Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

if ’ 1959. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bartók, Brecbt, Tucholsky Magyar—-német barátsági est Karcagon Ritkán adódik alkalma az embernek arra, hogy egy­szerre több meggondolásból is kiindulva szubjektív vé­leményt mondjon előadói estről. S ha lehet így mon­dani, ez nem is egyszerű, hiszen az értékelés feladata, hogy megfelelően mértékei vonjon: erősítse azt, ami jó és próbáljon még egy műso­ron belül is segíteni az eset­leg gyengébb szám, vagy számok elhagyásához. Hadd tegyem azonban hoz­zá mindjárt — e kis kitérő után, — hogy ezesetben a cél —, pontosabban az, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság hazánkban vendég­szereplő művészei Karcagra látogattak, s ott színvonalas műsorral kellemes estét sze­reztek a termelőszövetkezeti város lakóinak — minden­képpen dicsérendő. S a di­csérő szavakból, a szíves lá­togatás elismerése mellett, jusson hely a Hazafias Nép­front megyei és helyi bizott­ságának is. — A meghívás ugyanis az ő érdemük. Nem lenne azonban teljes ez a bevezető, ha nem mon­danám el, hogy az est első­rendű célja, a magyar—né­met barátság elmélyítése, meleg fogadtatásra talált Karcagon. A megjelentek ugyanis amellett, hogy ízelí­tőt kaptak a nagymultú né­met zenéből és irodalomból, megismerkedhettek, ha csak kis részben is a jelenlegi né­met irodalom és zeneművé­szet képviselőinek alkotásai­val. Mintegy ízelítőt kaptak abból a kibontakozásból, amelyet kulturális területen a legutóbbi időkben az NDK- ban tapasztalhattunk. Errenézve, ha nem is vesz- szük hivatalos nyilatkozat­nak, a művészeket elkísérő Stark eltvárs az „NDK Kul­túra” főosztály vezetőjének szavai talán a legmérvadób- bak, aki a műsort megelőző rövid beszélgetés közben tért ki arra, hogyan szeret­nének még közelebb kerülni hozzánk. S ezt a törekvést mutatta a műsor is. Persze, ha már az előadói estről, műsorról beszélünk, akaratlanul is idekívánkozik a kérdés: hogyan szórakoztak az est résztvevői, mennyire elégítette ki igényüket, meg­találta a Déryné művelődési ház tekintélyes számú kö­zönsége azt, amiért elment az előadásra? A komoly zene kedvelői, mindenképpen elégedettek lehetnek Paul Klein fiatal zongoraművész játékával. — Szépen árnyalt Bartók tol­mácsolása megfelelt annak, amit a művésztől vár a kö­zönség. S ami a német zenét illeti: Wagner tekintélyes életművének egy-egy darab­ja, annak mély érzéssel telí­tett előadása, még azt is meg­fogta, aki eddig kevésbé is­merte a német zeneköltőt. Korántsem akarom most azt mondani, hogy mindjárt ra­jongóvá is avatta, hiszen er­ről egyből is beszélni köny- nyelműség volna. — Annyi azonban bizonyos, hogy első lépésként, mintegy beveze­tőül jó hatást váltott ki a hallgatóságból. Ina-Maria Jenss, tehetsé­ges német énekesnő szemé­lyében a karcagi közönség kedves és jóíképességű mű­vésznőt ismert meg. A „Dol­gozó anyák bölcsődala”, a „Dal a szülőföldről” vagy a két dal az új német népda­lok közül, mind egy-egy kedves emléket hagyó szám. S külön-külön ezeket mérték alá venni, így vagy úgy nem volna helyes. Az énekszámok összessége, együttesen egész és adta azt, ami a műsor ösz- szeállítóinak és természete­sen a művésznőnek célja volt. A műsorban — nem is ér­demtelenül — jelentős helyet kapott az irodalom. Becher, Henmling, Brecht, Fümberg, Huchel és több más költő verseit, valamint Strittmayer és Tucholsky prózáját Dem- ján Éva előadóművésznő és Bodor Tibor a Madách Szín­ház tagja tolmácsolták. S éppen azért, mert mind­ketten tudásuk legjavát ad­ták, nem lehet szó nélkül el­menni e rész mellett sem. Demján Éva Becher: Pokol­járás, így jöttél felém című verseivel, valamint Brecht Német anya éneke című megrázó haiigú költeményé­vel méltán aratott művészt illető sikert. S ugyanezt le­het elmondani Strittmayer Pedró Poni című vidám írá­sára is, melyben az író az alakuló német élet felszínre került apró fonákságát tűzte könnyen sikló tolla hegyére. Szubjektív a vélemény, de elmondom: Bodor Tibor tol­mácsolta versek közül nekem mind tetszett. Alig tudnék válogatni, ha megkérdeznék, hogy a Vigasztaló látomás, vagy a Végső út tetszett-e jobban. S ami pedig Tu­cholsky Tanácsok egy jó és egy rossz szónoknak című humoreszkjének előadását il­leti, ennyit mondhatok: a legigényesebb közönség előtt is méltán aratna vele sikert. Valamit azonban el kell még mondanom, anélkül, hogy valami rossz szájízt próbálnék belemagyarázni a dologba. Észrevételeim sze­rint a közönség elégedetten távozott Karcag gyönyörű művelődési otthonából. Ám az elégedettség mellett azt is tapasztaltam, hogy néhány ének és zeneszámmal, de köl­teménnyel is nem a leg­könnyebben birkóztak meg a hallgatók. S úgy gondolom, az első — mert sorrendben ez volt az első — előadás után csak hasznos, ha javas­lom német barátainknak, hogy néhány könnyebb szám­mal tegyék teljesebbé igé­nyes műsorukat; Nagy István A motorcsónak álma Hogy is mondjam: a szol* noki Vasipari Vállalat e mű­helye, szóval, nem tartozik a legmodernebbek köaé. Inkább valami gazdasági udvarra emlékeztet a kazánjavító részleg, az ipari jellegről leginkább az udvar közepén álló nyárfa árulkodik: rá erősítették az emelőszerkeze­tet, amellyel az itt készülő többtonnás hidakat megmoz­dítják. Ilyet se látott még a világ. Ezenkívül valahogy be­préseltek a szűk helyre egy vasszerkezetet, amelyet mo3t szegecselnek össze. Ha az ember látja ezt a műhelyt, rögtön megérti, miért keli meglévő iparunkat korszerű­síteni. Viszont, ha az ember hallja, mi mindent csinálnak itt, milyen értékeket termel­nek, akkor inkább csodálko­zik — mpst már nem a mos­toha körülményeken, hanem az embereken, akik helyt* állnak. Alig halljuk egymás sza­vát Simon Jánossal, a KISZ- ti tikárral. Szikrák pattannak, gépek dolgoznak reszketve, szegecsek izzanak pirosra; fo­lyik a munka. És a vattázott kabátokban az utcán és az udvaron (mert sokminden még így is egyszerűen kiszo­rult az utcára) javarészt fi­atalok dolgoznak. Ipari tanu­lók, s néhány most felszaba­dult fiatal segéd: itt-ott akad közöttük idősebb. Azért jöt­tem. közéjük, mert hallottam egy mozgalomról: Ifjúság a szocializmusért. Mit tesznek tehát ezek a fiatalok a szoci­alizmusért? Ez a kérdés. Igaz, ha arra gondolunk, milyen körülmények között dolgoznak, már az is sok, A mozgalom azonban, — amelyről itt szó lesz, ennél A decemberi szuroksötét esték hamar beköszöntötíek. A jászszentandrási Felső-ta­nyán ilyenkor az életet a gáz­lámpákkal kivilágított isko­la épület jelenti. Hétfőn hat órakor kezdődik a dolgozók iskolája, amelynek két osz­tálya működik, egyenként tíz-tiz taggal. Valamennyien tsz tagok. A csoportban ko­rán befejezik a munkát s most már jut idő a művelő­désre, a tanulásra is. A hete­dik osztály legelevenebb „nebulója”, Kaszab Jóska bá­csi, aki a Petőfi Tsz nagysze­rű kovácsa. Minden iránt úgy érdeklődik, mintha leg­alábbis tizenhárom éves len­Iskolások örömére Rövidesen befejezik Jászberényben a Rákóczi úton egy négy tantermes új iskola építkezését. A karácsonyi szünet után már itt kezdik meg a tanítást. Kisnémeth Árpád és Ország József a villám szerelési munkát végzi. ne. Meg is jegyezte az egyik nyelvtan óra után: — Sokat tanul még most is az ember. Csak jobban és többet tanítanak most, mint valamikor a mi időnkben; Főleg a számolás csavaros művészete érdekli őket, amit Jász László nevelő az esti is kola vezetője magyarázgat szíwel-lélekkel; A kockás tábla sosem üres, valaki min­dig gyakorolja rajta azt a íe- ne nehéz reciprok értékkel való szorzást. De lelkesen tanulnak mindannyian. Az ötödikesek úgy szavalják a Kukorica Jancsi csodálatos so­rait, hogy még az „igazi” ötö­dikeseknek is becsületére válnék. A földrajz is kedvenc tantárgy. Balogh tanító néni szavait a titokzatosabbnál-ti- tokzatosabb országokról fe­szülten hallgatják. Ebben az évben mindössze húszán van­nak még, de jövőre az ered­mény láttán bizonyára meg­kétszereződik ez a szám. Kedden ismét kigyulladnak a sistergő gázlámpák az is- kólában. Ezüstkalászos tanfo­lyamra gyülekeznek az embe­rek. Ugyan kit ne érdekelne ezen a homokos vidéken a helyes, a nagyüzemi szőlő- művelés?! Harmincán láto­gatják a tanfolyamot. Nász László, a Petőfi Tsz agronó- musa előadásai nyomán szív­ják magukba a szőlőművelés, az állattenyésztés ismert és mégis új tudományát. Ezek az emberek nemcsak kiván­csiak, hanem valóban tanul­ni, okulni is akarnak. — A jó pap is holtig ta­nul! — mondogatják a této­vázóknak, az idegenkedők- nek. Szerdán megint csak vilá­gos az egyik osztály ablaka. Olyankor a KISZ-fiatalok ve­szik birtokukba a termet. — Gőzerővel folynak a Pettyes című vígjáték olvasó próbái. Nemrégen szerelt le Major Ferenc a hadseregből s most lelkesen játszik a katonákról szóló, vidám darabban. Bár döcögve mennek még a pró­bák, de újévre vagy farsang- ru biztosan ki tesznek masu­kért a felső-tanyai ifjú kom­munisták is. Aztán szerdán ismét dol­gozók iskolája, csütörtökön ezüstkalászos tanfolyam, — pénteken meg szereppróba. Élénk kulturális élet folyik hát a hosszú őszi estéken a megye minden nagyobb vá­rosától távoleső Felső-tanyán is. Lelkes, fiatal nevelők munkája nyomán lassan vég­leg eltűnnek a tanyasi „fe­hér foltok” iSj — dolá — többet kér. Résztvevői a mun­ka, a tanulás, valamint a kul­túra, vagy a sport területér bizonyítják be, hogy egéss emberek. A munkában talár az elég lenne, hogy a kong­resszusi műszakon négy-öl nap alatt 1300 szegecset ver­tek be az ifjúmunkások — különben egy nap 180—200- ig, ha eljutnak. És ez csali egy brigád. A fiatalok azon­ban ezenkívül csaknem mine résztvesznek a Szakma if jé mestere mozgalomban. If jé mesterek? Igen, itt bizony hai hónapos komoly erőfeszítés­ről van szó. Amig elnyerik a megtisztelő címet, f egy el mezetten kell dolgozniok, jó­minőségű munkát kell végez- niök, résztvesznek a baleset: oktatáson, a politikai előadá- sokan, végül pedig vizsgál tesznek tizenkét olyan kér­désből, ami a szakmunkások­nak sem könnyű, az öregek­nek. Mert bizony sokszor egyszerűbb megcsinálni egy csavart, mint elméletileg magyarázni, a furatok, nagyoló és simító esztergálását, avagy netán az egész tört számok viszonyál meghatározni matematikai alapon. Ábel József, Tátrai Csaba, Szuda Nagy József, Miskolczi György, Kanyó István és a többiek, a Vas­ipari Vállalat esztergályosai, lakatos^ autójavító, ipari ta­nulói, írógépjavítói és a töb biek azonban vállalták. Ér­zik, hogy kiszistáknak lenni — ez feladatot, de ugyanak­kor megtiszteltetést is je­lent. Ebben a mozgalomban te­hát ott a tanulás és ott a munka is. De sportolnak is: a labdarúgók között találjuk Huszár János esztergályost, vagv Szuda Jóskát, Mihályi Lacit és a többieket. Aki pe­dig nem sportol — és sajnos sokan akadnak ilyenek, ez itt a gyenge pont — azok közül néhányan a különböző KISZ rendezvényeken buzgólkod­nak. Nyolcán a tánc-csoport­ban vesznek részt, KISZ mun­kának számít az is, hogy Vá- lóczi Jancsi a festő, villám­gyorsan elkészíti az ügyes, szellemes plakátokat, vagy pedig az, hogy néhányan már próbálnak az újonnan vásá­rolt szaxofonnal, dobbal, tan­góharmonikával, hegedűvel, klarinéttel; Hanem a legérdekesebbről, és legfontosabbról talán még nem is szóltam. Ott áll az egyik sarokban néhány össze- hegesztett vasszerkezet, azok­nak különös a története. — Nagyrévi termelőszövetkeze­ti gazdák részére készítenek kukoricagórét a Vasipari Vállalat dolgozói: a tetőszer- kezet munkáit a kiszisták vállalták. Demeter Zoli, Si­mon János, Bajkó László és a többiek munkaidő után ma­radtak itt, hogy segítsenek a maguk módján a falu szoci­alista átszervezésében — de ugyanakkor magukon is, — Mert az, hogy az öntöde KISZ-fiataljai két hónap alatt 56 társadalmi munkaórában igyekeznek ledolgozni a húsz tonnási hátrányt, hogy ugyan­csak önkéntesen segítenek a készülő új székház építésé­ben: ez nemcsak annyit je­lent, hogy teljesítik az Ifjú­ság a szocializmusért mozga­lom egyik feltételét, s nem­csak azt, hogy sokféle terüle­ten gyorsítják meg egy ki­csit az élet lépéseit — jelen­ti a tavaszi álmok megvaló­sulását isi. Amikor erre kerül a skó, felcsillan a szeme mindenki­nek, régi álom ez a tavaszi Vagy két éve egyszer kap­tak már egy kiszuperált Sko­da motort —, hanem törököt fogtak vele. A rendőrség ugyanis csak 500 köbcentis motorral vizsgáztat motorcsó­nakot, — 1100-al már csak hajót fogad el, — ahhoz pe­dig külön hajóvezetőt kellett volna kiképezni Pesten; Nos, motorra, hajóhoz anyagra, tár­sadalmi munkára még csak telt volna, — de hajóveze­tőt képezni — ez már sok volt. Most viszont a társadal­mi munkáért kapott jutalom­ból a kiszisták egy ötszáz köbcentis motort »vásárolnak, megkérik majd — gondolják — a Vízügyi Igazgatóság fi­ataljait, tervezzenek számuk­ra egy csónakot, aztán neki­fognak és megépítik. Felépül tavasszal a Tisza túlsó part­ján a vállalat vikendháza, — üdülőtelepe is, 9 Mert abban is van valami a szocializmusból, ha a Vas­ipari Vállalat fiataljai a sa­ját munkájukkal szerzett mo­torcsónakkal járnak majd át fürdeni, úszni, pihenni a lom­bos Tisza-partra, «- bd. sa Pedagógusok és szövetkezeti tagok találkozója A nagykörűi nőtanács talál­kozót rendezett a napokban. A párthelyiségben szövetke­zeti asszonyok és pedagógu­sok gyülekeztek mintegy hatvanan. Özv. Turóczi Já- nosné, a nőtanács elnöke üd­vözlő szavai után Petrovay Béláné igazgatóhelyettes is­mertette a találkozó célját. Elmondotta, hogy a cél: meg­beszélni a közös problémá­kat, a gyermeknevelés egyes kérdéseit, mert csak így tud­nak együtt haladni közös cél­juk, a gyermekek szocialista emberré nevelésében. A vitaindító előadás után számosán hozzászóltak. Az idősebb asszonyok arról be­széltek, milyen volt régen az asszonyok és gyermekek helyzete és milyen ma, az épülő szocializmusban. Példá­kat hoztak arra, államunk hogyan gondoskodik ma a gyermekekről. Községükben is van bölcsőde, napközis óvoda. Nem kell az anyák­nak gyermekeiket magukra hagyni, tha dolgozni men­nek. Csak egy a baj, hogy kevés még a férőhelyek szá­ma a bölcsődékben is, a napközisotthonos óvodákban is. Különösen mióta Nagykö­rű szövetkezeti község lett, több asszony akarja kivenni részét a termelőmunkából, mint eddig. Ezt vetette fel Szarnák Béláné dolgozó pa­rasztasszony és kért«, hogy az iskolások, főleg az alsóta­gozatosok részére is szervez­zenek napköfciottjhont. Eh­hez szólt Pelikán Lajosné is. Korozs Mihály VB. titkár a nőitanács és pedagógustalál­kozó jelentőségéről szólt. — Majd kérte a szülőket és a nevelőket, hogy a nevelést tegyék társadalmi üggyé. Be­szélt az újabb napköziotthon létesítéséről is. A szülők ez- irányú kérését a tanács min­denben támogatja. Turóczi Jánosné kiegészí­tette Korozs Mihály hozzá­szólását azzal, hogy ma nem lehet ruhátlanságra hivatkoz­ni az iskolai mulasztásoknál. Mindenki láthatja, hogy a fa­lusi gyerekek milyen jól és rendesen öltöznek. Németh Gábor megköszönte a nőta­nácsnak, hogy lehetővé tette ezt a találkozót; Surányi István a régi iskoláztatási módokat hasonlította össze a maival. Csák Ferenc igazgaó vála­szolt a hozzászólásokra. Meg­ígérte a szülőknek valameny- nyi nevelő nevében: minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a gyermekeket szocia­lista szellemben, a szülők sze- retetére és megbecsülésére neveljék. Ugyanezt kérik a szülőktől is. Szüntessék meg a kettősséget, az iskolai és családi nevelést egyaránt hassa át a materialista szel­lem. Az élénk vita után a nő­tanács megvendégelte a részt­vevőket boros teával és sü­teményekkel, amit a dolgo­zó asszonyok vittek össze. Jó hangulatban szórakoztak tovább és kérték a nőtaná­csot, hogy gyakrabban ren­dezzen hasonló találkozókat, megbeszéléseket December 23-tól január 10-ig tart az általános- és középiskolákban a téli szünet A Művelődésügyi Miniszté­rium tájékoztatása szerint az általános és középiskolák té­li szünideje 1959. december 23-án kezdődik és 1960. ja­nuár 10-ig tart. Az első ta­nítási nap: január U-e, hét­fő. A felsőoktatási intézmé­nyeknél a téli szünettel kap­csolatban a tanítás befejezé­séről és az első félévi vizs­gaidőszak megkezdéséről a felsőoktatási intézmények ve­zetői saját hatáskörükben in* telkednek. CMTIX TÉLI ESTÉK « Felső-tanyán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents