálási munka, politikai vonatkozásban és még sokféleképpen hasznára lehetünk a szövetkezeteknek Ezt tudva újítjuk fel a közel* jövőben a patronálási szerződéseket.’1

MÁS ÜZEMEK példája is bizonyítja, hogy a közös gazdaságok támogatása nem került le napirendről; Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem például öt tsz-t patronál az idén — kettőt Biharbajom- ban. kettőt Orosházán, s egyet Kunmadarason. A kunmadaras! szövetkezet kivételével már fel is újították a patronálási szerződést, s a

köze® napokban Kunmadarasra is kilátogatnak. Van már gyakorlatuk ebben a munkában. Tavaly a szolnoki Szabadság Tsz-nek karámot, kukoricagórét építettek, közreműködtek vízvezetékszerelésnél; földgyalut adtak a homokbányához, Zetort a szállításokhoz. S ki győzné felsorolni minden tettüket.

Üzemi vezetőinknek az ilyen példákat kell követni, mielőbb felújítani a patronálási szerződéseket. Mivel a múlt évben néhány termelő- szövetkezet egyesült, van olyan jelenség is, hogy az üzemek nem tudják mitévők legyenek, hiszen azelőtt 2—3 vállalat fejtett ki patronázs* mozgalmat azon a területen, melyen most egy erősen meg- növekedett tsz gazdálkodik. Általános jelenség, hogy egymásra várnak, pedig most kellene leginkább munkál- kodniok, hiszen a hirtelen 'megnővekedebt csoportokban van legtöbb probléma. A helyes munkaszervezés kialakításában, a tervezett beruházási és egyéb feladatok sikeres megoldásában most tudnának leginkább közreműködni.

Már most, az év kezdetén ki kell alaikítani üzemeink és termelőszövetkezeteink között a helyes együttműködést, ha azt akarjuk, hogy az valóban sikeres legyen. így lesz idő kellő felkészülésre is, s mire a tavaszi munkák zöme megkezdődik, sokat tehetnek az öntözéses terület kialakításáért, az állatiérőhelyek {leskönnyebben és

leggyorsobban a baromfiólak)

építéséért.

Nem lehet haszontalannak nevezni, hogy üzemeink a gazdasági, politikai és kulturális munka ezernyi kérdésével foglalkoznak a tsz községekben {a Tiszamenti Vegyiművek például klubszobát óhajt berendezni Tószegen) mégis helyes volna, ha erőfeszítésüket nem apróznák el, hanem a termelőszövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatok segítésére összpontosítanák. Mint ismeretes, a megye közös gazdaságii többmillió árubaromfit kívánnak adni az idén az országnak. Ehhez azonban sok helyen még nem adottak az elemi feltételek sem, nem készültek el több helyen az állatférőhelyek sem. Sok helyen beneveztek már a 30 mázsás kukoricatermesztési mozgalomba, de nem mindenhol szerződtek le. A bátor tervezés, s a merész célkitűzések eléréséhez szükséges kezdeményezőkészség sincs meg minden csoportunkban. A tsz tagok önbizalmának növelésében, alkotóvágyuk fellángol ásában nagy szerepe van az üzemiek által kifejtett politikai munkának.

A LÉNYEG EGY: kövessük a példamutató üzemeket, újítsuk fel mielőbb, vagy tsz-ek egyesülése esetén kössük meg újra a patronálási szerződéseket, s azok alapján haladéktalanul kezdjük meg a munkát a közös gazdaságok érdekében.

S. B.

HiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«

A „Vasutas Szakma Ifjú Mestere“ címért versenyeznek

A vasutas csomópont KISZ Bizottság felhívása megértésre talált a szolnoki Járműjavító fiatal szakmunkásai között. Mintegy 110-an kapcsolódtak be a vetélkedés- . be, mely vasutasnaptól vasutasnapig tart. A verseny döntő feltételei az elméleti és szakmai továbbképzés* A fiatal műszakiak tanácsa lelkiismeretesen vezeti az oktatást, melyet kéthetenként tartanak, munkaidő után. Jelenleg a vizsgára készülnek, amely előreláthatólag március vagy áprilisban kezdődik. A karbantartó osztály fiataljai élenjárnak a tanulásban, így még februárban vizsgáznak.

A gyakorlati munka előrehaladásával a vetélkedésben résztvevők mestermunkával számolnak be. A karbantartó osztály fiataljai sepregetőgé- pet készítenek a vállalat részére, amelyet a Havasi-brigádon belül szerelik, Kálmán László KISZ titkár irányításéval. A teherkocsi osztály fiataljai összefogtak a megmunkáló osztály fiataljaival és két roncs teherkocsit építenek újjá és korszerűsítik 65 tonnás vonókészülékkel.

A többi osztályok fiataljai sem maradtak tétlenül, hanem hasonló lelkesedéssel kapcsolódtak a „Vasutas Szakma Ifjú Mestere’’ cím elnyeréséért folytatott nemes vetelkedesbOj

Kóródi Mihály

Járműjavító

A csodamasina ezermestere

súllyal mondja ezt, mint aki egy nagyon szép ajándéktól esett el.

Gépről, a felsőmaróról külön regényt kellene írni. Huszonkilenc műveletet végez rajta, a harmincadik újítás *s készen áll, csakhát... már nem bírja a gép kapacitása.

A késeket a sablonokat maga készíti, keze alatt „kezesbárány” lett a sokak által rettegett felső maró.

Nem gondoljuk, hogy nem segítették a gyárban Galajda Istvánt. Többen azonban spekulálónak nevezték. Irigyelték tőle az újítási jutalmakat, a jobb keresetet, s a szép százalékokért kijáró erkölcsi elismerést, dicséretet.

— Hát sokszor nem ment simán a dolog. Ezért nem is foglalkozom csak a saját gépemmel. Ellentét lenne belőle. Azt hinnék véhányan „csak a norma elérésére megy” a dolog. Pedig nincs igazuk...

Lassan letelik az ebédidő, búcsúzik Galajda István indul vissza kedves gépéhez. Járása ruganyos, egyenes a dereka. Míg kezet fogunk hun- cutkás vidám pillantást vet felém., talán éppen újabb ötletének várható meglepetésén derül már előre? Nem tudom.

De hogy van még a „tarsolyban\n valami az bizonyosi — bgy. -*

Így mondja: nem szeret én rajtam kifogni semmi. Hangja nyugodtan cseng, a finom vágott bajusz megrándul, a ránc nélküli arc mosolyra húzódik. Szemében hetykén csillog a vidámság, boszorkányosán ügyes kezével beledúr deresedő hajába.

Valójában fiatal ember. Asztalos mester.

Fiatal — pedig jövőre már jubilálna. Tízéves évfordulója lenne, hogy a Szolnoki Tiszc, Bútorgyárban dolgozik.

— No, visszajövök én akkor is, ha nyugdíjba megyek. Kötelességem.

— Mit dolgozott azelőtt Pista bácsi? ■— adom fel a kérdést Galajda István gép- munkásnak.

Találkozik pillantásunk, érti a kérdést, tudja mit jelent az a szó: azelőtt.

Már sorolja is életrajzi lexikonéból: 22 éves koromban bognár lettem, de voltam én napszámos, szőlömunkás, pincekezelő, sörfejtő és még sok minden.

Azután?

— Asztalos, =» válaszolja

egyszerűen.

Pedig, hej, de sok mindent taka' ez a szó, egy ilyen bútorgyárban, mint például, ez a „Tisza” is. Megismerni a

fatechnológiát. Aztán a gépek.

Gépek! Először a marón kezdte, majd az egyes és kettes körfűrészek, azután a vastagolók, az egyengető gépek következtek.

— Hat esztendeje kötöttem ki a felső marógépnél. Sokan, még a mérnök elvtárs is azt mondta: Pista bácsi a kenyérre valót sem keresi meg a felsőmarón. De aztán össze- barátkoztunk. Mármint a géppel.

A barátság igen gyümölcsözőnek bizonyult.

— Egyízben — meséli *=■ hatezer darab ötven milli- 1,‘éier lyukfuratot kellett eg- nap alatt megcsinálni a ládabetétekhez.

— Megtudja csinálni?” — kérdez k. „Ha lesz anyag..." — válaszoltam. „Csak ahhoz kés is kell” — mondom. „Majd a lakatos" — nyugtattak meg. Ám a lakatos csődöt mondott.

Mire Galajda István elment az ócskavas telepre, s az ott talált acéllemezből olyan kést csinált reszelővei, mint sokan még esztergályozni sem tudtak volna. Szóval időre meglett a hatezer szériás 'yvkfurat.

És mesél, mesél.* Arról,

hogy mennyi álmatlan éjszakájába telt, míg a hosszlyuk fúrógépek munkáját átvitték a felső marógépre, arról, hány, azelőtt kézzel végzett műveletet „tud” ugyancsak ez a masina, vagy pedig arról, hogy 1953. április ?2-én csak 49 százaléknál tartottak a tervvel, a gyárban. ..

— Röpgyűlést tartottunk akkor. Ki mit vállal — kérdezték a vezetők. Én azt ajánlottam fel, hogy három fúrógépmunkáját elvégzem az én felső marógépemen.

Elgondolkozik.

— És? “ kérdem várakozón.-- És április 29-re meg volt a százalék, hiszen az óránként előirt 49 helyett 250 darab ládát fúrtam le. Ez 500 százalékos eredmény volt.

Még mindig bosszankodik ezen, vedig az eset 53-ban történt. Tudtán kívül benevezték az országos marógépi versenybe, 407 százalékos eredményével harmadik lett. No, nem a versenyzés, vagyi a 407 százalék miatt bosszankodik rrég ma is, hartem hogy harmadik lett.

“ Ha tudom, hogy miről van szó, érzem, első is lehettem volna** so Olyan hang-