Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-14 / 11. szám
1960. január 14. SZÓI,NOK MEGYEI NÉPLAP Z2_ 3 vizsgára el feszítő tanfolyam indul Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokat indít a mérnöki, építészmérnöki és közlekedésiüzemmérnöki karokra jelentkezők részére. A nappali tagozat felvételeire előkészítő tanfolyamra jelentkezhetnek mindazok az 1959-ben vagy előbb érettségizettek, akik 30. életévüket még nem töltötték Ije és munkahelyük vezetője felvételükkel egyetért. A levelező tagozat felvételeire előkészítő tanfolyamra jelentkezhetnek — munkaadójuk javaslatával — mindazok az érettségizett dolgozók, akik 22. életévüket betöltötték, de a 40. évet még nem haladták túl és a felvételhez egyébként szükséges szakmai gyakorlatuk megvan. A részvételi díj 320 forint, amelyet az első foglalkozáskor kell befizetni. A tanfolyamokat február 4-én és június 30. között átlag heti kilenc órában tartja meg az egyetem (az esti órákban) az írásbeli kérelmeket — a szükséges javaslatokkal január 20-ig kell beküldeni a karok dékáni hivatalainak alábbi címére: Mérnöki kar dékáni hivatala: Budapest XI. kerület Műegyetem rakpart 3 k. egy 8. Építészmérnöki kar dékáni hivatala: Budapest XI. kerület Műegyetem rakpart 3. k. egy 10. A Közlekedés-üzemmérnöki kar dékáni hivatala: Budapest IX. kerület. Kinizsi utca 1—7. Százhúszezer forintját megették az egerek A Csongrád megyei Rúzsa községben Jójárt János 12 holdas gazdálkodó pénzét nem a takarékpénztárban, hanem otthon tartotta, s régi szokás szerint a szalmazsákban gyűjtögette a százasokat, s nem kevesebb, mint 130 000 forintot rakott össze. Azt tartotta, hogy legbiztosabb helyen nála van a pénz, mert ahhoz bármikor hozzáférhet. Jójárt János rosszul számított: a szalmazsákban az egerek néhány hónap alatt 120 000 forintot a szó szoros értelmében megettek. Csupán 10 000 forintny : összerágott százasa maradt meg, amit még be tudott váltani a bankban. (MTI) Légvár-e C a szolnoki járás félmillió da rabos árubaromfi terve? A szolnoki járás termelőszövetkezeteinek 1960- ban terv szerint félmillió árúbaromfit kell átadniuk a népgazdaságnak és 77 ezer törzsegyedut beállítani a tenyészetbe. Roppant szám ez, szokatlan mennyiség termelőszövetkezeteink gazdálko dósában. Majdnem arról van szó, ennyivel ad többet a járás, mint eddig. A tsz elnököt, aki eddig egyetlen baromfit sem nevelt fel, mellbevágja, hogy most 10—20 ezer csirkéről kell gondoskodnia. Még a járás vezetői, szakemberei között is vannak, akik aggódnak. Mégis sok termelőszövetkezet becsülettel nekifeszült, Persze a másik rész viszont meditál, tétlenkedik. A ti- szavárkonyi Petőfi Tsz a székház kultúrtermébe 2.500 naposcsibét telepített, noha a csibenevelőbert már 2 ezer neveledett. A rákóczifalvai Béke az üvegházba fogadott naposcsibét. Ugyanakkor a zagyvarékasi Haladás és a rákóczifalvi Petőfi visszautasította a járás javaslatát, — miszerint a magtárakat is hasznosítsák e célra. A tisza földvári Lenin 20 ezer férős anyagfedezetes baromfinevelőt épít. Már kint van az épületanyag a helyszínen, ugyanakkor a tószegi, kőtelki termelőszövetkezetek egyá'talán nem mozgolódnak. A mező- héki Táncsics 60 ezer árubaromfi felnevelését vállalta (s máris tízezer télicsibét dob hamarosan piacra) az ez évi terv egynyo’cadát teszi ki. Vagyis egy termelőszövetkezet teljesíti az egynyo’cad- részt, míg 32 tsz fél a megmaradó hétnyolcadrészt produkálni. Mi táplálja a pesszimizmust? 1 A férőhelyhiány. 2. Az újtól való félelem a megrögzött kisüzemi vezetés. A férőhelvh5 *<Snv tény. Huszonkétezer férőhe'ye van jelen'eg a 33 termelőszövet-; kezeinek, s 20 ezer csibe már j nevelődik is benne. Hogy i tervüket te'jesí'-hessék. még legalább 100 ezer férőhelyet; kell építeniük, de most, de j nagyon gyorsan. Ami minden j bizonnyal meglesz: több ezer j férőhely á'lami beruházásból | épül A tiszaföldvári Szabad Nép régi ár+ézi kutak vÍ7táro'ójáín — létesít vizi- j szárnvas telepet. Énít a várkonyi Petőfi, ’ átalakít a szász- bereki Béke és több termelő- szövetkezetnek van férőhelylétesítési terve. Csupán egy a baj: februárban, márciusban, áprilisban fogadni kellene a naposcsibéket. Az épü eteknek már készen, vagy befejezés előtt kellene lennie. Miért nincs így? Hiszen már a járási pártértekezlet után ismerték a tervet. Íme egy példa: Az egyik kőtelki tsz-elnök jelen volt a járási pártértekezleten, meg is szavazta a határozatot, csak éppen semmit nem tett érdekében azóta sem. — Sőt, nemrégen ámulva jelentette ki másik járási tanácskozáson, úgy veszi észre, — tényleg teljesíteni kell a határozatot Éppen arról van szó: születtek, elévültek határozatok eddig is, melyek nem zökkentették ki egyeseket nyugalmukból, azokat, akiket leginkább il'etett. Ha nem így van, akkor még az őszszel előkészültek, a télen megépítik, tavasszal üzembehelyezik a csibenevelőket. S ha már nem ez történt — éppen a határozat iránti közömbösségből — most is sok lehetőség van még. Jászfény szarun két baromfinevelőt húztak fel a tsz tagok, most építik a harmadikait. Az adottság Jászfényszarún is ugyanaz, mint a szolnoki járás bármely községében. S ha Jászfényszarún most télen is tudnak építeni, éppúgy megtehetik Kőtelken, Tószegen, Besenyszögön is, Aztán: májusban legelőre vonul a juh, a növendékszarvasmarha. Felszabadult istállóikat betelepíthetik baromfival. Ezt tervezik is a járás vezetői, s többek között Ujszászon van is rá lehetőség. Viszont nem tartják jónak a tagoknak kiadott háztáji csibetartást. Kétség- te'en, nem a legideá!isabb, s csupán szükségmegoldásnak fogadható el, de most a szükségmegoldás is kell. L »«vár-e a félmilliós terv? Nem. Most már minden erő felsorakoztatásával, megfő. Ha időben, az ősszel hozzákezdenek, persze könnyebben megvalósíthatják. Borzák Lajos FERFIMELTOSAG VAGY ZSÁKUTCA Mikrohullámú erősítő állomás Nagyarányú lerm^üsfslfnlás a ce Sulézgy irban Hat évvel ezelőtt, mikor átadták a szolnoki cellulózgyárat, azt mondták a szakemberek; minden adott. Nagy rizstelepek vannak a megyében, a Papírgyár is helyben üzemel, könnyen ki lehet próbálni az új gyár termékeit. Napi 10 tonna cellulózt vártak, arra méretezték az üzemet Bár a szolnoki cellulózgyár í Sztálinvárosban épülő nagy gyár kísérleti üzemének tekinthető, — fában szegény ország lévén — nemcsak kísérleti eredményeire, hanem termékeire is szükség van. Ezért gondoltak a műszaki vezetők arra, hogy minden ehető módon elősegítik a .ermelésfelfutást. Fáradozásuk nem maradt eredménytelen. Tavaly több mint egyharmaddal többet t-rmeltek előző évi teljesítményüknél. Most naponta, '8 tonnát gyártanak. Helytelen volna azt gondolni, hogy az eredeti technológiával érték ezt el. Anélkül, hogy a gépparkot nö- veték von a (egy mosóberendezés kivételével), az eredeti echnológiát jelentős mértékben megváltoztatták. Az újításoknak sok közük volt ehhez. Régebben nagy hiba volt például, hogy nem lehetet jól mosni a cellulózt, ezért egy szűrőberendezést ál- ítottak be A hasznos javas latok következtében lehetővé vált minőséget javító, hoza- ] antennája látható Martfűn a Tisza Cipőgyár tetején, tűdig ugyanis a budapesti televíziós állomás a Kékesre sugározta a műsort s innen „vette át” a szentesi adó. mot növelő vegyszerek alkalmazása is. A különböző intézkedéseik eredmények "nt egy év alatt 25 kilóval több szalma került egy köbméter főzőtérbe. Most arra törekednek, hogy állandósítani tudják kiváló termelési eredményeiket, s aztán — néhány forintnyi beruházással — elérjék a napi 20 tonnát. Elsőrendű cél a minőség javítása is. Nem elég tiszta a termék, tehát új tisztítóberendezéseket kell üzem behelyezni, s növelni a felhasznált víz tisztaságát is. A termelési szint megtartásához nélkülözhetet'en a jó nyersanyagellátás. S annak ellenére, hogy rizsszalma bőven terem és a mezőgazdaságban fe'használására csak végső szükségben kerül sor, az üzem anyagellátása a harmadik negyedévre nem biztosított teljesen. Ebből adódik a következtetés; a rizsszalmát felvásárló szerveknek is segíteniük kel'ene a cellgyáriak erőfeszítéseit, javítani a felvásárlási munkát megfelelő tárolóhelyeket építeni. A termelők is könnyíthet- nék a gyár munkáját azzal, hogy megakadályoznák a nád, -ás és egvéb vízinövény ma még elég gyakori térhódítását a rizsföldeken. nem volt kié égítő s most kő zbeiktattak egy újabb „láncszemet”, amely átveszi a Kékesről sugárzott műsort és továbbsugározza a szentesi ad óállomás felé. Képünkön a parabola antennával Rózsa Sándor tv. technikus látható. If özeli jóismerősöm úton, 14 útfélen, egyszóval mindenütt ahol csak teheti kinyilvánítja. Fenntartás nélkül híve a nők egyenjogúságának, annak, hogy tudásuknak, tehetségüknek megfelelően viseljenek és viselhessenek mindenfajta beosztást, elfoglalják megfelelő helyüket a közéletben. Egy alkalommal megkérdezném tőle, felesége hol, milyen beosztásban dolgozik. E kérdésben nem volt semmilyen szándékos él, természetesnek tartottam és biztosra vettem, hogy az asszonyka — aki különben vörös diplomás — megfelelő beosztásban munkálkodik, tehetségét gyümölcsözteti a köz javára. Ismerősöm kelletlenül válaszolt: „Nem dolgozik, otthon van” — felelte és belekezdett a dolog megmagyarázásába: Szóval speciális helyzete, miatt nem engedheti a féleségét a háztól, az otthontól. Ebben maradtunk, s ezzel ismerősöm el js árulta saját magát. Illetőleg mindazokat, akik olyanok mint ő. Ezek attól félnek, hogy esetleg feleségük tehetségben, szorgalomban túltesz rajtuk, sőt esetleg még ranglétrában is. Ezt sehogyan sem tartják összeegyeztethetőnek a férfiúi méltósággal. Mindenképpen megakadályozzák a feleség érvényesülését. — Ugyanezt számtalanszor tapasztalhatjuk intézményeknél, vállalatoknál, különböző más szerveknél. A férfikol- , légák nem mulasztják el egyetlen alkalommal sem hangsúlyozni a nők egyen jogosultságát, viszont amikor szóbakerül, hogy ez vagy az ilyen vagy olyan beosztásba kerüljön, tehát amikor a női egyenjogúságot konkrétan érvényesíteni lehetne, elkezdődik az óvatoskodó és nem egy esetben rosszindulatú fecsegés: ,.ez a beosztás nem nőnek való, nem állja meg a helyét, nem elég erélyes’’ stb. stb. a legkülönbözőbb változatban. A z MSZMP VII. kongta resszusán Kádár János elvtárs. a Központi B'zot'ség beszámolójában ezzel kapcsolatban ezeket mondotta: A nők teljes felszabadítása és a szó igazi értelmében vett egyenjogúsága a szocialista forradalom egyik fő feladata. Ezt még nem o’dot- tuk meg és ez nem is köny- nyű. Nem is rövidlejáratú Feladat. Évezredes múlt maradványait. maradi nézeteit, szokásait kell itt leküzde- nünk mégpedig két vonalon ...” E megállapítás igazolására százszámra sorolhatnánk a példákat Szolnok megyében is. Ha körülné-1 zünk, tapasztalhatjuk, hogy a közéletben nagyon kevés a nő. A maradi nézetek, a múlt maradványai, a régi szokások még erősen tartják magúikat Itt egy nem is annyira kirívó példa. V. Papp Borbála, a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság egyik dolgozója tíztagú munkacsapatával országos rekordot ért el tavaly a kukoricatermesztésben. Ez a leány elindult a jól megérdemelt országos hírnév felé. Egyrészt. Másrészt pedig mint a kukoricatermesztés mestere, néhány év múlva talán kiváló agronómus vagy tudományos kutató lehe*ett volna belőle és a munkacsapat több tagjából. — V. Papp Borbála tavaly ősszel férjhez ment. Ez a férjhez- menetel számára egvben zsákutcát, „most kezdődő karrierjének” végét jelentette Nagvon tanulságos ez a dolog. Férte már az országos jutalomosztásra sem engedte el és V. Papp Borbá’a ez évben már nem dolgozik az állatni gazdaságban. Dehát miért? Összeegyeztethetetlen taMn a férjhez- menés, a hírnévvel, a munkasikerekkel? — Egvá'talán nem. Csak itt is az a helyzet, hogy a férj gondolkodásmódjában még érvényesül a maradi nézet S vajon ez a példa egyedülálló? Sajnos, nem. Sokat, nagvon sokat ke’l még tenni, hogy a nők minden vonatkozásban valóban egyenjogúak legyenek. Az éremnek — mint mindig — most is van másik oldala Számla’anszor éppen a nők részéről, az asszonyok részéről tapasztalható a bá- torta’anság, a visszahúzódás, a közéleti munka elkerülése. A számtalan ok és okozat közül itt arról van szó, hogy szintén érvényesül a maradi- ság. Egyetemet, vagy faiskolát végzett leány otthon, családja körében mindig azt hallotta, hogy aki férjhez megy, azt tartsa el a férje. Nos, ehhez sokan ragaszkodnak is. Pedig itt nemcsak az ebből redő, végeredményben mégis kiszolgáltatott viszonyról, ha nem arról, hogy nagy kár a női tehetségek elkallódása. P’s az is igaz, számtalan nagyon sok példa bizonyítja, hogy nem megyen a férfi méltóság rovására az a körülmény, ha a feleség tehetségesebb, bizonvos munka területen férje fölé emelkedik. Persze, ezek olyan dolgok, amelyekről még nagyon sokat kell beszélni, nagyon sok oldalára rávilágítani mind a termelőszövetkezetekben mind pedig az üzemekben, in tézményekben. Sz. P. Megálfapí öltik a bővítet! lakásberendezések használati diját A rendelet hatálybalépését követően épített, helyreállított, műszakilag megosztott, nem lakás céljára szánt helyiség átalakításával vagy felújítással nyert, az állam, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek tulajdonában levő lakások bérlői a beépített bútorok használatáért díiat fizetnek. Nem kell díjat fizetni, ha a bérlő a lakást saját költségén, vagy állami hozzájárulással, illetőleg építési kölcsönnel maga építette. A használati díj alacsony például kisebb asztalszekré nyért havi 2 forintot, nagyobbért 3 forintot, mosogatószekrényért 2 forintot, úgynevezett összevont mosogatószekrényért 5 forintot kell fizetni. Az ötliteres gáz-vízmelegítővel ellátott szekrény díja havi 4 forint, a beépített szekrényé légköbméterenként 4 forint. A használati díjat a lakbéi rel együtt kell fizetni. A rend marad! Túlestünk, mint szentesi ember a talicskán, — felei Auner Pál, a Tiszamenti Vegyiművek raktárosa arra a kérdésre, hogyan végződött a leltározás. Mivel sejtelmem sincs róla, hogyan végződött a szentesi atyafi esete a talicssá- val, jól-e, vagy rosszul, tovább kérdezősködöm. Készséges vá'aszt kapok: — Évek óta nincs leltárhiány. Elsősorban a rendnek köszönhető ez. A rend határozza meg egy-egy -raktár munkáját. Ha ugyanabból az anyagból több helyen is van előbb-utóbb hiba lesz. Nálunk mindenneik megvan a helye Ha éjjel" sötétben kellene anyagot kiadni, akkor sem lennék pácban. Tessék elővenni akármelyik kartont. fél percen belül hozzuk a kért anyagot. — Az anyagkiadás mellett a takarítást is mi végezzük, Radics Gerge’ynével — szól r.özbo Serföző Ká'mánné Később, a hatalmas raktártermeket végigjárva megalapíthatjuk: nem is kis feladat ez. Beszélgetésünk ismét az előző témához kanyarodik vissza. — Milyen árukészletük van? — Mintegy háromezer fajta, — elegyedik a beszélgetésbe Egedi Sándor is. — Ti- zennégy-tizenöt millió forint értékű. — Elfekvő anyagok vannak-e? — Nincsenek, csak azt tároljuk, ami szükséges, — magyaráz tovább Auner Pál. Régebben például nagymeny- nyiségű 200-as szög volt raktáron. Semmire sem tudtuk használni. Azt mondtam, — míg el nem fogy, nem adok ki - mást. „Mit kezdjünk vele, kisebb kell” — hangoztatták Cseréljélek el más vállalattal, — mondtam, s így is történt. Elfogyott a 200-as szög. — Ha áru érkezik, gyoi san kic.-'ornwn ink, vi-s/ftk a helyére. Meg lehet nézni, mindig rendben van a raktár, — invitál bennünket. S a látottak igazolják szavait. Bármelyik raktárhe- yiségbe lépünk, mintaszerű rend fogad. Egyedül a nyitott raktárban e'helyezett áruk állapota nem kie'égitó — Sajnos, ném tudunk vele mit kezdeni, hiába van miniumfestékkel bevonva, a kéngáz hatására vastag rozsdaréteg keletkezik rajta, — kapjuk a magyarázatot* — Rövidesen növekszik a munkánk — folytatja Auner Pál. — Kezdik szállítani az új üzemrészek berendezéseit, s így rövidesen megte’ik a raktár, növekszik a gond, — A rend? — Az marad a régi, (si>. A SZOLNOKI RÁDIÓ mai műsora „Hangos Újság” - a szolnoki i ' 7íó zenés ifjúsági riportműsora»
