Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-26 / 48. szám
1960. február 26. SZOLNOK MEGY 13 NtPLAF 3 BÁTRÁN AJÁNLOM: a tsz-ek próbálják ki módszerünket Napjainkban sok szó esik a kukoricatermesztésről, a sertéstenyésztésről és hizlalásról. A szakemberek százai bizonyítják, a tagok jövedelme nagymértékben attól függ, hogy milyen az adott termelőszövetkezet állattenyésztése. Tresser Pál, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet fő- agronómusa a múlt héten megtartott nagyaktíva ülésen elmondotta, hogy hogyan kezdtek hozzá ők a sertés- tenyésztéshez és hizlaláshoz. — Az állattenyésztés terén — mondotta — a sertés- tenyésztésre specializáltuk magunkat. 1954. december 31-én mindössze 12 anyakocája volt a termelőszövetkezetnek, 1959-ben viszont már 400 fehér hússertés, anyakoca állt rendelkezésre, vagyis 100 kát holdra az 1,7-es átlaggal szemben 5,6 átlagunji van fehérhús anyakocából. Természetesen ennek megfelelően emelkedett az ossz sertésállományunk is. Míg 1954-ben 152 volt, most 2600 van, 100 kát. holdra viszonyítva 37. De mi még ezzel a számmal sem vagyunk megelégedve, tovább szeretnénk növelni a sertésállományt úgy, hogy 100 holdanként 50 jusson. Ilyen nagylétszámú sertés- állománynak természetesen a takarmányról is gondoskodni kellett. Míg 1954-ben az ösz- szes kukoricánk 140 mázsa volt, 1959 végén 16 ezer mázsa áll a góréban. A 320 mázsa árpával szemben pedig 8500 mázsa, zabból a 150 mázsa helyett 3 ezer mázsa, borsóból nem volt semmi, most 900 mázsa vár takarmányozásra. E számadatok világosan bizonyítják, hogy nemcsak az állatállományt növeltük, hanem bőséges takarmányról is gondoskodtunk. Ilyen takarmányalap mellett már hozzá lehet fogni a nagyüzemi sertéstenyésztéshez és hizlaláshoz. Mi ezen a téren megtettük a szükséges lépéseket. Szeretnénk bebizonyítani mindenki előtt, hogy a sertés- tenyésztéssel, hizlalással érdemes foglalkozni. Ezelőtt 4 évvel a megyei párt és tanács vezetői figyelmeztették a termelőszövetkezeteket, így minket is arra, hogy az állat- tenyésztésben előbbre kell jutni. Mi megfogadtuk a tanácsot és nekiálltunk a munkának. Vettünk 130 fehérhús anyakocát és ezt az állományt szaporítottuk fel 400-ra. Legnagyobb problémánk az elhelyezés megoldásával volt. Belefogtunk egy nagyfiaztató építésébe, amit a megadott tervek szerint építettünk fel. Ez hatalmas összegbe került. Magas volt az egy kocára eső férőhelyérték. Ekkor elhatároztuk, hogy az olcsó építkezésre törekszünk. A területünkön sok régi, öreg istálló volt. Ezeket lebontottuk és a bontási anyagból építettünk két 500 férőhelyes hizlaldát. Egy hízóra vonatkoztatva a férőhely mindössze 95 forintba került. Nekem az a javaslatom, hogy a termelőszövetkezetek próbálják meg a mi módszerünket. Mindenütt vannak régi tanyák, elhagyott épületek, amelyeket jól fel lehet használni akár csirkenevelésre, akár sertéshízla- lósra. Ha már az épület olcsóbba kerül, olcsóbb lesz a sertéshízlalás is. Javasolni tudnám még azt, hogy a hizlalást nagy gonddal kell végezni és ellenőrizni. Mi hathetes korban kezdjük meg és a hízlalási idő 8 hónap. Ekkorra elérik a 120 kilogrammos átlagsúlyt és így darabonként átlag egy hízóért 1800 forintot kapunk. Ügy gondolom, nincs arra szükség, hogy számításokba bocsátkozzunk. Minden szakember tudja, hogy az elmondott feltételek mellett az 1800 forintból jelentős tisztajövedelme marad a gazdaságnak. Vágási Kálmán A lakosság szolgálatában A Jászság egyik legnagyobb vegyesipari szövetkezete a Jászladányi Vegyesipari KTSZ. Mintegy 120 személy jut itt megélhetéshez, 18 szakmában. Ez évben öt új részleget alakítottak, s nemcsak Jászladányban, hanem Tiszasülyön is. Érdemes megvizsgálni közelebbről néhány részleg munkáját. Az asztalosoknál összesein tizen dolgoznak, részben a lakosság szükségleteit, részben pedig a BÚTORÉRT Vállalat igényeit elégítik ki. Az I. negyedévre már teljesen lekötötték kapacitásukat, összesen 70 darab kétrészes szekrényt gyártanak. Januárban öt hálószoba garnitúrát készítettek s a megrendelők tetszését igen megnyerték a szép, fényezett garnitúrák A legnagyobb — összesen 20 főt foglalkoztató — építőipari részleg egész télen dolgozott, közületek részére belső munkát végeztek, a termelőszövetkezeteknek pedig szerfás istállókat építettek A férő konfekcióban az első negyedévben 150 nadrágot és 500 férfiöltönyt készítenek. j. ebruár elsején megkezdte munkáját a férfi és női méretutáni szabóság is. Ábrahám Lajos, szövetkezetpolitikai előadó Szolnok Épül a kultűrház Jászladányban megkezdték egy háromszáz személyes kultúrház építését. A régit bontják s annak helyén még az idén 768 ezer forint értékű anyagot építenek be. A munkát a jövő évben fejezik be, amikoris még 1 millió 200 ezer forintot fordítanak az építkezés befejezésre és a kultúrház teljes felszerelésére. Társadalmi munkát is végez az építkezésen a község lakossága, közülük is főleg a fiatalok, akik legtöbbet várhatnak majd az új létesítménytől. A JOBB, OLCSÓBB CUKORÉRT — Nagy feladat előtt a cukorgyári karbantartók — Alig egy hónapja fejezte be üzemét a cukorgyár. A közel öt hónapig tartó kampány az átlagosnál jobban igénybe vette a gyárat. Gépeink, berendezéseink már 45 évesek, alkatrészpótlásra csak házilag van mód. nekünk kell azokat legyártanunk. Több alkalommal — így az üzemi tanács tervismertető értekezletén — tárgyaltunk a karbantartásról. figyelmet összpontosítva a legfontosabb berendezésekre. A dolgozók sok értékes javaslatot tettek. Korányi Endre például arra hívta fel a figyelmet: vizsgáljuk meg, hogy az új, 15 ton- na/órás kazán vízzel való táplálását elbírja-e a meglévő tápszivattyú berendezés. Biró Antal kazánházi művezető a vizestárolás helyett tömörí- téses széntárolást javasolt. Fogarasi József a múlt kampányban nagy termeléskiesést okozó lúgozottszelet felvonó helyett szeletszivattyú üzem- beállítását tartja jónak. Számtalan példát lehetne még felsorolni arra, hogy a kampányra való jó felkészüléssel nemcsak a gyár vezetői, hanem nagyon sokan foglalkoznak. A dolgozók érdeklődésére, hasznos javaslatára annál inkább szükség van, mert a karbantartás mellett nagyarányú beruházási és felújítási feladatokat kell megoldanunk. A minőség további javítása érdekében például szükséges az úgynevezett I. termék két soron történő szitálása, amihez nyolc centrifugát kell felállítani. Ismét kapunk három nagyteljesítményű, félautomata centrifugát a Német Demokratikus Köztársaságból. Űj vacuum dobszűrővel is gyarapodik gépparkunk. A múlt kampányra felállított dobszűrővel kiváló eredményeket értünk el. Reméljük, hogy a második dobszűrővel az iszapprés munkák nagy részét ki tudjuk küszöbölni. Ez a legnehezebb munka a cukorgyárban, mert igen meleg helyen kell — nagy fizikai erőt kifejtve — végezni. Sajnos, ennek a dobszűrőnek leszállítása késik, s igen meg kell dolgozni azért, hogy a kampány kezdetére üzembeállíthassuk. Kipróbálásra vár szelet- brikettáló berendezésünk is. Ez a szárazszelet térfogatát jelentős mértékben csökkenti, könnyíti szállítását. Kaptunk még teljesen önműködő cukorcsomagoló gépet is. Az említett munkák mellett sokmindent kell még elvégeznünk azért, hogy növekedjék a termelékenység, a kiváló minőséget tartva olcsóbban termeljünk. A dolgozók javaslatait megvalósítva, a szocialista munkaverseny eredményeiben bízva, reméljük, hogy a kampány kezdetéig rendelkezésünkre álló, viszonylag rövid idő alatt eleget teszünk a gyárral szemben támasztott követelményeknek. Kar László igazgató. A fellendülés útján A Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító V. újítási mozgalmáról lumnnun au Kovács bácsi majd szól — Szó sincs róla — men tegetődzünk ketten is egyszerre. Csakhát a kor — hatvankét év s ebből negyvenhét munkában. — Nem nagy valami az neheze már elmúlt. Az volt amikor kezdtem. Mikor is? — gondolkozik. — Igen, igen 1913-ban. Az a tizenkét év amit itt töltöttem a Cibak- házi Gépállomáson, már jóformán észrevétlenül eltelt Annyi itt az ember, hogy közöttük nincs időm azon töprengeni, nehéz-e vagy köny- nyű. Mindenesetre gyorsabban jár a kéz, ha többedma- gammal, megértő munkatársakkal dolgozom. — Azért — kötődöm — egy kis pihenés már nem ártana. Ahogy hallom, vöröskatona is volt a Tanácsköztársaság ideje alatt és azóta az első sorokban látta mindenki. Válaszol megint, kérdéssel — Pihenés? Majd eljön az ideje. Egyébként gondoskodnak itt arról is. Megyek külföldre. Április elsején a Szovjetunióba utazom. A gépállomás küld. Képzelje el, milyen pihenés lesz nekem negyvenhét év után kijutni külföldre, világot látni. Nem szól többet. Elfoglalja a munkája. Valamit a tanulójának, Zombori Imrének magyaráz. O az utánpótlás egyik tagja. A többit már a gépállomás igazgatója mondja el. Halkan, hogy meg nel hallja. — Kiváló dolgozó, az aratógépek, fűkaszák mestere Kovács bácsi. Idős, de túltesz még sokszor a fiatalokon is. Naponta 5 kilométerről jár be kerékpáron. Tavaly már előkészítettük a nyugdíjazását, de megtréfált bennünket, 'lem ment nyugdíjba. — nagy — — Kovács József, szolgálatára — tréfálkozik. — Egyébként szerelő itt a műhelyben. Fordul el, egy csavar hívta fel magára a figyelmét az egyik négyzetbevető gépen. Kulcsért lép a pádhoz, húzza is azonnal, nehogy leessen. — Hogy is állunk azzal a nyugdíjjal? — szegezem neki a kérdést. — Már maga is — méltatlankodik. — Hagyjanak engem még, hiszen az ilyen ember, ha nem dolgozhat, tönkre megy. Majd szólok én, ha már nem bírom. Addig azonban csak hadd lendítsek, amit tudok. Vagy tán már meguntak? Ez az üzem, tavalyi eredményei alapján, megyénk egyik legjobbja volt. Éppen a szép eredményekből kiindulva, s az igények szerint kapott a vállalat kollektívája az elmúlt évihez viszonyítva majdnem közel kétszeres tervfeladatot az idén. S ha érdeklődünk elgondolásaikról az idei terv teljesítésére vonatkozóan, a megvalósítás módja is világosan kirajzolódik előttünk. A Szolnok megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnak volt egy bizonyos „Achilles-sarka”, ami nemcsak a még eredményesebb munkát gátolta, hanem a különben kielégítő, jó munkaszellemet is mételyezte. Ez pedig az újítások elbírálása körüli huzavona. De most nemcsak az elmúlt évek ilyen jellegű hibáival, hanem azok kijavításának módjával is foglalkozunk. Mi történt pl. január 1-től ezen a téren, amióta Tímár Sándor vette át az újítási előadó tisztségét, szintén társadalmi munkában? — Mindenekelőtt az, hogy én vagyok 1951 óta kb. a ti zedik újítási előadó — mondotta Tímár Sándor, akinek válasza a hibák egyik okára is fényt derít. — Az 1951 óta beadott mintegy 200 újításnak kb. 25 százaléka volt használható. Viszont, még ezeknek sem döntöttek időben a sorsáról, nem díjazták, nem adminisztrálták ezeket sem az előírások szerint, ami természetesen gátat vetett az újítási mozgalomnak. Tímár Sándornak tehát .iiiiilllliiillliiiillllliiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiliiHi Két és félmillió résztvevő egy év alatt A Tudományos és Ismeret- terjesztő Társulat elkészítette a múlt évi munkájáról szóló statisztikát. A múlt év ben csaknem 2 300 000 érdeklődő vett részt a TIT előadásain. A társulat által rendezett országjárások, kirándulások alkalmával több mint 43 000-en keresték fel ha zánk_ nevezetes helyeit, a TIT kiállításait mintegy százezren tekintették meg. Az üzemi ismeretterjesztés eredményes formái a munkásakadé miák. amelyekre a múlt év második felében több mint 55 000-en jelentkeztek. A TIT vidéki előadásainak látogatottsága a korábbiakhoz kénest mintegy 60 száza- ékkal nőtt. Az összes előadások 38 százalékát vidéken — főképpen a termelőszövetrezetek és az állami gazöa- ágok doie-^ói számára tartották. (MTI) rendbe kellett hozni a „bürokráciát”, fel kellett számolnia az elfekvő újításokat s megadni a vitás kérdésekre is a választ. Most már elér- t'k azt, hogy az újítások elbírálása, a válaszadás, a törvényesen előírt időn belül megtörténik. — Persze, a propaganda- munkáról sem szabad elfelejtkezni — mondja Tímár Sándor. — Itt elsősorban az üzemi szakszervezet aktívabb segítségét kérjük s az egyéb szervekét is. Mert az kevés, hogy Csillik Jenővel és Kalló P. Istvánnal végre szerződés jött létre újításuk bevezetéséről, jutalmazásukról. Az is kevés, hogy Kelemen Gyula művezető visszamenőleg megkapta az újításáért járó összeget. — Fontos az is — tette hozzá Tímár Sándor —, hogy minél több olyan színvonalú újítás szülessék, mint a Mos- kovics Pálé, aki házilag oldotta meg a Diesel-motorokhoz a hengerfej átalakítást. , — Jelenlegi dolgozóinkon kívül — folytatta Timár Sándor — sokat várunk az új szerelőktől, akik majd a márciusban kezdődő SZ—80 SZ—100-as lánctalpas Sztali- nyecek javításánál dolgoznak. Ez annál is inkább fontos lesz, mert a Ceglédi Közlekedési Gépjavító Vállalaton kívül nagyobb méretekben hasonló munkát nem végeztek még az országban.' Viszont a ceglédiek — igen helytelenül — éberen „őrködnek” azon, hogy még véletlenül se jusson néhány hasznosabb módszer, elgondolás vagy tapasztalat mások birtokába a már említett sztalinyecek javításával kapcsolatban ... Minden rendben lesz most már? Semmiféle problémát nem kell ezekután megoldani? — vetődik fel a kérdés. Hogy választ kapjunk, a szer- számlakatos műhely dolgozói között végeztünk egy kis „közvéleménykutatást”. — Újabban egy emeltyűs szénrázó készüléket csináltam Marabu-kazánokhoz — mondta Kurilla Ágoston. — De be sem adom újításként. Már megszoktuk, hogy mi magunk csináljuk a speciális szerszámokat, sablonokat, mert rajzot nem kapunk. A műhely közepén Timár Gyula, szalagvas egyengető gépét láttam. Ez is egy újítás, méghozzá igen jeleni ős. Ám csináltak már itt lemezlyukasztó készüléket, most dolgoznak a répamag- vetőgép kísérleti konstrukciójának tökéletesítésén. — Az újítási jutalomról mindig elfelejtkeztek eddig — mondták hozzá többen is. Pedig az újítási kedv és ambíció szempontjából fontos tényező az anyagi érdekeltség fokozása. A fiatal Szabolcsi Nándor azt javasolta: rendezzen a vállalat ötletnapokat, esetleg újítási hónapot; amin szintén érdemes lenne elgondolkozni. Mi tehát a teendő? Anélkül, hogy a Gépjavító vezetőit „kioktatni” szándékoznánk, véleményünk szerint, hasznos lenne, ha a vállalat vezetősége és dolgozói tisztáznák végre az újítások körüli jogi,. anyagi és egyéb kérdéseket. Mert a rendszeres adminisztrálás mechanizmusa kevés. Az igazán élő, hasznos újítási mozgalom csak erősebb alapokon virágozhat fel a Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. — bgy — Fehér Jóska Fenyőn marad — Akkor hát megegyeztünk — Nem restell rakodni sem a brigádban? A Törökszentmiklósi Gépállomás vezetői kérdezték ezt. A tsz-elnök és az agronó- mus megcsóválta a fejét. — Fehér Jóska jöjjön visz- sza. — Fehér Jóskához mehettünk éjjel, azonnal jött, ha valami kellett. — Minden reggel bejött a szövetkezetbe, van-e valami munka. — Pedig úgy összevesztünk vele, hogy még a munkanaplóról is kihúzattam. Felváltva sorakoztatják az érveket. Mert Fehér Jóska kiváló traktoros. Belorusszal került hozzájuk. Ha kell, szállít, ha kell, vet, nem lehet kifárasztani. — Volt úgy, hogy éjjel két órát aludt. a tsz-tagokkal. — Termelőszövetkezeti tagunk. — Nyúlat lehetne fogatni vele. A két gépállomási ember nem tud ellentmondani. — Hát ha úgy gondoljátok. — Ügy akarjuk. Kész az egyezség. Fehér Jóska Kengyelről visszajön Tiszatenyőre. A November 7 Termelőszövetkezet nem engedte el. Alighanem Fehér Jóska örül ennek a legjobban. Fizetéséből rádiót, motor- kerékpárt vett. A termelő- szövetkezet háztájit adott neki. borzák Körül zúg a szerelőműhely. Itt fülsértő zajjal, szikrákat szórva pörög a köszörű, amott az állványon DT traktor motorjával bajlódik két ember. Egy idős, fehér tömött bajuszú pedig kezében egy furcsán hajtott vinklivassal jár-kel az aratógépek, traktorok között. Valamit keres, vagy valakit... — Ö az — mutat rá az igazgató. — De csak csínján beszéljen vele, mert nem kedveli a nyilvánosságot... Hirtelen fordul hátra, hatvankét évét meghazudtolva mosolyog. Szinte pajkosnak látszanak arcán a ráncok. \ Bemutatkozik.
