Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-29 / 254. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. október 29: KILÁTÁS A SZOVJET HEGYGERINCRŐL Mióta Daguerre feltalálta a fényképezést, mióta Popov és Marconi először továbbítot­tak elektromos jeleket drót/ nélkül, mióta Galilei először irányította magakészítette távcsövét a Holdra, mióta a motant feltalálták, mióta Ciolkov&zkij először dolgozta ki a rakéták elméletét — az­óta kétségtelenül a fényké- 1 pezés, a rádiótechnika, a csil­lagászat, a géperejű közleke- cs, a rakétatechnika legna­gyobb eredménye az a fény­kép, amely most a világ ösz- szes lapjainak első oldalán szerepek A tényt valamennyien is­lerjük: a harmadik szovjet űrrakéta, vagy ahogy a nyu­gatiak csapongó és találó fan­táziával elnevezték, a Kinyik­ul. lefényképezte a Hold uásik, az ember számára is­meretlen oldalát. Sokféle szempontból lehetne elemezni ezt az eseményt. Lehetne szólni arról, hogy a fényké­pet a szovjet tudomány ha­talmas fejlődése tette lehető­vé és hogy ezzel összeomlott a 'Tyugat technikai fölényé­ről szóló legenda ut lsó mentsvára is. Szó'hatnánk ar­ról is, mit jelent ez a telje- ~\mény a két rendszer ver­senye szempontjából is. Elég ezzel kapcsolatban elolvasni azt a szigorúan tudományos nyelven megírt és mégis lé­legzetelállítóan izgalmas köz- ’ ményt, amely a bolygóközi állomás útjáról, tudományos műszereiről, vegyi energia­forrásairól, vagy arról az orientációs rendszerről szól, amely beállította az egész űr­állomást a Hold banyába, hogy biztosítsa a kép pontos 'Lkészül tétj Az űrrakéta lényegében a szovjet ipar és technika min­den tudásának és képességé­nek összegezését jelenti, egy olyan nagyszerű teljesít­ményt, amelyre egyetlen más ország — beleértve az Egye­sült Államokat — sem lenne képes. Ezek a pillanatnyi tanulsá­gok. A két rendszer versenyé­nek 1959-es helyzetét azonban száz év múlva talán már el­felejtik — de a Hold néma ési mindezidáig ismeretlen hegyeit és krátereit mindig azon a néven fogják emle­getni, ahogy most egy külön­leges bizottság — soha bi­zottság még ilyen csodálatos feladat előtt nem állt — el­keresztelte őket. Senki sem tagadja, hogy a szovjet em­berek valóban rászolgáltak erre a jogra: a Londonban megjelenő Daily Express cí­mű polgári lap is hangsú­lyozza ezt Ezekben a ne­vekben megörökítik a szov­jet tudomány dicsőségét. A Szovjet hegygerinc és a Moszkva kráter-tenger örök időkre azt jelképezi, hogy a szocializmus országá­nak tudósai pillantották meg először ezt az oldalt. De jelképes értelemmel' bír a többi négy is: a CioLkovszkij- csúcs és a Lomonoszov-hegy az orosz tudomány nagyjai­nak állít emléket, a Joliot Curie-kráter, a nemrég el­hunyt nagy francia békehar­cos és tudós ,,égi” kitünteté­se. És végül pedig ott az Ál­mok tengere, ami a nagy le­nini mondásra emlékeztet: a kommunista embereknek tud- niok kell álmodozni. Ezekből az álmokból, megvalósíi hatat­lannak tűnő merész elképze­■»*­Kuznyecov felszólalása az ENSZ Politikai Bizottságának ülésén . Neve York (TASZSZ.) Mint már jelentettük, az ENSZ po­litikai Bizottságának kedd délelőtti ülésén a szovjet ál­talános és teljes leszerelési javaslatok vitájában felszó­lalt Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. A TASZSZ jelen­tése szerint Kuznyecov nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a küldöttségek többsége kedvezően értékelte az általános és teljes lesze­relés konkrét programját, amelyet a szovjet kormány javasolt. Ez — mondotta — a Politikai Bizottság véle­ménycseréjének pozitív ered­ménye. A szovjet küldöttség veze­tője hangoztatta, hogy a Szovjetunió kész tanulmá­nyozni minden javaslatot, amely a szovjet javaslátok javítását és az általános és teljes leszerelési egyezmény megkötését céloza, nevezete­sen az angol külügyminiszter által előterjesztett leszerelési javaslatot Kuznyecov ezután megálla- oította, hogy alaptalanok bi­zonyos államok félelmei a szovjet leszerelési javaslattal kapcsolatban. Hangoztatta, hogy az általános és teljes leszerelésnek a Szovjetunió 'avasolta útja teljességgel le­hetetlenné teszi, hogy ez. vagy az az állam valamiféle katoni előnyre tegyen szert. Ilyenképpen — mondotta — eltűnik az az akadály, amely a múltban a leszerelés kér­éseinek vizsgálatánál mind­annyiszor jelentkezett. Kuznyecov a továbbiakban hangoztatta, hogy az általá­nos bizalom és a jószomszéd­ság légkörében, mely az álta­lános leszerelés reális ered­ménye lenne, kétségkívül el kell tűnniök azoknak az okok­nak, amelyek a múltban fegyveres konfliktusokhoz ve­zettek. Beszédének befejező részé­ben Kuznyecov rámutatott, ha a szovjet javaslatokat a közgyűlés elfogadná, ez nagy haladás lenne a nemes fel­adat — az emberiségnek a háborús veszélytől való meg­szabadítása irányában. (MTI) «mammuimimmi léseikből valósult meg az űr­rakéta, vetítette elénk csak­nem félmillió kilométer tá­volságiból a Hold másik olda­lát. A világűr meghódításáért tovább folyik az a nagyszerű vetélkedés^ amely végered­ményben csak jót hozhat az emberiségnek. A Holdról ké­szült fénykép azt példázza, milyen nagyszerű lehetősé­gek állnak az ember előtt, ha a tudomány vívmányait bé­kés célokra használja fel. A Szovjet hegygerinc végtelen messze van tőlünk, a Hold másik oldalán: mégis, lete­kintve róla, a békés holnap távlatait lálthatjuík. „Ifjúság a szocializmusért“ Pártunk Központi Bizottsá­gának március 6-i határozata nyomán járásunk ifjúságának körében széleskörű termelési mozgalom, illetve munkaver­seny bontakozott ki. Mintegy 26 ifjúsági munkacsapat ver­senyzett a termelőszövetke­zetekben. siló- és kukorica- termesztésben. Sokan közülük sikeresen ’ teljesítették, sőt túlteljesítették vállalásukat. A kunmadarasi Petőfi Ter­melőszövetkezet KISZ szer­vezetének tagjai 700 köbmé­ter jóminőségű siló készíté­sét vállalták, teljesítették 900 köbmétert. Ugyanitt az ifjú­sági cséplőbrigád több mint 3000 mázsa gabonát csépelt el. A tizaburai Lenin Ter­melőszövetkezet KISZ tagjai éjjeli műszakot szerveztek a gabonabetakarítás időszaká­ban, ahol 910 óra társadalmi munkát végeztek el. Nemrég osztottuk ki a kunhegyesi I. sz. Vízgépészeti Vállalat 18 KISZ-tagjárnak a KISZ taka- ■ — Te is Ham, Komái? A legutóbbi idők enyhülési irányzata előbb-utóbb minde­nütt érezteti hatását. A békés egymás mellett élés parancsa — hiszen más alternatíva a háborún kívül nincs — még a hidegháború legfékevesz- tettebb prófétáit is — leg­alábbis látszólag — békésebb álláspont hangoztatására készteti. Mint isn^retes, a Camp David-i megbeszélések után Konrad Adenauer a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárja levelet kapott Hruscsovtól és Eisenhowertől egyaránt. Ezek nyomán — legalábbis szavakban — meglepően vál­tozott a kancellár magatar­tása. Erről ír glosszcut egy nagy nyugatnémet lap, a Frankfurter Rundschau, a következő címmel: Et tu mi fiU Konrad? Adenauer ugyanis pártjának újságíi ó- cscrpartja... előtt kijelentette, hogy a küszöbönálló kelet— nyugati tárgyalásokon első­sorban két problémát kell megoldani< mégpedig a há­ború felszámolását, valamint a rend és béke időszakának megteremtését. Sőt! Idézzük a nyugatnémet polgári lap sza­vait: „Kamrád még sokkal meglepőbb dolgokat is mon­dott: közölte népével, hogy talán mégis elvesztette a há­borút. Rengeteg német van, aki ebben még mindig kétel­kedik. Minden háborúért fi­zetni kell — mondotta Aden­auer —, tehát elkerülhetet­len, hogy a háború leiszámo­lása német számlára történ­jék". Néhány hete, miikor Eisen­hower Camp David utálj, ki­jelentette, hogy a berlirti helyzet „nem normális’’ — Adenauer azonnal külön jegy­zékben kért magyarázatot. A „csúcslevelezési’ azonban úgy­látszik, vele is megét ttette, hogy gZ enyhülés irányzatai­val nyíltan szembeszállni a jövőre is gondoló politikus­nak nem tanácsos. Természe­tesen nem tudhatjuk, milyen reális szándékok rejlenek o békülékeny szavak mögött. Az azonban, hogy már Kon­rad ! Adenauer is a háború el­vesztéséről beszél, jelentős eredmény. Aránylag hamar sor került erre: alig másfél évtizeddel Berlin eleste után... bd. rékossági jelvényeket, amit mindnyájan büszkén viselnek. A kunmadarasi és a kunhe­gyesi ifjú traktoristák közül is többen bebizonyították, hogy készek ifjú erejüket, képességeiket a szocialista építés szolgálatába állítani. Á KISZ Központi Bizott­sága Intéző Bizottságának ha­tározata kimondja: Azzal kí­ván újabb lendületet, szerve-1 zett formát adni a fiatalok sokirányú kezdeményezésé­nek, hogy a pártkongresszus tiszteletére, s hazánk felsza­badulásának 15. évfodulójára meghirdeti az „If júság a szo­cializmusért” próbát. Az a fontos tehát, hogy to­vább vigyük és kiszélesítsük az ifjúság körében eddig el­terjedt helyes termelési moz­galmakat, s mind emellett egyre több fiatalt bevonjunk a tanulásba, a KISZ-nél már meghonosodott ifjúsági aka­démiára, politikai körökre, világ térkéné előtt körök, kérdezz-felelek körök tanfo­lyamára, kulturális és sport- mozgalmakba. Járásunk területén mintegy 500 fő jelentkezett eddig az „Ifjúság a szocializmusért” próbatételre. De ennél jóval több azoknak a száma, akik a három területen meghatáro­zott követelmény egyikének már eleget tettek. Cseppentő András, a kunhegyesi terüle­ti KISZ-titkár pl. 100 mun­kaóránál többet teljesített társadalmi munkában, tsz- építkezésnél. Vagy megemlít­hetem a KISZ-oktaíásra je­lentkezett több mint 400 fia­talt. És nagy a felszabadulási kulturális seregszemlére je­lentkező fiatalok száma is. Az Intéző. Bizottság határo­zata nem ad formulákat, ha­nem a szervezetekre bízza, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően alakítsák a pró­bafeltételeket. Csak az alap­szervezeti vezetőségeknek részletesebben kellene tanul­mányozni e határozatot és az ifjúság között ismertetni és meggyorsítani a jelentkező fiatalok számbavételét. Alakíthatnának operatív bizottságot, amely ezeket a feládatokat kézbe venné, a próbatétel helyzetét időnként értélkelné. Járásunk fjósága a KISZ megalakulása óta már nem egyszer bebizonyította tettei­vel a párthoz való hűségét. Az „Ifjúság a szocializmusért” próba széleskörű meghirdeté­sét is tetszéssel fogadják, szí­vesen próbálják ki tudásukat, tehetségüket, képességüket és jól vizsgáznak a népünkhöz, pártunkhoz, szocialista ha­zánkhoz való hűségből és oda­adásból. Bohács Antal a KISZ Kunhegyes járási bizottságának titkára. iiiiiimiiiHiiiiiiiiimimmmmnHiiiiiiMmu» Opera előadást rendeznek Szolnokon Operaelőadást rendez a Debreceni Csokonai Színház november elején Szolnokon. A színház társulata Mozart: Varázsfuvola című operáját mutatja be november 4-én, este 7 órai kezdettel a szol­noki Szigligeti Színházban. A főbb szerepeket Hankiss Ilo­na, Tóth József, Barta Al­fonz, a Magyar Állami Ope­raház tagja, Ágoston Edit, Tibay Krisztina és Tessényi János alakítják. A zenekart Rubányi Vilmos vezényli. — Rendezi: Berényi Gábor. Véres összecsapások Ugandában Kairó (Uj Kína). Az Ugan­dái Masakéban október 24-én hatalmas tüntetés zajlott le, amelyen a bennszülöttek a rendkívüli állapot megszün­tetését és az ugandai önkor­mányzat megteremtését kö­vetelték. A tüntetés követ­keztében véres összetűzésre került sor az angol tisztek parancsnoksága alatt álló ugandai rendőrség és a benn­szülöttek között. Két ember meghalt, igen sokan megse­besültek, tizenöt ház leégett. Az összecsapás híre egész Ugandában nagy felháboro­dást keltett és az Uganda! Nemzeti Kongresszus Párt Központi Bizottságának táv­irata szerint az angol ható­ságok kénytelenek voltak Ke­nyából erősítést kérni, hogy „kézben tarthassák a hely­zetet”. Külföldi voltam Itáliában Meggyőződésem, hogy az átlagturista az olasz népet a hangos, könnyelmű, fehér- inges kispolgár, a kereskedő vagy idegenvezető alapján ítéli meg — ritkán köt isme­retséget a kevesebb beszédű, de őszintébb munkásokkal és csak néha a pályaudvarokon találkozik Dél sanyarú körül­mények között élő paraszt­jaival. Ami talán még szomo­rúbb: a felületes kalauzolá­sok alapján nem fogja meg­ismerni nagy kincseinek iga­zi szépségét sem — igaz, hogy legtöbbször nem is ez a cél. Végigrohan a múzeumokon, lefényképezteti magát a bejá­ratnál, megveszi a reproduk­ciókat — és aztán otthon el­dicsekszik „élményeivel”. Nem csoda hát: a turista felületességét sokszor kihasz­nálják. Hiába alkuszol addig Pompeiben, amíg a kocsis nagylelkűen 500 lírára enge­di az eredetileg 1000 lírás ta­rifát — kiderül, hogy az út alig 400 méter, de 10 méter­re is van bejárat. Capriban 250 lírát fizetsz a Kék bar­langba induló motoros je­gyért —, a barlang szájánál kiderül, ahhoz, hogy a pa­rányi csónak bevigyen, még 350 lírát kell fizetned. Nem hiszem, hogy ekkor valaki is visszafordult volna. 3. A külföldiek részére rende­zett látványosságok egymást érik. A Forum Romanumon például idén ősszel a régi Rómát idézték fel hangok­ban és fényekben. (A tapasz­talatlan külföldiek 1000 lírát fizettek a számozott, de rosz- szabb helyekért — a tapasz­talt rómaiak viszont a Campi doglio lépcsőjéről nézték vé­gig az esti előadást — in­gyen.) Akadt olyan olasz is­merősöm is, aki így nyilatko­zott: „Nem érdekelnek ezek a turistáknak repdezett cir­kuszok”. A sötétben fehér, sárga, zöld, piros fények vi­lágították meg a Forum fen­séges romjait, közben hang­szalagról felidézték a római történelem néhány momentu­mát, sztereofonikus mikro­fonokkal. Ámbár Castor és Pollux lovainak közeledése valóban hallható, bár a jele. netek a szabin nők elrablá­sától a kereszténység felvé­teléig mindent felöleltek — ez a sok már nagyon kevés volt. Fel lehet-e idézni 70 perc alatt a római történel­met? Ezeknél a látványosságok­nál talán jellemzőbb az a kis epizód, amelynek egy festői fekvésű olasz faluban lehet­tem tanúja. A világ minden részéből érkeznek ide pikto­rok — és a kis múzeum ki­állítást rendezett festménye­ikből. Maga a vezető kalau­zolt. Megállóit egy ablaknál, melyen keresztül kilátás nyílt a völgybe egy hasonló szép kis falvacskára. „Képzelje — mondta métységes lenézéssel hangjában —, ők is hasonló kiállítást rendeztek... Hát nem nevetséges? Az a kis fa­lu akar versenyezni ve­lünk...” Mert a szépségre és a le­gendákra, a ,kis nevezetessé­gekre, szűkebb pátriájára minden olasz végtelenül büsz­ke. Azt hiszem, körülbelül itt a magyarázata annak, hogy Itáliában a legkisebb hely­ségben is megőriztek min­dent, amit az elmúlt korok alkottak. Körülbelül ez a titka en­nek is, hogy Olaszország élő múzeum, az idegenforgalom országa ma is. BARACS DÉNES — Gyümölcsöt vagy sajtot óhajtanak o hal után? — kér­dezte és meghajolt. 2. Én is idegen voltam. Kül­földi — egy az évente Olasz­országba látogató sokmillió közül. Mindig ugyanazzal a barátságos, személytelen mo­sollyal néznek rájuk, mert egy hatalmas ipar üzemanya­ga egyfelől a mosoly, más­felől az idegen. Nem mond­hatnám, hogy ez a magatar­tás nem őszinte: jóakaratúan néznek a külföldire, de való­jában elzárkóznak előle. (Csak ritkán robbannak ki úgy az ellentétek, mint abban a tipikus trasteverei vendég­lőben.) Az idegen legtöbbször sa­játmaga felelős azért a viszo­nyért, amely közte és ven­déglátói között kialakult. Ér­deklődése legtöbbször felüle­tes és sablonos. Fényképező­gépet lóbál az oldalán, az emberekkel a Baedeker „a néppel való kapcsolatok” cí­mű feiezetek alapján beszél. S ha tán nincsen is így a te esetedben — milyen alapon várnád, hogy megkülönböz­tessenek a többitől? Hiába biztosítod vendéglátóidat, hogy megérted őket akkor is, ha szabályosan beszélnek — mégis főnévi igenevekkel for­dulnak majd hozzád, ha meg­érzik idenen kiejtésedet. Vanv esetleg olyan felsőfokokban dicsérik nyelvtudásodat, hogy minden őszinte kapcsolat le­hetetlenné válik. A félreértés kölcsönös: és talán ezért any- nyira más Olaszország híre a világban, mint valósága. calet és titokban bizonyára sajnálják, hogy nem piros vagy fekete a bőrünk, mert az még érdekesebb lenne. Ha még divatos lenne, talán lor- nyetten keresztül bámulnának — de akkor sem látnának semmit. Nem, uraim, én mon­dom, hogy nem. Hozták az elengedhetetlen bort is, a vendéglős ivott. Hallgattam, nem tudhatta, ki vagyok. — A minap egy amerikai járt itt. Fejébe vette, hogy megörökíti ezt a tipical itdl- lian trattoryt. Villanó lám­pával készítette az egyik fel­vételt a másik után. A fele­ségem, a lányom és a két pin­cét, festői ételekkel vonultak előtte és 5 egyre jobban bele­lendült. Vénül kénytelen vol­tam figyelmeztetni, hogy má­sok is vannak az étteremben, előbb talán kiszolgálnánk őket. Erre megvető mozdulat­tal a zsebébe nyúlt, tízdollá­ros bankjegyet lökött elénk és intett, hogy ő. folytatni akarja. Kérem, én ebből élek. a borravaló a felejövedel­münk, de nem fogadtam el Örömmel pózolunk neki és megköszönjük a borravalót — de vegye tekintetbe a többie­ket is. Ami igazán szívesség azt ro -t-Árolja meg. Valamit közbevetettem, nem tudom már pontosan miéi. és hogyan. A kiejtés el­árult: a tulajdonos meglepett magvarázatkérő arccal nézeti asz tál tár sóimra, aztán >gy pH. langt alatt megértette a hely­zetet. Felállt, arckifejezést th-wí’'--ntt: jnr ' lett behízelgő és személytelen. 1. Amikor olaszországi útiraj­zokat olvasok, egy pillanatra mindig eszembe villan: meg­értheti-e ezt a népet az ide­gen? Nem skrupuiózus aggo­dalmaskodás ez, egyáltalán nem. Hadd elevenítsem fel egy római vacsora történetét. ! A Trasteverén történt, egy simogató nyári estén. „Tiberi- sen túl” — talán így fordít­hatnánk e jellegzetes régi vá­rosnegyed nevét. Szűk utcák, vén házak, s felső emeleteken Rómába érkező piktorok bé­relnek szobát, a házak között kifeszített kötélen természe­tesen fehérnemű szárad. Jár­dák nincsenek, arra nem vol­na heVy. Eredetileg nyilván néhány régi, szerény „tratto­ria” húzódott meg a kis ut­cákban — aztán a Trastevere divatba jött. Az épületek föld­szintjét elöntötték a vendég­lők: a vastag falak élethűek, de az antik márványtöredé­kek és szobrocskák többnyire hamisak, a patinát úgy mes­terkedtek oda a mázolók a dalra. Estefelé fiatal legények |iénekelnek öntudatosan egy szál harmónika kísérettel — érzelmes, vaizán dalokat. \ Nem emlékszem már a ven­déglő nevére: olasz barátaim, akik ilyesmiben nem ismer­nek tréfát, legalább félóráig vitatkoztak, amíg kiválasz­tották. A tulajdonos ismerte őket.: mikor villámra tekerve már megbirkóztam a pasta’ sciutta végetnemérő főtt tész­tájával. odaült asztalunkhoz. IA külföldiekről beszé hi í — Nem értenek meg ben­nünket. Csak a furcsaságot (látják bennünk, a couieur lo-

Next

/
Thumbnails
Contents