Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-19 / 272. szám

* 1959. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP í Mai iegfyz Tsz-könyvelők 1 Csendesen, szerényen mun­kálkodnak. Évközben aliig hallani róluk. Többségük az elmúlt években sajátította el a számviteli tudnivalókat és jónéhányan ma már a „szak­ma” igazi mesterei. Most, hogy közeleg a zárszámadás, az érdeklődés középpontjá­ba kerültek. Helytállásukon, jó vagy rossz munkájukon sok múlik. Ök adják egy-egy termelőszövetkezet gazdálko­dásának, egész évi munkájá­nak pontos tükrét. Azt a tük­röt. amiben nemcsak az ered­ményeket, hanem a hibákat is felfedezhetik a tagok és a vezetők, s ami mindenképpen tanulságos. A tsz-könyvelők nagy többsége minden bizonnyal sikeresen oldja meg a rává­ró fontos feladatokat. Min­den bizonnyal, mert segítsé­get, gyakorlati útmutatásokat is kapnak az elkövetkezendő napokban. November 23-tól 27-ig ötnapos zárszámadási és tervkészítési tanfolyamon vesznek részit Hajdúszobosz­lón. Ezt a tanfolyamot a Me­gyei Tanács VB Mezőgazda- sági Osztálya szervezi és ren­dezi. Képzett, nagy tapaszta­lattal rendelkező szakembe­rek lesznek az előadók. Ezen kívül a kettős köny­velést vezető tsz-könyvelők december 2-án, 3-án és 4-én Szolnokon szerzik meg a még szükséges ismereteket. Külön kapnák tájékoztatást a már nagy tapasztalattal rendelke­ző termelőszövetkezeti szám­viteli szakemberek — mint­egy 75—80 fő —. november 30-án, december 1-én és 2-án, szintén Szolnokon. Nyilván­való, hogy ezek a rövid tan­folyamok hatékony segítséget nyújtanak a pontos és gondos munkához. Feltétlenül fontos persze már most készülni, később pedig az előadásokat figyel­mesen végighallgatni s azt a néhány napot csakis a tanu­lásra fordítani. Ez előfeltéte­le lesz a jövőévi tervek meg­felelő összeállításának is. Szp — A teljes védettség felé Tegnap adták hírül a la­pok: november végétől feb­ruár végéig új módon véde­kezünk a gyermekbénulás el­len. Az új módszer, a Safoin- módszer szerint minden gyer­mek három hónapostól 14 éves korig kap a védőanyag­ból, amely a tudományos vi­lág feltételezése szerint hatá­sosabb, mint a Salk-vakcina. Ennek jelentőségéről szólni talán felesleges, hiszen min­denki tudja: milyen szörnyű, ha a gyermekek megkapják a kórt, — a rettegett pa- raiizist; Két éve, amikor az első védőoltásokhoz a kor­mány beszerezte a gyógyszert és ingyenes védőoltásban ré­szesítettük a gyermekeket, megfékeztük a járványt. Idén azonban ismét felütötte a fe­jét s ezért szükséges az új módszer szerint még inkább biztosítani a védettséget. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az új mód­szer, mely szerint kekszre cseppentve, vagy ételbe ke­verve szelíd vírust juttatnak a szervezetbe, nemcsak a gyermeknek nyújt védettsé­get, hanem környezetét is izolálja, a mainál nagyobb reményekre jogosít és komo­lyabb eredményekkel biztat. Azt kijelenteni, hogy ez már egy életre szólóan vé­dettséget jelent, még korai volna. A tapasztalatok még nem érettek ennyire. Annyi azonban már az eddigiekből is bizonyosra vehető, hogy a Sabin-féle új védőanyag, a Salk-vakcinánál hatásosabb és utat nyit a gyermekpara- lízis ellen folytatott orvosi küzdelemben gyermekeink teljes védettsége felé. — nagy — ülést tartott a KGST villamosenergla- gazdálkodásl állandó bizottsága Moszkva (TASZSZ). A KGST villamosenergiagazdál­kodási állandó bizottsága no­vember 11-től 14-ig Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztár­saság, Lengyelország, Cseh­szlovákia. Románia és a Szovjetunió küldöttségének részvételével ülést tartott. Megfigyelőként jelen voltak a Kínai Népköztársaság kép­viselői is. A bizottság megállapította a távvezetékek és az energia- rendszereket összekötő nagy- feszültségű vezetékek feszült­ségszintjeit, figyelembe véve a KGST tagállamok energia- rendszereinek fejlődési táv­latait. Ezenkívül elfogadta a jövő évre szóló munkaprogramot, amely egyebek között elő­irányozza, hogy a bizottság javaslatokat tesz a villamos­energiagazdálkodásban való nagyobb arányú együttműkö­désre és a szocialista orszá­gok energiarendszereinek to­vábbi összehangolására. (MTI) Céljuk: I SZOCIALISTA MUNKABRIGÁD CÍM Az utolsó burkolat is le­került a 375—808-as főjaví- tásos mozdonyról. Megko- pasztva, meztelenül áll a leszerelő vágányon. Mellei te csövek, váltók, szelepek, bur­kolatok hevernek. E/. a ki­lencedik ebben a hónapban. Az ifj. Máfyás János brigád ja nem p ocsékolja az időt. Sürgeti őket a program. Ila nem igyekszenek, hátráltat­ják a kazánosokat, javítókat és szerelőke'­Vígan meglesz a terv A leszerelok neve ma már fogalom a szolnoki Járműja­vítóban. Jó nevüket munká­jukkal harcolták ki. A múlt­ban a mozdonyosztály bün­tető csoportja volt. Aki ideke­rült, nehezen tudott szaba­dulni. Piszkos, nehéz munka ez. Akkor nem is vették szak­munka számba. Ma viszont rajtuk áll vagy bukik az osz­tály terve. Ha időben adják át a leszerelt gépet, nincs Tovább az élen Ezévben rendszeresen, jó eredménnyel dolgozott a Tö­rökszentmiklósi Vasipari Vál­lalat. A tervszerű munkának és a lendületes kongresszusi versenynek tudható be, hogy negyedévenként a helyiipari Vállalatok közötti verseny el ső helyét magukénak vallhat ták. A negyedik negyedév első hónapját is jól kezdték. Októ­berben 108.6 százalékra tel jesitették tervüket és az elő­ző negyedév átlagához viszo­nyítva 0,6 százalékos terme­lékenység emelkedést értek eL Nem különleges intézkedé­sek szüleménye a kimagasló teljesítmény, hanem a dolgo­zók becsületes, aktív műnké* jának következménye. A kis vállalat minden dolgozója be­kapcsolódott a kongresszusi versenybe. A Papp, Strapecz és Valen­tin brigád a szocialista mun­kabrigád címért vetélkedik. Pappék a répavágó készítésé­nél érnek el jó eredményeket. Szorosan vele tart a Strapecz brigád, ök már végeztek a Tüdőkórház elszívó berende­zésének elkészítésével és je­lenleg az oxigén adagoló há­lózatán dolgoznak. Valenti­nák is felzárkóztak a két el­sőhöz. A tiszafüredi malom védőberendezésének elkészí­tése után a Szegedi Sebészeti Klinika oxigén adagoló háló­zatának munkálataihoz fog­nak. A brigádok vetélkedésének alapja a gyors, pontos minő­ségi munka. Ezenfelül egy­mást szakmailag segítik. Az igyekezetnek más oka is van. Az első félév eredményei alapján kiérdemelt élüzem cí­met a második félévben is meg akarják tartani. A munka ellátottság is jó. Alig fejezték be a hib- rib üzem vasszerkezeti mun' káját, máris újabb több százezer forintos munkát kap­tak az építőktől. A törökszent- miklósiak készítik a szajolí 1000 vagonos raktár nyílászá­róit, vasszerkezeteit, iiiiiimiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiiiiiiiniimiiiiiiiinii dúsz százalékkal több ecet Az Ecetipari Vállalat szol­noki fiókjánál befejezéshez közeledik az idei gyártási szezon. A hónap végén már leáll két erjesztőkád és ezzel lényegében befejezik a gyár­tást. Eredményesnek mond­ható az idei esztendő a vál­lalatnál, mivel a tavalyi évhez hasonlítva mintegy 20 százalékkal készítettek több ecetet. A legyártott mintegy 3 ezer 500 hektoliter ételíze­sítőt a konzervgyáraknak szállították, valamint két me­gye — Szolnok és Hajdú-Bi­li ar háztartásainak ellátását fedezték e mennyiségből. torlódás a többi munkafolya* mainál. Az sem mindegy, hogyan dolgoznak. Vigyázni kell a leszerelt alkatrészekre. Ha tönkremegy, sok forintba ke­rül. Ha megőrzik épségét 0 szétszedésnél, javítás után felhasználható. Persze, nemcsak a munka fontossága vívta ki a ifj. Má­tyás brigád tekintélyét a mozdonyosztályban, hanem az, ahogyan a tizenegy ember dolgozik. Munkalendületben nincs hiány. A négy kommu­nista és két KISZ fiatal ma­gával ragadta a pártonkivü lieket. A leszerelés mellett régi mozdonyokat is selejtez­nek. Az olvasztóban szükség van a hulladékokra. A múlt hónapban három 325 soroza­tú régi mozdonyt) darabol­tak fel adagolásra. — Novemberben is vígan meglesz a terv, — mondja a középmagas, barna, vígkedé- lyű brigádvezető. Jelen! eg négy gépen dolgozunk. Kettő kikötésre vár. Mi meg a ki­kötőkre. Peireze, azért nem állunk, de nekik is igyekezni kellene jobban. A „ragályos betegség" A leszerelő vágányok köze a kanális szokatlan tiszta, sőt fehérre van mázolva. A bri­gádvezető észre is veszi cso­dálkozásunkat. — Ugye, szokatlan a szem­nek, — mondja. — Nem Is volt ez így korábban. A ra­gály tette ilyenné. Nem vic­celek most, mert valóban egy „ragályos betegségeként — legalább olyan gyorsan •»- terjedt a tisztasági verseny. — A Lődi brigád kezdte a kongresszus tiszteletére. Az­után a pártértekezleten is szó volt a tiszta, kulturált mun­kahelyről. — Fúrta az oldalunkat ez a dolog. Megbeszéltük a kom­munistákkal, majd az egész brigád helyeselte a kezde­ményezést. — Másnap mind a tizen­egyen munkaidő után nem a fürdőbe, hanem előbb a ka­nálisba mentünk. Az alkat­részeket összeraktuk, a sze­metet egy helyre hordtuk. — Sokan nevettek akkor raj­tunk. Még olyan is volt, aki gúnyolódott. Nem törődtünk vele. Reggel szép, tiszta mun­kahelyen kezdtünk. Jobban ment a munka. Délután új­ból takarítottunk. Segítség is jött. G. Kiss elvárs, a sze­mélyzeti osztály vezetője, — maga meszelte a kanálist. — Most már nem nevettek raj­tunk. — A termelési tanácskozá­son aztán megvívtuk a nagy csatát. Nyíltan megmondtuk a gunyolódóknak a magunkét és kértük a műhelyt a csat­lakozásra. Az őszinte szó eredménnyel járt Hering, Fe­hér. Sárosi és a többi bri­gádok is vállalták munkate­rületük rendbentartását. Az­óta nincs piszkos munkaterü­let, kanális, 75 ezei forint társadalmi munká­ból — És mi van a kerítéssel? — Öh, semmi az egész. Bárki megcsinálta volna. — Ugyanis régi probléma oldó­dott meg. Kerítés nélkül nem lehetett a mozdony próbavá­gányt használni. Balesetve­szélyes volt. — Az osztályvezetőség szólt, hogy kerítés kellene. Megnéztük a terepet. Utána a brigáddal tárgyaltuk meg. — Egyetértettek a felépítéssel. A feladat nagy volt. Hatszáz méter drótkerítést kellett ké­szíteni. Az idő is sürgetett, mert nem május, hanem no­vember következett — A kommunisták Ismét élére álltak a munkának. — Kétszáz oszlopot kellett ké­szíteni támasztóval. Az egész brigád egy küllőre fogott. — Sólyom János minden este egy hónapig a fél kilencessel ment haza Tószegre; — Kemény egy hónap volt. — Az asszonyok is lázong­tak. Soha egy mosd. A mű­helyben laktok. Kaptok-e ér­te valamit? — mondogatták. Én aztán a jutalomból bőr­kabátot vettem a feleségem­nek. Érdekes volt, mert azért nem zsörtölődött ő sem, — A pártonkívüliek sem kérették magukat. Elükön Tassi Kálmán korát megha­zudtolva dolgozott. Mivel tar­tottunk a rossz időtől, kapcso­latot kerestünk más brigá­dokkal is. Nem hiába. Son­koly Lajos és Sárossi Gyula munkatársaival sietett segít­ségünkre. A hegesztést Sza­bados Tóni vállalta. Sokat beszélt, de még többel dolgo­zott. — A műszakiak is megad­tak minden segítséget. G. Kiss elvtárs sem maradt ki ebből a munkából. Így azu­tán egy hónap alatt elkészült a nagy munka. A költség csu­pán 15 ezer forint, ami az anyagra kellett. Ha a pálya- fenntartás csinálja, 75 ezer forint az ára; Kalapács alán a könyv Összetart a brigád, mert nagy a cél. El akarják nyer­ni a szocialista munkabrigád címet. A családok között is kialakult a kölcsönös segítés. — Mikor én építettem a há­zat, az egész brigád nálam dolgozott. Sólyom János Tó­szegen épített. Átjártunk se­gíteni neki. Sárkány elvtárs­nak egészségtelen lakása volt, az egész brigád meg­mozdult és keresett egy ide­iglenes, de jobb lakást. — Nincs is különösebb baj ná­lunk a munkában. Ami még javítandó, az a tanulás vol­na. Erre is összeül a brigád és ahogy őket ismerem, a ka­lapács után a könyvvel 1> megbirkóznak. Andrási Béla Forintban is mérhető a fejlődés Minden kezdet nehéz —- ezzel a közmondással magya­rázták az illetékesek a tisza- ugi Petőfi Tsz hosszantartó problémáit. Természetesen ennek nemcsak a kezdeti ne­hézségek voltak az okai, ha­nem a személyeskedés, veze- ésben lévő hibák, kis taglét­szám, viszonylag nagy terület, — mindez hozzájárult ahhoz, hogy a Petőfi Tsz nem tu­dott megfelelni a közös gaz­daság követelményeinek. A tagság is elégedetlen volt ez végül oda vezetett, hogy 958 őszén új elnököt válasz- ;ottak. Jobb lett a vezetés s ez minden téren éreztette ha- ását. Most a zárszámadási lőkészületek során Gazsi i’erenc elnök örömmel álla­píthatta meg: a tsz kikerült hullámvölgyből. Idén már ó eredményekkel zárják az évet* Néhány tsz-ben a tagok, s a vezetők is úgy nyilatkoztak, hogy ha tavasszal nincs a nagy felfejlődés, 1-2 forinttal magasabb lett volna a mun­kaegység értéke. Nos, a ti- szaugiak rácáfoltak erre az érvelésre. Négyszázhetven holdról 950-re növekedett a terület, s ami még fontosabb: 18-ról 176-ra a taglétszám Kevesebb terület jutott egy emberre, s így a munka is jobban ment. Már a télen 6 tavasszal 8, nyáron pedig 12 forintos munkaegység előle­get fizettek. Harminckét fo­rint 70 fillér munkaegység ér­téket terveztek, de ennél töb­bet tudnak majd kifizetni, pedig a tervezéskor még nem számoltak azzal, hogy két hónappal hosszabb lesz az év. Ha a tavalyi 17 forintos értéket tekintjük, úgy az emelkedés 100 százalékost Nem hanyagolták el a tsz fejlesztését sem. Saját erőből több, mint 200 ezer forint ér­tékű beruházást eszközöltek. Uj épületeket emeltek, vető­gépeket, teherkocsikat vásá­roltak. Ugyanakkor rendez­ték 63 ezer forintos adóssá­gukat is. S hogy egy munkaegység értéke jövőre se legyen ke­vesebb, arról is gondoskod­tak. Idejében elvégezték a ve­tést, Betakarítást, trágyázást. Csupán 5 holdon van még kint a kukoricaszár, s valami 9 hold őszi mélyszántás hi­ányzik. A tiszaugi Petőfi Tsz is­mét megerősítette azt az igazságot, hogy a jó szellem­ben, jó irányítással végzett munka nem marad ered­ménytelen. r. m. s mutatják a döntő erőt: £ párt erejét, amely harcba tudta szólítani a népet — ai idegen és saját elnyomói ellen a szabadságért és harc­ba a szabad élet építéséért védelméért is! Hogyan is le­het ennyire egységes töbt mint hatszázmillió emberi Mert meggyőződött róla, hogj a párt új életet teremt szá­mára hazája földjén! Ezért az új életért dolgozni kell? — hátdolgozik! Testével kell védenie az ár ellen? — védi! Vasat kell önteni a népi ko­hókban? — vasat önt és ha kell, hegyeket fúr át puszta kézzel, derékig gázol a ta­vakban, mocsarakban, hogy iszappal javítsa a földet! És esténként, munka után tanul, olvas és — furcsa? — verset ír új életéről! Gondoljuk el: még nincs két évtizede, hogy 1942 nyara és 43 tavasza kö­zött háromillió ember halt éhen. Epsteint idézem ismét: „megették a füvet és leették a leveleket a fáról. Az asz- szonyok „mentóföldet” ke­restek. (Ez egy olyan agyag­fajta, amely ha megeszik, egy ideig a jóllakottság ér­zését kelti. A férfiak fiatal leányaikkal és feleségeikkel elindultak a városok felé. Eladták őket rabszolgának vagy szeretőnek a gazdagok ágyába... A helyi hivatal­nokok viszont banketteket rendeztek. így akarták bizo­nyítani, hogy a tartomány­ban bőségesen van élelmi­szer’“. Tegyük e mellé a mai képet: rizzsel teli fazekak a népi kommunák ebédlőjé­ben, s abból jóilakásig ehet a kínai paraszt. Ma is, és ami ennél is több: holnap is! Lovászi Ferenc ' íFolytatjukj Epstein? A Japán-ellenes harcokra, amelyek itt foly­tak Észak-Kína hősi földjén. „A japánok — írja — el­fogtak mindenkit, aki kép­zett volt, vagy köztisztelet­ben állott. Válaszút elé állí­tották őket: vagy dolgoznak az ellenségért, vagy meghal­nak. Az iskolákat — bármi­lyen fokozatúak voltak is — a kínai hazafiság melegágyá­nak tartották. Az elfogott ta­nítók felét főbe lőtték. A többit nyilvánosan „büntető oszlopokhoz’“ kötötték és ad­dig korbácsolták, amíg be nem vallotta valamiféle kommunista tevékenységét’“. A kommunista asszonyokat egymás után 40—50 japán katona gyalázita meg és eh­hez az aktushoz mindig ki­hajtottak négy-ötszáz polgárt és parasztot, hogy lássák: mi történik azzal, aki „az új rend’“ ellenére mer cse­lekedni, beszélni vagy gon­dolkodni’“. A statisztika va­lóban élettelen dolog, de ezek a számok legyilkolt em­berek végső ordítását vissz­hangozzák, tízezernyi égő pairasztház fojtó füstjének szagát hozzák. A párf ereje íme, adatok! -Az egyik fele Epstein könyvéből, a másik fele a vuhani főmérnöktől. Inkább képek a kínai élet­ből — a negyvenes évekből Észak-Kínáról, illetve 1954- ből Vuhanról. Az előbbiek a hideg, az éhség, a múlt gya­lázatának kegyetlenségét, az utóbbiak már az új élet in­dulásának hősi napjait mu­tatják — egymástól nagyon is elválaszthatatlan kések —■ ként, hogy segítsék a vuha- niak hősi harcát. — A part- menti házakból a gyerekek és a nők a legkritikusabb pillanatokban utolsó papla- nukat és párnájukat is ki­hozták, hogy egv-egy szivár­gást betömjenek. A Vuhan- kömyéki parasztok adták az élelmet a nők főztek, mos­tak és ruhát varrtak. Eent a városban normális volt az élet, termeltek az üzemek, árusítottak az üzletek, az iskolákban zavartalanul ta­nítottak és esténként az oda- sereglett művészek szórakoz­tatták a lakosságot, a város hős védőit. — Augusztus 19-én meg­állt a víz! Győztünk! Négy- százezer ember ereje, össze­fogása megfékezte a pusztító áradatot. Messze Vuhantól, Észak- Kína földjén robogott már vonatunk Csangcsun felé, de a főmérnök szavai ott zaka­toltak bennem a kerekek kattogásával! írjam ide a számokat? íme: 3,772.000 köb­méter földet mozgattak meg, 280 ezer köbméter követ robbantottak a környező he­gyekről, 4,920.000 zsákot töm­tek meg homokkal, több mint 2 millió szalmazsákot földdel és agyaggal. Har­mincnyolcezer köbméter fát használtak fel a tutajokhoz és 16 ezer vasmacskával rögzítették azokat. „A sta­tisztika élettelen dolog’“ — írja Epstein Kína forradal­ma című könyvében, majd így folytatja: „Az olvasó­nak azonban mégis meg keli állnia és gondolkodnia kell ezen a pár számon, amelyet (44. 1\ /TI _ 4.— 1 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents