Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-18 / 245. szám
/ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 195$. oHúbar t% Trahtorfények az éjszakában A kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetben dolgozó traktoristák nyolcán vagy tizen ezeken az éjszakákon éjfQ után kétóráig szántanak, disztillereznek, gy űr űshengereznek, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a búzás Az alábbi két képünk azt a két traktorost mutatja be. akik a héten minden éjszaka egyóra- kor tértek nyugovóra, addig traktorlámpájuk fénye jelezte ébrenlétüket. Csadó József pedig háromtagú gyűrűshengerrel porhanyója a földet Koszna Mihály díuéieíe ^Nézzék, elvtársak, ezt a munkát nekünk kell megcsinálni. Most még az idő is jó, kedvünkre jár. Inkább most dolgozzunk teljes erővel, — dupla teljesítménnyel, mint később fagyoskodva, ázva- fázva félteljesítménnyett” — így beszéltek a jászapáti Ve- lemi Endre Tsz vezetői azokkal a gazdákkal, akik ez év tavaszán írták alá a belépési nyilatkozatot és most kezdték a közös munkátAz emberek hallgattak rájuk. S amikor mostanság valahol szóbajön a Velem! Endre Tsz, így beszélnek a szövetkezet gazdáiról. „Ez igen, ők megmutatják .. i — Csak tanulhatunk tőlük.” Ugyannyira, hogy október 20-ig a Velemi Endre Tsz gazdái a búzát elvetik. Ez természetes és rendjénvaló, de mégis, valamiről, ha róluk van szó, mindenképpen beszélni kell. Nyomban megragadja az ember figyelmét, hogy úgyszólván minden fáradtság nélkül mozgósították az új belépőket, elég volt né hány okos, a parasztomból értelmére ható egyszerű mondat. S ez az a valami, amiről beszélni kell. Elég volt aa a néhány mondat, mert a Velemi Endre kommunistái és pártonkívüli vezetőinek van tekintélye. Kivívták, megszerezték. Mégpedig úgy, hogy fegyelmet tartanak. Igen, de nemcsak a tagoktól követelik meg a rendet, a fegyelmet hanem önmaguktól is- Koszna Mihály agronómus a közelmúltban nem vette észre hogy az egyik szövetkezeti gazdának több munkaegysé get írtak javára, mint ami megillette volna. Ezt észre kellett volna vennie. Mindegy, a hiba megtörtént és Koszna Mihály saját munkaegységéből vonatta le azt, amit hibájából másnak jogtalanul javára írtak. De ilyen példákat sorolhatnánk a szövetkezet többi vezetőjéről is. Olyat, ami azt bizonyítja, hogy a fegyelmet elsősorban önmaguktól követelik meg Ez is magyarázata annak, hogy az új belépők hallgattak szavukra. Sz. P. Erik a szőlő, csurran a must Seregélyraj rebben, megbolydul a szőlőskertek csendje. Az eddig mély csendben hallgató szőlőtőkék nyugalmát eleven zsivaj, tempós férfibeszéd, vígan csilingelő teényikacagás bolygatja Letagadhatatlan; szüretelnek. Az Üjerdőd Állami Gazdaság kilométerekre nyúló szőlőseiben szedik a rizlinget, az oportót, az ezerjót és ki tudná felsorolni, hány fajtár ját, az édes mustot, férfiember szemében igen dicsérő értékűdéi nyilvántartott jó erő6 bort adó bogyót. Mert nagybecsű egy valami a jó boa. *— Az ám — erősíts ezt a megállapítást Hatvani József. ö pedig már csak tudja, hiszen „funkciójánál” fogva állandóan a bor körül forgolódik, mivelhogy pincemester. Addig azonban még sok van vissza, amíg az ide! borból megmeríthetjük a lopó! Most ugyanis még a termést takarítják be. A legjobb részen, a záznári üzemegységben Kunikció Gábor brigádvezető irányítja a vidám foglalkozást Jóízű évő- dés, egy kis ugratás persze nem maradhat ei. A hajladozó asszonyok, leányok, férfiak vagy hatvanan, késsel a kézben szedik a „borpirulát”. Bőven kerül az áldásból nem ritka a tőke, amelyik kilónyi szőlőivel örvendezteti meg azt, aki leszedi terhét A tábla végén teherautónak is majdnem beillő szekér várja a termést. Itt már Batu József puttonyos, meg Gulyás István, Varga Géza és a többiek a gazdák. Hordják a kacsa úsztatónyi kádakba a jóféle rizlinget. Közben persze szemezgetnek, gusztál- ják a színét, ízét egyik-másik fürtnek. Mert a szőlőt aztán nem lehet megunni. Kínálják a vendéget is, keresik a legszebb fürtöt hiszen úgy illik ilyenkor: a legszebbet, a legjobbat a jó szerencsét kívánónak. S bizony rosszalólag csóválják a fejüket, mikor az holmi fogéi vásol ód ás ról tesz említést Valaki meg is jegyzi:— Kényes egy fog lehet az, talán csak nem tejfog? — Ugyanis ettől — emel a napfényre egy fürtöt, hogy szinte megtörik feszülő bőrén az őszi napsugár — még a kisgyerek fogába sem áll a ián jás. Olyan, mint a cukor... Nem, ne kétkedjen senki, mindegyik a hengerek közé kerüljön. Ha a szőlőskert a bor lelőhelye, akkor a présház a bor, helyesebben a mustgyár. Nem akarom én most szakmai leírással untatni azokat, kik átfutják e kurta kis írást. De Ez már nagyüzem. A puttoayozás helyén tehergépkocsi. nem túlzás, csakugyan vetek- erről a présházról azért érszik az édesipari termékkel denies szólni. egy-egy mintára érett für- — Kicsit régi — jegyzi töcske. S hogy könnyebb legyen elhinni, még a mosolygó aranyszőke hajú Papp Rózsi is bizonygat, amint a présházban egy erre módfelett alkalmatos fával a foly- tonműködő présnél őrködik. No, nem arra, nehogy megszokjon a présház, hanem, hogy rendesen, mint az jóravaló szőlőfürthöz illik, ►%» -------------me g előnyeinek sorolása közben Hatvani József, — de nagyon alkalmas. Folytonmű- ködő motorikus prése, három 10 hektós kézisajtolója, meg egy hidraulikus szőlőAz országos búzatermesztési Isnácskozás felhívása az ország összes termelőihez 1959. október 16-án az országos búzatermesztési tanácskozás résztvevői megtárgyalták a búzatermesztés időszerű kérdéseit és felhívással fordulnak az ország valamennyi állami gazdaságához, gépállomásához, termelőszövetkezetéhez és az egyéni ter- melőkíhözi A tanácskozás megállapította: <— az ország dolgozóinak érdeke megkívánja, hogy maradéktalanul megtermeljük az ország kenyerét. Ennek érdekében az elmúlt évi területnél 2—3 százalékkal nagyobb területen vesse- nék kenyérgabonát, illetve őszi búzát. Arra hívja fel a tanácskozás az ország összes termelőit, hogy a búzatermesztésiben ez évben megalapozott jó munkával 1960-ban országosan tíz mázsa/kat. hold termésátlagot érjünk él. Az a feladat, hogy biztosítsuk; az időbeni vetésit, ennek érdekében most minden erőt használjunk fel a búza eló- vetetnényének ietakarítására, >ta 1 aj előkészítésére, vetésre. A tanácskozás felhívja ,a nemesítőket, hogy a búzatermesztés fejlesztéséhez minél előbb nágy termőképesség ű, szalmaszilárd, betegségnek ellenálló, jóminőségű, nagyüzemi követélményeiket kielégítő és a hazai viszonyoknak megfelelő búzafajtákat nemesítsenek a köztermesztés részére. A tanácskozás résztvevői megvannak győződve arról, hogy ha az ország minden búza termesztője a jelenleg ismert és a viszonyaink között általánosan bevezethető alapvető és korszerű búzatermesztési módszereket szélesi- körtoen alkalmazza, ékkor a búzatermésátlagökat néhány év alatt 35—50 százalékká! is növelni lehet. Az Országos Búzatermesztés- Tanácskozás résztvevők IJMTIJ hatalmas kádakban a nyersanyagot S odabent bizony alaposan fél kell kötni a fehérneműt, hogy győzzék a falánk gépeket. De ha már a félkötésnél tartunk, jegyezzük meg: a vendégnek is kerül felkötni- valója. Nem fogják munkára, de elég fáradságába kerül, amíg eligazodik a mustfolyő labirintusában a lakásnak is beillő hordák, a laikus számára ismeretlen rendben kígyózó gumicsövek között S ha ezt valahogy kibogozta, akkor még vár rá egy nagy feladat: végig kell kóstolnia az idei termést. Egy pohárral az oportóból, eggyel az ezerjóból, eggyél a rizlingből s aztán folytathatja a sort, amíg gyomorrontásba nem esik. ízben, zamatban nincs hiány. Ha például azt mondom, hogy a cukorfokot 19—23 között mérik, szakértőnek már mondtam valamit és a gyakorlatlan mustivó is megtudhatja, hogy édes. S ecz az édesség kicsit átragad a szüretben mindenre és mindenkire. Kissnémet Ferencné, meg Gaál Marika például azt bizonyítgatják: nem tud mustot vagy bort inni a vendég a esalikancsó- bóL Pedig a kancsó is kínálja így: „Csali kancsó vagyok, _ jó bort tartogatok. Van egy lyukam, keresd meg, a boromat igyad meg”. A nagykun napokon állítólag még hajba is kaptak ezért a soklyukú raffinált kis jószágért. Itt már nem nagyon kapkodnak rajta, .tudják; könnyen leöntheti magát egy kis musttal a könnyelmű vállalkozó, mire a sok lyuk közül megtalálja az igazit. Van is pdronikodás, nevetés. Szinte harsog a présház eleje, amíg a járatlan vendég izzad. Aztán sikerül Igaz, ekkorra már a nap is a horizont alján pirosodik, lassan Egy pohárral a vendégek égé szségére és a szüret hangulatára. nyomó még többet is meggyőz, mint az idei termés. S hogy milyen gyorsan dolgoznak itt, arra hadd mondjam el: két kocsi és egy teherautó hordja állandaón elcsendesednek a szőlők, hogy a nappali vidámság majd folytatódjon este, a fiatalok részéről nagy izgalommal várt szüreti bálon. Nagy István Gál András hármas-ekével szánt. A cukorfokkal nincs baj. A ri zlingnél húsz fok körül mér Hatvani József pincemester.
