Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

19S9. december 10. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 Tegyék meg a második lépést is Mesterszálláson A kisebb községek egyike Mesterszállás. A Kőrös és a Holt-Kőrös félszigetének ösz- szesen 5 ezer 126 hold szán­tóján 5 termelőszövetkezet osztozkodik. Azért szövetkez­tek az ottani gazdák, hogy összefogással, — nagyüzemi technikával csodákat művel­jenek a termőfölddel. S ha csodák még nincsenek is, szo­katlan eredmények már igen. Az is, hogy rizsen kí­vül 280 holdat öntöznek, — hogy az Úttörő 300 mázsa silókukoricát termelt ebben az esztendőben. Ugyancsak az Úttörő közel 10 ezer csir­két adott. 100 hold szántó­ra 143 ezer forint bruttóbe­vétel jut, ami ha nem is jó, közepesnek elmegy. Vagyis hát nem fejeződött be Mesterszálláson a mező- gazdaság nagy lépése azzal, hogy átszervezték az egyéni gazdaságokat. Az átszervezés csupán az első lépés volt A második: a termelés, az eddig el sem képzelt meny- nyiségű termelés, s ezek a le­hetőségek nincsenek kihasz­nálva Mesterszálláson. Szabó Lajos elvtársat, a községi tanács elnökét kér­deztük meg. — Mennyi viziszárnyast tudnának a Holt-Kőrösön fel­nevelni, jövőre? — Legalább 20 ezret — számolgatott a tanácselnök. — És eddig még nem hasz­nálták a tsz-ek? — Ez évben már 900 ka­csát leadtak. Kilencszáz a tízezrek he­lyett majdhogy semmi. S hát még ha hozzávesszük: a köz­ség kétezer mázsa baromfit adott a népgazdaságnak ebben az évben, a termelőszövetkeze­tek csupán kétszáz mázsát. Nem nehéz utána számolni, milliókat hagynak figyelmen kívül a termelőszövetkezetek. Hiszen az öt kilométeres holt folyószakasz csupán az egyik baromfitenyésztési adottság. Ott vannak még a rizstele­pek, ahol ugyancsak szinte korlátlan mennyiségben te­nyészthetnek kacsát, libát. Minden feltétel adott Legalább százhúsz idős tsz tag él a faluban, akik a gon­dozást nyugodtan ellátnák. Épületekhez ideiglenes ba­romfiszállásokhoz minden termelőszövetkezetnek bősé­ges faanyaga van. azonkívül magunk megszámoltunk öt romos tanyát a határban, Öcsöd felé menet. Beszélgettünk is az egyik, tsz vezetőjével. — Nem megy — mondta. Kinevetnének ilyesmiért az öregek. Lehet, hogy — messzire megyünk — a százhúsz közül hatvanan nevetnének, ám a másik fele biztosan komo­lyan venné, nekik is jól jön­ne a jövedelem és a legtöb­bet a közösség nyerne vele. Aztán, a másik, szinte egye­dülálló lehetőség. A jelenlegi 280 hold öntözött területet már most t.avaszra legalább 1600 holdra növelhetik, sőt később a fél falu határát öntöz­hetik. És semmi más nem kell hozzá: mint' kétezer egy kilométeres főcsatorna kiásá­sa. A tagság létszámát véve egy téli hónapot sem igénylő munka az egész. Pontosabban erről van szó. A Békésszentandrási Duz­zasztómű adja a vizet, csak el kell vezetni. El kell ve­zetni a Rákóczi Tsz 160 hol­das rizstelepétől felfelé az Úttörő területébe, a Róka­lyukas 7-es dűlőbe. Ezzel az egy kilométer hosszabbítás­sal 200 kilométert hódítanak meg a víz számára. A másik ág az Úttörő ön­tözött földjétől indulna a Béke részlegébe a Hupa 3-as dűlőnek. Utána még a Petőfi és Béke rizsföldjén át az Út­törő lucernaföldjének irá­nyíthatják a vizet. Ott a 100 hold lucernát áraszthatják. A Hupa dűlőnél 400 holdat nyernek. S ez azt jelenti, már a jövő évben 50—60 mázsát termelhetnek kukoricából, 250—300 mázsás cukorrépa termést takaríthatnak be, — ha... Ha a télen megnyerik a csatomaásásra az embere­ket. Sokan lelkesednek a gondolatért Szabó Lajos tanácselnök, Kakuk Mátyás az Úttörő ál­lattenyésztője, Fi csór József a Béke elnöke, Szűcs elvtárs, az Úttörő elnöke, néhány ve­zető (Rákóczi Tsz) attól fél ezt nem lehet az emberekkel megértetni, mert telve van a kamra. Okos emberek a mester­szállási gazdák, s ha minden­kivel nem is, a legjobbakkal meg lehet értetni az ő zse­büket dagasztják a megvaló­suló tervek. S ha a mag meg van, a többiek is megértik — akkor lesz jövőre is telve a kamra, ha azt feltöltik, — márpedig munka nélkül az nem megy. S hogy valóban előrelátóak a jövőbe néznek a mester­szállási gazdák, mutatja: ed­dig a Petőfi, Béke, Úttörő termelőszövetkezetek egye­sültek. Az Úttörőnek kihasz­nálatlan épületei vannak, a többi építeni akar. A mosta­ni egyesüléssel már elérték, minden jószágot el tudnak helyezni, sőt két évig építési gondjaik sem lesznek. Ez olyan megfontolt lépés volt, amelyre nyugodtan alapoz­hatjuk azt is: hamarosan ké­szülő tervekben már szere­pelni fog az 1960-as viziszár- nyas telep, — az 1960-as fel­emelt öntözési terület. Ha eddig még nem is szület­tek csodák, 1960-ban szület­hetnek, ha a község, a ter­melőszövetkezetek vezetői megértetik, ismertetik min­den tsz-taggal, mit akarnak, milyen lehetőségek birtoká­ban vannak Börzék La jos Terveznek a terme'őszövetkezetek Irta: Nyíri Béla a megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának vezetője Takarják a szőlőt Néhány nappal ezelőtt a jász fényszarui határban szorgos munka közben találtuk Tamus Jánost és fiát, éppen a sző­lőt fedték. A Zöld Mező Tsz gazdái ők, s mint elmondíák rajtuk kívül még hat fogat végzi ezt a munkát a határ más pontján. nyeinek keretei újabb lehe­tőséget követelnek és újabb, magasabbrendűbb, általáno­sabb gondokat szülnek. De ezek a gondok mások, mint régen, s egyúttal bizo­nyítékok is a mai nyugdíja­sok megváltozott életére. • Dekát így van-e mindegyik­nél? Egyformák lennének az örömök, a gondok? — vető­dik fel az újságíróban az újabb kérdés, miközben vé­gig a Körösi úton Vidra Mi- hályék felé bandukol. Vid- ráék a város szélén Ugar 1/8. szám alatt laknak egy tanyá­ban. Az asszony éppen ebé­det főz. — Most nem sietek — mondja — áz uram bement valamilyen könyvért a vá­rosba. — Könyvért? — Igen. A keresztlányunk nyolcadikos, neki kell. Itt lakik ő is velünk, mert ami­óta felnőttek a gyerekek, olyan üres a ház... — Mi lesz az ebéd? — Paradicsomos krumpli, pirított leves. — És holnap, vasárnap? — Húsleves, rizsespörkölt. — Hányszor van hús he­tenként? — Háromszor. Egyszerű, puritánul beren­dezett szoba, a tűzhely is beat van; a kinti konyhát inkább előszobának, kamrá­nak használják. A házigazda régi munkásember, bár nincs tanult szakmája. — A BELSPED-nél voll hat évig lóápoló — újságol­ja az asszony. Előtte a Fű­résztelepen, a kútfúróknál Jó. dolgos ember az én uram — teszi hozzá — A gyerekek segítenek? — Nem, pedig jó lenne. — Miért, kevés a nyugdíj? — Hát... többet vártunk, Hatszázötven forint, az bi­zony, nem sok. Én a Cukor­gyárban dolgoztam régeb­ben idénymunkásként. Évek óta azonban, nem is tudom miért, nem adnak munkát, így hát mosásból, takarítás­ból pótoljuk — mondja az asszony. Vidráék havi 24 forintot fizetnek lakbérként, a nyug­díjnak alig több mint 3 szá­zalékát. Igaz, nagyon be kell osztani a pénzt, főleg, amíg az asszony is e] nem éri a nyugdíj korhatárt. így hat szórakozásra sem igen jut. — Járatja azért az uram a Néplapot, mert azt szok­ta mondani: „Újság nélkül süket az ember” — így az asszony. — Nem járnak el sehová? — Néha rádiót hallgatni a szomszédba: De nem is na­gyon kell. Van itt öröm és szórakozás: a keresztlányunk! nem használják ki. mert fél­nek az újtóL Azt mondják jó lesz úgy, mint eddig. Ne legyen jó. Ne gátolja a mara- diság, a nemtörődömség az előrehaladást Igen sok ter­melőszövetkezet területén, különösen ott, ahol a tanyák lassan felszámolásra kerül­nek, adva van a lehetőség a régi épületek egyszerű átala­kításával, nagyobb mennyi­ségű baromfiállomány elhe­lyezésére. Erre is gondoljunk a tervezésnél Ugyanígy a holtágak mellett a víziszáir- nyasok tenyésztésének kiter­jesztésére. Használjuk ki a közös gaz­daság érdekében az emberek­ben rejlő adottságokat, lehe­tőségeket is. A tsz-ekbe be­léptek speciális képzettség­gel rendelkező borászok, do­hánykertészek, őszibarack, paprika, paradicsom, vagy zöldség termesztéséhez értő szakemberek. Ezek tudását semmibe venni, nem használ­ni fel bűn és kár. De még rengeteg mást felsorolhat­nánk, hogy hol mit lehet és kell a tervezésnél figyelembe venni és a dolgok egy részét már most megcsinálni. A terv készítésénél minde­nütt vegyék figyelembe meny­nyi gép-, kézi- és fogaterő áll rendelkezésre és mit vál­lalnak el a szövetkezeti gaz­dák. Az elmúlt évben az egyik tsz-ben a vezetőség a tervben feltüntette, hogy mek­kora területen termelnek majd cukorrépát. Utána meg­kérdezték a tsz-tagokat, hogy ki mennyit vállal, s mi lett az eredménye, az, hogy a cu­korrépa tervet 100 kh-dal nö­velniük kellett, a terület nagyszerűen be lett munkál­va, a termésátlag meghaladta a 200 mázsát. íme ez a példa is mutatja és bizonyítja, mi­lyen nagyjelentőségű tüzete­sen megbeszélni az elgondo­lásokat a szövetkezet vala­mennyi gazdájával. Nem sza­bad tehát csak a vezetőknek tervezniük, minél több em­bert vonjanak ebbe a mun­kába. Rendelkezzünk meg­felelő bátorsággal, ugyanak­kor alapozzuk is meg a ki­tűzött feladatok megvalósítá­sát. Ügy nem tervezhetünk, hogy csak azt mondjuk, mit akarunk elérni. Például 15 mázsás búzaátlagot, vagy te­henenként 3000 liter tejet. Ha nem rögzítjük azt is. hogy mindezt hogyan akarjuk el­érni, milyen módszerrel és milyen egyéb feltételeket kell biztosítani, hogy a módsze­rek ténylegesen bevezetésre kerüljenek, — ha nem rög­zítjük ezt is, a terv teljesí­téséből nem lesz semmi. A módszerek elsajátítása nem könnyű dolog. Éppen ezért a tervezéssel egyidőben minde­nütt jelöljük ki azokat az embereket, személy szerint, akik egyes speciális feladat megvalósításáért felelősek. ugyanakkor nem kötik meg rá a szerződést, arra számít­va, hogy majd szabadon job­ban értékesíthetik. Ne feled­jük, hogy az áru elhelyezését és átvételét elsősorban szer­ződéses alapon tudjuk bizto­sítani. Vigyázni kell arra is, hogy különösen az áruterme­lésünk úgy kerüljön beterve­zésre, hogy azzal idejében tudjunk megjelenni a felvá­sárlási szerveknél vagy akár a szabad piacon. Az előző években is zöldségtermesztés­ben az volt a hiba, hogy ko­rán sem a belföldi piacra, sem exportra nem tudtunk megfelelő mennyiséget adni. Ez vonatkozott a zöldbabra, a borsóra, de még a papri­kára és paradicsomra is, és éppen ezért a betervezett jö­vedelem egy részéből kiesés történt. Ez csakis a vezetés­nek, a munkaszervezésnek a hibája Azt is hallani egyes helye­ken, hogy a nagyüzemi zöld­ségtermesztés nem kifizető. Komoly ember ilyent nem mond. Van-e olyan tsz, ahol a zöldségtermesztés nem volt kifizető? Igen. S ennek az oka a következő: Nem jelent meg idejében az áruval, nem olyan minőségű árut állítot­tak elő, amilyet kell, végül alacsonyak a termésátlagok, mert még a zöldségtermő te­rület mellett lévő vizet sem haszncrítják úgy, ahogyan kell, az ilyen helyeken nagy­üzemben kisüzemi zöldség- termesztés folyik. Egy nagy­üzemben nem lehet és nem szabad négy-öt holdas zöld­ségtermő területeket beter­vezni, hanem olyat, amely teljes mértékben igénybe ve­szi egy vagy több szakvezető­nek az irányítását, a szállí­tási kapacitást, stb. Mit csináljanak olyan he­lyen, ahol kisebbek a tsz-ek és nem tudnak nagyobb te­rületen árut termelni. Egy­szerű a megoldás. A kisebb tsz-ek fogjanak össze, bizo­nyos áruféleségek előállításá­ra kollektiven kössenek szer­ződést, így tudnak olyan té­telt szállítani, amely minden nap. vagy minden két-három nap vagontételes mennyiséget jelent. A tsz-ek állatállománya még nem kielégítő sem meny- nyiségben, sem minőségben. Hiba, hogy az állattenyésztés fejlesztésénél az elmúlt évek­ben nem támaszkodtunk a háztáji gazdaságban lévő ál­latállomány utódainak felvá­sárlására. Helyes lenne, ha már most, a tervkészítés ide­jén, a tsz-tagok számba ven­nék a háztáji állatállomány várható feleslegét és azt fel­ajánlanák a tsz-nek megvá­sárlásra. A tsz-ek kössenek a tsz-tagokkal szerződést, például választási malac elő­állítására. f T,. .. , . , . __, Ki szeretném emelni a nö­Kulo n figyelmet érdemel' egynéhány olyan megjegyzés j Venyvedelem problémáját. Az elemzése, ami itt-ott az utób-; elmúlt években a tervezés- bi időben elhangzott. Egye- ' nél erre alig fordítottak gon­zo.1*- lrivnnvp»lnrtiif»n ni van Wiip— j.j. « i ..a. A megye területén meg­kezdődött a zárszámadások előkészítése és ezzel párhu­zamosan a jövő gazdasági év termelési tervének elkészíté­se. Nagyon fontos hangsú­lyoznom a gondosságot, mert a jövő évi tervek gondos, pontos összeállításán nagyon sok múlik. Elsősorban az. ho­gyan alapozzuk meg az öt­éves terv megvalósítását. Új­szerű a mostani tervkészítés­nél, hogy a régi tsz-tagok — az agrárproletárok mellett — már azok a dolgozó parasztok is résztvesznek a tennivalók­ban, akik az előző évben még csak kívülről szemlélték és néha-néha legfeljebb taná­csaikkal segítettek. Ma már együtt terveznek és együtt is dolgoznak. így van ez jóL A régi tsz-ek gazdáinak nagy­üzemi szemlélete az új tsz- tagok földszeretete, a gazdál­kodáshoz való hozzáértése párosul annak a közel ötszáz mezőgazdasági szakember szaktudásával, tapasztalatá­val, akik segítik a tervezést és a termelési munkát. Ez a biztosíték arra, hogy most olyan tervek készülnek, ame­lyek alapját képezik a közös gazdaság továbbfejlesztésé­nek, a tagok egyéni érdekei­nek. Szolnok megye mezőgazda­ságában rejlő lehetőségek nagy része eddig azért sem volt kihasználva, mert a meg­lévő kisüzemek számtalan esetben akadályozták a nagy­üzemek továbbfejlődését A többszázéves mesgyék eltűn­tek, a nagytáblák kialakul­tak, hatalmas géppark áll rendelkezésünkre és több tíz­ezer bizakodó, a dolgozni aka­ró, a földet szerető tsz-tag. Mindezek kiegészítéséül most néhány olyan dologgal szeret­nék foglalkozni, amire úgy érzem, fel kell hívni a szö­vetkezeti gazdák figyelmét. Elsősorban pártunk és kormányunk segítségére, ami újszerűén jelentkezik. A 3004/2-es kormányhatározat nagymértékben támogatja to­vábbra is a szövetkezeti moz­galmat, s különös súllyal az új és a megnövekedett tsz- eket. A segíteniakarás azon­ban nem elvtelen. Mértéke olyan, amilyen mértékű a tsz-tagok erőfeszítése, az, amit kifejtenek az előrehala- 1 dás meggyorsítása, biztosab­bá tétele érdekében. A kor­mányzat ilyenfajta segítsége a régi és az új tsz-ek gazdái­nak egyetértésével találkozik. Miért? Mert tudják, hogy minden állami hitelt vissza is kell fizetni. Arra törekednek hát, hogy minél kisebb segít­séggel oldják meg a felada­tokat. A tsz-ek zöme már tudja, hogy jövőre milyen ál­lami segítséget kap. Azt azon- ; ban még nem ismerik és nem ' mérték fel, mit tudnak saját , erejükből megvalósítani. Rengeteget. Annak érdeké- | ben, hogy egy-egy termelő- ; szövetkezeten belül lévő le- ; hetőségek minél nagyobb ; mértékben már 1959-ben be- j tervezésre és hasznosításra ; kerüljenek, feltétlenül fontos ja gazdaság minden területét ; többször a helyszínen meg- ; vizsgálni, az ott lévő adott­ságokat feltárni, a tagokkal a tennivalókat megvitatni és a munkát megkezdeni. Mikre gondolunk? Elsősorban a meglévő beruházások kihasz­nálására. Több tsz azért nem foglalkozik dohánytermelés­sel, mert nincs dohánypajtá­ja. Ugyanakkor másutt, jó- néhány helyen a kész do­hánypajta kihasználatlan. Több tsz cukorgyár, konzerv­gyár, vagy más hasonló ipari üzem közelében gazdálkodik, tehát egy-egy munkaigényes növény termelése nagy mér­tékben elősegíthetné az üzem. vagy a közeli város nyers­anyagellátását, ugyanakkor lehetővé tenné az előállítási költség, a szállítási költség csökkentését, de a lehetősé- j get nem veszik figyelembe, j Nos, az ilyet nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. De soroljunk még egyebe­iket is. Számos termelőszövet- ; kezet öntözési lehetőségekkel rendelkezik, de ezt csak azért eek könnyelműen olyan kije­lentést tettek, hogy a sertés- tenyésztés nem kifizetődő, az aprómag termesztést nem le­het eredményesen megoldani és így tovább. Nem lehet iga­za annak, aki a sertéstenyész­tés ellen beszél mert éppen a legjobban gazdálkodó, a leggazdagabb tsz-ek száz számra adják el a hízottserté- Beket. Ilyen a mezőhéki Tán­csics, a túrkevei Vörös Csil­lag, a túrkevei Táncsics, a tiszaföldvári Lenin Tsz, stb. Érdekes, hogy ezekben a tsz-ekben a jövedelem zömét éppen a sertéshízlalás adja. Egyről lehet tehát szó. Arról, hogy a jövedelmező sertés- tenyésztést hogyan lehet még jövedelmezőbbé tenni. Ennek is meg van a lehetősége. Is­mertek a módszerek, csak el kell azokat sajátítani és gya­korlati bevezetésüket bizto­sítani Ne enged ük, hogy a tervezésnél különböző hely­telen elgondolások érvénye­süljenek, például, hogy be­terveznek bizonyos terméket éa terményt; termelésre i dot. S hogy az ebből származó terméskiesés mit jelentett az aprómagfogásnál, a kukoricá­nál, arról sajnos nagyon so­kan keserű tapasztalatokat szereztek. Most az összes vé­dekezési munkálatokat be kell tervezni- azok végrehaj­tásához az előfeltételeket meg­teremteni Végül naigyon fontos még, hogy minden egyes el­fogadott feladat rögzítésekor állapítsák meg azt is, melyek azok a munkák, amelyekhez máris azonnal hozzá kell fog­ni éppen a tervek teljesítése érdekében. Aki öntözni akar. annak a telepek építését már most meg kell kezdeni. Aki azt akarja, hogy sok baromfi legyen, annak a baromfigon­dozókat már most ki kell je­lölni, továbbképzésüket meg­oldani, a baromf;férőhelyek építését vagy átalakítását megkezdeni aki jövőre már középiskolás lesz. Igen, a kis keresztlány kö­zépiskolába megy. A hatvan éves Vidra bácsinak hat évig adott helyet az élet az is­kolapadokban, Vidra néni­nek egyet sem. — Mind a ketten nyolcán voltunk testvérek — meséli Vidra néni. — Mikor lett vol­na idő tanulásra? Pénz kel­lett a családnak, nekem cse­lédnek kellett menni. Apánk végigharcolta az első világ­háborút. Utána? Még nehe­zebb lett az élet. Tanulni? Nekem? Ugyan... — s le­gyint kezével. És Vidra néni nem tud sem írni, sem olvasni, türelme, kedve sincs már megtanulni, pedig sokan vállalkoznának : tanítására. Befejezésül azt mondta a ■ múlt bűne miatt analfabéta munkásasszony: — Sokkal jobban élünk,; mint régen. Nem könnyen,, de azért megélhetésünk biz-. tosított. S ha ezután is tart az egészség, meg ha talán emelik a nyugdíjat később, — egészen meg leszünk elé-' gedve. Es jó érzés arra gondolni, hogy olyan körülmények kö­zött élünk, amikor nem is olyan sok hiányzik a Vidráék teljes megelégedéséhez. •— bubor •=* I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents