Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959- október 4.

HAT FIATAL —

Társaságban egyre gyakrabban esik szó az ifjúságról. Rendszerint bírálják ókét, körülbelül így: Jampecok, tisztelet- lenek, nem érdekli őket a világ sora, cinikusak, nem hisznek semmiben. És ehhez nem felejtik el hozzátenni, bezzeg a mi időnkben,..

A riporter fülét bántotta az általánosítás. Elindult hát a városba, keresni néhány fiatalt. Ellátogatott két gimnáziumba és az iparitanuló intézetbe. Mindenütt beszélgetett két fiatallal, aJcik nem a legkiválóbbak közül kerültek ki A ,,szürke’’ átlagot képviselték mind a hatan. Egyik sem volt idősebb, mint tizennyolc és fiatalabb, mint tizenkét év. Klári, Marika, István és Imre a gimnázium negyedik osztályát végzik, Pál és Lajos ipari tanulók. Hat kérdést, hat azonos kérdést kapott mindegyik. Készségesen válaszoltak, legtöbbször gondolkozás nélkül. Álljanak itt a kérdések és a kapott feleletek. A kételkedők, az if júságot elsiraták pedig vonják le a tanulságot.

VEGRE!

A

Átütő siker a színiévad^

első előadásán

Ünnepi köntösbe öltözött a színház. Kifestett nézőtér, rendtoehozott előcsarnok, zenekari rész, nagyszerű világítási berendezések fogadták a „nagyérdeműt”. No meg az igazgatóság kedves megemlékezése: Minden szék karfájára tűzve egy szál széki ű és egy kis kártya: — „Az 1959—60-as színiévad első előadásán szeretettel köszönt- ]ük a színház kedves vendégét”. A szekfűk nemsokára a női ruhákon és a férfizakók kihajtóján büszkélkedtek.

Felmegy a függöny. Behár plyörgy kezében meglendül a karmesteri pálca, vad akkordok hangzanak fel a zenekarból. A színen a csingtaui japán hadifogolytábor egyik barakja, szögesdrótok. Az asztalnál Koltay László tengerészkapitány, aki éppen búcsúlevelét írja szerelmének, menyasszonyának, Viktóriának. Egy óra múlva kivég- zdk. Azaz kivégeznék, ha ... tisztiszolgája hegedűjének feláldozásával meg nem szöknének a táborból. De megmenekülnek és találkoznak Viktóriával, aki ekkor már Axel Webster svéd nagykövet felesége. Megindul a harc a boldogságért — három felvonáson keresztül. És végül, mert Viktória szerelmese és mert Webster nagylelkű, megtörténik az operettekben törvényszerű heppiend.

Apróság, de kiküszöbölhető, néhány szövegbeli logikátlanság Egy kereskedelmi tengerésztisztnek nincs tisztiszolgája és különben is általában a haditengerészeket ejtik hadifogságba. Pesten bajos a tengeri matrózokat a kikötőbe kísérni és a felsorolt útvonalon még a Dunától is csak távolodni lehet.

A történet mindazonáltal kedves és .egy kicsit, eaészen kicsit, amennyiben egy kis jellemrajzot is ad, túllép a szokványos operettörtén eteken. Konfliktusa is jobban érzékelhető minden fantasztikuma ellenére, az operett mégis átütő siker. És ha a siker reeentiét kellene megadnunk. körülbelül így hangzana:

Végy egy adag fülbemászó és amellett mégis igényes szép muzsikát, ragyogó díszleteket, lendületes táncokat, lelkes, fiatal rendezőt és egv úi. .mée nem összekovársoló- dott, de az előzőnél minden

ízében jobb operett-társulatot, keverd jól össze, tálald fel reflektorfényben és a közönség az előadás után nyolc és félpercig tapsol és közben egy ember sem megy ki a ruhatárba. Hát körülbelül ilyen a siker.

Hogy komolyra fordítsuk a szót, elsősorban az dicsérhető, hogy a szélrózsa minden irányából összejött együttes kiváló összmunkát nyújtott. Mint Berémyi igazgató elmondotta,' öröm vezetni egy olyan társulatot, amelyikben már a kezdet-kezdetén jó kollektív szellem, kedves baráti légkör alakult ki. Az elmúlt színiévadban éppen ennek a szellemnek a hiánya nyomta rá bélyegét a társulat művészi munkájára.

Miután a darab fő mondanivalója a zenével, nagy- szerűbbnél-nagyszerűbb zeneszámok sorával fejeződik ki, kezdjük talán a zenekar munkáján. Behár György karnagy igényes, körültekintő és szigorú; sokat követelő karvezető. De ez azután meg is látszik a munkán. Hatásosan, szépen játszottak. Rendkívül hajlékonyán kísérték az éneket, a táncot, vagy aláfestésképpen a színpadi cselekményeket. Az első felvonásban azonban a zenekar egy-két forte helyen talán egy árnyalattal halkabb lehetett volna. Mindent ösz- | szevetve Behár György mű- í vészi munkája a legnagyobb dicséretet érdemli.

Tehetséges fiatal rendezőt ismertünk meg Miszlay Istvánban. Előadás előtt szem- melláthatóan nagyon izgatott volt. de a későbbiekben kiderült, erre nem volt oka. Rendezése elmélyült komoly munka. A színpadi hatásokat jól ismeri és azokkal élni is tud. A második felvonás nagvjel°pptének rendezése külön is kiemelhető. Fintfp. hangulatos, maeával- rapadó. Az elniáték viszont egy kicsit túlzottan szentimentálisra sikerült. Ügy véljük. ezt egy kicsit még visz- sza kellene fogni.

A szereplők köZíil hadd illesse elsőnek a dicséret Havas Aqvest. Végre többéves szünet után igazi, vérbeli primadonnája van a színháznak. Finom jelenség, rendkívül hajlékony, árnyalt szép szopránnal, kedves színészi játékkal. A közönség

Kao Jü-pao:

éjféltájban szól a kakas

zem meg, ki lopja a csirkéket.” Kao Jü-pqo lekuporodott, és meg akarta lesni a tolvaj mesterkedéseit. Ki gondolta volna, hogy olyan soká kell várnia anélkül, hogy a legkisebb nesz is hallanék? Egyszerre csak meghallotta, hogy a tolvaj a kakast kezdi utánozni. Kao Jü-pao nagyon izgatott lett, de csak annyit látott, hogy az ember a tehénistállóba jön, erre gyorsan a szénába bújt. Alig sikerült elrejtőznie, az ember már a jászolhoz ért, gyufát gyújtott és 6 is azt nézte, van-e benne széna. Kao Jü-pao a gyufa fényénél azonnal meglátta, miről van szó. „A, szóval Nyúzó Cső jön éjjel egy órakor felkelteni a kakast, ennek az öreg gazfickónak a keze van a boszorkányságban.” Az még nem lett volna baj, hogy Cső kukorékolt egyet, de a baromfiudvar minden kakasa felébredt és utána a falu ösz- szes kakasai éktelen kukorékolásba kezdtek. Kao Jü-pao lenyelte haragját és nemsokára már hallotta is, hogyan üvölt teli torokból Nyúzó Cső:

— Még mindig nem keltetek fel? Mikor akartok elindulni a hegyre? Már minden kakas kukorékolt! ■— és amint hefejezte, visszament aludni.

Kao is beosont a szobába körülnézett kicsit. A munkások mind dühösen morogtak:

— Az anyiát! Nem kukorékol ez se később, se korábpercek alatt szívébe fogadta. Partnere Mucsi Sándor, régi ismerősünk. Az alatt a pár év alatt, amíg távol volt Szolnoktól, hangja megérett, szép, férfias orgánummá vált. Játéka is elhihető, ma- gávalnagadó.

Markó Sándor Webster

nagykövet szerepében férfias mértéktartó, jó alakítást nyújott.

Szerepkörétől eltérően Varga Dodó most nem szalonkomikust, hanem egy cigány tisztiszolgát alakított. — A szerep határozottan tragikomikus és Dodónk remekül megbirkózott vele. Az előjátékban említett szentimenti lizmust könnyen leküzdhet né. Itt említjük meg, hogy maszkja sem túlságosan szerencsés. Péter Gizi, a Pécsről jött szubrett fantasztikus könnyedségével, kecses mozgásával és vérbő vidám komédiává sával aratta a megérdemelt tapsokat. Balogh Rózsa egy kínai fiatalasszony szerepében mutatkozott be. Megható, kedves figura és úgy érezzük, természetessége, szívbőljövő egyszerűsége ragadja meg leginkább a nézőt. A kelekótya Miki szerepében Molnár Miklós „testére szabott” szerepet ka pott. Meg kell adni, reme kül viselte. Percekig tart/ nyíltszíná tapsot kapott e szolnokiak kedvence, a most nyugdíja ment Kompótff y

Gyula bácsi. Gyanúsan küzdött meghatottságával. de minden meghatottság ellenére nagyon szépen énekelte sanzonját az öregségről, amelyet Behár György zenéiére Szedő Lajos írt egyenest az ő számára. Rövid szerenébon <s szépet nyújtott Sebestyén Éva.

Naeyon örülünk Dévényi Cecilia bemutatke/ásának. — Kitűnően táncol, kellemes a hangja, szép- és remek az alakja. Kell-e ennél több?

Még két, nem a nyílt színen szereplő főszereplőjét szeretném megemlíteni a darabnak: Somogyi Zsyzsát. a szintén új koreográfust, aki hangulatos, jól felénít.ett és több ívben megismételt nagysikerű táncokat tervez e és betanította, továbbá Ugor Tibort, aki a tőle megszokott módon káprázatos díszleteket produkált. — Szóval, .iker minden vonalon.

Hernádi Tibor.

ban, csak épp, amikor lefekszünk. Ez a kakas igazán nem 'is kakas!

L,iu fejére ütve mondta:

— Hát akkor minek hívják, ha nem kakasnak?

— Hajszoló-varázsló ördögnek! Már látom, hogy így megy tovább, pár napig még dolgozunk, aztán meghalunk a fáradtságtól.

Volt, aki azt mondta:

— Csak most aludtam el!

Mások így szóltak:

— Lefeküdtem és még egy pipa dohányt sem szívtam el... f

ftfao Jü-pao arra gondolt: ők még nem tudják, hogy az egész csak Nyúzó Cső csalafintasága. Leült és megszólalt:

— Használjuk ki az időt, hiszen még a ruhám se vetettem le, induljunk hát gyorsan, azután majd elmondok nektek egy tréfát.

— Nosza gyorsan mond el Jü-pao, milyen tréfáról beszélsz — sürgették valamenv- nyien.

— Nem, most nem beszélek, majd az úton.

Az emberek gyorsan felkapták íjihájukat, vállukra vetették az ásót és felmentek a hegyre. Az úton mindnyájan Kaot sürgették:

— Halljuk a tréfát. Mondd el már gyorsan!

Kao,Jü-pao csak nevetett, rábámult egy kis fekete kavicsra és így szólt:

— Bátyáim! Ne átkozzátok többé a kakast! Nem a kakasra kell haragudni, ember a ludas ebben!

Mindenki kíváncsian felije fordult:-*■ Hát ezt meg hogy gondolod?

/

Melyik a három

legkedvesebb könyve

Itt a favorit az ifjúság lelkét legjobban megfogó romantikus író, Jókai Mór. Hat közül hatan Jókai valamelyik művét említették elsőnek. Az olvasottság egyébként széles skálájú, szere- . pel Mikszáth, Kaffka, Móricz, Gorkij, Dumas, Defoe Robinsonja, Thury Zsuzsa és Szilvási Lajos. Olvasmányaikról mindannyian szívesen beszéltek.

A második kérdésre,

Dievezzen meg két mai költőt

és egy egy költeményüket, egyetlenegy helyes felelet nem akadt! Legtöbben meg sem tudtak nevezni egyet egyet. sem. Klári Tóth Árpádot és Juhász Gyulát, Pál szintén Juhász Gyulát, Lajos Gárdonyi Gézát nevezte meg. Ez bizony nem túlságosan jó fényt vet az irodalomoktatás- ra. Igaz, hogy a gimnáziumokban csak a második félévben tanítanak mai irodalmat, de az olvasottság is igen alacsony fokon áll a mai irodalom tekintetében. Legtöbben ugyanis mai írót is alig tudtak megemlíteni.

Őszintén örült az újságíró viszont akkor, amikor a harmadik kérdést adta fel. Ez a kérdés

Hruscsov elvtárs amerikai útiára

vonatkozott. Büszkék lehetünk ezekre a fiatalokra, — mert a rádióból és újságból kitűnően tájékozottak mind az útról, mind jelentőségéről. Mária és a többi gimnazisták igaz, kicsit könyvízű- en, de félreérhetetlen világossággal fogalmaztak. „A békeszerető népek óhaját vitte Washingtonba” mondotta Mária- „Nagyon alaposan megismerték a mi törekvéseinket”, — így Imre.

Ehhez a kérdéshez tartozott az a kiegészítő kérdés is: bizik-e a békében? A válasz hatfelőtt egyöntetű és határozott igen volt. A kételynek, bizonytalanságnak árnyékát sem lehetett felfedezni. Ezek «. fiatalok azért mernek tervezni, mert számukra a kiharcolandó béke: bizonyosság.

A riporter következő kérdése, ismét kultúrális jellegű volt, ezúttal a zene területéről. Az érdekelte:

Szereti-e a komoly zenét

A tapasztalatok itt is kedvezőek, — Klári rádión szokott Kodályt, Bartókot hallgatni. István Verdit szereti. Imre pedig a harmadik könyvnek az Operák Könyvét jelölte meg. A két ipari tanuló'“ közül Lajos rendszeresen hallgatja Lisztet, Kodályt, Pál viszont elmondotta, hogy őt csak a könnyűzene, népi muzsika érdekli.

Hangversenyen még eddig egyikőjük sem volt. A hat közül négyen szívesen elmennének népszerű klasszikus zenei hangversenyre, kettőt nem érdekel- A hat közül csak hárman tudtakr a most Szolnokon tervezett hangversenysorozatról. (Nem ártana egy népszerű Chopin, Csajkovszkij, Erkel “stb. hangversenysorozatot is indítani!)

Az ifjúságot igen sokat fog lalkoztatja egy erkölcsi jellegű kérdés ez pedig

a jampec magatartás kérdése

A meghallgatottak többé- kevébbé pontosan meg tud ták határozni, mit értünk

jampec magatartáson. Legjobban Pál, az ipari tanuló határozta meg: „huligán elem. feltűnő magatartású, tiszteletlen a nőkkel és az öregekkel szemben, nyegle, fölényes, semmilyen eszménye nincs.” A többiek is elég pontos meghatározását adták. Ezt a magatartást mindannyian élesen elítélték. Mária: „Nevetséges és egyben felháborító is. Ha ilyent látok, inkább elmegyek a közelből.” Klári: Nem szabad magukra hagyni őket. A rendes fiatalok jó példával neveljék őket!” Pál: Van közöttük nevelhető, azt nevelni kell, de a megátalkodottakat ki kell zárni a rendes fiatalok közül.

A jampec öltözködéssel kapcsolatban már nem ilyen egyöntetű a vélemény. Legtöbben igen óvatosan fogalmazzák meg a választ, amely szerint különbséget kell tenni divatos és jampec, öltözködés között- Imre szerint a szűkített nadrág divat, tehát nem megvetendő, csak ha túlszűkítik. Klári szerint viszont nevetséges a jampecek papagály öltözködése és jó- érzésű fiatal nem mutatkozik velük együtt az utcán. A többség affelé hajlott, hogy a divatnak engedményeket kell tenni.

A fiatalok, akiket megszólaltattam, kettő kivételével KISZ tagok voltak. Az is érdekelt,

Bár a felsoroltak közül öt szereti a komoly muzsikát, mégsem vonhatjuk le a ko vetkeztetést, hogy az általános. A tipikus éppen Pál ess te, aki csak az operettet, és a cigányzenét szereti. Az egyik megkérdezett elmondta, hogy 6 zeneiskolába járt egy időben és klasszikust tanult, de most áttért a jazz zongorára. Azt sem hagyta titokban, hogy a jazzt feltétlenül előnyben részesíti a komoly zenével szemben. Elmondotta, hogy osztálytársai közül elég kevesen vonzódnak a komoly zenéhez. Ez a véleménye a többi megkérdezettnek is.

A megkérdezett fiataloknál legkomolyabb pozitívum a politikai kérdésekben való igen részletes tájékozottság. Bármelyiküket kérdeztük

meg, a legapróbb részleteket is tudták mondani Hruscsov alvtárs látogatásáról önálló következtetéseket vontak le és, legtöbbjük kérdezés nélkül a béke kilátásaira terelte a szót.

A riporter körútja végén hangsúlyozza: a kép nem teljes- A megkérdezettek szervezett oktatásban vesznek részt. Diakok és ipari tanulók, közülük öt munkásgyerek, egy pedig értelmiségi. Nagyjából és egészében helyesen tükrözik tehát annak a fia talságnak gondolkozását, amelyik az előtte járó nem zedéktől átveszi majd a vezetést Nem szerepellek 3 felmérésben a parasztfla'ai ság és a segédmunkások, alkalmazottak. A legközeleb- biekben az ő felfogásukkal érdeklődésükkel foglalkozik maid az újság.

Annyi bizonyos, hogy a szkeptikusoknak, kételkedőknek az ifjúságot egészében el- parentálóknak a mi megkér dezett hat fiatalunk kézzel - 'fogható -és világos választ adott.

— ht —

mi a> véleményük a KISZ-ről

feladatáról és munkájáról. A válasz itt is szinte egyöntetű volt. A KISZ feladata a fiatalok összefogása és irányítása. Csupán egy volt 1 (István), aki úgy vélekedett,; hogy a KISZ főfeladata a; sport és szórakozási lehetőségek biztosítása. Hat közül hárman voltak azon a véleményen, hogy a jampec kérdés akkor oldható meg, ha a KISZ sokkal nagyobb gondot: fordít az eddigieknél a KISZ-; en kívüli fiatalok nevelésére is. Lajos, KISZ titkár, úgy er-: zi, az iparitanuló intézetek ben nagy súlyt kell helyezni a fiatalok nevelésére, mert az ifjú szakmunkások magatar- tartása hatással van a faluról felkerült ifjú segédmunkásokra. Imre még nem KISZ tag, de kérte felvételét, mert úgy érzi, hogy a KISZ sokmin- denben segíti őket. Megfigyelte a KISZ tagokat és úgy látta, használt nekik a KISZ- ben végzett munka. Jeilemi- leg, fizikailag egyaránt so- kn fejlődtek.

k_* .a, dik ebből a kérdés-felelet játékból- Elsősorban az, hogy a fiatalok általános műveltsége nem kielégítő, annak ellenére, hogy mindnyájan olvasnak. Oktatási szerveink és a KISZ nem nyugodhatnak abba bele, hogy a fiatalok legtöbbjének fejlődése megreked Jókainál. Kétségtelen, hogy a romantikára szomjazó fiatalságnak az ilyen irányú művek tetszenek legjobban De el kell érni azt, hogy a mai irodalmat, amely a kommunista szellemre, az érzelemvilágon keresztül serkenti a fiatalember jellemfejlődését. sokkal jobban ismerjék. Olyan mai költőket, mint Fodor József és Csepeli Szabó Béla, olyan mai írókat, mini Illés Béla, Gergely Sándor, Mesterházi Lajos feltéf'er.ül ismernie kell a fiatalságnak.

j Jy stefelé, mikor már egé♦ szén fekete volt az ég, j halálosan kimerült ember♦ csoport tántorgott haza a földelek felől: Nyúzó Cső munkással.

♦ — Meghalok az álmosságitól! — zihálta az egyik.

♦ — Az anyját annak a ka♦ kasnak! — káromkodott egy t másik. — Minden este úgy *van, hogy alig aluszunk el,

1

* máris kukorékolni kezd. A Nyúzó Cső meg, az a vén zsugori, amint a kakas megszólal, meg nem állná, hogy ne kiáltson ránk, ne küldjön új- fra fel a hegyre. Ott azután l dolgozhatunk félnapig, s még \mindig nincs világos.

í Mások meg így szóltak:

I — Ha az embernek pénze • van, a kakas is segíti, ez az- S tón o szerencse.

$ Néhány an rámordultak: í — Micsoda jó, vagy balsze- trencséről beszélsz? Hogy le- 2 hét az, hogy a kakas azelőtt j mindig idejében szólt, most imeg ilyen korán kukorékol? ! Ebben valami boszorkányság X'van. Az lesz a vége, hogy * agyoncsapom egyszer.

2 így folyt a szó, hol az egyik * beszélt, hol a másik, egyszer- * re csak hazaértek. A munká- X sok vacsora után tüstént le- * feküdtek, hogy minél több ♦ időt fordíthassanak pihenés- • re, akadt azonban, aki még j elszívott egy cigarettát, vagy l beszélgetett. Kao Jü-pao nem- £ régiben alavnsan elrontotta n ♦ gyomrát, alig feküdt le, min■ dig újra fel kellett kelnie.

, Visszafelé bement a tehenek

■ istállójába, meg akarta nézni,

■ van-e széna a jászolban, úgy

■ gondolta, ad még nekik egy kevés szénát, és azután fek. szik le aludni. Ebben a pillanatban észrevette, hogy egy fickó furkósbottal a kezében lábujjhegyen a baromfiól felé ! lopódzik; ezen az estén nem I sütött a hold, így hát nem

• ismerte meg a sötét alak ar- 1 cát. Kao Jü-pao azt gondolta " magában: „Attól félek csirketolvaj lesz, kiáltani kéne”. De

1 rögtön meggondolta magát: „Nem, ez az ember bizonyára 1 csak azért lop, mert a család- l ja nem tud máskép megélni. Ha én most kiáltok, nem olyan-e vajon, mintha csap- ! dába ejteném? Nem szólok én - egy hangot sem. Ha mind elviszi a kakasokat, legalább nem kukorékolnak reggel, aludhatunk egy kicsit to- . vább.” Egyszer csak azt lát- t ta, hogy az ember kinyújtja t a nyakát és olyanféle moz- ? dulatot tesz, mintha az orrát ' akarná megfogni. Kao Jü• pao aggódni kezdett: „Vigyázz már egy kicsit! Nyúzó Cső meghallja, hogy itt jársz és ha

c megcsíp, jaj neked.” Megállapította. hogy van még széna a jászolban, vissza akart men- 3 ni az alvóhelyre, de attól félt,

• hogy megriasztja a csirketol- 1 vájt. így gondolkozott: „Ha [ kimegyek, megszalasztom, és j akkor hiába jött. Nem, nem

■ ijesztem meg, hanem itt né-