Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ ,k- J A MEGYEI PÁRTBIZOTT SÁG' ÉS. A MEGYEI TANÁCS LAPJA (Bfr'dag, ííf éazl kiadnunk ktdo&s ÖLaaió Luknak ! XI. évfolyam, I. szám. Mai számunk falinaptár melléklettel 60 fillér I960, január 1. péntek. GAZDAGÍTÓ EVEX Esztendőt búcsúztatunk, új évet köszöntünk. Ilyenkor ismerős és isme­retlen, barát és idegen bol­dogan ölelkezik össze. S mi­közben elhangzanak a jókí­vánságok, kicsit mindenki visszanéz a megtett útra, a maga mögött hagyott eszten­dőre. Csak egy pillantás ez, s mégis örömmel telik meg a szív és olyan érzés támad ott legbelül, hogy megtettük, amit feladatul szabott ránk 1959: Teljesítettük az évtized, az ötvenes évek sokszor tel- jesíthetetlennek látszó tenni­valóit. És most búcsúzunk tő­le, a gazdagító évektől, hogy erőben, hitben vagyonosodva újat kezdjünk. Mit is adott az év, mit az évtized? Egy lendületre el­mondani vajmi nehéz volna. S ha egy mondatban akarjuk összefoglalni, mintegy mér­ceként ezt írhatjuk: több örö­met, mosolyt, nagyobb karéjt a foszlós kenyérből, s bőveb­ben mindabból, amit emberi boldogságnak szoktunk ne­vezni. És ez így mégis alig mond valamit. A részletek, melye­ket sokszor rövidleláratú em­lékeink közé sorolunk, sok­kal többről szólnak. Akár csak egy-egy tégla az épülő ház falában, úgy növelik az elmúlt esztendők értékeit. Arról beszélnek, hogy a le­pergett egy évtized alatt meg­változott hazánk. Valahogy megszépültek. megifjodtak pergő percei között az embe­rek és mi magunk is anélkül, hogy erre különösebben fel­figyeltünk volna. S velünk együtt nem öregedett, hanem fiatalodott az ország is. Persze nem ment mind ez egyszerre gond, fáradtság nél­kül. Ki ne emlékezne az év­tized elején szinte pengeélen táncoló nemzetközi kombi­nációkra. a hidegháborús hisztériára, a mindennapos rettegésre. Damoklész kardja­ként lebegett felettünk abban az Időben a háború szörnye. Lecsap ránk. nem? — szinte nem is ébredtünk e kérdés nélkül. S mára? Kétségtelen, még ma is élnek a világon olyanok, akik szeretnék meg- gyújtani a világromboló tü­zet. Azonban tény, hogy kü­lönösen az utóbbi esztendő­ben, pontosan azért, mert megtanulta nagybetűvel ki­mondani millió és millió em­ber a világon, hogy Béke — a háborús árnyak ijesztő ré­me hátrább vonult. És az ár­nyak helyét egyre inkább a felszabadult ember diplomá­ciája. a szocialista tudomány vívmányai; a szputnyikok, a lunvikok. a Hold eddig lát­hatatlan oldaláról készített fényképfelvételek sugarai töl­tik ki. Ám nézzük még közelebb­ről. Mindenki emlékszik: eb­ben az évtizedben robbantok ták ki külső és belső ellene­ink népünk történelmének egvik legszégyenteljesebb drá­máját. Céljukat itt e helyen elmondani már ismét1 és len ne. s hogy nem tudták végre­hajtani. az a baráti államok dolgozóinak önzetlen segítsé­gén kívül köszönhető ma­gunknak is. Annak, hogy legkeményebb napokban is a kommunisták és párton kí­vüliek. hazánk becsületes dol­gozói, munkások, parasztok, értelmiségiek, az alkotó, te­remtő lenini szövetség tagjai meghallották a párt *■ szabó szavát, s leverték az ellenséget. S azóta még job­ban felfelé ível az út. egye­nesebb derékkal járunk és fényesebben cs'^an a sze­münk: a harchói megerősöd ve kerültünk ki. Nem szóvirág ez: valóság, a szó szoros értelmében igaz­ság. Bizonyítására olyan do­kumentumok szolgálnak, mint a párt márciusi határozata, melynek nyomán életünk minden területén jelszóvá vált: teljesítsük túl három­éves tervünk 1959-es célkitű­zéseit,, hogy még biztosabb alapot teremthessünk a szo­cializmus építéséhez. És a jelszó nem maradt papíron, több lett, mint szó: alkotó gyakorlat. Országos eredmé­nyeit a határozat nyomán — a VII. kongresszus tisztM ',fé- re új lendületet kapott mun­kaversenynek — még nem ismerjük. De amit szűkebb pátriánkból, megyénkből fel­sorolhatunk, az egymagában is biztató, hiszen üzemeink, gyáraink dolgozói a verseny­ben 70 millió forintnyi ter­méket állítottak elő terven felül. De a termelési eredmények mellett sokat mond az is. hogy soha még ennyi mun­kás. paraszt nem fordult olyan érdeklődéssel a köny­vek. a tudományok felé, mint 1959-ben. Számát is alig tud­juk a büszke „Szocialista munkabrigád” címért ver­senyre induló munkásoknak; napról napra növekszik tábo­ruk. És ez nagyon fontos mi­nőségi változást hoz mihama­rabb. Azt, hogy a régi sok küzdelmet megért munkás­gárda együtt a fiatalokkal meghódítja a tudás várát, el sajátítja azokat az ismerete két, melyek, mint a kenyér, fontosak ahhoz, hogy milli­ókba kerülő új gépeink mel­lett soha nem látott eredmé­nyeket érjenek el a terme­lésben. Mindenképpen gazdag esz­tendőt búcsúztatunk. Külön öröm azonban a sok között is az a forradalmi változás, ami 1959-ben a mezőgazdaságban végbement. Termelőszövetke zeteink a föld szorgos nőné­nek anyagi és kulturális fel- emelkedését szolgáló közös gazdaságaink megerősödtek és új korban és erőben egyaránt fiatal testvérekkel szaporod­tak. Beérett az évtized célra törő munkájának eredménye: megyénk parasztságának dön­tő többsége szövetkezetekbe tömörült, hogy váll-váll mel­lett teremtsen az addiginál szebb, jobb, boldogabb pa^ raszti jövendőt. Az első lépé­seket már meg is tették. A szépen sarjadzó első közös vetések sokatígérően sorol­nak a végeláthatatlan, óriási táblákon s bármerre néz a szem, mindenütt új épüle­tekbe, mozgó, eleven életbe ütközik. Az új magyar falu melyről a nagy gondolkodók már annyit álmodtak — most van kialakulóban. Kevés volna azonban csak ennyit mondani. A falu for­radalmához még sok egyéb tartozik. Valamikor a pa­rasztember el sem tudta kép­zelni, hogy a falvakban om­ladozó olvasóköröknél más, szebb is lehet. S mára, mi kor e számadásban próbá­lunk a sokból egy keveset el mondani, olyan kis falvak­nak, mint Nagyiván, Mező hék és még néhány, városi igényeknek is megfelelő mű velődési palotákat hozott a gazdagító, fiatalító idő. Más hová pedig villanyt, neon , fényt, orvosi rendelőt s olyat üzleteke't a régi szatócsboltok helyére, hogy az egészet nyu­godtan át lehetne helyezni a megyeszékhelyre és nem vál­na szégyenére. Világosodik, boldogul te­hát a falvak élete, mint ahogy szépül s válik egyre még szebbé mindannyiunké, él­jünk városon, falun vagy bárhol eben az országban. S ha ilyen alapra tekin­tünk vissza egy rövid pillan­tással is az újév és a tized- forduló alkalmával, bizonyos, hogy a jövő még gazdagabb, tartalmasabb napokat tarto­gat számunkra. Néhány hete csak, hogy megrajzolták a kommunisták küldöttei en­nek a jövőnek körvonalait a Magyar Szocialista Munkás­párt VII. kongresszusán. Egy tervnek a vázlatai általában keveset mutatnak. Azonban ez, az új ötéves terv kidol­gozására a párt legfelső fó­ruma által javasolt irányelv, mint irányelv is sokat jelent. Azon túl, hogy meghatározza: mit és mennyit kell ten­nünk népünk felemelkedésé­nek meggyorsítása érdeké­ben, az emberről történő szo­cialista gondoskodás fontos dokumentuma. Mert mi az, ha nem emberről való foko­zott gondoskodás, hogy java­solja a párt;, az ötéves terv végére 1957—1959 átlagát vé­ve alapul, 26—29 százalékkal emeljük a munkások és al­kalmazottak eg. főre «toő' re­áljövedelmét. S aztán to­vább: Több új kórházat kell építeni és az öt év alatt 10 ezerrel növelni a kórházi ágyak számát, 250 ezer la­kással és 5 milliárd forint tatarozási és karbantartási beruházással enyhíteni a la­kásgondot. Aligha lehetne e helyen mind felsorolni a párt javas latait. Egy azonban az ismer­tetés nélkül is érthető: ak­kor tudjuk valóra váltani őket, ha teljes erővel dolgo­zunk érte s emellett kedvez a nemzetközi helyzet is, még biztosabb lesz az, hogy bé­kében élünk. A tábor, melynek tagja ként a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében né­pünk is munkálkodik, nem akarja a háborút. Külön-kü- lön és együttesen is mindent elkövetnek, hogy a ma még vitás kérdéseket tárgyalóasz­tal mellett és ne a csatatere­ken döntsék el. Ez a törek­vés már korábban is hozott eredményeket: találkoztak a; világ két legnagyobb hatalf! mának vezetői s ha viták kö-; zött is, de egyre inkább ki­bontakozik a csúostalálkozó! képe. Sokat vár ettől a Föl-j dön minden békeszerető em­ber. Várja» hogy megegyezés- re jutnak az államfők olyan! fontos kérdésben, mint a le- 3 szerelés, a hagyományos és •( a nukleáris fegyverek meg-? semmisítése. És e várakozás J jogos. E kor gyermekei so-3 kát szenvedtek az elviharzott két világégéstől s vágyakoz-3 nak az embert soha nem lá-I tott magaslatokra emelő bé-3 kére, melyben aggodalom, q félelem nélkül, lelkűkben í igaz örömmel kívánhatnak 3 egymásnak baráti kézszorítás j közben boldog új esztendőt,! békés, gazdagító új évtizedet, a Május 16-án CSÚCSÉRTEKEZLET Hruscsov elvtárs levele a három nyugati kormány főhős Moszkva, december 30. (TASZSZ) leket Gromijko szovjet külügyminiszter nyúj- A szovjet kormány hozzájárult ahhoz, hogy tóttá át szerdán a három nyugati natalom a négyhatalmi csúcsértekezlet 1960. május moszkvai nagyköveteinek. 16-án nyíljék meg Párizsban. — Megelégedéssel állapíthatjuk meg — A szovjet kormány hozzájárulását Hrus- írja levelében Hruscsov —, hogy a négy ha- C8O0, a szovjet minisztertanács elnöke levél- talom kormányai között lefolyt tanácskozás ben közölte Eisenhower amerikai elnökkel, eredményeként végleges megállapodás jött Macmillan angol miniszterelnökkel, De létre a csúcsértekezlet összehívásának idő- Gaulle francia köztársasági elnökkel. A leve- pontjáról és színhelyéről. Hz esztendő legkiválóbb lermiseredmán/si a termelőszövetkezetekben 1959-ben számos termelő- szövetkezetnél értek el ki­ugró terméseredményeket. Őszi búzából: Mezőhéki Táncsics Tsz 1298 holdon 18.28 mázsa. Tiszaderzs Sza­badság Tsz 132 holdon 16.87, vezsenyi Tisaakanyar Tsz 93 holdon 16.35, Tiszafüredi Úttörő Tsz 182 holdon 15.76, mezőtúri Petőfi Tsz 624 hó ­don 14.54, jászárokszállási Táncsics 426 holdon 14.26, me­zőtúri Ujreménység Tsz 481 holdon 14.22, tjszahői Petőfi Tsz 257 holdon 13.82 mázsát termelt átlagban . őszi árpából: Jászladányi Táncsics Tsz 60 holdon 19 40, tisaatenyói November < Tsz 80 holdon 20, kunmadarasi Kossuth Tsz 80 holdon 20 kisújsztá lási Kinizsi 98 hol­don 23.5, Jcisújszállási Bú­zakalász Tsz 71 holdon '22 5 mázsa átlagtermést ért el. Cukorrépából szintén ki­váló eredményeket értek el a szövetkezeti gazdaságok, a cukorrépa termelése kifizető és jövedelmező azok számá­ra, akik alkalmazzák az új agrotechnikai módszereket. A csataszögi Szebb É'et Terme­lőszövetkezetnél 21 hold cu­korrépát vetettek az átlag­termés 258 mázsa volt hol­danként. Az egy holdra eső bruttójövedelem 12 ezer 461 forint. A kengyeli Vörös Haj­nal Termelőszövetkezet 30 holdas cukorrépa tábláján 223 mázsa vo’t az ‘átlagter­més, az egy holdra eső jőve delem pedig 10 ezer 771 fo­rint. Tiszasütyön a Sallai Termelőszövetkezet cukorré­pa termésátlaga 221 mázsa a bruttójövedelem pedig 10 ezer 674 forint, A mezőhéki Táncsics Tsz 115 holdján 200 mázsa volt az átlag. Kukoricatermesztésben is számos gazdaság ért el kivá­ló eredményt. A tiszaderzsi Szabadság Tsz 35 ho'don 32 8 mázsa, a jászberényi Uj Élet Tsz 30 holdon 25.5, a kőte­leki Ezüst Kalász 48 holdon 23.4, mezőtúri Uj Reménység Tsz 199 ho'don 23.9, fegyver­nek! Úttörő Tsz 166 holdon 22.8, nagykörül Szebb Élet Tsz 79 holdon 22.8. kisújszál­lási Ady Tsz 213 holdon 22.5 rwázsa májusi morzsolt át­lagtermést ért el. Közel 390 milliós munka a megyei építőipar 1960-as évi programja A Szolnok megyei Építői-1 la, a szuperfoszfátüzem, a ipari Vállalat dolgozói dere- kas munkát fejtettek ki az elmúlt évben, előirányzatu­kat messze túlszárnyaltáK. Megyénk továbbfejlesztése az idén további erőfeszítést kö­vetel tőlük; az 1959-es — kb 170 millió forint értékű mun­kát — a kijelöléseket és az ezután várható feladatok fi- gyelembevéve több, mint 50 százalékkal kell fokozni az idén. Így — a segédüzemi munkát is figyelembe véve — közel 300 millió forint ér­tékű építőipari tevékenységet fejt ki a vállalat 1960-ban. Éveleji programjában sze­repel 10 tsz istálló és egyéb gazdasági épület, a jászki- séri és bánhalmi 100 erőgépes gépszín, az olajbányász köz­pont, s a szolnoki szövetke­zeti lakótelep, a martfűi, jászladányi, jászjákóhalmi. fehérjefeldolgozó a szajoll raktár, a szolnoki iparitanuió iskola tovább építése — hogy csak a nagyobbakat említsük. Megnyílt a megye legszebb s az ország ezredik önkiszolgáló boltja Szerdán délután adták át Szolnokon a Beloiannisz úton a vásárlóknak a megye leg­szebb s legnagyobb raktár- készlettel rendelkező önki- szolgáló boltját. A megnyitás napján sok vásárló jelent meg az üzlet­ben. Nagy Mátyás és Czeglédi Lajos, a két üzletvezető sze­rint a legnagyobb forgalom idején is pillanatok alatt tör­ténhet a vásárlás. A Szovjetunióban a fenyőfa- ünnep újévre esik. Képünkö n a moszkvai V. I. Lenin Sportstadionban rendezett óriási ünnepélyt láthatjuk-

Next

/
Thumbnails
Contents