Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. fantiár 3l. Az országgyűlés szombati ülése Február 1: (Folytatás az első oldalról) megoldásának eszközét, egy­szer, s mindenkorra kiküszö- jöljük a nemzetközi életből. Ezt az új helyzetet, ezt az új valóságot tárja fel a szovjet le­szerelési javaslat, ezért be­szélhetünk teljes joggal ar­ról, hogy e javaslat, minden kétséget kizáróan, megalapoz zott és reális. — A Szovjetunió kormá­nyának legutóbbi intézkedése kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítéka a Szovjetunió őszinte - békeakaratának és annak az eltökéltségének, hogy az enyhülés folyamatát továbbfejlessze. A Szovjet­unió szeptemberben tette meg javaslatát az általános és teljes leszerelésre. Janu­árban már egyoldalúan, anél­kül, hogy megvárná, míg ja­vaslatát elfogadják, vagy akár csak érdemben tárgyalják, máris egyharmadával csök­kenti hadseregének létszámát. Meg sem várva az enyhülés szakaszának teljes kibontako­zását. a Szovjetunió de facto megteszi az első lépést a tel­jes leszerelés felé — mondot­ta —. majd hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg lét­számának csökkentése, a bé­keakaratnak. a nemzetközi fejlődés kedvező irányába ve­tett bizalomnak cáfolhatatlan bizonyítéka. S ezt jól tudják az emberek százmilliói szerte a világon. Ezért megbecsülés­sel és tisztelettel, egyre szé* lesebben kibontakozó rokon- szenwel kisérik figyelemmel a Szovjetunió erőfeszítéseit. Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság fegy­veres erőinek létszáma évek óta csupán annyi, amennyi határaink védelméhez múl­hatatlanul szükséges. Honvé­delmi kiadásaink a most be­terjesztett költségvetésnek mindössze 4,6 százalékát te­szik ki. Ezt számunkra egye­dül az teszi lehetővé, hogy a Szovjetunió vezette szocialis­ta tábor tagjaként élvezzük a szocialista rendszer erejének és óriási ütemű fejlődésének az élet minden területén ható áldásait. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ehhez a győ" zelmes táborhoz tartozhatunk. — Bízunk abban, hogy a többi országok követni fog­ják a Szovjetunió példáját és boldogok leszünk, amikor el­jön a nap, hogy hadseregün­ket a többiekkel együtt meg­szüntethetjük. és országunk valamennyi fia a békés építő­munkának szentelheti erejét, képességeit. Kormányunk ne­vében kijelentem: teljes szív­vel csatlakozunk a szovjet lé­péshez, üdvözöljük és támo­gatjuk azt. (Nagy taps.) A forradalmi munkás- paraszt kormány nevében ké­rem a tisztelt országgyűlést, hogy a külügyi bizottság és a kormány közös javaslatát emelje határozattá (Lelkes, nagy taps.) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívására vo­natkozó határozati javaslat vitájában elsőnek Szakasits Árpád országgyűlési képvi­selő szólalt fel. Hangsúlyozta: soha nem nőtt meg így a népek reménysége — egy jobb, békés és derűs korszak eljövetelé­ben, mint napjainkban, s ez a reménység még magasabb­ra szökkent a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának leg­utóbbi határozata nyomán. A világpolitikának ez a nagy eseménye arról győzhet meg mindenkit, hogy a Szovjet­unió szavai és cselekedetei között nincs és nem is lehet szakadék. — Az imperialisták — foly­tatta — azzal érvelnek, az­zal törekszenek megtévesz­teni a tömegeket, hogy a fegyverek erejére, milliós hadseregekre, atom- és hid­rogénbombákra, általában az erőpolitikára a béke biztosí­tása érdekében van szükség. Valaha talán eélt érhettek ilyen, a józan észt megcsú­foló szólamokkal, állítások­kal, de ma már senkit meg nem tészethetnek a „fegyve­res béke1* szükségességének és a „Keletről fenyegető ve­szedelem’’ hangoztatásával. Minden értelmes ember tisz­tában van azzal, hogy a fegyverkezéssel, hidrogén­bombákkal, hidegháborús hadjárattal nem a békét, ha­nem a háborút szolgálják. — A népek öntudatra éb­redtek, recsegnek-ropognak a gyarmati birodalmak. Te­kintetünk ezekben a napok­ban Algéria felé fordul, ahol drámai eseményeket indítot­tak el a militarista fasiszta lázadók. A Francia Kommu­nista Párt nyilatkozata ezzel kapcsolatban világosan ki­fejti: bebizonyosodott, hogy az algériai háború a leggo­noszabb veszélyekkel fenye­geti Franciaországot és né­pének szabadságát. Valameny- nyi francia azt kérdezi: mi­kor vetnek már véget a há­borúnak? Az algériai lázadás a legreakciósabb és a legva­dabb gyarmatosítóknak azt az akaratát tükrözi, hogy semmit sem engedjenek kö­zépkori kiváltságaikból. Bi­zonyosak vagyunk, hogy a bátor és hősies algériai nép végül is kivívja a szabadsá­gát és ebben segít a Francia Kommunista Párt egyre szé­lesebben kibontakozó akció­egység mozgalma és az arab népek — de minden nép szo­lidaritása és támogatása. A felszólaló többek között beszélt még a csúcstalálkozó jelentőségéről, az égető nem­zetközi kérdések tárgyalások útján való megoldásának fontoságáról, — Walter Ul- brichtnak, a Német Szocia­lista Egységpárt titkárának, a Német Demokratikus Köz­társaság első miniszterelnök­helyettesének újabb béke- kezderrrinyezéséről. — Mi akkor szolgáljuk legjobban a béke ügyét, s egyúttal hazánk felvirágoz­tatásának ügyét is, — hang­súlyozta befejezésül, — ha a pártkongresszus szellemében ■selekszünk, ha annak hatá­rozatait szenvedélyes buzgó- sággal teljesítjük, ka meg­gyorsítjuk hazánkban a szo­cializmus alapjainak leraká­sát. A beterjesztett határozati javaslatot a párt. a külügyi bizottság és a maga nevében elfogadta. Dr. Beresztóczy Miklós képviselő protonotáríus ka­nonok volt a következő fel­szólaló. Arról szólt, milyen helyesléssel, egyetértéssel fogadja minden beesfiletes magyar ember a szovjet leszerelési javaslatot — Ezer esztendő természe- ?s népszaporodását bőven negcsapolta nálunk az ösz- zegezve évszázadokat kite- ő háborúk sora. Nemzeti meséinkét és értékeinket omátette, vagy külföldre zórta a harcok pusztítása, yarmati helyzetünk és néha őurarnk tékozlása. S amikor iaiban. értékeiben megfo­gott nemzetünk új életet ezdett a romokon és az új ■let már virágjába is kelt, ehet-e békét és hazáját zerető magyar ember, aki /iharcsináló kedvvel örülne i fegyverkezési hajszának? — Esztergom és környéke az én területem. Szeretem és féltem a gyönyörű bazilikát, de szeretem és féltem az ot­tani szerszámgépgyár mun­kásait is. alkotásaikat, ame­lyeket csodálok, s amelyek Brüsszelben világsikert ér­tek el; a maróti parasztokat, szeretem és féltem a csevie- ket, akik alig várják a ta- vaszrafordulást, hogy meg­kezdődjenek a közlekedésügyi miniszter által akkorra ígért útjavítások (derültség), mert ez védelmet ad a por és sár ellen villasornak is nevezhe­tő házaiknak, könnyíti az autóbuszközlekedést. Sorol­hatnám szűkebb hazám min­den új, féltve őrzött alkotá­sát és alkotóikat és végelátha­tatlan felsorolásba kezdhet­nék a nyergesújfalui Visco- sától Kazincbarcikáig, a Pécs melletti új bányáktól a sza­bolcsi almás-erdőktől, a Ba­latontól a debreceni nagyer­dőig ... szeretem és féltem valamennyit, s szinte pajzs­ként ajánlom életem minden percét védelmükre a háború ellen. — Amit szűk hazánk sze- retetéről elmondtam, megis­mételhetem világviszonylat­ban: nem akarok háborút és köszöntőm a leszerelési ja­vaslatot, mert szeretem és féltem a római Szent Péter bazilikát éppen úgy, mint a leningrádi Ermitázst; délaf­rikai elnyomott benszülöttet épp úgy, mint a kínai kohók felszabadult öntőit. — Mint katolikus és pap is elismeréssel és helyesléssel szólhatok a leszerelési ja­vaslatról, amelyben a huma­nitásról szól a vizsgakérdés a többi nagyhatalomhoz. Ne­hezen nevezheti magát em­bernek, tisztelheti emberi kö­zösségnek magát az, aki és amely erre a kérdésre nem tud válaszolni. — A magyarországi római katolikus püspöki kar szil­veszteri szózatában a doku­mentumot az általános le­szerelésre tett nagyszerű ja­vaslatnak nevezik. A magyar katolikus papság nevében a katolikus békeszervek nyi­latkozatot fogadtak el, amelyben kijelentik: „állást- foglalunk az általános és tel­jes leszerelési javaslat mel­lett. Kívánjuk, hogy valóra váljék és hogy a szavakat kövessék a tettek, amire a Szovjetunió kormánya a mi­nap is követendő példát adott...!” Magyar paptársaim nevében kijelentem, hogy nem tartjuk a katolikus pap lelkiismeretével összeegyez- tethetőnek a megegyezések és a békés megoldások ellen izgató szavakat, amelyek a hidegháborús propaganda egyházi vetületeként elhang­zanak akár egy római bazi­likában, akár egy müncheni katolikus értekezleten, akár a messzeség könnyű védel­mében patetikus rágalmazá- soktó sem riadozó disszidens papok olcsó önfelajánlásaiban akár egy-egy hazai elagott, vagy fiatal titánunk makacs, vagy meggondolatlan maga­tartásában. Mi a reakciót elszigeteljük magunktól és arról akarunk tanúságot ten­ni: ha van is akár határain­kon túl, akár idehaza olyan pap, aki az erkölcsiséggel, az evangéliummal összeegyeztet- hetőnek tartja a békétlenség szolgálatát, az nem ismeri az évangéliumot, az erkölcsöt és a papi hivatás igazi elveit. — Mint magyar, mint em­ber, mint katolikus és mint pap egyaránt csak elismerés­sel szólhatok a szovjet lesze­relési javaslatról. Ennek a benső meggyőződésemnek nyíltan és lelkiismeretem szavát követve tanúságát adom és az előterjesztett ha­tározati javaslatot elfogadom fejezte be felszólalását nagy taps közben dr. Beresztóczy Miklós. Dr. Oríuiay Gyula felszólalása dr. Ortutay Gyula buda­pesti képviselő a határozat­hoz szólva emlékeztetett a második világháború mérhe­tetlen szenvedéseire, s rámu­tatott arra: — helyi és világ — politikai okok egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy ne feledjünk, utalt azok­ra a fasiszta jelenségekre, amelyek egyre fokozódó erő­vel nyilvánulnak meg Nyu- gat-Németországban és az ottani fa.iszta szervezetek ré­vén — amelyekben nem kis szerepet játszanak a disszi­dens magyar fasiszták, a nyi­lasok is — a nyugat más or­szágaiban is. Bármennyire igyekszik is tagadni Adena­uer, bármennyire igyekszik Strauss hadügyminiszter a maga provokációs szervezeté­vel elfordítani a gyanút Bon­ról. mégis mindenki előtt vi­lágos, hol van a provokáció székhelye, központja. Ezután arról szólt, hogy a legrégibb korszakok népei­nek gondolatában is fellelhe­tő a béke eszméje. Az em­beriség jobbik fele vágyako­zott a béke után, amelyről sok szép szólam hangzott el az Időszámításunk előtti hét­századik évtől, sőt még ré­gebben és azóta is, csak ép­pen a béke nem valósult meg. Világpolitikai lehető­séggé azóta lett, amióta a szocializmus rendszere elő­ször a Szovjetunióban, majd utána a szocialista államokban megvalósult, amióta ezt a békevágyat az erő és a fö­lény koncentrációja is kísé­ri, amióta olyan erő áll a Szovjetunióban és a szocia­lizmus országaiban a béke gondolata mellett, amelynek van módja, energiája és böl­csessége ahhoz, hogy ezt a békét az ellenkező kapitalis­ta, imperialista erőkkel szem­ben is megvalósítsa. Ez a legnagyobb jelentősége ennek a békeajánlatnak, a mai bé­ketörekvésnek, s ezért fo­gadjuk nemcsak lelkesedés­sel, hanem reménnyel is a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának javaslatát. Ezután — mint a Hazafias Népfront főíitkára — fűzött néhány megjegyzést a javas­lathoz: — idézte N. Sz. Hruscsov szavait, aki szerint alaptalan az o'yasfajta ag­godalom, hogy az egymás közölt megállapodó nagyha­talmak eselleg figyelmen kí­vül hagyják a kis országok érdekeit, Mióta a szocialista népek táborába tartozunk — mondotta a felszólaló — nem vagyunk kis nép, nem érez­zük magunkat árva, elha­gyott országnak. Szüntelenül érezzük: van olyan politikai hatalom, amely a legkisebb népekre is a testvériség és egyenlőség érzésével tekint és érdekeit hűen képviseli. Mi azokhoz a népekhez tar­tozunk, amelyek belpolitiká­jukkal a szocializmust, a kommunizmust építik, kül­politikájukkal a szocialista világbéke mindennél fonto­sabb érdekeit képviselik. Ez a mi igazi nemzeti politi­kánk? — mondotta nagy taps közben. Rónai Sándor elnök ezu­tán — mivel a javaslathoz több hozzászóló nem jelent­kezett. — bezárta a vitát, majd szavazást rendelt el a külügyi bizottság határozati javaslata felett. Az ország- gyűlés a határozati javasla­tot egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Dr. Jáhner-Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be ezután az ország- gyűlésnek a Legfelsőbb Bí­róság elmúlt két évi munká­járól. — Munkánk fő jellemzője — mondotta — a szocialista törvényesség érvényesítése volt. A beszámolási időszak alatt a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása hatékonyan biz­tosította a szocialista törvé­nyesség betartását. A véde­kezési szabadság gondos be­tartása mellett, a bírósági tárgyaláson elhangzott és bi­zonyítást nyert tények szol­gálhattak az ítéletek alapjá­ul. Büntetőpolitikánk helyes érvényesítésének fontos és állandó tényezői voltak: a tényállás részletes felderíté­se, a cselekmény elkövetése körülményeinek és indító- c kainak pontos megái lapítá- tása. Ez azt Is jelentette, hogy ítélkezésünkben a mun­kásosztály politikáját, a dol­gozó tömegek akaratát érvé­nyesítettük. — Népünk érdekeit és Igaz­ságérzetét fejezték kiN dönté­seink. amikor lesújtottunk a tudatos ellenforradalmárok- na. a levert fasizmus fel­bukkant alakjaira, és ezeklől megkülönböztettük azokat a dolgozókat, akik félreveze­tés, az eszmei zűrzavar hatá­sára követtek el kisebb sú­lyú bűncselekményeket. Ez utóbbiaknál, amennyiben ad­SAITÓNAP 1942 február 1-én, a má­sodik világháború legva­dabb dühöngésének idején a fásultság és reménytelen­ség közepette sokszorosí­tott kis újság jelent meg a legnagyobb titokban üze­mekben és munkásnegye­dekben. Örömet és reményt hozott az elnyomottaknak, félelmet, vad dühöt és el­keseredést váltott ki a fa­siszta reakciós Horthy-re- zsim urai között. Rendőr és csendőrjcopók bandája vadászott az illegális nyomdára, a lap terjesztő­ire és előállítóira a mpgyar kommunistákra. Azokra a kommunistákra, akik a nemzeti egységfront, a hitlerellenes háború harcos szószólói, szervezői és agi­tátorai voltak. Sok embert letartóztattak, megkínoztak, összevertek. Vértanúhalált halt a lap első szerkesztője Rózsa Ferenc elvtárs. De a kommunista sajtó hang­ját nem tudták elnémítani többé. Üj bátor és merész hang volt ez. Nyersen, őszintén megmondta az igazságot, harcra buzdított, szemébe vágta az idejét múlt ural­kodó osztálynak, hogy el­érkeztek a végnapjai. A munkásosztály győzel­mének, a proletárdiktatúrá­nak időszakában bővültek, megváltoztak a sajtó fela­datai. A vezető szólam az építésé lett. Üj országot építettünk a romok helyén és ebben az építésben igen . nagy szerepet vitt a magyar sajtó, amely kezdettől fog­va szervezett, buzdított, fi­gyelemmel kisérte az egyes emberek, az üzemek, a ter­melőszövetkezetek szívós harcát. És ha kellett, hát ostorozott is. Ha rövid időre is, de megtorpantotta a magyar sajtó fejlődését az 1956-os ellenforradalom és az azt közvetlenül megelőző hó­napok. Se szeri se száma nem volt a revizionista cikkeknek, sőt a helyen­ként ellenséges megnyilvá­nulásoknak. Az ellenforra­dalom kitörésekor szinte napok alatt burjánzónak el a szélsőséges uszítóhangú lapocskák, amelyek ölesre, gyilkolásra bujtogattak. És az ellenforradalom után rövid idővel talpra- állt a beszennyezett, meg­gyalázott, de új életre kelő harcos kommunista sajtó. Újjáépítésre, a sebek begyó- gyítására az ellenforrada­lom utóhatásaival való le­számolásra buzdítottak az újságok- A sajtónak is ré­sze van abban, hogy Ma­gyarországon a helyzet gyorsan konszolidálódott, hogy begyógyítottuk az el­lenforradalom ütötte sebe­ket. Helyreállott az írott szó tekintélye. Tapasztaljuk ezt napról napra, amikor az üzemekben, a falvakban az iskolákban és az állami gazdaságokban megfordu­lunk. Várják, igénylik az elismerő szót éppen úgy. mint a jogos bírálatot a tájé­koztatást éppen úgy, mim az okos tanácsadást. A biza­lomról tanúskodnak azok a levelek, amelyek napról napra szerepelnek a szer­kesztőség postájában és kö­zöttük épven úgy megta­lálható a tsz tag egyéni pa­nasza. mint a munkás le­vele, aki esetleg valami­lyen fontos közügyben emel szót. A sajtó munka­társai örülnek ennek és fokozott munkával, még nagyobb lelkiismeretesség­gel törekednek ezt a bizal­mat napról-napra szünte­lenül újra meg újra kiérde­melni. Ma, a magyar sajtó ün­nepen hadd essék szó azok­ról is akiknek köszönhető, hogy lapunk és a többi újságok napról napra eljut­nak a dolgozókhoz. Legyen a tisztelet a nyomdászoké, akik esetleg hiányos fel­szereléssel, technikai re- hézségekkel' küzdve állítják elő időre a sajtóterméket: a hírlapterjesztőké, akik szervezik és elszállítják esőben hóban, fagyban és sárban vagy tűző napsü­tésben minden nap a la­pokat. Tizennyolc éve jelent meg először az igazság szava sokszorosított formában, durva papíron a Horthy- rendszer elnyomásának sö­tét éjszakájában. .. mint a szabadság világító tor­nyának kell sugároznia..." — írta az első szám vezér­cikkében Schönherz Zoltán. Ezt a megtisztelő örökséget vette át a mai magyar saj­tó és erre a fogadalomra emlékezünk ma, 1960 feb­ruár 1-én, a sajtó napján. dig kifogástalan magatartást tanúsítottak, messzemenőkig érvényesítettük a nevelés szempontjait. Az ellenforra­dalmi 'bűnügyek gyors befe­jezésének politikai jelentősé­ge is volt. Ezután megállapította: a Legfelsőbb Bíróság állandó jelegű és legfontosabb fel­adatként az alsófokú bírósá­gok elvi irányítását jelölte meg. A legutóbbi években a bű­nözés alakulásában kedvező változások állottak be. Ez el­sősorban az államhatalmunk megszilárdulásának, társadal­mi és gazdasági rendünk kö­vetkezménye — de jelentős szerepük volt ebben bűnüldö­ző szerveinknek, köztük a belügyi és ügyészi szervek egyre fejlődő munkájának. A valamennyi bíróságra kötele­ző elvi döntés hangsúlyozza, hogy a szocialista büntető­politikánk alapvető különbsé­get tesz, egyfelől a népi de­mokráciánk tudatos ellensé­gei, valamint súlyos bűn­cselekmények elkövetői — másfelől pedig a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető megtévedt dolgozók között. Az előbbieknél a törvény tel­jes szigorát, a megtévedt dol­gozókkal szemben pedig az ítélkezés javító-nevelő funk­cióját kell érvényesíteni. Az elvi döntés lényegében azt is ki/ejezi, hogy a volt kizsák­mányoló osztály tagjaival szemben — amennyiben nem osztályhelyzetükből fakadó bűncselekményt követnek el — ugyancsak érvényesíthetők az állampolgári fegyelemre való nevelés szempontjai. Dr. Jáhner-Bakos Mihály beszámolóját az országgyű­lés tudomásul vette. Ezután Lombos elvtárs számolt be a magyar parlamenti küL döttség csehszlovákiai láto­gatásáról. A Turkevei Táncsics Termelő- szövetkezet neveléséből jóminőségű r, a n. a rt. a o estekét hoz forgalomba Csarnok 6ti boltjában a Szolnoki Földművesszövetkezel

Next

/
Thumbnails
Contents