Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

1960. január 27, 8ZOLNOK MEGTE1 NÉPLAP s TV V. A parancsnok Kétszáz ember szép estéje A könyvtárak könyvtára NDK-film, Bemutatja a mezőtúri Dózsa mozi január 28—31-ig. Jászberény példája A mikor tanácsaink és a tömegek közötti kap­csolatról hallok, akaratlanul is mindig az ókori Anteus le­gendája iut eszembe. Anteus, ha ereje fogyott, megérintet­te anyját a földet és új erőre kapott. A legenda, legenda és so' kal földközelibb, valóbb és igazabb napjaink kérdése: tanácsaink és a tömegek kap­csolata, mely kapcsolat mi­nél szilárdabb, annál haté­konyabb, előrevivőbb. A hely­zet ugyanis az, hogy a lehe­tetlenséggel határos megol­dani tanácsainknak az idei év feladatait anélkül, hogy még a jelenleginél is jobban ne támaszkodjanak a töme­gek segítségére, ne igényel­jék az emberek kezdeménye­zését, helyesebben ne karol­ják fel azokat, ha a köz ügyének előrehaladását szol­gálják. Mindez közelebbről nézve 'és Jászberény példáját fel­hozva könnyebben érthetővé válik. Nem történt nagy do­log, csupán ennyi: a város kórháza, amelyik egyben a járás községeinek betegeit is kezeli, bővítésre szorul. A tanács idei tervei között sze­repel erre 700 ezer forint, azonban ez kevés, mert 1 millió 200 ezer forint kellene. A kérdés tehát: maradjon minden a régiben, mert ke­vés a pénz, vagy a város la­kossága munkával pótolja a hiányzó összeget. A tanácsü­lés az utóbbi mellett döntött és méltán, hiszen Jászberény és környékén fontos most e probléma megoldása. A tanács tehát erejének forrásához, választóihoz for­dult és nem is alaptalanul. Tavaly a város lakói már példáját adták, hogy a köz érdekében — amely persze minden esetben magában foglalja az ő egyéni érdeke­iket — nem sajnálják az erő­feszítést. Nézzük azonban még kö­zelebbről ezt. Jászberény pél­dája pontosan azt igazolja, hogyha szót értünk az embe­rekkel, megtaláljuk az egy­forma hangot velük, figye­lünk észrevételeikre, javas­lataikra, még szívesebben fordulnak hozzánk. És gyak­ran pontosan azért, mert meghallgatást találnak, olyannal is előállnak, ami már túlmegy az egyes ember vagy kisebb csoportok érde­kein. Mondhatnánk így is: cselekvő résztvevőivé sze­gődnek terveink végrehajtá­sának, mindannyiunk közös érdekeinek. Nehéz volna e cikk kere­tében elsorolni azokat a módszereket, amelyek Jász­berényben és már több he­lyen is meghonosodtak. De az szinte törvény, ami már Jászberényben szokás, hogy az emberek ügyes bajos dol­gaikban anélkül fordulnak a tanácshoz, a végrehajtó bi­zottság tagjaihoz, vagy ép­penséggel a legközelebb álló­hoz a tanácstaghoz, hogy bennük hivatalt, vagy hiva­talos embert látnak. Termé­szetes, hogy az ilyen légkört a hivatalviseléssel járó tisz­teletet egyáltalán nem csök­kenti, sőt növeli. Legalább ennyit vagy ta­lán még többet számít a kap­csolatok kialakításában, erő­sítésében, ha a helyi tanácsok törvényeinkben előírt módon foglalkoznak a dolgozók pa­naszaival, beadványaival, örvendetes, hogy ezen a te­rületen egyre kevesebb hiá­nyosság tapasztalható. Azon­ban sokkal inkább figyelem­re méltó az a tény, hogy az ügyek ilyen vagy oiyar intézése nem egyszerű hiva­talos formalitás, hanem em­beri, amely figyelembe veszi az esetek többségében azt hogy egy-egy ügy mögött Nem egyedülálló, csak ki­emelkedő e tekintetben Jász­berény. Példáját egyre több városban és községben köve­tik. Szolnok egyik kerületében 75 férőhelyes óvodát, másik kerületben kéttantermes is­kolát építenek hasonlókép­pen. S ez amellett szól, hogy tanácsaink a már korábban megkezdett úton jól halad­nak. A tanácstagok egyre jobban helytállnak azon a poszton amelyre választóik bizalma állította őket. T úlzás nélkül állítható: ha valamikor szükség volt erre a helytállásra, most különösen. Ezt a következők indokolják: köztudomású, hogy 1960. az ötéves terv megalapozásának esztendeje. Már pedig a nagy célokat kitűző terv teljesítése biztos alap nélkül alig képzelhető el. S azzal, hogy szorgalma­san elvégzik tanácstagjaink a rájuk eső napi, gyakran aprónak tetsző feladatokat és ezáltal közelebb viszik a ta­nácsi munkát a lakossághoz, már ezt az alapot formálják, erősíti!^ ' ’ * *' v emberek állnak, sorsok hú­zódnak. A z írás elején Anteusról szóltunk, aki anyját, a földet érintette meg, ha ere­je fogyott. Tanácsainknak ez az anya: a tömegek. S ha velük jó a kapcsolat, meg­sokszorozódik az erő, keve­sebb erőfeszítéssel valósul­nak meg a nagy, de reális célkitűzések. Ezt mutatja Jászberény példája is. N. I. Az ÉM. 45 sz. AU. Építő­ipari V. Budapest, VI., Szív u. 60. kőműves- és ács- lanuiókal vesz fel Jelentkezhet az a 14—17 életév közötti fiatal, - aki a Vin. általános is­kolát elvégezte. Teljes ellátás és szállás bizto­sítva, sport és kultu­rális lehetőséggel. Jelentkezés Írásban, — vagy személyesen a fenti cím alatt. Bővebb felvilágosítást a je­lentkezéskor adunk. A HATALMAS IKARUSZ nóczky Istvánnak és a többi­eknek. buszt már sokan várták a ti- szagyendai kultúrterem előtt. Nem is csoda, hiszen Gyen- dának hagyományai vannak, a szép és igaz szó szereteté- ben. Itt működik megyénk egyik legéletképesebb nép­művelési intézménye, a nép­középiskola. Harminchat em­ber, idősebbek, fiatalabbak gyűlnek össze minden héten, hogy megismerjék a világot, annak történelmét, irodalmát, tudományát. Két éve, hétről- hétre összejönnek ezek az em­berek és lemorzsolódó egy­szerűen nincs is. Sok szép közös rendezvényük is akadt az eddigiek során. így jutott eszükbe, hogy meghívják a Szigligeti Színház és az Ifjú­sági Irodalmi Színpad tagjai­ból álló művészegyüttest. A kisteremben mozdulni sem lehetett. Az összes ülő­helyek elkeltek. Hátul, szinte zárt tömegben zsúfolódtak azok, akiknek nem jutott szék. Természetesen nemcsak a középiskola tagjai, hanem a falu apraja-nagyja is itt szorongott. Már aki befért. Mert soknak bizony nem tud­tak helyet biztosítani. A kétrészes műsor, amit a szolnoki vendégek hoztak ma­gukkal, kísérlet. A műsor első részében prózában és dalban, a magyar nép függetlenségi harcának nagy évfordulóit, szabadságért és emberi éle­tért folytatott küzdelmét idéz­ték. Ebben a részben nemes­veretű szavalatok, régi virág­énekek, Scserbacsov Szabad­ság-dala, József Attila mon­datai váltogatták egymást S az előadó: Valkó Mihály, mindezt a történelmi keretbe állította be. És a megfigyelő örömmel mondhatja el, lel­kes hallgatókra talált a gyen- daiakban. Megértették és megszerették a műsort. Per­sze, őszintén örültek a máso­dik résznek is, amely a vi­dám mulattatásé volt. Ez a vidám mulattatás azonban nem jelentett valamiféle ní- vótlanságot. Színvonalas da­lok és irodalmi értékű, vi­dám monológok váltogatták egymást. A lelkes tapsokból bőven kijutott Varga D. Jó­zsefnek, Pataki Ottiliának, Mucsi Sándornak és Halász Lászlónak. Különös szeretet­tel fogadták az innen elszár­mazott Sárközi Zoltánt. Ju­tott a sikerből jócskán az If­júsági Irodalmi Színpad tag­jainak, Szarnák Irénnek, Baj­Nagy az ijedelem a Török- szentmiklós—Sűrűdülői Ál­talános Iskolában. A megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának engedélye nélkül félig megtanulták Csiky Gergely: Nagymama című művét, s most „menet közben” jut eszükbe engedélyt kérni, de attól félnek, nem kapják meg. Ezért levelet írt az iskola ve­zetője a megyei művelődés- ügyi osztálynak. Ebben kifej­ti, hogy 300 forintot fizetlek a Szerzői Jogvédő Hivatalnak a szövegkönyvért, továbbá a Szülői Munkaközösség tavaly nagy sikereket ért el a vilá­got jelentő deszkákon. Csikynek tucatnyi, ma is előadásra méltó, a múltról sok igazat mondó műve van: az Ingyenélők, Buborékok, Mukányi, A Stomfay-család stb., de a Nagymamát kár előadni. Tömény, émelyítő giccs, hogy szemléletes le­gyek: marcipán, limonádéba áztatva. Ha netán valaki nem is­merné, a darab lényege ez: egy grófocska meg egy bá­rócska belopódzik a mű há­rom felvonásának színhelyé­re, egy leánynevelő intézet­be. Az intézetben úrikisasz- szonykák nevelkednek. Egy csak köztük a szegény lány, arról is kiderül a végén, hogy grófnő a nagymamája. A drága jó grófi nagymama és szegény kis unokája egy­másra talál, a néző lucskos­ra sírja a zsebkendőjét; eköz­ben (de ezt nem látni) más­fél millió magyar fogja a kis Érdekes volt megfigyelni, hogy a hálás közönség és a kitűnő előadók mennyire ki­egészítették egymást. A szí­nészek minden igyekezetük­kel azon voltak, hogy ne va­lamiféle „haknit” mutassanak be, hanem művészi élményt nyújtsanak. A közönség pedig őszinte és közvetlen szerete- tével és lelkesedésével való­ságos szárnyakat adott ehhez a teljesítményhez. Valahogy igy képzeljük el a falu és a hivatásos művészet kapcso­latát. AZ ELŐADÁS UTÁN meg­telt a kis öltöző. A népközép­iskolások jöttek el megkö­szönni a szép élményt. S kint, az előadóteremben sem akar­tak eloszlani az emberek. Lő- rincz Gáborné idős asszony hangosan áradozott: — De örülünk az ilyen es­tének. Elhallgattuk volna haj­nalig is. Igazán nagyon he­lyesek voltak a színészek. — Ilyenkor, néhány nappal a bizonyítványosztás előtt ősi diákszokás szerint alkalmi klubok alakulnak. Ezekben azután méricskélik a tizedes­jegyeket: ki mit várhat a fél­évi bizonyítványtól. A félév lezárása elsősorban azonban nem a diáknak, ha­nem a pedagógusnak ad több munkát. Ezért találjuk fülig munkába merülve Jenei Jó­zsefet, a kunszentmártoni gimnázium igazgatóját. Ö egyébként sem dicsekedhet azzal, hogy sok szabadidővel rendelkezik, mert pedagógus munkáján kívül mint járási tanácstag és az oktatási állan­dó bizottság elnöke is éppen eleget dolgozik. Jelenleg az előzetes osztályértekezletekre és a csütörtöki értékelő érte­kezletre szóló szempontokat dolgozza ki. — A félévi bizonyítvány nemcsak a diáknak, a pedagógusnak Is tükörképe Ezért nemcsak a gyerekeink, hanem a nevelőink munkájá­nak értékelése is sorra kerül. Fehérköpenyes fiatalember­motyóját, kivándorol Ameri­kába. De úgy kell nekik: mért nem találtak maguk­nak valami pénzzel bélelt erszényű grófi nagyszülőt? ... Az emberben felhorgad a kérdés: mi szükség van erre a darabra a Sűrű dűlőn? A művelődési forradalmat akarják vele előbbre segíte­ni? A sűrűdülőiek világnéze­tét szocialistává formálni? Általános műveltségüket emelni? Vagy a múltat meg- gyűlöltetni? — Minderre nem jó a darab. Hát mire jó? Arra, hogy utána felsó­hajtsanak a világ dolgaiban tájékozatlan nézők: istenem, milyen szép volt az a régi világ, de jó asszony is volt a méltóságos grófné, hogy meg­találta mindenki a boldog­ságát, mért nem tudnak ma ilyen gyönyörű dolgokat ír­ni?... Hogy az a világ csak a maroknyi kisebbségnek volt ilyen rózsaszínű és felhőtlen, fel sem ötlik a gyanútlan né­zőben. Megnézi és megtap­solja szépen, amit a „tanító bácsiék” játszanak. Az a végtelenül szomorú az egészben, hogy a sűrűdü­lői pedagógusoknak is tet­szik a darab, különben nem hadakoznának érte. Nekik is tetszik, nekik, akik sokat ta­nultak az iskolában realiz­musról, eszmei mondaniva­lóról, írói felelősség tudatról, igaz művészetről és gicesek­De ez a véleménye Kiss Ká- rolynak, aki szemmel látha­tóan alig haladta meg az is­koláskort, meg a közönség többi részének is. Tart Kálmán, a népközép­iskola igazgatója még hamar­jában megigérteti a kis együt­tessel, hogy a tavasz folya­mán újra ellátogatnak Gyen- dára. Aztán indul az autó­busz. A viszamaradottak hosz- szasan integetnek utánuk. AZ EST fényesen sikerült. A vidám műsorszámok mel­lett megismerkedtek a gyen- daiak a magyar irodalom és dalköltészet legszebb, legne­mesebb darabjaival. Az est összeállításában és színvona­lában méltóan szolgálta mind a nevelés, mind a szórakozta­tás ügyét. Az ilyen vegyes- műsorú estek véleményünk szerint példaképül szolgálnak az öntevékeny csoportok mű­sorainak is. A tiszagyendaiak legalább is ezt állítják. rel lépünk be az I/b. osztály­ba. Ez igen nevezetes osztály és túlzás nélkül az egész gim­názium szeme rajta van. Itt próbálják ugyanis ki az 5+1- es tanítási módszert. Azaz a gyerekek öt napon át tanul­nak, szombatonként pedig autóra ülnek és a Kísérleti Állami Gazdaságba mennek dolgozni. Amíg a folyosón jöttünk, a fehérköpenyes fia­talember. Paulovits Illés ma- tematika-fizikaszakos tanár, osztályfőnök, néhány szóban tájékoztatott az osztályáról. — Még nem zártam le a jegyeket, de annyit máris el­árulhatok, az osztály tanul­mányi szempontból megfelelő előmenetelt tanúsít. Ez ko­moly eredmény, hiszen zöm­mel munkás-paraszt szárma­zású fiatalok kerültek ide az első osztályba. Az egy nap munka egyáltalán nem jelent tanul­mányi visszaesést, és ami a legfontosabb, a szülők is osz­tatlanul örülnek neki. Vagy 30 fiúról adja be a napos a jelentést. A pad mé­lyére kerülnek a könyvek, fü­(Csak úgy zárójelben: állami irányítás is van a világon, amit a sűrüdűlőiek nagyon jól tud­nak, úgyis mint pedagógusok, úgyis mint a tavalyi nagy sike­rek learatói. Az 1959. óvi 3. sz. törvényerejű rendelet elő­írja, hogy egész estét betöltő színmű betanulása előtt a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályának engedélyét kell kérni. Es ha a darab értéke kétes, vagy művészetpolitikai szem­pontból nem kívánatos a be­mutatása, a megyei tanács nem ad rá engedélyt. — Reméljük, ez esetben Is így lesz!...) A Louisville-1 központi könyvtár látogatója szabadon böngészhet a könyvek között, de megtekinthet egy kedvé- revaló filmet is. végignézheti a képkiállítást, sőt a rendel­kezésre bocsátott eszközökkel maga is festhet, az óriási hanglemezgyűjteményből egész koncertet állíthat össze, vagy nézheti a televízió mű­sorát. A könyvtárból az előfize­tők könyveket, hanglemeze­ket és filmeket kölcsönözhet­nek ki, sőt a könyvtár autót is bocsát rendelkezésre, hogy a tagok kényelmesen haza­szállíthassák a „könyvtári árukat”. NiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiH — 22 EZER FORINTNÁL többet fordított elmúlt évben szépirodalmi könyvek vásár­lására a Kunszentmártoni Já­rási Tanács. Ezzel az ifjúsági könyvtár köteteinek száma 12 ezer fő’: emelkedett, a ne­velők könyvtára is elérte a 7 ezer kötetet. zetek. Néhány apró sóhaj is hallható, hiszen a félév előtti utolsó órán vagyunk. Most itt az alkalom javítani. Kezdődik a feleltetés és az elmúlt órán gyengébben sze­repelt fiúk most sorra javí­tanak. Geometria óra van és az a sanda gyanúm, hogy ha nekem kellene felelni az ol­dalfelező merőlegesről. a súlyvonalról, utána pedig kört kellene szerkesztenem a há­romszög köré, hát nem tu­dom, felelnék-e úgy, mint Pap András, vagy Szigeti Fe­renc. Pedig nem is ők a leg­jobbak, hanem Varga István, meg Dékány András, akik a többieknek is segítenek. Pél­dául Dékány Andrásnak kö­szönhető, hogy Dékány Ist­ván, akinek eltörött a lába, nem maradt el az anyagból. Szaporodnak a táblán a rajzok és a javított jegyek is. Szorgalmasak ezek a fiúk és szemmel láthatóan nagyon igyekeznek, hogy félévkor ne csűfosltodjanak rossz fegyek a bizonyítványban. Ügy lá­tom, ők is érzik a felelőssé­güket, hiszen tudják, milyen nagy jelentőségű kísérlet résztvevői. Az irodába ezalatt a han­gosbeszélőbe közleményeket olvas be Jenei igazgató. A többek között engedélyezi a diákok részvételét az iskola tánctanfolyamot lezáró, úgy­nevezett próbabált. Mosolyog­va mondja: — Szépen igyekeztek a fia­talok ebben a félévben és bár még egy hét hátra van, úgy gondolom, ez a kis kikap­csolódás jót tesz. Szavaiból az derül ki: mind ő, mind a többi pedagógus bízik a komoly gondolkozásul tanulóifjúságban. S a félévi bizonyítványokból bizonyo­san kiderül: nem alaptalanul. — ht —! rői.-ó-a Téli útiavítés A Jászárokszállás—Jászapáti útszakaszra ezekben a na­pokban nagymennyiségű követ hordanak a TEFU gép­kocsik. Amikor az idő e V, tovább folytatják az útjaví­tást. „Művelődési forradalom66 a Sűrűdűlőben hernádi — o FÉLÉV ELŐTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents