Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-30 / 255. szám

/ A 1959. október 30. SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 7 Ma nyílik a TIT első szabadegyeteme Szolnokon Kölyök NOVEMBER 5—11 SZOLNOK TISZA. nesz ad ízelítőit, míg Goya és, Daumier munkásságát Po­gány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, illetve Bertalan Vilmos, a Történeti Múzeum osztály- vezetője ismerteti a résztve­vőkkel. A szabadegyetem öt, utolsó előadása a művészeti irány­zatok bemutatásával foglal­kozik. Az impresszionizmus, a fauvizmus, kubizmus, anti- humanizmus és a mai nyu­gati művészet mind szere­pelnek az akadémia műsorán. Külön előadók mutatják be a felszabadulás utáni festé­szetünket és az új magyar szobrászatot. — Kik vehetnek részt a szabadegyetem előadásain? Már 1951-ben, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum ál­tal vezetett ásatások alkal­mával egy hamvasztásos szkí­ta női sírban feltártak egy kosfejes-nyelű bronz tükröt, sejteni lehetett, hogy az egyip­tomi Ámon-kultusz a görögök útján a Duna—Tisza-közi szkítákhoz is eljutott. (Az egyiptomiak hite szerint Ámon a lélekvándorlás szim­bóluma volt.) Most Tápiószelén egy 10 cm nagyságú, kosfejű, de em­bertestű bronz Ámon szob­rocska került napvilágra a községi vízvézetékhálózat ki- terjesztése alkalmával. Az ér­dekes lelet a tápiószelei mú­zeumban tekinthető meg. Olyan ez a film, mint egy üdítő pezsgőfürdő. Kedves, vidám, meghat és kacagtat: másfél óra önfeledt szórako­zás. Olyan magyar vígjáték, amelyet minden bizonnyal szeretettel fogad a közönség. A fiatalság jókedve árad, minden kockájából: fiatal a város, ahol játszódik, Sztálin- város. Fiatalokról szól és még az idősebb szereplők is szinte megifjodva élik át alakításu­kat. Hőse egy kis süldőlány, a Kölyök. Hetyke, szemtelen, önbizalma határtalan, pedig kétbalkezes. Önbizalmának megvan az alapja: árva, de nincsen egyedül. Mindenki szereti, segíti, megbocsátják baklövéseit Csak egy nagy bánata van a kölyöknek. — Nem veszik nagylányszámba-. Pedig az ő kis szíve is meg­ismeri a szerelmet, szeretné, ha viszont szedetnék. De ahol megjelenik, kócos fejecskéjé­vel, elmaradhatatlan overall- jéban, kamaszos viselkedésé­vel — 6 csak a Kölyök. Ho­gyan látja meg benne végül mégis Gordon Jóska a nőt. hogyan találnak ébredező ér­zelmei viszonzásra: azt mondja el a film. Először a címszereplő Tö- rőcsik Maxiról kell beszélni. Eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik be és megálla­píthatjuk: nincs ma talán senki más színésznőink kö­zött, aki a Kölyköt kedveseb­ben, hitelesebben formálta volna meg. Minden gesztusa élettel teli, úgyis, mint kama­szos süldőlány, úgy is, mint bájos fiatal nő. Partnerét, Gordon Jóskát a tehetséges fiatal színész, ifj. Szabó Gyula játssza. Szinte egyidőben formálta első két filmje főszerepét, a „Pár lé­pés a határ” üldözött kom­munistáját .és a „Kölyök” Jós­káját. Merőben ellentétes ala­kítások, s mindkettő kitű­nően sikerült. Mellettük is­mert művészek sora vonul fel. Besenyei Ferenc, a csupa- sziv gyárigazgatót, Suka Sán­dor a rendőr „apát”, Zenthe Ferenc az autós lovagot játssza, de kisebb szerepek­ben megtaláljuk Szirtes Ádá- mot, Rajz Jánost is. „Akik vágyódnak a szép­re, elzarándokolnak a mű­vészet forrásához”. Cellini örökérvényű sorai olvashatók a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat meg­hívóján, amelyet a Művészet- történeti Szabadegyetem elő­adássorozat megindulása al­kalmával a napokban jelen­tetett meg. A Társulat az utóbbi időben már számos sikeres előadássorozatot ren­dezett. A mostani azonban az eddigieknél is sokkal érdeke­sebbnek és változatosabbnak Ígérkezik. A TIT Megyei Tit­kárságát azért kerestük fel, hogy tájékoztassuk lapunk olvasóit a ma kezdődő sza­badegyetemi előadásokról. — Érdeklődésünkre Lévai Ist­ván megyei titkár válaszol: — Milyen céllal szervezte a Társulat ezt a szabadegye­temet? — Az első szabadegyete­----- «fc A s zolnoki Szigligeti .Szín­ház művészei minden erejü­ket megfeszítik, hogy műve­lődési, szórakozási igényein­ket kielégítsék. Ezzel szem­ben meg kell állapítanom, hogy mi nézők bizony nem teszünk meg mindent ennek az igyekezetnek a viszonzá­sárai A színházlátogatók egy ré­sze szokásoknak hódol. Van közöttük egy szekta. Ennek tagjait arról lehet megismer­ni, hogy az utolsó felvonás közben kirohannak és kabát­tal a karjukon ismét megje­lennek a nézőtéren. Az ilyen­fajta látogatók másik cso­portja viszont a befejezés előtti utolsó percekben rohan ki zajos szé'knyikorgatás kö­zepette, hogy első legyen a ruhatárnál. Csak azt szeret­ném ezzel kapcsolatban meg­met a TIT azzal a céllal hoz­ta létre, hogy megismertesse a város dolgozóival a művé­szettörténet nagy alakjait, a különböző képzőművészeti irányzatokat és hogy ezáltal hozzásegítse őket az igazi művészet megértéséhez és élvezéséhez. — Milyen előadásokat tar­tanak? — Az előadások témakö­rüknél fogva a legváltozato­sabbak. A művészettörténet legnagyobb mestereinek éle­téről és műveiről hallanak majd a résztyevők. — Neves művészettörténészek 10 elő­adáson számolnak be egy- egy nagy festőről, vagy mű­vészeti irányzatról. így töb­bek kozott Tizianóról H. Ta­kács Marianne, a Szépművé­szeti Múzeum csoportveze­tője tart vetített-képes elő­adást Rembrandt művészeté­ből Czóbor Ágnes műtörté­jegyezni, hogy „Mindenkinek annyi megbecsülést adj, — amennyit Te megkívánsz ma­gadnak“'. Kocsis József fhdgy Szolnok A szerk. megjegyzése: Egyet­értünk olvasónk levelével. Való­ban hovatovább egyre feltűnőbb ez az enyhén szólva modortaían viselkedés. Egyesek szerint en­nek az az oka, hogy a színházi busz túlságosan hamar indul, nincs elég idő a színdarab befe­jezése után a kabátokat kivál­tani a ruhatárból. Ez azonban csak az egyik ok. Megfigyelé­sünk szerint olyanok is szeret­nek az előadásról kirohanni, akik a színház környékén lak­nak. A hibán csak jóindulattal, önfegyelemmel lehet segíteni. Az AKÖV talán megtehetné, hogy a színházi járatot a* előadás befe­jezése után csak 10—12 perccel indítsa. A közönség pedig jutal­mazza nagyobb türelemmel a művészek lelkiismeretes odaadó munkáját. — A szabadegyetemet olya­nok részére hoztuk létre, akik közelebbről is meg kí­vánnak ismerkedni a képző- művészettel, hogy egy-egy tárlat látogatása alkalmával éppen úgy tudják élvezni ezeket az alkotásokat, mint egy népszerű melódiát, vagy jó könyvet. — Lehet még bérletet vá­sárolni ? — A kedvezményes bérle­tek már szinté teljesen el­fogytak. Korlátolt szómban azonban még a mai napon kaphatók a TIT Megyei Tit­kárságán. A szabadegyetem hallgatóit természetesen fal­ragaszokon keresztül is érte­sítjük az előadások témájá­ról, idejéről és helyéről. Az első előadást ma este 6 órai kezdettel tartjuk a TIT Kossuth-tér 4. szám alatti előadótermében. Ez alkalom­mal Raffaelo címmel Fenyő Jolán a Szépművészeti Mú­zeum osztályvezetője tart filmvetítéssel egybekötött elő­adást. Majd ezt követően ál­talában kéthetenként kerül sor egy-egy újabb előadás megrendezésére. ““ cs. jL—^ Teljes erővel folynak Hervé: Nebántsvirág című zenés vígjátékának próbái. Vendégrendező: Solymosi Ottó, a Rádió rendezője, aki a darab j ^dióváltozatát rendezte nagy sikerrel, * A színházi évad kezdete óta a társulat Szolnokon és vidéken hatván előadási tartott. * Egy másik kerek szám: Ma harmincadszor játssza a színház társulata nagysike­rű operettjét, a Viktóriát. * November 2-án, hétfőn a színház ünnepi társulati ülésen emlékezik meg a színházak államosításának 10. évfordulójáról, * A párizsi városi tanácsnak a televízió elterjedéséről szó­ló legutóbb kiadott statiszti­kája általános megdöbbenést keltett. A statisztikából kide­rül ugyanis, hogy Francia- ország fővárosában jelenleg 10 százalékkal több televíziós vevőkészülék van használat­ban, mint ahány fürdőkád. (A „Schweizer lüusírierte”- ből) Roham a ruhatár elten Levél a szerkesztőhöz — r-irirTi-irTrinryTnnnnr^^ . OJCEOOO : uuuuuuuuuuui ,>nani»ii«niniiii«n.Jiii iuLjmJUiuui.Jh.VA,> Bertolt Brecht: A méltatlan özvegy íVr agyanyám hetvenkét éves volt, amikor nagyapám í ” meghalt. Egy kis litográfiái üzeme volt egy badeni városkában. Itt dolgozott két-három segédjével ha­lála napjáig. Nagyanyám egyedül látta el o háztartást, rendben tartotta a düledező, vén házacskát, ő főzött a fér­fiakra és gyermekekre. Magas, sovány asszony volt. Gyíkszeme élénken vil- lódzott, de lassan, nyugodt hangon beszélt. Igen szűkös kö­rülmények közt nevelt fel öt gyermeket — a hétből, kiket szült. Ettől azután összetöpörödött az évek folyamán. A gyerekek közül a két lány Amerikába ment, két fia is elköltözött. Csupán a legkisebb, egy sokat betegeskedő fiú maradt a városkában. Nyomdász lett, és túlontúl nagy családot alapított. így azután nagyapám halála után az öregasszony egye­dül maradt a házban. Gyerekei arról, leveleztek most, mi is legyen az any­jukkal. Egyikük befogadta volna otthonába, a nyomdász pedig anyja házába akart költözni. családostul. Az öreg­asszony azonban elhárított minden ajánlatot, s csupán cse­kély anyagi támogatást volt hajlandó elfogadni azoktól a gyerekeitől, akiknek módjuk volt erre. A litográfiái üzem berendezése réges-rég elavult már, alig folyt be valami pénz, és volt már adóssága is. Nem maradhat így egészen egyedül, írták a gyermekei, de amikor az asszony, kitartott elhatározása mellett, ők engedtek és havonta egy kis pénzt küldtek neki. Végtére is a nyomdász ott lakik a városban. A nyomdász vállalta is, hogy időnként hírt ad a test­véreinek anyjuk hogylétéről. Apám is kapott időnként le­velet, s két év múlva, nagyanyám temetése után hallott is ott egyet és mást. Mindezek alapján van némi képem arról, mi történt a két esztendő folyamán. Ügy látszik a nyomdász már akkor csalódott, amikor nagyanyám nem volt hajlandó őt a meglehetősen tágas, s most üresen álló házba befogadni. Négy gyerekével együtt egy háromszobás lakásban lakott. Az öregasszony különben is meglehetősen laza kapcsolatot tartott csak vele. Min­den vasárnap délután vendégül látta uzsonnára a gyer­mekeket. Semmi több. Negyedévenként egyszer vagy kétszer meglátogatta o fiát, és segített a menyének befőzni. A fiatalasszony úgy vette ki elejtett szavaiból, hogy túlságosan szűk volt szá­mára a nyomdász kis lakása. A nyomdász nem tudta meg­állni, hogy beszámolójában ne tegyen oda egy felkiáltó­jelet. Amikor apám megkérdezte levélben, mit csinál az öregasszony, meglehetősen kurtán azt felelte, hogy moziba jár. HTtudni kell ehhez, hogy az ilyesmi korántsem volt M természetes, legalábbis gyerekei szemében. A mozi harminc évvel ezelőtt még nem az volt, ami manapság. Nyomorúságos, rosszul szellőztetett kis helyiség. Nemegy­szer tekepályát rendeztek be erre a célra. A bejáratnál rikító plakátok gyilkosságokat, a szenvedély tragédiáit hir­dették. Voltaképpen csak serdületlen kamaszok jártak a moziba, vagy szerelmespárok, a sötétség kedvéért. Egy magános, idős asszony múlhatatlanul feltűnést keltett. S még valami mást is meg kell gondolni ezzel á mo- zilátqgatással kapcsolatban. A belépőjegy olcsó volt, de mivel a mozi nyalánkságszámba ment, „kidobott pénz” volt. A pénzkidobás pedig nem volt tisztes dolog. Ehhez még az is hozzájárult, hogy nagyanyám nemcsak rokonai­val nem érintkezett rendszeresen, de a többi ismerőse kö­zül se látogatott senkit, s meg se hívta őket. Nem járt el kávézgatni a kisvárosi társaságokba sem. Ezzel szemben gyakran kereste fel egy foltozó varga műhelyét, az egyik szegényes, sőt kissé roszhírű utcácskában. A műhelyben délutánonként mindenféle kevéssé tisztes személy üldögélt. Állástalan pincérnők és mesterlegények. A foltozó varga javakorabeli férfi volt.,Bejárta már a fél világot, de nem vitte semmire. Azt is mondták, hogy iszik. Semmi esetre sem volt nagyanyámnak való társaság. A nyomdász utalt arra levelében, hogy tett az anyjá­nak némi célzást a dologra, de igen hűvös választ kapott. — Lát ott egyet s mást az ember — felelte. S ezzel le volt zárva az ügy. Nem volt könnyű dolog nagyanyámmal olyasmiről beszélni, amiről nem akart. Mintegy fél évvel nagyapám halála után a nyomdász azt írta apámnak, hogy a mama most minden másodnap vendéglőben étkezik. Micsoda hír! Nagyanyám, aki, mióta csak él, vagy egy tucat ember­re főzött és mindig csak a maradékot ette, most vendég­lőben eszik! Vajon mi lelhette? Oá is idő múlva apám egy üzleti út során arrafelé járt, és felkereste az édesanyját. Nagyanyám éppen elmenőben volt. Ismét levette a kalapját. Kétszersülttel és vörösborral kínálta meg az apá­mat. Igen kiegyensúlyozottnak látszott. Nem^vólt sem kü­lönösen élénk, sem különösen hallgatag. Fetőlünk is kér­dezősködött, ha nem is nagyon behatóan. Főként azt akarta tudni, vajon kapnak-e cseresznyét is a gyerekek. Ekkor olyan volt, mint régen. A szoba természetesen ra­gyogott a tisztaságtól. Nagyanyám egészségesnek látszott. Az egyetlen körülmény, mely megváltozott életmódjára utalt, az volt, hogy nem akart apámmal kimenni a teme­tőbe férje sírjához. — Mehetsz egyedül is — vetette oda. — Balról a har­madik a tizenegyedik sorban. Még el kell mennem vala­hová. A nyomdász szerint alighanem a foltozó vargájához kellett mennie. Nagyon panaszkodott a nyomdász. — Én itt kuksolok az enyéimmel ezekben a kis lyu­kakban, s már csak öt órát dolgozom, azt is rosszul fize­tik meg. Az asztmám is kínoz. S a főutcában üresen áll a ház. Apám szobát bérelt a fogadóban. Azt remélte, hogy az anyja azután csak meghívja magához. Legalábbis úgy tessék-lássék. De az asszony nem hozta szóba a dolgot. Pedig sosem szerette, ha szállodákra költ a fia, még ak- kgriban sem, amikor népes volt a ház. Ügy látszott azon­ban, hogy szakított a családi élettel, és új utakon jár most, élete alkonyán. Apám, akinek jócskán volt humora, úgy látta, hogy „egész eleven lett” a mama, és azt mondta nagybátyámnak, hogy hagyja, hadd tegye az öregasszony azt, amit akar. D e mit is akart voltaképpen? A következő beszámolóban az állt, hogy a nagymama egy „bregg”-et bérelt és az egyik kirándulóhelyre hajta­tott, egy közönséges csütörtökön. A „bregg” hatalmas, nagy- kerekű kocsi volt, melyben egy egész család elfért. Csak nagyritkán bérelt bregget a nagyapám, amikor mi, unokák jöttünk látogatóba. Nagyanyám ilyenkor mindig otthon maradt Megvető kézmozdulattal hárította el a meghívást A bregg után K.-ba utazott, egy nagyobb városba, mely két órányira van vonattal. Lóversenyt rendeztek ott, és erre a lóversenyre utazott a nagyanyám. A nyomdász magánkívül volt Orvost akart hívatni. Apám fejét csóválta, amikor a levelet olvásta, de nem en­gedett orvost hívatni. Nagyanyám nem egyedül utazott K-.ba. Egy fiatal lányt vitt magával. A nyomdász szerint félhülye volt a lány. Abban a fogadóban szolgált, ahová az öregasszony járt másodnaponként. Ez a, „nyomorék" mostantól kezdve fontos szerepet játszott. * Nagyanyám, úgy látszik, egészen belehabarodott. Ma­gával witte a moziba és a foltozó vargához. A vargáról ki­derült egyébként, hogy szociáldemokrata. Az a hír járta, hogy a két nő egy-egy pohár vörösbor mellett kártyázik a konyhában. „Most meg egy kalapot vett a nyomoréknak, rózsákkal a tetején” — írta kétségbeesve a nyomdász. „És a mi Annánknak nincs mit felvennie, ha áldozni megy.” Nagy­bátyám leveleiben egészen hisztérikus hangot ütött meg, „jó anyánk méltatlan viselkedéséről” írt már csak, egyéb dolgokról semmit sem tudott meg az ember. A többit apámtól. hallottam. A fogadós kacsintva súgta oda az apámnak: — A nagyságosasszony szórakozik mostanában, úgy hallom. (/ alójában ezekben az utolsó években sem élt nagy­r anyám különös bőségben. Amikor nem a vendég­lőben evett, beérte egy kis rántottéval, egy kis kávéval, no meg kedvenc ételével, és minden étkezéshez ivott egy pohárral. A házat igen tisztán tartotta, nemcsak a háló­szobát és a konyhát, ahol lakott. Gyerekei tudta nélkül azonban jelzálogkölcsönt vett fel a házra. Sohasem derült ki, mit csinált a pénzzel. tJgy látszik, a foltozó vargának adta. A varga nagyanyám halála után más városba költö­zött, és ott állítólag nagyobb üzletet nyitott, cipőt készí­tett mértékre. Voltaképpen két életet élt le egymás után. Először lány, asszony, anya volt, másodszor pedig egyszerűen B.-né, magános asszony, akinek nincsenek kötelezettségei és ren­delkezik bizonyos szerény, de megfelelő anyagi eszközök­kel. Első élete mintegy hat évtizedig tartott, a második csupán két évig. Apám megtudta, hogy az utóbbi félévben bizonyos szabadságokat élvezett az anyja, melyről nem is álmod­nak rendszerint! az emberek. így például felkelhetett nyá­ron hajnali három órakor és végigsétálhatott a városka üres utcáin: egyes egyedül az övé volt ilyenkor a város. A papot pedig, aki felkereste magányában, elhívta a mo­ziba! Legalábbis ez a hír járta. Az öregasszony korántsem volt egyedül. A foltozó var­gához úgy látszik, csupa vidám ember járt, és sokat me­séltek a vendégek. Ott áll mindig, az asztalon a vörösbor, nagyanyám megivott egy-egy pohárkával, miközben a töb­biek mesélték, és jól nekimentek a város nagytekintetű uraságainak. Ezt a vörösbort csak ő itta. Néha azonban erősebb italt hozott a társaság többi tagja számára. Jirtelen halt meg egy őszi délután a hálószobájában. Nem az ágyban, hanem a széken, az ablaknál. Es­tére mozibq hívta a „nyomorékot”, s így ott volt a lány, amikor nagyanyám meghalt. Hetvennégy éves volt. Lát­tam az egyik fényképét. Halottaságyán fekszik. Gyerekei számára készült a kép. Ráncos, kicsi arc látszik rajta. • Ajka keskeny, de szé­les a szája. Sok kicsi, de semmi kicsinyes. Kipróbálta a rabság hosszú és a szabadság rövid éveit. Elfogyasztotta az élet kenyerét az utoUó morzsáig H

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents