Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december tS. >Aranyos öregekc i! Három fénykép, három idős ember. Pontosabban három termelőszövetkezeti nyugdí­jas. Nem ették még meg a kenyerük javát, mint ahogy régen mondták az öregekre, de éppen eléggé kivették ré­szüket a nagy munkából, a kezdet kezdetén ott voltak a termelőszövetkezeti mozga­lom bölcsőjénél, s a fiatalabb nemzedék államunk segítsé-: gével azt mondta nekik: Pi­henjetek, élvezzétek gondta-x lanul hátralévő éveitek, nap-' jaitok. „Aranyos öregek” — ki nei: Ismerné Móricz Zsigmond'' kedves írását az idősekről. Vajon a mi öregeink hogyan élnek, mivel töltik idejüket. • * öarics Mátyás bácsi a Ti- szasüly felé vezető kőút mel­letti tanyán a kornyogó disz­nókat eteti. Felesége a tyú­kokkal foglalatoskodik. Ez a napi munka. Garics Mátyás bácsi ereje teljében van még, Ef nyugdíjasoknak megenge­dett 120 munkaegységet is teljesítette. Már csak úgy tempósan. Azért neki is job­ban esik már a Szabad Földet olvasgatni, a rádiót felcsavar­ni. Legszívesebben azt hallja, hogy megerősödött a termelő­szövetkezeti mozgalom, mi­lyen eredményeket érnek el az ország minden részén, a közösen gazdálkodó gazda­társak. Bizony nem gondolta las­san egy évtizede, mikor 1950- ben négy hold földjével be­lépett a jászladányi Úttörő Termelőszövetkezetbe. S ha akkor azt mondja neki va­laki, hogy 1958-ban nyugdí­jazzák, háztájit kap, havi 315 forintot, hát menten a sze­mébe nevet, mert sose sze­rette az álmodozókat. S lám- csak, nem is álom, valóság gondtalan öregsége. magános asszony *hej de sok keserű kenyeret megevett, de sok gazda parancsára haliga-; tott. 1951-ben a maga gaz-; dája lett. A jászladányi Út-: törő Termelőszövetkezetben: végzett munkája után, meg-: becsült tag. Pedig nem is dol­gozott sokáig. Hét év után nyugdíjba küldték. Kapja az állami nyugdíjat, a termelő- szövetkezettől a háztájit, s nyugodtan élhet munka nél­kül belőle. Csakhogy aki annyira megszokta a tevé­kenykedést, nem tud elsza­kadni a tsz-től. Gyakran be­bejár még, s ha tud valamit, segít azoknak, akik eltartják őt. Jól halad a kenyérgabona szerződés k ötés A Megyei Terményforgalmi Vállalat telepeinek jelentése szerint 88 tsz 1012 vagon ke­nyérgabona értékesítésére kö­tött szerződést december 7-ig. Az elmúlt héten újabb ter­melőszövetkezetek csatlakoz­tak a korai szerződéskötők­höz, s hét nap alatt még mintegy 400 vagon kenyér- gabonát kötöttek le. Sajnálatos azonban, hogy a tiszafüredi, jászberényi já­rásból, Törökszentmiklós vá­rosból az elmúlt hétfőig még egy tsz-ből sem, — a jászla­dányi tsz-ek kivételével — a jászipáti járásból sem érke­zett jelentés korai kenyér- gabona szerződéskötésről. Kí­vánatos lenne, ha a még tar­tózkodó tsz-ek december 15-ig pótolnák mulasztásai­kat. Erősödjön a sző fénye EMBERSÉG. Oly nemes fényt kapott ez a szó az MSZMP VII. kongresszusán. Elindultunk, hát megnézni, hogy egy nagy közös gazda­ságban hogyan élnek ezzel. Hogyan élnek vele azok, akiknek néhány évtizede olyan kevés jutott ebből, hogy tanulták meg az élet e szigorú leckéjét Rövid tana­kodás után Zagyi János elv- tars, a kisújszállási városi pártbizottság titkára az Ady Tsz-be küldött, s ott a veze­tők és tsz tagok népes cso­portja fogadott. Serény mun­kában mindenki, de a beszél­getésbe szívesen bekapcso­lódnak. Arad a szó mindarról, amit az évek során azért tettek, hogy az emberek megbecsülése kifejezésre jus­son, hogy a tagok életük nélkülözhetetlen tartozéká­Kinek jár földjáradék? Vadasi Nándor, a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztályának tsz főkönyvelőié az alábbiakban adta meg erre a kérdésre a választ: — A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelete előírja, hogy a tsz- tagok jövedelmük túlnyomó részét munkájuk után kap­ják. Kisebbik részét pedig földjáradékként kell kifizet­ni. Földjáradék a tagot, vagy a vele közös háztartásban élő családtagot a közös haszná­latba adott saját föld után il­leti meg. — Értéke, mennyisége a kö­zös használatba adott saját föld kataszteri tiszta jövedel­me alapján állapítódik meg. Minden aranykorona után 5— 10 kilogramm búzaérték fi­zethető ki. Az új alapszabály kidolgozása során valameny­nyi termelőszövetkezet köz­gyűlése határozatot hozott a földjáradék kifizetésére. Most a közgyűlés határozatának megfelelően a szövetkezet ve­zetői gondoskodjanak arról, hogy a rendelkezéseknek megfelelően aki jogosult, az meg is kapja a föld járadékot. — A megyei vezetés is fel­hívja a járási tanácsok mező- gazdasági osztályainak figyel­mét arra, hogy gondoskodja­nak a földjáradék kifizetésé­re vonatkozó rendelet mara­déktalan végrehajtásáról. Szolnok megye termelőszö­vetkezeteiben egyébként már tavaly is több, mint másfél millió forintot fizettek a ta­goknak. Ez évre pedig 5,5 millió forint földjáradék ki­fizetését tervezték meg. He­lyes az a módszer, hogy egyik-másik tsz-ben csak az öregeknek adják ki termé­szetben a föld járadékot. nak érezzék a közöst, ötve- men vannak, akik évitizede­ken át gürcöltek, s csak az utóbbi években mutatkozott értelme a küzdelemnek. Csak mióta tsz tagok, azóta bíz­hatnak abban, hogy öregko­ruk nyugodt, gondtalan le­het. Ennyien kapnak állami nyugdijat. A tsz tagok em­berségből pedig háztáji föl­det, s hivatalos áron a ke- nyémekvalót Hét öreg, — akiknek nincs meg az állami nyugdíjfeltétel, — juttatást kap. Pénzt, búzát, szalmát, háztáji földet. Hogy érezzék: életükön át hullatott verejté­küknek egy parányi gyümöl­cse most már úgy is beérik, ha nem maguk, hanem a nagy közösség — amelynek ők is tevékeny tagjai voltak — gondozza azt. Kota Imre a tavasszal be­teg lett, s reménye se volt a gyors felgyógyulásra. Otthon három gyerek kéri pedig mindennap a kenyeret. „Van már nekünk annyi erőnk, hogy az öregek mellett a betegeket is segítsük” — hangzott a javaslat. S a köz­gyűlés jegyzője okmányba foglalta: Aki 10 napon túl gyógyuló beteg, annak napi 0,6 munkaegységet jóváírunk mindaddig míg fel-gyógvul- hat és újra köztünk dolgoz­hat. így jut a tavasz óta be­tegeskedő Kofának havi 200 forint állandó segély. NE! NE MONDJA ki senki hogy 200 forintból nem lehet eltartani öttagú családot, hisz nem is kizárólag erre van utalva a Kota család. Kapja változatlanul a háztájit, s munkaegységeire a járandó­ságot... Tékmtsünk a múltba csak annyi időre, míg meg­kérdezzük: Vott-e szükség a beteg emberre a nagvurak birtokén? Járt-e ott fillér is azután ha a munkás megbe­tegedett? Nem. S az Ady Tsz emberségében a mi rend­Miben „spekulálnak“ a kenderesi asszonyok? Csattos Gyuláné, fejkendős asszony tekint rám a második képről. Homlokán most kez­denek kisimulni a ráncok, amelyek még napszámos ko­rában sokasodtak meg. A — Csendbe legyetek te —, csitítja két unokáját Újszá­szon a Bakó utcában Bakos József nyugdíjas. Az itteni Szabadság Tsz gondoskodik mindennapi kenyeréről. Fe­leségével együtt kapják a pénzt, a háztájit, sőt fejadag­gal is ellátja őket a Szabad­ság. Józsi bácsi térdére ülteti a kis unokákat, s mesél nekik. Nem tündérországról, nemi manókról, óriásokról, akik egykor törpék voltak. 1949- ben, amikor alapító tagja lett a Szabadság Termelőszövet­kezetnek, törpék voltak még. S óriásokká nőttek azóta. S az óriások nagy szívűek, sze­retettel gondoskodnak az öre­gekről, akik elsőnek álltak csatasorba. B. L. 7dití a íaimadik emeleten Kinyitom az előszoba abla­kot, s mélyet szippantok a fo- ’’yosóról áradó kellemes fe­nyőillatból. Ilyen még soha nem történt talán a Ságvári körúti bérházak történetében. A harmadik emelet folyosója ontja a karácsonyfa illatot. Azon a napon, amikor a Halászcsárdában kezdetét vet­te a fenyővásár, este már a haragoszöld tűlevelű fenyő ott húzódott a sarokban. Más­napra társa is lett. Pár nap alatt pedig majd beborították a folyosó szögletét. Törtem a fejem, mi a csu­dának raktározzák ide a ka­rácsonyi meglepetések alap* anyagát. Pedig egyszerű. A harmadik anxeleten nincse­nek gyermkek. A második, az első s a földszinti folyosón annál többen, őket illetik majd a karcsú erdei jövevé­nyek, csak egyelőre még ko­rai volna, ha tudnának róla. S mivel a gyerekek kará­csony előtt a lakások minden zugát átkutatják, csak éppen az nem jut eszükbe, amire szüleik gondoltak, hogy a harmadik emeleti folyosóra is felkukkantsanak, hát — fúl jár eszükön a szülői logika.-T-y-r-»-» y -*-> * . B, L. Senki ne gondolja, hogy va­lami kicsinyes dologról, hol­mi asszonyi tere-feaéről van szó. Nagy tét forog kockán. Olyan amiről érdemes nap- ról-napra beszélgetni, vitat­kozni akár a szomszédasz- szonnyal, akár nagyobb ple­num előtt. S jóleső érzés azt tudni, hogy a nők felelősség­gel, segítő szándékkal tanács­koznak arról, hogy mit tegye­nek. Ezért jöttek össze pén­teken este harmincegynehá- nyan a kenderesi Haladás Tsz székházában is a községi nőtanács kezdeményezésére, hogy vitatkozzanak, beszél­gessenek, s aztán cselekedje­nek, \ Mi is az az izgalmas téma, amiről annyi szó esik? Nem egyéb, mint a baromfinevelés. Köztudott, hogy a paraszt­asszonyok zöme, szinte mes­terévé vált az aprójószágok felnevelésének. S a család jö­vedelmét jelentősen gyarapí­totta a tojás, a baromfi áru- babocsátásával. Az sem titok, hogy most már a termelő- szövetkezetekre hárul e téren is igen pagy feladat, de emel­lett nem lehet lebecsülni a háztáji állomány szaporítá­sát, az ott nevelt baromfik áruba bocsátását sem. Erről beszélt Kovács Pál, a Hala­dás Tsz főagronómusa. Pél­dákkal bizonyítva, milyen jö­vedelmező a baromfitenyész­tés. A Haladás Tsz-ben is évekig uralkodott az a nézet, hogy minek bíbelődni az ap­rójószágokkal, nem éri az meg a fáradságot. Az élet, az eredmények megcáfolták ezt a felfogást. Ebben a közös gazdaságban ma már ezer törzsbaromfit tartanak, 3500 csibe számára tudtak bizto­sítani férőhelyet, megfelelő takarmányt és lelkiismeretes gondozást. Mert mindez nél­külözhetetlen az olyan ered­mény eléréséhez, mint ami­vel a Haladás Tsz büszkél­kedhet. Itt az idén egy tyúk 36 forint tiszta jövedelmet hozott, a 300 pedig 10 ezer 800 forintot. Hogyan érték ezt el? Ügy, hogy a szakszerű, gondos ápolással, takarmányozással jelentősen növelték a tojás­hozamot. A tavalyi 40—45 darab tojás helyett most át­lag 89 volt egy tyúk évi ho­zama. Közel 27 ezer tojást termeltek, s ezenkívül 2100 naposcsibéből felnevelve 1100 darabot értékesítettek. Ez most a helyzet, s mi lesz jövőre? Bereczki János tsz-elnök szavaival élve „ba­romfigyár”. Már eredetileg is úgy tervezték, hogy 4 ezer csibét nevelnek fel, de most ennél sokkal többről, 10—32 ezerről beszélgetnek. Ugyanis jelentősen növekedik a ter­melőszövetkezet földterülete, tehát gyarapítani kell a törzs- és árubaromfiák számát is. S ennek mikéntjére is vá­laszt adott e tanácskozás. A tsz-elnök elmondotta: az ál­lam is segítséget nyújt a kor­szerű baromfiólak létesítésé­hez. S a maguk erejéből is megteszik, amit lehet. Ez ér­ződött Ferenczi Jánosné sza­vaiban, aki hat év óta neveli a csibéket a Haladás Tsz-ben, s továbbra is szívesen vállal­ja a nagy gondosságot és szakmai tudást igénylő mun­kát. Bereczki Jánosné egy­szerűen csak ennyit mond: — Háztáji gazdaságomban áltálában 60—70 csirkét ne­veltem fel, jövőre többet fo­gok. Hasznosnak tartom a ba­romfi összeadását a közösbe azért, hogy a megnövekedett területen is egy katasztrális holdra legalább egy törzs­baromfi jusson. Hogy ez meg legyen, egy pár tyúkot adok háztáji gazdaságomból. Hát igen. Ez az, ami meg­kapó, ami a tanácskozás hasz­nosságát bizonyítja, hogy az asszonyok megértették, mit tehetnek. Egyszerű szavakkal mondta el egyéni tapasztala­tát Veres Lászlóné, Juhász Sándomé, Nagy Elekné, Ba­logh Józsefné, s még több asszony. Tanakodtak, vitat­koztak azon, hogy milyen ele- ség a legjobb a naposcsibé­nek, hogy milyen türelmes, szívós munkát igényel az ap­rójószág nevelése. A legfon­tosabb az, hogy a tanácsko­zás összegezéseként kimond- í ták: egy pár tyúk beadásával j szaporítják a közöst, több j baromfit nevelnek háztáji ! gazdaságukban, s meggyőzik ennek fontosságáról a többi asszonyt is. A közösség és saját maguk számára is hasznos dologban „spekulálnak” tehát a kende­resi asszonyok. N. K. Kössünk dohánytermelési szerződést! A dohánytermelők magas beváltási árat, kamatmentes előleget és ingyenes cigaret­tát kapnak. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek ezen felül 20% nagyüzemi felárban is részesülnek szerünk emberségessége tük­röződik. Am a fogalom, amit té­nyekkel szeretnénk kifejezni, nagyon sokrétű. S nem elég embersjg esetén az öregek­ről, betegekről szólni csak. Nem is így értik ezt az Ady- ban sem. Kalmár Sándor, a tsz egyik tagja árva gyerek. Otthontalanul, hányatottan nőtt fel. Csoda-e hát, hogy saját családjában nem tudja megteremteni azt a meleget, amelyet ő maga sohasem érzett, amely őt sohasem vonzotta. Nem. A szövetke­zet vezetői, Fésűs Antal a párttitkár, Víg István, az e'nök, Szél látván a helyettes elnök és még többen azt határozták a napokban, hogy ha már az otthon melegéből nem jutott Kalmárnak, a nagy közösségéből juttatnak neki. Beosztották állandó munkakörbe, a tehenészetbe. Oda, ahol érzi, egymás segí­tése nélkül ínire se meev az ember. Egy, nem régi vezetőségi ülés jegyzőkönyve is előke­rült. Névtelenül irtuk ki be­lőle az alábbi szakaszt. Azért névtelenül, mert a fiatalok nagyon kérték: ne menjen ez kívül a tsz kapuján. Megígé­rik, hogy nem fordul elő többet az eset. Az, amely­ben a jegyzőkönyv szerint: nevezettek között szóváltás történt. Idegességük, felin- dultságuk közepette pedig durván sértegették egymást. Meghallgatásuk után a ve­zetőség egyiküket szóbeli, másikukat írásbeli megrovás­ban részesítette. Figyelmez­tette őket arra, hogy a közös cél érdekében dolgozzanak továbbra is megértéssel együtt. Van ennél nehezebb ügy is, olyan, amikor párttagok, meglett emberek közötti igaz­ságtételre kell vállalkozni a vezetőknek. Ügy, hogy min­den intézkedésük egyenges­se, mutassa a következő lé­pést a közös felé. Van a fez­nek társadalmi bírósága. Nemcsak azért, hogy fele­lősségre .vonjon, azért is, hogy emberségre neveljen, hogy a kisebb fegyelmi ese­teknél megelőzzék a nagyob­bat. Beszéltek azzal, aki 5 tojást zsebretett a közösből, azzal, aki megtörte a más kukoricáját, azzal, aki itta­san az árokba hajtatta a lo­vakat, stb. Azért, hogy a kisebb esetek naggyá ne da­gadjanak. AKÁRHOGY Is nézzük, társadalmunk egyik . legfon­tosabb leckéjéből, az ember­ségből szép vizsgát tettek a kisúji Adyban. Ám a tanulás még korántsem ért véget Tovább kell vigyázni, hogy a szó nemes fénye meg ne tompuljon, meg ne halvá­nyodjon. S ezt mindennap, mindenhol ellenőrizni kell. Ott is például: ahol az asz- szonyok, lányok dohányt si­mítanak, hideg, maróan erős a levegő. Talán lehetne vala­mit segíteni, valahogyan fű­teni a termet. Ott például, hogy megértse mindenki: az emberség nem azonos a „szépszó”-val. Sok esetben nagyon kemény szavak, tar­tós következetesség kell ah­hoz, hogy valakit a jobbra bírjunk. Vétünk egymás el­len, az emberség erkölcse el­len, ha csak szépen, váloga­tott kedvességgel akarunk nevelni valakit. Néha kell a kemény szó is. De abban is lehet és kell, hogy legyen emberség. B. E.-----1 —i i— — - ...... A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora Vasárnap: Részletek a Furfangosok baj­noksága megyei döntőjéről. - Üdvözlet Miskolcról. - Könnyű zene. Hétfő: Előszóval! Hírek, riportok a nap eseményeiből. - Szív küldi szívnek szívesen. — Mezőgazda­sági krónika. - A nagyivánl pa­rasztkórus műsorából, u a va­sárnap sportja,

Next

/
Thumbnails
Contents