Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-21 / 274. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. november 2!. Amerikai katonai sürgölődés a Távol-Keleten MOSZKVA (TASZSZ). V. Harkov, a TASZSZ szemle- írója kommentárokat fűz ah­hoz a titkos értekezlethez, amelyet Felt tengernagy, az Egyesült Államok csendes­óceáni haderőinek fő parancs­noka hívott össze. A Fülöp- szigeteken megtartott titkos értekezleten képviseltette ma­gát a «csangkajsekista ldikik, ott voltak a japán fegyveres erőinek magasrangú képvise­lői, valamint a Délkelet-ázsi­ai katonai tömb főtitkára és más vezetői. Nem kétséges — írja — Harkov, hogy az értekezleten megvitatták a Csendes-óceán nyugati részében folyó hábo­rús előkészületek fokozását. Az Egyesült Államok már ré­gen kidolgozta a Seatonak, ennek az északkeleti — ázsiai katonai tömbnek a tervét, — amelyen résztvennének Ja­pán, a liszin-manista klikk, a csangkajsekisták és a Fü- löp-szgetek utóbbi az össze­kötő láncszem szerepét kapná a Nato és a Seato között. Tehát ugyanolyan szerepet, amilyent Pakisztán tölt be a Seato és a Cento között. A TASZSZ szemleírőja megjegyzi, hogy a titkos ér­tekezlet „zenei aláfestése­ként” az amerikai csapatok Okinaván távirányítású fegy­verekkel hadgyakorlattokai tartottak. Most első ízben for­dult elő, hogy amerikai csa­patok ilyen természetű had­gyakorlatokon vettek részt az Egyesült Államok területen kívül. Egyidejűleg az ameri­kai 7. flotta egységei hadgya­korlatot rendeztek a Fülöp- szigeti partoknál. A Szovjetszkij Flot pénte­ki számában a Fülöp-szigetek katonai helyzetével foglalko­zik. Rámutat, hogy a Fülöp- szigetek az ázsiai szocialista és semleges országok ellen irányuló aknamunka köz­pontja lett. Azok a katonai támaszpon­tok, amelyeket az Egyesült Államok a helyi lakosság hosszas harcának eredmé­nyeképpen átad a Fülöp-szi- geteknek, automatikusan a SEATO támaszpontjaivá vál­nak. (MTI). DE GAULLE a nemzetközi enyhülésről Párizs (MTI.) De Gaulle tábornok elszászi „országjárá­sán" csütörtökön 18 helység­ben fordult meg és négy be­szédet mondott. Többízben foglalkozott a nemzetközi helyzettel és az algériai kér­déssel. Egyebek között kije­lentette: a nemzetközi eny­hülés útján vagyunk. A vi­lág nagy problémái ettől két­ségtelenül még nem oldód­nak meg, de olyan légkör és hangulat alakul ki, amely elősegíti a problémák meg­oldását. Az Humanité hasábjain Pierre Courtade megjegyzi: ha igaz is, hogy az algériai nép önrendelkezési jogának elismerése megnyitotta a béke útját, ez az út azonban llllllltlIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Erős földrengés Törökországban ISZTANBUL (Reuter). Isz- tanbult és Izmirtől Carakka- leig még sok más várost csü­törtökön erős földrengés rá­zott meg. Az isztanbuli Ob­szervatórium megfigyelései szerint a földrengés fészke 300 kilométernyire volt Isz- tanbultól és a földrengés ezen a ponton „pusztító ere­jű” lehetett. (MTI). A kínai Yárosok kör ei látásának gyors fejlődése Peking (Uj Kína). — A Renmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja ve­zércikkben hívja fel a figyel­met arra. hogy a városokban rohamosan növekszik a la­kosság zöldség- és húsellá­tása. Délnyugat-Kína nagy Ipari városa, Csungking legna­gyobb részt saját maga fede­zi a zöldség- és húsellátást. Kína sok más városához ha­sonlóan a 2,2 millió lakosú Csungking a közelében lévő 50 népi kommuna segítségé­vel, valamint a kormány- szervezetek, a vállalatok, a katonai egységek és a helyi lakosság mozgósításával nö­velte a zöldség-termesztést, fejlesztette a jószágállományt és a baromfitenyésztést. Az egyfőre jutó zöldségellátás napi 500 grammra, a serté­sek száma 1,7 millióra, a szárnyasoké pedig 7,7 millió­ra emelkedett. A haltenyész­tés megkétszereződött. A hétmilliós Sanghaj, Kí­na legnagyobb városa a ga­bonafélék kivételével saját maga fedezi élelmiszer szük­ségletének negyven százalé­kát. Hasonló a helyzet a töb­bi nagy, közepes és kisebb városokban és ipari közpon­tokban is. (MTIi. zsákutcába, vagy szakadékba is vihet, ha az e politika al­kalmazásával megbízottak úgy szabotálhatnak, amint azt ma Algírban és Párizs­ban teszik. Ismét az amerika- ellenes tevékenysé­get vizsgáló bizottság NEW-YORK (TASZSZ). — Mint a New-York Times je­lenti San Jüanból, több ne­ves amerikai és Puerto Rico-i értelmiségi nyilatkozatban ítélte el az amerikai képvise­lőház amerikaellenes tevé­kenységet vizsgáló bizottságá­nak tevékenységét. A bizott­ság legutóbbi ülésein a New- Yorkban és Puerto Rico-ban élő Puerto Rico-iak közötti „kommunista beszivárgást” vizsgálta. (MTI). iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiiii A Szovjetunió gazdag anyaggal vesz részt a mezőgazdasági világkiállításon A Szovjetunió hetven új- típusú traktort és mezőgaz­dasági gépet, továbbá más kiállítási tárgyakat mutat be a decemberben megnyíló mezőgazdasági világkiállítá­son Üj Delhiben. A szovjet pavilonban a mezőgazdaságot ismertető ki­állítási tárgyakon kívül olyan anyagokat is bemutat­nak, amelyek az egész szov­jet népgazdaságot és a Szov­jetunió kulturális eredmé­nyeit jellemzik. (TASZSZ.) Egy német Londonban A NÉMETEKET nem túl­ságosan szeretik Londonban. Még emlékeznek, hogy né­hány éve Hitler az angolo­kon próbálta ki a V—1-et és a V—2-őt, a gyilkos szárnyas­bombákat. Nem felejtették el a megsemmisített Ceventryt a kímélet nélküli tengeralatt­járó-háborút, sőt a koncent­rációs táborokban meggyilkolt angol hadifoglyokat sem. Azt a németet, aki csütörtökön utazott el Londonból, néhány .hete álnok rókának nevezte a legnagyobb példányszám­ban megjelenő napilap, a Daily Mirror mind a négy és félmillió példányának első ol­dalán. Amikor pedig megér­kezett Londonba, a pályaud­varon a német kolónia pár száz tagja és néhány újságíró várta csupán. A vendéget ál­talában az ország miniszter­elnöke saját kocsijába ülte­ti — Macmillannak azonban pontosan ezen a napon, pon­tosan Adenauer érkezésé­nek órájában sürgős dolga akadt és ezért külön kocsin távozott, hogy minél előbb hivatalába érjen. Churchill, aki Angliát irányította a má­sodik világháború idején, a kancellár udvariassági láto­gatásának idejére megbete­gedett. LONDONBAN tehát Adena­uer minden lépésénél bele­ütközött a diplomáciai udva­riasság álarca alatt megbúvó. „Oroszország száguld előre... — Amerikaiak a Szovjetunió gazdasági eredményeiről — íí A Szovjetunió gazdaságilag egykettőre utoléri az Egye­sült Államokat. Ez az igaz­ság, ismerik be mind gyak­rabban neves amerikai poli­tikusok és közgazdászok. A hétéves terv elsőévi felada­tainak sikeres teljesítése és túlteljesítése hallatára a ka­pitalizmus híveit aggodalom fogja el, hogy miként alakul majd a két rendszer gazda­sági versenye. O. Huffding, a Rund Cor­poration nevű tudományos kutató-szervezet közgazdásza bosszankodva írja: „A Szov­jetunió az ötvenes években meglepő ipari, tudományos és műszaki eredményeket ért el. Hruscsov eddigi gazda­sági sikerei is minden szónál ékesebben beszélnek, amit pedig 1965-re és a távolabbi jövőre jósol, az elég nagy­szabású program ahhoz, hogy híved üdvözöljék, a Nyugat pedig alaposan vegye fonto­lóra, milyen méreteket ölt­het a szovjet gazdasági kihí­vás a legközelebbi évtized­ben. A Szovjetunió megmutatta, hogy eltökélten a lehető leg­nagyobb mértékben akarja fejleszteni iparát a hatvanas években. Nekünk nincs eh­hez fogható programunk ... Kellemetlen, de tény. hogy a szovjet ipar, ha továbbra is megtartja fölényét a fej­lődés ütemében, lépésről-lé- pésre csökkenti majd a kü­lönbséget a Szovjetunió és az Egyesült Államok bruttóter­melése között. Vigasztaló, hogy a különbség még nagy, de évről-évre kevésbé vi­gasztalhatjuk magunkat ez­zel”. „Hát igen, kevés okunk van a vigaszra”. Mind sű­rűbben hallunk ilyesmit a hivatalos Washingtonban. — Mint a New York Times közli, „az amerikai és a szov­jet termelés különbsége egy­re csökken, s ez igen sok megfigyelőt komolyan ag­gaszt országunkban, mert a szovjet poziciók erősödése óriási befolyást gyakorol a világ számos népére“. Humphrey szenátor a szov­jet hétéves terv esélyeit la­tolgatva kijelentette: „Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy nem is gondolnak Ame­rika utolérésére és nem ké­pesek teljesíteni a tervet. — Lehet, hogy nem tudják meg­valósítani egészen célkitűzé­seiket, de mindenesetre meg­szerük marad fenn. Biztosak benne, hogy ők győznek a versenyben”. Hruscsov látogatása óta az Egyesült Államokban szélié­ben terjed az a vélemény, hogy a „szovjet kihívásnak” békés jellege van. Mint a Saint Louis Post Dispath cí­mű lap írja, Hruscsov vilá­gosan megmutatta a szovjet kihívás természetét. Utolsó amerikai beszédei alátámasz­tották azt a következtetést, nehezen palástolható ellen­szenvbe. Pedig Adenauer: ma Anglia szövetségese, ugyan­annak a katonai szervezetnek tagjai — a NATO-nak, amely az úgynevezett „szabad” vi­lág „kardja és pajzsa” — a kommunizmussal szemben. — Csakhogy ma már a két ha­talom véleménye jelentősen eltér az egész nyugati politi­ka céljait tekintve, eltér a NATO és általában a közvet­len politikai célkitűzések megítélésének tekintetében is. Adenauer ma is azt vall­ja, amit tíz éve a külön né­met állam megalakításakor. Szerinte tűzzel — vassal har­colni kell az úgynevezett „kommunista veszély” ellen, — pedig a kommunista elle­nességet, másik nála jóval nagyobb és messzebblátó —, de természetesen nem hivatá­sos politikus — német, Tho­mas Mann, korunk alapvető ostobaságának nevezte. Ade­nauer szerint azonban a NA­TO célja továbbra is elsősor­ban a kard, vagyis a fenye­getés, a támadás. Ezért köve­teli a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felsze­relését, ezért ragaszkodik a feszültség élezéséhez, a ber­lini helyzet lehetetlen állapo­tának fenntartásához, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság el nem ismeréséhez; Londonban azonban más­képpen gondolkodnak. Itt ér­tették meg talán először, — hogy a Szovjetunió őszintén törekszik a nemzetközi fe- szüllteég csökkentésére, 1— őszintén akarja a békét. Meg­értették azt, amit Hruscsov mondott: egy bolygón élünk, meg kell egyeznünk egymás­sal, meg kell valósítani a bé­kés egymásmellett élés poli­tikáját. ADENAUER azzal a céllal érkezett Londonba, hogy mi­nél tovább hallogassa a csúcs- értekezletet, továbbá, hogy lé vegye annak napirendjéről a berlini kérdést. Igyekezett úgy beállítani, mint arra a TASZSZ nyilatkozata rámu­tat, hogy Nyugat-Berlin kato­nai megszállása lakóinak szabadságát biztosítja. Ismét előhozta az ezúttal Berlint fe­nyegető „kommunista ve­szély” meséjét. Ezt a beállí­tást azonban nemcsak a TASZSZ nyilatkozata utasí­totta vissza — tarthatatlansá­ga az angol — német tárgya­lásokon is bebizonyosodott. Macmillan a kancellár ér­kezésének előestéjén beszédet mondott a londoni főpolgár­mester díszvacsoráján és ezen állást foglalt a csúcstalálko­zó halogatása, vagy tárgyso­rozatának indokolatlan korlá­tozása ellen. Mint a megbe­szélésekről kiszivárgott hírek tanúsítják, a kancellár kény­szerült meghajolni Macmil­lan érvelése előtt: így Nyu­gat-Berlin problémája két­ségkívül szerepel majd a ko - mányfők találkozójának na­pirendjén. AZ ANGOL német ellen­tétek természetesen nemcsak politikai természetűek. Köz­ismert, hogy mindkét világ­háború kirobbantásában je­lentős szerepet játszott az angol—német gazdasági ver­seny — ez pedig ma válto­zatlan hevességgel folyik to­vább. A „hamvaiból feltá­madt” német ipar egyre erő­teljesebben szorítja ki Ang­liát hagyományos piacairól. Németország a világkereske­delemben megelőzte Angliát. Ebben jelentős rész jutott a nyugat-német irányítás alatt álló európai gazdasági közös­ség megalakulásának. Jellem­ző, hogy Adenauer londoni tárgyalásaival párhuzamosan Stockholmban hét ország gyűlt össze, hogy Anglia irá­nyításával megalakítsa az Eu­rópai Szabadkereskedelmi Szövetséget, a gazdasági kö­zösség ellenlábasát. Adenau­er Londonban mit sem tehet a befejezett tényekkel szem­ben. Noha az új szervezet ve­zetői hangsúlyozzák: szeret­nék elkerülni a gazdasági há­borút Európában — ez most már egyre közelebbi perspek­tíva; Adenauer londoni látogatá­sának eredményeit kétségkí­vül csak később lehet vég e- gesen értékelni. Az azonban már ma biztos, hogy az alap­vető angol—német ellentéte­ket ez a látogatás nem osz­lathatta és nem is oszlatta el. — baraes —s próbálják. Óriási erőforrá­saik vannak, s a történelem tanulsága szerint mindig el­érik, amit akarnak. Nem igen van okunk az önelégültségre. ha saját gaz­dasági fejlődésünket össze­hasonlítjuk a Szovjetunió hatásos eredményeivel. Míg a szovjet termelés évente 9.5 százalékkal növekszik, az Egyesült Államok mindössze 2 százalékkal növeli évi ter­melését. S egyre kisebb a kü­lönbség a két ország bruttó termelése között is. Oroszország száguld előre, mi pedig egyhelyben topo­gunk, s öt év alatt kétszer is feleslegesen visszaestünk... Akár a gazdaságra, akár a politikára, akár a fegyverke­zésre, avagy az eszmékre gondolunk, ugyanaz kép fo- fogad bennünket: nem azért maradunk le a versenyben, mert hiányzónak az erőfor­rásaink, vagy a képessé­geink, hanem azért, mert nem vagyunk elég céltudato­sak és célravezetők, s nem cselekszünk eléggé szervezet­ten. Óriási hiányossága orszá­gunk vezetésének”. Humphrey természetesen nem meri nyíltan bevallani, hogy a Szovjetunió a szo­cialista rendszer fölényének köszönheti hallatlan eredmé­nyeit. De józanul fontolóra veszi, hogy mik lehetnek a szovjet gazdaság sikereinek okai, s így közel jut ahhoz a gondolathoz, hogy a terme­lés tőkés anarchiája semmi jót nem igér az amerikai gaz­daságnak. Arnold' Murmont, egy chi­cagói vállalat elnöke nemré­gen a Szovjetunióban járt. Az amerikai tőkés jól kinyi­totta a szemét és meglátta, hogy a szovjet gazdaság az emberek szolgálatában áll. Murmont arra a véleményre jutott, hogy a szovjet em­berek ezért dolgoznak olyan hallatlan lelkesedéssel. „Sehol sem láttam még ilyen egyöntetű hazafiassá­got, sehol se tapasztaltam, hogy az emberek ennyire hű­ségesek hazájukhoz és annak eszményeihez... — jelentet­te ki az amerikai tőkés a Chicago Sun, and Times című lap tudósítója előtt. — Nem csoda, hogy az oroszok ilyen gyorsan fejlesztik gazdasá­gukat. Az úttörők heve ég bennük és szilárd meggyőző­désük, hogy csak az ö rend­meg mindössze 1 millió 90 ezer gyermeket helyezhettek el. A tavalyi gyors fejlődés, a népi kommuna-mozgalom nagyszerű győzelme hatal­mas változást hozott. Huszon­hét tartományban létesítet­tek új óvodákat és napközi­ket, s jelenleg nem keve­sebb, mint 25 millió kínai gyermeket gondoznak. Há­rommillió egyszázezer óvoda és napközi egy év alatt! — Érezzük e szám erejét? Nincs olyan vidéke Kínának, ahol már ne lennének óvodák és napközik. Egyes mezőgazda- sági területeken a kisgyer­mekek több mint 90 száza­léka jár óvodába. A régi vi­lágban mindössze 130 ezer gyermeket tudtak elhelyezni ilyen intézetekben. Hajdan 130 ezer, ma — 25 millió! Az óvodák és napközik — mint szerte az országban — Csangcsunban is. nemcsak a gyermekek nevelését könnyí­tik meg, hanem a nők mun­káját is; sok háziasszony kapcsolódhat a termelő mun­kába. A testvéri segítség gyára Az egész napot a gyárban töltöttük. Az előző esti vetí­tés után azt hittem, megis­mertem már a gyárat. Ami­kor hosszú órákig jártuk az üzemrészeket, rájöttem, hogy egész nap kevés ahhoz, hogy valamelyest is áttekintsük a munkát, megismerkedjünk a bonyolult termelési folya­matokkal. Elöljáróban csu­pán néhány adatot: Tavaly 14 ezer 900 teherautót gyár­tottak. Az idei terv 62 ezer! Tavalyelőtt minden munkás 20 ezer jüan értéket termelt, tavaly már 36 ezer jüant! A tervezésnél és az építkezés­nél döntő segítséget kaptak a Szovjetuniótól. A moszkvai Lihacsov-autógyár segítette az indulást, ötszáz kínai munkás tanult a moszkvai gyárban. — Kétszáz szovjet szakember a helyszínen adott hasznos tanácsokat. Hatalmas műhelycsarnokok, a legkor­szerűbb gépek mindenütt. Nézem a gépeket, az auto­mata gépsorokat, s mellettük a kínai munkást. Két évti­zede még a feudalizmus és a tőkés bilincs jármait hord­ta. Most megnyom egy gom­bot a gép megáll, a munka­padról elveszi a következő darabot. — Gombnyomásra újra indítja a motort. Irá­nyít, mondhatnám, gondolko­dó gépeket mozgat. Már nem­csak saját országának ura, de a bonyolult technikának is. A szalagok itt könnyedén gördítik tovább a súlyos mo­tortesteket, a következő te­remben az alvázat szerelik, a harmadikban festéket fúj­nak az alvázra. Finom műszerek, bonyolult szerkezet mindenütt, s előt­tünk látszólag egyszerű em­berek. De csak látszólag, csak első pillantásra! Való­jában sokkal érdekesebbek, ha úgy tetszik, izgalmasab­bak, mint körülöttük a bo­nyolult gépek. — Egyforma munkaruha van rajtuk. Eh­JSyole bét az embctn csodák bírod almában — Kínai útinapló — IV. Reggeli után indultunk a gyárba, amely Észak-Kína büszkesége, az ország legkor­szerűbb autógyára. Alig hagytuk el a várost, feltűnt a hatalmas lakótelep, mögöt­te a gyár füstölgő kéményei. Bár tudtam, hogy sokezer ki­lométer választ el tőle, első pillanatban az volt az érzé­sem, hogy Sztálinvárosunk fe­lé közelgőnk: új épülettöm­bök mindenütt, a munkások új házai, 22.000 ember új ott­hona! Autónk simán gördült az új betonon. Hatalmas te­herautók közeledtek és su­hantak el mellettünk, a gyár termékei. Erős, nagy teherbí­rású autókolosszusok. Az út mentén vékonyderekú, fiatal fák dermedeztek a 25 fokos hidegben. Együtt „indultak” a várossal, együtt erősödnek, együtt is nőnek vele nagy- gyá. A legtöbb ház kétemeletes, modem épület a régi kínai díszítőelemekkel. Az egyik házból sok-sok apróság tó­dult elő. Kísérőnk nyomban arrafelé mutat: A gyár nap­közije! Bebugyolált, tömzsi gyermekek, vagy százötvenen a 25 millióból. Huszonöt mil­lió? Igen! Kínában az állam ma 25 millió gyereknek biz­tosít helyet óvodákban és napközikben, — Tavalyelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents