Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-26 / 278. szám

1959. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kerüljenek egymáshoz közelebb! Termelőszövetkezeti vezetők helyzete Kunhegyesen. „Az 1958-as évet véve ala­pul, 1965-re 60 százalékkal kell emelni a terméshozamo­kat". — Ezt a célt tűzte a kunhegyesi termelőszövetke­zetek elé a helyi pártérte­kezlet. Vajda Ferenc elvtárs, a község párttitkára szerint: nem véletlenül tettük ilyen magasra a mércét. Ezt a köz­ség termelőszövetkezeteinek előnyös helyzete indokolja. Az itteni hat termelőszövet­kezetből öt már hosszabb ideje működik, gazdálkodá­suk megalapozottabb s a köz­ség szántóterületének mint­egy 80 százalékán már 8—10 éve nagyüzemi gazdálkodás folyik. — A 30—32 százalékos irányszám az ország mező­gazdaságának egészére vonat­kozik — mondotta Vajda elv­társ. — Azokon a területe­ken, ahol csak most kezdik alakítani a tsz-eket, nem biz­tos, hogy el tudják érni ezt a hozamemelkedést. Nyilván­való, hogy ahol erre lehetőség van, ott túl kell teljesíteni. Már pedig ez a mi megala­pozott kezdeti nehézségeken túljutott ' termelőszövetkeze■ teinknél megvalósítható. A cél — nagyszerű. Eléré­séhez azonban a tagság szor­galma magábanvéve kevés. Igen jó vezetőkre, elnökökre, agronómusokra van szükség; olyan emberekre, akik meg­felelő szakértelemmel és irá­nyítókészséggel rendelkez­nek. A pártértekezlet nem­csak a gazdasági feladatokat határozta meg, foglalkozott a vezetés színvonalának meg­javításával is. Azon túl, hogy a pártbizottság és a tanács vezetői állandó figyelemmel kísérik a tsz-agronómusok, elnökök munkálkodását, ahol a szükség úgy kívánja, segí­tenek, s igyekeznek lehetővé tenni számukra az anyagi és egyéb gondoktól mentes munka, a szakmai tovább­képzés, a kulturális fejlődés és a szórakozás lehetősé­geit is. Bár a község hat termelő- szövetkezetében az elnökök munkáját mindenütt agronó- musok segítik a pártértekez­let mégis kimondta, igen hasznos lenne, ha az elnökök is megszereznék az agronó- musi képesítést, hiszen anél­kül az elkövetkezendő évek során egyre nehezebben tud­nak megfelelni a mind na­gyobb követelményeknek. — Közülük egyedül Szabó Mik­lós, a Vörös Október Tsz el­nöke végzett két éves mező­gazdasági szakiskolát, de azt is régen. Most beiratkozott a Mezőgazdasági Technikumba. Tar Márton, a Vörös Csillag, és Bemáth Lajos, a Lenin Tsz elnöke, politikai gazda­ságtan szemináriumra jár, a Kossuth Tsz-be, mivel új a tsz, s az elnök is, segítségül egy igen jó mezőgazdasági szakembert küldött a pártbi­zottság, mégpedig Türmer Istvánt, a kunhegyes! Kísér­leti Gazdaság agronómusát. A község s a járás vezetői gondoskodnak az agronómu- sok helyben megoldható szakmai továbbképzéséről is. Havonta egy-egy alkalommal összehívják őket, s vagy a járási tanács főállattenyész­tője, vagy főagroinómusa tart számukra előadást. Ugyan­csak ezt a célt szolgálja a tsz-ek egyre növekvő könyv­tára. Részükre a tanács min­dig megküldi az új szak­könyveket. Gyakori eset az, hogy az agronómusok munkáját a tá­voli lakhely, vagy lakáshiány nehezíti. Nos, a kunhegye- siek nem panaszkodhatnak. Ha nehezen is, de sikerült mindegyiknek a községben lakást biztosítani. Szórako­zási lehetőségekben sincs hiány. A községben a mozin és kulturotthonon kívül négy klub működik, ahol a hosszú téli estéken televízió, sakk, rex, vagy billiard mellett tölthetik el ma még ritkán adódó szabadidejüket. Mindez azt mutatja, hogy a tanács és pártbizottság ve­zetői állandó figyelemmel kí­sérik az elnökök, agronómu­sok problémáit. Egy dolog azonban mégis megragadta figyelmünket. Úgy tűnik, hogy a község mezőgazdasági szak­emberei egymástól elszigetel­ten, egymás munkájáról, jó vagy rossz módszereiről keve­set tudva dolgoznak. A ha­vonkénti hivatalos értekezle­teken kívül nincs egy olyan állandó jellegű hely, ahol ta­lálkozhatnának, s a gazdál­kodás irányításában mutat­kozó szakmai problémákat vagy jó módszereket megbe­szélhetnének. így előállhat olyan dolog, hogy egyik vagy másik tsz- ben vitatkoznak például az őszi csibenevelésről, holott a Vörös Október Tsz már be is bizonyította ennek előnyös voltát. Vagy egy agronómus régóta töpreng valamilyen termelési módszeren. Ugyan­akkor a másik tsz-ben ugyan­azt a módszert már évek óta alkalmazzák, csak éppen nem tudnak róla a szomszédok. Nem gondolunk itt arra, hogy iktassanak be még egy értekezletet. Talán a meglévő klubok valamelyikét lehetne állandó találkozóhelynek ki­nevezni. — Meggyőződésünk, hogy a községben található 25—30 agronómus és tsz el­nök közül többen eljárnának oda, ahol „szakmabeliekkel1’ találkozhatnak, s ahol alka­lom nyílna egy-egy jó ered­mény vagy sikeres termelési mód megismerésére. P. M. .................... Me zőtúri gaganovák „VaSlevtyina Gaganova né­hány hónappal ezelőtt még ismeretlen fonodái brigádve­zető volt. Támadt egy ötlete: megvalósította és hamarosan megismerték a navét a Szov­jetunióban, sőt az ország ha­tárain túl is. Mi volt az ötle­te? Gaganova brigádja kitűnő eredményeket ért el. Az egy szerű fonónő arra gondolt, mi lenne, ha otthagyná a jó brigádot és átvenné a gyár legrosszabb brigádjának veze­tését. Az elgondolást tett kö­vette. Kemény, kitartó mun­kával sikerült Gaganovának felemelni a gyár legrosszabb brigádját is a legjobbak közé’’ Ma befejezik a rizs cséplését a Palotási Állami Gazdaságban A Palotása Állami Gazda­ság dolgozói jó eredmények­kel készülnek a pártkong­resszusra. 887 hold búzát, 470 hold árpát, 110 hold őszi takarmánykeveréket és 180 hold repcét határidő előtt földbe tettek. Szorgalmasan dolgoztak a rizs betakarítá­sán annál is inkább, mert 1722 hold termés cséplését kellett megoldani. Jelenleg 6 cséplőgép végzi a szemper­getést és minden jel arra mutat, hogy ma estére ezt a munkát teljesen befejezik. Az állami gazdaság ha­tárában 14 DT. Sz, 100-as dolgozik a talajelőkészítésen. Jelenleg a rizstelepek őszi mélyszántását végzik. A gé­pek napi teljesítménye álta­lában 4—5 hold, így egy nap alatt 70 holdat forgatnak meg. uluj SÖW! Nyikorog a hevenyészve összeütött deszkaajtó, a vil­lanyfény kiszökik a sötét ud­varra és megvilágítja az ala csony bekecsest, aki a pajta mellett tapogatódzik. A jász­berényi Győzelem Tsz, egye­sülés óta a Béke Tsz egyik üzemegységében járok, a vá ros alatt. Ezt a bekecsest kér­dezem meg: — Hol tanyáznak a mező­túriak? Ö fejével az ajtó felé int. — Ott — mondjat és tovább megy. az istállók felől lánc­csörgést hallok. Távolabb az épületek között valaki éppen azt mondja társának, hogy a dohányosok már elmentek. Hirtelen köd ereszkedik az épületekre és Jászberény fé­nyei tejüvegbe burkolóznak. Innen legalább is úgy tűnik. Tehát ott, a nyikorgó ajtó mögött találjuk a mezőtúri­akat. A különös emberekből álló brigádot, akik ott hagy­ták a jobbat és a nehezebbet választották. Huszomketten újból végigcsinálták azt, ami­re ma még kevés ember vál­lalkozna. Egyszer otthon, Me­zőtúron végigcsinálták tíz egynéhány évvel ezelőtt és most itt Jászberényben 1959- .ben. Február végén érkeztek a jászok fővárosába mint népnevelők. Elmondták a dol­gozó parasztoknak: a nagvü zemi gazdálkodásban hatal más erő rejlik. Saját életük re, saját példájukra hivatkoz. tak, arra, hogy úgyszólván semmiből milliókat teremtet ^tek. ,,Nagyon tudják, mutas. ■sók meg” — vágta szemükbe \egyik-másik jászberényi egyé. ’.ni gazda és a mezűtúriak ma [ radiale, megmutat ák. Mindent újból kellett kez­deniük. Tudták mire vállal koznak: mégegyszer végigél ; ni az elindulás nehéz, küzdel­mes, hősies napjait. Valahol [ a dűlő szélén, ahol semmi nincs, széjj elnézni és azt • mondani: itt majd öntözünk Aztán földibenyomni a szer­számot és kifordítani az első ásónyi földet. Nélkülözni az [otthon ma már megszokott [kényelmét és távol az anya- szövetkezettől lenyelni a rég­ről már jól ismert gúnyos megjegyzéseket. Mindegy, a mezőtúriak maradtak..! Meglököm az ajtót — mivel ■kilincset nem találok rajta [és látom, odabent a pislogó [tűzhely előtt egy kistermetű [ feketekucsmás ember a fát hasogatja. A hősöket áltálé I ban nem így képzeljük el. Rendszerint valamilyen más pózra, helyzetre gondolunk. Fölegyenesedik, mondja a nevét, Muzsmyai Jánosnak [hívják, jelenleg ő lenne itt [ az egyetlen mezőtúri. Bá ! Tiszaföldváron él, de me/ő- í túrinak tartja magát, ott szü letett, ott élt és ott volt tsz alapító tag. Beszéde is elárul­ja, hogy valóban odavaló [ Nemrég jött a szállásra tü- [zeirn, főzni és takarítani. — Magad uram, ha szolgád nincs — mondja mosolyogva. Aztán hellyel kínál és leül ő is az egyik székre. Én meg körülnézek. A lakóhely nem [ valami fényes: néhány kerti­szék, fapriccs, egy lóca és [egy tűzhely. Ennyi az egész berendezés. A fogason kabát, [sapka lóg, a fogas különben ! öt-hat falbavert jókora vas- 'szög. Az ablak mellett polc. Bél kenyér, csupor, só tartó rajta. — Ilyen volt a berendezé­sünk tizenegy esztendeje oda­haza is, almikor kezdtünk, — mondja. — Hát a többiek? — kér­dezem. — Ki merre. Egyrészük ha­zament, ránik jött a hideg. Ta­vaszra néhányan visszajön­nek. Sándor elvtárs, az elnök még dolgozik az irodában. A traktorosok pedig a határban. Két traktoroscsalád költözött a városba, ott laknak. Külön ben eddig itt éltünk mind a huszonkettőn. Ez a két helyi­ség volt a szállásunk. Dohány­pajta lenne, de mi átalakí­tottuk. Ablakot, ajtót vágtunk rá és kész. A fapriccset én csináltam. Ott, azt a sarkot meg ponyvával vetettük kö fül, oda költözött Csontos Ferenc feleségestől. Tudja, az a Csontos, aki egyik vőlegény volt a mezőtúri hetes lako­dalomban. — Nem szokatlan iff!/? s- kérdezem isméit Bólogat. Dehogynem! Csiakhát vala kinek áldozatot is hozni kell — mondja a világ legtermé­szetesebb hangján és hozzá­teszi — még nagyon erősek is lettünk hirtelenjében. Aztán elgondolkodik. Erősek lettek, Megmutat­ták a jászberényieknek, mire képes sok ember egy akarattal. Amikor a tsz meg­alakult, körülnéztek a gazda­ságban és bizsergő örömmel állapították meg: hej a nem­jóját, ezek aztán az igazi föl­dek! Itt lehet valamit csinál­ni. Folyik a Zagyva, vizét senki nem használja semmire. Elő csak azokkal a szerszá­mokkal. Gyürkőz neki me­zőtúri kubikos. Méricskéltek itt is, ott is, leginkább szem­mel és megkezdték a 25 hol­das kertészet létesítését-öntö- zésre. Folyt a víz. Azt beszé­lik, két mérnök egyszerre tisztelgett nekik, amikor be fejezték a nagy munkát Kü­lönben szakember sem csi­nálta volna. A 25 holdas ker­tészetnek csodájára jár az egész környék. Paradicsom­ból 400 százalékkal, papri­kából 200 százalékkal teljesí­tették túl a tervet. Ök meg, a mezőtúriak de­rűs nyugalommal mondogat­ták egymásnak: — Hej, koma, emlékszel? Ilyet csináltunk egyszer ott­hon is. így hoztuk helyre azt a vad Ugari-földet. Csak az nehezebb volt. — Emlékszem bizony, akkor még mi is olyan kicsinyek voltunk, mint most ezek. Negyvenkilencben —várjunk, hogyis volt csak? Tizenketten kezdtük ugye? — Ügy úgy, de a másik év­ben már harmincötén lettünk. Utam meg? Nagyon sokan. S mindezt elmesélgették társaiknak, a jászberényi szövetkezeti gazdáknak is, akikkel később igen-igen jó barátságot kötöttek. Utána, mikor eljött az aratás Ideje, kaszát fogtak a túriak, pedig nehéz volt, elszokott tőle már a karjuk. Mezőtúron nyolc esztendeje nem használják. Nem fogott ki rajtuk. Sándor János elvtársat, az elnököt az asztma kínozza. Ö is ott vág­ta a rendet a többiekkel: Bihari Jódkáva-l, Csuka Já­nossal és a többiekkel. „Újra kezdtük az életet” — mondo­gatták egymásnak nevetve, de sok hittel, mert tudták, így kezdték valamikor régen ott, ahol ma már milliókkal számolnak.­És csak úgy mellékesen le- kaszáltak 80 hold -gátoldalt. gondoskodtak a jószágnak a takarmányról. Ezenközben Pápai Sándor traktoros. Csuka János traktoros csa­ládostól Jászberénybe költö­zött. A jászberényiek pedig mind sűrűbben mondogatták a mezőtúriaknak: „Maradja­nak itt, ne menjenek el”. Jónéhányan maradtak is. Mások — hogy megjö'tek a hűvös idők — hazamentek. ■ így volt bizony _ — rez­zen fél gondolataiból beszél­gető társam — megcsináltuk a magunkét és -most átadjuk az ittenieknek, ök majd foly­tatják. — És lenne-e kedvük ugya­nígy elmenni máshová? — Ha szükség lenne rá... = Miért ne? — mond a Farkas József, aki később toppant közénk, s aki 1950-ig tsz tag volt, azelőtt kubikos és azóta traktoros. A mezőtúri Petőfi Tsz-böl jött ide, Jász­berénybe. Farkas József már az ötve­nedik esztendőt tapossa Muzsmyai Jánosnak három unokája született, amíg távo volt, Csontos Ferencné gyer­meke Jászberényben látta meg a napvilágot és a huszon­két mezőtúri vezetőjét nagyon unozza az asztma.» Valentyina Gaganovát ki- tüntették a Szocialista Munka Hőse aranycsillagával. Kezde­ményezése országos mozga­lommá vált’’. Szekulvty Péter * 34 ■ Kagvmennylsegii tenyészállatot és tSbltezer vagon veüraago: adnak át 1960-ban a termelőszövet­kezeteknek az áuami gazdasáaok Az Állami Gazdaságok Fő- igazgatóságán elkészültek a tervek, arra vonatkozóan, hogy 1960-ban milyen meny- nyiségű tenyészállatot és mi­nőségi vetőmagot bocsátanak a termelőszövetkezetek ren­delkezésére. A segítés mérté­kéről Petőházi Gábor minisz­terhelyettes tájékoztatta az MTI munkatársait: — Az új 3004'2-és kormány- határozat az állami gazdasá gok feladatává teszi, hegy a korábbinál is jelentősebb mértékben támogassák a tér melőszövetkezeteket. A segí­tésnek legfontosabb módszere a nagyüzemi gazdálkodás ta­pasztalatainak átadása. Nö­veljük ezenkívül a központi készletekre termelt vetőmag mennyiségét, s így lehetőség nyílik a termelőszövetkezetek­nek kellő mennyiségű vető­mag juttatására. A tavaszi hibridkukorica vetéshez már 2300 vagon hibridvetőmagot adunk át. Cukorrépából és takarmányrépából 500 vagon­nal, lucernából, lóheréből és egyéb aprómagvakból pedig 120 vagonnal adunk át. Ké­ri vér Cahoné bői 4005 vagon takarmánygabonából pedig 1789 vagon vetőmag átadását tervezzük. 1960-ban 3500 tenyészüszőt és bikát adunk a közös gaz­daságoknak. Sertés tenyész- torzsek átadásával előmoz­dítjuk a közös gazdaságok '.enyészeteinek mielőbbi ki­alakulását. összesen 565 000 tenyészkant, kocát és koca­süldőt biztosítunk a terme­lőszövetkezetek számára. A közös juhászaink állományá­nak megjavítása érdekében 34 ezer tenyészkost, anyát, jerkét adunk át. A baromfi- tenyésztés területén különö­sen nagy támogatásra szá­míthatnak a közös tenyésze­teket kialakító termelőszö­vetkezetek. Amellett, hogy 78 ezer tenyészbaromfit szál­lítunk, még csaknem egy­millió naposcsibét is a terme lőszövetkezetek rendelkezésé­re bocsátunk. A felsorolt vetőmag és ellát­mánymennyiségen fe'ül a he­lyi kívánságoknak megfele­lően további vetőmagcseré­vel, gépkölcsönzéssel és egyéb módon támogatják az állami gazdaságok a fiatal termelőszövetkezeteket. *— CMTIJ, Szemükben még mindig S voltak a jó emberek. Szívű még mindig nem fájt a ki pillangóért. A becsülete művészeké annál inkább. - 1957 novemberében összehív tűk a kantoni helyi open együttes vezetőit, legjobbjai s az írókkal együtt megv tattuk a helyes utat. A kéi dés nagyon egyszerű voi Úgy hangzott: a népet szol gáíja-e a művészet vagy régi világot? Az addig inga dozó művé«zek jórésze őszin tén beval'otta a pártnak ko rábbi tévedéseit, téves néze teit. vagyis őszintébben, - nyílt szívvel kezdte szolgáin a népet. Nálunk úgy mond ják: csatlakozott a szívet ad( mozgalomhoz. 161 feff a levegőváltozás íme, egy gazdag élettapasz­talattal rendelkező kanton: művész őszinte szavai. S a fiatalok? A sangháji filmgyárban találkoztam Var Tan-fun művésznővel. Else látásra az a gondolatom tá‘ madt, hogy róla mintázzák meg a kínai porcellánművé- szet leheletfinom, kecses fi­guráit. Csalóka látszat! A „törékeny” művésznő nem­rég hónapokig dolgozott fa­lun, a parasztokkal együtt tetette a rizst, öntözte a föl­det, etette az állatokat — s iram bocsá’ — hordta a trá­gyát is, élte az egyszerű fa­lusiak dolgos hétköznapjait, íogy tökéletesebb művész egyen! Lovászi Ferenc (Folyt, kövj elhatározása. Négy újabban felfedezett Mao Ce-tung írás ugyancsak a hunani munkás _ és parasztmozgalommal fog- 1 lalkozik. Azon a vidéken te- . vékenykedett hosszú ideig . Mao Ce-tung elvtárs. A könyvkiadók az összegyűjtött r munkákat az illető városok ' történelmi múzeumának ad- ‘ ják át. de megjelentetik ösz- 1 szegyűjtött kiadásban iSj ; A „szivei adó mozgalom" Hasonló sok értékes régi darab, ősi téma került elő, ■ mondom, vagy félszázezer! ■ Legtöbbjéről nem is tudjuk, • már, ki írta. Az idők foiya- ; mán állandóan formálódott és változott mindegyik, itt el- : vettek belőle, ott hozzátettem, szinte minden városban más­ként játszották. így vagyunk a pillangó meséjével is. Gaz­dag hagyományunk sokrsok gyöngyszeméről fujjuk le az idők porát és ma a nép szí­ve szerint, a nép igazsága sze­rint adjuk elő a régi témát, úgy, ahogyan a nép igényli. Szülessék új a régiből, •— így mondjuk ezt mi mosta* : nában. Szép jelszavunk tér- : mészetesen nemcsak a ha- '■ gyományokra vonatkozik, — l legalább annyira az embe- , rekre, ránk, művészekre is. i Közben mi is újjászülettünk, 1 A kantoni művészek ma 1 már a népet szolgálják \ i jobboldali elemek két évvel i ezelőtt még nyíltan támad- í ták a nép eredményeit, és mi- 1 nél több, eszmeileg káros 1 darabot akartak előadni. — 1 Változatlanul a mandarino­kat szerették volna dicsérni« ötvenezer ősi daral „megfiatalodik" Mindezt Ven Tyüo-fej Kan ton neves színésze mondta t nekem egy csendes délutá non, amint régi és új dara bókról beszélgettünk. — Hányszor alakítottuk a múltban mandarinokat! I darabban mindig ők voltak legjobbak, a becsület osz'o pai. Egyébbel sem törőd*el ezek a iótét lelkek, mint szegények, a bajbajutottak tá mogatásával, s a toprongyo sok csak úgy gondoltak rá juk, mint jóságos atyjukra Mennyire más volt az élet Rántsuk le róluk a leplet hadd tűnjön elő igazi arcuk Segítenek ebben a művé széknek a régi darabok, a: ősi témák is. Az évezredei kínai művészet igen gazdag hagyományokban: 40—50.00C művet tartunk számon, gyűj­töttünk össze az utóbbi évek­ben. Több könyvkiadó példá­ul közös brigádot alakított aj utóbbi száz esztendő kínai forradalmi mozgalmáról szó­ló irodalom felkutatására és feldolgozására is. Egész sor dokumentumot gyűjtöttek össze a kínai forradalom ko­rai szakaszáról, a kommunis­ta pártcsoportoknak munká­járól. Találtak olyan műve­ket is, amelyeket maga Mao Ce-tung írt. Két fontos Mao Ce-tung mű annakidején a Tienwen című munkásmoz­galmi lapban látott napvi­lágot a hunani munkás- és paraszt-mozgalomról. Több Mao Ce-tung művet találtak a sanghaji folyóiratokban. Az eorik mű címe: A hunani néo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents