Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

1959. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP is ► V ">4CRfcÖ 3 töup2 bánafa Volt egyszer egy törpe:, Nem volt neki mása, Csak egy lyukas zsákja S abban egy szem kása; Mendegélt a törpe, Mondogatta közbe: 5 — Volna csak egy mázsám! Megmérném a kásám! Került elő mázsa. Elveszett a kása. Sirdogál a törpe, Borsónyi a könnye: — Minek is van mázsám, fia nincs hozzá kásám? Gazdag Erzsi **«***■»»«,» i»m*hm»,Maar TriTfiirvrrit-ir-iTii **!*/■ A jó játék — JÓ NEVELŐ Benedek Elek: Csali mese Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon U túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember ki­ment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egy­szerre csak elkiáltja magát a fiú: — Nézze apámuram, nézze, egy kulcsot találtam. — Az ám, egy kulcsot, — mondja a szegény ember. — Ejnye, de jó volna, ha egy ládát is találnál hozzál Na, ez annyiba maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat tér ülnek-fordulnak. Megint elkiáltja magát a fiú: — Nézze édesapám megtaláltam a ládát is. Pr>bálják a kulcsot, hát jól beletalált a zárba. Kinyit­ják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurtafarkú egerecs- ke. Ha az egérnek hosszú farka lett volna, az in mesém is tovább tartott volna. Babarózsa Finom mintájú terítő, vékony fonalból horgoljuk. Egy csillag átmérője 80-as fonalból ( cm. A csillag leírása Első sor: 12 láncszemet össze­kapcsolunk. Második sor: A gyűrűbe íl rö­vidpálcát öltünk. Harmadik sor: Az előző sor minden harmadik rövidpálcájába 1 egyráhajtásos pálcát készítünk, köztük 4-4 láncszemmel. így 7 kockát kapunk. Negyedik sor: Minden kockába 1 egyráhajtásos, 5 kétráhajtásos és ismét l egyráhajtásos pálcát horgolunk. Ötödik sor: A szirmok közé 14 láncszemből álló ívet öltünk egy­ráhajtásos pálcával, de a pálcá- kát a harmadik sor egyráhajtá­sos pálcáiba öltjük be. Hatodik sor: Minden nagy Ívre 16 rövidpálcát horgolunk. Hetedik sor: A mintát 1 lánc- szemes ivekkel horgoljuk körül és úgy osszuk be, hogy a soron 24 Ivünk legyen. Az utolsó ívet S láncszemmel és 1 egyráhajtásos pálcával fejezzük be. Nyolcadik-kilencedik sor: Meg­egyezik a hetedik sorral, de Itt 8 láncszemes Iveket horgolunk az előző sor Ívelnek közepébe öltve. Tizedik sor: Minden második Ívre 16 láncszemes Íveket öltünk. Tizenegyedik sor: A nagy ívre 5 rövidpálcát, 3x5 láncszemes pi- kót horgolunk, köztük 3-3 rövid pálcával, végül még 5 rövidpálcát készítünk az iv hátra levő ré­szére. A csillagokat 2—2 iv közép­ső piköjával kapcsoljuk össze. Az összekötő minta leírása Első sor: e láncszemet összekap­csolunk. Második sor: A gyűrűbe 12 rövidpálcát horgolunk. Harmadik sor: Minden harma­dik rövidpálcába 1 egyráhajtásos pálcából és 5 láncszemből álló kockát készítünk. Negyedik sor: a kockába 1 egy­ráhajtásos, 5 kétráhajtásos és is­mét 1 egyráhajtásos pálcát hor­golunk. Ötödik sor: A szirmok közé 16 láncszemből Ivet öltünk rövidpál­cával. Hatodik sor: 6 láncszemből pi- kőt készítünk. A nagy Ívre 10 rö­vidpálcát horgolunk és az Össze­kötő mintát 1 láncszemmel hoz­zákapcsoljuk a nagy csillag kö­zépső szabad pikójához. 3 lánc­szem után 10 rövidpálca követke­zik. Ezt Ismételjük még három­szor. Szabó Ibolya: Zűrzavar a varrókosárban I KARÁCSONYI HÍVOGATÓ Ezüstszánkót hajt a dér. Hófehér határon. Dares szánon didereg, Fázik a Karácsony. Zendül a Jég a tavon. Amint által jönnek. Decemberi hópihén Fénylik már az ünnep. A kályhánkban láng lobog. Gyere be, Karácsony! Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród A fenyőfaágon! Melegedj meg idebent, Légy vendégünk mára! Karácsonyi csillagod Tedd a fenyőfánkra! iniHniimimiwmiwniiHtMiwmiiniifMwwml 'di/Vig-őlt kuty-ud Egyik este, mikor a gyere­kek már aludtak, mama még himezgetett kislánya köté­nyén. Fürge ujjai között gyor­san mozgott a himzőtű és hamarosan szép piros virá­gok sorakoztak a kötényke szélén. De azután 6 is elfá­radt. letette a tűt és aludni tért. Minden csendes volt már a házbari, csak a varrókosár­ban szólalt meg gőgösen a himzőtű: — Látjátok, én vagyok a legügyesebb köztetek! Én ól- tögetem ki a legszebb min­tákat! — Nagyon fejedbe szállt a dicsőség! — nevetett gúnyo­san a horgolótű. — Szerény véleményem szerint én va­gyok a legügyesebb! Az én bunkós fejemmel úgy afcnz- kodom a fonálba, hogy sok­kal szebb mintákat tudok ké­szíteni, mint te! — No és mi — fortyantak fel a cérnák és pamutok. — Úgy beszéltek, mintha a vi­lágon sem lennénk! Ha mi nem mennék utánatok simán ! és csomó nélkül, bizony rósz- j szül sikerülne minden var- < rás, hímzés és horgolás! Erre már az olló is megszó­lalt nagy hangon: — Hiába beszéltek, be kell látnotok, mennyivel különb vagyok nálatok! Én szabom ki, amit ti megvarrtok, én vagyok tehát a legügyesebb! Mama gyűszűje eddig hall­gatott, most azonban úgy gon­dolta, ideje, hogy valaki va­lami okosat is mondjon: — Ha nem tudjátok eldön­teni, hogy ki a Iégügyesebb, ajánlok egy nemes versenyt. Mindenki csinálja azt, amit tud, majd a végén meglátjuk, kinek a munkája sikerült leg­jobban! 1 Mindegyik megakarta; mutatni, mennyivel ügyesebb; a másiknál. De hiába volt nagy igyeke-! zetük, sehogyan sem sikerűit j amibe belekezdtek A himző- j tű ügyetlenül bukdácsolt és i; piros szál összegubancolódod. 1 A varrótűk görbén öltöget-1 tek és a fehér cérna mind*! járt elszakadt. Az olló sem tudott kiszabni semmit, csak. a levegőben kalimpált A horgolótű pedig meg sem tu­dott állni a lábán, nemhogy csillagokat készített volna. Zavartan néztek össze. Mi történt, hogy nem mennek semmire? Ismét a komoly kis gyűszű szólalt meg. ] — Látjátok, irányítás nél- ' kül csődöt mond minden tu- : dományotok! Nem ti vagytok : hát az ügyesek, hanem az i emberi kéz, amely vezet ben- < neteket! t A hencegők meglepetten i néztek rá: f — Igazad van! — mondták < és végül is labbahagyták a t céltalan versengést. Szépen i visszabujtak mama varróko- i sarába és egyikük sem em- 1 legette többé saját ügyessé- 1 gét i Hogyan ne együnk? A Családi körben hétről-hétre körülte­kintő és gondos recep­teket állítottunk össze abból a célból, hogy megkönnyítsük, avagy — beszerezhetetlen „alapanyagok" esetén — egyes háziasszo­nyok véleménye sze­rint megnehezítsük a főzést. Ügy véljük, azonban, karácsony napján az étrend: fö­lösleges. Ilyenkor úgy­is az egész család kö­zös tanácson dönti el, miből mennyi legyen. A családfő külön utal ki pénzt az ünnepi ebédek és vacsorák céljára, ezenkívül így is, úgy is el kell készí­teni a hagyományos ételeket, melyek nél­kül nem karácsony a karácsony. Ügy véljük, sokkal több haszonnal jár, ha gondosan figyelmez- f tétünk mindenkit, ho­gyan ne egyen kará­csonykor. i Először is óva sze­retnénk inteni a házi- 1 asszonyokat: hat-nyolc rúd beiglinél többet 1 ne süssenek. Igaz ugyan, hogy a családi szükségletnek ennyi megfelel, ebben azon- ; ban nem szerepel az a hihetetlen mennyi- i ségű sütemény, ame­lyet gyermekeinknek, a fő fogyasztóknak, a szomszédságban kell t elpusztítaniok. Az íz- i letes sütemény fo- j gyasztásával kapcso- i latban arra is felhív- i juk a figyelmet: leg- i okosabb először a má­kosat megkezdeni, mert így megacélozza i erőnket az, hogy a fi- i nőm diós még hátra < van. Fordított esetben < az akaraterőt csők- ' kenti az előttünk álló ! mákos-pusztaság ki- j o+l oá na A borlevesnél gon­dosan kerüljük el, hogy a családfő idő előtt benézzen a kony­hába és még félkész állapotban, azaz egy­szerű borként dézs­málja meg a levest. Az alakjukra vigyá­zó asszonyok és lá­nyok figyelmébe ajánljuk: ne fogyasz- szanak túlzottan sok libazsírt, májat, húst, levest, óvakodjanak a sertéssülttől, hurkától, kolbásztól, töltöttká- oosztától, süteménytől italtól egyszóval mindentől, mert az evés feltétlenül a ke­rekebb vonalakat erősbíti. Egyáltalán: i disznótoros vacso­rák összes részvevői óvakodjanak befoga­dóképességük túlérté­kelésétől, mert a könnyelműség az ün­nep másnapjára meg­bosszulja magát. .CyrjwiwyóAríni n& fitt*. lepek alatt csak éh- íyomorral induljunk •l, ellenkező esetben ógyókúránkat komoly veszélyek fenyegetik: ivagy esetleg azt Al­apítják meg rólunk, hogy faragatlan em- ver módjára viselke- lünk. A gyerekeknél kül­önös gondot fordít­sunk a csokoládéfo- lyasztás ésszerű kor- átozására, nemkülön­ben az ünnepi torta ilvezetéből adódható jonyodalmakra. Végül utolsó jóta- lácsunk: a háziasszo- lyok gondosan tüntes­sék el a túlzott befo­gadóképességű vizes- Joharakat, helyükbe nérsékeltebb boros- poharakat szerezzenek >e. Az intézkedés oká­ból bővebben nem be- zélünk: hasznáról ki- :i meggyőződhet a lyakorlatban. — M. ~ Kedves kis ajándék felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Játéknak vagy vitrinben, rekaméra, autóba stb. alkalmas. Könnyen és gyor­san készíthető tetszés szerinti nagyságban. Horgolhatjuk sefirből, birka- gyapjúból vagy „béby” fonálból, a fonalvastagságnak megfelelő tűvel. Az itt bemutatott kutyus mére­tei: magassága 17 cm, törzsvaa- tagsága SS cm (körül mérve), a fej kerülete 18 cm, első lábak hossza 8 cm, vastagsága 8 cm, hátsó lábak hossza 5 cm, vastag­sága 8 cm, a farok hossza 6 cm, vastagsága 7 cm, a méretek ki­tömött állapotban értendők. A kutyus úgynevezett perzsa- horgolással készül. Lényege, hogy egyráhajtásos pálcákkal dolgoz­zunk a következőképpen A fona­lat egyszer a tűre csavarjuk, - majd beszúrjuk az előző sor pál­cájába. A fonalat a munka má­sik oldalán középső ujjunkkal kb. S cm-re lehúzzuk és így hor­goljuk le az egyráhajtásos pál­cát. A 2 cm-es lógó fonal adja a bolyhosságot. Ügyeljünk, hogy minden pálcánál lehetőleg azonos hosszúságú fonalat fogjunk le, hogy a bolyhozás egyenletes le­gyen. A horgolást a kutyus törzsével kezdjük. I láncszemes gyűrűt készítünk, a gyűrűbe 22 egyráhajtásos pál­cát (símán). A következő sorok­ban perzsázva horgolunk és a kí­vánt szélességig szaporítjuk a törzset. Innen szaporítás nélkül horgoljuk a megfelelő magassá­gig. A törzs fogyasztását a váll­résznél kezdjük el és a kitömés részére kb 3 cm átmérőjű lyukat hagyunk. A fej horgolását a nyakrésznél kezdjük. 26 lánc­szemre 32 egyráhajtásos pálcát horgolunk (símán), ezután per­zsázva a kívánt nagyságra szapo­rítjuk, illetve fogyasztjuk el a fejet. A lábak és a farok a törzshöz hasonlóan készül a megfelelő nagyságban. A kutyus orrát 6 láncszemmel kezdjük, amire sapkaszerűen rö- vidpálca-sorokat horgolunk, majd fekete fonallal kivarrjuk az orr felső részét. A nyelv piros fonal­ból rövidpálcákkal készül. A fü­lek részére 2 háromszögletes db-t készítünk perzsázva oda-vlssza horgolva. A kutyus szemel lehetnek mac­kószemek (kapható: Babaklini­kán), de lehet gomb, gyöngy vagy ki is varrhatjuk. Végül az egyes részeket vattá­val kitömjük, megformáljuk és összevarrj ukj A gyermek játszószeréről a szülőknek kell gondoskodni, A játékszer kiválasztásában legfőbb szempontunk az le­gyen, hogy mennyire lehet vele valóban játszani, meny­nyi tartalmat és képzelőerőt lehet belevinni a vele való játékba, mennyi lehetőséget ad az önálló alkotásra. Két olyan alapjátókszer van, ame­lyik egész kisgyermekkorán, sőt azon túl is végigkíséri a gyermeket. Az egyik a baba, mindaz­zal, ami hozzátartozik: köny- nyen feladható, begombolha­tó ruhákkal, megvethető kis­ággyal, konyhafelszereléssel, étkező- és takarítókészlet tel. Ezek apránként történő be­szerzése végtelen örömet okoz a gyermeknek, egyre mé­lyíti és bonyolítja játékát. A baba nemcsak leányjáték, nagyon sok kisfiú szereti a babát, éppen úgy eljátszogat vele, úgy öltözteti, fekteti, mint a kislányok. Jó babahe­lyettes a mackó is, s a nö- vekfő kisfiú kevésbé érzi, hogy nem illik „férfi méltó­ságához." A másik játékszer — ami ugyancsak éveken át hű ma­rad a gyermekhez és ugyan­úgy nincs nemhez kötve, az építőkocka. Minden formájá­ban igen fontos játék, a gyer­mek gondolkodását, képzelő­erejét, kézügyességét és ki­tartását egyaránt fejleszti. Játék közben megfigyelhet­jük a gyermek odaadó elme- rülését: a különben egy Pil­lanatig sem nyugvó, ingatag figyelmű kisgyermek hány­szor építi fel újra a ledőlt tornyot, hány változatban próbálja megoldani az alagút ívelését, stb. Jószemű szülő azt is meg­látja, hogy a gyermek meny­nyi vágyát éli ki, mennyi konfliktusát intézi el a játék­ban. Ha jól odafigyelünk, sok mindent megtudhatunk a ját­szó gyermektől, ami máskü­lönben örök titok marad elő*- tünk: sok mindent elmond babájának, amit egyébként gondosan magába zár, Mindez arra kötelezi a szülőt, hogy foglalkozzék időnként gyermeke játékával is. Bármily szűk lakásban megoldható, hogy az egyik sarok kizárólag a gyermek tu­lajdona legyen. A játszósa roík — ami később tanulósarok lesz —, a szülők kényelmét is szolgálja, a gyermek nem foglalja le az egész lakást, jól érzi magát játékai között. Itt eleinte természetesen a szülőknek kell rendet tarta­nia, de a gyermek három­négy éves korától fokozottan ránevelhető, hogy játék után szedje össze a szétdobált épí­tőköveket, tegye helyre a ba­bakocsit, helyezze el a pol­con a képeskönyveket, örül­jön a babasarok rendjének és különösen örüljön a dicsé retnek, amivel még akkor se fukarkodjunk, ha első rende­zési kísérlete nem tökéletesen sikerül: Karácsony van. Minden szülő igyekezett a legszebb és legérdekesebb játékot megvenni gyermekének. Mi­kor ezeket átadják gyerme­küknek, gondoljanak arra. nem elég azokat megvenni, meg is kell becsültetni velük. Nem könnyű a játék árát elő­teremteni. Neveljük hát úgy gyermekeinket, ami játékot kapnak, becsüljék is meg.

Next

/
Thumbnails
Contents