Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-29 / 281. szám
0 1959. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á HATVANAS EVEK E egy amerikai lapban találkoztam először ezzel a kifejezéssel: a hatvanas évek ... A lap a jövőről cikkezett amely nem sok jót igér a két világrendszer versengésében Amerikának. A hatvanas években tovább szűkül majd a „szakadék” a Szovjetunió és az Egyesült Államok ipara, termelése, életszínvonala között... Nem, a cikkíró igazán nem ejtette ki elérzékenyülten ezt a két szót: hatvanas évek... Gyakorlati szempontból említette, mondhatnánk azt is, stilisztikai törekvések jegyé- • ben. írhatta volna azt is: az előttünk ' álló évtizedben, vagy mondjuk, odavethette volna, hQgy 1970-re... .mindegy. Én nem olvastam tovább. Mert mégis, valami elmúlik, valami megkezdődik. Még egy hónap és megkez- , dődnek a hatvanas évek. Milyenek kilátásaink a hatvanas esztendőkre? Előttünk áll egy évtized, kerek egység az időben, de mégis kiszakíthatatlan, hatámél- küli rész. Az ötvenes évek elején még kisfiú voltam, később gimnazista, egyetemista — most pedig rovom a sorokat: kialakult a pálya, az élethivatás. így volt, így lesz ez másokkal is. Tízéves terveket senki se sző — mégis számol az idővel. Kollégám kisfia, Pista, most négy éves. A hatvanas évekre esik majd egész gyermekkora. Mire a hatvanas esztendők végére érünk, elvégzi az általános iskolát és pályát választ. Kinövi ruháit, félszegen jár, nem tudja, hová rakni kezét, mindenbe beleütközik és sután álmodni kezd egy lányról. Milyen lesz az 6 gyermekkora, milyenek lesznek a hatvanas évek? Azt hiszem, s aki figyeli a dolgok, események meghatározott irányú alakulását ezen a földön, megerősítheti: Pistike kilátásai jónak mondhatók. A mi gyermekkarunk fölött fekete árnyékként sötétlett a feszültség, a háború lehetősége. Mi is megértük még a fegyverek dörgését, a lincse- lők riasztó ordítását — ezt is jelentették az ötvenes évek. Jelentettek azonban mást is. Felépült egy más, szebb ország, egy régi, rothadt birodalom helyén. Felépült nálunk. felépült Kínában megszületett egy szocialista világ. Oj házakba költöztünk az ötvenes években és egyre jobban öltözködtünk. T alán éppen ezért: a hatvanas évek arculata más lesz, szebb, jobb. A mai tizenöt évesek érett emberekké nőnek a hatvanas esztendők végére. Sokat építenek majd és ők már most fel fénylő szemmel néznek előre. Nem láttam ma le- horgasztott fejű tizenhatéveseket. Ha nem is tudja mind, mit akar, tudja mind, mire számíthat, mennyi lehetőség vár rá. Nem mindnyájan olvasták az ötéves terv kidolgozásának irányelveit — noha ezek megrajzolják' a hatvanas évek első felének arculatát —. de érzik, hogy szép emberi sors áll előttük. A hatvanas években szükség lesz rájuk, az energiára, amely bennük feszül, a lelkesedésre és világot-építő ifjúi forradalmiságra; gyárakra, traktorokra, s mindehhez emberekre. Tíz év nagy idő. A huszonöt éves ember ifjú — a harmincöt pedig férfi, a tizennyolc éves lány virágzik és csodálatos nyarat Ígér — a huszonnyolc éves egy kis közösség szíve, ráépül családok otthonok harmóniája: a hatvanas években a mi generá- 'ciónk, amely még gyermek-, fővel élte át a háborút, lassan elfoglalja az öregek helyét mindenütt. Eltelik egy emberöltő, gyerekek születnek, akiknek még a szülei is csak félig értve élték a rombolás szörnyű korát. így tekinthetünk előre valameny- nyien, mikor az évszámban meg kell változtatnunk egy számjegyet, amelynek írásához egy évtizede beidegző- dött a kéz. Nyugodt alkotó korszakban bíznak a ma családapái, békés öregségben az Idősebbek. A hatvanas évek így rajzolódnak ki elénk: nem utópia és nem álom ez a békekép, nem is tünde fény, könnyű remény, ahogy a költő mondja: szigorúan tudományos fejtegetések rajzolják a körvonalakat így Azért bízhatunk, mert a hatvanas évektől fél az amerikai cikkíró, mert a Szovjetunió és Amerika versenyében ő is a szovjet felet látja esélyesnek. Az ötvenes évek lassan múlttá válnak: sokféle mítosz omlott össze ebben a tizedben. — Bebizonyosodott hogy a Szovjetunió nemcsak társadalmi formáját tekintve áll az emberi haladás élén, hanem a gyakorlat, a technika, a szellem gyarapítása a kiművelt emberfők nevelése terén is. Megpróbálták Ijesztő fegyverekkel térdre- kényszeríteni: a hidegháború palackbontogatói, akik a fenyegetés és erőpolitika szellemét kiengedték. Maguk szemlélték a legriadtabban a fejleményeket: ez a zsarolás ellenük fordult, a Szovjetunió létérdekeinek, szocialista vívmányainak biztosítását tartva szem élőt' lehagyta Amerikát. Amikor pedig legnagyobb volt a kétségbeesés az óceánon túl, híven humanista és szocialista lényegéhez, a Szovjetunió felajánlotta összes fegyvereinek megsemmisítését, az általános és teljes leszerelést. — Ez a hatvanas évek perspektívája. M i, e kor emberei, persze tudjuk, hogy nem lehet a világ sok sebét egyik napról a másikra eltüntetni, egycsapásra felszámolni régi gyanakvásokat és régi gyűlöleteket. Tudjuk, hogy a hatvanas évek történelmét végső soron mégis egy alapvető eszme határozza majd meg: a békés egymás mellett élés. Ez sem fantazmagória: erő, erőviszonyok kérdése csupán. És ez a mi sorsunk is, a mi jövőnk is egyben. Sok csoda vár ránk: a technika vívmányai, mosógépek és porszívók milliói, százmilliód készülnek majd a hatvanas években, televízió kerül a házakba úgy; akár ma a rádió, a levegőben utazunk, mert úgy olcsóbb lesz. Kicsit sajnáljuk ezt a küzdelmes évtizedet: sokmindent átéltünk, sokban hozzánk nőtt, De lassan búcsúznunk kell, készülnünk, új nagy változásokra, munkára, dologra, meglepetésre, problémákra, több kenyérre, gépre, köny- nyebb munkára — a hatvanas évekre. Baracs Dénes ÉPÍTÖMUNKÁSOK UéUjl ULU szerű kínai tömegből egy új termelési siker, egy új gép megszerkesztése. Az üzem. a vállalat, vagy a kommuna küldöttei —- ismét szószerint — ujjongva közük az örömhírt a párttal. A hírvivők díszes ruhában a hagyományos színpompás kínai sárkánnyal, dobszóval vonulnak végig az utcákon. Este fáklyákat, lampionokat is visznek. Színes menetükből gyakran a tánccsoport sem hiányzik, s a menet élén hatalmas tábla hirdeti az új eredményt. A járókelők köszöntik őket, a forgalom megáll tiszteletükre. Megbecsülés övezi a siker hírnökeit, a kollektívát az eredményért és ugyanolyan megbecsülés azokat, akik sikerüket dalba foglalják és a művészet eszközeivel népszerűsítik. Dal a technikáról... Az ősi zene szárnyakat ad az új mondanivalónak, a mai ember szavának. A három munkásművész -holnap ezrek szívét forrósít- ja át, egyszerű dalukkal ezrek agyába ültetik el az akarat új palántáit. Módszerük? A színjátszókor tagjai — harmincán vannak — nemcsak szerepelnek, az üzemben maguk is gyűjtik ®az új élet eredményeit Beszélgetnek a dolgozókkal életükről, munkájukról Keresik a mai kínai élet az ugrásszerű fejlődés időszakának hősi epizódjait Ütjukról visszatérve „mesélő estéket” tartanak. Színjátszók, rendezők, írók beszélgetnek a számukra mindennél izgalmasabb felfedező út eredményeiről. Megvitatják a témákat, kiválasztják a legjobbakat és az egyik író — aki szintén * kör taaia — feldolgozza azt. Amikor elkészült, újból megvitatják. A színjátszók is segítik az írót. Minden új darab közös alkotás. A végleges szöveget aztán sokszorosítják és eljuttatják az üzemi művészeti csoportokhoz is, de maguk is előadják. Havonta átlag egy új darab születik, s ezt a kultúrpalota színjátszó csoportja abban az üzemben mutatja be, ahol a témát találták. A bemutatókra méfehívják a hivatásos színészeket is. Az előadás után éjszakába nyúló viták következnek a darabról, a játékról. A kultúrpalota színjátszóit határtalan szeretettel fogadják az üzemekben, hiszen a munkások életét örökítik meg dalban. Milliók érzik sajátjuknak a róluk, munkájukról szóló művészetet, milliók becsülik * népi művészeket... Az ősök tudományától az atomsugárzásig Meglátogattuk a daireni orvostudományi egyetemet is, ahol több mint 200 hallgató tanul és 32 tanszék van. Két klinikáján hatszáz beteget gyógyítanak. Épül a harmadik klinika is 400 ággyal. Az egyetemen és klinikáin győződhettünk meg arról hogy a háromezer éves kínai orvostudomány nemcsdíí a tü- szúrást, az akupunkturás gyógymódot ismeri, hanem sokkal átfogóbb, de legalább annyira érdekes és figyelemreméltó más eljárásokkal is rendelkezik. Délelőtt érkeztünk a klinikára — rendelési időben —. ahol nemcsak lekvőbetege- ket gyógyítanak, de járóbetegeket is. A rendelőintézet folyosóin ugyanúgy várakoznak a betegek, mint a ml rendelőintézeteinkben. A fehérruhás orvosok és ápolónők négyszögletes, fülhöz erősített — fehér gézkendőt viselnek szájukon. Ezt egyébként nemcsak a rendelőintézetekben, vagy klinikákon láthatja az ember: mondhatnám „nemzeti viselet” Kínában. A por és a különböző bacilusok ellen védekeznek vele. A náthás embernek szinte kötelessége szája és orra elé kötni a kendőt. Az egészséges emberek közül is sokan hordják, mióta a párt harcot hirdetett a különböző fertőző betegségek ellen. Nem szabad megfertőzni a másik embert — ez a felismerés szülte az új „nemzeti viseletét”, s bár a mi szemünknek talán szokatlan volt az utcákon a fehér- kendős” emberek sokasága, nem kétséges, hogy jó módszer a fertőző bacillusok ellen. A klinika csendes kórtermeiben. rendelőiben a kínai és-az „európai” orvosok Immár a legnagyobb egyetértésben gyógyítanak, a »iskolán egy éve tanítjáK a hagyományos gyógymódot. így a tűszúrást is. minden félévben ötven órán. A jövőben még több órát szentelnek a kínai módszereknek, hogy a fiatal orvosnemzedék jól elsajátíthassa az európai orvostudománnyal együtt. . Az európai orvosok a műit év augusztusa óta tanulmányozzák a kínai gyógymódot i Lovászi Ferenc iFolytatáaJ (2). lanttá Írnia és Rácz Anna, a martfűi kulturház építkezésén segédmunkások lassan két éve, hogy a vállalatnál vannak. Júlia 18 éves és 1300 forintot keresett a múlt hónapban, Anna kevés híján 1200-at Szorgalmasak, dolgoznak, szeretik itt őke*. Vonattal járnak ide, s ha van szabad idejük, kézimunkáznak. Jó a telepen, közel a gyár, ott ebédelnek, kevés pénzért. — És KISZ szervezet van-e itt, ami a fiatalokban szuny- nyadó erőt érdeklődést felkeltené? — Nincs. Rövid a válasz, de mindjárt magyarázat is követi. Papp Antal elvtárs, az ácsbrigád vezetője a vállalat egységes pártvezetőségének tagja adja: — Nehezen megy itt minden. Ez a munka eldurvítja, kicserezi az embert, a fizikai erőved a szellemit is. Igen, nehéz munka De sza- szad-e lemondóan belenyugodni abba, hogy itt nehezen megy minden? Hát ki meri azt mondani, hogy azok az ezrek, akik különböző tanfolyamokon tanulnak, az a három és félezer felnőtt, aki a megyében most végzi az általános és középiskolát, azok, akik egyetemeken tanulnak, könnyen bevehetlk a tudás várárt. Nem. De hogy nehézségeket leküzd jenek, álhatatos akarat kell Azt mondja Papp elv- társ, hogy van a fiatalok közt valaki, aki DISZ tag volt. aki megalakíthatná a KISZ-t is. Csak várják a vállalati központ válaszát arra, megszer- vezheti-e az a fiatal a KISZ szervezetet, a harminc-negyven fiatalból. Ugyan, azon mulik-e. hogy mit mond erre a központ, ahol minden bizonnyal legjobb esetben — hallomásból ismerik a volt DÍSZ tagot. Nem jobb lenne ezt a fiatalokra, a martfűi pártcsoportra bízni? Azokra, akik mellette, vagy vele dolgoznak, akikben lenni kell annyi felelősségérzetnek, — hogy ezt elbírálják. Azok. akik régen a mart- r fűi építkezésen dolgoznak, tanúsítják, hogy az évek során [elég nagy volt itt a munkaerővándorlás. Mi ennek az oka? Papp elvtárs erre is ^kész a válasszal: I — Az emberek szeretik a I biztos helyet. ! — S az építőipar nem biztos? ! — Igen, de máshol köny- ■ nyebben szakmát szereznek. »Bejutnak például a cipőgyárába, hamar lehet belőlük betanított munkás. Aki meg segédmunkásként ide kerül az is marad végig. • — Jó itt az ebéd, csak ^abba nem tudunk belenyúlj godni, hogy reggel hétkor Í ves szűk kézbe a betonozó talicskát és sokszor fél kettőig, volt már úgy, hogy fél háromig toltuk étkezés nélkül. £ Ezzel fogad a szajoli építkezésen egy tizenöt fős ta- licskázó brigád bennünket, s hangjukon érzik a fojtott indulat. — Későn küldik Szolnokról ott főznek. Hat* • között * hét órát talicskázunk, de az utolsó órákban már többet tekintgetünk, mint emelgetünk — vallják meg becsülettel — Vajon kinek mondjuk ezt meg, hogy ne csak az igérert, de az ebéd is ide- n arítészén? Emberekről van sző. akik meleg otthonokat, ezer vago- nos raktárakat, fontos üzemeket büszke .kultúrpalotákat emelnek, hogy gazdagabbak, műveltebbek, elégedettebbek legyünk. Hozzáértéssel, odaadással építenek, dacolnak időjárással, elemi erőkkel, szótlanul viselik az utazás fáradalmait, megfeszítik erejüket, hogy az országot építőké közt ott legyen a nevük. Lehet e tőlük rossz néven venni, ha néha magukból kikelve, mint ez esetben is, nem valami finom csomagolásban tálalják véleményüket? II', az orozig egyik legnagyobb, ezer vagonos raktárának építésén nyolcvan főnyi ember dolgozik. Köztük néhány párttag van. Azt követelné a helyzet, hogy ősz- szefogott erővel buzdítsák, vezessék sikerekre a többieket, velük együtt örüljenek an^ak. A valóság azonban nem ez. Az öt-hat párttag ereje ugyanennyi felé esik. Ezárt legyintenek a munkások, amikor az avatatlanok tanácsolják: számtalan, kt- sebb-nagyobb gondjukkal forduljanak a párttagokhoz, kérjenek tájékoztatást, választ tőlük. A bucsaiak arra, hogy mi az Igazság a szabadszombat eltörlésében, ami őket mos* annyira foglalkoztatja, azzal, hogy hideg a szállásuk, nem tudnak főzni, újsághoz nem jutnak, rádiójuk nincs, stb„ stb. Ha erejükre, tudásukra szükség van, nyerjék meg szívüket, gondolkodásukat Is. Erősebb, tartósabb lesz vele minden oszlop, minden felhúzott fal. S ehhez nem kell sokkal több. csak egy kicsit melegebb étel barátságosabb szó. kicsivel több törődés, gondoskodás, amit elsősorban a pártszervezet adhat. Ezidáig nem nagyon lehetett erről szó. Nem tartha'ó dolog az sem, hogy a martfűi tizenkét párttag közül senki sem jár pártoktatásra, s Szajo’ban ugyanez a helyzet. Pártnap nincs, pedig ahogy Szegedi Lajos és néhá- nyan mások elmondják, el-el- jönnének néha. Bent a központban jobb lehet — mondják, ott remélhetőleg másképp van. Másképp, igen. De ez nem elég, mert a mi nagy munkánk során nemcsak néhány emberre van szükség, hanem mindenkire. Az építésvezetőségen ta- paszrtalhátó olyan nézet is — kimondva, vagy kimondatlanul, hogy nem is érdemes különösebb erőfeszítésekei tenni, hiszen közömbösek az emberek, — Szakali főművezető elvtárs szavaival élve — „szűk az érdeklődési körük, anyagiakban merül ki minden”. Arra hivatkozva, hogy a szakképzés nem érdekli a munkásokat, szakmai előadásokat nem tartanak számukra, tanfolyamot nem Szerveznek. | Pedig nagyon szükséges volna. Az ország legmodernebb, nagyságára nézve nxá- j sodik raktárát építik teljesen ] előregyártóik elemekből. 10 —15 tonnás pilléreket kell például gyártaniok és beál- lítaniok. Eddig az előregyártott elemeket jórészt készen kapták, s a jászberényi Fém- I nyomó és Lemezárugyár ! egyik csarnoka, s még né- I hány építkezés kivételével nem is nagyon alkalmazták őket. Gyakorlati tapasztalataik tehát éppen ezért korántsem mondhatók teljesnek. S még valamit: A jő termelési eredmények mellett baj van a vállalatnál a termelékenységgel. A 2. számú építésvezetőségnél péidáu! ilyen arányokat találni: az engedélyezett munkáslétszámot 14.2 százalékkal túllépik. s ugyanakkor a termelékenységi mutatót csak 94 százalékra teljesítik. A termelékenység alakulását a gépesítés, a munkaszervezés, az anyagellátás és még más is befolyásolja, igen nagy súly- lyal a dolgozók szakképzettsége, tettvágya. S máris adódik a tennivaló az előbbiekkel kapcsolatban: az étkezési és egyéb problémák megoldásával növelni a dolgozók munkakedvét, felelősségérzetét, tanfolyamok, — szakmai előadások rendezésével biztosítani kellő tudásukat. Volt olyan vezető, aki felvetette, hogy mit csináljanak, ha a szakképzés nem érdekli a munkásokat, csak a pénz? Nézzük csak, hogy is áll ez? Egymástól független ez a két kérdés? A kubikosok átlag 1300—1400 forintot keresnek havonta. Vannak a vállalatnál vasbetonszerelő átképzősök. A szajoli építkezésen is dolgozik közülük .lét fő. Az átképző® idő alatt Is megkerestek annyit, ameny- nyit a kubikosok. A hat hónap leteltével most vizsgáznak elseje körül, s aztán 2000—2200 forintot is megkereshetnek havonta. Kézenfekvő a tanulság: csupán az anyagiakat nézve is érdemes tanulni. Valótlan volna azt állítani, hogy a vállalat — egyéb munkahelyeit is figyelembe- véve — utolsó dolognak tartja a szakmunkásképzést. De az is igaz, hogy sokkal több gondoskodással lényegesen előrébb juthattak volna. Sok olyan brigád van: amelynek tagjai 6—8 éve a vállalatnál dolgoznak, s nem szándékoznak helyet t cserél ni Jó mestereket lehetne ezekből faragni. Bevetőben említettük. hogy az építőipari dolgozók munkájáról elismeréssel kell megemlékeznünk. De önmagunkhoz lennénk igazságtalanok. ha sikereiknek csak a fényért néznénk, s az árnyoldalakat nem. Nézni kell már csak azért is, mert az előrehaladást a szükségtelen kötelékek feloldozása gyorsítja. S a jövő évek során mim máshol, itt is gyorsítottabb ütemben kell előre haladni. Borsi Simon A mezőgazdasági tudomány újabb eredményeivel a kongresszus iránye’veinek megvalósításáért — Mészöly Gyula Kossuth-díjas nyilatkozata — A második-ötéves terv mezőgazdaságfejlesztésére vonatkozó irányelvei megnövekedett feladatokat rónak a tudomány dolgozóira. A Duna—Tisza-közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézetben folytatott kísérletekről, a2itt dolgozó mezőgazdasági kutatók eredményeiről Mészöly Gyula, az intézet Kossuth- dijas igazgatója elmondotta- — Intézetünk legfontosabb feladata felkutatni a Duna— Tisza-közi gyen gém i n fiség fi homok-, illetve meszes talajokon a termésátlag-növelés lehetőségeit. Számtalan kísérletet folytattunk homoki vetésforgókkal, trágyázással, talajműveléssel. Kidolgoztuk az úgynevezett kecskeméti módszert, ami lényegében hatásosabb és gazdaságosabb zöldtrágyázást jelent Ezt az eljárást néhány állami gazdaság már nagyüzemben vizsgálja. Ugyancsak jelentősek a meszes talajok megjavítását célzó kísérleteink: ebben az esztendőben 21 ve- vizsfiáltunk meg s az általunk legjobbnak tartott homoki vetésforgót bemutatók útján igyekeztünk elterjeszteni. — Rövidesen felhasználhatja a gyakorlat a szerves-trágyák leggazdaságosabb felhasználására, továbbá a legmegfelelőbb műtrágya-adagolásra vonatkozó kísérleteink eredményeit is. A szántóföldi növények közül elsősorban a rozs a burgonya, a somkóró és a cirokfélék nemesítésével foglalkozunk.
