Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december 1. Megkezdte munkáját a VII. pártkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) ző, amely kételkedne e cél re­alitásában. Mi, magyar dol­gozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassa­nak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. A bé­kés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének záloga: a kapitalizmusnál magasabb- rendű szocialista társadalma, amely megteremtette a ha­tártalan fejlődés lehetősége­it. Büszkeségünk, a magyar — szovjet barátság, nem újke­letű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifo­Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarország­gal és a többi szocialista or­szággal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a keres­kedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldozataé- szen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több, mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, Ugyanakkor a Szovjetunióba szállított magyar áruk több, mint 58 százaléka gépipari és finommechanikai termék szága nagy lendülettel halad előre a szocializmus útján, új és új nagyszerű eredménye­ket ér el. — A szocialista tábor egy­ségének szilárd és- megbont­hatatlan alapja a közös tár­sadalmi-politikai rendszer, a szocializmus építésének kö­zös útja, a közös világnézet, a béke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együtt­működésünket a táboron be­lül nemcsak az egyenjogú­ság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuve- rénitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás szabályozza — ha­nem ezeken túlmenően a köl­csönös segítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mondotta: táborunkban az „egy mindenkiért — minden­ki egyért“’ elv uralkodik. A szocialista tábor a haladás és a béke föereje Kádár elvtárs üdvözli kedves vendégünket, Hruscsov elv­társat. golyként került magyar mun­kások, parasztok és értelmi­ségiek széles tömegei meg­értették Lenin szavát és a szo­cialista forradalom lényegéi. Tízezrével léptek a vörös had­seregbe és a vörös-partizán alakulatok kötelékeibe, be­csülettel harcoltak szovjet testvéreink oldalán a fehér­gárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győ­zelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása és fennállása idején, A Szovjetunió kiverte Ma- gyaroszág területéről a ná­ci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igá­ja alól. Ezért nevezi népünk a ' Szovjetuniót felszabadító­jának és ünnepli legnagyobb nemzetközi ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is ki­verte az ország területéről. Amig öntudatos és becsü­letes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szov­jetunió — a forradalmi mun­kás paraszt kormány kérésé­re — 1956-ban nyújtott az el­lenforradalom és az imperi­alisták által fenyegetett _ ma­gyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitalizmust, és azt, hogy hazánkat az im­perialisták katonai felvonulá­si területté tegyék, hadszín­térré változtassák. A Szov­jetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizonysá­gát a magyar nép iránti mély barátságnak, internacionaliz­musának. De segített a ma­gyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállítá­sában és a szocializmus épí­tésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja” or­szágunkat. E rágalom ostoba­sága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is el­ismeri: a szovjet — magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a na­gyobb előnyt. volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyersanyagokból, ne­vezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek leg­nagyobb részét fedezik. íme, így kereskedik egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió, egy kisebb szocialista ország­gal, a Magyar Népköztársa­sággal — állapította meg Kádár János — majd így folytatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalis­ta nagyhatalom, amelyik ke­reskedelmi forgalmát úgy fej­lesztette volna egy kis ország­gal, hogy annak kedvező mó­don, túlnyomóan nyersanya­got szállítana és tőle nagyobb­részt kész ipari terméket’vá­sárolj on. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegével: a kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vállalkozás szabadságának'*, az utóbbit a „kereskedelem szabadságának”, az egészet pedig a „szabad világ’-nak nak nevezi. — A magyar-szovjet barát­ság ma erős. Ez a barátság a magyar nép erőforrása, nagy támasza és boldogulásának záloga • A magyar-szovjet barátsá­got szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és koimányunk legfőbb külpolitikai fel­adata. — Elvtársak! Szoros egy­ségben haladunk, jó barátság­ban élünk a szocialista tábor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Nép- köztársasággal, ag Albán Nép- köztársasággal, a Bolgár Nép- köztársasággal. a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­sággal, a Lengvel Népköztár­sasággal, a Mongol Népköz- társasággal, a Német Demok­ratikus Köztársasággal, a Ro­mán Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köz társasággal. — örülünk, hogy a szocia­lista tábor valamennyi or — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ereje a Szovjetunió, nap jainkban a haladás és a bé­ke főére je a világon. A Ma gyár Népköztársaság a szo­cialista tábor egyenjogú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: kül­politikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialis­ta tábor erejét, egységét és határozottan visszaverjünk minden kísérletet, amely ez ellen irányul. — Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szom­szédos országgal és néppel a jóviszony kiépítésére törek­szünk. A Szovjetunióhoz fű­ződő jó, baráti kapcsolataink­ról már részletesen beszél­tem. Közvetlen szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köz­társaság és a Román Nép köztársaság, örvendünk a szocializmus építésében elért nagyszerű sikereiknek, s an­nak, hogy e két népi állam­mal állandóan fejlődik ba­rátságunk a legbensőbb egyet­értés és a prol etáiinternadio- naUzmus szilárd alapjain. ■*-> Szomszédunk, továbbá Jugoszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953 augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956—58-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredmé­nyeként ez idő szerint a dip­lomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat — mint például a sport —■ területén normálisnak nevez­hető, Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellen­tétek ellenére megvan a le­hetősége annak, hogy a két állam között normális jó­szomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös érdeke. A jószomszédi viszony kedvező alakulásában szerepet ját­szik az, hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nem­zetközi kérdésben pozitív fel­lépésével segíti a békéért fo­lyó harcot, az viszont nehe­zíti a viszony alakulását, hogy támadjákj barátainkat — mint a legutóbbi időszak­ban — a Kínai Népköztársa­ságot és az Albán Népköz­társaságot. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával, ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadá­lya ánnak, hogy a két szom­széd állam közölt — az el­térő belső társadalmi rend­szer ellenére — jó kapcsola­tok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati körök mesterkedéseitől enge­di befolyásoltatni politikáját. Aa osztrák kormány még mindig tűri, hogy Ausztria területén a Magyar Népköz- társaság ellen aknamunkát folytató kémügynökségek és magyar fasiszta szervezetek tevékenykedjenek és garáz­dálkodjanak. Ez is számot­tevően zavarja viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jó viszony ki­alakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság né­peinek közös érdeke. — Semmiféle tényleges ér- dekellenttt nincs a Mngvar Népköz*ársaság és íz európai semleges államok, nevezete sen Ausztria. Svédország Svájc között. Ellenben közös i érdek a béke fenntartása, a béikés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törek­szünk, hogy viszonyunkat ja­vítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább bétől thetnek az országok és népek békés egy­más mellett élésének előmoz­dításában. — Elvtársak! Korunk leg­fontosabb eseményei kö­zött tartja számon az em­beriség, hogy az ntőbbi 10 —15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük In­dia, Indonézia, Irak, az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magáról az im­perialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk, s ar­ra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton va­gyunk velük az imperializ­mussal szemben; 'szélesíteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bi­zonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájá­rulhat a gyarmati sorból fel­szabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez. Tel­jesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küz­dő gyarmati népekkel. Meg­győződésünk, hogy az impe­rializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulás­iért és függetlenségért vívott harc folyamatát, s győzedel­meskedik a gyarmati népek igazságos harca. Népköztársaságunk viszo­nya a NATO vezető országai­hoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egye­sült Államok kormányával vannaik komoly ellentéteink. Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős öszegeket folyósíta­nak a Magyar Népköztársa­ság elleni aknamunkára. — Mintegy ötezer magyar disz- szidenst felvettek az USA hadseregbe. Fenntartják az úgynevezett „Szabad Európa" rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytat­ják, hogy miközben diplomá­ciai kapcsolat áll fenn orszá­gaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköz- társaság hivatalos küldöttei­nek madátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetek­ben. — Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normá­lis viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Álla­mok és a Magyar Népköz- társaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesz­tett amerikai népet. Üdvözöl­jük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben vala­melyest hozzájárultak a vi­tás kérdések tárgyalások út­ján való rendezéséhez, a nem­zetközi helyzet bizonyos eny­hítéséhez. A két ország kö­zötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presz- 1 izs-okokból mindmáig fenn­tartott. idejét múlt. barátság­talan és célra nem vezető po­litikájukat a Magyar Népköz- társasággal szemben. — lényegében arra van szükség, hogy az Egyesült Államok kormá­nya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kí­sérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a ma­gyar—amerikai viszony nor­malizálásának útját és módo­zatait megtalálni. Kormá­nyunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lé­pés megtételére — Elítéljük a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyának külpolitikáját. Ade­nauer kancellár színleg a bé­kéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről han­goztatott szólamok mögött Nyugat-Németországban eről­tetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására törekszenek. Közismert a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal szemben. — A magyar nép a nyu­gatnémet agresszív szellem­mel szemben, teljes mérték­ben szolidáris a Német De­mokratikus Köztársaság bel­politikájával. A Magyjp Nép­köztársaság és az els® német munkás-paraszt állam, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság törekvései teljes mérték­ben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésében elért nagy sikereiket, örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasz­tásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szö­vetségi Köztársaságot. Kíván­juk: A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősíté­sében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledé­sére irányuló politikájukban. — Három évvel ezelőtt^ az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bo­nyolulttá, nehézzé vált. Rá­galmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemze­tek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavat­kozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló, törvény­telen határozatokat nem is­mertük el és nem fogjuk el­ismerni a jövőben sem, A ha­tározatok közül évenként felmelegített hecc-kampány mindenkor szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált. Megerősödött Népköztársaságunk nemzetközi tekintélye — Népköztársaságunk bel­ső megerősödésével párhuza­mosan megerősödött nemzet­közi helyzetünk is. A kapi­talisták . bojkottja és rága­lomhadjárata részben már a múlttá. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt lelep­leződted; és a magyar közvé­lemény előtt hitelüket vesz­tették. Még ellenségeink is kénytelenk tudomásul venni, hogy népköztársaságunk kon­szolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság barátai pedig, akik a legsú­lyosabb helyzetben is szo­lidárisak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik népünket. — Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását annak kö­szönhetjük, hogy követke­zetesen szembeszálltunk minden imperialista beavat­kozási kísérlettel és annak, hogy népünk he­lyesli és támogatja külpoliti­kánkat. Ez kötelez bennün­ket, hogy nemzetközi helyze­tünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősítsük tovább. — Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-há- rom esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás döntően a Szovjet­unió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom és a világ bókemozgalma erői növekedésének, a békepoliti­kának köszönhető. Kiemelkedő és jelentős eredmény volt Hruscsov elv­társ amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöl­tek a békeszerető emberek. Hruscsov elvtársat az egész világon, még a kommuniz­mustól távol eső emberek is úgy tekintik, mint' akinek a legnagyobb személyes érde­me van abban, hogy a hideg­háború jege töredezik, örü­lünk, hogy közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez. Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának be­nyújtása az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe, örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a javasla­tot helyesléssel fogadta és — közös amerikai-szovjet indít­ványra — egyhangú szava­lattal a tizes leszerelési bi­zottság hatáskörébe utalta. Nagy horderejű az a meg­egyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nem­zetközi kérdéseket tárgyalá­sok utján kell rendezni. Tennivalóinkat abban lát­juk, hogy a Magyar Nép­köztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szoci­alista tábor valamennyi or­szágával, hatékonyan segít­se ely békés céljaink meg­valósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti vi­szonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Támogatjuk az atomfegy­ver kísérletek megszünteté­sét, az atomfegyvermentes zó­nák létrehozását, az atom­fegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német béke- szerződés megkötésére vonat­kozó javaslatokat. Támogat­juk a teljes leszerelésre vo­natkozó szovjet javaslatokat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvaló­sulhat, közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok meg­szüntetése. a külföldön állo­másozó csapatok kölcsönös visszavonása. Mi a békés egymás mel­lett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok for­májában képzeljük eL Jelen­leg már 48 országgal állam­közi szerződések alapján fej­lesztjük gazdasági kapcsola­tainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fej­lesszük további oszágokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági mun­kamegosztás, a specializáló­dás és kooperáció elvét va­lósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban, a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a vélemé­nyünk, hogy a nemzetközi ko­operáció elképzelhető és meg­valósítható szocialista és ka­pitalista országok közötti gaz­dasági kapcsolatban is. Van­nak olyan ipari és mezőgaz­dasági termékeink, amelyeket a kapitalista országok vásá­rolnak éte még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben. Ugyanakkor értel­metlennek találnánk, hogy idehaza gyártsunk — kis so­rozatban és nagy költséggel — olyan termékeket, amelye­ket a kapitalista országok állítanak elő olcsóbban és megfelelő minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kap­csolat kibontakozásának ter­mészetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista or­szágok gazdasági kapcsola­taiból eltűnjenek a hideghá­borús korlátozó és zavaró té­nyezők. A véleményünk szerint a népeknek békében kell egy­más mellett élniök és ezen túlmenően fejleszteni kell a (Folytatás a 3. oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents