Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, január 10. Megjelent a kormány határozata a tizenötéves lakásfejlesztési tervről Lakbérpótlékot vezetnek be a lakások jobb kihaszná­lásának, a lakásállomány korszerűsítésének és növelésének előmozdítására Rendelettel szabályozzák az albérleti szobák díját A hivatalos lap vasárnapi száma közli a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor- iíány határozatát a 15 éves lakásfejlesztési tervről. — Ugyanakkor megjelent a hi­vatalos lapban a lakbérpót- ékról és az albérleti díjakról szóló kormányrendelet A nagyjelentőségű távlati akásfejlesztési határozatról és az ugyancsak a lakáshely­zet javítását szolgáló lakbér- pótlékrendéletről az Építés­ügyi Minisztériumban a kö­vetkező tájékoztatást adták íz MTI munkatársának: A második világháborúban több tízezer lakóház, illetve lakás pusztult el, a lakásál­lomány jelentős része pedig megrongálódott. A felszabadulás után népi demokráciánk nagy erőfeszí­téseket tett a lakáshelyzet javítására. Mintegy három­százezer új, nagyrészt köz­művekkel ellátott jólfelsze­relt lakást építettünk meg. Évszázadok mulasztásait azonban lehetetlenség másfél évtized alatt helyrehozni, ezért a lakáshiány napjaink­ban még mindig a lakosságot legjobban foglalkoztató szo­ciális kérdés. A most megje­lent határozat kimondja.hogy a párt és a kormány a leg­közelebbi évek egyik legfon­tosabb feladatának tartja a kapitalista Magyarországtól örökölt rossz lakáshelyzet gyökeres megjavítását. Erő­forrásaink és gazdasági lehe­tőségeink módot adnak arra, hogy tizenöt éven belül or­szágunkban a lakáshiányt lé­nyegében felszámoljuk és minden arra igényjogosult családot lakáshoz juttassunk. A határozat értelmében az 1961-től 1975-ig terjedő terv­időszakban mintegy egymil­lió lakás építését kell előirá­nyozni a járulékos és kap­csolható létesítményekkel együtt. A program szerint 1961—1965-ben 250.000. 1966— 1970-ben 350.000. 1971-1975- ben négyszázezer lakást kell megépíteni. Az egymillió la­kásnak mintegy 60 százaléka állami kivitelezésben, első­sorban a fővárosban, az ipari jellegű városokban és a mun­kásosztály lakta egyéb tele­püléseken épül fel. Az állami kivitelezésű lakásokat bérla­kásként, szolgálati lakásként és szövetkezeti lakásként kell felhasználni. A lakásoknak legalább egyharmada, körül­belül 200.000 lakás lesz szö­vetkezeti, illetőleg öröklakás. A határozat intézkedik, hogy az új lakások településként elosztásánál a regionális vizsgálatok eredménye és a távlati iparfejlesztési “terv érvényesüljön. A fővárosba való túlzott beáramlás ellen- súlyozására négy-öt vidéki centrumot megfelelő színvo­nalra kell kiépíteni. A nagyarányú lakásépítési program előfeltételeként in­tézkedik a rendelet az alap­közművesítésben mutatkozó elmaradás fokozatos felszá­molásáról is. Az új építési módszerek elterjesztése és az építőipar magasabbfokú szervezettsé­gének minél jobb kiaknázása céljából a lakásépítéseket ál­talában új lakónegyedek lé­tesítésével hajtják végre. A második ötéves terv során a városközpontokban avult épületek bontásával és fog­híjak beépítésével az állami kivitelezésű lakásoknak leg­feljebb vidéken 15 százalékát szabad építeni. A lakásépítés korszerűsítéséről Utasítja a határozat az Or­szágos Tervhivatal elnökét és az építésügyi minisztert, hogy a tanácsok javaslatai­nak figyelembevételével öt­éves tervidőszakonként álla­pítsák meg a régi laképüle­tek sza rúgásának mértékét Azokat a korszerűtlen, el­avult épületeket, amelyek anyaguk és koruk miatt gaz­daságosan nem újíthatók fel, le kell bontani, A második ötéves terv időszakában álla­mi kivitelezéssel át'ag 48 négyzetméter alapterületű lakásokat kell építeni, A nagyvárosokban gondos­kodnak az egyedülálló sze­mélyek, a gyermektelen há­zaspárok és a nyugdíjasok elhelyezésére alkalmas laká­sokról is. Az újonnan épülő lakások felszereltségében is jelentős haladást ír elő a határozat. A második ötéves tervben a la­kások 60—65 százalékát für­dőszobával, a többit mosdó­fülkéve1 látják el. A több­szintes lakóépületeket általá­ban központi fűtéssel kell fel* szere'ni. Az épülő lakások­nak 60 százalékát távfűtéssel. tömbfűtésse1, vagy egyedi központi fűtéssel látják el. A második ötéves terv idő­szakában az új lakásoknak mintegy 45 százalékát beépí­tett szekrénnyel, 40 százalé­kát pedig beépített konyha­bútorral kell ellátni. Intézkedik a határozat ar­ról is, hogy a távlati lakás- építési programot az építő­ipari technika fejlettebb módszereire való fokozato­sabb áttéréssel és az eddigi­nél jobb szervezéssel hajtsák végre. A cél az, hogy az épí­tőipar nagyüzemi lakáster­melésre térhessen át. Fontos Tenderezése a ha­tározatnak, hogy a lakások átlagos alapteriiletének 48 négyzetméteren felülj növe­kedése és a fokozódó felsze­reltség az építés költségét ne növelje. Biztosítani keli azt, is, hogy az építési költségek csökkentését ne kövesse a lakásépítés minőségének rom­osa, sőt a kivitelezés minő­sége fokozatosan javuljon, Törekedni kell arra, hogy a lakások építése általában minden év novemberéig be­fejeződjék. A határozat értelmében a lakásfe’újítási munkák terv­szerűbbé tétele céljából 1960- ban a házkezelést el'átó ta­nácsi szervek felmérik az ál­lami lakóépületek műszaki állapotát .A fel mérés eredmé­nyeinek alapján el kell ké­szíteni a 'akóház-felújítás és karbantartás távlati tervét. A cél: a lakásállomány arra érdemes részének korszerűsí­tése. A második ötéves terv­ben az álami tulajdonban lé­vő lakóépületek javítására és korszerűsítésére a régi áron ötmilliárd forintot kell elő­irányozni, Nagy súlyt helyez a határo­zat a saját kivitelezésű lakás­építés fejlesztésére is. Az 1961-től 1975-ig terjedő idő­szakban magánerőből saját kivitelezésben körülbelül 400.000 lakás megépítésének feltételeit kell biztosítani. A magánerőből törté­nő családi ház építkezése­ket hosszúlejáratú hitelekkel, irány- és típustervekkel, va­lamint szaktanácsadással tá­mogatják. Meg kell vizsgálni, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezése milyen intézkedé­seket tesz szükségessé a ter­melőszövetkezeti parasztság csoportos családi lakóház­építkezésének elősegítésére. A saját kivitelezésű családi házak anyagellátását a belke­reskedelem útján nagyrészt a népgazdasági tervekben előirányzott központi anyag­készletekből kell biztosítani. A magán- és vegyest ulai- donban lévő lakóházak álla gának megóvása céljából a tu'ajdonost kötelezik a házak jókarbantartására. A felújí­táshoz a tulajdonos állami kölcsönt is kaphat. A kormány határozata vé­gül utasítja az érdekelt mi­nisztereket és az országos ha­táskörű szervek vezetőit, fel­kéri a társadalmi és tudomá­nyos szervezeteket, hogy min­den lehető módon segítsék elő a távlati lakásfejlesztési program megvalósítását. Jelenlegi lakáshelyzetünk a távlati lakásfejlesztési kor­mányhatározat rendelkezé­sein kívül szükségessé tesz néhány olyan átmeneti intéz­kedést, amely az adott hely­zetben módot ad a meglévő lakásállomány jobb elosztá­sára, tehát a lakáshiány vi­szonylagos enyhítésére. Ezt á célt szolgálja a kormány­nak a lakbérpótlékról, vala­mint az albérleti és ágybér­leti díjakról szóló rendelete is. Kísértet, amely visszatér Kik fizetnek lakbérpótlékot? A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a na­gyobb lakások még nincse­nek mindenütt kellőképpen kihasználva. Ezért a bérlőket anyagi ösztönzéssel célszerű ér 'ekeltté tenni abban, hogy csak akkora lakást vegyenek igénybe, illetőleg tartsanak fenn, amekkora a család szá­mára indokoltan szükséges. A lakbérpótlék fizetési köte­lezettség elrendelése azt a le­hetőséget kívánja megadni, hogy a bérlők önkéntesen le­bonyolított lakáscseréje ré­vén a népesebb családok a jogos lakásigényüknek meg­felelő méretű lakáshoz jussa­nak, a kislétszámú családok pedig a nagyobb lakásokból kisebbekbe költözzenek. A most megjelent rendelet tehát úgy intézkedik, hogy az állam, a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek tulaj­donában levő lakások, vala­mint a személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakások bérlői — a lakás nem megfelelő ki­használása esetén — lakbér­pótlékot kötelesek fizetni. (Tanácsi rendelkezés alá tartoznak az 1953 április 1. előtt épült személyi tulajdon­ban álló, három szobánál na­gyobb lakóházak lakásai, a társasházak háromszobásnál nagyobb öröklakásai, vala­mint a szövetkezeti házak háromszobásnál nagyobb la­kásai.) A lakbérpótlék megállapí­tása szempontjából a hat négyzetméternél nagyobb, de a tizenkét négyzetmétert meg nem haladó nagyságú lakó­szoba egy személy, a tizenkét négyzetméternél nagyobb la­kószoba két személy elhelye­zésére alkalmas lakószobának minősül. Ha a lakásban ál­landóan lakó személyek szá­ma — e kihasználási mérték szerint — a lakásban elhe­lyezhető személyek számához képest kettővel kevesebb (egy többletszoba esetén), úgy 120 forint, ha háromnál kevesebb (másfél többletszoba esetén) úgy 180 forint, ha néggyel kevesebb (két többletszoba esetén) 260 forint, ha öttel kevesebb (két és fél többlet­szoba esetén) 350 forint, ha hattal kevesebb (három több­letszoba esetén) 450 forint lakbérpótlékot kell a lakás után havonkint fizetni. Hat­nál több személy hiányában minden további személy után fél többletszobánként további 110 forint lakbérpótlék fize­tendő. Az építésügyi miniszter és a pénzügyminiszter felhatal­mazást kapott, hogy a bérlő által helyreállított, műszaki­lag megosztott, nem lakás céljára szolgáló helyiségből átalakított, illetőleg emelet- ráépítés, vagy padlástérbe­építés útján létesített lakások esetében a lakbérpótlék ösz- szegét rendelettel mérsékel­hesse, illetőleg elengedhesse. A rendelet alkalmazása szempontjából lakószobának minősül a lakás céljára hasz­nált helyiségek közül — az előszoba (előtér), a konyha és a fürdőszoba céliára hasz­nált helyiségek kivételével — minden olyan helyiség, amelynek területe a hat négyzetmétert meghaladja, közterületre, vagy udvarra nyíló ablaka, melegpadlója van és fűthető. A most közzétett rendelet a lakásbérleti jogszabályok alapján engedélyezett külön- szobát is igényt meghaladó lakrésznek minősíti, ennél­fogva az ilyen szoba is lak- bérpótlékfizetési kötelezett­ség alá esik. A szükséglaká­sok bérlői mentesek a lak­bérpótlék fizetési kötelezett­ség alól. Komfort nélküli lakás esetén az egyébként fizetendő lakbérpótlék össze­gének 50 százalékát kell fi­zetni. Ha a lakásban együtt lakó személyek egyike tar­tósan fertőző betegségben szenved, de állapota intézeti gyógykezelést nem követel meg, e személyt a lakbérpót­lék megállapítása szempont­jából két személyként kell számításba venni. A lakásban állandóan lakó személyek számának megál­lapításánál a bérlőt, továbbá a bérlő együtt élő családtag­jait, valamint a lakásban lakó háztartási alkalmazottat kell számításba venni akkor is, ha nem tartózkodnak ál­landóan a lakásban, hanem az ide vonatkozó miniszter- tanácsi rendeletben megha­tározott okból és időre (hiva­talos kiküldetés, vidéki, vagy külföldi szolgálat, gyógyinté­zeti ápolás, katonai szoigálat stb.) távol vannak a lakásból. A lakbérpótlék fizetendő összegét a társadalmi tulaj­donban lévő lakások esetében az illetékes házkezelő szer­vek, a személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezés alatt álló lakások esetében pedig a bérbeadó tulajdonos köteles kiszámítani és a lakbérpótlék havi összegét a bérlővel, va­lamint az illetékes tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi szakigazgatási szer­veivel írásban közölni. Ha a bérlő a lakbérpótlék összegét kifogásolja, a közlés kézhez­vételétől számított nyolc na­pon belül kérheti az összeg helyesbítését. A helyesbítés­ről az illetékes tanácsi vég­rehajtó bizottságának pénz­ügyi szakigazgatási szerve dönt. A jogerős döntésig a bérlő a bérbeadó által közölt összeget köteles megfizetni. Ha a lakásban állandóan lakó személyek számában a lakbérpót’ék fizetési kötele­zettségre kiható változás áll be. ezt a bérlő nyolc napon belül köteles a bérbeadónak bejelenteni. A lakbérpótlék összegét a változásnak meg- fele’ően módosítani kell. A lakbérpótlékból szár­mazó bevétel 30 százalékát a területileg illetékes tanács községfejlesztési alapjába, 20 százalékát pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága részére kell átutalni, hogy ezeket az összegeket lakásfej­lesztésre fordíthassák. A megyei jogú városokban a bevétel 60 százaléka illeti meg a megyei jogú városi ta­nács közsésfejlesztési alap­ját. A bevétel fennmaradó részét a pénzügyminiszter ál­tal meghatározott külön számlára kell átutalni és azt kizárólag a lakóházak álla­MOSZKVA (TASZSZ). A nyugat-németországi náci ga­rázdálkodások nem a „ke­let misztikus fondorlatai”, ha­nem következményei annak az esztelen és veszélyes po­litikának, amelyet Washing­ton és szövetségesei folytat­nak a háború óta — írja az Izvesztyija a nyugatnémet fa­siszta túlkapásokat kommen­táló cikkében. — Újabb ta­núbizonyságot szolgáltatnak arra, hogyan kezelik a bon­ni hatóságok a garázdálkodá­sok szervezőit. / Adenauer kancellár és Schröder miniszter a nyugat­német és külföldi közvéle­mény követelése ellenére a kisujját sem mozgatja, hogy felelősségre vonja a provoká­ciók szervezőit. Egyes nyugati politikusok most úgy tesznek — jegyzi meg az Izvesztyija — mint­ha várat’anul érnék őket a nyugat-németországi esemé­nyek. Pedig nem váratlan és nem véletlen események ezek: keserű gyümölcsei ezek jannak a magnak amit maguk ja nyugati hatalmak vetet­tek. Ma. SS-pribékek és a ve­lük egy húron pendük., ho­rogkereszteket rajzolnak a falakra Holnap ugyanezek a pribékek, atomtöltetű raké­tákkal felfegyverkezve, meg­kísérlik a horogkereszttel le- igázni Európát. És akkor ké­ső lesz a politikai hibákért meakulpázni. — Akkor majd semmivé válik az az elképzelés, hogy a nácik á’lítólag egy irányba, Kelet felé akarnak előnyo­mulni. A múlt tapasztalata arra tanít, — folytatja az Izvesz­tyija —, hogy ilyen esetek­ben nem segítenek „a szövet­ségi kötelezettségek” még a párizsi egyezmények • sem, amelyek papiros védőpajzsá­ban reménykedtek még nemrégiben a Rajnától nyu­gatra fekvő országok egyes rövidlátó személyiségei. „Kisértet, amely visszatér” — így nevezik a kommentá­torok Nyugat-németország- ban és egyes más országok­ban a náci kilengéseket — ír­ja befejezésül az Izvesztyija. Fenyegető kisértet ez. Még nem késő mindörökre vissza­kergetni sötét birodalmába, ahonnan nincs visszatérés. — Mennél hamarabb megteszik — annál jobb! Nem tűrhető, hogy Európa hajdani hóhérai sírásóivá váljanak a népek tartós békéiébe vetett remé­nyeinek. (MTI). Eisenhower kongresszusi üzenetének amerikai visszhangja Washington (TASZSZ). Ei­senhower elnöknek az Egye­sült Államok helyzetéről el­mondott kongresszusi üzenete a kongresszusi képviselők és az amerikai sajtó kommen­tárjainak vezető témája. E kommentárokat elsősorban az jellemzi, hogy kiemelik, mi­lyen nagy figyelmet szentelt az elnök a nemzetközi hely­zet legutóbbi változásainak, valamint a további nemzet­közi enyhülés biztosításának. A Washington Post hang­súlyozza, hogy ezek a kérdé­sek ma Amerikában „a poli­tika népszerű témái”. Az észrevételeket jellemzi az is, hogy a demokrata párti többségű kongresszus szinte egyáltalán nem bírálja Eisen- howernek azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyá­ban az utóbbi időben bizo­nyos javulás állt be, sem azo­kat a megállapításokat, ame­lyeket az elnök a szocialista tábor gazdasági sikereiről tett, sem azt a bejelentését, hogy továbbra is keresni fog­ja a kapitalista és a szocia­lista tábor közötti kölcsönös megértés útját. (MTI) * gának megóvására, korszerű­sítésére, valamint új lakások építésére szabad felhasznál­ni. A kedvezőtlen lakásviszo­nyokat kihasználva sok bérlő visszaélt azzal a lehetőség­gel, hogy lakásának egy ré­szét albérletbe adhatja. A részükre felesleges helyisége­ket a megengedhetőnél ma­gasabb albérleti díjért adták ki. Eat a lakosság széles ré­tegei jogosan kifogásolták. Ezért a kormány meghatá­rozta a szedhető legmagasabb albérleti és ágybérleti díjakat. Vége az albérleti uzsorának A társadalmi tulajdonban levő lakás és a személyi tu­lajdonban lévő, tanácsi ren­delkezés alatt álló lakás bér­lője, vagy tulajdonosa albér­leti díj címén az albérlő ki­zárólagos használatában álló helyiség területének minden négyzetmétere után a lakás teljes alapterületének egy négyzetméterére eső lakbér­hányadának legfeljebb az öt­szörösét kérheti. Az így szá­mított albérleti díj Budapes­ten nem haladhatja meg a 250 forintot. A vidéki váro­sokban és ipari községekben a 150 forintot, egyéb helye­ken pedig a 100 forintot. A bérbeadó ezen kívül csak a bútor, az ágynemű és a lakó- helyiségben lévő egyéb be­rendezési tárgyak használatá­ért kérhet személyenként leg­feljebb havi 100 forintot és az általa nyújtott egyéb szolgál­tatásokért (például fűtés), a tényleges költségekét. Ha a bérlő tulajdonos bú­torzaton helyiséget család, házaspár részére ad albérlet­ije, a négyzetméter szerint meghatározott 250, 150, illet­ve 100 forintra korlátozott díjat 50 százalékkal növelni lehet. A kormány rendelete hatá­rozottan gátat vet az albér­leti uzsorának, ezért árdrá­gító visszaélésnek minősítik azt az esetet, ha a bér7ő a megengedettnél magasabb al­bérleti díjat köt ki, vagy fo­gad el. Ha a bíróság a bérlőt ár­drágító visszaé’ésért jogerő­sen elítélte, a szóbanforgó lakrészt az albérlő kérelmére, részére társbérletként ki le­het utalni, feltéve, hoay a társbérlet létesítésének felté­telei egyébként fennállnak. Ha az albérlő a lakrész ki­utalását nem kéri, vagy őt kizáró okok miatt bérlőül ki­jelölni nem lehet, a lakrészt a lakásügyi hatóság előzete­sen igénybe veszi és megüre- sedés esetén igényjogosult személy részére.- kiutalja. A bérlőt ilyen esetben a társ­bérlő személyének kiválasz­tása, illetőleg a lakás elcseré- lésének joga nem illeti meg. Az ágybérleti díjak mérté­kének megállapításánál ha­sonló elvek érvényesülnek, azzal az eltéréssel, hogy a díj kifizetésének kötelezett­sége az egyes ágybérlőket a lakóhelyiség használatának arányában terheli. A rendelet 1960. február 1-én lép hatályba. Abból a célból azonban, hogy a bér­lők lakásuk megfelelő kihasz­nálásáról gondoskodhassanak illetőleg a jogos igényüket meghaladó lakásukat kisebbre elcserélhessék, a rendelet majdnem egy éves türelmi időt engedélyez a lakbérpót­lék fizetési kötelezettség élet- beléptetésére. A lakbérpótlék fizetési kötelezettség tehát '*•««k 1961 január 1-én kezdő­dik. Ismételten hangsúlyozni kell — mutattak rá nyomaté­kosan az Építésügyi Minisz­tériumban — hogy a lakbér­pótlék fizetési kötelezettség célja a lakások jobb kihasz­nálásának elősegítése, nem oedig az állami bevételek nö­velése — fejezték be a tájé­koztatást az Építésügyi Mi­nisztériumban; (MTU

Next

/
Thumbnails
Contents