Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

1969. Január í S20LN0K MEGYEI NtPLAP Sqy kid elS-ieted ... ■*— Vegyük mégegyszer a finálét! Onnan hogy.i. — és peregnek a rendezői utasítá­sok. Háromnegyed ötöt mu­tat az óra, mire az utolsó akkordok is elhangzanak és Miszlai István rendező is el­mehet — ebédelni. Utána egy kis pihenő és este hétkor megbeszélés. Szóval igazi fő' próba-hangulat „dühöng” a Szigligeti Színházban. Láza­san készülnek a mai esti pre­mierre. Színrekerül az Ár tat1 an Zsuzsi. Az operett bíz­vást első bemutatónak szá­mít Magyarországon, holott nagyon régi, de mégis új, — azaz . j. jobb lesz, ha átadjuk a szót Behár György kar­nagynak, aki a darabot Ma­gyarországra adoptálta. =- Tavaly Berlinben jár­tam, ahol a Szállnak a dar- vak című számomat vették lemezre-meséli Behár György. — Elvetődtem többek közt a Metropol Theather-be (az ot­tani operett-színház. A szerk.) Itt játszották az Ártatlan Zsuzsit. Emlékeztem rá hogy ezt Magyarországon játszot­ták, ismerem is a darabot. Küry Klára játszotta a főt szerepet. — De hiszen az nagyon ré­gen volt! — Nem is én láttam, ha­nem az édesanyám 1911-ben — mosolyog Behár. A da­rab megtekintésénél kiderült, hogy ez mégsem a régi. Az akkori zeneszerzőnek, Jean Gilbertnek fia írta át a szö­vegkönyvet. Amikor azután a szolnoki színházhoz kerül­tem, örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy a darabot a mac^ar közönséggel mégis-; mertessem. — Sok kedves dallam, ke­ringő, polka, sanzonok, ári­ák; színes forgatag, látvá­nyosság, jókedv. Igazi színhá­zi csemege. És hogy mennyi az áradó dallam, arra csak egyet: a zongorakivonat o'lyan vaskos, mint egy ope- rapartitura. Ezeket mondotta a karnagy és átadta a szót Miszlai Ist­vánnak, a rendezőnek, hadd mondjon el ő is néhány ér­dekes ségeti —■ Nem könnyű a tömeg- jelenetek beállítása. A má­sodik felvonás fináléjában mindenki a színpadon van aki él és mozog. Azaz igen jól kell kialakítani a tér- kompozíciókat, hogy ne tűn­jék mesterkéltnek. El is pró- bálltuk jóegynéhányszor. A szövegkönyv érdekessége, hogy élesen kontrasztozott, érdekes jellemeket formál, többet ad mint a szokvá­nyos operettek. Ezért most „bedolgozó” lett az operett­ben a prózai társulat zöme is. Az eredményt döntse el a közönség . ■. — Hogy állunk a humor1 ral? Játék •másfélmillió forintért Megyénk földművesszövet­kezeti boltjai az elmúlt év utolsó negyedében másfélmil­lió forint értékű játékot jut­tattak a fogyasztókhoz. A leg­nagyobb forgalmat a mező­túri, tiszafüredi, törökszent­miklósi és kunszentmártoni fmsz bonyolította le. Az utób­bi községben már december elején kevésnek bizonyult a 60 ezer forintos raktárkészlet — azt több mint harmadával meg kellett toldani. A tisza- püspökí idényboltban három nap alatt 15 ezer forint ér­tékű játék talált gazdára. A tiszafüredi fmsz egyhónapos kiállítással, tombolával nö­velte a vásárlási kedvet. Sok hanglemez kerül a falura Földművesszövetkezeteink könyves- és vas-műszaki boltjai egyaránt foglalkoz­nak hanglemezárusítással. A SZŐ VOSZ ve:Uői úgy lát­ták, hogy az előbbiek az ed­diginél többet tehetnének a falusi zenekedvelőkért; Az ítélet szembeötlően helyes: a könyvesboltok hanglemez- forgalma mindössze tizede a vas-műszaki boltokénak; A könyvüzletek féléves hanglemezforgalma 150—160 ezer forint. A legújabb cél­kitűzés: ezt a számot 210— 220 ezer forintra növelni. A cél elérése érdekében a SZÖVOSZ versenyt indított a földművesszövetkezeti köny­vesboltok részére. Az első tíz helyezett ezer-három­ezer forint juta.1om.ban ré­szesül —- A lehető legjobban. Sok helyzetkomikum jelzi a jel- lemkomikum mellett: lehet -s kell is nevetni. Szellemes francia vígjáték színvonalán mozog az Ártatlan Zsuzsi. (Nyilván ezért1 nyomták nagy piros betűkkel a pla­kátra: 18 éven felülieknek.) — Végül az eredetiségről: A színdarab svájci kiadója eredetinek tekinti a bemu­tatót. Fogadjuk el mi is a vé­leményét . Az óramutató a heteshez közeledik. Jön az esti megbe­szélés időpontja. Búcsúzunk. Sok szépet hallottunk az új operettről. A többit döntse el ma este a közönség, no meg a kritikusok. — ht — Százat érő kilencvenhét Nagy sikerrel járt a gyermekbénulás elleni védekezés első szakasza Röviddel ezelőtt a lehető legilletékesebbek: a védelem­ben részesített gyermekek győződhettek meg arról, hogy hogy a Sabín-cseppek elfo­gyasztása sem kellemetlen­séggel, sem utólagos rossz közérzettel nem jár. A szülők Imrében várakozáson felül hamar népszerű lett a véde­kezés — így vált lehetővé, hogy megyénk gyermekeinek 97 százaléka részesült a Sa- bin-cseppekbőL ÍAz adagolás megyeszerte zavartalanul folyt; ez az egészségügyi ap­parátus dolgozói mellett je­lentős arányban a pedagógu­sok és vöröskeresztesek, vé dőnők érdeme. A védekezés­ből csak azok a gyermekek maradtak ki, akik ideiglene­sen távol vbltak, vagy he­veny lázas megbetegedésben szenvedtek. Az előbbiek kö­zül igen sokan ideiglenes tar­tózkodási helyüKön keresték fel a védekező állomást. Három a virus — három a védekezés A gyermekbénulást nem egyfajta, hanem három, egy­másai rokon virus okozza. Közü'ülk a Lansing-virus a ío&a* uéidísekegy kérdező előtt Tiszapüspöki szerény házai között vaskos aktatáskával hónuk alatt csakúgy ballag­nak ezekben a napokban a pedagógusok, mint a megye, az ország bármely más hely­ségében. A népszámlálás munkája • itt sem könnyebb, mint máshol. Bizonyára nem Tiszapüspökin fordult csak elő, hogy a békésen zörgető számlálóbiztosra egyszerre három kutya rohant az udvar különböző sarkaiból; hogy a kicsődülő szomszédok előtt visszavonuljon, s hogy a vé­gén kiderüljön: úgyis csak egy öreg néni van otthon, aki nem tudja bemondani az ada­tokat. Mikor a fekete macska elveszett Amíg a felülvizsgálókkal, Kiscsatári Józsefné és Molnár József pedagógusokkal a számlálóbiztost kérésük, el­mondják: különös eset is elő­fordult már a múltban a fa­luban. Az egyik asszonytól azt kérdezték, gyerekei mikor születtek? — Hát — felelte az asszony ■ az első akkor, amikor a fekete macska elveszett, a második akkor, amikor a ku­koricát morzsoltuk, a harma­dik meg abban az esztendő­ben, amikor a nagyapám meghalt. Még jó, hogy a személyi igazolvány pontosan feltün­tette, mikor is tűnt el a feke­te macska. Manapság persze Felemeli terveiket teljesítették túl megyénk föídművesszövetkezeti könyvesboltjai A könyvterjesztés megszer­vezésében, a kereslet kielégí­tésében 1959-ben nagy ered­ményeket értek el megyénk földművesszövetkezetei. Legszebb sikerekről a jász­berényi járásból számolha­tunk be. E járás földműves­szövetkezetei az 1957-es év utolsó negyedében 152 ezer, 1958. azonos időszakában 180 ezer, 1959. utolsó három hó­napjában pedig 260 ezer fo­rint értékű könyvet juttattak el az olvasókhoz. E számok nem tükrözik teljesen a fej­lődést — az 1957-58-as adatok a papíráruforgalmat is ma­gukban foglalják. A földmfl- vesszövetkezeteink a tavalyi év harmadik negyedében szorosabbra fűzték kapcsola­taikat a jászberényi Fém- nyomó- és Lemezárugyár, valamint az Aprítógépgyár dolgozóival. KÉZRŐL KÉZRE; HÁZRÓL HÁZRA Nem szorul különösebb bizonyítása., hogy a régmúlt idők „Kiny forgalmának" leg­jelentősebb részét miért csak a kézről-kézre adogatás, a kölcsönözgetés tette ki. Sem a munkásság, sem a paraszt­ság nem volt abban a hely- : etben, hogy a családok sa­ját könyvtárat alakíthassa­nak ki. Napjainkban azonban nemcsak a vásárlók mennek el a könyvért, de a könyv otthonukban is „felkeresi” az olvasókat. S hogy milyen eredményes a házról házra járó könyvbizományosok munkája, arról két számadat is sokat mond. Üjszászon egyetlen nap alatt 3 ezer 800, Jászalsószentgyörgyön 2 ezer 800 forint értékű könyvet vá­sároltak az otthonukban fel­keresett olvasók. Megbecsülést érdemlő a könyvbizományosok munkája másutt is. Megyénkben ösze- sen háromszázötvenen ter­jesztik a nyomtatott betűt. Nem véletlen, hogy igen sok pedagógus akad közöttük. Tavaly az 1958. évinél 20 százalékkal magasabb tervet tűztek maguk elé földműves­szövetkezeti könyvesboltja­ink. Bá - fillérnyi pontosság­gal ma még nem ismeretesek az eredmények, az eddigi adatok alapján megállapít­ható, hogy utolsó negyedéves tervüket is túlteljesítették. Egy millió 195 ezer forint ér­tékű könyv helyett több, mint egy millió 300 ezer forint ér­tékűt adtak el. Éves forgal- .nuk meghaladja a három millió forintot. Decemberben váratlan arányban növekedett megye­szerte a könyvkereslet. Az igények kielégítését a Szövet­kezeti Könyvterjesztő Válla­lat dolgozóinak önfeláldozó — munkája tette lehetővé. 250 EZER FORINT KORSZERŰSÍTÉSRE A ha+almasan megnöveke­dett könyvforgalom tette le­hetővé, hogy a főldművesszö- vetkezeti könyvesboltháló­zatot 1959-ben kereken 250 ezer forint felhasználásával korszerűsítsék. Megyénkben ma már csak a jászapáti és a kisújszállási könyvüzlet mű­ködik hagyományos formá­ban — a többi önkiválasztó, önkiszolgáló. Jászapátiban helyisé gondok akadályozzák a fejlőd—t. Kisújszálláson azonban már ebben a negyed­évben megtörténik a korsze­rűsítés. Tiszafüreden húsza­dika táján nyitják meg az újjáalakított önkiszolgáló könyvesboltot. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legna­gyobb érdeklődés az ifjúsági, majd a szépirodalmi alko­tások iránt nyilvánul meg. Kívánatos lenne az ismeret- terjesztő és politikai tárgyú művek nagyobb arányú ter­jesztése. Ennek egyik aka­dálya, hogy a jelenlegi nyil­vántartások nem nyújtanak me Jelelő módot a műfaji áttekintésre. A MÉSZÖV szakemberei e napokban azon fáradoznak, hogy olyan nyil­vántartási ’•endszert dolgoz­zanak ki, mely könnyen ke- z lhető — ugyanakkor vilá­gos '-énét ad az egyes műfa­jok iránt megnyilvánuló ke­resletről. «= b, z. = ilyen válasz nemigen fordul elő. Nagy Ferenc pedagógusra Kiss Mihályék házában talá­lunk: gyorsan, pontosan tölti ki az íveket. Szombaton kezd­te a munkát, közben egy na­pig Szolnokon volt tanfolya­mon, így nyolcvan családból szerda délig mintegy negy­venet írt össze. Halkan, érthetően kérdez: megtanította rá a tapasztalat. Egyik helyen ugyanis kissé nagyothalló bácsival találko­zott, s felemelte hangját. Űgy- látszik, túl hangosan beszélt, mert az qreg is felemelte a hangját. Aki kívül ment el a ház előtt, inkább családi vi­szályt sejthetett a kiabálás­ból, mint a népszámlálás ár­tatlan kérdéseit. Foglalkozása: gyermek A kikérdezés szünetében az összeírás bonyodalmairól be­szélgetünk a számlálóbiztos­sal. V — A legtöbb gond talán a foglalkozások meghatáro­zásánál adódik. Sokszor nincs más hátra, mint kitalálni, mi is lehet az illető beosztása, teendője. Például összeírtam egy embert, aki a postán dol­gozik. Csakhogy az — a nép- számlálás utasításai szerint — nem elég, hogy postás. Tudni kell kézbesítő-e, vagy mérlegelő, stb. Ezt azonban az én emberem már nem tud­ta megmondani, így negyed­órán át kérdezgettem, tulaj­donképpen mit csinál? A vé­gén kisütöttem: csomagren­dező. Megyünk át a Szomszéd házba, ahol a fiatal, kedves Bódi Mihályné fogad bennün­ket hellyel kínál a jól fűtött nyárikonyhában. Néhány be­vezető kérdés, s máris jelen­tőségteljésen pillant rám a számlálóbiztos: — A férjem a termelőszö­vetkezetben kovácssegéd — mondja az asszony. — Szakmája a kovács­munka? — Nem, csak november óta dolgozk a mester mellett. ‘ Most tessék kitalálni, mi tulajdonképpen Bódi Mihály beosztása. Kisegítő? Annál azért több. Anyagmozgató? Hát az sem éppen. Kovács­segéd? Az mór szakmát je­lent. Ezzel szemben kiderült — ha beosztását nem is köny- nyű meghatározni —, hogy Bódi Mihálynak van szakkép­zettsége: Sztálinyee-vezető, Aztán sor kerül a két "”e- rek összeírására is: az egyik egy, a másik három éves. Né­zem. mit ír be ide Nagy Fe­renc foglalkozásnak. Kék be­tűk töltik meg a rovatot: gyermek. Aztán sor kerül a ház ada­tainak felvételére. Az egy- szoba-kamrás, nyárikonyhás szép épület nemrég nőtt ki a földből. A biztos aláhúzza a megfelelő szavakat: van, vagy. nincs víz. gáz, villany. Űj a ház, s bár a szomszéd­ban már ég a lámpa — itt még nincs villany. — De lesz — mondja gyor­san a fiatalasszony. A biztos feltekint. — Ilyen rovat nincsen. Pedig de sok mindent be­lehetne írni ebbe a rovatba, még a legközelebbi jövőből is. A szomszéd házban Sebes­tyén Györgyné kanyarit —, ahogy ő mondja — „miniszt- rális aláírást” az ívekre, — majd a következő otthonban újabb probléma adódik. Egy szobában két háztartásban két család él: Tóth Pál a fe­leségével, valamint a fiúk a feleségével és két gyereké­vel. No most egy, vagy két ívre Írja fel őket? A biztos előveszi a „bib­liát”, a Statisztikai Hivatal utasítását, amely tanácsokat ad a bonyolult esetek meg­oldására és hosszasan' tanul­mányozza. Közben én is be­pislogok a lapokba. Oiva1 som, hogy az összeírőíven négy házasságkötési évszám bejegyzésére van hely, „de több házasság esetében többi évszámot is be kell je­gyezni”; Erre persze még nem volt szükség a faluban Az is kiderült: ha például egy nyugdíjas egyetemi tanár, te­gyük fel, már nem tud írni olvasni, bizony be kell írni, hogy nem tud; Amiről nem beszél a „biblia" Persze árrá a fogas kér­désre, — legutóbb oldotta meg Nagy Ferenc, hogy egy önálló rokkant emberről, aki azt mondja magáról, nincs el­tartója, mit ílrjon be, nem intézkedik a könyv. Kide­rül, hogy a fia Pesten él és — bár erre a szorosan vett kérdések nem kötelezték vol­na a számlálóbiztost, a logi­kai összefüggés azonban an­nál inkább: hiszen egy em bernek valamiből csak meg kell élnie — a számlálóbiztos kiderítette, hogy végered­ményben mégis a fia tartja el. Búcsúzunk: a’számlálóbiztos megy tovább,' újabb házak, újabb -fogas kérdések felé. — baracs — Új gátér a fűrésztelepen A Budapesti Fűrészek szol­noki telepén többtízezer köb­méter fát kell feldogozni eb­ben az évben. A múlt évhez képest jelentősen megnöve­kedett terv teljesítése érde­kében ebben a hónapban — a munkaszervezés javítása mellett — új. lengyel gyárt­mányú keretet állítanak üzembe. Ezzel a telep kapacitása napi 70—80 köbméterrel emelkedik. Bővül ennek ha­tására a munkáslétszám is — mintegy huszonnégy fővel. Az új keret január 15. körtil kezdi a termelőmunkát legveszedelmesebb, hazáinkban a leggyakoribb. A december­ben adott védőcseppeR ennek áriSlmától óvják meg az em­bereket A Brunhilda- és Leon-virus fertőzésének ve­szélye azonban még fennáll. Az előbbi ellen védelmet nyújtó cseppeket január, az- utóbbi ellen oltalmazókat február második feléiben ada­golják. Miéit nem egyszerre?... Az említett vírusok legegy­szerűbben szólva — rossz ro*- konok; egymást is támadják. Mint tudjuk, a Sabin-csepp lényegében szelídített, az élő szervezetre teljesen ártalmat­lan, laboratóriumban kite­nyésztett, szelíd, oldatban adott vírus. Ahhoz, hogy mind­három vad vírus ellen védet­lek legyünk — mindhárom szelíd vírusból kell kapnunk. Míg egy-egy virus-faj meg­telepedik s kellő mértékben elszaporodik bélcsatománk- ban — körülbelül négy hét telik el. Az elővigyázatosság követelményének tesznek te­hát eleget az orvosok akkor, midőn az egyes védekezések között mintegy öthetcs szüne­tet tartanak. Igen fontos tehát, hogy az első védekezésben részesült gyermekek a második és har­madik csepp-adagoláson is megjelenjenek. Mi több, azok is, akik már túlestek egyszer a gyermekbénuláson; még akkor is, ha azóta telje­sen meggyógyultak. Ez azért szükséges, mert nem tudha­tó, hogy a már lezajlott be­tegséget melyik vírusfajta okozta. A gyógyult beteget Sabín-cseppek1 mellőzése ese­tén a másik két virus bárme­lyike ismét megtámadhatja, ágynak döntheti, bénulással sújthatja. A könnyebb érthe­tőség kedvéért gondoljunk aez influenzára, mely nem há­rom, hanem tucatnyi külön­böző vírus fertőzésének lehet következménye. A nagyszerű védekezési eredményt vizsgálva meggyő­ződhetünk, hogy a legszeb­ben a szolnoki járás és Szol­nok, azt követően pedig Kis­újszállás szerepelt. Ezeken a helyeken, továbbá Tiszafüre­den, Jászberényben, Kun- szentmártonban az idősebb korosztályok képviselői közül is sokan részesültek a Sabin- cseppekből. A védekezés ki­szélesítését részint az tette lehetővé, hogy orvosaink fél­tő figyelemmel gazdálkodtak az értékes anyaggal — más­részt pedig az, hogy egész­ségügyi kormányzatunk a fel­tétlen szükséges védőanyag­mennyiség felett bőséges tar­talékról is gondoskodott. — b z. — MIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIillllllllllllllljlllllllllllU Mb mint nyolc millió forint kártérítés A tizenegyedik évébe lépett Állami Biztosító mint ország­szerte, úgy megyénkben is bebizonyította létjogosultsá­gát az elmúlt évben. Az ÁB. Szolnok megyei igazgafosaga- rrak dolgozói elkészítették 1959. évi számvetésüket. En­nek s„ n kitűnt, hogy tavaly kereken 530 ezer forintot fi­zettek ki az állatkárosultak­nak, míg 1958-ban nem egé­szen 350 ezret. A jégkár cí­mén kifizetett összeg majd­nem négyszeresére ugrott. 1958 -ban negyedmillió forintot haladott meg; tavaly már az egy millió fölé emelkedett. A személyi • károk megtérítésére 'ifizetétt összeg . több mint kétszeresére nőtt; pár forint híjján elérte a 700 ezret. Min­dent összegezve: a tavalyinál három millió 400 ezer forint­tal többet — összesen nyolc millió 200 ezer forintot — fizetett ki ügyfeleinek 1959- ben az Állami Biztosító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents