Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

1960. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Előrébb lép-e az építőipar? NE HALKULJON A SZÓ A SZOLNOK MEGYEI Épí­tőipari Vállalatnál ma tarta­nak műszaki értekezletet. László igazgató elvtárs sok mindenről beszámolhat ezen a tanácskozáson, — többek között arról, hogy a múlt évi 110 „nyitott” munkahellyel járó sok vesződseg exienere 116 százalékra teljesítették termelési tervüket, s az előírt 3,41 százalék alapjövedelem helyett 4.4 százalékot értek el. Vállalati eredményük a tér* vezettnél jobban alakult. A nyereségből többtízezer jut vállalat fejlesztési alapra, 132 ezer meg igazgatói alapra Ebből is látható, van miről beszámolni, egészében jól dolgozott a múlt évben a vál­lalat. Mégis helytelen volna, ha az eredmények rögzítése öncélú megállapítása képez­né a tanácskozás magvát Az volna helyes — s a vezetők erre törekednek — ha legin­kább azt vitatnák, az lenne az elsőrendű kérdés: hogyan léphet előre az idén a válla­lat. A múlt évi nagy munka — 149 nagyobb létesítményt ad- ak át — hasznos tanulságul is szolgált, érdemes okulás­ként elemezni néhány rész­letét. MINDENEKELŐTT az ál­lapítható meg, hogy kicsit előrelátással, fokozottabb fe­lelősségérzettel jobban be tud­nánk tartani a határidőket. S nem akárhogyan, hanem mi­I nőségi munkával. Az 1. szá mű főépítésvezetőség dolgo- [ zói például helytelenül rak- ták Szolnokon a kéményeket, s emiatt a kész lakásokban kellett vésni, bontani. Esetenként kifogásolható az összhang az egyes munkák kooperálása között is. Előfor­dul, hogy burkolókat, mázo- lókat kérnek, mikor arra még nincs szükség. Emiatt majd­nem minden létesítmény hi­degpallója kifogásolható. Megtörtént, hogy az oldalfa­lak vakolását a padlószint felett 5—10 centire abbahagy­ják. s aztán pótmunkával, nagy vesződéssel hozzák hely­re. A korai szobafestés mel­lett sok minaent fel lehetne még sorolni, aminek követ­keztében 600 ezer forint köt­bért és garanciális költséget fizetett ki a vállalat. Ez igen­csak megtakarítható lett vol­na, több nappal növelte vol­na a nyereségrészesedést. Különösén a 3. sz. főépítés­vezetőségnek kellett sok kár­térítést fizetnie. — majdnem minden hónapban. A multévi példák tehát arra intenek: a minőségi munkát alapvető követelményként kell tekin­teni. ESETENKÉNT hiba mutat­kozott a létszámgazdálkodás­sal is. A III. negyedévben például küldönc, ételkirakó, s minden egyéb címen az en­gedélyezettnél hatvannál töDb Kisegítőt vettek fel. A főépí­tésvezetőknek arra kell töre­kedniük. hogy elejét vegyék ;az ilyen hibáknak, megfelelő létszámgazdálkodással, jó munkaszervezéssel növeljék a teljesítményt, s azzal együtt az átlagbért. A munkásoknak is ez a kedvező. Különösen a 3. sz. főépítésvezetőségnek kell ezt megszívlelnie, mivel majdnem 400 forint átlagbér lemaradása van. Persze, ha az idén is időbérben várakoz­tatják a dolgozókat, nem sok jó várható. Az anyaghiány miatt kény­szerű tétlenség Is elkerülhető belső átcsoportosítással, s méginkább az idejében való anyagrendeléssel. Előtérbe kellene helyezni a közbeeső anyagszállítások kiküszöbölé­sét is, mivel ezek költsége eléri a 700 ezer forintot. Jó volna ha a vállalat mű­szaki vezetői önkritikusan elemeznék a gépkihasználást is. s megfelelő intézkedéseket Hun az ö zsebükre megy A tiszasülyi Kossuth Né­pe Tsz 1959-ben a Debrece­ni Talajjavító Vállalattal szerződést kötött digózásra. A szerződés teljesítésének határideje 1959. december 30. volt — papíron. A vál­lalat ugyanis nem teljesí­tette. Ez még a kisebb baj len­ne. a nagyobb hiba az, hogy megígérték, miszerint 100 holdat már a nyár folya­mán megjavítanak. így azt a tsz tavasszal már nem is vetette be. A digózás vi­szont elmaradt, és a föld se termett. Még most sincs megjavítva, s tartani (ehet attól, hogy 100 hold föld — potyára — két évig üre­sen marad. Vajon ahhoz mit szólna az illetékes vál­lalat, ha 100 hold főid egy vagy két évi jövedelmét az ő zsebükből kellene ki­fizetni? foganasítanának. Annak elle­nére, hogy a vállalat tulajdo­nában lévő mintegy 20 millió forint értékű géppel a nehéz fizikai munkák zömét el tud­nák végezni, sok a felesleges erőkifejtés, elég alacsony a gépkihasználás százaléka. Ki­rívó példák is vannak erre: Tiszasülyön és Hunyadfalván kézierővel kavarták a betont az istállókra, ugyanakkor meg Üjszászon kihasználatlanul állt a gép. A jászberényi la­kásépítkezésen bikafával és kézierővel emelték az előre­gyártott elemeket, pedig a vállalat öt autódaruja segít­hette volna munkájukat. Nemcsak az ilyen szerve­zési hibák, hanem esetenként a szállítószalagok, betonkeve­rők, stb. — néha már a bűn- cselekmény határát súroló — elhanyagoltsága arra utal, hogy a gépekre nagyobb fi­gyelmet kell fordítani. Meg­követeli ezt az emberi mun­kaerő megkimélése mellett a termelékenység fokozása is. Most, mikor 1960-ra 260 mil­lió forint értékű kijelölt mun­kájuk van, különösen fontos ezt szemelőtt tartani. GONDOLNI KELL arra is, hogy a gépek szerepe egyre nő. hiszen nélkülözhetetlen eszközei a modern építésnek. A jövő évi lakásépítkezéseK- nél például már Szolnokon is rátérnek a középblokkok fel- használására. Ezek előregyár­tó telepét már az idén előké­szítik. A blokkoknak mind az elkészítése, mind a beépí­tése nagyfokú gépesítést kí­ván. Változtatni kell tehát a gépekkel kapcsolatban eddig többé-kevésbé meglévő hely­telen szemléleten. Csak elismerően lehet nyi­latkozni arról, hogy a válla­latvezetőség arra törekszik: fejlessze az előkészítő csopor­tot. s így a főépítésvezetősé­gek már „szétboncolt” tervet kapjanak anyagra, gépre, stb. vonatkozóan. Helyeselni le­het azt is, hogy az év köze­pétől kísérletként bevezetik a programozást, mérik a gép­kihasználást és minden egye­bet. Árokásó és földkotró gé­pek beszerelésével is gyorsí­tani akarják a munkát. Mindez arról tanúskodik, tudják mit kell tenni. S ha a feltárt hibákból levonják a megfelelő tanulságot, az idén ismét tovább jutnak jó hírük növelésében. (si) H a áttekintjük falusi tö­megpolitikai munkánk közelmúltját, látjuk mennyi nehéz és nagy feladatot meg­oldottunk — együtt, közösen, összefogva az emberekkel. 1958-ban a tanácsválasztáso­kat, a következő év tavaszán a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését. Azóta is sokat tettünk a szövetkezetek meg­szilárdításáért. Sokat, de nem mindent, amit lehetett volna, nem mindent, ami erőnkből telt volna. A nagy változás, a gyor­sabb előrehaladás alapvető feltétele, a nagyüzemek ki­alakulása megvalósult. Meg­teremtettük hát azokat a ke­reteket, amelyekben az em­berek tehetsége, hozzáértése kibontakozhat, ahol a bátor kezdeményezések nem ütköz­nek a kisparcella makacs mesgyéibe. Most már az alap­vető gondolatban maradékta­lanul egyetértünk, egy nyel­ven beszélünk. Vezetők és vá­lasztók egyformán egy célra törekszenek: Valóra váltani az eszmét, mielőbb lerakni a szocializmus alapjait. Csakhogy a célhoz esz­köz, módszer is kell. Mód­szer és eszköz állandóm különösen azoknak, akik bár­mennyire is szívesen, megér­téssel fogadják a célt, gya­korlatukba azt nem mindig tudják realizálni. \ dott tehát a forma, ahol ** az emberek, a most már szövetkezeti parsztság politi­kai nevelése leginkább legha­Ház — Moszkva (MTI). Moszkvá­ban megkezdték az első kí­sérleti műanyagház építését. Ebben a házban nem lesznek "ém-szerkezetek, fém-csövek, felszerelési tárgyak, faanya­gok. A kísérleti épület váza betonból készül, a szoba­nagyságú falelemeket pedig különféle műanyagokból gyártják. A panel külső és belső fala úgynevezett sztek- toplasztból készül. Ez a mű­anyag tökéletesen ellenáll a nedvességnek, a rozsdásodás- nak és tulajdonságait nap­fény hatására sem változtat- >a. A két lemez közét külön­böző műanyagokkal töltik ki "•zek tökéletesen szigetelik a bőt. a hangot, sőt a gáz sem lúd átszivárogni rajtuk. Mű­anyagból készülnek a vízve- ’etékcsövek és a különféle gészségügyi berendezések is. marabb megoldható. Mégis, nem túlozunk, ha azt mond­juk: megyénkben számos he­lyen a politikai munka épp akkor hagyott alább, amikor annak gyakorlására a legjob­bak a feltételek, s talán leg­nagyobb a szükség. Hisz mos­tantól kezdve be kell bizonyí­tanunk, hogy amit célul tűz­tünk, mindannyiónk érdekét szolgálja, mindenkiét, aki bármily formában is részese a nti szövetkezeti mozgal­munknak. Igaz, hogy a közös gazdaságok "kialakítása után már rengeteg dolgot elvégez­tünk. Istállók, baromfiólak százai épültek fel alig egy év alatt. Közös vetések 100, és ezer holdjai őrzik, hirdetik az első közös munka erejét A falu határa, a puszta képe megváltozott. Megváltoztat­ták az emberek. De épp azok, akik ezt a változást csinál­ták, belül még nagyon sok­szor a régiek. T iszaugon, a Petőfi Tsz- ben, amely a fejlesztés során „nőtt fel” komoly, nagy tsz-é, megdöbbentő, — hogy mit műveltek a tagok, hogyan változtatták át az ad­dig csak egybetartozó terüle­tet igazi közös gazdasággá, állatokkal, épületekkel ellá­tott nagyüzemmé. Bárki meg­nézheti azt. Mégis, mikor ré­szesedésről esik szó, előbújik a régi ÉN. és sokan elvinnék mások elől a közös területről kiszedett fát. noha a szedés­ben. ha ráért sem segített. Nagyot vétene az. aki ezért egyértelműen elítélné akár Az űj műanyag rendkívül könnyű, a szoba-nagyságú fal-elemet egyetlen ember is könnyedén felemelheti. ISapkályhák Belgrad (MTI). A ljub­ljanai tudósok tervei alapján Piranban folynak a munkák Jugoszlávia első napkályhá- ■já.iak építésén. A „kályha” a nap energiá­ját mechnikai, illetve elekt­romos energiává alakítja át. Az így nyert hajtóerővel desztilláló üzemet működtet­nek majd. amely tengervízből ivóvizet biztosít. A tervek szerint a jövőben fokozatosan napkályhákkal biztosítják majd a dalmáciai szigetek ivóvíz szükségletét. I az ugiakat, akár a többi so­kakat, akik így tesznek, hisz évtizedeken át csak arra szá­míthattak, amit bármi áron összekuporgattak. De még na­gyobbat hibázik az, aki ezt el­nézi, akiben az ilyenek lát­tán nem ébred fel a tettvágy: Beszélni velük, — élőszóval meggyőzni arról, hogy a föld, amelyre annyi veríték hul­lott, nem lesz már hozzájuk mostoha. Nem tagadja meg tőlük kincsét, hiszen nem áll mögöttük a nagy parancsnok, a „boldogulj, ahogy tudsz”. Ha egymással, s vele a Föld­del összefognak, nincs mitől tartani. Az összefogásra is van mód. Csak egy páldát véve: Moz­galom hullámzik most a me­gyében, a 30 mázsás kukori­cát termesztők mozgalma. — Eddig közel 30 ezer hold mű­velői fogtak össze, hogy meg­mutassák, a bátorság, kezde­ményezés nem valami tőlük idegen, számukra közömbös dolog, hanem éppen az ő bol- dogu'ásuk rejtett, de egyben nyitott lehetősége. — Ugyan ilyen lehetőség rejlik minden dologban, ami a szövetkezet hasznát, javát szolgálja. E zt már sokan, nagyon sokan tudják nálunk, — hisz a szövetkezetiek jórésze már nem kezdő. Tapasztalt, gyakorlott gazdák közössége. De ezt nem elég sokaknak, ezt mindenkinek tudnia kell. Tudni, eszerint élni, dolgozni mindenkinek érdeke. A felelősség mindenekelőtt tsz és falusi pár .szervezetein­ké. A szó, amely meggyőz, a párttagoké, az őket segítő ak­tíváké, az átlagnál egy gon­dolattal előbb tartó embereké lehet, s annak mindenkihez el kell jutnia, mindenkit meg kell találnia. Lehet-e szónél- kül hagyni azt, hogy Csépán alakult egy tsz, nem nagy, alig félszáz taggal. Amíg a szervezés tartott, türelmesen, sokat beszéltek a tagokkal. Mikor beléptek, elmaradoztak a népnevelők, s most már senki nem néz rájuk se. Hogyan érthetünk legjob­ban szót ezekben a részlet, de egy-egy időszaknak gyak­ran legfontosabb kérdései­ben. Akkor és úgy, ha a biz­tató, bátorító szó nem halkul, hanem mind erősebben cseng vissza az emberek fülében. Ha újból és újból átzsongja gondolataikat a meggyőződés: minden amit ma tesznek jövő- iükkel. egvéni boldogulásuk­kal függ össze. Minden, amit máról — ha megtehetnék is — holnapra halasztanak, az ő érdekeiket rövidíti. műanyagból /C A zagyvarékasi öt és a többi száz Állítólag a Haladás Tsz- ben kezdődött, de egészen pontosan senki nem tudná megmondani hol. Az öt egyi­ke jó félesztendővel ezeőtt még mint eleven veszedelem '’ütött a tanácsházára és va­ksággal odapattant az akkor még elnökhelyettes asszony, most már községi párttitkar- nő íróasztala elé és sorolta válogatás né'kül a nyomda- festéket nem tűrő szavakat. — Az asszonyokkal baj lesz — ráncolta összébb hom­lokát a községi tanács VB. ünöke és mások is. Persze akkor még nem tudták azt, amiről ma már örömmel és jogos büszkeséggel beszél­nek. Az öt egyike is a leg­aktívabb. Nagyon póruljárna manapság a tájékozatlan, ha esetleg még mindig leki­csinylőén. vagy éppen ros­szallóan beszél róluk a zag>- varékási asszonyokról. MÁRCIUSBAN KÉSŐ Főtt a Haladás Tsz vezető­inek a feje, amikor a terve­ket állították össze. Kiváltja azokat va'óra? A férfiember kevés, Pestre, Szolnokra és még elsorolni is sok lenne, hová, merre járnak dolgoz­ni. S akkor előállott B. Lan­tos Istvánná, Korsós István­ná. Tóth Ferencné, Tural iánoan& Horváth Fereacaá — Majd mi segítünk elv­társak, — mondták a terme­lőszövetkezet vezetőinek, ifj. Bálint Ferencné, községi párttitkámak és Kiss Béla tanács VB. elnöknek. Mind az öten a Haladás Terme'ő- szövetkezet tagjai, s öten öt felé indultak el szervezni, munkára hívni az asszonyo­kat. — Bíztak hozzá? Ennek az 6t asszonynak az elhatáro­zásához? — kérdeztem a párt- titkárnőt. — Bíztunk. Nagyon bíz­tunk, mert éppen ez az öt asszony mondta, hogy márci­usban már késő lesz kiala­kítani a munkacsapatokat, s megbizonyosodni, hogy kire számíthatunk, — válaszolta ifj .Bálint Ferencné. Korsósné a Thököli utcát, a Szigony utcát járta, a töb­biek szintén azt a részt, ahol laktak. S beszéltek. Megkér dezték az asszonyoktól, ki hová szeretne kerülni, ki ki­vel dolgozna szívesen együtt Elmondták lesz a tsz-nek 180 hold cukorrépája. 80 hold máik, 50 hold kertészet, 750 hold kukorica, a terület fel­osztódik, a férjek is segíthet­nek, s az asszonyoknak sem lesz megszabva a nap me­lyik időszakában menjenek ki a földekre dolgozat ÖTBÖL SZÁZ S amikor a közelmúltban összehívták a zagyvarékasi ötök, a Haladás Tsz asszo­nyainak a tanácskozását, — száz asszony jelent meg a tervismertetésen. Még akkor összeállították a női munka­csapatokat, méghozzá nem Is egy-kettőt, hanem nyolcat. Ennek a tanácskozásnak egyébként az volt talán a legnagyobb érdekessége, hogy a szokástól eltérően a férfiak voltak kisebbségben, mind­össze hárman, ültek a szék­sorok között. — Nem szóltunk egy szót se, hallgattunk — mondta a községi tanács VB. elnöke, s valaki tréfásan megjegyezte, ahol így többségben voltak az asszonyok, ott három em­beriek nem is tanácsos meg­szólalnia. Annyi bizonyos, a nyolc munkacsapat kizáró­lag nőkből alakult és a Ha­ladás Tsz vezetőinek már nem fő a feje. Még akkor elhatározták: mosógépet vásárolnak, s azt eey-egy munkacsapat majd felvá'tva használja. Sallal Margit tanárnő felajánlotta, megtanítja az asszonvokat a munkaegység számításra. Az oktatás már folyik és tavasz­ra befejeződik. A község ve­zetői pedig már most gon­doskodnak x munka feliét é­varéluai községi pár tbizo tt­ár a. mennyi községének, s nincs azon semmi csodálkozni va­ló, ho^w ma róluk jogos büszkeséggel beszél minden­ki a községben. Sí. P. Szemtől szemben, újból és újból szóljunk erről az embe­rekkel. Mindeneke’őtt élőszó­val, hogy az ő gondolataik se maradjanak rejtve, hogy min­den űiabb dologba szótértve. minél bátrabban jussunk elő­re. Borsi Eszter —----ni---IJ-I-J |,|, |,n _ ! Tü zel okozlak a hibás elektromos berendezések Hibás elektromos berende­zés miatt tűz keletkezett Répcelakon a SERNEVÁL te­lepén és egy mezőgazdasági raktárépület leégett. A vizs­gálat megállapította, hogy a telepen nem tartották be a tűzrendészeti előírásokat. A terményraktárt például tűz­fallal kellett volna elválasz­tani a vele egy épületben lévő darálótóL A Veszprém megyei Bony- vát-pusztán ugyancsak hibás elektromos berendezés miatt égett le egy cserép- és egy nádfedeles sertésszállás tető­zete. A tűz a két helyen fél­millió forint kárt okozott. Ezek az esetek arra intenek, hogy a gazdaságok vezetői fokozott gonddal tartsák be a tűzrendészeti előírásokat. Ifj. Bálint Ferencné, a zag ság titl lének megteremtéséről, leg­elsősorban a családos anyák gyermekeinek bölcsödében, óvodában való elhelyezéséről. A zagyvarékasi asszonyok példát adtak megyénk vala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents