Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

Találkoztam a komámmal A kakas tízei kakacékoU. Megyünk az utcán felesé­gemmel, s egyszerre egykori katonacimborám bukkan elé- bünk. Nem láttuk egymást jó három éve, illő pár szót vál­tani az azóta eltelt időkről tervekről, miegymásról. Az asszony tovább nógat, én üd­vözlöm a barátom. — Mi újság? — Semmi ÜSzt értem; — Nocsak? Találóan nevezték nagyot- mondó Kecse Bálintnak. — Másfelé legénykedett, már mint nősember került a fa­luba. Itt ragadt rá előneve Dolgozni nem nagyon szere­tett. de beszélni annál in­kább. A cséplőgépnél azzal bújt ki a zsákolás alól, hogy nem bírja, mert megrokkant a dereka; — Pár évvel ezelőtt Pesten dolgoztam építkezésnél —, mesélte olyankor, ha ráke­rült a sor. — Egyszer leestem a negyedik emeletről, azóta nem birom a zsákot. De fia­tal koromban fogadásból né gyet is elvittem. — Üresen — súgta valaki. Ö azonban meg sem hallotta, hencegett tovább. Felesége méltó társa volt. Egyszer hízott libát árult a piacon; így mesélt, hogy ke­lendőbbé tegye a portékát: — Csak így. Cseni. — Hát te? — Csak lassacskán. Hallgatunk. — Amúgy aztán? — Meglehetősen. A mondatok közti szünet­ben próbálunk mélyére hatol­ni a kimondoít gondolatok­nak. Meg is csóválom a fe­jem. — Tíz hétig tömtem én ezeket kérem, a legkisebbet levágtam otthon és képzelje el, egy kiló 95 dekás mája volt. Hanem a fiuk, Pista gye­rek mindkettőjükön túltett, é z iskolában Ázsiáról be­szélt földi djz órán a tanító. Megemlítette, hogy ott a Holt-tenger. Erre Pista meg­bökte a szomszédját: — Hallod, azt az én nagy­apám ütötte agyon. Nehéz helyzetbe került Szathmári Kálmán, a szol­noki Kisker 10-es boltjának vezetője. Ha nem akarja, hogy üres kézzel távozzon árudájából a Kedves Vevő, — Hát bizony — sajnálko­zik ő is. — Szóval úgy? — Hát — hagyja rám. Most ő firtat eiligem. — Jól megy? — Kibirhatósan. Látom, az asszony idege­sen toporog, búcsúzásra nyúj­tom kezem. — Hát akkor... — Na, hát én is. Hallótávolságból még visz­szaszólok. — No, majd legközelebb íöbbet. — Alkalmasint — integet vissza beleegyezően. A feleségem kifakad. — Biztos a régi nőügyek? Mi? Mert ugyan miről lehe tett ilyen hosszú ideig cse­vegni. — Ejnye — méltat] anko dóm en is. — Hát három- évenként találkozom a bará tómmal, egyszer igazán kibe- szélgethetem magam.-7- borzák■ — — ami tudvalevőleg a hét elárusítói főbűnök legföb- bike — körülbelül ilyenfajta beszélgetést kell folytatnia napjában többször is: Ínyencségre éhes vevő: — Volna valami finom kis ola­joshal, kartársam? Elárusító: Az sajnos, nincs kérem. Mindenesetre tessék talán venni egy príma kon­zervnyitót, sosem tudja az ember, mire jó egy ilyen izé. Vevő: Jó lesz pácolt hal is Elárusító: De az sincs — príma konzervnyitóval ellen­ben szolgálhatok. Vevő: Hát akkor adjon egy májkrémet, vagy valami pörköltfélét. Eladó: Tessék talán meg­nézni a 60-asban, vagy az egyesben ... Hány darab konzervnyitót blokkolhatok kérem?..: Vevő: Ne fáradjon, valami könnyebb ennivalót szeret­tem volna. Tudniillik az történt, hogy október 27-én 24 fajta árut rendelt meg a 10-es áruda, a Füszérttől, többek között hal- féléket, májkrémet, pörköl­tet, savanyúkáposztát. No­vember 5-én a 24 tételből egyet szállítottak le, az 50 darab konzervnyitót. Csak nem gondolják: van olyan balga vásárló, aki pl. szardínia helyett konzerv- nyitót szopogat vacsorára? P. L .iimtHnnimiimniiiiiiiiiimiimmiiiiHiiim Ehető női kalapok A newyorki nők legújab­ban ehető női kalapokat hor­danak. A kalapok szárított gyümölcsből, vagy szárított főzelékből készülnek. Miután a szárított főzelékfélék csak forrásban lévő vízben puhul- nak meg, az amerikai divat­hölgyek esős időben is nyu­godtan hordhatják „ízletes“ kalapjukat Az elfogyasztható kalapok átlagára 1 75 dollár, a főzési receptet ingyen mellékelik.-V» %. v>­Női magasugrás — Ej-ej. CSALÁDI KÓR 'Pf ^ Konzerv helyett konzervnyitó Bár az olvasó természetes­nek tartja, én mint benfen- tes kakas, sokszor csodálom; hogy az újság minden nap rendesen megjelenik és mind a hat vagy nyolc oldalán fe­kete betűk sorakoznak egy­más mellett. A teremtő folya­mat azzal kezdődik, hogy hét­főn a rovatvezetői értekezle­ten kiderül, hogy mindenki ugyanarról akar írni. A ki­nyik hetében a mezőgazdasá­gi rovat . világűr és a ba­romfitenyésztés összefüggé­seiről, a kulturális rovat az interplanetáris tér költői áb­rázolásáról, az ipari rovat a holdrakéta berendezéseiről, a sportovat pedig sebességi re­kordjáról akar értékezni. Az egyeztetés ilyenkor a legtel­jesebb harmóniában zajlik le: csak kívülállóknak tűnhet úgy, hogy éppen Bábel épí­ti vitatkoznak arról, hogy tovább építsék-e a tornyot? Szutcn következik a meg­valósítás. A riport szereplői sajnos nincsenek a helyükön, hiába nyargal utánuk hét határon át a szemfüles és lassan rogyadozó térdű ripor­ter. így végül az űrszakérlő nyilatkozata helyett a gólyák gyűrűzésének fontosságáról kerül be értekezés a lapba, a .erkesztő megjegyzésével, hogy tudniillik jövőre, mikor visszatérnek a gólyák, e cikknek még nagy hasznát vehetik a gyűrűzök. A szerkesztő ott ül íróasz­tala mellett és hősies erőfe­szítéssel igyekszik az elébe rakott kéziratokból összeállí­tani a másnap megjelenő la­pot. Néha lapzárta után 10 perccel még legalább egy ol­dal anyaga hiányzik. A nyomdából szünet nélkül reklamálnak és közben ő is elkeseredetten sürgeti a gé­peik előtt ülő riportereket: al­kossanak gyorsabban. A gép­írónők kettőzött sebességgel íra .fo, s közben a diktálni vágyó újdondászok, heves szóharcokat vívnak az első­ség kérdésében. Mikor ez az időszak elmúlik, majd más­nap délelőtt a gépírónők többnyire rejtvényt fejtenek, mert ilyenkor senkinek eszé­be nem jut diktálni. A nyomdában a szedők egy patikust megszégyenítő gra­fológiai tudással silabizálják az újságírók tintával beszúrt javításait, amelyek között itt-ott egy eredeti gépelt be' tű is feltűnik. A korrektor szobájában ketten is hada­koznak a szedőgép ördöge el- 1 n, amely a legváratlanabb elyeken ferdíti el a monda­tok értelmét, összecseréli a szavakat, belüket és az ins- pekciós örülhet, ha meg­ússza azzal, hogy az ördög áthelyezi Móricz Zsigmond születését Tiszakécskéről Ti- szacsécsére — hiszen olyan közel van (írásban) egymás­hoz a két falu. Kilenc és tiz óra tájt már mindenki biztos benne, hogv a lap lekésd a vonatot; de végül mégis időre elkészül. (Egyébként volt idő, mikor a rotációs gép elromlott, hogy a matricákat Pesten öntötték ki és ott nyomták a lapot; ilyenkor a Szolnak megyei Néplap, eg” ember hóna alatt sok esetben versenyt futott a Pestre induló vonattal.) És mégis; a lap tíz éve mindig, mindenkor megje­lent. Mint benfentes kakas, ma hajnalban tízszer kukoré­koltam a tizedik évfordulón, az újság valamennyi munka­társa és munkása tiszteletére. Miiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiitf RAVASZ REKLÁM Többszáz sanfranciscoi fér­fi elegáns, merített levél­papíron, illatos levélkét ka­pott ezzel a szöveggel: „Ha meg akar ismerni, hívjon fel... számon’*. Az urak többsége persze késlekedés nélkül felhívta a megadott számot, melyen bájos női hang jelentkezett: — Nagyon csinos vagyok, remek formám van, biztosan megnyerem a tetszését. Ne­vem: Duphine. Fáradjon el a Renault gépkocsigyár kép­viseletéhez, ott megismerhet. Én vagyok a cég’ legújabb gópkocsimodellje.

Next

/
Thumbnails
Contents