Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

1959. december 20, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Láthatatlan kötelék Szovjet film. Bemutatja a mezőtúri Szabadság mozi december 21 -23-ig A SZÓ Lm K MEGY hl FiLMSZINHÍZSK MŰSORI 1959. december 21—23-ig: Abádszalók 22-23 A hetedik kereszt — M Cibakháza 211-23 Amigó - io Fegyvernek 21-23 Érdekházasság — 14 Jánoshida 22-23 A matrózok dala — 10 Jászalsószentgyörgy 22-23 A vágyak szárnyán — 10 Jászapáti 21-23 Ketten a nagyvárosban — Kn. Jászárokszállás 21-23 Csillagok — Kn. Jászberény Lehel 21-23 13-as kedvenc - Kn. Jászberény Déryné 21-23 A városi asszony — 14 Jászdózsa 22-23 A kettőnk titka — 14 Jászfényszaru 21-23 Mi ketten egyedül — 10 Jászjákóhalma 21-23 Akiket a pacsirta elkísér — 10 Jászkisér 21-23 Rakétatámaszpont — Kn. Jászladány 21-23 Többé nem balkezes — Kn. Kenderes 21-23 A nagy Caruso — Kn. Kisújszállás 21-23 Kölyök - Kn. Kunhegyes 21-23 Az én drága párom - 10 Kunmadaras 21-23 Szombattól hétfőig - 10 Kunszentmárton 21-23 Rendkívüli történet n. — 10 Mezőtúr Dózsa 21-23 Felfelé a lejtőn — 14 Mezőtúr Szabadság 21-23 Láthatatlan kötelék — 10 Öcsöd 21—23 Játék a szerelemmel — 18 Öcsöd 22-23 Igor és társai — Kn. (ifjúsági) Rákóczifalva 21-23 A cirkusz lánya - Kn. Szolnok V. CS. 21—23 Bolond április - 18 Szolnok Tisza 21-23 A csend világa — Kn. Szolnok Millennium 22-23 Kenyér szerelem, fantázia — 14 Tiszaföldvár 21-23 Kenyér, szerelem, féltékenység - 14 Tiszafüred 21-23 Apák Iskolája — 10 Tiszakürt 22-23 Brich polgár - 14 Tőrökszentmiklós 21-23 Robin' Hood - Kn. Turkeve 21-23 9 élet - 14 Ujszász 21-23 Alvajáró Bonifác — 14 Karcag 21-23 Emberi sors — 10 10=10 éven felül ajánlott! 18=Csak 18 éven felülieknek! 14=14 éven felül ajánlott! Kn.=Korhatár nélkül. A reggel mindig temeti a hajnalt gyedül maradt, társ és barát nélkül. Órákat állt a kiskapuban, vizsgálódva nézte az utcát s utána csen­des léptekkel befordult az udvarba. Csak a kalapot pöc­cintették meg neki a régi jó barátok és szó nélkül tovább­mentek, amikor találkoztak vele. Hattyú István nem várt, nem érdemelt és nem is ka­pott ennél többet, mióta ar- culköpte a falut. Most ősszel m,ár kevesebb lett a dolog, de mégis nagyon ritkán járt a faluba. Ha ment, sapkáját fejébe húzta, fejét lehajtotta. Tavasszal egy ideig még várt, hátha majd jönnek, megzörgetik a kiskaput és hívják. Később már belefá­radt a meddő várakozásba és hónapok múltán már csak azért forrt benne a méreg, mert nem jön senki, nem hívja senki. Minden üres. Csak ennyi a barátság. „Ha ennyi, forduljanak fel" — csikorgatta fogait kegyetlen sírós méreggel és mindig a kiskapu felé fülelt, hátha, hátha mégis jönnek. Aztán ezen az őszi estén ő indult el Barka Sándar háza felé. Ö zörgette meg annak a kapu­ját. Hosszú percekig némán nézték egymást és mindket­ten arra a keserves délutánra gondoltak... Hattyú István nagyot vétett ezt ő is tudta. Részeg volt ak­kor. A falu is a megbolydult méhkashoz hasonlított. Min­denki aláírta a belépési nyi­latkozatot, csak egyedül ő nem. Kiállt az utcára és ma­gából kikelve ordítozott, utá­na három liter bort egydecis poharakkal leeresztett a tor­kán. Aztán kiskabátban in­ült a kocsmába, még inge nyakát is kigombolta a nagy forróságtól, ami benne égett, tüzelt. Ment véres szemekkel, leszegzett fejjel. „Fölmetélem a fél világot” — hörögte az ajtó előtt és visszacSúsziatta zsebébe a nyitott bicskát. A meleg, a füst mellbevágta és még jobban elkábította, a mormogás még jobban meg­vadította. Mikor belépett, az emberek felkapták fejüket, a nyitott tenyerek ökölbeszorultak és erősebben markolták a két decis poharakat. Guba, a fa­lu bolondja, a vörösen izzó kályha mellett csücsült a padlón és torz vigyorral mo­tyogta: „Virágzik a Tisza...” Virágzik a Tisza”. Barka Sándor zsebéből gyufát ko­tort, amikor a sárgás lángocs­kát cigarettájához emelte, lát­szott, remeg a keze. Barka Sándort előző este választot­ta a falu népe tsz elnöknek, fi és Hattyú István voltak eddig a legjobb barátok, az első gazdák. Csend lett, csak Guba mo­tyogta: „Virágzik a Tisza...” Hattyú István merev, egye­nes léptekkel a pulthoz ment, majd nekitámaszkodva szem- befordult a sokaságnak. A ft.éje forduló arcokat vala­Tlzenhaf oldalon jeleníti meg a Szó nők megyei Néplap karácsonyi száma A szokástól eltérően nyolc helyett tizenhat oldalon jele­nik meg december 25-én a Szolnok megyei Néplap. Ké­pek, színes írások, riportok, érdekes tudósítások teszik változatossá. Egy oldalon a „Családi Kör” a gyerekeknek mesékkel, versekkel kedves­kedik és az asszonyoknak szórakoztató kézimunka min­tával szerez meglepetést. 25-én jelenik meg Kaposvári Gyula írása a szolnoki Művésztelep képzőművészeiről. Közöljük a felszabadulási irodalmi pá­lyázat felemelt második díjá­val jutalmazott elbeszélését, Papp Péter tollából. Derűt, vidámságot sugároz szatiri­kus oldalunk, a Jász-Kun- Kakas. Ennyit elöljáróban. A többit majd december 25-én. MIÉRT ÉPPEN TÚRKEVÉN ? A MEGYE ÖTÉVES műve lődési programjában ki­mondják, hogy az iskolai mu­lasztások terén fel kell szá­molni Turkeve évek óta ta­pasztalt lemaradását. Más területekről is >■ szó volt, de az, hogy közöttük Turkeve is szerepel, megle­pett. Hogy-hogy? Abban a városban, ahová szinte na­ponta érkeznek a külföldi delegációk, amely gazdasági téren az egész országnak példát mutatott, éppen a ta­nítás, a jövő emberének for­málása terén vannak bajok? Mi a tényleges helyzet és ki a felelős ezért, ki mit tehet a mulasztások megszüntetése érdekében. SZ. KOVÁCS JÓZSEF, a turkeved vb-elnök, papírlapot húz elő a fiókból: mikor vá­rosáról ilyen kedvezőtlen összefüggésben olvasott a Nagysikerű előadás az Hiúsági Akadémián — ruhabemutatóval A Szolnok városi KISZ bi­zottság által kezdeményezett ifjúsági akadémia keretén belül az „Így jutunk a Hold­ra”, „Az öregek és fiatalok' „A tudomány, vallás, erkölcs” című ismeretterjesztő előadá­sok után december 17-én, es te 18 órai kezdettel az Ady Endre Művelődési Hazban megrendezték a „Hogyan öl­tözködj” című előadást is. Erre az alkalomra mintegy 350 főnyi, nagyrészt diákok­ból álló közönség gyűlt ösz- sze. Az oktató jellegű előadási Valkó Mihály középiskolai tanár tartotta. Dicséretére válik az előadónak, hogy az öltözködéssel kapcsolatos kér­déseket nemcsak részletesen kimerítette, hanem mindvé­gig közvetlen kapcsolatot tu­dott teremteni a hallgatóság­gal. A minden szempontból hasznos és szellemes előadást ízléses ruhabemutató követ­te- Dicséret illeti a városi KISZ bizottságot az Ifjúsági Akadémia létrehozásáért, de ugyanezt elmondhatjuk mű­velődési otthonaink vezetői­ről is, akik a legmesszebb­menő segítséget nyújtották az ilyenfajta előadások meg­szervezésében. közölték, hogy január közepe táján megrendezik a „Hogyan viselkedj” című előadást is. Bízunk abban, hogy ifjúsá­gunk hasznosítani tudja a maga számára az ilyen elő­adások tapasztalatait M. M. IIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Kulturális mozaik December 18-ám, pénteken este 6 órai kezdettel a Ma­gyar-Szovjet Barátság klub­jában Sipos Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára külpolitikai tájékoztatót tar­tott. » Ma délelőtt 10 órai kezdet­lel a Koltói Anna út 10 szám alatti színháztermében mese­film vetítést rendeznek. Be­mutatásra kerül a Kisdobos és a Kötekedő Misa - című mesefilm. • Ezúton közöljük az érdek­lődőkkel. hogy az Ady Endre Kultúrház meghosszabbította a már meghirdetett tánctan­folyamaira a jelentkezési ha­táridőt. Eszerint január 5-ig fogadnak el még jelentíke­művelődési programban, be­kérte a hiányzási statisztikát. íme: 1955—56-ban 16 9,48 mulasztott nap, a követező évben 19.923, tavalyelőtt 21.554, az elmúlt tanévben pedig 19.056. Tavaly tehat a mintegy ezerhétszáz általá­nos iskolás kereken 52 esz­tendőt mulasztott éz egy gyerekre eső évi mulasztás 11 nap. A hiányzások miatt nem tudtak elosztályozni 49 gyereket, ebből a felmentést csupán tizenheten kapták meg. Ezenkívül százhatan buktak meg, jórészük szin­tén a sok mulasztás követ­keztében. Ez a statisztika — mint minden statisztika — persze csak a helyzet egyik oldalát világítja meg. Megkérdem mindenesetre az elnököt, vé­leménye szerint, mi a lema­radás oka» — Kérem, pontos okot nem tudnék mondani.». • NÉZZÜK most a másik ol­dalt. Földvári László tanul­mányi felügyelő szavaiból kiderül, hogy az iskolák ta­nulmányi eredménye nem rossz, kereken 3.35 volt az elmúlt évben. Jól működnek az úttörőcsapatok, s vannak egészen kiváló osztályok is, ahonnan senki sem hiány­zik. A kiugró hiányzási statisz­tika magyarázata részben az, hogy tíz-tizenöt notórius iskolakerülő lerontja az egész város átlagát. Sajnos, ezek jórészt ma is a Bihari-tele­piek, ahol elsősorban cigá­nyok élnek. Ha valaki igazolatlanul mulaszt, először figyelmezte­tik a szülőt, majd a szabály­sértési előadó pénzbírságot szab ki rá, 50 forinttól 250 forintig. Nyilvánvaló, hogy csupán ez az adminisztratív rendszabály nem segíthet, de szigorú végrehajtásának le­het bizonyos eredménye. Saj­nos, ez nem történt meg. — Márpedig nyilvánvaló néma pénz a fontos, hanem az, hogy a szülő azonnal érezze: felelős gyermekéért. Ha azonban a bírságolás nem hoz eredményt: mit le­het tenni? • A FIÜISKOT.ÄBAN keres­tem a választ: jó, hogy most azt írhatom: meg is talál­tam. Tavaly még kilenc ta­nuló járt az iskola „mellé” — idén mindössze egyet nem sikerült behozni a tanter­mekbe — állítólag nincs is a városban, apjával együtt Mezőberénybe ment Mi történt? Az év elején a tanárok el­határozták, hogy harcot in­dítanak a magas mulasztási arány ellen. A szülői érte­kezleten a szülők segítségét kérték, beszéltek a gyerekek­kel is. Segített még a tanács­elnök is. Több esetben a szülők nem tudtak arról, hogy a gyerek nem megy iskolába. „Hiszen az én fiam minden reggel elindul az iskolába.. .* — csapták össze kezüket a ma­Illetékes helyről már most zést mák. -- Erre „jelenléti ívet vezettek be*’, amelyen a ta­nár aláírásával igazolta, hogy a gyerek ott volt órá­ján. A gyerekek elvesztették az ívet, a módszer nem vált be. Javarészt tíz-tizenkét éves gyerekekről volt szó: már nem kicsikről. Az utcán kó­boroltak, a még meglévő egy­két maszek kisiparosnál vé­geztek alkalmi munkát. — „Csak úgy bújtak a kiskocsi mögé, ha észrevették ben­nünket” — jegyzi meg F. Tóth Lajos tanár. Behívták a gyerekeket, a szülőket; be­széltek velük. Szigorúan, de baráti hangon. És ez — hasz­nált. A kis iskolakerülők megjavultak. Egyiküket köz­ben állami gondozásba vet­ték: és a lemorzsolódás meg­szűnt Ebben a negyedévben —a Bihari-telepiek nemrég in­dult túlkoros osztályát nem számítva — 320 napot mu­lasztottak igazolatlanul a tanulók — összesen 750 gye­rek. Debreczeni László igazgató ezt elég jó eredménynek tart­ja. különösen az elmúlt évekkel szemben* * PERSZE egy évnyi igazo­latlan mulasztás is sok. Mi­ből adódik? Elsősorban a szülők felelőtlenségéből, akik saját tennivalóik intézése közben nem veszik tekintet­be a gyerek érdekeit s pél­dául otthontartják, vigyáz­zon a kicsikre. Jellemző, hogy míg — minden mu­lasztást beszámítva — az al­só tagozat mulasztási átlaga fejenként 2.16 nap, az isko- ai átlag 3.14 —, tehát a ki­sebb számban lévő felsősök jóval többet hiányoznak. A pedagógusok sűrűn fi­gyelmeztetik a szülőket: ne tartsák otthon gyerekeiket apró-cseprő gazdasági mun­kák, a háztáji kukorica tö­rése vagy más egyéb végett: egyre több eredménnnyeL Ami pedig a tanácselnököt illeti: Sz. Kovács elvtárs, mikor a Bihari-telepiek az iskolai értesítésre nem jöttek beíratni gyermekeiket, maga ment ki a telepre és szemé­lyes tekintélyével sikerült elérnie, hogy a cigánygyere­kek már az év kezdetétől fogva rendesebben tanulja­nak. TTTRKEVÉN már megkez­dődött a harc a mulasztások ellen —, de még sokat lehet és kell is tenni. A szülők, pedagógusok, gyerekek közös ügye legyen ez a küzdelem. Segítsen az egész turkevei társadalom: különösen sokat tehetnek a termelőszövetke­zetek, amelyek a közgyűlése­ken felvethetik az ifjúság, a tanulás kérdéseit: hiszen végeredményben Turkeve, a termelőszövetkezeti város if­júságáról van szó. S a turkeveiek eddig mind­azt megvalósították, amit erősen, komolyan akartak. — baracs — miféle opálos színű ködben látta, s úgy vibráltak szeme előtt, mint forró nyárban a levegő. Barka Sándor feje kimagaslott, szinte ránőtt a többire. — Köszönnétek talán — nyújtotta el gúnyosan a szót Hattyú István. — Talán kö­szönnétek tszcs-s urak? — ismételte újból. A kövér kocsmáros áthajolt a pulton, békítőén dörmögte a kitörni készülő ember fülébe: — Maga jött István bátyám ne kötözködjön. tJ attyú figyelembe se vet- te a kocsmáros szavát, fél lépést tett előre. Kiegye­nesedett és szinte sziszegte: — Senkiházik, gyávák! Most én fizetek! Koccintani mertek-e velem? — aztán a , kocsmáros felé ordította: — Bort! Minden asztalra bort! Guba ijedten elhallgatott ’ és fehérre tágult szemgolyók­kal figyelt. Reccsent a padló, moccant az embersűrű, szin­te megmozdult a füstben úszó kocsma, hogy legázolja ‘ a gőgös nagy embert. Felállt Barka Sándor, csendesen, sze­líden beszélt. Előbb az em­berek felé: „Maradjatok”. Azután Hattyú felé: — István! Ne kisértsd az istent.. Eszednél légy, ne bántsd a falut, mert önmagát pofozza, aki a falut bántja. — Elnök úr! Prédikál az elnök úr! Ki vagy te, Barka Sándor? Én atyaúristen va­gyok! Te eladtad a földet, apádét adtad el! Mit ígértél nekem, Barka Sándor? Te semmi ember! — És felneve­tett gúnyosan, hangosan. Barka Sándor meglódult. Ügy fogták vissza a többiek, V Négyen kapaszkodtak bele:'. Hattyú István pedig saját , szavaitól megrettenve, meg-1 meredve, magaelé bámulva * állt. A nyitott bicskát mar-]^ kolászta és sorsába beletörőd-m ve várta; lesz, ami lesz. Egyp idő múlva arra eszmélt: üresjg • kocsma. !k Magára hagyták, nem bán-* tották. Bort kért, merev tar-& tassal végigjárta az crsztalo-m kát, koccintott az üres jpoha-* rakkal, utána nem tudott| semmit. Másnap józanodon* ki a községi bikaistálló szál-1 máján.„ |, Így volt. S most ott álltk Barka Sándor házának kapu-ff jában. Mindketten nézték, egymást. Barka Sándor meg-h szólalt. H — Gyere beljebb. Már hű-1 vös az idő. 1LV mtek befelé mind a* lrM ketten. A konyhaajtó'., előtt Hattyú István tétovázva1 megállt. — Sándor... — kezdte vol­na, de amaz nem hagyta. A — Gyere csak, István.. .p mondta neki — gyere. A reg- gél mindig temeti a hajnalt,I az idő a haragot, de a barát-* ságot, azt nem temeti el soha semmi. Odabent a konyhában meg-f itták az első pohárka bort, Hattyú István koccintott: — Jó kis bor ez, hallod-e Sándor. — Akkor töltsünk még egy­gyel. | — Fogjuk. Megfogták, nézegették a színét, hörpintettek belőle, sí| utána úgy méricskélték egy-%, mást, mint az ismerkedő ide || (jenek. 'é Szekulity Péterit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents