Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

1953. október 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Európai színien

Megkérdezzük

Ne mindjárt fent kezdjük!

Nem, nem a futball sportról van szó, bár rajongói bizonyára nagyon örülnének neki. Másfajta rekordokkal , büszkélkedik és joggal Szolnok megye mezőgazdasága — ezen belül állami gazdaságaink. Kiváló termelési eredményékkel, olyanokkal, amelyek Európa legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező államaival is vetekednek. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük az itteni talajadottságot és éghajlati viszonyokat

Ez évben a Szolnok megyei állami gazdaságok az ország valamennyi állami gazdaságát túlszárnyalva több növénynél tartják a rekordot. 14 905 holdon termeltek búzát és ezen a hatalmas területen az átlagtermés 16.3 métermázsa. — Annyit jelent tehát, hogy minden holdról pár kiló híján 16,5 mázsa búzát takarítottak be. Az őszi árpánál hasonló a helyzet. A 6950 kh átlagtermése holdanként 19,1 métermázsa. A Tiszaszentimrei Állami Gazdaság ezen az átlagon belül 22,1 métermázsa őszi árpát, a Csorbát Állami Gazdaság 24,14 métermá- zsát termelt. Ilyen módon ezzel a növényféleséggel európai szinten is elismerésre méltó sikert értek el a gazdaságok dolgozói.

Tavaszi árpa, rozs szintén rekordtermést adott. A kukorica várakozáson felül ígér. 5000 holdon termelik és e várható termésátlag holdanként 22—24 méter- mázsa lesz, májusi mórAz őszi vetés érdekében

Korábban már hírt adtunk arról, hogy a törökszentmiklósi tsz-ek lemaradtak a veté si munkákkal- A városi tanács vb. az érintett tsz-ek vezetőivel egyetértésben most hathatós intézkedést tett a lemaradás felszámolására. Tekintve, hogy a gépállomás vetőgépei a tsz-ek minden igényét nem tudják kielégíteni, a városi tanács vb fogatzárlatot rendelt el. A határozat értelmében a fogattal rendelkező tsz tagok kötelesek jelentkezni abban a tsz-ben ahová beléptek, s öt hold vetést elmunkálni.

Zsoltban számítva. Tíz mázsával több az előző évek átlagához képest. Különösen remekelt a Nagykunsági, a Héki, a Szenttamási és a Csorbái Állama Gazdaság.

íme a nagyüzemi gazdálkodás fölénye. Bizonyító igazoló ereje. Senki előtt nem kétséges, hogy nem sok idő múlva Szolnok megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei hasonló termelési eredményekkel büszkélkedhetnek, hiszen ki merte volna gondolni pár esztendővel ezelőtt, hogy itt ezen a vidéken 14 905 holdon búzából az átlagtermés meghaladja a 16 métermázsát. De lám, a gépek alkalmazása, a fejlett agrotechnika bevezetése, egyszóval a nagyüzemi gazdálkodás ezt eredményezte. Ez még nem a plafon. A lehetőségek még nincsenek kihasználva, s lám máris országos rekordokkal büszkélkedhetünk.

— szp —

Az elmúlt napokban több bíráló írás jelent meg a Szolnok megyei Néplapban. Az olvasók joggal kíváncsiak mi történt azóta. Választ nem kaptunk, s ezért megkérdezzük.

... Kinek a hibájából történhetett meg, hogy a Tiszafüredi Gépállomás kapuján kihúzattak egy 24 soros vetőgépet 11 csoroszlya nélkül. Mit tesznek a gépállomáson a hasonló hibák megszüntetése érdekében?

... Bozsó József a Szolnoki Gépállomás csataszögi brigádszállásának vontatósa gépével minden este hazajár. Ez naponta 6 kilométer. Ki a felelős azért, hogy Bozsó József erre használja a gépállomás Zetorját és a felelőst mikor vonja felelősségre a Szolnoki Gépállomás vezetősége?

Ezt kérdezzük, mert a bíráló írásokra senkitől nem kaptunk semmiféle választ.

Nemre g egy ismerősömmel beszélgettem. Arról számolt be örömmel, hogy egy igen bonyolult ügyét sikerült végre végérvényesen kibogozni a községi tanács vezetőinek segítségével. S hogy ez így történt, abban véleménye szerint nagy szerep jutott annak, hogy a heiyi tanácsok vezetői, dolgozói egyre inkább nagyobb gyakorlatra tesznek szert az állami ügyek intézése mellett, a lakosság bejelentéseinek, panaszainak orvoslásában i&

Ez így igaz- Ám a teljesség kedvéért tegyük hozzá: a szakmai ismeretek bővülése mellett nem kisebb jelentőségű az sem, hogy csökkent a panaszok . száma. A megyei tanács szakigazgatási szerveihez például három éve még több mint 2 ezer 200 ember fordult különböző ügyekben. Ma ugyané szerveket az idén alig több mint 500 ember kereste fel panasszal. Ez kétségbe vonhatatlan bizonyíték arra, hogy három év alatt

Bánkúti 1201-es, K-21-es, F-481-es

Mit mond róluk a Mezőgazdasági Lexikon és a szakember?

A Bánkuti 1201-es, a K— 21-es, az F—481-es egy-egy búzafajta. Egyiket jó) ismerik, másikat kevésbé. Az utóbbi kettőtől’a szövetkezeti gazdák, sőt itt-ott még a vezetők is kissé idegenkednek. Indokolt-e a többhelyütt tapasztalható fenntartás a K—21-essel és az F—481-es- sel szemben? Mit mond erről a Mezőgazdasági Lexikon és mit a szakember? Tehát azok, akik a legilletékesebbek a válaszadásra. Nézzük.

Lapozzuk fel a Mezőgazdasági Lexikon első kötetének 382. oldalát. A Fleischmann 481 őszi búzáról egyebek között ezt olvashatjuk: ..Nemesítette dr. Fleischmann. Levele keskeny, világos, esetleg középzöld, kevéssé viaszolt. Tovább nemesíti Lelley János ... Télállósága kifogástalan. bokrosodása erőteljes, sűrű állományt ad ... Két-három navval később érik, mint a B—1201-es. A talaj iránt kevésbé igényes, a késői vetést is jól tűri...

A B—1201-esről lexikonunk megállapítja, hogy lisztminősége jó, bokrosodó képessége azonban gyenge. Szakszerűen művelt talajt, korai vetést igényel. Pergésre item hajlamos. A száraz jellegű, szikes és zord fekvésű vidékek ■kivételével az ország minden jó, kultur- állapotban levő talaján sikerrel termeszthető. Hazánkban a B—1201-es a legelterjedtebben termesztett, államilag törzskönyvezett nemesített fajta.

A K—21-es születési helye Karcag, Vezekényi Ernő nemesíti. Rengeteg a jó tulajdonsága a K—21-esnek s éppen ezért teljesen indokolatlan ezzel a fajtával szemben a fenntartás. A Mező- gazdasági Lexikon 607. oldalán így írnak erről a Szolnok megyei születési búza- fajtáról: „Levele keskeny, sötétzöld, szalmája vékony, megtörésre hajlamos, tél állósága ió. bokrosodása közeves, de sűrű állományt nevel... Igénytelen, a külterjes viszony oka,t tűri .,. Szikes, homokos vidékekre ajánlható". S

most csukjuk be a Mezőgazdasági Lexikont, adjuk át a szót Gyémánt Gyulának, a Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgatósága főagronó- musának. Gyémánt Gyula gyakorlati és elméleti gazda, figyelemre méltó tehát a véleménye.

A Bánkutiról nem sokat beszél, hiszen ez nagyon elterjedt és jólismert, búzafajtánk. A főagronómus szerint hátránya, hogy kevésbé bokrosodik. Az F—481-esről a következőket mondta:

— Ez a gyenge talajok búzája és ami különösen előnyös. jól bokrosodik. Szalma- szilárdsága kicsi. Ez viszont 'nem ókóz különösebb problémát különösen az új tsz-ek földterületén nem, ahol elég sok az elhanyagolt rnsszminő- sésű talaj, így tehát a megdőléstől még két esztendő múlva sem kell félnünk.

Én egyébként az F—181 -est naayon aiánlom. A szövetkezeti gazdák vessék bátran és vegyék igénybe azt a minőségi fémzárolt vetőmagot,

egyéb sok tennivalónk mellet futotta időnkből és erőnkből olyan problémák megoldására is, melyek körábban napirenden szerepeltek a panaszos levelekben.

S ha figyelembe vesszük, hogy a mostanában érkező beadványok nem jelentéktelen része közérdekű problémákat vet fel, valahogy új fényt is kap ez az egész dolog. Mert amíg néhány éve még az egyéni panaszok intézésébe, vizsgálatába merült ki jóformán tanácsaink ilyen irányú munkája, addig ma egyre több az olyan beadványok száma, melyekben a községfejlesztési tervek kidolgozásához, végrehajtásához adnak javaslatot, segítséget. És ez határozott javulást jelent. Nem azért, mert az erre hivatottak talán felesleges tehernek tartanák a dolgozók egyéni ügyeivel való foglalkozást. Erről szó sincsen, hiszen a panaszok, beadványok intézésével kapcsolatos törvény nem tesz különbséget az egyéni panasz és a közérdekű

ami ebből a terményforgalmi telepeken rendelkezésükre áll. Mi sok jó tapasztalatot szereztünk az F—481-es termesztésénél. Ez évben például a Felsőjászsági Állami gazdaságban 500 holdon termelték és ezen a nagy területen a holdankénti termésátlag 17.73 métermázsa.

Gyémánt Gyula elvtárs In- dokolatlammák tartja a K— 21-estőI való idegenkedést is. Véleménye szerint inkább ott a baj, hogy nem ismerik még eléggé a K—21-esti

Mit mutatnak termelési tapasztalataink ?

A Tiszaszentimrei Állami Gazdaság kunmadarasi üzemegysége kizárólag K— 21-es búzát termelt az idén. Többszáz holdon persze. S ez a fajta túlszárnyalta a többit, a legmagasabb termésátlagot adta. Amíg a Bánkuti átlagtermése a tiszaszentimrei gazdaság területén 15.70 métermázsa volt holdanként, addig a K—21-es 17.9 métermázsa termést adott 528 holdas átlagban. Ezen belül volt olyan terület, ahonnét egy holdról 21— 22 métermázsát takarítottak le.

bejelentés között. Mindkettőt úgy jellemzi, hogy intézésük egyformán fontos, mert így fogynak a problémák, elégedettebbek az emberek és nem

■.tolsósorban egy-egy ügy elintézése erősíti tanácsaink és a tömegek közötti kapcsolatot.

Az eddig elmondottak [ csak egyik oldalát jelentik ennek a kérdésnek. Ugyanis, ha tovább visszük, ezt is láthatjuk: a javulás mellett jócskán tapasztalható olyan eset is, amikor a helyi szervek kiiktatásával beadványaikkal a felsőbb szervhez fordulnak, mondván: a felsőbbségnél bizonyára jobban értenek a dolgokhoz. A hozzáértést vitatni felesleges, de toldjuk meg azzal, hogy a helyi problémákat viszont jobban ismerik azok, akik naponta látják, tapasztalják- S általában a bejelentések vizsgálata végül úgy oldódik meg, hogy a felsőbb szerv dolgozói a helyszínre utaznak, ami már önmagában is jelentős költséget jelent, vagy pedig leve- lezgetés kezdődik, ami viszont időbeli eltolódással jár.

Márpedig, aki így vagy úgy, szeretné, ha ügyét elintéznék, magában azt is hozzáteszi, hogy a rendeletekben foglalt 30 napon belül várja a választ. S vajon lehetséges- e ez úgy, hogy .a helyszínen megoldható problémákat hivatalból más szerv vizsgálja, mint a helyi szervek? A gyakorlat azt igazolja, hogy a közvetlen módszer célravezetőbb s a másik változathoz csak azután érdemes folyamodni, ha nem nyer megfelelő orvoslást a problémai

Vetődik itt fel egy mi

sík kérdés is: a bizalom problémája. A helyzet ugyanis ez: tanácsaink tagjait azok is választották, akik hozzájuk fordulnakígy már a választásnál is megbízták, hogy ügyes-bajos dolgaikban eljárjanak, képviseljék őket. És ez feltételezi a bizalom további okát is, vagyis azt, hogy nemcsak a fel- sőbbségben látják az államhatalom szervét, hanem a helyi szervekben is, a községi, városi tanácsokban is, — melyek az államhata'om teljes jogú helyi képviselőit

. !□□□□□£* f

UUUUUUUUULJUUUULlUUUUUlJUUUUULJLJLJLJlJtJLJLv

RtnQÍóécés

Hát aláírtad? — sápadt bele a tenyeres-talpas asszony, ahogy a kapuajtót bevágta maga után embere, s bizonytalan járással vette az irányt a konyhaajtónak.

— Nem lehetek kihúzó — dobta be kalapját a verandáról az asztal sarkára.

— No, akkor majd dógozz szakadásig a csoportodba, ha éhen nem akarsz dög- leni — ágaskodott neki az oldalborda.

Marinka Lojziban végigszaladt a vér, s már arra kész volt, hogy szájoncsapja az asszonyt, amit még soha nem tett, de aztán félúton meggondolta magát, s csakúgy inkább önvigasztaláskép mondta:

— Addig még hó is eshet.

A tavaszon hangzott el ez a párbeszéd, de Marinka Lojzi egész nyáron át ehhez tartotta magát. Akkor ugyan, mikor már az egész falu a szövetkezetben volt, ő is betársult.

Nem szívből, nem meggyőződésből.

A maga 18 holdján mi tagadás, jól megvolt eleddig az asszonnyal meg a két gyerekkel. A nagyobbat már sokat munkára fogta, pedig 12 éves sem volt még. Az asz- szonyt mindig magával vitte. Marinka Loj- zit senki nem látta se feküdni, se felkelni. Mikorra behajtatott két lovával a határból, javában aludt a falu. S a többieknek eszükbe se jutott még ébreszteni hajnalokon, Marinka Lojzi legtöbbször lámpával már kinn szántott a határban. Az egész világból, a környezetből nem is igen tudott másról, mint a két lóról. Kettes ekét akasztott utánuk, csak így haladt a szántással. Ha a lovak füstölögtek az izzadságtól, ő maga is nekifeszült az ekeszarvának, előregörnyédve tolta az ekét.

Csakúgy, mint hordáskor a szekeret. Nem sajnált 18—20 keresztet felpakolni, hogy haladjon, s ha feszült a hám az igavonókon, nekivetette hátát a saroglyának, a lovak húzták, ő nyomta a szekeret. Ilyen

volt az élete, nem különb a barmokénál, s mégis egész nyáron át arról fecsegett.

— Nem nekünk való a szövetkezés. Nem a gazdáknak. Oda a szabadság. Akkor keltem, akkor feküdtem, eddig úgy dolgoztam, ahogy nekem tetszett.

S mindig hozzátette:

— Oda az aranyélet. Majd azt vágják nálamnál semmivel sem okosabbak, eriggy ide, eriggy oda. Aztán robotolhatok, mint az ökör, ha munkaegységet akarok.

Négy közgyűlésnek feléje se nézett. Az ötödiknél a brigádvezető személyesen ment érte. Lojzi hátravezette a kiskertbe. Odamutatott a ringlószilvára.

— Még nem érett.

, — Mi. az isten nyavalyáját akarsz ezzel — csodálkozott rá a brigadéros.

— Csak annyit, addigra még sok minden történhet, idő kell ahhoz, mire a gyümölcs beérik.

Az ötödik közgyűlésről szintén hiányzott Marinka Lojzi.

Aratás után — csakúgy, mint máskor

— nekiállt a tarlóhántásnak. Harmadikat kerülte a hosszú dűlőn, mikor visszafelé jövet azt látja, integet a szomszéd.

— Baj lesz ebből Lojzi, meglátod.

— Miért lenne, a magamét szántom.

— A csudát. Aláírtad a nyilatkozatot, kötelezted magad, hogy velünk tartasz. Miért akarsz mindnyájunknak ellent szegülni?

— Én nem szegülök, én csak szántok

— hőkölt meg Lojzi, de nyomban kifogott a barázdából.

Másnapra traktorok hasították a tarlót, s egy hét múlva összefüggő szántások fe- ketéllettek a kisparcellák helyén. Marinka Lojzi colostokkal sétált ki volt földjére, s elismerőleg bólogatott.

— Fájintos munka, a fene vinné el.

De azt se mondta, hogy örül neki, azt

se, hogy bánja.

A tsz-ben azon tanakodtak, valamit kezdeni kellene Lojzival. Az elnöknek az a javaslata született, ne hívják többé gyűlésekre, hanem egyszerűen osszák be vető- gépre, Vetés előtt mégegyszer összejött a

tsz. Ott volt minden tag. Marinka Lojzi azt se tudta, hová legyen idegességében, hogy éppen neki nem szóltak. Beültetett a szomszédhoz, megvárta a gyűlés végét.

— Mire végeztetek? — tört kibelőle a kíváncsiság.

— Hát erről, arról — tért ki a válasz elől szomszédja.

Álmatlan éjszaka köszöntött Marinkára. Hát már annyira sem érdemesítik, hogy közöljék vele, miről volt szó. Még a tsz-be is bekopogtatott másnap. Hiába. Az elnök hümmögött, hogy várjon sorára, még nem érett be a ringlósziíva.

Lojzit furdalta a kíváncsiság. Mi lesz velem, mihez kezdek egyedül? Törte magát s nem is tudta titkolni örömét, ahogy bekarikázott hozzá a brigádvezető.

— Kezdjük a vetést Lojzi. Te leszel az elsőgépes. Holnap reggel jelenj meg a cseberéri dűlőn.

— Hogy én?

— Te hát. Köszönt el a brigádfőnök.

Lojzi, ahogy a vetéshez szokott, korán

hajnalban kikocsikázott a lovakkal a Csereberéire. Sehol senki. Kifogta a lovakat, szénát vetett a saroglyába, ő maga az árokpartra húzódott, s magára terítette a nagy- lajbit.

Hat óra lehetett, mire Zetor pöfögött az út végén. Ahogy közelebb ért, jól ki lehetett venni, harmincsoros nagy vetőgépet vontai maga után.

— Jó reggelt — köszönt a traktoros.

— Neked is, fiam — ismert rá a Petrik Jóska fiára.

— Nem látta még az emberemet?

— Nem én lennék az?

— Maga, Lojzi bátyám? — Hát a lovakkal mit akar?

— Vetni, öcsém.

— Hát akkor vessen nekik abrakot, aztán induljunk.

Most értette Lojzi, hogy nincs itt az ő lovaira szükség. Beöntötték a búzát a garatba. Acélos, piros gabona. A napokban cserélték a Termény forgalmitól, minőségi vetőmag.

Vetettek. A Zetoros az ülésen, Lojzi a

csoroszlya mögött, az álló alkalmatosságon. Már a tizedik holdat vetették, még le se kellett szállnia. Csak állt hátul, nézte a csöveket, nehogy elakadjon valamelyik, s üresen maradjon a sor. Semmi baj. Öröm volt nézni, ahogy fogyott a búza a garatból, s szaporodtak a holdak mögöttük. A fordulóknál egy karral felhúzta, leengedte a kanálszerkezetet.

Ügy dél tájra észre se vette, fütyürész- ni kezdett.

Szabályosan unta magát. Eszébe jutott, máskor ekkorra ő is lejárta a térdét gyeplőszárral a nyakában, a lófogatos vetőgépkormánnyal a kezében. S neki, meg az asszonynak se esett jól soha az ebéd, mire a vetőgép faránál kigyalogolta magát. Most meg úgy vágta be a bablevest, a palacsintát, amit a fia hozott, mintha életében először evett volna.

Délután, ahogy a tizenötödik holdnál tartottak, már mocorgott benne valami. De csak akkor mondta el, mikor hazafelé hajtott a lovakkal, s szembe az elnök jött rá.

— Mire végeztek Lojzi bátyám?

— Húsz hold.

— Hogy ment?

Erre Lojzi a lőcsre akasztotta a gyeplőszárat, leugrott a kocsiülésről, mint a gyerek, megropogtatta az inait.

— Hát az istenit neki, én még a büdös életben húsz holdat a földbe nem tettem egy nap pitymalattól az estcsillag felragyogásáig sem. De az istenit neki, ilyen könnyedén még nem éreztem magam. Egy cseppnyi' fáradtság nincs bennem.

— Hát akkor hónap folytatják?

— Amíg benne tart.

Már elbúcsúztak, mikor az elnök utána kiabált.

— Majd elfelejtettem, egy kis csomag nz asszonynak.

Lojzi nem állhatta, hogy mi az isten nyavalyáját küldhet a szövetkezet az ő feleségének. Szerencsére sötét volt, senki nem láthatta, ahogy belepirult a csomag tartalmába.

Vagy huszonöt szem lassan aszalódó, duzzadt, érett rinalószilva lapult benne.

BORZÁK LAJOS