Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-07 / 262. szám
MH A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É.S A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK X. évfolyam, 262. szám. Ara 50 fillér 1959. november l szombat. n leszerelés - napirenden marad * Q'títlály't&nó'lU foto* a Hetedik á-&a*t * Minden erőt a Isz-építkeaések befejezésére Smmhmnwhmmmhhmhn S*a.. GYŐZELMES OKTÓBER VTegyvenkét évvel ezelőtt 1' olyan korszak kezdődött az emberiség történelmében, amely megváltoztatja a világot. Egy új társadalmi rendszer lépett a történelem színpadára, nagy és fékez- hetetlen életerővel. Az 1905-ös forradalom vér befőj tása, az első világháború megpróbáltatásai, a cári uralom borzalmai megkeményítették az orosz nép szívét, megtanították arra, hogy láncait csak összefogott erővel tépheti szét. S az első világháború kiváltotta azt az óriási forradalmi mozgalmat, amely akkor a föld egyhatodán kivetette állásaiból a kapitalizmust és elvezetett a kizsákmányolt osztályok győzelméhez, hatalmának megszerzéséhez. Megmutatta az évszázadokon át uralkodó feudális, tőkés rendszernek, hogy talapzatuk korhad és nincs a történelemnek mestere, amely e pusztulást orvosolhatná. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének nagy hatása volt a történelem alakulására: Ez, a kérgeskezú milliókat megváltó proletárforradalom a gyakorlatban igazolta, hogy a burzsoá uralom, a kizsákmányolás, a munka megalá- zottsága nem örök. Lehet és van másfajta társadalmi rendszer is, olyan, ahol e szó: munkás, fényt, tiszteletet és nem sötét nyomort hord magával, ahol a kincs fogalma nem tiporja el az emberi benső melegét. E forradalom megingatta és bizonytalanná tette a kapitalista világ egyensúlyát, s annál erősebben bizonyította a szocializmus eszméjének igazát, amely Marx—Engels örökségeként most már élő formát öntött a szovjet hatalomban. A világ munkásmozgalmának azóta is e hatalom a legmélyebb,. legtisztábbvizű forrása, legszebb példaképe. Az orosz munkások győzelmének hírére mozdult meg az elnyomott Kína, India, e forradalom szelleme adta a fegyvert a magyar munkások kezébe is 1919 tavaszán, ez a forradalom az eredője mindannak a győzelemnek, amit azóta a proletárok olyan sok esetben feljegyezhettek közös életútjuk naplójába. És bár a tőkés világ nem akart tudomást szerezni róla, nem akarta figyelembe venni ezt az új feltörő erőt, az idők múlása letörölte a gúnykacajt. Nemhogy gúnykacajra, a fegyverek tüzére sem inogtak meg többé hitükben azok, akik megteremtették a proletár államot, vérük hullatá- sával, a végsőkig megfeszített erejükkel védték, óvták meg féltett kincsüket, a dolgozók hatalmát. Az Októbert követő két évtized alatt a világ minden táján új hajtások fakadtak. Alakultak és erősödtek a kommunista pártok, amelyek máshol is vezetői lettek és lesznek a társadalmi rendek megváltoztatásának. A szovjet nép pedig, amely a kezdés példáját adta, a további utat is kiformálta, megmutatta. A Szovjetunió minden tekintetben nagyhatalommá lett. S amikor a második világháború felkorbácsolta a világot, a haladó erők bíztak a szovjet nép győzelmében. Az imperialisták a fiatal állam bukását, megsemmisülését remélték. De rosszul, nagyon rosszul számítottak. Mert az teljesült, amit a haladó erők vártak, s az, amit a történelem fejlődése parancsáét Az, hogy a szovjet nép, bár vérben, anyagban sok áldozatot hozott a második világégésben, de erkölcsi győzelme felmérhetetlen lett. Megmutatta a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népeknek: Nincs fegyver, amely győzedelmeskedhetne a dolgozó milliók akaratával, ösz- szefogott erejével épített és táplált társadalmi rendszeren. Nem maradt el a győzelem, mert az imperialisták olyan népet találtak a cári Oroszország helyén, amely nem hajlik meg többé urak, parancsolok igája előtt Győzött és a háború viharának elvonulása után újult erővel látott e nép a pusztulás nyomainak eltakarításához, a feldúlt ország életének újra derűssé, élénkké tételéhez. És most már nem volt egyedül a szovjet nép. A történelemnek ettől a szakaszától nemcsak szocialista országot ismerünk, hanem egy még nagyobb tiszteletet, elismerést követelő erőt, a szocialista világrendszert A Szovjetunió nem csak megbirkózott a reátörő fasiszta erőkkel, hanem más országokat, köztük hazánkat is felszabadította a kegyetlen elnyomás alól. Kezükbe adta ezen országok népeinek annak lehetőségét, hogy felépítsék maguknak azt a társadalmat, ahol a dolgozókat megbecsülik, ahol a tisztelet fokmérője a társadalomért, a népért végzett munka. — A Nagy Október népéhez csatlakozott győzelmes útján Kina, a világ egyik leghatalmasabb országa is. S abban az országban, amelyben nemrégen még motorkerékpárt sem tudtak előállítani, ma újtípusú lökhajtásos repülőgépek, gépkocsik, traktorok, motorok, modem szerszámgépek, stb. sorozatgyártása folyik. 1949 óta ebben az országban ötvennégyszeresére nőtt a nyersvas termelés és hétszázszorosára az acéltermelés, kilenc év alatt annyi szenet bányásztak ki a föld mélyéből, mint azelőtt öt évtizeden át. Immár nem egy, hanem több ország járja a Marx— Engels—Lenin mutatta utat összesített erejük gyorsítja a haladást, növeli erejüket. A Szovjetunió a megválto- .zott történelmi körülmények óta ideológiai bázisa a nemzetközi munkásmozgalomnak. Támaszpont, segítő, ösztönző erő mindazon országoknak, amelyek azonos célok felé haladnak, sőt a függetlenségükért harcoló nemzeteknek is. Negyven évvel ezelőtt vajon gondolt-e az uralkodó burzsoázia arra, hogy az ázsiai, európai, afrikai népek is uraivá lehetnek annak a földnek, ahol élnek, amelyikre verejtéküket hullatják, amelyiken eddig oly kevés rizs, oly vékony szelet kenyér jutott nekik. Nem valószínű. De ma már annál erőtlenebb a mosoly, amivel a szovjet nép eredményeiről szóló híreket fogadják. Az 1917-es forradalom népe azóta ipari nagyhatalommá kovácsolta országát. A Szovjetunió ipari termelése 1957- ben harmincháromszorosa volt az 1913. évinek. És a változás nemcsak egyértelmű. Azt is jelenti ez, hogy a termelés sokkal inkább a fejlődés, az ország közösségének boldogulása érdekében van berendezve. Nincs gép, nincs berendezés, amelyet a szovjet szakemberek, a szovjet ipari munkások nem tudnának gyártani. Bizonyítékok erre bőven vannak. 1954 óta üzemel a Szovjetunióban a világ első atom-erőműve, 1957 októberében a szovjet emberek indították útjára az első mesterséges égitestet. Ez év szeptemberében, amikor N. Sz Hruscsov elvtárs az Amerikai Egyesült Államok elnökének meghívására Amerikába repült, „útitársa” a szovjet tudomány újabb vívmánya, a Holdrakéta volt. Azokban a napokban indult útra az atomjégtörő, hogy hirdesse az Ember tudását, akaratát, I gen, a technika, a tudomány vívmányai hirdetik, hogy a kizsákmányolástól megtisztított érő mérhetetlenné tud duzzadni. Alkotó fantáziája, képessége megteremt mindent, amivel a nép előbbre juthat. A 7 éves terv, amelynek megvalósítását ez évben tűzte maga elé a nagy forradalom nemzedéke, megvalósítása során újabb sikereket hoz a világtörténelemben. Belátható az az idő, amikor az Amerikai Egyesült Államok visszaszerezhetetlenül elveszíti az ipari termelésben birtokolt első helyét, s kénytelen kelletlen átadja annak az országnak, amelyben 42 évvel ezelőtt indult el a gyors gazdasági fejlődés, A Szovjetunió hallatlan nagy fejlődése a cári uralom rengeteg szégyenfoltját mosta el a négy évtized alatt kulturális tekintetben is. Nem csak úgy, hogy a könyvet, a tudományt a nép közkincsévé tette. Bár erről is sokat lehetne beszélni, mert hisz pL 1955-ben a szovjet főiskolák 130 ezer mérnököt és tudományos munkást bocsájtottak ki, míg az Egyesült Államok főiskolái 60 ezret, tehát feleannyit sem. De nem pusztán ilyen változás van ott Más- forma is: Olyanokká nevelődtek az emberek, akik elítélik az önzést, azt tartják legtöbbre, aki mások boldogulásáért, mások jólétéért is fárad. S e magasztos szellemet a legtöbb ember elfogadja. Közös akaratuk, egybeforrasztott erejük megtermi mindazt, amire egy gazdag, kultúrált népnek szüksége van. Amikor Hruscsov elvtárs amerikai földön járt, a szovjet lapok és ki tudná még hány lap a világon hírül adta: A Szovjetunióban bevezetik a hétórás munkanapot. Hét órán át dolgoznak az emberek, s naponta egy órával többet fordíthatnak szórakozásra, pihenésre, tanulásra. Egy órával rövidített munkanapokon valósítják meg mindazt a nagy és szép feladatot, amit a 7 éves terv során maguk elé tűztek. Többek között azt, hogy a 7 év alatt hozzávetőleg annyi lesz a teuuslő jellegű berafaázá» sok összege, amennyit a Szovjetunió fennállásának egész ideje alatt eddig beruháztak a népgazdaságba. Ezek a beruházások mind azt a célt szolgálják elsősorban, hogy az ipari termelés a következő 7 év alatt mintegy 80 százalékkal növekedjék és a mezőgazdaság termelése is csaknem olyan ütemben fejlődjék, mint az iparé. Mindennek nagyobbrészt a termelékenységemelés a módja. Mindezt csak olyan országban tehetik meg, ahol az emberek ereje egyirányba hat, ahol olyan lelkesedés, jövőbelátás szövi át az életet most is, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején. Ezért van hát a szovjet nép és annak eredménye ilyen vonzó erővel a világ elnyomottéira, a dolgozók millióira, A szovjet nép győzelme, sikere bennünk is erősíti a hitet. Mi, akiket a forradalom fiai segítettek a kapitalista iga lerázásához, a proletárhatalom megőrzéséhez, az ellenforradalom leveréséhez, mélyen együttérzünk és örülünk a szovjet nép sikerei- nek. Azzal a tudattal gazdagítanak miniket e sikerek, hogy ha összesítjük erőinket, mi is hamarosan megteremtjük magunknak azt a társadalmi rendszert, amelyre tisztelettel, áhítattal tekintenek a földön még elnyomásban, gyarmati sorsban élő népek. Amikor ilyen pálya van előttünk, nem lehet kétség, hogy hamarosan eljutunk a szocializmushoz, mi is megvalósítjuk azt, amiről annyian csak ábrándozhattak, amiért annyian áldozták vérüket, életüket a munkásmozgalom hívei, harcosai közül. Az Októberi Forradalom minket is megtanított. Mindenek előtt arra, hogy a nemzetet csak a forradalmi mun- kásosztály emelheti fel. csak az vezetheti ki a sötét reakcióból. Az is csak úgy, ha következetes marxista-leninista pártja van, s ez a párt ösz- szeforr népével! Megtanulta parasztságunk is, hogy a földet, amelyet évezredeken át verejtékével termékenyített, csak a munkásosztály adhatja birtokába, s azzal együtt védhetik meg, annak tanácsaira hallgatva veheti el az ősi rögöktől mindazt, ami őt ennyi gürcölés után megilleti. O któbert a magyar munkások is magukénak vallják. Oroszország dolgozó tömegei saját sorsuk, országuk igazi uraivá, építőivé lettek. De ezzel bebizonyították. hogy a dolgozók is tudják és jobban tudják vezetni a társadalmat, az államot, mint a tőkések, földbirtokosok. Ez a forradalom a mi népünkben és az egész világon is megerősítette azt a hitet, hogy a kapitalizmus nem megrendíthetetlen, hogy megnyílt a proletárforradalmak korszaka. Ez a meggyőződés megsokszorozta azok erejét, megnövelte azok számát, akik küzdöttek az elnyomás ellen. A-mai évfordulót épp ezért nem csak a szovjet nép és nem csak a magyar kommunisták,- hanem az egész magyar nép is saját bensőséges ünnepének tartja, hisz 42 évvel ezelőtt kovácsolódott az a forradalmi erő, amely a mi nemzeti fejlődésünkre is döntő befolyást gyakorolt. Október nemzedéke szabadította fel hazánkat, az segítette a hatalomhoz, a felemelkedéshez századokon át kisem- miz0“ néDünket. E felemelkedésben óriási szerepe volt annak a sokoldalú műszaki és gazdasági segítségnek, amelyet a szovjet emberek nyújtottak nekünk. S amikor a sötét, reakciós erők fogukat fenték az országra, s 1956-ban kirobbantották nálunk az ellenforradalmat, ismét ők jöttek, hogy a nagy pusztítás, vérengzés előtt lefogják a támadók kezét, visz- szasegítsék az országot a fejlődés töretlen irányába. N épi demokratikus vívmányaink megsemmisítésére törtek azok, akik évtizedeken át csak megalázták a munkást, a dolgozó parasztot. A szovjet nép segített akkor is, hogy vissza ne térhessen az a rendszer, amely annyi kalapolásra, annyi meghajlásra, éhezésre kárhoztatta az ország népét. A Szovjetunió a forradalmi munkásparaszt kormány kérésére, internacionalista kötelességét teljesítve fegyveres erőket küldött segítségünkre. Ha valaki, akkor mi a magunk bőrén megtanulhattuk — hogyan, miért becsüljük, ápoljuk, erősítsük a proletárnemzetköziség nagy eszméjét, s minden erőnkkel segítsük a szocialista tábor erősödését. És a súlyos történelmi tapasztalatok árán azt is megtanultuk, hogy nemzetünk igazi érdekeit is csak az Internacionalizmus, a szocialista tábor képviselheti igazán. Az elmúlt 42 év tapasztalatai alapján már nemcsak vissza, hanem előre tekinteni is megtanultunk. Épp ezekben a napokban tekintünk legtöbbet a jövőbe, most, amikor második ötéves tervünk kidolgozásának irányelvei foglalkoztatnak bennünket, amikor kongresszusára készülünk annak a pártnak, amely fáradhatatlan követője a győzelmes Októbernek. Közös gondok hoztak s közös sikerek tartanak össze bennünket a szovjet néppel. Közös gondok, amelyek a marxizmus-leninizmus eszméjének megvalósításából fakadnak. közös sikerek, amelyek egybeforrott erőnkből fakadnak. S mindezek hatásaként éled bennünk az a biztos tudat is, hogy jövőnket egyre erősebb fénnyel ragyogja be a kommunizmus közeledése.
