Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-29 / 304. szám

1959. december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Többé nem adatik Ezek a napok a búcsúzás jegyében telnejc■ Hivatalok­ban, üzemekben, baráti társaságokban és otthon családi körben sűrűn fel­elevenítik az 1959-es év legjelentősebb eseményeit. Ilyen nagyon jelentős ese­mény Szolnok megye életé­ben, hogy befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A dolgozó pa­rasztok tízezrei, a szövetke­zeti gazdák bizonyára arról a napról, a döntő elhatáro­zásról beszélnek legtöbbet. A munkásosztály küldöttei, a népnevelők pedig, akik segítették a megye paraszt­ságát a nagy lépés megté­teléhez, minden bizonnyal szintén felelevenítik mun­kájuk egy-egy jelentős ál-1 lomását. Nemrég Jászberény tsz- városban elvtársak ültek együtt baráti találkozón. Legtöbb szó ott is a szövet­kezeti eszme győzelméről folyt. Párttagok és párton- kívüliek, tanácsvezetők és tsz-tagok beszélgettek erről. Emberek, kik ezév tavasza óta fáradhatatlan munkát végeztek a győzelem meg­születése érdekében. Ezen a baráti találkozón eam"tt kocintgattak a mr osztály küldöttei azok dolgozó parasztokkal, akik esztendővel ezelőtt már el­ismerték ugyan a nagyüze­mi gazdálkodás fölényét, de arról akkor még hallani sem akartak, hogy maguk is szövetkezetiek legyenek. Azóta nemcsak szövetke­zeti gazdák lettek, hanem harcos népnevelők, agitáto­rok is. Segítették a nagy munka végleges befejezését, amikor aláírták a belépési nyilatkozatot, felkeresték kívülálló társaikat. Renge­tegen, sok ezren dolgoztak annak érdekében, hogy Szolnok megye valamennyi városában és községében el­tűnjenek a kisparcellák és helyüket felváltsa a nagy­üzem. Ezekről az emberekről, a tegnapi egyéni gazdákról, a pártmunkásokról, a mun­kásosztály küldötteiről és mindazokról, akik így vagy úgy segítették a kollektivi­zálást, már most is tiszte­let övezi majd őket. Évek, múlva még nagyobb tiszte­lettel szólunk, s nem sok idő vagy évtizedek múltán az akkori ifjú generáció irigy­kedve gondol a harcos 1959- es évre és büszkén szorít kezet a most még ifjú, nagy javakorabeli, de ak­kor majd már öreg harco­sokkal. Azokkal, akiknek megadatott, hogy cselekvő, aktív harcosai voltak Szol­nok megyében a mezőgaz­daság szocialista átszerve­zésének. Mert az, amit ők végeztek ezévben, a dolgo­zó parasztok szebb élete érdekében, az nem adatik meg többé soha senkinek. Sz. P. Csúcsforgalom a Szolnok megyei üzletekben A Szolnok megyei termelő- szövetkezetek az egy munka­egységre várható jövedelem alapján előleget osztottak a szövetkezeti gazdáknak. A Tiszaföldvári Lenin Tsz-ben a pénzen kívül bort, pálin­kát és búzát is osztottak. A megye üzletei a különböző játékokból csaknem félmillió forinttal többet adtak el, — mint tavaly decemberben. Jászberényben és Jászapáti­ban mintegy 50 százalékkal emelkedett a földművesszö­vetkezeti boltok forgalmai Elfogadták a helyi* ipari és városgazda- sági dolgozók szakszervezetének 1960 évi f eladatf érvét A helyiipari és városgaz­dasági dolgozók szakszerve­zetének elnöksége hétfőin rendkívüli ülést tartott, ame­lyen Bencsük István titkán* előterjesztéséire megvitatták és elfogadták a szakszervezet 1960. évi féladattervét. (MTI), iiiiiiiimimiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — JANUÁR 7-ÉN megyei aktívaülést rendez Szolno­kon a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága. Az ülésen több kérdés mellett a nép­front bizottságok újraválasz­tásának feladatairól tanács­koznak. A határozatok megvalósítása embereken múlik Minden határozat, minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle.” Nem egyszer hallottuk már ezt a mondatot, s még­sem tűnik szólamnak, üres frázisnak, mert egyre több mögötte a tartalom, a haté­kony, sokirányú cselekedet, ami élettel tölti meg. Egyre gyakoribb az olyan példa, hogy a kollektíván meghozott határozatot mindenki magáé­nak érzi, s megvalósításának maga is részese. Nem kell mást említenünk, csak az ősz folyamán lezajlott pártveze­tőség újjáválasztó taggyűlése­ket, a pártértekezleteket, ahol Ahol a híres békési fotel készül Érdemes volna megírni egy­szer a fűzfavesszőből fonott ker­ti székek történetét. Kinyomoz­ni, miben áll Ihletet, hangulatot adó varázsuk, miért szeretett bennük elborozgatni Krúdy, Ady, Rlppl-Rónal József, Móricz Zslgmond, Babits, Ambrus Zol­tán egy-egy lugas alatt, vagy kiskocsmában. S azt is, hogy hány elmondott anekdota, dédel­getett, megírásra váró ötlet, tör­ténet született meg az író, hány varázslatos szín bukkant fel ecset nélkül is a festő képzele­tében, amikor a békési fonott­szék fűzfavessző karfájára téve könyökét nézte a sárguló, vagy rozsdavörös őszi faleveleket, ami a szintén fűzfavesszőből fonott kerti asztalra hullt a lugas tete­jéről ... Mert a békési széknek karfája van — ez teszi békési székké — magyarázza Kerti Ferenc, a ve- zsenyi Kosárfonó HTSZ jelenle­gi elnöke. Benn, az egymásba nyíló két „békési” műhelyben Acs Károly részlegvezetővel az élen, készül a híres békési fotel. Hogy hány hagyta már el a műhelyt, na­gyon nehéz lenne kiszámítani. Egy bizonyos, tavaly 2 ezer da­rabot csináltak, a 40 ezer gye­rekszék mellett, a „szalagban”. Takács János — 8 éve dolgozik már itt — a békési állványt, Haj­dú István a „sűrű betétet” ké­A Camp David-ben folyta­tott megbeszélések végezté­vel közzétett szovjet—ameri­kai közös nyilakozatban meg­állapították, hogy a megbe­szélés hasznos volt mindkét fél álláspontjának tisztázá­sára; kifejezést adtak annak a reményüknek, hogy az eszmecsere kedvező lesz a két fél inddkainak és állás­pontjának megértésére és ez­zel hozzájárul az igazságos és tartós béke megteremté­séhez. Hruscsov elvtárs szeptem­ber 18-án az ENSZ közgyűlés ülésszakán elhangzott beszé­dében kijelentette: a szovjet kormány és a szovjet nép meggyőződése szerint meg­vannak a feltételek ahhoz, hogy határozottan kedvező fordulat álljon be a nemzet­közi ügyekben és felszámol­hatják a hidegháborút az egész emberiség érdekében. A szovjet kormányfő hang­súlyozta, hogy a megoldásra váró nemzetközi kérdések között különös jelentősége van a leszerelési problémá­nak. Az emberek világszerte reménykedve várják e kér­dés pozitív megoldását, or­száguk társadalmi rendjétől függetlenül. Sok tekintetben e kérdés helyes megoldásá­tól függ. hogy az emberisé­get katasztrófális következ­ményekkel járó háborúba sodorják-e, vagy győzedel­meskedik a béke ügye. A Szovjetunió által előter­jesztett általános és teljes leszerelési program világ­szerte a társadalom figyel­mének középpontjába került. A szocialista országok népei azt hangoztatják, hogy a szovjet kormányfő nemcsak a szovjet nép nevében emel­te fel szavát, hanem a marxizmus—leninizmus esz­méinek jegyében összeforrott egész szocialista tábort kép­viselte. A Szovjetunió által előter­jesztett békeprogram lelkes helyeslésre talált mindenütt, a szocialista tábor határain túl is. A nemzetközi társa­dalom legszélesebb körei ha­tározottan támogaják a hi­degháború felszámolásáról és a kézzelfogható leszerelési intézkedésekről szóló javas­latot. A „Nibon Kaidzsi”, a japán üzleti körök sajtóor­gánuma. a szovjet javaslato­kat „az emberiségnek adott nagy ajándéknak" nevezte. Az „Amrita Bazar Patrika“’ című indiai lap azt írta: „A fegyverkezés néküli béke év­századokon át a naiv idea­listák kedvenc ábrándjai közé tartozott. De első eset a vi­lágtörténelemben, hogy gya­korlatiasan gondolk )dó ál­lamférfi, — a világ egyik leghatalmasabb országának képviselője, — ilyen javasla­tot tett, nemcsak háborúelle­nes elvi meggondolások alap­ján, s a nemzeti politika esz­közeként, hanem a fegyver­zet és a háborúhoz elenged­hetetlenül szükséges szervek tényleges felszámolása érde­kében. Hruscsov gyökerestül vágja ki a fát, hogy ne hoz­hasson mérges gyümölcsöt ’. A gyengén fejlett orszá­gokra mély benyomást tesz az a tény, hogy a szovjet le­szerelési terv végrehajtása óriási pénzösszegeket szaba­dítana fel, amelyek egy ré­szét az elmaradott országok gazdasági megsegítésére for­díthatnák. Ezekről az össze­gekről a következő számada­tok alaján alkothatunk ké­pet. Az agresszív Atlanti Tömb fennállásának tíz esz­tendeje alatt — 1949-től 1959-ig <— európai tagálla­mai a hivatalos adatok sze­rint több mint 300 milliárd dollárt költöttek háborús cé­lokra, ami háromszorosa az említett tagállamok évi nem­zeti jövedelmének. Ez azt je­lenti, hogy a nyugat-európai országok dolgozó lakossága tíz évből három éven át in­gyen dolgozott. De amíg a kapitalizmus országaiban fegyverkezési hajsza folyt, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország is kénytelen volt jelentős összegeket fordítani önvédelemre. Maga Hruscsov megmondta, hogy a világ összes országai­nak évi katonai kiadásai kö­rülbelül 100 milliárd dollárt tesznek ki. Ez a pénz elég lenne 150 millió új ház épí­téséhez. Ha ennek az óriási ! összegnek csak kis részét a! világ gyengén fejlett orszá-! gaira költenék, a gazdaság ! fejlődésének új korszaka kéz-1 dődne meg Ázsia. Afrika és! Dél-Amerika számára”. ! A Szovjetunió és a szocia-j lista tábor többi országának« békés külpolitikája hatalmas j tényező, amely óriási és egy-« re növekvő hatással van a« nemzetközi kapcsolatok fej-« lődésére. Azoknak a körök-; nek, amelyek a kapitalista országok külpolitikáját irá- ± nyitják, egyre nagyobb mér-* tékben számolniok kell ezzel? a tényezővel. Mint Hruscsov! elvtárs a Szovjetunió Legfel-* ső Tanácsának 1959 október? 31-i III. ülésszakán rámuta-J tott, „Nyugaton most kezd$ felülkerekedni a helyzet jó-t zanabb megítélése, a nemzet-} közi téren kialakult erőviszo- $ nyok alaposabb megértése. St ez a megértés elkeriilh etette- } nül arra a következtetésre % vezet, hogy irattárba valók % azok a számítások, amelyek$ háborús erőt akarnak alkal-l mazni a szocialista világ el-\ len’1. i Aligha várhatjuk azonban,* hogy a háborús monopóliu-j mok halálgyárosaiban heves ♦ vágy ébred arra, hogy eke- ♦ vasat kovácsoljanak a kar-} dókból. De nem egy reális lehetőség áll a népek rendel­kezésére ahhoz, hogy ráhúz­zák a kényszerzubbonyt az őrjöngőkre, akik az atom- rakéta-háború tüzébe akar­ják sodor! az emberiséget. A most befejeződő év volt az a mérföldkő, amelytől a jövendő történészek valószí­nűleg a hidegháború befeje­zésének kezdetét számítják. „Megtörténhetik, — ismerte be a Hartfordban megjelenő »Courant-« című napilaD, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormányfőjé­nek megbeszéléseire célozva. — hogy amikor az új törté­nelemkönyveket írják, ez a megbeszélés jelzi majd a fordulópontot az események sodrában, amikor a háború­tól a béke, a haláltól az élet felé fordultunk*! szíti, míg F. Bűs István a felső­részt. Újabban csehszlovák, né­met, holland, belga gyerekek is örülnek már a vezsenyi fűzfa- székeknek. De várják őket a lészer, az eresz alatt felhalmo­zott újabb székhegyek is, mert „jelenleg még nincs raktárunk”- magyarázta Kerti Ferenc, — majd hozzátette: HTSZ-ünk ne­vével ellentétben — mi nem fo­nunk kosarakat, csak székeket,- no meg néha asztalt. - A klubszobában lévő televízió szintén fűzfavesszőből font asz­talon nyugszik. Az egyik műhelyből monoton zúgás hallatszik ki. A cirkula fűrészgép — ahogy Itt nevezik — a széklábakat szabja. De betört itt más, hagyományosan nehéz műveletbe is a gép, a technika. A vesszők gyalulását úgyszintén gép végzi, de a hasítást, azt, még nem tudták gépesíteni. Z. Kovács Sándor, és Papp László végzik ezt a műveletet, úgyszin­tén a rádió zenéje mellett, akár­csak a HTSZ többi dolgozója, a többi műhelyekben a magukét. Z. Kovács Sándor és Papp Lász­ló szerszáma az örökzöld buxus- ből készült hasítófa. ök látják el fűzfavesszővel az összes, így a gyerekszék-műhelyt is, ahol Kiss Erzsiké, Sípos Marika, s a töb­biek fonják a gyerekszékeket. Nyolc éve dolgozik itt Bárándi Ferenc, aki saját bevallása Sze­rint 8 esztendő alatt legalább 100 ezer gyéreknek készített szé­ket, s szintén tőle tudtuk meg, hogy 1954 óta, vagyis mióta fennáll a részleg, 320 ezer darab hagyta el műhelyüket. Am székből soha sincs elég - mondja Kerti Ferenc. — Az AR­TEN egyre többet rendel tőlünk. 1960. első negyedévre 2 ezer 800 békési fotelt, 10 ezer gyerekszé­ket készítünk. Aztán meg épí­tünk új műhelyt és raktárt.- S lesz miből?- Lesz. Még nyereségrészese­désre Is marad. Az idén ugyanis még a tavalyi 147 ezer forintnál is többet várunk ...- bgy. ** a kommunisták közelebbi és távolabbi feladatokat hatá­roztak meg. körültekintően, nagy gondossággal mérlegel­ve lehetőségeinket. A határo­zatok valóraváltásáért azóta mindenki a maga területén munkálkodik. Nincs még három hónapja, hogy Tiszaföldváron, a köz­ségi pártértekezleten határo­zatban rögzítették, mit kell tenni a mezőgazdaság termés­hozamának növeléséért, az állattenyésztés fejlesztéséért. Nem olyan feladat ez, amely máról-holnapra megvalósul­hat, de már tenni lehetett az előbbre jutásért és tettek is a tiszaföldvári elvtársak. Ennek igazáról bárki meggyőződhet, aki belelapoz a termelőszö­vetkezetek most készülő ter­melési tervébe. Miről beszélnek a számok? Arról, hogy a közös gazdasá­gok már jövőre jelentős lé­pést tesznek előre, különösen az állattenyésztés fejlesztésé­ben. A Petőfi Tsz-ben 2500, a Lenin Tsz-ben 2 ezer napos­csibe már most növekedik. 1960-ban a Petőfiben 13 200. a Leninben 40 ezer csibét ne­velnek feL A Szabad Nép Tsz-nél a 7 ezer csibe mel­lett 5 ezer víziszárnyas neve­tését tervezik. Az Arany­kalász Tsz gazdái pedig a 2 ezres baromfitörzs kialakítá­sa mellett 5 ezret majd áruba bocsátanak. A terv valóra váltása embereken múlik, a tsz-tagok hozzállásán, igyekezetén, s nem utolsósorban a kommu­nisták példamutatásán. A Le­nin Tsz-ben megértették ezt. s a kommunisták — Bérezi László, Vidinszki István, Ju­hász Kálmánná, id. Boda Sán- dorné és még többen — vál­lalták a baromfiak gondozá­sát. Hasonló gondossággal foglalkoznak a sertéstenyész­téssel is. A községi pártérte­kezlet határozata rögzíti: 1960-ban el kell érni a nagy termelőszövetkezetekben, hogy száz holdra négy anyasertés és 30 hízó jusson. A közös gazdaságok termelési tervei már tükrözik, hogy mit kí­vánnak tenni ezért A Lenin Tsz-ben a jelenlegi 60 anyakoca számát 150-re emelik, negyvenet saját te­nyészetből, a többit vásárlás által biztosítják. Ezerötszáz sértésit hizlalnak meg, s ad­nak az államnak. Nem kicsi a feladat, de valóraváltásához mégsem férhet kétség, mivel a párttagok necsmak beszél­nek arról, hogy ezt vagy azt kell tenni, hanem maguk is többet vállalnak. Juhász Kál­mán elivtárs, aki eddig mező­őr volt, a hízók gondozására vállalkozott. Ifj Récsányi Jó­zsef növénytermesztésiben dolgozott, most a növendék­sertéseket ápolja, Tardai György elvtárs pedig az anya­kocákat. Nem feledkeztek el a takarmánytenmő területek gyarapításáról, a hozamok növeléséről sem. Minden ti­szaföldvári tsz csatlakozott a 30 mázsás kukoricatermesztésá mozgalomhoz. Ennyi példa is érzékelteti, hogyan válik valóra a papír­ra fektetett terv, ha a párt­tagok nem szemlélői, hanem formálói, cselekvői annak. Agitátorai a kitűzött célok­nak, s napról napra ismerte­tik a pártonikívüli tsz tagok­kal, mit tegyenek azok eléré­séért. így cselekszenek a kengye­li Sallai Tsz kommunistái. A párttaggyűlés határozata ér­telmében a termelőszövetke­zet vezetősége részletesen ki­dolgozta, hogy a 2220 holdra nőtt közös gazdaságban mi­lyen munkaszervezetet kíván­nak kialakítani, milyen nö­vényféleségből mennyit ter­melnek. mennyivel emelik a terméshozamot. Részletesein taglalja a tervezet a túlter­melés után járó pénzbeni pre­mizálást, a szociális juttatá­sok feltételeit, stb. A párt­tagokkal taggyűlésen ismer­tették a tervjavaslatot, most pedig tanulmányozza, vitatja az egész tsz tagság. így helyes ez, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy megfontoltan mérlegelve erői­ket, lehetőségeiket, határoz­zanak a jövő esztendőről. S iti is a kommunistákon a sor, hogy példát mutatva, többet vállalva munkálkodjanak a a határozat, a terv végrehaj­tásán. N. K. Ü0JHÄT0M — AZ ÜNNEP délutánján vo­naton utaztam Budapest felé. A szerelvény zsúfolásig meg­telt: nagy csomagokkal sok­féle vidékről sereglettek a vagonba az emberek. Volt közöttük falusi mama, aki városban élő gyermekeihez igyekezett, ilyenkor végiglá­togatja őket. Akadt az utasok között egy ügyvéd, meg egy másik értelmiségi. Valaho­vá Zalába igyekezett egy vas­esztergályos, a helység nevét már elfelejtettem. Kicsiben ott szorongott az egész ország. Különös téli délután volt: itt-ott eső esett, loes-pocs, a földeket elöntötte a talajvíz. Az emberek kibámultak a szürkeségbe, de arcukat be­ragyogta a közeli viszontlátás gondolata. Az ünnep dél­utánja: ilyenkor mindenki megváltozik egy picit, még egy olyan prózai közlekedési eszköz mikrolimájában is, amilyen egy vasúti kocsi. — Az én lányom három éve ment férjhez: katona volt a fiú, aztán egy gyakorlaton betértek hozzánk, Hát ott kezdődött. Dolgos ember, csu­da dolgos ember. Most vettek maguknak bútort: olyan tíz­ezer forintosat, mert laká­suk hála istennek megfelelő. S ha látná az unokámat.: * AZ ASSZONY pontosan a hátam mögött ül, nem látom, mint beszél, de a hangja büszke, sőt kicsit hencegő... Megállás nélkül szalad a vonat, szemben hosszú szerel­vények kattognak. Az ügy­véd elmélkedik az ablaknál: — Mennyi ember... mind utazik .. ■ Ugylátszik igaza lesz annak az újságnak, ame­lyik azt írta, hogy kará­csonykor és újévkor többmil­lió ember utazik. — És nézze meg — szól a másik — milyen messzire. ,i azért régen drágább lehetett a vasúti jegy, mert ilyen nagy távolságokra, Békésből Zalá­ba, nemigen mentek rokon- látogatás ürügyén az embe­rek, legalábbis ennyien... — Szerintem inkább több a pénz vasúti jegyre. Sőt ál­talában több a pénz.;. És tovább szemlélik az ab­lak alatt sikló síkságot. Megint jönnek a szerelvények: vég­telen tehervónatok. Az egyik hátán dömperek tucatjai, a másikon traktorok, mezőgaz­dasági gépek, hordók, aztán egy nagy hűtőkocsi, bizonyá­ra élelmet visz. — Mihozzánk is jöttek új gépek— mondja egy ember, csizmában, energikus, sáp- padt arccal: talán agronó- mus lehet. — El tudja képzelni, mit jelent, hogy ezek a kizsarolt földek most tényleg mély­szántást kapnak? Maga per­sze nem érti: olyan talajt for­gatunk meg, ami szinte még szűz, energiáit nem szívta még ki a növény; Ez a mi szűzföldünk, ha már feltöret­len sztyeppéink nincsenek. A mi szűzföld-feltörési prog­ramunk csak a gépesítés le­het. — No igen: bizonyára ezért fektetnek most ekkora súlyt a szövetkezetekre — mondja a másik, a városi, aki csak valaminő ügyes-bajos dolgá­ban járhatott vidéken, s most igyekszik karácsony-estére hazaérni; A SAROKBAN egy asszony panaszkodik: — Oda az egész örömöm. Az én álmom mindig egy beszélő baba lett volna: most vettem a kicsinek, olyan há­romszáz forintosat, az ember elvégre ne sajnálja ilyesmire a pénzt. Éppen otthon pró­bálgattam, mikor a gyerek hamarabb hazajött az óvodá­ból és rajtakapott, amint a babát babusgatom. Hát hal­lottak már ilyet?:;. — S a gyerekre néz, aki szundikál. Többen mosolyognak: hogy­ne hallottak volna;:. Vala­ki megpróbálkozik, ő leíőzi az asszonyt: — Háromszáz forintos ba­ba :; tudja, mennyiért vá­sárolt a papa-mama, nagy­mama (azaz én) és nagyapa a hétéves Ferikének ajándé­kot? Kereken hatszáz forin­tért .. * *— Csak el ne kényeztessék. — Már hogyne kényeztet­nénk, nézze, milyen aranyos kölyök, pont őt ne kényeztes­sük, mikor mindenkit ké­nyeztetnek manapság. Hiszen az én sorsom régen.: i ROBOG A SZERELVÉNY, megannyi meleg otthon felé, s az emberek mindennapjaik­ról beszélgetnek. Nem külö­nösen fontos egyikük dolga sem, egyiküké sem szenzáció: emberek, családok, az ország gondja. S az ország, az emberek örömei to baracs —*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents