Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Január XI. A gárda, a gárda... Napóleon gárdájának volt egykor ez a dala: „A gárda, a gárda, inkább meghal a gárda de megadni nem adja magát”. Szép dal, régi dal. Még operettet is írtak belőle. De volt ezelőtt — nem is olyan rég — egy ember, ugyancsak Napóleon országában, aki azt hitte, ő a nagy tábornok örököse, s neki is van egy gárdája, amely inkább meghal, de hű marad hozzá. De Gaulle tábornok ez az ember, aki azt írta, hogy Franciaországnak egy igazi férfire van szüksége — és úgy érezte, ő, csakis ő ez a férfi. És nem gondolta, hogy ez a hű gárda operetté válik az ő birodalmában is. Amikor több mint egy éve az újonnan megválasztott tábornok elnök beköltözött az Flysée-palotába, maga mögött érezte a hadsereg támogatását, amely az algériai felkelés '.-everését, a jobboldali politikai stabilitás megteremtését várta tőle, maga mögött érezte a gaullista szökőár által elragadott közvélemény támogatását, amely az algériai felkelőkkel való megegyezést s a legalábbis középutas politikai állandóságot várta tőle. A tábornok az új alkotmány értelmében kinevezte miniszterelnökét. Debrét s az összeállította kormányát. Ügy látszott, minden a legjobban megy: három szocialista miniszter kivételével mindenki a helyén maradt. Azóta eltelt egy év — s hol az a gárda? Kezdjük tán a legutóbbi algériai hírekkel. Tegnap járta be a világsajtót a hír: de Gaulle hatalomra juttatója, az algériai hadsereg szélsőséges elemeinek vezetője, Massu ejtőernyős tábornok nyilatkozatot adott a nyugatnémet Süddeutsche Zeitungnak — s ebben elitélte saját elnök- politikáját (!) Azzal vádolta de Gaulle-t. hogy „a baloldal emberévé vált”, akinek „politikáját a hadsereg többé nem érti”. Algéria sorsáról szólva Massu állítólag azt mondta, „nem tudja, de Gaulle-nak van-e világos elképzelése a dolgokról, de ha van is, az nem az övé”. S végül a május 31-i puccs kuliszák mögötti mozgatója így nyilatkozik: „Akkoriban de Gaulle volt az egyetlen ember, akivel rendelkeztünk. 'Talán a hadsereg hibát követett el... — Természetesen hivatalosan nem nyilatkozhat így egy katona saját parancsnokáról. — Mi sem érthetőbb tehát, hogy a nyilatkozatot azonnal megcáfolták Massu főhadiszállásán. A tények azonban makacs dolgok. Olyannyira, hogy de Gaulle és Debré miniszterelnök, akik ismerik Massu tábornok lényét, azonnal találkoztak, hogy megvitassák a teendőket. S ha netán az ejtőernyős nyilatkozatát le lehet tagadni, az algériai polgármesterek 'egutóbbi deklarációját aligha. Ugyanakkor, amikor Pá- izsban az elnök két nap múlva tárgyalásokat kezd Algéria jövőjéről — méghozzá az önrendelkezési jog alapján — a polgármesterek ülésükön kijelentették: „Algéria minden körülmények között francia marad, még akkor is, ha fegyverrel kell megakadályozni a felkelőkkel folytatandó tárgyalásokat”. Vajon mit szól ehhez az elnök az Elysée-palotában? Talán a fegyverrel való fény egetődzés ő ellene irányul? Ugyanakkor a másik párizsi keltezésű hír arról számol be, hogy a kormánykoalícióban résztvevő jobboldali függetlenek ellenzékbe vonulnak. Ez pedig azt mutatja, hogy az elnöki kormányzás másfél éve alatt nemcsak az ultrákkal került szembe az algériai kérdésben, hanem a nagyburzsoázia jelentős rétegeivel is az ország gazdasági erőforrásai felhasználása. pénzügyi politikája tekintetében. Az a furcsa helyzet állott elő ugyanis, hogy a nyiltan fasiszta Soustelle és a hírhedt jobboldali politikus Debré kormánya szeretné elhitetni magáról — hogy nem is jobboldali. A recept egyszerű: minden népszerűtlen i ítézkedésért igyekeznek a felelősséget Pinay, a nemrég lemondásra kényszerített iobboldali független pénzügyminiszter nyakába varrni. Márpedig ilyen intézkedés akad elég. Az elmúlt időkben — minden kényszerstabilizáló intézkedés ellené re — a dolgozók reáljövedelme csökkent s az új, kemény” frankért még keményebben meg kellett dolgozni, mint régen. Vagy — hogy szinte a legutóbbi párizsi jelentéseket idézzük, januárban ismét emelkedtek a lakbérek. A tábornoki kormányzás egyik első rendeletével ugyanis felszabadította a lakbéreket s ennek következtében a dolgozók millióinak élete vált nehezebbé. A gaulleista rezsim megteremtése óta a mostani éppen a harmadik lakbéremelkedés. Baloldalinak a tábornok kormányzását tehát alig lehetne nevezni, hiszen a legelemibb igényeket sem veszi figyelembe, szociális politikája — ha van ilyen — kifejezetten antiszociális. De vajon ki merné azt állítani, hogy Pinay a gaullista párt, az UNR ellenében hozta volna meg rendszabályait? Nyilván csak népszínművekbe való demagógok. Egészen világos, hogy a jobbkéz pontosan tudta, mit csinál a bal. Ezzel szemben tény, Akik a saját mércéjükkel mérnek hogy Debré és Pinay már hónapok óta „kifent tőrökkel” állt szemben egymással — de nem a népszerűtlen intézkedések miatt. Kisebb gondjuk is nagyobb volt a közvéleménynél, az egyszerű francia életnél. Míg azonban Debré a francia nagyság, önállóság de Gaulle-féle álmát dajkálja, Pinay, mint gyakorlati szemmel tervezgető kapitalista, szorosabb kapcsolatokat követel az USA' tőkéjével. Végülis ezért kellett lemondania. Az ő látványos távozását azonban megelőzte egy másik államférfi, a „szocialista” Boulluche lemondása. Boul- luche a közoktatásügyi tárcát vezette — s egy szocialista miniszter nehezen vallhatna magáénak egy olyan törvény- javaslatot, amely a világi oktatás szándékos hagyományát pofoncsapva állami támogatást ad az egyházi iskoláknak. A vallásos de Gaulle azonban így akart kedvébe járni a klérusnak — s a miniszternek mennie kellett. Amikor egy éve a tábornok beköltözött az Elysée-palotá- ba. büszke volt az ő gárdájára, polgári minisztereire és harcias tábornokaira. Azt hitte róluk, hűek maradnak hozzá mindvégig. S ma azt kell látnia, hogy felemás politikája elszigetelte a baloldaltól, amely bizonyos törekvéseiben támogatná és szembefordította a radikális ultrákkal is. A tábornok egyedül maradt A gárda, a gárda... hol az a gárda? BARACS DÉNFS iniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiitiiniiiiiiiiiiiiit Vorosiiov megérkezett Uj-Delhibe Uj Delhi (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, Vorosiiov, Frol Kozlov és Jekatyerina Furceva szerdán helyi idő szerint 12 órakor megérkezett Uj Delhibe. A repülőtéren Praszad indiai köztársasági elnök és Nehru miniszterelnök fogadta a vendégeket Moszkva (TASZSZ) Igor Orlov, a TASZSZ kommentátora írja: A bejelentés, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság megegyezett az Asziuáni gát második szakaszának építésében, újra ráirányítja a figyelmet az elmaradott országok megsegítésének időszerű kérdésére. A Szovjetunió abból az őszinte törekvésből kiindulva támogatja ezeket az országokat, hogy hozzásegítse őket elmaradottságuk leküzdéséhez, függetlenségük megszilárdításához. A Szovjetuniótól idegen mind a politikai nyomás, mind a haszonra való törekvés. Az ellentét, amely ezen elvek és a „hagvomSnyos” nyugati feltételek között fennáll, gyakran ingert < nyugtalanságot vált ki a tőkés országokban. Sem erőt, sem papírt nem kiméinek, hogy hamis megvilágításba helyezzék a Szovjetuniót. E kísérletek jelentős része olyan durva jellegű, hogy rendszerint az ellen fordul, aki alkalmazza. Bizonyára ez kész tette George Allen-t az amerikai tájékoztató ügynökség igazgatóját arra, hogy a napokban sajátságosán „védelmébe vegye” a Szovjetuniót az ilyen támadásokkal szemben. „Ezekben a napokban mondotta Allen — sokat emlegetik, micsoda „fenyegető veszélyt” rejt magában az. hogy a Szovietunió beAmenkai szóvivő a szovjet leszerelési felhívásról Washington (MTI). A Reuter iroda jelenti: Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden kijelentette, hogy nem küldenek választ arra a hétfőn átnyújtott szovjet felhívásra, hogy az Egyesült Államok csökkentse fegyveres erőit. Mint ismeretes, a felhívás tartalmazza a Szovjetunió Legfelső Tanácsának azt a határozatát, amely a múlt héten jóváhagyta a szovjet fegyveres erők 1 200 000 fővel való csökkentését. (MTI). „Meggyőződésem, hogy Hruscsov a lehelő legasz nlébben a béke megvalósi á;áo fáradozik“ — mondotta lord Montgomery London (MTI). Lord Montgomery sajtónyilatkozatot adott, amelynek során a többi között kijelentette: „Hasztalan követnénk olyan politikát, amely azon a feltevésen alapul hogy a keletnémet kormány nem létezik. Akár tetszik ez, akár nem, a kelet-német kormány igenis létezik’. „A háború utáni időszak történetének második felvonása most kezdődik, a függöny most gördül fel. A téma: az együttélés megvalósítása1’ — mondotta a továbbiakban, majd így folytatta: — »Meggyőződésein, hogy Hruscsov, akit a múlt év áprilisában meglátogattam Moszkvában, a lehető legőszintébben a béke megvalósításán fáradozik. A Szovjetuniónak békére van szüksége, ahhoz, hogy megvalósíthassa terveit. Hruscsov szilárdan eltökélte, hogy a lehető legmagasabbra emeli a szovjet nép életszínvonalát”. „A Nyugatnak reál-politikát kell folytatnia, amelynek semmiképpen sem szabad illúziókon alapulnia. Véleményem szerint nem lehet megoldani a nemzetközi biztonság problémáit Kína elismerése nélkül. kapcsolódott az elmaradott országok gazdasági és műszaki megsegítésébe. Allen arra a következtetésre jut, hogy nem éri el a szükséges hatásfokot az elmaradott országoknak nyújtandó szovjet segítséget támadó propaganda „mit lehet tenni abban az esetben, — teszi fel a kérdést Allen — ha a Szovjetunió helyesen cselekszik, amikor Afganisztánban utat épít, Indiában acél művet ad át rendeltetésének, vagy pedig hozzáfog egy óriási egyiptomi gát építéséhez az öntözés és a villamosenergia — szolgáltatás fejlesztésére?” Maga Allen adja meg a választ: „véleményem szerint ahelyett, hogy elitéljük a Szovjetuniót, támogatnunk kell ezirányú törekvéseit”. Meglepőnek látszik ez a fordulat az amerikai propa gandafőnökség vezetője ré szérőL Meglepő lenne, ha nem rejtőznének mögötte önző szándékok, amelyekről önmaga számolt be a New- yorki jogászklubban rende zett villásreggeli résztvevőinek. Allen idézte George Kennan, ismert diplomata szavait, aki javasolta, „tegyük lehetővé, hogy az oroszok csalódást keltsenek az elmaradott népekben”. Allen ehhez hozzáfűzte, hogy „kellemes lenne, ha valamiféle vád érné Moszkvát”. G. Allen jobban tenné, mielőtt a Szovjetuniót is a maga mércéjével méri, emlékezne néhány neves honfitársának kijelentésére, melyek szerint az elmaradott országoknak nyújtandó amerikai segítség növekvő elégedetlenséget okoz. A New York Times, amely sokat foglalkozik ennek a problémának az elemzésével, a közelmúltban felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdaságilag fejletlen országoknak nyújtott amerikai segítség „ellentétes eredményekhez vezet, ha arra használjuk fel, hogy a megsegített országokban politikai és gazdasági szempontból az Egyesült Államok kicsinyített mását hozzuk létre.” A Szovjetunió politikáját nem jellemzik ezek a komoly torzulások. Véres zavargások Ugandában KAMPALA (MTI). Az AP szerint az Uganda keleti részében lévő Bukedi környékéről véres zavargásokat jelentettek. Az ugandai kormány Kenyából csapaterösí- téseket kért a brit védnökség alatt lévő terület történetében legsúlyosabbnak jellemzett zavargások elfojtására. Mint szórványos jelentések közük, a fellázadt törzsek megtámadták főnökeik házát, majd roegostromoüák a rendőrségi épü’eteket. ahová a szorongatott helyzetbe kr •arzsfőnökök menekültek, KOVÁI LÖRiNC: X r t várva várt pillanatban, a hosszú, hosszú út végcéljánál, talán csak szipogott a hidegtől... Nagy, értelmes kék szemében a háborús gyermekkor ben történt... Pusztító vad télen... Az összebilincselt foglyok némán ültek az őrök körében. Lehajtott fejük felett a háromélü szuronyok fakó árfelnőttes tudása rejtőzött. Ormótlan nyéka lebegett. A szibériai nagy va- prémsapkáját tarkójára tolta... Meg- sútállomás épületének kicsiny, fa LENINRŐL... Lenin halálának 36. évfordulójára Wyugodt, fenségesen nyugodt az lámpa éles fényében szinte újnak ^' ö arca ott a mauzóleum hal- tűnt fel. A folyosón óvatosan, de vány rőt fényében a ravatal körvona- mégis nehézkesen zörrenő léptek kólái között. Pedig ö is csak szenve- zeledtek. dett, mielőtt átlépett volna ide a Szóljon már, katona elvtárs, hogy mauzóleumba, a soha el nem apadó szolgál Vladimir lljics egészsége... _ kant fel a szoba félhomályában a bené ma sokaság lassú ünnepélyes áram- hallatszott halkan, érdesen, aggödal- tea mír> máT lecsukódó szeme előtt... zódó rövid deszkalócán fehér szakálvárta, amíg az őr az éppen kérdezősködő nagykendős, csontos, erős asz- szony felé fordult, kinek rövid bá- ránybőr subáján a polgárháborús partizánharcok emlékérme csillant, gyott ablakán lassan szűrődött be a téli alkonyat rőt fénye. A padlón hatalmas, barnásszürke csomagokon birkabőrsubás, nemezcsizmás parasztok aludtak. Már régen, talán napok aztán hangtalanul lépve nemez csíz- óta vártak valami vonatot északról májában, siklott be a szobába. Kicsiny alakja a folyosóról behulló lámpafényben élesen, váratlanul bukdél felé, és a várakozás egyhangúsága lassan, lassan alakult át véget nem érő téli álommá. A zsákok és emberek között a fal mellett elhúOlyan volt a megjelenése, mint az élet, hirtelen fellüktető rezzenése mely megtorpasztja a haldoklót a halál hűvös fekete sátrának küszöbén... ... A halványuló érzések felrebbentek. A beteg szólni akart... Barátlással körülfolyt új fekhelyére. Szén- másán, aztán láthatóan megokolva vedett. Mégis nyugodt, bölcs, fensé- az engedélyt a látogatásra, magya- ges, élőn gunyoros ez a soha ki nem rázkodott valaki: hunyó arc. # Mi négy napot utaztunk falunkbál ebben a nagy hidegben... Innen A keskeny, hosszúkás, de tiszta, 1200 verszt Achangelsk mellett... _ ________________ nagyab lakos szobában a januári al- Mert hogy mindenféle hírek járnak, ságos, lágy, becéző szót keresett. Olyat, ami megmarad örökké, belevésődik a nagy-csizmás, kékszemű kisfiú leikébe és talán legenda lesz ott a messze, messze erdők között elvesző faluban... összeszedte minden erejét... Világon átröppenő szavakat, konyát békés félhomálya terjengett, még azt is mondják, meghalt már Az ablakpárkányon felhalmozódott Vladimir lljics... Még azt is, hogy havaskos puha havon a már kigyúlt lálán van... Hát mi 'itt néhányan el- utcai lámpa lassan erősödő csillogása határoztuk, elmegyünk, megkérdez- vibrál. A beteg a magasan megtá- zük, mi igaz, mi nem... masztott párnákon, félig ülve, feküdt ágyán. A hatalmas homloka úgy derengett a félhomályban, mint tél haA szavak lassan hullámzottak. A folyosóról a nyitott ajtó keskeny rélú, széles orrú, magashomlokú öreg paraszt haldoklóit már a harmadik napja, összetette idomtalan nemezcsizmába bújtatott lábát, összekulcsolta a mellén torzultujjú kezeit, vastag, bozontos szemöldöke alól néha homályosan, néha furcsán élesen csillant meg a szeme. A megbilincselt foglyok őt nézték. Néma, konok haláltusáját. A haldokló paraszt arcát néha elborította a végső kín. Néha arcvonásai kisimultak. Mintha töprengene. népeket, osztályok sorát hirdető vas- Talán gondolkozott valamiről. Vala- kos, erős, kemény ajka megmoz- mi roppant. megfejthetetlen titokról. va. Arca sovány, beesett volt az im- sen át nehez, paraszti ruhák szaga, dult De a hűvösség újra elömlött amelynek értelmét kutatta hosszú már nyolc és fél hónapig tartó betegségtől, de teli elpusztíthatatlan élettel. Csak az alig észrevehetően mozgalmas, mélyen ülő szemében rejtőfriss, hideg levegő, és az izgatott várakozás meghatározhatatlan lüktetése áradt. A beteg szólni akart: „Engedje be őket, Lacisz elvtárs”. De testén, és csak agyán siklott tisztán, hosszú robotos életén át. A titokról. zott olykor a januári este, dermesztő mellére irgalmatlan súly nehezedett, ködéhez hasonló homály, és ahogy Á párnák egyszerre mintha jéghide- nyitott szájjal mélyen, zihálva léleg- J®*6 volna... És a dermesztő zett, erős álla alatt sűrűsödött néha hűvösség lassan ömlött el testen... tömörebben az árnyék. Vaskos ajka ... Az őr komoran, feszülten nézte keményen zárult, de a szájaszéle oly- a faluküldöttek némán, levetett sápkor megrezzent, mintha meg utoljára kával figyelő csoportját. A polgár- élettel, akart volna szólni, inteni, óvni. harc- háború koránőszülő hajú veteránja hívni, feltárni a jövő homályát. mellett kendős, erős asszonyok, a Most talán csak néhány pillanat- nehéz esztendőkben acéllá edződött ra mindenki kisietett a szobából. Az fiatalok között, a felnőttekről levetett dalom ügyéért... És őt megbilincselve sák tízezer éves álmukat, ha lebukik betZT baSnk2gS^’w?lZXÍZ messze ^es északra “ széles * láthatárról a Nap vörös korongja, ta a folyosón álló őr barna, érdes az éí2afcj S2(S; pirossága virult. Rövid. L<5na Partián- ar örök hóban elvesző Végig, végig a havas végtelenségben munkásarcát, keményarcélét. Ismerős pisze örrán néha fintor rezzent: talán börtönébe a cár irgalmatlan zsandá- a tél járta fagyos útjait. Csend volt. egyenruháját, mely a kint égő villany- igyekezett, hogy el ne sírja magát a rai.. Egy rozzant állomás várótermi- Halálosan hideg, alkonyat előtti amely örökké megfejthetetlen ma radt előtte. A foglyok hallgattak. Lábukon már a csizmán át is érezték a széles súlyos bilincs dermesztő hidegét. Kint láthatártól láthatárig hidegen, irgalmatlanul, vad, szűzies tisz- . ... ,, .. , „ _ taságában nyúlt el a végtelen havas Az emlék élesebb lett, megtelt A mhatár szélén lilát kör . dökbe burkolózva aludtak a rőten izIgen, igen, latta, latta. Akkor tor- . , tént, régen, régen, amikor testvére zó’ hópalástba burkolt fenyvesek. Alexandr a bitófa alá lépett a fórra- Apró falvak készültek, hogy folytasnyugalmat hordozva az emlék.. llOV érezte, már látta valamikor régen... régen ezt a kisfiút... Így, ormótlan kucsmában kicsi fején... Nagy csizmában, felnőttekről lekopott térdigérő ócska kabátjában...
