Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÍPLAF 1959. november 29. Vngi Alagy István: Legényes nóta Hej, legénykor, te messzejáró álom! Napjaimban most hányszor elsirajak, míg fürtjeimből néhány megőszüitet, tétova fénnyel rámveti az ablak. Legénycsinyek — ti apró balgaságok, hová tüntetek? — rút a feledés! Csak innen, onnan szökkentek elő, mint egy eltitkolt szép emlékezés. S aztán eltűntök — temet az idő, humuszt hint rátok harminc tavaszom, Én meg csendesen — teszi ezt az árva — nyomot keresek mindig — magamon. S nézzetek, leltem: nótás, vidám kedvem, még előjön, még hangulatra serkent, még felmelegszik odabenn az érzés: ki-kirobbant egy pajkos hangú verset. Tegnap Is — ni csak — olyasfélét Írtam, hogy nóta tépi százfelé a csendet, hogy huúhat hó vagy zúzmara a fákról ' én szépnek látom most is a kiskertet Aztán tovább: pohárral a kézben, úgy dalolok mint régen, valaha Es úgy érzem, hogy mindent elfelejtek, de a nótát azt úgy hiszem soha. Hej, legénykor, te messziretűnt álom! kicsit talán már megtagadtalak? ne hidd, ne hidd — tavasz jön a télre, s akkor egy dallal feltámasztalak. rmr ítttt 'XtiJtuTnUi Az idén először minden úi diplomás orvos kórházi állásba került — kétéves gyakorlat után lesznek körzeti orvosok Az Egészségügyi Miniszté­rium oktatási főosztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát az idén végzett fiataí orvosok elhelyezkedé­séről: Az orvosutánpótlás évről- évre nagyobb feladat, hiszen a különböző kormányintézke­dések következtében a lakos­ságnak mind szélesebb rétege részesül társadalombiztosí­tásban. A biztosítottak széria jelenleg 7.3 millió és az öt­éves terv végére gyakorlati­lag az ország egész lakossága biztosított lesz. Az Egészség- ügyi Minisztérium nagy gon­dot fordít arra, hogy az egye­temekről kikerülő fiatal or­vosok gyakorlott idősebb or­vosok felügyelete alatt kór­házi osztályokon, laborató­riumokban vagy kutatóinté­zetekben szerezzék meg a szükséges szakmai gyakor­latot. így a kétéves gyakor­lati idő után elsősorban az orvoshiánnyal küzdő vidéki városokban és falvakban tel­jes értékű munkát végezhet­nek. 1951 óta tervszerűen mind több fiatal orvost helyezünk el kórházakban, főleg a vidé­ken. A kórházi orvosi állások betöltését törvény éré jű ren­delet határidőhöz köti és ez a nagyjelentőségű Intézkedés lehetővé tette, hogy az idén először valamennyi fiatal or­vos kórházban helyezkedjék el. Az egyetemeken ‘működő elosztó bizottságok a pályá­zati kérvények alapján jelöl­ték ki az új orvosok műkö­dési helyét. 632 általános és 40 fogorvos végzett az idén. Közülük több mint 500 ke­rült vidékre, elsősorban az ipari megyékbe és bánya­vidékekre. ahol a gyors fej­lődés miatt elsősorban van szükség orvosokra. Novoszibirszkben egy zongo­rahangoló véletlen korúimé nyék folytán megtalálta I. Sz. Turgenyev nagy orosz író zongoráját Amikor a múlt századiban készült légi zongo­rát Javította, észne vette, hogy pajta van a tulajdonos neve is: *L Sz. Turgenyev*’ A helyi tájrajzi múzeum dolgozói megállapították, hogy a zongora tíz évvel eze­lőtt Őreiből került Novoszi- birszifcbe. ahol különböző sze­mélyek tulajdonában volt A zongorát az arel! Turge- nyw Múzeumban helyezik el. • A moszkvai Lenin könyv­tárban kéthetes kiállí ást ren­deznék, amelyen négyezer an gól könyvet és hatezer angol folyóiratot mutatnák be. A kiállítás anyagált átadják majd a Szovjet kultúrál's ügyek minisztériumán" k, amely a BH ish Couroil-lal együtt rendezte a kiállítást, A kiállított regények kö'ött Dickens, .Trollope, Blake Kingsley Amis. Agatha Chris­tie és Forester művei szere­pelnek. Többéves szünet után Moszkvában novemberben megnyílik á Miniatűr Szín­ház. Műsorán szatírák, egyfel- vonésosok, dalok, jelenetek szerepelnek. A társulat tagja “őleg fiatalok. Az első műso -íme: így kezdjük. Roberto Mazzoucco vígjá­tékíró új darabjában a para­dicsomi kígyó a követ' ezó szavakkal igyekszik rávenni Evát, hogy harapjon belé az almába; Ha nem haraps- bele. régre a- almába, engem Sardinia szigetére fognak száműzni”. Az érzékeny cenzúra a -övetkező indokolással tö­rölte at mondatot: „Sardinia tiszteletreméltó miniszterelnö­künk, signor Segni szülőföld je, semmies°tre sem szolgál­hat száműzetés helyéül’’. f\ sörösüveges ház históriája Az éjjel még salakkal szór­ta fel a Tisza-töltéstől a há­záig vezető utat Márton Jó­zsef. a milléri szivattyútelep fűtője. Ne merüljenek el a sárban az építőik, ha jönnek. Mégis, vagy száz méter, leg­alább most dukál ez nekik __ Gé pkocsikaraván áll meg a töltés partján: most először. Hosszú hónapokon át gyalog ballagtak erre az önkéntes malterhordók, falazok és te­tőácsok. Végig a töltésen, ki a Tulipán-telepre, ki Szolnok peremére. Itt, a régimódi, szétszórt kis épületek között áll az új, kétszoba-összkom- fortos ház. Harmincán lép­kednek most a salakon, csen­desen, kissé zavarban, hogy Íme, már vége. Aztán megáll mindenki egy kis udvaron, balra egy viskó, jpbbra egy szép ház. Vasadi János, a Vízügyi Igazgatóság vezetője pedig piros párnán átnyújtja a ház kulcsát a gazdának: Márton Józsefnek. Nemisértem, miért hallgat •úgy az a hat ember, Márton József, a szikár, bajuszos fűtő, a felesége, ez a munká­ban törődött asszony, miért simulnak hozzá úgy a gyere­kek: Jóska, Erzsi, Gizi, Iboly­ka. Ejnye, hiszen ismerik a bá­csikat még a nyárról, amikor itt félmeztelenre vetkőzve izzadtak a forró napfényben, néha a pihenőben meg ját­szottak velük. Csakhogy most mindenki nagykabátban van. rém ünnepélyes, köszörüli a torkát... és nem értem, miért látok most kicsit homá­lyosabban, mi szorítja az én torkomat is... no. hát csak nem Vagyunk mind ilyen szentimentális emberek? * Amikor Vasadi Jánost fel­kereste a városi főorvos, ó nem emlékezett pontosan, ki az a Márton József, akinek ügyében amaz segítséget kért. No, igen. tüdőbajos, egész­ségtelen körülmények között él egy 3x3 méteres szobában, vagyis inkább lyukban. Négy gyerek fertőzés veszélye. — Lehet valamit tenni? Lehet! Összejöttek az emberek a nagyteremben: építsünk há­zat Mártonéknak. — Percek alatt Ígértek meg hétszáz munkanapot. Ez — még sok is volt. A gépészet dolgozói — mivel Márton bácsi náluk rokkant meg — megígérték: felépítik ők egyedül. És mi legyen a többivel? Van itt még más is, aki rossz körül­mények között él. És a „ma­radékból” azóta felhúztak még egy házat Pénzes Pál hajó vezetőnek. Jövőre pedig úgy tervezik — építenek még hármat munkatársaik­nak. Hegedűs Lajos főmérnök és munkatársai tizenegy vázla­tot készítettek: milyen legyen a ház. Mikor Márton József elé tették, csak hallgatott. Hogy ő válasszon? Nem tud. így a gépészek döntötték el, milyen is legyein Mártonék ,, palotája". Aztán kimentek, nekifog­tak, s attól fogva nem volt ünnepük, nem volt vasár­napjuk. Az első napon, mi­kor elkezdték a fal rakását, beépítettek a sarokba egy sörösüveget, benne cédulá­val: az építők névsorával. • Gulyás Józsi bácsi volt a parancsnok: az egyedüli kő­műves az építőbrigádban. — Munka után nem ment haza: a milléri szivattyútelepre sie­tett aludni, és hajnali négy­kor már megjelent Mártonék viskójánál. Segítettek a gye-* rekek, az asszony, a jövendő gazda. Hétre-nyolcra pedig megjöttek a többiek. Először kétbalkezes kőművesek Igaz, de nagyon tanulékonyak. A végén nyílegyenesen rakta már a téglát Somodi Gábor az autószerelő ^ csoport veze­tője, Stigler, a meós és Kol­lár a kollégája pedig úgy teletöltötték a malteros lá­dát — hiába intette őket Gulyás bácsi —, hogy más­nap alig tudtak mozdulni az izomláztól. Először nem volt vizük. — Kutat ástak, s közben szól­tak egy arra haladó szovjet cisztemás kocsinak, hozzon, amikor ráér egy kis vizet.— „Amikor ráérek? — kérdez­te a vezető. — Most! — Be­fordult az udvarra és meg­töltötte — a félig kész ku­tat. Sulak József esztergályos magának épít házat — mégis eljött Keskeny Mihály fő­művezető pedig odamutat az új ház vastag falára: látja azt a sarkot? Eddig én húz­tam fel Tóth Jánossal és Tö­rőcsikkel. Persze, előfordult az is, hogy a munka hevében befalazták az ajtó helyét. Ki­bontották, ma az ajtó kőny- nyedén nyílik. — Nem volt könnyű, de sokan segítettek. Az OTP pénzzel, a vállalat bontási anyaggal, főleg min­denki: szívvel. • Az új otthon még nincs berendezve. A kiszisták fel­ajánlották hogy segítenek, bútort készítenek. Á'házava- tóra desszertet és italt szin­tén maguk az építők vették: Józsi • bácsinak lesz úgyis gondja elég. Odakint félfül­lel hallom, hogy Kerekes László, a gépműhely párttit­kára odászól az igazgatónak: szívesen brigádjába venné Mártont, jobban lehet ke­resni, könnyebb munka, bír­ná is. Kell a pénz, elvégre a régi lim-lomból már nem rendezheti be ezt az új, mó­dos házat. Még látom, hogy bólint az igazgató. Ennyi az egész, ennyi a sörösüveges ház története. — Vajon, ha a kommunizmus­ban Mártonék nem tudom hányadik generációja új, még szebb otthonba költözik, s a házat lebontják, leolvas­sák-e mindezt az utódok a sörösüvegben talált cédulá­ról? Megértik-e, mi áll a névsoron, megértik-e ezt a szűkszavú vallomást? — baracs — Takarékossági ankét Jászberényben o4 kdiityCLveta addz&ny. A kártya lett a veszte. A irtva! Hitetlenkedve nézek az ár- tlankék szemű, fehérhajú •csira. A kártya? Olyat, már illo'tam. hogy férfieipbert nkretett a kártya szenvedély, e asszonyt! Mert a feleségéről beszél : öreg. Tavaly halt meg. obrák bácsi azóta is a hié­nát sajogja. Híres kártyavető asszony ylt a feleségem — kezd tör- •netébe. — Én is úgy talál­om rá újra, hogy ki akartam ?tt.etni a jövőmet. Újra? — szúrom közbe a írdést. No mert elvertem volna én ár 18 éves koromban. — zhát katonának vittek, mire izajöttem, a Terka férjhez ,ent. Mit ■ tehettem, megnő- ütem én is. Harminchárom jig éltem az első felerégem- él. Akkor megözvegyültem. > asszony volt — küld egy hajt az első fe'esége u án. Amikor vettetni indultam - folytatja — nem is tudtam ihez megyek. Hanem amint irkészem az arcát, nagyon marósnak tetszett. Szép lány ylt, még így öregedőn se vál­tott sokat, ő nem ismart ím — mosolyodik el a hóié, ér bajusza alatt. — Én amdtam meg neki ki vagyok. Akkor már a Teríts is Sz­egy volt, hát összeházasod- ink. Jól ment • bolt nagyon. kém a vasútnál volt állá- rm, az asszony mag sokat ereseit a kártyavetéssel. Na- Ifon ügyesen csinálta el kel­ét hinni, amit mondott. Ha ;ak lehetett előre megtudta körülményeit ónnak, ttW fe’kereste. az mag csak bá­mult a tájékozottságán, Leve­let, utazást, udvarlót a lány­nak, szép szőke nőt a legény- embernek, ilyesmiket jöven­dölt. Haragost is, hisz az mindenkinek van. Aztán egg­s''er- egy szer névtelen levelet. Az igaz is left minden eset­ben. A levelet én írtam, úgy hogy azért baj ne lehessen belőle. Nagy pénzt összeszerzrtt í y az asszony. Házat vettünk ha­marosan. A szekrényt is meg­töltöttük fehérneművel, do­ni eszi áclyhuzaHal. Ékszerei is voltak a feleségemnek, gyű­rűk, karperecéaz órája is árnyból volt. Amellett jól él~ t "nk. Ettünk, ittunk, ami jól­esett. Ment ez egy darabig na­gyon szépen. Egészen addig, amíg az asszonynak eszébe nem jutott, hogy magának vet kártyát. Te tudod legjobban, hogy nem igaz — mondtam neki. — Minek töltőd vele az időt? Nem hallgatott rám. Este, amikor mindenki elment, be­ült az ágyba, maga elé tette a tálcát, aztán csak rakosgat­ta a kártyákat. Én eluntam nézni, inkább befordultam aludni. Reggel mindig elmesélte, miket vetett ki. Jót nevettünk rajta. Hanem egyszer betelje­sedett a jóslás. Jószág áll a házhoz «— mondta a kártya. Hozott is egy kövér Kbát az­nap az egyik páciens, örült neki a Tér'» nagyon. Még én is örültem a bolond fejem­mel. Pedig ha ez wem történt votnom Ettől kezdve komőhfin vet­te a jóslást a feleségem. Először csak magának, azután másnak is. Elvetette a régi módszert és csak úgy vaktába m Hidd, amit a kártya paran­csolt. Sokan elpártoltak tőle, mert mind ritkábban vált be jövendölése. Majd, — mondogatta az elegedetlenkedőknek — ha most nem évek múlva úgy lesz, ahogy a kártya beszéli. Hanem elunják a makacs­kodását, másfelé s^éledtek a megszokott vendégek. Emiatt több ideje máradt sajátmagára. Egyik reggel nem mondta el, hogy mit tudott meg a kártyából. Hiába faggat őzt’m. Elkezdett furcsán viselked­ni. Nyugtalan lett, ideges, rosszkedvű. Lassan nem ér­dekelte más. csak a kártyá­ban lakó „szellem”, aki fel­fedi számára a mások .előtt eltakart titkokat. . Velem se sokat törődött akkoriba már. Ha hazajöttem csak a tűzhely felé intett a fejével, ott volt letakarva a Hirtelen főzött ebéd. Mege­hetiem magamban, ha akar- t tm. Egyik nap azzal fogadott, hogy orvoshoz megy. Bajodat érzed? — kérdez­tem aggódva, mert nem tet­szett nekem már régóta ez a különös viselkedése. Nem — válaszolta összerán­colt hamutokkal. — Csak el­megyek. Jól van — hagytam rá. — Gondoltam, hátha kigyógyítja a mániájából. El fa ment. Az orvos nem talált semmit, ö azonban csak ingatta a fejét: Nem ért hozzá. Elmegyek máshoz. Járta az orvosokat szegény, de mind eg's-ségesnek nyil­vánította. ö azonban kono- kul ragaszkodott a betegség­hez. Gyakran rosszul nézett k\ Lefogyott, megmpadt, az ét­vágyát elve szíté te egészen. És az volt a furcsa, hogy mér, örült is neki. Lát om, am'nt elégedetten nézegette magát a tükörben. Rimánkodásomra, kérdezős- ködésemre nem felet semmit Figyelembe se vette. Tudtam, hogy ennek ross- Vége lesz. Minden szabad idő­met otthon töltöttem, féltem hogy megtélyoly-dik és vala­mi kárt tesz magában. Később a gyengeségtől már felkelni sem tudott. Ült az ágyban, megkopott kártyái között és fogyott, egyre fo­gyott... Egy júniusi, rékkenő hősé gű napon a kezét sem tudta felemelni már. Feküdt a há­tán rébbenéstelen szemekkel, szinte lélegzet nélkül. Éjjel tíz óra öt perckor — emlékszem pontosan, — hir­telen felült és annyi hónap után beszélni kezdett: ' Megmondta — lihegte ful- ladtan — a kártya: Meg­mondta! Még az időt is. Juni­us kilenc,­Azzal előrebukott Odaro. hantam hozzá. Már volt benne élet­órák múlva esett csak a naptárra a pillantásom. Jú­niust mutatott, igaz. De nem kilencedikét, hasiam tizenne­gyedikét. A kártya ~ fejezte be el­beszélését lírásba hajló han­gán az öregember. — Az lett a veszte. A hártya*. KEMÉNY ERZSÉBET. Az elmúlt hetekben megye- szerte takarékossági ankéto- kat rendezett az OTP. Az an- kátok célja: elősegíteni a be­tétgyűjtést, megmagyarázni, milyen előnyöket nyújt az OTP azoknak, akik házra, vagy valamilyen értékesebb cikkre, vagy akár a fillérek megőrzésére takarékba teszik pénzüket. A napokban Jászberényben rendeztek ilyen ankéíot..Jász­berényben különösen sokat nyújtott az OTP az emberek­nek. Itt 2700 betétkönyvet tartanak nyitván, — az OTP- kölcsönből épült házak száma pedig kereken 560. Erre a célra 14 millió 250. ezer forin­tot adott az állam. Áruvásár­lási kölcsönt 3 millió 800 ezer forint értékben folyósított az OTP. Jellemző, hogy ebben a városban még az isko'ások is 120 ezer forint értékű bélye­get vásároltak. Az ankéton Tóth János az OTP megyei vezetője beszélt Meaváltozott az Irodalmi Színpad bemutatójának: idepontia Szolnok új kulturális léte­sítménye, az Irodalmi Szín­pad érdeklődéssel várt be­mutatóját közbejött akadá­lyok miatt hétfőn, november 30-án, délután a plakáthlrdet- ményen közölt 18 óra helvett már délután 15 órakor meg­kezdik. ezekről a tényekről. Az ankét résztvevői maguk is hangoz­tatták a takarékosság fontos­ságát. Schuk Lajos pedagó­gus például arról szólt, hogy az a gyerek, aki meg tudja tagadni magától az édességet, hogy nagyobb dologra gyűjt­sön, később is fegyelmezett, Önmagának parancsolni tudó emberré válik. Mások arról számoltak be, hogy milyen se­gítséget kaptak az OTP-n ke­resztül a nép államától. Körmendi Ferenc HeialvoKl figyelem: 2 ^i-gzer* tenget Várároi on ismétlő, csengős ébresztőórát! Ft 160.— KAPHATÓ: Óra- Ékszer é< Ajándékboltokban, Állami Áruházakban. Boroshordók TURKEVÉN, KUNHEGYESEN, I^UNSZENTMART ÓNBAN, Melevfá^ri takarók TURKEVÉN Telített szóllöhnrá KUNSZENTMARTONBAN, TISZAFÜREDEN a TÜZÉR fiókoknál kaphatók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents