Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 21. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1060. január 28. Mintha már hallottuk volna Különös dologról ad hírt a világsajtó. A nagy amerikai lapok leleplezései nyomán ol­vashattuk, hogy 1959 őszén egykori hazájába látogatott dr. Wernher von Braun, aki a náciknak megtervezte a Londonra halálos terheket vivő V—1, és V—2 rakétákat — s aki, mint ismeretes, je­lenleg az amerikaiak rakéta­fejlesztési programját irá­nyítja. A neves rakétaszak- értó tudományos előadásso­rozatot tartott — és zárt aj­tók mögött találkozót a nyu­gatnémet kormány vezetői­vel. Csodálatos módon azonban az űrre szegezett szemű tu­dóst elkísérték az amerikai kémfőnök, Allen Dulles rej­tett mikrofonjai.— Kiderült, hogy Braun dr. részletesen tájékoztatta a nyugatnémet vezetőket az amerikai raké­takutatás legapróbb részletei­ről is, sőt állítólag olyan Ígé­retek is elhangzottak; meg­szervezik az időközben ame­rikai állampolgárságot nyert német — volt náci — tudó­sok csoportos hazatérését, hogy „ismét a birodalom ja­vára” fejthessék ki erőfeszí­téseiket. Ebbe a botrányba bukott bele állítólag McElroy ameri­kai hadügyminiszter. Az „is­mét a birodalom javára” ki­fejezés azonban nemcsak Amerikában — mindenütt fi­gyelmet érdemel. Azt tükrözi ugyanis, hogy a szerteszét szóródott volt nácik elérke­zettnek látják az időt, hogy nyíltan is ismét a német hó­dítók revansista terveinek szolgálatába álljanak. Elér­kezettnek látják az időt arra, hogy Németországot ismét el­indítsák veszélyes háborús útján. S hogy miért látják így? Elég, ha Adenauer leg­utóbbi római kijelentéseire utalunk. A német kancellár ugyanis éppen a pápától ki­jövet a következőket mon­dotta: „Hiszem, hogy isten a német népnek ezekben a vi­haros időkben különleges fel­adatot szánt; védelmezni a Nyugatot azon veszélyes be­folyás ellen, amely Keletről áramlik felénk”. A német nép különleges el­hivatottsága a Kelettel szem­ben már Hitltmek is rögesz­méje volt. Most úgy látszik — Braun szállítaná a külön­leges feladathoz — a megfe­lelő rakétákat is. Pedig ez a veszélyes játék egyszer már szörnyű véget ért. — Baracs — Befe lepődtek a római olasz— nyugatnémet tárgyalások Róma (MTI). Vasárnap befejeződtek a nyugatnémet és olasz vezető politikusok között két nap óta folyó tár­gyalások­A kiadott közös közlemény hangoztatja; a két kormány­fő meggyőződése, hogy a ke­let-nyugati csúcsértekezlet előkészítéséiben továbbra is teljes egyetértésnek kell fennállnia a nyugati szövet­ségesek között, azoknak a határozatoknak megfelelően, amelyeket a NATO minisz­tertanácsa legutóbbi párizsi értekezletén hozott. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a berlini kérdést ezen az alapon kell megol­dani. A közlemény ugyan hang­súlyozza, hogy törekedni kell a feszültség enyhítésére és arra, hogy biztosítsák „az eredményes leszerelés áldá­sait”, Ugyanakkor azonban állástfoglal a fegyverkezési politika további fenntartása mellett. Hogyan kezdődött Algírban a vasárnapi tüzbare? Algír sámap (MTI) Algírban va- öt óra tájban még szüntelenül áramlott a tömeg a város központja felé. Becs­lések szerint mintegy^ húsz­ezer ember tüntetett és egy­re több barikádot emeltek a Fórumot környező utcákban. Magyar idő szerint hat óra tájban Algír különböző pont­iain tűzharc kezdődött., kü­lönösen a Fórum és a hábo­rús emlékmű környékéről hallatszott erős fegyverropo­gás. Több helyről kézigrá­nátok robbanását jelentették. Hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy a tűzharc akkor kezdődött, amikor a rohamrendőrség erős alaku­De Gaulle rádiófelhívást intézett az algériai tüntetőkhöz Vasárnap éjjel még körül­belül kétezer tüntető állt szemben a kormány-erőkkel. A kormány-ellenes tüntetők hétfőre virradó éjjel újabb barikádokat emeltek. De Gaulle hétfőn kora haj­nalban rádiófelhívást intézett az algériai tűnőtökhöz. Fel­szólította őket, hogy hagyja­nak fel lázító kísérletükkel. Többi között kijelentette: „Ün­nepélyesen megparancsolom azoknak, akik Algériában hazugságok és rágalmak ál­tal félrevezetve felsorakoztak a haza ellen, hogy tartsák tiszteletben a nemzet rend­iét. Nem éri bántódás azt a franciát, aki visszatér az anyaországhoz”. A vasárnap kirendelt fegy­veres tartalékosok egy része csatlakozott a tüntetőkhöz és vasárnap éjjel segített nekik pozícióik megerősítésében. A tüntetők a katonákat is fel­szólították, hogy csatlakoz­zanak hozzájuk, de ezek nem tettek eleget ennek a felhí­vásnak. Ortiz, a szélső jobboldali francia nemzeti front elnöke és Susini, az algériai diákszö­vetség elnöke a tüntetők fő­hadiszállásán vasárnap éjjel hangoztatta, hogy „a véksőkig kitartanak.” Bidault eltűnt Párizsban a rendőrség ku­tatott Bidault volt miniszter- elnök után, aki péntek este eltűnt. Állítólag megkísérel­te, hogy Algériába jusson. Vasárnap a késő esti órák­ban az algíri rádió bejelen­tette, hogy további tájékozta­tást nem ad a városban ural­kodó helyzetről. Hétfőn reg­gel helyi idő szerint 6.30 óra­kor a rádió ismét megkezdte adását, s de Gaulle, Challe és Delouvrier üzeneteit köz­vetítette. Nagygyűlés az auschwitzi haláStábor színhelyén Gyászünnepség Drezdában latai támadásra indultak a tüntetők által emelt bariká­dok ellen. A barikádok mö­gül a „nemzeti gárda” tagjai tüzet nyitottak a rendőrség­re. Az AP és az AFP jelen­tette, hogy az első tűzharc után, amely mintegy tizenöt percig tartott, elcsendesedett a lövöldözés. A háborús em­lékmű közvetlen környékét ejtőernyősök szállták meg. Közben katonai helikopterek könnygázgránátokat dobtak a tömegre. Reuter-hír szerint este hat óráig mintegy tizenöt bari­kádot emeltek a városban, nagyrészt utcakövezetből és feltépett villamosvasúti sí­nekből. A rendőrség nem akadályozta meg a bariká­dok építését. Egyesültek a tsz-ek ]Vem halogatták a pártszervezetek összevonását sem GYAKRAN esik szó tanában Jászberényről, nek legfőbb oka az, igen sok említési-eméltó mos­En­hogy do­gok jelentkeztek át a terme­lőszövetkezetekbe. Ott aztán legfőbb feladatuknak tekin­tették, hogy a tsz tagok kö­log történik ebben az eleven, zül a legjobban dolgozókat fejlődő városban. Ha csupán a termelőszövetkezetek hely­zetét vizsgáljuk, az ott tör­tént változásokat elemezzüK, azt, hogy miként oldottak meg nehéz problémákat, ak­kor is egy sor tapasztalatot nyerhetünk, hasznos dolgo­kat tanulhatunk. Odáig kell visszapergetni az eseményeket, amikor az az elmúlt év első hónapjai­ban a jászberényi parasztok is a szövetkezés útjára lép­tek. Huszonnégy közös gaz­daságot számláltak akkor a városban. A nyár folyamán aztán több tsz egyesült, majd az év végén újból többen „házasságot kötöttek.” így most nyolc termelőszövetke­zet birtokolja a nagykiterje­désű határt. Érdemes meg­említeni, hogy az egyesülés­nek. az erők összevonásának elsősorban a párttagok vol­tak a kezdeményezői, agitá­torai. Mert azt is tudni kell. hogy a termelőszövetkezetek zömében működő pártszer­vezet, ha öt-hét vagy tíz tag­gal is. E kis kommunista sejtek munkája hatásában jóval fölötte volt létszámuk­nak. Azt sem szabad elhall­gatni. ha hűek akarunk ma­radni az igazsághoz, hogy a város nagyüzemeinek mun­kásai. á különböző szervek­től lévő patronálók is sokat segítettek nemcsak a gazda­sági feladatok megoldásában hanem a pártszervezetek életrehívásában, munkájuk eredményessé tételében is. Nemcsak azt írhatjuk pl. az Aprítógépgyár javára, hogy társadalmi munkával rend­behozták a Bercsényi Tsz negyven férőhelyes istálló­ját; a Fémnyomó és Lemez* árúgyárnak, a Lehel Kürt Tsz-ben felépített 100-férő­helyes sertéshizlaldát. az Aranykalász Tsz-ben létesí­tett 200 férőhelyes törzsb >- romfiólat — s még sorolhat­nánk a példákat, — hanem azt is, hogy politikai segít­séget nyújtottak. Az üze­mektől, vállalatoktól, tanács­tól és más szervektől pártta­párttagokká neveljék. Az Al­kotmány Tsz-ben például Horvátit József és Bárdos elvtárs a városi tanácstól, Garai elvtárs a Községgaz­dálkodási Vállalattól mun­kálkodtak a pártszervezet erősítésén. A közös gazdaság tagjai közül három párttagot vettek fel, köztük Rácz Pé­ter tsz elnököt is. Az Egyet­értés Tsz-ben tíz, a Hajnal- csillagban hét tagú pártszer­vezet működött. AZÉRT MONDJUK mult- Időben, mert most már nem ennyi tagot számlálnak. Az egyesülést követő napokban maguk a párttagok szorgal­mazták, hogy vonják össze az alapszervezetet is. Az Au­gusztus 20 és az Egyetértés Tsz-ből bent is jártak ebben az ügyben a városi pártbi­zottságnál. A végrehajtóbi­zottság támogatta azt a tö­rekvés, hogy a pártalapszer- vezetek is egyesítsék erejü­ket. S így szinte a gazdasá­gi ügyek intézésével egyidő­sen megtörtént ez is. Az Au­gusztus 20 és a Jóreménység Tsz-ből született a Novem­ber 7 Tsz. ahol most már ti­zenhat tagú pártszervezet dolgozik. — Pártitkárnak Szappanos József elvtársat választották, aki az Ujerdei Állami Gazdaságból jelent­kezett át korábban az alap- szerveaethez. Helyettese: Besrteri elvtárs. az Aususz- tus 20 Tsz tasia. A Jóre- Tnénysát» Tsz részéről nedie Deme Mihály elvtársat vá­lasztottak be a pártvezeté­séibe Máshol is tannszta'ha- tó hogy nagy gonddal körül* tekintécaoi határozták el, — Hk kerüljenek a pártvezető­ségbe; Hasznos, követendő az az igyekezet, bogv az összevont tsz-ekben egyesítsék a nárt- a Tans zenieteket. A jászbe­rényi elvtársak úgy véleked­tek. nem kell azzal várni soká húzni az időt mert a mlrvtennaní munka s még- ínkább a? Idei terme’és? terv lő elkészítése komoly fe'ada- tokat ró a nárt+agokra. S úgy tudmtak Igazán segítsé­gére lenni a tsz vezetőségé­nek, ha előbb párttaggyűlé­sen tanácskoznak a tenniva­lókról, ott alakítják ki az egységes álláspontot. Közele­dik a tavaszi munkakezdés is. S ennek sikeréért elsősor­ban a kommunistáknak kell tevékenykedni, A PÁRTTAGOK előtt a feladatok már jórészt ismer­tek. De meg kell talá'niok a „hogyan'’-t is. Még világo­sabban szólva azt, hogy mi­ként fogjanak munkához," — mit tegyenek az előbbróju- tásért, hogyan szervezzék, mozgósítsák az erőket. Nem könnyű az új tsz pártszer­vezetének helyzete, hiszen még nem sok tapasztalattal rendelkeznek és tagjaik is jórészt olyan elvtársak, akik alig pár hónapja vagy csak a közelmúltban lettek párt­tagok. Azonban nincsenek egyedül. A patronáló szer­vek és a városi pártbizottság mellettük áll. A termelőszö­vetkezeti pártszervezetek munkájáért egy-egy pártbi­zottsági tag vállalt felelős­séget. De ezen túlmenően úgy is segítik a közös gaz­daságokban dolgozó kommu­nistákat, hogy a végrehajtó bizottság időközönként külön tart érteke7.1etet a tsz párt- titkároknak. így nagyobb le­hetőségnyílik a sajátos prob­lémák megbeszélésére, sz.er- vezeti, szakmai tanácsadás­ra. Szükségük van erre a tsz-ek párttitkárainaik, hi­szen nem éveken, hanem hó­napokon mérik azt az időt, amióta ezt a tisztséget be­töltik. Máris megteszik ami tudásukból, szorgalmukból telik, de emellett is szívesen fogadják a tapasztaltabb elv- társak segítségét; Az. hogy összevonták erői­ket és így közösen igyekez­nek kialakítani a helyes munkamódszert, olyan tö­rekvés, amely példaként szolgálhat más összevont termelőszövetkezetek párt­tagjainak is. Nagy Katalin Mi történik az algéri Fórumon Varsó (AP). Oswiecim (Auschwitz) felszabadulásá­nak 15. évfordulóján, vasár­nap a náci haláltábor terüle­tén a tábor volt lakói, vala­mint az ideérkezett szovjet, magyar, csehszlovák, angol, francia és más nemzetiségű vendégek jelenlétében emlék­gyűlés zajlott le. Miután a résztvevők koszorúkat he­lyeztek el a tábor területén. Jozef Cyrankiewicz minisz­terelnök, a haláltábor egy­kori foglya nagy beszédet mondott a fasizmus rémtet­teiről és a mai nemzetközi helyzetről. Cyrankiewicz kijelentette, hogy az embermilliókat fel- őrlő gépezet, amely itt mű­ködött, megmutatta, mi tör­tént volna Európával, ha a fasizmus győzött volna. Nyugat-Németországban ma ismét felütik fejüket a fasisz­ták, de a Szovjetunió és a többi szocialista ország ma meg tudja akadályozni az új háború kirobbantását. Cyrankiewicz után lengyel és külföldi ellenállók, Ausch­witz volt foglyai szólaltak fel. Később Krakkóban ünnepi emlékülést tartottak; Drezda (ADN). Mint az ADN jelenti. Drezdában va­sárnap délelőtt mintegy har­mincezer ember vonult fel ünnepi menetben, hogy meg­koszorúzza az 1933 január 25-én a fasiszták által gyá­ván meggyilkolt kilenc drez­dai antifasiszta sírját. A gyászünnepségen részt­vevő tömeg követelte, hogy kössék meg a békeszerződést Németországgal és tartsanak népszavazást a Bundeswehr atomiéi fegyverzése ellen, va­lamint a Nyugat-németorszá­gi fegyverkezés azonnali meg szüntetése mellett (MTI). fontos: minél előbb rende­zett feltételeket teremteni az új francia nemzeti kincs, a szaharai kőolaj kiaknázásá­hoz. Márpedig nyilvánvaló: nem sokkal később tűzharcot amíg az algériai háború vál- jelentettek a város különbö- tozatlan hevességgel folyik ző pontjairól, különösen a há- tovább, a kőolaitermelők nem borús emlékmű és a Fórum lesznek biztonságban, közeléből. De Gaulle tábor- Ugyanakkor a tábornok po- nok, aki szombaton még vi- litikája továbbra is számot déki birtokára utazott, hogy vet az ultrák bizonyos köve- — hangsúlyozott nyugalom- teléseivel: így például mere- mal — ott töltse a hét végét, ven elzárkózik attól, hogy az még este visszatért Párizsba algériai kormány által kije- az első tüntetésre az 1958 és hajnalban rádióbeszédben löt, francia fogságban lévő májusából ismert Fórum tér védelmezte meg eddigi algé- miniszterekkel tárgyaljon, közelében. A gépkocsiforga- riai politikáját —, ugyanak- Lapjelentések szerint halál lom elakadt és az autók kürt- kor megadásra szólította fel fenyegeti a Barbarossa bör- jei ütemesen ismételték az a magukat elbarrikádozó Iá- tön arab foglyait is, a gyar- Algéria francia” jelszó jelét: zadókat és sértetlenséget Ígért matosítók követelésére. azoknak, akik visszatérnek a Bár a további fejleménye- kormány mellé. két nem lehet élőre látni, je­Ennyi az események rövid lenleg a tábornok helyzete krónikája: a fegyveres láza- kedvezőbbnek tűnik. A jelen­dók s a kormányhű erők e légi közvetlen akciót aligha- sorok születésének időpontjá­ban is farkasszemet néznek. 1958. május 13-a óta egy­szer sem fordult olyan érdek­lődéssel a világközvélemény Algéria felé. mint a legutóbbi harminchat órában. Az ese­mények szükségszerű fejlődé­se oda vezetett, hogy az az al­gériai „Fórum”, amely hata­lomra juttatta De Gaulle tá­bornokot, mast nyíltan, fegy­verrel kelt fel annak politi­kája ellen. Az algériai ultrák, a szélsőséges gyarmatosítók képviselői hosszú utat tettek meg 1958. május 13-tól I960, január 24-ig — álláspontjuk azonban lényegesen nem vál­tozott, továbbra is az arab felszabadító háború véres el­fojtását. a nyílt diktatúrát követelik Algéria népével szemben. Ugyanakkor azonban de Gaulle tábornok algériai po­litikája jelentős változást ért meg: ő, akinek lotharingiai kettős keresztjét a lázadók repülőgépei írták fel annak­idején az égre, ma önrendel­kezést igér az északafrikai francia országrész lakosságá­nak. Néhány nappal ezelőtt cik­künkben rámutattunk arra. hogy ez a politika szükség­szerűen szembefordította az ultrákat a köztársasági elnök­kel, s arra, hogy Massu tá­rat; jelentések az algériai helyzet fokozódó feszültségé­ről számoltak be. A kormány főmegbízottjának és a kato­nai főparancsnoknak nyuga­tomra intő felhívásai ellené­re, szombaton Algír városá­ban számos üzlet bezárt, rész­leges közlekedési sztrájk ala­kult ki, este pedig sor került ti-ti-ti tá-tá... Másnap az ultrák fegyve­res testületének, a területi gárdának több mint 15 ezer embere jelent meg a Fóru­mon és követelte Massu tá­bornok azonnali visszahelye- ___ _ zés ét. „Ha követelésünket Egy azonban biztos: nem lei nem teljesítik — hangzott hét megismételni 1958. május felhívásuk —. két óra múlva 13-át. Akkor az ultrák egy megkezdjük Francia-Algériá- önmagát felaprózó, korrupt, __ „._____„„ __ ért a fegyveres harcot.” 16.40- meggyengült parlamenti rend- órák történetében igen nagy nem rövidesen felszámolják. Sok függ azonban a hadsereg magatartásától. Különösen az Algériában állomásozó csa- csapattestek hangulata jelen­tős. Az elkövetkező napok és kor az AFP francia hírügy­nökség drámai jelentése ar­ról számolt be, hogy feldön­tött villamosokból és felsze­dett utcakövekből több he­lyen barikádokat építenek, húsz perccel később pedig ar­ról, hogy a tömeg száma meg­haladja már a 20 ezret. Az ejtőernyősök egyik megbízott­szerrel álltak szemben, s az szerepet játszhat az, mennyi- akkor hatalmon lévő polgári re sikerül elszigetelni a csak- politikusok nem mertek nem nyiltan fasiszta ejtő- szembeszállni sem a személyi ernyősöket, hogy az újonnan diktatúra, sem a szélső jobb- kinevezett kormányhű pa­oldal fenyegetésével. Noha a helyzet több vonása most is emlékeztet május 13-ra, lé­nyegesek a különbségek is. De Gaulle tábornok a fran­bornokkal élükön egyre nyíl- ‘ cia nagvburzsoázia legerősebb tabban mozgolódnak a szél- la állítólag kijelentette, hogy rétegeit képviseli _ e körök érd ekei pedig eltérnek az al­gériai telepesek mostani cél­kitűzéseitől —, ugyanakkor megegyeztek velük két évvel mozgolódnak a sőséges nacionalista erők. Az­óta — úgy látszik — de Gaul­le elhatározta magát a végső összecsapásra a legmegátalko- dóbb gyarmatosítók csoport­jával — s leváltotta Massu tábornokot. A drámai lépés óta a távi­a tüntetők mellé állnak. I Nem sokkal később meg­kezdődött a fegyveres össze­csapás is a rohamrendőrök és a fellázadt ultrák között. A rohamrendőrök megostromol­ták a felkelők állásait, majd ezelőtt a személyi diktatúra szükségességében. Ennek a burzsoáziának csupán egy a rancsnok megtudja-e őrizni a fegyelmet. Amennyiben azonban az események tragikus fordula­tot vennének, az Francia- ország egész jövőjére kihat­hat. Mindenesetre a kormány és a kolonialisták nyílt össze­csapása előreláthatóan új szakaszt nyit meg — akár ilyen, akár olyan irányban — a francia politikai fejlődés­ben. Baracs Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents