Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

i960. Január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Düledező tanya Élég gyakori amikor a szövetkezet vezetősége azt mondja: „Adjon az állam pénzt, s akkor majd épí­tünkMég a nyáron tör­tént, hogy Somogyi Miklós elvt'rs. a Politikai Bizott­ság tagja, több megyei ve­zető kíséretében Jászkisér- re lá ogaiott. A szövetkeze­ti vezetőkkel beszélgettek és szóba került a csibene­velés. Az egyik tsz elnök sopánkodva mondta „Ne­velnénk mi csirkét, de nincs barom fiái. vem ka­puink rá pénzt”. Ez az elnök is csak úgy tudta elképzel­ni a csibenevelést, hogy az állam majd ad pénzt és akkof csinálják. Eszébe se jutoH a nagyon egyszerű megoldás, helyi anyagok felkutatása, az emberek mozgósítása, A szóbanfor- gó tsz-elnök által képviselt nézet ma még elég elterjedt Szolnok megyében. Pedig le kellene már róla végre szokni. Mert mi a lényeg? S mit követel a szövetkezeti gaz­dák Crueke? Azt, hogy elő­ször sok hízót és utána majd lehet szép, tetszetős ólrf1ca* istállókat azok árá­ból építeni. Más tsz-ekben az öntözést csakis permete­ző öntöző gépekkel bírják elképzelni. Ezek a gépek vagyon drágák. Itt is az a szemlélet alakuljon ki, hogy először úgy, ahogy de foly­jon a víz, mert ahová fo­lyik, ott lesz termés és amikor lesz bőségesen ter­més, akkor sort lehet kerí­teni a drága gépek megvá­sárlására. Tehát szó, ami szó, gondolkodni kell a he­lyi erők minden téren való kihasználásáról. Rengeteg a lehetőség. Most csak eQV ilyen dologra hívjuk fel a figyelmet. Törökszentmiklósról Me­zőtúrra rezet a köves út. Aki figyelmesen vizsgáló­dik nézelődik az észreve­szi az úttól kb 100 méterre azt a düledező tanyát, ame­lyik a mezőtúri Űj Remény­ség Tsz tulajdona, s amelyi­ket már csak a „szentlélek" tart össze. Ha jön egy na­gyabb vihar, összedől az égisz. Javítani, vagy éppen lebontani kellene és a bon­tásos anyagot valamilyen létesítményhez felhasznál­ni, s Iá • máris elkészülne saját erőből egy ilyen, vagy olyan célra alkalmas épü­let. Másutt a tanyák, a ma­jorok környéke telistele tég­ladarabokkal, gerendákkal, oszlopokkal, ahol ezeket összeszednék ott épülhetne egy tyúkól. Igaz nem ra­gyogna és nem hasonlítana valamiféle kastélyhoz, de a célnak nagyon megfelelne. Sz. P. így nevelődnek a termelés mesterei A jövő a komplex brigádoké Megjegyzések a „Megyénk egyik legjobb munkaszervezeti formása, a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben“ című cikkhez Ott folytatom, ahol Som ősi Árpád, a túrkevei Vörös Csillag Tsz főagronómusa abbahagyta, a Szolnok megyei Néplap január 1-én megjelent cikkében. Véleményem szerint nagyon időszerű most ezekkel a dolgokkal foglal­kozni, mert a termelési terv elkészítésével párhuzamo­san kell a munkaszervezési feladatokat végrehajtani. Ne­kem ezzel kapcsolatban szintén lenne néhány megjegyzé­sem. Szó! nők megyében a nagyüzemi gazdálkodás lét­rejötte megteremtette a le­hetőséget a korszerű terme­lési technika alkalmazására. A szövetkezeti termelés jöve­delmezőségének alakulását azonban sok körülmény be­folyásolja. Így egyebek kö­zött a gépi technika, a mező- gazdasági tudományok vív­mányainak felhasználása, az állóeszköz ellátottságnak fo­ka, az anyagi érdekeltség el­vének helyes alkalmazása. A közös gazdaság fejlődése és jövedelmezősége szempontjá­ból azonban legfontosabb a tagság munkájának helyes megszervezése és a végzett munka megfelelő d’' 'sa. A sok bizonyító erejű példa közül megemlíteném a jász­telki Tolbuchin Tsz-t. Eb­ben a tsz-ben a vezetőség a munka helyes megszervező­ILYENEK ÁZ ÁL ATT Y ANIÁK Ha ügy gyorsan tenné fel valaki a kérdést: milyenek az alattyániak, nehéz volna válaszolni. Egyesek szerint maguknakvaló, kaparó em­berek, akik megfognak min­den fillért a saját zsebükre. Mások szerint meg éppen az ellenkezője: filléres emberek, akik nem csak magukat né­zik, hanem mást is, fejlődő, igazodó községük életét, a közösségét is. Hogy valójá­ban .milyenek is. az majd ki­derül az alábbiakból. TELI TESTGYAKORLAT Ne gondoljon itt senki sem valami egészségügyi torná­ra. A testgyakorlat elnevezés ez esetben nem a sportból, hanem az Űj Élet Termelő- szövetkezet tagjaitól szárma­zik. ők jegyezték meg, mi­közben formálgatták a ködös őszi időben az öt vagonos gó- rét és a hozzávaló egyéb épü­letet: — Semmi ez, csak egy kis téli testgyakorlat, amolyan edzésféle a tavaszra, hogy az­tán könnyebben essen a mun­ka. — Mert, ha nyílik az idő. tesz mit tenni bőségesen. Do­hánytermelés és állattenyész­tés dívik erre. Dolog meg mindkettővel bőségesen ke­rül. Kell hát a tréning, no meg az alap is, hiszen nyár­időben kinek kerül ideje, még ha a szorgalma meg­volna is, hogy például hozzá­kezdjen góriéépítéshez. Akkor elmaradna egyéb nagyon fon­tos munka, aminek a közös látná kárát. MINDEN „KLAPPOL" A tanácsházán, Kiss Béla elnököt, meg Tóth Ferencet, az Üj Élet párttitkárát a nép- számlálás eléggé mozgalmas forgataga között találhatja meg a napokban betér" Cse­rélődnek az ívelt, jönnek, mennek az érdeklődők, szám­lálóbiztosok és magánosok. S bizony meg kell választani a kérésre a percet. — Minden „klappol” most nálunk — szakít időt mégis a szóra az elnök. — Kinyög­tük azt a kis adósságot is, amit elődeink csináltak. Olyan 300—350 ezer forintot tisztáztunk. Teljesült a régi vágy is: nagyteljesítményű kút ontja a vizet itt a tanács­háza előtt. Aztán a könnyebbség ked­véért egy kicsit az ujján szá­mol és végül így fejezi be: — Elértük, hogy majd min­den utcában az egyik oldalon már betonjárdán és nem sár­ban járnak a községbeliek. *— Hogy milyenek az alaty- tyániak? Olyan emberek, akik oam csak beszélnek, hanem tesznek is. Vasútállomásunk nincs. Boldogházáról viszünk, hozunk mindent. Ez aztán nagy költség, dehát segít is mindenki. Épp a múltkor szá­molgattam: valami tízezer forint fuvardíjat takarítottak meg a községnek a mi embe­reink azzal, hogy nem for­dultak üresen. Ha vinni, ha hozni kellett, nem kerültek el bennünket. S akkor sem, ha itthon kell tenni valamit. Legutóbb 5 ezer facsemetét hoztunk. Ügy elvitték, mint a cukrot, alig tudtunk ma­gunknak párszázat megtar­tani pótlásnak. És ez, ha csak egyötvenével számoljuk is darab ;át, akkor sem jelenték­telen. EGY KIS HUNCUTSÁG Ügy szokott lenni, hogy amikor több ember beszél­get. sokminden szóba kerül. Így derült ki többek között az is, hogy — amit még e sorok írója sem látott — nylon bun­da is található már Alattyán- ban. Nem nagy dolog ez, amolyan kuriózum. Sokkal érdekesebb, amit az idei esz­tendőről mondanak. Már csak úgy alattyáni méretekben ér­dekes például az, ho^v sok helyre eljut a thermálkút vize. Három irányba indul útnak a víz hamarosan. Az igaz, hogy a pénz nem na­gyon sok, de egy kis lele­ménnyel, meg összefogással megoldják, hogy kap vizet a lakosság, a gépállomás és a tisztasági fürdő is. Történik pedig ez így. A tanács 120 ezer forintból megépítteti a kiinduló veze­téket. S aztán erre, mert ugye egy gépállomás már víz nélkül elképzelhetetlen, n traktorosok egy kis társa­dalmi munkával, egy kis má­sik pénzzel vezetik ki az ál­lomásra. Hogy a régi, jelen­leg majdnem használhatatlan fürdő is részesüljön a kút ál­dásaiból, egy kis huncutság­hoz folyamodtak. Azt mond­ták: az egészsógház felújítás­ra szorul s mivel ott a fürdő is, abból a 70 ezer forintból, ami az egiészségházra a költ­ségvetésből kikerül, rendbe hozhatják a fürdőt is. S mostmár csak a tavaszt várják, hogy megkezdjék a mimikát és mi hamarabb a végére járjanak, mert az is hozzá tartozik az alattyániak „milyenségéhez’’, hogy nem szeretnek valamivel sokáig bíbelődni — nagy -» sével a tagok anyagi érde­keltségének növelésével évről évre biztosítja a szövetkezeti gazdák egyenletesen növekvő anyagi jólétét. A nagyüzemben az emberi munkaerő célszerű és haté­kony felhasználásának szé­leskörű lehetőségei vannak. A munkák szakosításával el­érhető, hogy a szövetkezeti gazdák egy-egy termelési fo­lyamat mestereivé nevel :>d- jenek. Megyeszerte ismerik a kisújszállási Kinizsi Tsz ki­váló borjúnevelőjét, Janó Já­nost. Lelkiismeretes ember, a gondjaira bízott jószágállo­mánynál évek óta nem volt elhullás. A borjak napi súly- gyarapodása 0,85—0,90 kilo­gramm. Janó János évek óta egyazon beosztásban dolgo­zik, s ő ilymódon a szakma mestere lett. Hasonló a hely­zet Túrkevén, a Vörös Csil­lag Tsz-ben, ahol egyik em­ber évek óta a sertéshízla- lással. másik ember az anya­kocák nevelésével, stb. fog­lalkozik. A munkák szakosí­tásával ilyen mesterekké kell válnia a szövetkezeti gazdák mindegyikének. Igaz az, amit az egyik kiváló szakember mondott, hogy a szövetkezeti tagnak speciális munkájához jobban kell értenie, mint a mezőgazdásznak, A munka termelékenység növelésének — sok-sok té­nyező mellett — legdöntőbb eszköze a termésátlag és a hozamok növelése. Nczzilk most a munka­szervezet kialakításának főbb alapelveit. A tsz-ekben véle­ményem szerint a munka­szervezeti formákat úgy kell kialakítani, hogy az biztosít­sa a gépek tömeges alkalma­zásában rejlő előnyök kihasz­nálását. Elősegítse a munka­termelékenység növelését, a munkák időben és jóminőség­ben való elvégzésének ered­ményeként a hozamok növe­lését. Ezenkívül a szövetke­zeti gazdák szocialista szel­lemben történő nevelését, a végzett munka mérését és pontos nyilvántartását. • A szocialista munkaszerve­zet formái az egyes munkád megszervezésének módját a tsz gépesítésének színvonala és a helyi adottságok szabják meg. Nézzünk ehhez is meg­felelő példát. A szőlőtermelés gépesítési foka jelenleg ala­csony. Itt célszerű a munka- szervezés új formáit megva­lósítani. Például családi vál­lalások. a háztáji összevonása a közösen vállalt terület megművelésével, stb. Más­képpen jelentkezik ez a ga­bonatermesztésnél, ahol a gé­pesítés igen magas. A gépesítés fejlődése a munkaszervezés állandó tö­kéletesítését követeli. Ugyan­akkor az emberek képzése és a gépesítés következtében egyre több olyan vezetővel rendelkezünk, akik képesek több termelési egység együt­tes irányítására. A technika fejlődése egyes munkák meg­szervezésének módját megha­tározza. Ezért az egyes mun­kák megszervezésénél a gépi. a fogat és a kézi munkaerő összhangját biztosítani kell a munkafolyamatokban részt­vevő legnagyobb teljesítmé­nyű géphez igazodva. A munkafolyamatok ilyen mó­don való megszervezése nagy figyelmet követel meg a dol­gozóktól. Fontos követelmény az úgynevezett brigádállan­dóság, melynél nemcsak a te­rületi, hanem elsősorban á személyi állandóságra kell törekedni. Egyébként így ne­velődhetnek csak ki a ter­melés mesterei, akik — ha mondjuk a kukoricatermesz­tésben dolgoznak — rövid idő múlva olyan hozzáértő.embe­rek lesznek, mint most a dohánykertészek. Nem okoz különösebb gondot számukra akár 50 mázsás átlagtermést is elérni. Egyébként a brigádok ki­alakítása a munkaerőszükség­let felmérésével és a rendel­kezésre álló munkaerő egy­bevetésével kezdődik. Miért? Azért, hogy a kitűzött terme­lési célok eléréséhez rendel­kezzünk szükséges munka­erővel. A munkaerőelosztást azokban a termelési ágakban kell kezdeni, ahol a termelés és a foglalkoztatottság egész évben egyenletes. A régi, jól működő tsz-ekben, például a túrkevei Búzakalász Tsz- ben, a mezőhéki Táncsics Tsz-ben a munkaszervezés régi, megszokott formájáról (külön állattenyésztési, külön növénytermelő brigád) áttér­nek a komplex-brigádok szer­vezésére. Ennek két formája ismeretes. Egyik, amikor azo­nos brigádhoz a területen lé­vő növénytermesztési és ál­lattenyésztési tervfeladat vég­rehajtása tartozik. Másik, a fejlettebb forma, amikor a brigád a növénytermesztési és az állattenyésztési felada­tok végrehajtásához a leg­fontosabb eszközöket, a gépe­ket is megkapja. A brigád­vezető pedig a termelési fel­adathoz szükséges összes gé­pi, fogat és kézierővel rendel­kezik. A komplex-brigádok szervezését a technika fejlő­dése indokolja. Megszünteti az erők szétfor"ácsolását, megkönnyíti a vezetés mun­káját, csökkenti az improduk­tív dolgozók számát. A komp­lex-brigádon belül a munka­csapatok megszűnnek, a2 embereket munkacsoportok­ban. a gépek mellé, a gépek kiszolgálására osztják be. A régi tsz-ekben, ahol megfele­lő tapasztalatokkal rendel­keznek. ez a helyes munka-' szervezési forma. Elmondta: Fridrich Ferdinánd, a Megyei Tanács VB Szöv. Pol. Csop. vez. As egyik ember ilyen, a másik olyan volna, hogy a Holdba soha nem lehet eljutni, meri na­gyon messze van, meg ez van, meg az van, akkor vajon el­jutottak volna idáig? — Az más, — 'válaszolta csendesen az elnök. A sótalanítás érdekében a szikes parcellák két végén elektródákat helyeznek el, s azokat egyenárammal kötik össze. A talajon átbocsátott áram szétbontja a sókat, s a folyamat közben képződő ma­rónátron a katód körül gyü- lemlik össze. A talaj így meg­szabadul a növények szem­pontjából ártalmas sóktól; A laboratóriumi és mezei kísérletek eredményesen foly­tak«

Next

/
Thumbnails
Contents