Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-11 / 239. szám
% SZOLNOK MEG TO NÉPLAP Í959. október TL • • Üzemben a szolnoki Baromfikeltető Állomás Hetvenegy újítás aíúrkevei Gépállomáson Ősz a Jászságban A szolnoki Baromfikeltető Állomás dolgozói a szokástól eltérően még most október elején berakták az első harmincezer tojást. Mindent elkövetnek, hogy a csibéket a legkevesebb veszteséggel kikeltessék. Az alábbiakban néhány képben bemutatjuk a szorgoskodást. Bereezki Lajosáé a tojásokat kalmasak-e lámpával megvizsgálja, al- keltetéshez. A lámpázott, átválogatott tojásokat Mohácsi Imre a kelte- tógépbe rakja. Helle Józsefné a gépeken a párásítást állítja be. A törzsvendégek bánatára A tiszasülyi italbolt napközi törzsvendégeit igen kellemetlenül érintette a Kossuth Népe Tsz közgyűlésének határozata. Nem a vetés, vagy betakarítás meggyorsításáról szólt, — ezt csak közvetve segíti elő. Hogy mégis hasznos, az már most is megállapítható. Íme a határozat: Munkaegység levonással büntetik azokat, akik dologidőben a kocsma pultját támasztják. Az egyszerű tsz tagoktól kettőt, ha vezetőségi tag négyet, s ha elnök vagy agro- nómus, akkor nyolcat vonnak le a kocsmázótól. Azelőtt bizony nem egyszer. megesett H. Ferenccel, K, Bertalannal, hogy délelőtt betértek „csak egy pohár sörre” s az este vetette őket haza. A többiek ezalatt nélkülük vágták a csutkaszárat, hordták a répát és mást kellett állítani a vetőgép farához Is. Ma már ez megszűnt, legfeljebb ünnepnapokon fordul elő. A kocsma azért nyitva van - a futóvendégek számára. - Futók a szó szoros értelmében. D. Tibor például már az utcán kiguberálta az 1.80-at s az ajtóból rendelte meg a pohár sört. Lehajtotta s ment is loholva, nehogy a „kocsmában tartózko- dásu vádjával illethessék. f gti ■ Az újítómozgalom 1951-ben kezdődött a Turkeved Gépállomáson. Azóta igen kiterebé*- lyesedett s ma már mintegy húsz emiber foglalkozik rendszeresen újításokkal) Állandóan törik fejüket valamilyen hasznos dolgön, s hogy nem eredménytelenül, azt 71 elfogadott újítás bizonyítja. S nem is akármilyenek! Egy év alatt 26 ezer forint megtakarítást jelentett a gépállomásnak Pabair Sándor és társai újítása, amelyik a benzines Csepel motorok Dieselüzeművé való átalakítását oldotta meg. Harminc-negyven százalékos üzemanyag-megtakarítást, évente közel 400 ezer forintot eredményez a Fehérvári Rudolf főmérnök által konstruált szabályzó és adagoló készülék alkalmazása. Majdnem találmányszámba megy a répakiemelő gép. Fehérvári Rudolf, Sonkoly László és Árvái István készítették. Holdanként 76 ezer forintot és ami még több, 16 munkanapot takarít meg a tsz-nék. A lelkes újítókollektívának is része van abban, hogy a gépállomás önköltségfelhasz- nálása igen alacsony, a tervezett normállioldankénti 115 forint helyett csak 101 forint ü- pé —■ „Őszi képet ölt a határ Nincsen rajta gólyamadár .. jH — ARANY JÁNOS, a magyar táj magyar költői ecsettel munkálkodó festője minden bizonyára a bihari madár-költözködés idejét örökíti meg. Igaz, az ősz nemigen tesz különbséget felső Tisza- vidék, Kunság, Jászság között. A Jászság megyénk jellegzetes egysége ugyancsak őszi képet ölt. S aki' e napokban a jászfalvak határát járja, nemcsak. azt veszi észre, hogy nincsen rajta gólyamadár. Mert igaz* fecskék, gólyák s valamennyi kültöző madár búcsút intett ezen az őszön is csak úgy, mint máskor. A természet örök rendje ez, változás nem is lesz ebben soha. A Jászság határában most vám Jászladány, Jászkisér, Jászapáti határában robogunk, s az út szélén két oldalon, ameddig a szem befoghatja, szántások feketéllenek. — A színhatás talán egyoldalú. Múlt év hasonló időszakában még egy-egy keskeny zöldeló vetés mellett még vékonyabb szántás, tarló, kukorica-föld tarkállott. Most hatalmas táblák, egybefügő őszi szántások, zárt árpavetések nyugtatják a tekintetet.! Az egykori magánparcellák helyén szövetkezeti gazdaságok. Milliók a népgazdaság asztalára A Nagykunsági Állami Gazdaság a megye legjobbjai közé tartozik. Csak az utóbbi három évben 55 millió forintot tettek le a népgazdaság asztalára, s a fejlődés üteme még számos milliókat sejttet. Ugyanígy Mezőhék. A Héki Állami Gazdaság a Miniszter- tanács és a SZOT vörös ván- dorzéstzlaját nyerte ed jó munkájával. Az állami gazdaságok 1960- tól kezdődően három évre előre fix tervezést kapnak. Történetesen a Héki Állami Gazdaság 1960-ban 4 millió forint nyereség alá nem tervezhet. 1961-ben ugyanebben az állami gazdaságban a termelési nyereségnek minimum 4 millió 500 ezer 1 forintnak kell lennie. 1962-ben ismételten 500 ezer forinttal többet kérünk tőlük. Megyénk állami gazdaságai nagy bizakodással tekintenek az új tervezési rendszer elé. Még a szemnek is pihentető látvány. * A JÁSZAPÁTI VELEMI Endre Termelőszövetkezet földjén ölezővel méricskél egy ember. Az agronómua, — Haladnak? — Most már az új tagok is bent dolgoznak* — Sokan? — Majd kétezer holddal növekedtünk. — Kilátások? — A munkafegyelem jó. Szeptember 24. óta dolgozunk együtt az újakkal. Egy-két ember kimaradt az első napokban. Határozat született: a tagság egy munkaegységet megvon a mulasztótól. Harmincöt forintnál több jut egy munkaegységre nálunk. Szóval értik, nincs mulasztás* CSUKA LAJOS elvtársat, a jászberényi városi pártbizottság munkatársát fiatalember kereste fel a minap. — Lipták Endre, erdőmór- nök — nyújtotta kezét bemutatkozóul. S már mondta is, hogy ő irányítja a Győzelem Termelőszövetkezet istái, ó-építését. ötven férőhelyes istállót épít az Erdőgazdaság a Győzelemnek. De milyet ? Éjjel-nappal hideg-meleg vizet tárolnak az istállóban. Mikor, melyiket kívánják meg az állatok, aszerint töltik meg az önitatós csészéket. Teljesen gépesítik a férőhelyet. Egyszerű kivitellel, viszont okos ötlettel megoldják, villanyáramra kapcsolt drótkötélpálya lehúzza a trágyát az istálló egyik, behozása a takarmányt a másik végébe * PÁRTÉRTEKEZLETRE készül a jászberényi járás. A Jászság kommunistái három év távlatába tekintenek visz- sza, s hosszú időre kitűzik az irányt. Sokminden történt a jászberényi járásban az elmúlt három évben. Legjelentősebb esemény, hogy a kommunisták vezetésével virágba borult a termelőszövetkezeti mozgalom hajtása. Az egykori kaparj kurta, neked is lesz, élj magadnak, magaddal törődj szólások, a nyomor filozófiája örökre a múlté. Hogy esek egy adat szolgáljon bizonyságul. A járási pártbizottság értékelésében szereplő 3800 ember 150 ezer forintot adott a jászberényi járásban készpénzben és társadalmi munkában a pártházak építésére, pártklubok rendbetételére. S a közel négyezer társadalmi munkás 60 százaléka párton- kívüli. S e százalékmutató azt is jól példázza, mennyire összeforrott a párt a tömegekkel a jászok hazájában. • TÖBB MINT 1100 szarvas- marhát kötöttek be a Felső- Jászság közös istállóiba eddig a gazdák. Sok helyütt azon vetélkedtek az emberek, ki visz legjobb jószágot a szövetkezetbe. A fokmérő nyilvánvalóan az érte kifizetett pénzösszeg. Jásztelken, J ászárokszálláson, J ászágón éppen ezért még tíz forintokra is alkudoztak az átveyő bizottsággal Nem az a tíz forint, áldomásra is kevés — tették hozzá, hanem a virtus. — Mégsem elviselhető, hogy a szomszéd azzal híreskedjen: az ő tehenét többre becsülték. * A JÁSZÁROKSZÁLLÁSI Űj Barázda Termelőszövetkezet istállójában 22 tehén fogyasztja a nyáron a közösen előteremtett takarmányt. Szabari István elvtárs, a jászberényi Járási Tanács elnöke meséli: a templomban látott valamikor olyan tisztaságot, mint az Űj Barázda tehén-lakjában. Példás rend* minden szalmaszál a helyén, s emelkedik a tejhozam. Ennek >nesvan a maga nyitia. Az Űj Barázda tagjai a két legjobb állattenyésztőt választották gondozónak: Tóth Bélát és Tóth Ferencet, Az aniát és a fiát. A Tóth-család eddig is híres állattartó volt, de most aztán megmutatják, mire képesek. Borzák Lajos Tar Márton már nem vendég Ö és a vidámság jóbarátok. Tavasszal néhány hétig együtt dolgoztunk, akkor ismertem meg igazán. Amikor befejeződött az átszervezés, visszament a Kunhegyest Gépállomásra, — munkahelyére. Azóta nem hallottam róla. Tar Márton. Kimondom a nevét és látom magam előtt. Még elég hűvösek voltak,f de esőköpenyét mindig kigombolva hordta. Tömött bajusza alatt ott bujkált az a jeget is megolvasztó mosoly. Aztán jó félesztendő múlva, csütörtökön délelőtt találkoztunk ismét. Nem hiányzott se róla, se belőle semmi. Az esőkabát kigombolva, s a bajusz alatt a jellegzetes mosoly. Rég láttuk egymást, beszélgettünk. Azt a Tar Mártont már ismertem, aki tsz-szervezőként kifogyhatatlan türelemmel beszélgetett az emberekkel, most megismertem egy másik Tar Mártont, a tsz elnököt. Aki nemcsak beszélni tud, hanem amit tavasszal elmondott, mindazt megvalósítani is. Amit ezután mondanék, az nem lenne érdekes, ezért most átadom a szót neki. Október 2-án este a Kunhegyes! Vörös Csillag Tsz kilincsét nem úgy fogtam meg, mint máskor. Igaz, valamikor 1948-ban én is azok között voltam, akik létrehozták azt a rizstermelő szakcsoportot, amelyikből kinőtt a mostani Vörös Csillag. Utána máshová szólított a kötelesség és később már egykori szakcsoportunkba vendégként jártam. Pénteken estig. Elnöknek választottak és mit mondjak neked? Örültem a bizalomnak, de azért volt bennem némi kis szorongás. Mindegy. Október 2. óta a kunhegyesiiVörös Csillag Tsz elnöke vagyok. Neim is gondolod, mit ielent ez? Felelősséget. És még ennél is többet, hogy megérts, inkább elmondok neked egvet mást. Szombaton reggel, elnököskö- désem második rmoián a búzát osztottuk. Odiajön hozzám a raktáros, azt mondta: — Jöttek a tagok elnök elvtárs. zsákot kérnek. Tudód, eddig az volt a szokás. hogy a raktáros adott zsákot, aztán réhánvan elfe- *jfrptték. visszakozni, f-7* én jól tudtam. Mondom a raktárosnak: — Ha maga akar, akkor adjon, de felelősségével. — Ahány elvész, annyit megfi/ zet. — Én az én felelősségemre nem adok, elnök elvtárs, viszont, ha nem adok, abból baj lesz. Felzúdulnak az emberek. — Mindegy. Többet annál nem mondhatok, amit mondtam. így történt. És az emberek nem zúdultak fel, velem értettek egyet, Nem mutattam senkinek, de nagyon örültem. Ügy éreztem, a szövetkezeti gazdák döntő többsége így mutatta meg egyetértését, támogatását, azt, ho?v helyeslik a fegyelmet. Énpen azt nem szerették, ami eddig volt. Hogy néhány hangoskodó, fegyelmezetlen irányította a közhangulatot, a többiek mez a békesség kedvéért hallgattak, vagy a vezetőségtől várták a határozottságot. Jókedvűen folyt a búza-osztás, __ tréfálkoztak, évődtek a gazdák. Odajön hozzám szombaton az egyik ember és azt kérdezi: — Elnök elvtárs, mi lesz a rizzsel? — Learatjuk és eladjuk. — Ilyen erővel esetleg tavaszra — válaszolta elég dühösen az én emberem és elsorolta, hogy mindössze három-négy ember lézeng a rizsföldön. Nem sokra mennek, nem haladnak. Faggattam a brigádvezetőket, hogy mi van tulajdonképpen? — Nincsenek emberek? Váll- vonogatás volt a válasz. Vannak, vannak, de a jó ég tudja, merre vannak.. Hétfőn délután összehívtam megbeszélésre az igazgatósági tagokat és a brigád- vezetőket. Mondom nekik, valamit tennünk kell, mert ha jön még egy eső, akkor rizs nem lesz. Vegyük csak elő a névsbrt és nézzük meg, ki mivel foglalatoskodik. — Kézbe vettem én is. a brigád- vezetők is és a szőlőtermelő munkacsapat vezetője is. — Hát kezdjük Kornyik elvtárs — kértem a szőlőtermelő munkacsapat vezetőjét. — Kezdjük, elnök elvtárs, t— hagyta helyben és így folytatta: A szüretnek még híjjá van, nekünk ott a dolgunk a szőlőben. Bólogattam, — Az a kis szőlő, ami kint van még — ráér. Kornyik elvtárs is bólogatott, de közben azt bizonygatta, hogy az a kis szőlő ugyan nem ér rá. — Mi lesz vele, ha még egy hétig kint hagyjuk, elnök elvtárs? — Édesebb lesz a mustja Kornyik elvtárs — azt mondta erre, hogy ebben igazam van. S végül megneveztünk. Másnap kora reggel Kornyik munfcacsapatvezető családjával és munkacsapatával a rizst aratta. Minek soroljam végig. Az a lényeg, hogy előkerültek az emberek, csak a szó hibádzott. Kedden hatva- nan, szerdán már nyolcva- nan aratták a rizst. És tudod, én ismét nagyon örültem. Nem nagy dolog ez tudom, de mégis. r- * Leginkább azért örvendeztem, mert ezenközben a búzavetéssel is haladtunk, a rizsára tás egyáltalán nem befolyásolta, sőt. Nagyon jó vetőgépet kaptunk és hétfő este óta .éjjel-nappal vetünk. Ezt szó szerint értsd. Ezen a héten a Szilágyi brigád területén befejezzük, most a Szabó brigád a magágyat készíti és jövő hét végéig náluk is befejezzük a búzavetést. Éjjelnappal megállás nélkül csináljuk. Előre elkészítettük az éjszakások beosztását. Mindenki tudja, mikor kerül rá a sor. Amikor meghallották ezt az éjszakai műszakot, megállítottak az utcán és megkérdezték: „Nem tudnék olyan embert mondani, aki valóban szívesen vállalta ezt az éjszakai műszakot?” Azt válaszoltam: nehéz dió, mert olyat nem tudok mondani, aki nem szívesen vállalta volna. Hát így vagyunk. «I Elköszöntünk egymástól, ki tudja, mikor találkozunk ismét. Kunhegyesen ma tartják a pártértekezletet. Ott lesz Tar Márton is, a Vörös Csillag Tsz elnöke. Tar Márton. áld esököpenyét kigombolva hordja, tömött bajusza alatt ott bújkál az a jeget ■megolvasztó mosoly, — Tar Márton a kommunista. Sxekulity Péíea
