Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959 december 2. Hruscsov elvtárs beszéde a kongresszuson (Folytatás a 5. oldalról) Ha a nép egyszer a pártra bízta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömeg megnyilvánulásai iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői, az irántuk 'tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli tömegektől, azt hitték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést, mint tömegek vezetésének a pártban meghonosodott alapvető módszeréi kezdte felváltani a parancsolgatás és az adminisztratív módszerek alkalmazása. Az ország objektív helyzete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibákhoz vezetett a gazdaságpolitikában, valamint az állami- és a pártépítés más területein. Az olyan bonyolult munkában. amilyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt ilyen bátor. Nagy keservesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavítása érdekében. A helytelen, hibás vezetés5 módszerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó tömegek között, megingott a tömegeknek a pártba vetett bizalma. Ezt aztán saját szennyes cél iáikra kihasználták az ellenforradalom erői és ügynökségük a revizionisták, kihasználták a munkí «osztály és a dolenzó parasztság ellenségei, Magyarország dolgozó népének ellenségei, A Magyar Szocialista Munkáspárt és vezetőségének ’őriénél mi érdeme mindenekelőtt azt, hogy bátran lépett rá a korábbi vezetőség által elkövetett hibák határozott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körü’- mények közö’t állhatatos következetességgel valósították meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt Iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegek támogatását. Ha forradalmi erőnk fő forrásából — a marxizmus-leni- nizmus tanításából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem ielenti, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének korszakában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szocialista építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a szé’eskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a Droletariátus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályharc. hanem csupán más for mákat ölt Ezen túlmenően egészen nyilvánvaló, hogy a proletariátus diktatúrájának erősödése' és a szocialista építés sikerei szakadatlan változást eredményeznek az osztály erő viszonyokban a jól szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen megpróbáltatások közepette sem apad ki. A . magyar kommunisták megszabadultak a helytelen fogalmak béklyójától, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a munkásosztály ellenségeivel, az ellenforradalommal és rávezessék a népet a helyes útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár János, dr. Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták akik őket követték, — (Hosszantartó nagy taps). Elvtársak! Más szocialista országokban Is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után bizonyos pártok közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézségekkel találkoztak, bizonyos lázas tüneteket mutattak. De minden a szervezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó ösz- szes hibák bátor és éles elítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nem, élvtársak, ezt így kellett tenni. Meg kellett tisztulni és meg kellett szabadulni minden lerakodástól. Ahogyan egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyoghasson, ugyanúgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus-leninizmus igazi arcát. Ismét hangsúlyozom, különböző mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után szervezetünk még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mutatta úton, megyünk előre, a kommunista társadalom felépítése felé. (Lelkes, nagy taps). Nem akarok még egyszer visszatérni a magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyar- országi ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagyhatják figyelmen kívül a többi kommunista és munkáspártok sem. szocializmus javára, csökken az ellenséges osztályok maradványainak ellenálló ereje. Ez volt az osztályharc fejlődésének általános tendenciája azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek, A fejlődés- azonban nem halad egyenes vonalban, a szocializmus építésének időszakában az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán, egyes időszakokban erősödhet és a fegyveres összeütközésig menő legélesebb formákat is öltheti, amint ez 1956-ban Magyarországon is történt. — Ügyünk szempontjából hiba lenne megfeledkezni a magyarországi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról. A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szétzúzására irányuló terveikről és természetszerűleg a gyenge láncszemeket keresik ebben a táborban. Szeretnének egyenként leszámolni a szocialista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink reménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista törekvések és remények szövetségese csak ostobaságunk lehet. Ha elbizakodunk, ha vezetésünkben hibát követünk el, leninizmiusnak a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló tanítását, a kommunizmus .ellenségei kihasználhatják ezeket a hibákat, amint az 1956-ban történt. Most külön, mindegyik szocialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk leküzdhetetlen. De mégegyszer hangsúlyozni kell. ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem próbálja az egyik szocialista országot szembe állítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok szembe- állítására, a testvéri, baráti kapcsolataik meglazííására irányuló törekvés az ellenfelünk által vezetett osztályharc egyik formája. Ezért jelentik a pro'etár!:n témádon alizmus megdönthetetlen elvei a nemzetközi kommunista mozgalom legfőbb, mellőzhetetlen törvényét A szocialista rendszer nagy előnyeinek ésszerű felhasználásával, a szocialista világtábor sokoldalú erősítésével következetesen, alkotó szellemben kell megvalósítanunk a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló lenini tanítást, a lenmizmus mestereinek kell lennünk, nem szabad lemaradni és nem szabad előrefutni, hogy egy hasonlattal éljek: eevmáshoz kell igazítaElvtársak! Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése, az egyszerű emberek millióit foglalkoztató kérdés a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése a Földön. Felesleges' volna itt azokról a nagy erőfeszítésekről beszélnem, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország az egyetemes biztonság biztosítása érdekében tett. Ez mindenki előtt jól ismert. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy erőfeszítéseink nem voltak, hiábavalók. A Szovjetunió lépései az általunk elő terjesztet általános és teljes Ha egyik vagy másik ország vezelösége elbizakodik, ez csak az ellenség malmára hajthatja a vizet. Ebben az esetben maguk a szocialista országok, maga az a vezetőség fog segíteni ellenségeinknek a szocializmus ellen, a kommunizus ellen folytatott harcában. Ezt pedig nem engedhetjük meg. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és valamenyaffra tanítanak, hogy eredményeink annál nagyobbak és annál szilárdabbak, minél aktívabbak a dolgozó tömegek, minél teljesebben figyelembe veszik alapvető tótérdekeiket, minél nagyobb érvényesülési lehetőség nyílik a nép alkotó kezdeményezőképessége előtt. A szocialista országok terv- gazdálkodása kölcsönös segítése és a gazdasági építés gyakorlati tapasztalatainak kicserélése meggyorsítja előrehaladásunkat a nagy cél felé. A szocialista gazdasási élet fellendítése szempontjából óriási jelentőségű az anyagi érdekeltség lenini etve. A leniniz- mus azt tanítja és a szocialista építés gyakorlata megerősíti, hogy a- dolgozóknak munkájuk- eredményéihez fűződő anyagi érdekeltsége nélkül nem lehet felemelni az ország termelőerőit, ■ szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni az emberek tízmillióit a kommunizmushoz; Az önök pártja Központi Bizottságának beszámolója meghatározza a fő feladatokat az ország szocialista gazdaságának fejlesztésében, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesítésének, a népjólét további fokozásának útjait. Őszinte szívvel kívánjuk az önök pártjának, az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi feladatának megoldásában — a szocializmus építésének befejezésében. (Nagy taps.) az Egyesült Államokban tett látogatásom, Eisenhowerrel, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszé'éseim a nemzetközi feszültség bizonyos enyhü’ését eredményezték. Ez azonban csak a kezdet. Sok még az olyan erő, amely minden eszközzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezdeti enyhülését és fenntartani a hidegháborús hadiállapotot. A burzsoá sajtóban nem kevés koholmány jelenik meg külpolitikánkról. Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország azért híve minden kérdés békés megodásámak, és azért javasol általános leszerelést, mert gyenge és fél a kapitalista világ katonai erejétől. Mások azt hangoztatják, hogy a mi bélkeharcunlk sem nem több, sem nem kevesebb, mint manőver, taktikai fogás, hogy valójában fegyveres erővel akarjuk az egész világon elterjeszteni a szocialista rendet. Az imperialisták olymódon igyekeznek befeketíteni bekeszerető politikánkat, hogy különböző koholmányokban titkos indítékokat és célkitűzéseket tulajdonítanak e politikának. A befoi2önyíthatatlant 'azonban nem lehet bebizonyítani. Nekünk nem kell titkolnunk céljainkat. Ezekről a kommunisták már több mint száz évvel ezelőtt nyíltan beszéltek, a híres Kommunista Kiáltványban. Mi kommuniták, soha nem titkoltuk és nem titkoljuk, hogy olyan társadalmi berendezkedés meggyőződéses hívei és aktív harcosai vagyunk, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat, egyik nép nem nyomhat el másikat, ahol minden ember és minden nép számára biztosítva van a szabadság és a boldogság. Éppen ézért a kommunisták a háború legkövetkezetesebb ellenségei. A szocialista országoknak semmiféle indító okuk nincs háborúk kirobbantására, arra, hogy eszméiket fegyveres erővel terjesszék. Békés Minden nép békét akar, harcol a békéért. A békemozgalom ma nagy erő, korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesítő mozgalma, amely politikai nézetektől és meggyőződéstől függetlenül az emberek százmillióit tömöríti soraiban. Felbecsülhetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az imperialista reakció, amely megrémült a békemozgalom növekedése láttán, minden eszközzel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperializmus ügynöksége e célból a legkülönbözőbb fogásokhoz folyamodik, igyeK- szik a pesszimizmusnak és a békeharc kilátástalanságának hangulatót beoltani a tömegeibe. v Felteszik például azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak a kapitalista országok néptömegei a békeharcban, ha ezekben az országokban nem a népes döntenek a háború és a béke kérdésében. hanem a kizsákmányoló osztályok érdekeit képviselő kormányok? Természetesen helytelen dolog lenne tagadni, hogy a reakciós erők a népek akarata ellenére kirobbanthatnak és nem egyszer ki is robbantottak már háborúkat. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a háborúellenes harc valami értelmetlen és reménytelen dolog. Az ilyesféle fatalista nézeteknek, amelyek passzivitásra .kárhoztatják a tömegeket, semmi' közük, sincs a marxizmus—leniniz- mushoz. A nemzetközi munkásmozgalomnak megszületése pillanatától fogva elidegeníthetetlen vonása volt az, hogy következetesen haregyüttélési politikánk világos és érthető. A békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért folytatott harcunk szét- téphetetlenül összefügg a szocializmus nagy vívmányainak védelmével. Mi azt akartuk és azt akarjuk, hogy az államok egy- másközötti viszonyában jelentkező összes vitás vagy megoldatlan kérdéseket békés úton, tárgyalások útján rendezzék. Olyan utakat kerestünk és keresünk továbbra is, amelyek a vitás kérdések megoldása vonatkozásában elfogadhatóak mind a kapitalista, mind a szocialista államok számára, hogy megakadályozzuk a háború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elveinkbőL Kérlelhetetlenül harcolunk és fogunk harcolni a marxista-leninista ideológiáért, a kommunizmus magasrendű eszményeinek diadaláért. Ellenségeink az ún. kommunista veszélyről rikácsolnak. De mutassanak nekünk az egész földkerekségen akárcsak egy kommunistát is. aki háborúra uszí.ott volna, amint ezt Nyugaton mértéktelenül harciaskedvű tábornokok, sőt államférfiak teszik, akik azt sürgetik, hogy zuhogjon a Szovjetunióra és a szocialista tábor többi országára az atom- és hí drogén fegyverek halálthozó terhe. A nemzetközi munkás- és kommunistamozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós és szilárd békéért A kommunista pártok a békéért küzdő összes haladó erők élcsapatában haladnak. colt és harcol az igazságtalan, hódító háborúk ellen. Ez a harc nem volt eredménytelen, meghozta a maga gyümölcseit. Elégséges emlékeztetni arra, hogy a világ első szocialista állama ellen indított külföldi katonai intervenció felrázta minden ország munkásainak osztályöntudatát és a világ munkásai megmozdultak „El a kezekkel a Szovjetoroszországtól!” jelszóval. Ez a megmozdulás betöltötte szerepét. Vlagyimir Iljics Lenin mondotta: „Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad ellenünk, saját munkásai fogják le kezét”. A munkásosztálynak és más társadalmi erőknek az imperialista háborúk ellen vívott harca nem egy ízben komoly akadálynak bizonyult az agresszorok háborús kalandjai előtt összehasonlíthatatlanul megnőtt annak a harcnak jelentősége, amelyet a hatalmas néptömegek a békéért é? a biztonságért folytatnak. •Mi továbbra is következetesen fogunk harcolni a békés együttélésért, a teljes leszerelésért, az egyetemes biztonságért Reméljük, hogy az ezután következő legmagasabb színtű találkozók újabb lépést jelentenek majd ezen az úton. Vannak, akik még mindig a hidegháború lángját próbálják szítani és „az erő pozíciójából" szándékoznak cselekedni. Anni ezeket illeti, még egyszer kájelenithejük: a bunkósbot nem segít rajtuk. Mint ismeretes, minden botnak két vége van. Ha botot emelnek a szocialista országokra, e bot másik vége azok fejére üt, akik vele hadonásztak. (Nagy taps.) (Kongresszusi tudósításunkat holnapi számunkban folytatjuk.) Hruscsov élvtárs után Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek Pártbizottságának titkára. Németh Károly, a Csondrád megyei Pártbizottság-első titkára, Tatár Kiss Lajos, a Hajdu-Bihar Megyei Tanács VB elnöke, Hidasi István, a Középduná ntúli Szénbányászati Tröszt igazgatója, Kiss Dezső, a Budapesti Pártbizottság másodtitkára, majd Darabos Iván, az MSZMP Zala megyei bizottságának első titkára szólalt fel. Ezután dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel, A szocializmus építése időszakában folyó osztályharcról ha eltorzítjuk a marxizmusnyi szocialista ország szocia lista építésének tapasztalatai Testvéri köszöntés ni óráinkat. Korunk legégetőbb kérdéséről leszerelési program, valamint Felbecsülhetetlen értékű a békemozgalom jelentősége és szerepe
