Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-05 / 30. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. február S.

Magyar-szovjet mezőgazdasági napok Szolnokon

(Folytatás az 1. oldalról.)

ban történő állami beruházások a hétéves terv során mintegy 150 milliárd rubelt tesznek ki, amely majdnem 9 milliárd rubellel több. mint az 1918—1956 közötti összes mezőgazdasági beruházások összege.

A mezőgazdasági termelés ilyen nagyarányú növekedése jelentősen függ a tudomány és a technika fejlődésétől. Hruscsov elvtárs több beszédében világosan meghatározta a mezőgazdasági tudomány előtt álló feladatokat és rámutatott a tudósok azon felelősségére. amellyel tartozr nak a mezőgazdasági termelés növeléséért és az új kutatási eredményeknek a gyakorlati. kolhoz és szovhoz termelésbe való bevezetéséért.

Az előadó ezután részletesen ismertette a szovjet mezőgazdasági kutatómunkát. Majd arról szólott, hogy a

mezőgazdasági termelés észszerű területi elhelyezésének és a gazdálkodási rendszerek kidolgozásának problémája nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országokban is központi, agrár közgazdasági kutatási téma. Majd így folytatta:

— Hazánkban az ilyen jellegű, széleskörű községi és üzemi szintű kutatómunka, amelyeket nálunk közhasználatú szóval tájkutatásnak neveznek, két évvel ezelőtt indult meg a földművelésügyi miniszter rendelete alapján. * tájkutatási munkának az a fő célkitűzése — amelyet az FM szakoktatási és nagyüzemi kísérleti osztály, valamint a tájintézetek üzem- szervezési csoportjai végeznek — hogy a mezőgazdasági termelést befolyásoló természeti és közgazdasági tényezők komplex tudományos vizsgálata alapján a helyi tartalékokat és a termelés

fejlesztési lehetőségeit községi részletességgel feltárja az egész ország területén. S ezek alapján kialakítsa a mezőgazdasági termelés legkedvezőbb fejlesztési irányát és arányát, valamint alapot adjon a mezőgazdasági termelés célszerű területi elhelyezésére. Ennek érdekében kutatómunkánkat úgy kell megszervezni, hogy a mező; gazdasági termelés helyi adottságainak és fejlesztési lehetőségeinek feltárásával ne csak az országos és területi tervezés, hanem a termelőszövetkezetek helyes termelési irányának és arányainak a kialakításához is közvetlen segítséget nyújtson valamint ezek összegeként kialakíthassuk a mezőgazda- sági termelés legcélszerűbb területi elhelyezését

E problémát az előadó részletesen ismertette. Elmondotta,

mezőgazdaságunkban »ok kimeríthetetlen tartalék rejlik

Az eddig végzett tudományos munka alapján Lőrincz Gyula kimutatta, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Üzemgazdasági Osztálya által feldolgozott községek, illetve tsz-ek közül Déldául Mosonmagyaróváron 40 százalékkal, Lébényben 43 százalékkal, Mosonszent- jánoson 45 százalékkal, Rajkán 55 százalékkal növelhető az egy kát. hold mezőgazda- sági művelt területre Jutó bruttó termelési érték a javasolt helyes gazdálkodási rendszer kialakítása és megvalósítása esetén.

A keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia Üzemgazdasági Osztályának munkálatai szintén jelentős tartalékokat tártak fel az egyes községek, illetve tsz-ek mezőgazdasági termelésében. Például a pápai járásban lévő Bakonyságban 55 százalékkal, Ma- gvargencsen 67 százalékkal. Nagyacsádon 90 százalékkal, Pápadereskén pedig 49 százalékkal növelhető az egy kát. hold mezőgazdasági mű- •eit területre jutó halmozat- lan bruttó termelési érték az 1951—1956-os évek átlagához viszonyítva. Hasonló

eredményt mutatnak a többi ;ájintézetek által feldolgozott anyagok is.

A kutatómunka egységes módszertanának kidolgozását és az anyag országos feldolgozását, az országosan folyó munka egységének biztosítóit, továbbá irányítását az FM Szakoktatási és Kisérletügyi Főigazgatóság irányítása alatt lévő tájkutatási és Nagyüzemi Kísérleti Osztály látja el, míg a kutató munkának egységes módszertan alapján történő gyakorlati kidolgozását és mosonmagyaróvári és keszthelyi mezőgazdasági akadémiák üzemgazdasági osztályai, továbbá az ireg- szemcsei, kecskeméti, szegedi. karcagi, kompolti, nyíregyházai tájintézetek üzem- gazdasági csoportjai végz!k. A gyakorlati mezőgazdasági talajismereti térkép elkészítését az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, valamint 1960-tól kezdve 102 gépállomási kislabo- ratórium látja el. Előadása befejező részében Lőrincz Gyula elvtárs, a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatainak felhasználásáról szólt.

A délelőtti szünet után korreferátumok következtek. Csete László, a Magyar Tudományos Akadémia Mező- gazdasági Üzemtani Intézetének osztályvezetője „A gazdálkodási rendszer kialakítása és a jövedelmezőség ösz- szefüggései” címmel tartotta meg korreferátumát. Ifi- Nagy Lóránd, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia osztályvezetője, Or. Kernács Sándor, Géczi Gábor a Mezőgazdasági Szervezési Intézet osztályvezetője, Dr. Nagy Lóránd, az állami gazdaságok üzemszervezési kutatóintézetének igazgatója korreferátumát Somosi Árpád a tur- kevei Vörös Csillag Tsz fő- agranómusának beszámolója követte.

Ebéd után az elnöklő Kol- bai Károly professzor bejelentette a résztvevőknek, hogy Vlagyimir Petrovies Szovnyikov elvtárs, a Szovjetunió Mezőgazdasági Akadémiája elnökségének főtitkára kívánja megtartani előadását. Szovnyikov elvtárs előadását kivonatosan ismertetjük.

vetésforgók meghatározása, amelyek a földművelés fejlesztésének előfeltételét képezik. A vetésforgóknak összhangban kell állniok a gazdaság előírt szakosításával és a földművelés rendszerével. Csak azok a vetésforgók lehetnek tartósak, amelyek megfelelnek a gazdaság szükségleteinek, az üzem terme* lési irányának, sikeresen foglalják magukba a vetésterület megfelelő szerkezetét és lehetővé teszik a 100 hektár összvetésforgó területére a

Az állattenyésztés rendszere előírja a specializálást, az állatfajok és fajták kiválasztását, szaporításának megszervezését. a takarmányozás, az állattartás és gondozás módszereit, az ellések időbeni megszervezését, az állatok termékenyebb kihasználását és az állategészségügyi intézkedéseket. A helyi viszonyoktól függően az állattenyésztés különböző utakon fejlődik. A balti köztársaságokban a fő ágai a magas intenzitású tejtermelő szarvasmarhatenyésztés és a bacon sertéstenyésztés. Ugyanakkor Észak-Kau- kázus és Kazahsztán száraz sztyepe körzeteiben első hely* re kerül a finom gyapjas- juhok tenyésztése és a szarvasmarha hústermelés. Az állattenyésztés és a földművelés rendszerének kölcsönösen össze kell függnie egymással és az eszközök, valamint a munka legkisebb ráfordítása mellett 100 hektár földterületre eső legnagyobb hús, tej és egyéb termékek termelésére kell irányulnia.

Szovnyikov elvtárs előadásának befejező részében részletesen szólott a 100 hektár mezőgazdaságilag hasznosított területre eső termék termelési színvonalról Elmondotta, a hétéves terv első éveiben a hústermelés növekedése különösen gyors lesz a sertés- és a baromfitenyésztés fejlesztése révén. Máris számos olyan kolhoz van. amely vállalta 100 hektáron 200 métermázsa vagy még ennél is több hús termelését. A Komintern Kolhoz (tamnagyobb termelés elérését. Ennek a fontos követelménynek kell alárendelni az agrotechnikai követelményeknek megfelelően az egyes növények sorrendjét és egymáshoz való arányát a vetésforgóban. (Az előadó ezután a géprendszerről szólott.)

Bjelorusszia kolhozaiban és állami gazdaságaiban, ahol sok a lecsapolt lápterület, más gépekre van szükség, mint Kazahsztán kolhozaiban és állami gazdaságaiban — mondotta többek között.

bovi terület) a hétéves terv időszakában 100 hektáron 250 métermázsa húst termel.

Végezetül az előadó a következőket mondotta: a hétéves tervben a földművelés fő feladata — az összes mezőgazdasági kultúrák, különösen a szemestermények termelésének növelése. — Ennek az ország különböző kerületeiben megvannak a sajátos útjai és módszerei. De van egész sor általános, az összes kerületre érvényes követelmény, amelyektől elsősorban

A második ötéves terv nagy építési feladatainak megoldásához több mint 30 000 új építőipari szakmunkásra lesz szükség. Ezért már az idén jelentősen bővítik a szakmunkásképzést. Megkezdik 24 új tanterem és 9 tanulóotthon építését. Miskolcon és Pécsett egy-egy 400 személyes tanulóotthomt létesítenek. Ezenkívül megalakítják az első önálló építőgépészipari tanulóintézetet is.

Javítják a szakoktatás és a továbbképzés színvonalát is. Javaslatokat készítenek például, hogy a fontosabb szakmákban növeljék az iparita- nulóoktatás tanulmányi idejét és egy-egy munkást több szakmára képezzenek ki. Tervezik, hogy újabb munkaköröket is szakmunkává nyilvánítanak. A javaslatok részfügg a termésátlag színvonala A legiontosaooat rsl. Sz. Hruscsov megemlítette decemberi előadásában. Ez elsősorban a mezei munkák legmegfelelőbb időpontban történő elvégzése és minőségének javítása, a helyes vetésforgók bevezetése, a vetőmagtermelés jó megszervezése, a legjobb fajták gyors elterjesztése, a helyi trágyák (istállótrágya, tőzeg, mész, stb.) és műtrágyák teljes, valamint ésszerű felhasználása. Ezek felhasználása nemcsak az ipari növények és zöldségfélék. hanem a gabonafélék alá is. Úgyszintén nagy jelentőségű a növényvédelem helyes megszervezése, a begyújtott termés tárolása is.

*

Kolbai Károly professzor meleg szavakkal köszönte meg a konferencia résztvevői nevében Szovnyikov elvtárs előadását. Szünet után vita következett. Az országos mezőgazdasági konferencia első napja a késő esti órákban ért véget, a résztvevők este megnézték a Szigligeti Színház előadását. (A magyar—szovjet mezőgazdasági napok eseményeinek tudósítását lapunk holnapi számában folytatjuk.)

letes kidolgozása rövidesen befejeződik, s még az idén megkezdik azok végrehajtását. (MTI).

Ma adják át a mezöbéki láncai s Isz kormánykitiin’elésát

Ma, a magyar—szovjet mezőgazdasági napok befejeztével az itt résztvevő szovjet delegáció, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetbe induL Ez alkalommal adják át megyénk legjobb termelő- szövetkezetének a Munka Vörös Zászló Érdemrend kormánykitüntetést.

A gazdaságvezetés másik nagy alkotó» része az állattenyésztés rendszere

Bővítik az építőipari szakmunkásk épzést

A szovjet mezőgazdaság biztosan halad a felemelkedés útján, gyorsan növeli a fogyasztási eikkek és az ipari nyersanyagok termelését

V. P. Szovnyikov előadásának bevezető része a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1958 és az 1959-es decemberi plénumával foglalkozott. Összefoglalta azokat a hatalmas eredményeket, amelyek a politikai, szervezési és pártmunka, valamint a szovjet nép önfeláldozó erőfeszítése nyomán a mezőgazdasági termelés gyors fellendüléséhez vezettek.

A beszámoló részletesen foglalkozott a különféle természeti viszonyokkal és azok figyelembevételével a mező- gazdaság helyes vezetésénél. A Szovjetunió nagy területével magyarázható az, hogy az egyes vidékek egymástól igen különböznek. Az ország Nyugat—Kelet irányban több mint 9 ezer kilométer. Északtól Délig pedig több mint 4 ezer kilométer kiterjedésű. Ez az oka annak, hogy ugyanabban az időpontban az ország egyes területein a mező- gazdasági dolgozók legfontor

sabb feladata a hótakaró megfogása, a másik vidéken pedig teljes erővel haladnak a tavaszi mezőgazdasági munkák. Ha a helyi viszonyokat semmibeveszik, a mezőgazdaságot sablonszerűén vezetik. a mezőgazdasági termelésnek nagy kárt okozhatnak — hangsúlyozta az előadó.

A földművelési és az állat- tenyésztési rendszerek tudományos alapon való kidolgozását a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa irányelveinek megfelelően

1956-tól kezdtük meg. A Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma a Leninről elnevezett Mezőgazdasági Akadémia a mezőgazdasági szervekkel, tudományos kutató- intézetekkel és kísérleti állomásokkal egyetemben megszervezte a különféle természeti, gazdasági tájak helyi viszonyait figyelembe vevő mezőgazdasági termelés vezetési rendszerek kidolgozását

A mezőgazdasági termelés vezetési rendszerének togalma és főbb elemei

A mezőgazdaság vezetésének rendszere mindenek előtt meghatározza a termelés szervezeti felépítését és szerkezetét, ágazatainak specializá- lását. valamint az összes mezőgazdaságilag hasznosított terület a rendelkezésre álló munkaerőtartalékok és a technika még termelékenyebb kihasználásának útjait és mód- szereit.

A mezőgazdaság vezetési rendszere alatt nem a szokásos agro- és zootechnikai szanálnak érvényesítését, hanem

az egész termelés tudományosan megalapozott berendezését, szervezését, technikáját és technológiáját értjük. (Erről a kérdésről részletesen beszélt az előadó, majd a következőket mondotta:) Kazahsztán, Nyugat-Szibé- ria, a Volga mente, az Uralon túli területek mezőgazdaságának fő ága a szemestermények, elsősorban a búza termelése A gazdaság egész szervezeti felépítését és annak alapját — a földművelést — ezeken a területeken

alá kell rendelni a szemestermények termelésének és ezzel összefüggésben kell betervezni a többi termelési ág fejlesztését. Ezeken a területeken az adott objektív éghajlati és gazdasági viszonyok következtében a szemesterményeket lehet legjobban termelni, ezeknek az önköltsége is itt a legalacsonyabb. Emellett a héteves terv szerint az árugabona jelentős meny- nyiségét továbbra is Ukrajna, Észak-Kaukázus, a közép feketeföld terület és egyes más körzetek adják.

Az ország 10—11 milliárd púd szemestermény össztermeléséből az állattenyésztés részére 1965-ben 85—90 millió tonna abraktakarmányt kell biztosítani a terv szerint. Következésképpen a szemestermények termelésének maximális növelése fő feladat, nemcsak az árugabonát termelő körzetek, hanem más körzetek számára is.

Szovnyikov elvtárs ezek után a földművelés speciali- zálásáról, az új területek művelés alá vételéről beszélt. Majd a következőket mondotta:

Röviden megjelöltük a mezőgazdaság specializál ásának irányait az alapvető nagy övezetek szerint. Ennek keretében a különböző körzetek és a nagyobb gazdaságok a helyi feltételek és lehetőségek figyelembe vételével szakosodnak. A nagy ipari központokhoz tartozó körzetekben felmerül az övezeti elvtől való eltérés szükségessége. Itt a gyümölcs, burgonya, tej. tolás stb. termelésére kell a gazdaságokat szakosítani.

Különösen fontos a helyes

T'

Titok-e A HTOK?

11L

DE SEMMI nem okozott olyan felbecsülhetetlen

anyagi kárt, mint az 1956-os ellenforradalom. A fejvesz- tettség és bizonytalanság bomlási folyamathoz vezetett. S az ellenséges hírverés, az eredmények lepocskondiázása, a fejét felütő anarchizmus elmélyítette a bomlási folyamatot, Közel kétszáz termelő- szövetkezet oszlott fel a megyében. Az anyagi kár pedig meghaladta a 28 millió forintot

Mégis nagyon sok közös gazdaság talpon maradt Az ország nagy vajúdásában is szilárdan állt a lábán a négy termelőszövetkezeti város. Ezek fontos támaszai voltak a pártnak abban a küzdelemben, hogy a közös gazdaságokban is rendezze az ügyeket és megindulhasson a megszilárdítás munkája. Az

1957-es esztendő végén a szolnoki kommunisták elmondhatták, hogy amit ezen a területen meg lehetett tenni, azt a hagyományokra és az emberekben élő közösségi szellemre támaszkodva nagyrészben megtették. Hatvan közös gazdaságról tudták, hogy gazdaságilag gyöngébben állnak. mégis megyei viszonylatban a termelőszövetkezetek vagyoni helyzete kielégítő volt. íme:

A tsz-ek vagyoni helyzete millió forintban:

1953 1957

Beruházott vagyon 230 438 Forgóeszközök értéke 132 347 Szövetkezeti

összes vagyon 362 785

Tiszta vagyon 42 220

E számokból a felemelkedés, a megszilárdulás mindenki számára kézzelfogható és világos. ^

Pártunk országos tevékenységének ismertetése mellé ezeket tették még az agitátorok a mérleg másik serpenyőjébe.

De ezzel nem fejeződött be a munka.

A kommunisták leültek, hogy pontos tervet készítsenek. Ehhez útmutatást adott nekik a Központi Bizottság határozata. Először is azt kellett figyelembe venni, hogy: „ ... mezőgazdaságunk szocialista átalakítását a mező- gazdasági termelés egyidejű fokozása mellett kell végrehajtani. A Központi Bizottság úgy látja, hogy a politikai és gazdasági helyzet lehetővé teszi a termelőszövetkezeti mozgalomnak az eddiginél gyorsabb fejlődését, már az 1959-es év folyamán. A fejlődés eddig sem volt mindenütt egyenlő és a jövőben sem lesz az. Egyes megyékben, vagy megyéken belül egyes járásokban már ma is lehetséges az országos fejlesztési ütem mértékét meghaladó, erőteljesebb fejlesztés...”

Aztán:

«... a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcot mindenütt a pártnak kell vezetnie, irányítania. Ez a harc az egész párt ügye. A megyei pártbizottság mellett minden megyében... jól képzett kommunistákból aktívacsoportot kell szervezni. E csoportnak az a feladata, hogy a helyi, községi vezetőknek a termelőszövetkezeti szervezésben és agitációban segítséget nyújtson. A Központi Bizottság azt ajánlja, hogy azokban a községekben, ahol jelentősebb fejlesztést akarnak elérni, e csoport segítségével hívják össze a tekintélyes, hangadó, egyénileg gazdálkodó parasztokat, s tanácskozzanak velük behatóan a szövetkezeti kérdésről—”

AZ Ű1 MUTATÁS alapján és a megyei lehetőségek felmérése után a megye kommunistái úgy gondolták, hogy három járás, illetve tizenhét község parasztjaival beszélgetnek majd a szövetkezésről. Tudták, hogy az ellenforradalmi események után nem lesz könnyű dolguk, nehéz munkára készültek, s azt remélték, hogy az 1959-es esztendőben a megye parasztságának körülbelül hetvenöt százalékát meg tudják majd győzni a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről.

Később a gyakorlat rácáfolt erre a reális, de mégis óvatosan számoló tervre. Az említett három járásban a parasztok mind jól ismertéle a párt elmúlt két évi tevékenységét. Bizalommal fogadták a párt szavát. Valamennyien tudtak a megye ió szövetkezeteiről és állami gazdaságairól. A gépállomásokkal meg voltak elégedve. Ellenérvük nem is volt.

Így esett meg, hogy a tizenhét község parasztsága nyolc nap alatt a szövetkezeti gazdálkodást választotta. A falugyűlésekre mindenki elment, s bár ezeket a gyűléseket csak bevezetőnek szánták, igen sokan ottmaradtak a gyűlés után és kitöltötték a belépési nyilatkozatot. Meny-