Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

c Pályaválasztási gondok A félévi bizonyítványosztás izgalmai elmúltak. De az ál­talános iskolák VIII. és a kö­zépiskolák IV. osztályaiban új, izgalmas várakozás ve­gyül a tanulás megszokott ütemébe. Merre tartsak? Ho­vá menjek? Hogyan építsem fel a jövőmet? Ez a gondolat foglalkoztat ma ezer és ezer fiatalt. Osztályfőnöki órá­kon, este otthon a vacsoránál erről folyik a szó. Mert valóban nagyon fon­tos a döntés. Hiszen többfé­le szempontot kell mérlegel­ni. A gyermek hajlamait, kedvét, a nemzetgazdaság ér­dekeit és lehetőségeit és nem utolsósorban a szülők dédel­getett álmát, amely egyik vagy másik pályára szeremé irányítani gyerekét, hogy az lehessen belőle amivé a szü­lő a mostoha körülmények között nem lehetett annak­idején. Hogyan alakuljon hát a jö­vő tanítási év? Hogyan né­pesüljenek be a középiskolák és egyetemek padjai? Büszkén mondhatjuk el, hogy nálunk a munkás- és paraszt gyerekek egyre in­kább birtokba veszik az is­kola padjait. A jelenleg fo­lyó oktatási évben az elmúlt évi 52 százalékkal szemben 62 százalék munkás- és pa­raszt gyerek került be a me­gye középiskoláinak padjai­ba. Ez az arány nem keve­sebbet jelent, mint azt, hogy a munkás- és paraszthata­lom országában az uralkodó osztály gyermekei végre el­foglalták az őket megillető helyeit. Itt azonban nem le­het megadnunk. Minél több munkás és parasztszülőt kell meggyőznünk arról, hogy gyermekét még áldozatok árán is tovább kell taníttat­nia. Ez nem minden esetben egyszerű Sok szülő úgy gon­dolkodik, hogy tizennégy éves kora után inkább marad­jon otthon. Hiszen a gazda­ságban, illetve most már a termelőszövetkezetben ko­moly hasznát veszik a fel­serdült fiatalnak. Ezt a téves nézetet, amely még a múlt kisparaszti gazdálkodásának maradványa, minden eszköz­zel le kell küzdeni. A ráter­mett. értelmes, gyorsfelfogá­sú munkás- és parasztgyere­keknek a középiskolában a helyük. Hiszen nem közöm­bös ki veszi át a felelősség- teljes igazgatás, gazdasági vezetés gondjait a jelenleg dolgozó nemzedékektől. S mi­lyen képzettséggel foglalják el helyüket a termelőmunká­ban. Ezért kell az öntudatos munkás, vagy parasztembe­reknek messzebbre látniok •nint az ő pillanatnyi érde­kük. z Lényeges kérdés, hogy a továbbtanulók merre indul- ianak. Kialakult egy olyan szemlélet, hogy csak vaía* melyik technikumba érdemes 'leíratni a fiatalt. Tizennyolc éves korában azután kész ember, aki már állásba is mehet. Az így gondolkodó szülőik — és tegyük hozzá i tanulók is, — valóságos ^apásnak tartják, ha a gyer­meket átirányítják valame lyik általános gimnáziumba. Vannak például olyan közép­iskolák, amelyek országos be- iskolázásúak, vagyis az egész országból vesznek fel fiatalokat, évenként legfel­jebb 40—50-et. Például a Bu­dapesti Vegyipari Techni­kumba csak a megyéből év- ről-évre kétszer-háromszor annyian jelentkeznek, mint amennyit az egész országnól felvesznek. Ilyenkor azután gyakran előfordul, hogy más iskolából lemaradnak. Ebijen az évben szeretnénk, ha ez a helyzet megváltozna, á jö­vő tanévtől általános lesz a gimnáziumokban is az 5+1- es oktatás. Mire a fiatalos a gimnáziumból kikerülnek, rövid néhány hónapos vagy egy éves oktatás utón teljes értékű szakmunkás oklevelet kapnak, amely szép hivatást és megélhetést is biztosít azoknak is, akik nem mennek tovább az egyetemre. Tanügyi szerveink pedagó­gusaink mindent megtesznek azért, hogy a beiskolázások sikerüljenek. A középiskolák igazgatói és a leendő első osztályosok osztályfőnökei rendszeresen látogatják a kör­zetükbe tartozó általános is­kolák szülői értekezleteit. Itt tájékoztatják a szülőket a középiskolák lehetőségeiről és arról, hogy gyermekeiket megfelelő képesség esetén hová irányítsák. Ezenkívül a nyár folyamán három hetes bentlakásos tanfolyamokat rendeznek az osztatlan vagy kisebb létszámmal működő iskolák középiskolába törek­vő növendékei számára. Eze­ken a tanfolyamokon orosz nyelvet tanulnak, mert ennek alapjaival van a legtöbb baj. Ez nagy mértékben meg­könnyíti Útjukat a középisko­lába. Egyben megakadályoz­za elkedvetlenedésükeit és le­morzsolódásukat is. Mert a lemorzsolódással még mindig akadnak problé­mák. Csökken a gyerekek száma, mire elérnek az érett­ségiig és a lemaradónak kö­zött sok. a munkás és pa­raszt gyerekek. Pedig min­dennél fontosabb, hogy az egyetemek padjai ne csak az értelmiség fiaival, hanem a munkásság és parasztság leg­jobbjaival teljenek meg. Itt egy lényeges kérdésről kell őszintén beszélnünk. Ez pe­dig a követelőzés kérdése. Néhány szülő azt hiszi, hogy valamilyen súlyos áldozatot hoz, ha fiát taníttatja. Ezért elvárja, hogy minden költsé­get az állam fedezzen. Ez a szemlélet átragad a fiatalok­ra is. Az egyik társadalmi ösztöndíjas például levelet írt a megyei tanácsnak, — amelyben panaszkodik, hogy a társadalmi ösztöndíj kevés szükségletei fedezésére. Az állam hatalmas áldozatokat hoz a taníttatásért, de min­den költséget nem vállalhat, nemcsak anyagi, hanem elv' okokból sem. A szülőknek és a hallgatóknak világosan meg kell érteniük, az áldozat^ vállalás népi államunkkal szemben nekik is kötelessé­gük., H. T, Kitolaibányászafnk vállalták Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem dolgozói megfogadták, hogy a felszabadulási mun­kaverseny során 1960-ban 2,5 millió tonnával növelik az ország szénhidrogén készletét. Célkitűzésüket elsősorban Hajdúszoboszló, Pusztaföldvár Battonya, Mezőhegyes és Kecskemét környékén akar­ják valóra váltani. Megfogadták, hogy kutatá­saik során növelik a fúrási méterteljesítményt, az éves tervfeladatban jóváhagyott 9 helyett — évi átlagban — 8,5 fúróberendezéssel 112 ezer métert fúrnak. Termelési értéküket 3 mil­lió 927 ezer forintal emelbc a tervhez viszonyítva. A köz­vetlen anyag nélküli termelé­si érték növelésével 1,7 szá­zalékkal fokozzák a tervezett termelékenységet. Termelési költségeiket — az előirány­zathoz képest — 0,7 százalék­kal csökkentik. Vállalták azt is, hogy úgynevezett méter— túlteljesítésüket megtakarí­tott anyagból biztosítják. Mivel az Alföldi Kőolajfú­rási Ü2em dolgozói évek óta egyre javuló teljesítményt érnek el, mostani célkitűzé­sük is reálisnak, megalapo­zottnak mondható, biztosra vehető, hogy az ország bol­dogulása érdekében állják szavukat. N. SZ. HRUSCSOV INDONÉZIÁBA ÉRKEZETT Fogadások Burmában a szovjet kormányfő tiszteletére Djakartában tízezrek fogadták a szovjet miniszterelnököt Rangun (TASZSZ). Nyi- kita Hruscsov, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke szerdán Ne Vin tábornok burmai mi­niszterelnökkel tárgyait. A baráti beszélgetésben részt vett Gromiko külügyminisz­ter is. Szerdán Hruscsov neves burmai politikusokat foga­dott. Ezen a napon a burmai elnök nagy fogadást rende­zett Hruscsov tiszteletére. — Ugyancsak szerdán A. M. Ledovszkij burmai szovjet nagykövet fogadást adott a szovjet kormányfő tisztele­tére. — A fogadáson N. Sz. Hruscsov átnyújtotta U Vin Maung elnöknek és Ne Vin miniszterelnöknek a szovjet űrrakéta által a Holdra szál­lított embléma mását. A fo­gadás rendkívül szívélyes és közvetlen volt. A szovjet kormányfő távirata a burmai vezetőkhöz (TASZSZ) Hruscsov szovjet miniszterelnök az II—18 re­pülőgép fedélzetéről az aláb­bi szövegű táviratot küldte U Vin Maung burmai elnök­nek és Ne Vin miniszter el­nöknek. „Repülőgépünk épp hogy áthaladt a Burmai Unió ha­tárai felett. Elhagyva az önök vendégszerető országát, melegen emlékezünk vissza találkozásainkra, önökkel, más néven burmai államfér­fiakkal és politikusokkal, a munkaszerető és hősies bur­mai néppel. Meg vagyok győződve róla, hogy találko­zásaink és hasznos megbeszé­léseink elősegítik országaink barátságának erősödését és a világ békéiének megszilárdu­lását. Sikereket kívánok önöknek jeles országuk sza­badságának és függetlenségé neb megszilárdítására Irá­nyuló tevékenységükben, bol­dogságot és felvirágzást kí­vánok a Burmai Unió népé­nek. N. Sz. Hruscsov,’’ Hruscsov Djakartában Djakarta (TASZSZ) Hrus­csov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke kísére­tével csütörtökön elutazott a Burmai Unióból. Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet államfő és kísérete megérke­zett Djakartába. Djakarta (TASZSZ) Sukar­no indonéz elnök és minisz­terelnök meghívására N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke kí­séretével csütörtökön barát­sági látogatásra Djakartába érkezett Az ünnepi díszbe öltözött repülőtéren Sukarno elnök, Djuanda első miniszter, mi­niszterek, parlamenti képvi­selők, a politikai pártok és az indonéz közélet képviselői a diplomáciai testületek tag­jai. Djakarta lakosainak tíz­ezrei fogadták Hruscsovot. A szovjet vendég érkezésé­nek tiszteleitére 21 tüzérségi díszlövést adtak le. Sukarno elnök és N. Sz. Hruscsov meleghangú üdvözlő beszédet mondott a repülőtéren. Dja­karta több mint egymillió lakosa a repülőtérről a Nega- ra-palotáig terjedő útszaka­szon lelkesen üdvözölte Hruscsovot és Sukaimo elnö­köt A szoviet sajtó a magyar—szovjet barátsági szerződés évfordulójáról Moszkva (MTI) Csütörtö­kön több szovjet lap megem­lékezett a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés aláírásának 12. évfor­dulójáról. Magyar tanácsi küldöttség Gorkijban Gorkij (TASZSZ). — A magyar tanácsi küldöttség szerdán látogatást tett a Gorkij Autógyárban. A kül­döttek megtekintették azokat az üzemrészeket, ahol a Vol­ga- és a Csajka-kocsikat sze­relik. A magyar vendégek három napot töltöttek Gor­kijba». Varga András első minisz­terhelyettes, a küldöttség ve­zetője a sajtó képviselőinek elismerően nyilatkozott a gorkiji terület városaiban és falvaiban látott nagyszabású ápíkezésekről. — A küldöttség szerdán Moszkvába utazott.------------------V---------------------------------------------------------------------­Tavasz előtt téglagyárainkban Kényszerű holtszezon van ilyenkor téglagyárainkban. Persze, ez nem jelent teljes tétlenséget, hiszen ebben az időszakban kell rendbehozni a kemencéket felújítani a gépparkot, elszállítani a tele­pen lévő égetett téglát. A karcagi téglagyárban ... is ilyen munkák folynak. Az égetőkemence előtt álló vagonhoz talicskával hordják a téglát. Mivel a tárolási hely jóval odébb van, s az út is emelkedik kissé, meglehetősen legényesen öltöztek a munká­sok. A telepvezetőt keresve a művezető kalauzolásával bal­lagok a bánya felé. A szín­ben két vadonatúj vontató. — Most kaptuk — ma­gyarázza a művezető. — Nem lehetne könnyíte­ni beállításukkal a téglahor­dást? — Nagy munka volna a sín kiépítése. S a talicskázás nem nagy munka? Egyáltalán történik- e a múlt évhez viszonyítva előrelépés a fizikai munka csökkentése érdekében? Er­ről faggatom később Erdődi elvtórsat, a telepvezetőt. Igenlő választ kapok, s hozzá magyarázatot: — Kaptunk egy nagytelje­sítményű baggert. Eddig ké­zierővel termelték ki az agyagot a bányából, s em­berek tolták fel onnan a csilléket. Most gép végzi a kitermelést, vontató szállítja az agyagot. A nyerstéglát eddig lányok hordták a szí­nekbe, most lóvontatást ve­zetünk be. Foglalkozunk az­zal a gondolattal, hogy a ke­mencéből való téglakihor­dást szállítószalaggal oldjuk meg. Ezt még máshol sem valósították meg, ezért so­kat kell törni a fejünket a helyes megoldásért. — Csehszlovákiában kibe­tonozzák a kemencék körüli „platzot”, s keskeny, gumi­kerekű kocsikkal hordják ki a téglát, — szól közbe Asz­talos elvtórs a minisztérium jelenlévő instruktora. — Az vált be leginkább, nálunk is be kellene vezetni. — Az idei termelési terv­vel kapocsaltban mi az el­képzelésük? — 9.5 miliő a terv, de 10 millió tégla legyártását vál­laltuk, — magyaráz tovább a telepvezető. — Milyen volt termékük minősége? — Többé kevésbé megfe­lelt. Később hallottam, hogy a törökszentmiklósiak 2.7-es égetési selejtszázalékával szemben az övék 7.3 száza­lékra rúgott, egyáltalán nem érthető tehát elégedettségük, annál is inkább, mert más üzemekhez viszonyítva jól el vannak látva szárító-szí­nekkel. Remélhető, hogy a nagy beruházások eredmé­nyeként (most villamosítot­ták például az üzemet) nem­csak termelésfelfutás, hanem minőségjavulás is várható náluk. A törökszentmiklósi téglagyárban.,. ... is jelentős fejlődésről ad Óránként 25 köbméter föl* det megmozgató földkotró­gépet kapunk, s Diesel von­tató kulit, — ismerteti a fejlődést a telepvezető. — A bányában új sinhálózatot építettünk. Bővült nyersko- csi-parkunk. félköbméteres csillékről háromnegyed köb­méteresekre tértünk át. — Március végére új prést is kapunk a jászberényi Aprí­tógépgyárból. — Különös gondot fordí­tunk a munkásvéde'emre, — okultunk a tavalyi balese­tekből. Megelőzésük érdeké­ben bővítettük a présházat. Az idény kezdetére fürdőn­ket is felújítjuk. •— Égetőkemencénket rend­behoztuk, növeljük kapacitá­sát. 1957-ben például 5—6 ezer téglát hordtunk ki be­lőle. — most 8—9 ezret. — Csökkentjük a szénfelhasz­nálást is. — Mivel a válla­lat központi műhelye náluk van, a többi téglagyárnak is végeztünk kisebb-nagyobb javítást, sőt Kunhegyesre egy védtelen kötélpálya szögállomást gyártottunk. — Sajnos, szárítókapacitá­sunk nem növekedett, így tervünket sem emelték a múlt évhez viszonyítva. Mivel 1959-ben éves ter­vüket 45 százalékkal túl­szárnyalták, várható, hogy az idén sem adják alább. isi) A Pravda az évforduló al­kalmából tudósítója M. Oayi- iyec riportját közli a székes- fehérvári aluminiumkombi- nát építkezéséről. A kombi­nát építéséhez a Szovjetunió nyújt segítséget. A Trud megállapítja, hogy a szovjet—magyar kapcsola­tok a két nép ideológiai és politikai egységére, a gazda­sági esvüttműködésre, és a kölcsönös segítségre épülnek. A Szovjetszkaja Rosszija hangoztatja: a 12 évvel eze­lőtt aláírt történelmi jelentő­ségű dokumentum új dicső fejezetet nyitott meg a szov­jet és magyar nép barátságá­nak történetében. Á Krasznaja Zvezdst az év­fordulón rövid összefoglalást közöl a szocializmust építő Magyarország életéből. A szovjet sajtó budapesti TASZSZ — jelentés alaptón beszámol a magyar főváros­ban rendezett jubileumi ün­nepségről is. FELMÉRIK A TSZ FIATALOK HELYZETÉT A KISZ Központi Bizott­sága, a Termelőszövetkezeti Tanács, valamint a Földmű­velésügyi Minisztérium közös brigádokat szervezett a ter­melőszövetkezeti parasztifjú­ság sajátos helyzetének és problémáinak tanulmányozá­sára. A brigádok, az illeté­kes megyei KISZ bizottságok munkatársaival kiegészítve a jövő hónap közepén kezdik meg munkájukat. A brigádok választ keresnek olyan kér­désekre: mi az oka annak, a sokhelyütt még mindig ta­pasztalható jelenségnek, hogy a fiatalok elvágyódnak a fal­vakból. Ezzel összefüggésben feldolgozzák a fiatalok kere­seti lehetőségeire vonatkozó adatokati VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XL évfolyam, 42. szám. Ara 50 fillér február 19. péntek. f A BARÁTSÁG JEGYÉBEN | Felelősségrevonás 1 Címzett ismeretlen .. • JB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents