Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. december 8,

A testvérpártok küldöttei Abádszalókon

(Folytatás az 1-ső oldalról.)

—* A fiam agrármérnök — húzza ki magát a juhász.

Még egy másik kedves jelenet szemtanúi is vagyunk itt. A miniszternő Képes Kálmán sertés gondozóval beszélget. Szóbajött egy, s más, s Képes Kálmán minden elfogódottság nélkül társalkodóit. Ahogy elbúcsúzik a miniszter, megkérdezik Képes Kálmánt;

— Tudja-e kivel beszélt?

— Nem én, még sose Láttam ezt az elvtársitok

—< ö pedig a miniszter.

—- A miniszter? — hülledt el Képes Kálmán.

A vendégek elragadtatással nyilatkoznak a 350 személyes ebédlőről, amelyet kultúrteremmel. színpaddal, konyhával együtt éppen most épít a tsz. Hosszan időznek a szóró- fejes öntözőberendezésnél, amely ugyancsak ÚJ vagyona a tsz-neki

Pák Den-aj meg is mondja: — Nálunk még nem ilyen fejlett a termelőszövetkezetek állattenyésztése. Bár már

1958 őszén befejeztük a mező- gazdaság átszervezését.

A norvég elivtárs homlokán ráncok gyűlnek.

— Nálunk még egészen más gondok vannak: érvényesül a kapitalizmus törvénye. Tönkremennek a kisbir- tokok s prémiumot fizetnek azért, hogy a kis földeken ne termeljenek, s így a nagybirtok drágábban tudja értékesíteni terményeit

Varjú Sándor vigasztalja, miközben magyaros motívuma kulacsot akaszt nyakába ajándékképpen.

— Azt kívánjuk, minél előbb norvég termelőszövetkezeti küldöttség is látogasson el hozzánk.

Ajándékot adnak át a koreaiak. Hatalmas vörös selyemzászló, rajta koreai szó írással:

*£ljea a magyar és koreai

örök barátság 1959. A Koreai Munkapárt Központi Bizottsága“,

A küldötteket saját termelésű borral köszöntik a vendéglátóit

Ebéd köziben jókedvű beszélgetés kezdődik a küldöttek és a tsz tagok között — Majd nyilatkoznak a vendégek.

— Azt üzenem a termelőszövetkezeti parasztoknak: valósítsák meg minél előbb terveiket, annál jobb lesz nekünk is, — tolmácsolja Larsen elvtárs.

.Pák Den-aj elvtársnő:

— Jó egészséget, jó munkát a Szolnok megyei tsz asszonyoknak.

Késő este a fél falu tódul a messziről jött elvtársak búcsúztatására.

Bánták Lajos

Hétfőn újabb vendégek utaztak el hazánkból

Reidar Thoralí LARSEN a norvég küldött, egy szép kunsági kulacsot kapott a szövetkezeti gazdáktól.

A Ferihegyi repülőtérről hétfőn délelőtt elutazott az olasz pártküldöttség vezetője, Ciancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Búcsúztatásukra megjelent Focié Jenó, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Benke Valéria, a Központi Bizottság tagja.

Hazautazott a francia küldöttség is: Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Gaston Plissonier, a Központi Bizottság titkára, akiket Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Tömpe István, a Központi Bizottság tagja búcsúztatott.

Elutazott Pák Den-A), a Koreai Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a párt alélnöke, Kim Te-Gün, a

Központi Bizottság tagja, akiknek búcsúztatásán Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Nagy József né könnyűipari miniszter volt jelen.

Larsen Reidar Thoralf-ot, a Norvég Kommunista Párt titkárát a párt lapjának fő- szerkesztőjét, Kossá István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja kisérte ki a repülőtérre, Ignaty Logas Sowinskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, Wa- lenty Titkowot, Wlűdislaw Kruczakot a Központi Bizottság tagjait Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, és Szilágyi Dezső, a Központi Bizottság osztályvezetője búcsúztatta.

Tuod Nossar, a Jordániái Kommunista Párt főtitkára búcsúztatásán jelen volt Horváth Antal az MSZMP Központi Bizottságának tagja. (MTI).

Kedves vendég

Mezőhéken

A vendég mindig kedves. Különösen az, aki messze vidékről, határainkon túlról érkezett. S ha lehet így mondani még ennél is kedvesebb fogadtatásban részesült Irán népének küldötte vasárnap, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben. A Tudah (tömeg) Párt delegátusa pártunk VII. kongresszusának felejthetetlen meleghangú napjait töltötte nálunk, a fővárosiban a Rózsa Ferenc művelődési házban ülésező legmagasabb pártfórum tanácskozásain, Aztán kereste fel az immár országoehírű, az idén a növénytermelés nagydíját elnyerő közös gazdaságot

Azt alig tudja megmondani az újságíró, ki is fogadta a vendéget. Amikor K. Nagy Sándor éLvtárs a Központi Bizottság tagjának, valamint Csótó István és Szekeres László elvtársak kíséretében megérkezett egyformán meleg szeretettel szorítottak kezel vele Détár Mihály elnök, Tresser Pál főagronómus, Olajos Róza a KISZ szervezet titkára és mindenki, aki megjelent ezen a cseppet sem hivatalos fogadásom.

Kicsit hazaérkezett a vendég. Ezt mutatták Détár Mihály elnök szavai is. Keresetlen közvetlenséggel ismertette meg a vendéget a 6 ezer holdas gazdaság történetével.

—• Tizenegy éves útunk nem volt akadálytalan — mondotta. A legrosszabbak közül a legjobbak közé küzdöttük fel magunkat. S idén már eljutottunk odáig, hogy 1000 hold átlagában 18.24 mé- termézsa búzát termeltünk holdanként. S jelentős az a hízottsertés és több mint 30 ezer árubaromfi, amit az ország ellátásához adunk. S mindez köszönhető áldozatkész tagságunknak, jó szakembereinknek, Tresser Pál főagronómusnafc, Fehér Károly főállattenyésztőnek. Vészé Sándor üzemegységvezetőnek és nem utolsósorban pártszervezetünknek;

Közvetlen szavakra, hasonló hangnemben lehet válaszolni, A vendég is így tette. Emberi érzéssel telített hangon ismertette Irán népének könnyes, véres történetét.

— Hazám majdnem négyszer nagyobb Franciaországnál, gazdagabb is. Olaj, vas, réz, ólom, króm bőven található hegyeinkben. S mégis népem egyike a legszegényebbeknek, mert a kettős kizsákmányolás súlya koldussá teszi. Bízunk azonban abban, hogy felvirrad a mi népünk napja is, és elindulunk azon az úton, amelyen az önök gyönyörű hazája már halad.

Szűnni nem akaró ünneplés mondott köszönetét a szavakért. S bizony Olajos Róza KISZ titkárnak remegett a hangja, amikor átnyújtotta a vendéget köszöntő virágcsokrokat S aztán kezdődött az ismerkedés a gazdasággal, Bőven került látnivaló. A korszerűen gépesített magtárpadlásos istállóban patyolattiszta tehenek kérődz- nek a jászol mellett — S a termelőszövetkezet egyik büszkesége a sertéstelep. Az ott hízó fehér hússertésekből jövőre 5 ezret ad ez az erős közös gazdaság.

És persze a művelődési otthon. Azt lehetetlen nem megtekinteni: büszkeségére

válhatna egy nagyobb községnek is. Még néhány nap

— tolmácsolták a vendégnek

— s tagságunk már itt gyönyörködik a legjobb filmekben, itt ismerkedik meg a majdminden bizonnyal ellátogató színészekkel, kultúr- csoportokkal. A klubszobában pedig naponta munka után forgatják majd a könyveket, ki-ki érdeklődése szerint.

Rohan az idő, ha beszélget az ember.

A gazdaság-járás után a fehér asztal melletti beszélgetés közben észre sem vette senki, hogy milyen hamar beesteledett. Búcsúzni kell. Meleg kézszorítások, köszönő szavak, baráti üdvözlések. S aztán indul a kocsi, eltűnik a kedves barna arc. Ám nem örökre: a baráti látogatást nem felejtik el sohasem a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet gazdái.

S arra is emlékeznek, amit mondott;

— Jó úton járnak elvtársak. Köszönöm a szíves vendéglátást, s kívánok önöknek sok sikert a jövőhöz;.*

■- nagy —

Varjú Sándor az abádszalóki Lenin Tsz elnöke ajándékot ad át PÁK DEN-AJ elvtársnőnek.

A szovj'et-amerikai rakétaverseny

Amerikai tábornok cikke és szovjet újságíró válasza az Izvesztyijában

Moszkva, december E. (MTI), t Az Izvesztyija szombati száma teljes terjedelmében közölte «James Gavin amerikai tábornoknak az American Week- 11 y című amerikai folyóiratban „Hogyan jutott oda «Oroszország elsőne k?” címmel megjelent cikkét, és M. jSzturua szovjet újságíró válaszát. Alábbiakban közöljük a «két cikk kivonatos szövegét:

adja a futást a következő gyorsabb lábú állatnak.

Az orosz elefánt jóval nagyobb és gyorsabban fut a mieinknél.

Mit tehetnénk, hogy utolérjük az oroszokat? Be kell ismernünk egy tényt: ahhoz, hogy az oroszokkal egy színvonalra emelkedjünk, szükség van az egész nemzet erőfeszítéseire. Ilyen erőfeszítések révén öt év alatt kiegyenlíthetnénk a számlát. Mi azonban most semmiesetre sem teszünk ilyen erőfeszítéseket ; . |

Nem szabad megengednünk, hogy a Holdat megkerülő szputnyik meghökkentő nagysága elvakítson bennünket, s ne lássuk meg azt a tényleges helyzetet, amelyben most vagyunk. A világűr hatalmas katonai küzdőtér,

amelyben talán az emberiség jövendő sorsa dől el.

Gazdasági életünket teljes egészében a kozmikus rakéták korszakához kell idomítanunk, hogy támogathassuk azokat az erőfeszítéseket,

amelyek az oroszok utoléréséhez szükségesek.

Nagy Józsefné könnyűipari miniszter Piegler János szövetkezeti juhásszal beszélget

szítettek, amelyek felülmúlják a mieinket — legalábbis teljesítő képességben, vagy ahogy a rakétaszakértők nevezik, tolóerőben. Minél nagyobb a tolóerő, annál nagyobb a hasznos terhelés. Az orosz rakéták teljesítőképességét egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy egyikük több mint másfél tonnás mesterséges holdat vezetett pályájára. Az Egyesül Államokból fel- bocsátott eddig legnehezebb mesterséges hold súlya mindössze 91 font volt.

A többlépcsős rakéta felbocsátását olyan versenyfutáshoz lehetne hasonlítani, amelyben a részt vevő elefántok hátán lovak, ezek hátán pedig agarak vannak. Miután az elefánttal kezdve mindegyik állat megteszi a számára kijelölt távolságot, átM. SZJURUA:

Miért gyorsabb az orosz elefánt az amerikainál?

i

A tehenek silótakarmányát mutatja Varjú Sándor a koreai vendégeknek.

> Hogyan előzték meg az oro- J szóik az Egyesült Államokat lés mértek rá csapást a Koz- »moszban?

♦ Ezt a kérdést igen gyakran l feltették nekem azután, hogy | az 1958-ban az amerikai had- J sereg vezérkara mellett mű- $ ködő kutatási és fejlesztési {osztály vezetésétől nyugaloméba vonultam. Ez a kérdés .gyötri Amerikát, mióta az {első szputnyik súlyos csapást {mért gyomorszájára.

| Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. Gyakorta meg♦ kérdezik tőlem, jobb tudósok ♦vannak-e a Szovjetunióban, ♦mint nálunk. Azt mondanám, {hogy nem. Előfordulhatnak {egyes kivételek, de általában ja mi tudósaink lényegesen {jobbak a szovjet tudósoknál. | Mi tud imányos erófeszíté- ♦seink nagy részét a fogyasz- {tási cikkek termelésére for♦ dítottuk, hogy kényelmesebbé {tegyük az életet, hogy fenn♦ tartsuk nálunk a világviszonylatban legmagasabb életszín♦ vonalat.

{ A vörösök, akiket nem akadályoztak a szabad társadalom követelményei, soha nem ütköztek abba a problémába, hogy magas képzettségű tudományos szakembereket találjanak. Az ilyen embereket toborozták, amikor erre szükség volt. Ilyen módon legjobb műszaki és tudományos elméiket összpontosíthatták igen sürgős és átfogó katonai kozmikus programjukra.

És mit lehet elmondani a német rakétaszakértőkről? — Talán a vörösök ragadták magukhoz a legjavát?

Nem, a második világháború befejeztével a vezető német rakétaszakértőket kétségkívül mi kaptuk. A vezető rakétaszakemberek közül ténylegesen hozzánk jutott 160 ember, közöttük dir. Walter Dornberger, a Peenemün- de-i kísérleti telep vezetője, valamint a dr. Wemher von Braun vezetése alatt álló jól összeszokott csoport.:.

Világos tehát, hogy vannak tudósaink és vannak műszaki tapasztalataink. A szovjetek azonban olyan rakétákat kéKülönös események színtere volt 1957 októberének első napjaiban az amerikai hadügyminisztérium hunts- villeá (Alabama állam) raké- ta támaszpont ja. Tisztek és tudósok egy csoportja egy kitömött madárijesztőt csinált, amely nagyon hasonlított főnökükre — Charles Wilson hadügyminiszterre. Az egybegyűltek a kitömött madárijesztőt indián csatakiáltásokhoz hasonló lárma közepette felhúzták a legközelebbi fára.

Az ízlés nagyon vitatható dolog. Nem is kezdünk vitát a huntsvillei rakétatámaszpont tisztes polgáraival arról, hogy miért éppen így — miniszterük kitömött másának meglincselésével — emlékeztek meg a történelmi jelentőségű eseményről. A Föld első mesterséges holdjának a szovjet szputnyiknak a fel bűJAMES GAVIN:

Hogyan jutott oda Oroszország elsőnek?