Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

fí SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december 2 Kádár János elvtárs előadói beszéde (Folytatás az 5. oldalról) A párt és a kormány szem­beszáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszer­zés ellen. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, se­gítsék népünk munkáját. — Ugyanakkor támogatja és .tá­mogatni fogja a városi és fa­lusi kisiparosok, kiskereske­dők társadalmunkban szük­séges és*hasznos tevékenysé­gét a lakosság szükségletei­nek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szó­val ideológiailag és politikai­lag átnevelje és a szocializ­mus útjára vezesse számára is elfogadható módon; egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva. Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatan­dó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és föl­desúri osztályokat felszámol­tuk. A volt kizsákmányolók és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunk­ba, más része 1956-ban harc­ba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatar­tást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harc­ban— mint ellenséggel — ta­lálkozott* Továbbra is éberen védel­mezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt ki- zsákmányolókkal szemben. AM közülük fellép ellene, annak számolni kell a pro­letárdiktatúra keménységé­vel. Ugyanakkor az ellenfor­radalom leverése, a proletár­diktatúra erősödése, a szo­cialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsák­mányolók átnevelésére. Az ellenforradalom leveré­sével a* osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Tár­sadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzet­közi élet területén is. Az ál­lamok és népek békés egy­más mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz béíkét az eszmék harca terén. Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializ­mus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése, — osztálycélok, a munkásosz­tály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemen­ni. A szocializmus érdekei, népünk érdekei nem kíván­ják az osztályharc élesedé­sét, ellenkezően, az a jó, ha hevessége csökken, forrnál kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az oszíályharc élezésére töre­kedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályel­lenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthe­tik azt — mintha az osztály­harc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyen­lő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztá­lyok tagjait is egyenjogú ál­lampolgárként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális maga­tartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-4 a kuláko- kat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben mó­dot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi be­csületes munka után teljesjo­gú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja le* gyen a termelőszövetkezetek­nek. A volt kizsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mente­sen találják meg majd he­lyüket az új szocialista vi­lágban* A párt vezető szerepé, a párt és a tömegek kapcsolata Kádár János végezetül a pártról, a párt vezető szere­péről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt. — A marxizmus—leninizmus alapvető tanítása — mondot­ta— hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkás- osztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai ha­talmat; a párt vezetése nél­kül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A re­vizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezetősze­repének jelentőségét a szocia­lizmust építő országok min­dennapi életében. A magyar- országi tapasztalatok szem­betűnően és meggyőzően bi­zonyítják, hogy a párt veze­tőszerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenke­zően — növekszik. A Magyar Szocialista Mun­káspártot marxista—leninista tudományos világnézet vezér­li; elméleti alapja, kommu­nista politikája nem új. Uj a helyzetben az. hogy a Köz- oonti Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után vissza­vezette a pártot a helyes le­nini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszéle­sebb dolgozó tömegekkel. Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revlzionlzmus ellen és a dogmatlzmus el­len —hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista-leninista ideoló­gia tisztaságát. A munkás- osztály eszmei fegyverét csorbítják a párton betűi jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyar- országon, mind pedig nemzet­közileg a revizionizmus a fő­veszély. A modern revizio­nizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket; a nemzetközi impe­rializmus és a belső reakció kezére játszik; azokra támasz­kodik. Különösen veszélyessé teszi a modern revízión iz­must az a tény, hogy a töme­gek «előtt marxista—leninista mezben jelentkezik. A revi­zionizmus társadalmi bázisát a még meglevő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezetőszerepét, a proletárdiktatúra államá­nak szerepét, a szocialista tá­bor jelentőségét. A politiká­ban törvényszerűen a mun­kásosztály érdekeinek eláru­lásához vezet. Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus* — Legkorszerűbb formájá­ban is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított összes ed­digi támadás vereséget szen­vedett. Ezt világosan példáz­za a hazai revizionista cso­port egész dicstelen pályafu­tása is. A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, amelyet a revizionisták ve­tettek a pártra,, nem a párt és nem a pártot támogató tö­megek, hanem az árulók szé­gyene. Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxiz­must—leninizmust a dogma- tjzmus is. A dogniatizmus— bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkás- mozgalom saját talaján ke­letkezik — hallatlan károkat tud okozni a párt, a mun­kásosztály, a proletárdikta­túra ügyének. — Az utóbbi éveikben sú­lyos károkat okozott a párt­nak a Rákosi .Mátyás körül kialakult személyi kultusz, s az ennek révén meghonosí­tott. dogty-tózmus és szektás politika. A pártnak az ellen­forradalommal vívott harc menetében meg kellett sza­badulnia a múlt hibáitól is. A Központi Bizottság ma mentes és a párttagság alapvelő tömegei is meg­szabadultak a dogmatizmus és szektariánizmus káros nézeteitől A Központi Bizottság hely­reállította az egész pártban a pártélet lenini szabályait, a demokratikus centraliz­must, a kollektív vezetést és helyreállította mindazok be­csületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptala­nul megvádolt — Van azonban még egy zavaró vonatkozása a kér­désnek, amelyet helyes érin­teni és lezárni. Hazánkban sok százezer ember van, akik sok éven áit bíztak Rákosi­ban, éltették és támogatták őt, ma pedig kemény szavak­kal és súlyos kritikával szól­nak káros tetteiről. Miről van lényegében szó? Rákosi Mátyás 1919-ben harcolt a Tanácsköztársaságért, kiemel­kedő szerepet töltött be a Horthy-faáizmus elleni küz­delemben és vezető szerepe volt a felszabadulást követő politikai harcokban. A pro­letárdiktatúra győzelmét kö­vető Időkben azonban eleinte eltűrte, majd maga is ösztö­nözte a személyi kultuszt és súlyos károkat okozott a szo­cializmus ügyének. A lényeget tekintve az em­berek helyesen tették, ami­kor a régebbi években tá­mogatták Rákosit hasznos tetteiben, helyesen cseleked­tek akkor is, amikor látva súlyos hibáit, az azokban való makacsságot, megvon­ták tőle, mint vezetőtől, bi­zalmukat és elítélték őt, A ■Nagy nyereségnek tekint­jük, hogy a korábbi évek hi­báit jóvátéve, elfoglalták mél­tó helyüket a pártban az 1919-es kommunisták és azok, akik a Horthyrendszer éve­iben idehaza illegalitásban dolgoztak, a spanyol p '“ár­háborúban résztvett, valamint más, egy időben oktalanul mellőzött elvtársak. így mél­tó helyre került a pártban a régi forradalmi törzs. Kijaví­tottuk azokat a hibákat is, amelyek a két munkáspárt egyesülésével kapcsolatbán előfordultak. Ma aszerint ítél­jük meg az embereket, hogy az ellenforradalommal vívott harc idején hűek maradtak-e a munkásosztály ügyéhez, és nem azon az alapon, hogy ko­rábban a kommunista, vagy a szociáldemokrata mozgalom­ban tevékenykedtek-e — s ez jó dolog. Az elmúlt három évben fejeződött be teljesen az egyesülés olyan értelem­ben, hogy pártunkban most már csak minden tekintetben egyenjogú és összeforrott párttagság van. A régi törzs­gárda és a felszabadulás után kommunistává lett Ifjúság 1» összeforrott; ahogy ezt más szavakkal kifejezzük; , a 40 éves magyar kommu­nista mozgalom három élő nemzedéke együtt van és jo egyetértésben dolgozik. A párt erős, mert ma valóban az azonos elveket valló em­berek önkéntes harci szö­vetsége. Beszélt a kádermunkáról is. Jó ez — hangsúlyozta, hogy nem egymástól elkülö­nítve végzik immár az embe­rek irányítását és a káder­munkát Tapasztalataink sze­rint az a döntő, hogy minde­nekelőtt munkája és maga­tartása alapján ítéljék meg a2 embert és ne különböző nyil­vántartások adatai alapján. Az egész embert tekintsék, jó tulajdonságaival és esetleges fogyatékosságaival együtt. A/ a legfontosabb, hogy a ká­dermunkából végképp eltün­tessük a titokzatosságot, s misztifikációt, az egyoldalú megítélést. Feltétlenül kerül­ni kell, hogy egy embert eff1 ik nap — jótulajd ?gai alapján — az egekig emelje­nek, a másik nap pedig — va személyi kultuszért, az ab­ból származó súlyos károkért, az árnyakért, amelyet ezek a pártra vetettek, nem a ma­gyar kommunistáknak, nem a pártnak, nem a Rákosit korábban követő tömegek­nek, hanem azoknak kell szé­gyenkezniük, akik ezeket fel­idézték, magának Rákosi Má­tyásnak s annak a csoport­nak, amely hibáiban támo­gatta őt Kádár János ezután rá­mutatott arra, hogy a revizionizmusnak is, a dogmatizmusnak is közös vonása s marxista ismeret­elmélet elvetése, a szubjek­tív szemlélet. A marxista ismeret-elmélet a valóság objektív fényeinek szaka­datlan tanulmányozását kö­veteli meg. A párt a valóság tényei alap­ján vonja le azokat a követ­keztetéseket amelyek a párt helyes politikájának kidolgo­zásához szükségesek. A je­lenlegi helyzet a marxista— leninista propaganda erősíté­sét kívánja. A párt feladata mindenekelőtt, hogy a párt tagjainak marxista—leninista tudását mélyítse, továbbá az is, hogy segítséget nyújtson a marxizmus—leninizmus el­sajátításához annak a jelen­tős számú pártonkívülinek, akik ezt igénylik. A továbbiakban Kádár Já­nos a párttagság számszerű adatait ismertette, majd a párt élcsapat jellegéről be­szélt, aláhúzva: a párt so­raiban ma azok a legöntuda- tosabb és legállhatatosabb elvtársak vannak, akik az eb lenforradalom elleni harc ne­héz napjaiban vették kézbe és emelték magasra a párt, * proletárdiktatúra zászlaját. lamilyen hibája miatt — eset­leg örökre elvessék. Pártunk tömeglbetfolyásának növekedéséiben — folytatta — döntő tényező: a Párt szavai és tettej soha nem térhetnek el egymástól A pártnak a tö­megekkel vannak közvetlen és közvetett kapcsolatai ér párt a néppel, a tömegszerve- zetelk és a tömegmozgalmak révén közvetett kapcsolatban van. A tömegszartíezeteknek és tömegmozgalmaknak meg­van a maguk sajátos rendel­tetése, de feladatuk az is, hogy a pánt szavát közvetít­sék a tömegekhez és a töme­gek véleményét, kérdéseit a párthoz. Ma a tömegszerveze- tek és tömegmozgalmak a párt eszmei és politikai irá­nyításával, ugyanakkor önál­lóan dolgoznak és betöltik sajátos szerepüket is; alapjá-" ban véve jól töltik be a párt és a tömegek közötti össze­kötő szerepet is. Kádár János ré'tóe+esebben szólt ezután a szakszervezetek a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség és a Nőtanács munká­járól. A szakszervezetekre a kom­munistáknak úgy kell te­kinteniük, mint olyan szer­vezetekre, amelyekhez idő­vel mind több olyan feladat és hatáskör kerül, amelyek ma még állami szerveknél vannak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyrészről tömeg- szarwzet, más vonatkozásiban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. Legfőbb feladata, hogy küzdjön és segítsen a pártnak legyőzni az etíensé- ges nézetek maradványait amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak További feladata, hogv segít sen a pártnak az egész ifjú ságot tanulásra ösztönözd a munka megbecsülésére é? szereteténe tanítani a szocia- > izmus eszméjéhez, a nép; hazához való rendíthet etle hűségre nevelni. A Közpon iizottság megítélése szerint a ■őmozgalom szervei a Nóta rácsok hasznos ér? ió munká 'végeznek. Ezért tekintélyű van a pár*szervezetek és a tö megek előtt is, Az a felada tuk, hogy a szocializmus épí­tésének központi társadalmi kérdéseivel foglalkozzanak és mozgósítsák á nőket a párt politikájának támogatására, az alkotómunkára Ugyanak­kor foglalkozzanak a nők tár­sadalmi kérdéseivel. A nők a Magyar Népköztársaságban egyenjogúsággal rendelkez­nek. A' nőtanácscik feladata, hogy ennek a törvényben biz­tosított egyenjogúságnak az élet minden területén, az ügyek mindennapi menetéiben segítsenek maradéktalanul érvényt szerezni. Nyiltan meg kell mondani, hogy a nők társadalmi kérdéseinek kielé­gítő megoldása még nagy és hosszantartó munkát kíván. A nők teljes felszabadítása és a szó igaz értetmétoen vett egyenjogúság a szocialista forradalom egyik fő feladata. Ezt még nem oldottuk meg és ez nem is küntnyű, nem Is rövid lejáratú feladat A párt bizalommal viseltetik a pártouk ív üllek Iránt A párt közvetlen tömeg- kapcsolatainak alakulásában rendkívül fontos, hogy a párt elvileg Ó3, gyakorlatilag he­lyes viszonyt alakítson ki a pártonikívüliekíkei. A párt minit tudva’evő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a pártankívüliek iránit, őszin­tén, közvetlenül és nyiltan szól a pártonkívüliek Itgszé lesébb tömegeihez az eredmé­nyekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a pártonikívüli tömegek között éppen ez a nyíltság és őszin­teség teremtette meg a köl­csönös bizalom nagy erkölcs tőkéjét. A párt sikerei döntő­en attól függ-ek, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a jövőben tovább erősítsük. Gátolja a pártonkívüliekke’ kiépített egészséges viszony további erősítését az az elbi­zakodottság is, amely sora­inkban helyenként ismét fel­üti a fejét. Vannak olyan elv- társaink, akik elfeledkeztek arról a lenini tanításról, hogv a pártnak a tömegek bizal­mát és támogatását napról- niapra, újból és újból meg 1 1 nyernie. Sajnálatos — ha szórványosan is —, de mégis találkozunk olyan esetekkel, amikor a párttagok egy része nem érti a Központi Biz/j tsís álláspontját a pértonkívüüek- kel kapcsolatban, s ezért nem j ár el helyesein. Helyenként értetlenség é idegenkedés van az 1957-es pártértekezletünk állásfogla­lásával szemben, -amely sze­rint hazánkban a pártfunk­ció kivételével pártonikívüli is betölthet bármely közfunk­ciót. Vannak egyes olyan ma­radi nézetekkel megvert elv­társaink, akik nem értik, hogy a kommunisták nem végezhetnek mindent maguk El kell ítélnünk, a pártonkí- vüliekkeä szemben helyenként muta'kozó türelmetlenséget is. Senki nem várhatja, hogy mindentó egycsapásirt kommunistává váljék, hogy mindenki egyes aoásra fele melkedjék az élcsapat szín­vonalára. Viszont a szocialis­ta társadalom felépítése az egész nép ügye, csak az égés* nép műveként va'óiulha meg. A párt feladata, hogy a nem kommunistákat meg­győzéssel és türelemmel ve­zesse ebben a nagy munká­ban és közülük azokat akik képességekkel, tudással és tehetségekkel rendelkeznek, olyan posztra állítsa, ahol a legtöbbet tudják nyújtani a társadalomnak. Még ennél is messzebbme­nő türelemre van szükség az embeftk ügyes-bajos dolgaival való foglalkozás­ban. Nincs semmiféle sta­tisztikai kimutatás arról a megszámlálhatatlan kérdés­ről, azokról a közérdekű, vagy személyes ügyekről, amelyekkel az emberek na­ponta fordulnak pártszerve­zeteinkhez. 1958-ban kevés hijján 20 ezer levél érkezett egyenest a Központi Bizottság címére, a Népszabadsághoz több mint 30 ezer, — ezekben a leve­lekben különböző emberek tanácsért vagy segítségért for­dulnak hozzánk A párt és pártszervezetek természete­sen mindennel nem foglal­kozhatnak. De kérdéseket és kívánságokat, amelyeket szó­ban vagy írásban túlnyomóan pártonkívüliek juttatnak el hozzánk, mindenekelőtt úgy kell felfogni, mint a párt iránti bizalom jelét. A bü­rokratizmus és lélektelenség ellen kíméletlenül lépjünk fel, s a legnagyobb figyel­mességgel foglalkozzunk az emberek ügyeivel, kérdései­vel panaszaikkal, kéréseikkel. Ezeket az ügyeket a párt- szervezeteknek komolyan kell venni és el kell igazítani a2 embereket. Ügyeiket továb­bítsák az illetékes szervek­hez és kísérjék figyelemmel azok elintézését. A tömeg- szervezeteken, tömegmozgal­makon és a tömegekkel fenn­álló közvetlen kapcsolatokon keresztül szövődik és erősö­dik az a millió és millió szál, amely a pártot, és népünket összeköti. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom és eleven kapcsolat az a ténye­ző, amely nélkül a párt nem élhet és nem dolgozhat. Elvtársak! Pártunk haza­fias és internacionalista párt. Szocialista forradalmunk csak a nemzetközi kommunista mozgalommal együtt és az­zal összeforrva fejlődhet. Feladatunknak tekintjük, hogy tanuljunk népünktől és tanuljunk a nemzetközi kom­munista mozgalom tapaszta­lataiból. Ha szüntelenül ta­nulunk saját tapasztalataink­ból és népünktől, akkor so­hasem hagyjuk figyelmen kívül1 hazai adottságainkat, nemzeti sajátosságainkat, amelyek történelmileg ala­kultak ki. Ezekről megfeled­kezve lehetetlenség volna ha­zánkban felépíteni a szo­cialista társadalmat A párt előtt álló feladato­kat összefoglalva: a legkö­zelebbi években be kell fe­jeznünk a szocialista társa­dalom alapjainak lerakását. A gazdasági és kulturális építés feladatainak jobb és lendületesebb megoldásá­val hozzuk közelebb azt a napot, amikor a szocialista forradalom teljes és végle­ges győzelmet arat hazánk­ban. Ennek feltételei: hogy meg­őrizzük eszmei alapunk, a marxizmus—leninizmus tisz­taságát pártunkban —, hogy tudományos elméletünket al­kotó módon alkalmazva, egy­értelmű és követkeíetesen kommunista politikát foly­tassunk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköz- társaság most erős, a nem­zetközi feltételek jók. Arra van szükség, hogy pártunk minden szervezete, minden tágja dolgozzék még nagyobb, lelkesedéssel, mint eddig Arra van szükség, hogy a párt támaszkodjék még job­ban a tömegekre, a nép tö­mörüljön még jobban a párt köré. Arra van szükség, hogy a magyar nép fűzze még szo­rosabbra barátságát a Szov­jetunió és a szocialista tá­bor népeivel és zárkózzék fel még szorosabban a szo­cializmus és béke egyre ha­talmasabb nemzetközi erői­hez. Bizton hisszük, hogy ez így lesz, a szocializmus belát­ható időn belül teljesen győ­zedelmeskedik hazánkban is; felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb és legigazabb álma, a szocialista Magyarország, — fejezte be beszédét Kádár János. A párt szarai és tettei egyek

Next

/
Thumbnails
Contents