Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-29 / 254. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. október 29. Megkezdte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás az 1-ső oldalról.) zást mutat. Például: 1957-ben 6 százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben, 1958-ban már csak 3,6 százalék volt a nö­vekedés, 1959 első félévében pedig 5 százalékkal kevesebb volt, mint 1958 hasonló idő­szakában. Meg kell mondani, hogy mindez olyan körülmények között alakult kedvezőtlenül, amikor a műszaki fejlesztés­re egyre nagyobb összegeket fordítunk, másrészt a dolgo­zók átlagkeresete évről-évre növekszik. A következőkben Czinege elvtáre részletesen elemezte, mi az oka ennek. Majd így folytatta: A márciusi határozat alap­ján például üzemi munká­saink vállalták, hogy az éves tervet 58 millió fo­rinttal teljesítik túl. Ebből a második negyedév végére 19 millió forint volt esedé­kes, ezzel szemben 33 mil­liós tervtúlteljesítést értek eL Különösen kiemelkedő mun­kát végeztek a kőolajfúrási üzem dolgozói, a Szolnok Megyei Téglagyári Egyesülés, a Járműjavító és még számos más üzemünk munkásai. A verseny egyre népsze­rűbb a munkások között, egyre több brigád harcol a „Szocialista brigád” cím el­nyeréséért. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a munkaverseny egészségesj széleskörű kibontakozását számos tényező ma is fékezi, így például gazdasági veze­tőink egy része túlzottan óva­toskodik a tervezésnél, több­szörös biztonságra törekszik. A verseny nyilvánossága elég szűrke, a tapasztalatcsere szervezése is elég gyenge. Termelési agitációnk nem elég konkrét, céltudatos, több helyen lemaradt a mezőgaz­dasági termelési agitáció mö­gött. Párt- és szakszervezeti szerveink több helyen túlsá­gosan általánosságban foglal­koznak a szervezéssel, a gaz­dasági vezetéssel együtt a verseny helyi célkitűzéseinek megjelölésével, azok felbon­tásával. A termelésben mutatkozó hibák okai közül szükséges még megemlíteni a követke­zőket: gazdasági vezetőink egyrésze túlságosan általában vezet, keveset foglalkoznak a termelékenység alakulásával, mutatóival-, ezért későn ve­szik észre a hibát, a lemara­dást. Hozzájárul a fegyelme­zetlen létszám-gazdálkodás is. Több Szemben túllépték a tervezett létszámot, ugyan­akkor megtűrnek belső munkanélküliséget. Egyes üzemünkben kedvezőt­lenül alakul a termelő és nem termelő • létszám egy­máshoz való viszonya. Több üzemünkben a ledolgozott órák jelentős hányadát nem teljesítménybérben, hanem időbérben dolgozzák és ez fé­kezi a nagyobb teljesítmé­nyek eléréséért való törek­vést. A munkafegyelem több üzemünkben laza, nem lép­nek fel kellően a lógással szemben, másrészt nem te­remtik meg a munkaidő tel­jes kihasználásának feltéte­leit. Az újító-mozgalom, a ter­melés technológiájának korszerűsítése lassan halad, egyes helyeken stagnál. A szakmunkásutánpótlás, il­letve a műszaki továbbkép­zés az üzemek egy jelentős részében, a legutóbbi időkig el volt hanyagolva. Végűr nagyon komolyan kell felvetnünk a kommu­nisták, a vezetők, az egyszerű párttagok felelősségét is; nem harcolnak eléggé,. hogy hosz- szú ideig együtt reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak a hibákkal A párt- ellenőrzésről Üzemi pártszervezeteink je­lentős része mind nagyobb hozzáértéssel, felelősséggel foglalkozik a termelés párt- ellenőrzésével, ugyanakkor egyrészük'komoly mulasztást követ el, nem számoltatják be a gazdasági, műszaki ve­zetőket, nem vitatják meg rendszeresen a termelés, a termelékenység legfontosabb kérdéseit. Fel kell vetni a megyei pártbizottság, járási, városi pártbizottságok, a helyiipar vonalán a megyei tanács, já­rási, városi pártbizottsá­gaink, a KISZÖV és egyéb gazdasági szervek irányító, el­lenőrző munkájának hiányos­ságait is. Valamelyest ment­ség számunkra, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése erőinknek olyan nagy részét lekötötte, hogy bizo­nyos értelemben az ipar kér­dései háttérbe szorultak, de ezen feltétlenül szükséges azonnal változtatni. Amikor mi az iparról be­szélünk, nem általában ipar­ról, hanem szocialista ipar­ról szólunk, ezért szükséges a társadalmi tulajdon védel­méről is beszámolni. Az el­lenforradalom rombolása kö­vetkeztében számos területen fellazultak az erkölcsök, elég­gé elterjedt a hanyag, sőt a hűtlen kezelés is. Nagyon nagy nyomaték­kai kell felvetni a kommu­nisták, a vezetők felelőssé­gét a társadalmi tulajdon­védelme terén, de úgy gondoljuk, erről nemcsak beszélni kell, hanem ten­ni, cselekedni A mezőgazdaság helyzete Megyénkben a felszabadu­lás óta eltelt 15 év alatt a mezőgazdaságban is mélyre­ható — különösen az utóbbi időben — forradalmi válto­zások mentek végbe. 1945 előtt a megye híven visszatükrözte az úri Magyar- ország társadalmi viszonyait, a 3 millió koldús országát. A megye földterületének többsége a nagybirtokosok, kulákok kezén volt. Nagy­számú agrárproletár, kubikos és nyomorgó törpebirtokos élt a megyében. A földosz­táskor 33 ezeí család, közel 260 ezer holdas úri és kulák- birtokot jussolt. A továbbiakban a felsza­badulás utáni helyzetről szó­lott. Majd így folytatta: A párt útmutató szavai nyomán megyénk dolgozó parasztjai hamar felismerték, hogy emberi boldogulásuk, felemelkedésük egyedüli jár­ható útja a szocialista nagy­üzem. 1949-ben a megyében kö2el száz szövetkezet mű­ködött és sok küzdelem és sok botladozás közepette, de mégis előre mentek. Az el­lenforradalmi támadás kirob­banásának idején már 374 szövetkezet 34.000 családdal több mint 300 ezer kh. föld- det birtokolt s a közös va­gyon meghaladta a 640 millió forintot. Az ellenforradalmi támadás komoly veszteséget okozott. A tagok száma és a föld te­rület körülbelül a felére csök­kent. A szövetkezeteket több mint 30 millió Pt kár érte. Hiába volt azonban az el­lenforradalmárok,’ kulákok minden erőfeszítése, nem tud­ták alapjaiban megingatni Szolnok megyében a terme­lőszövetkezeti mozgalmat., A kommunisták vezetésével a szövetkezetek tagjai — köz­tük is előljárva az alapító ta­gok, a volt agrárproietárok, sőt a középparasztok is — szinte közelharcban védték meg a szövetkezetei. Az erő­szakkal szétvert szövetkeze­teket pedig újjászervezték. Kedves Elvtársak! Az ellenforradalom után a nárt Központi Bizottsága helyrehozta, rendezte a párt. í gr árpolitikájában mutatkozó hibákat, A munkás-paraszt szövetséget zavaró jelensége­ket megszüntette, a mezőgaz­daság számára nyújtott ked­vező lehetőség ési támogatás mind fokozottabban érvénye­sült a termelőszövetkezetek irányában. Szövetkezeteink életképességét bebizonyította, hogy 1957-től napjainkig egyenletesen fejlődtek, .illetve számos területen már ugrás­szerű fejlődést értek el. Már az 1957-es gazdasági év is je­lentős előrehaladást mutat például búzából, a tsz-ek 10 és félmázsát termeltek az egyéniek 8 mázsájával szem­ben. Őszi árpából másfél má­zsával, cukorrépából 10 má­zsával termeltek többet, mint az egyéni gazdaságok, a tíz­éves szövetkezetek pedig már kimagasló eredményeket tud­tak 'felmutatni. Czinege elvtárs a továb­biakban elemezte az 1957 év végén kialakult helyzetet. Be­szélt a termelőszövetkezeti mozgalom szélesedésének akadályairól. Megállapította: A termelőszövetkezetek nagy­része elzárkózott, nem akart új belépőt, illetve visszalé­pőt felvenni. Ez a szektás el­zárkózás főleg a középpa- rasztók ellen irányult. Ezután Czinege Lajos elv- társ szólott azokról a határo­zatokról, melyeket a megyei pártbizottság a helyzet meg­változtatására hozott. Majd így folytatta: — Miután az egész feladat végrehajtásá­nak irányítása, összefogása a pártszervek és szervezetekre hárult, nagyon fontos intéz­kedés volt az 1958. június 10-i megyei pártbizottság! ülés. határozata, amely a Központi Bizottság határozatára tá­maszkodva fontos és ma is helytálló intézkedéseiket dol­gozott ki. Ezien intézkedések alapján valóban olyan hangulat bon­takozott ]d, hogy mór 1958-ban a nem éppen ked­vező gazdasági év ellenére is alapjában véve megfordul, a helyzet; szövetkezeteink általában növelték eredményeiket, si­került felszámolni a me­rev elzárkózást, kialakultak a tömegek között végzendő munka, de különösen a ter­melőszövetkezeti agitáció helyes, jó formál Kedvezően sikerült kihasz­nálni az országgyűlés és ta­nácsválasztás adta lehetősé­geket, széleskörben alkalmaz­tuk a nagygyűléseket, a kis- gyűlések ezreit, az aktíva cso­portok rendszerét. A párt- szervezetek, a tömegszerve­zetek a réteggyűlések, anké­tok százait, sőt ezreit tartot­ták, tsz-látogatásokat szer­veztek a népfront, a földmű­vesszövetkezetek és más szer­vek. Ugyanakkor a megyei, járási, városi pártbizottságok jelentős számú fejlett elvtár­sat küldtek a helyszíni mun­ka segítésére a községekbe, szövetkezetekbe. • «Mindezek következtében egyre inkább érlelődött a nagyobbarányú előrehaladás feltétele, ezért 1958 második felében létrehoztuk a fejlesz­tési bizottságokat a faluban, amelyek a konkrét átszerve­zési munkát voltak hivatva irányítani Parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodás útját választotta Elvtársak! Mindezek együttvéve olyan helyzetet teremtettek, hogy a Központi Bizottság 1958 de­cemberi határozata — amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében országosan jelentős előrehaladást tűzött, ki feladatul — nagyrészt fel­készülve érte Szolnok me­gye párt, állami, gazdasági és tömegszervezeteit Közel egy év távlatában el­bizakodottság nélkül állapít­hatjuk meg, hogy a január­ban tartott megyei pártak­tíva, a Központi Bizottság határozata alapján alapjaiban helyesen szabta meg az át­szervezés során végzendő fel- '1 a tokát. A megfelelő előkészítés, a Központi Bizottság, a kor­mány világos,, egyértelmű állásfoglalása meghozta az eredményt. Szövetkezeti tagjaink, a pártaktivisták lelkes munká­ja a dolgozó parasztok tízez­reiben érlelte meg az elha­tározást, bebizonyítva, hogy a dolgozó parasztság bízik a párt. a kormány adott szavá- bon, s az elmúlt évben a meglévő szövetkezetek ered­ményei nagyfokú nevelő ha­tással voltak a dolgozó pa­rasztokra. Jelenleg Szolnok megyében tehát a következő a helyzet: termelőszövetke­zetek száma 337, családok száma 65 ezer 509, tagok szá­ma 71 ezer 437, összen föld­terület 625 ezer 158 kát. hold, ebből szántó 522 ezer 873 kát hold. Az őszi mezőgazdasági munkákról szólva elmondot­ta, hogy megyénk kenyérga­bona vetési tervét ezidáig 81.5 százalékra teljesítette, 110 termelőszövetkezet vég­zett a vetéssel. A bizalom kötelez Vjászatekintve az őszi munkákra, megállapíthatjuk, hogy a járási — városi, falusi pártszervezeteink, tanácsa­ink, a tömegszervezetek, az állami gazdaságok, gépállo­mások, termelőszövetkezeti vezetőink, aktivistáink, a tsz tagok feladataikat alapjában véve jól oldották meg. Az elvégzett munkáért elisme­rés mindazoknak, akiket ez megillet. Külön javaslom, a pártértekezlet fejezze ki el­ismerését az üzemekből kint dolgozó aktivistáknak, akik kivétel nélkül lelkesen, oda- adóan dolgoztak. A, legnagyobb elismerés mégis a dolgozó parasztokat illeti, akik tudjuk milyen lelki vívódás után léptek be a szövetkezetekbe. A párt szava, a kommunisták türel­mes meggyőzése segítette jó irányba elhatározásukat. A tobbtízezer új tsz-tag bizalma ezért is nagy-nagy kötelezett­séget ró ránk. Igen fontos, hogy a bizalomnak megfelel­jünk, adott szavunkban ne csalatkozzanak. Elvtársakl A párt agrártéziseinek meg­jelenése után egyesek vitat­ták, hogy egyidőben meg le- het-e valósítani a mezőgaz­daság átszervezését és a ter­méshozamok fokozását Me­gyénk példája azt igazolja, hogy ez a kettős feladat egyidőben megoldható. Mert mit mutatnak a termésered­mények? Búzából termelőszö­vetkezeteink 2.5 mázsával, őszi árpából, 4.3 mázsával, kukoricából 1.2 mázsával, cu­korrépából 25—30 mázsával termeltek többet, mint az egyéni gazdák. Ezzel egyidő­ben az állattenyésztésben is kimagasló eredményeket ér­tek el szövetkezeteink. — Elvtársak! Megyénk mező- gazdasági eredményeinél a következőket kell látnunk. Népi államunk az elmúlt éveikben nagy segítséget nyújtott. De hogy milyen mé­retű volt ez a segítség, azt az ez évben nyújtott támogatás­sal is lehet érzékeltetni. Ez évben 300 millió forint érté­kű gépet kapott a megye me­zőgazdasága. Állami beruhá­zási keretünk 220 millió fo­rintot tett ki. És több mint 50 millió forint az egyéb ked­vezmény. De ha mindent ösz- szeszámolnánk, akkor ennél is lényegesen több. És hogy együttesen a dol­gozó parasztok erőfeszítése, népi államunk segítsége mi­lyen eredményekre képes, egy számmal is érzékelhető. 1935-ben a megyében 661 traktor dolgozott a mezőgaz­daságban. Jelenleg az állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek tulajdonában 3 ezer 147 erőgép dolgozik. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban még egy kérdésről kell be­szélni, ami nagyon fontos. Ez a patronázs mozgalom. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és megszilárdí­Szarvasmarhatenyésztésben különösen kiemelkedik a kun­szentmártoni Zalka Máté Tsz és a jászapáti Alkotmány Tsz. Sertéstenyésztésben a mezőhéki Táncsics Tsz, juh­tenyésztésben a túrkevei Táncsics, baromfinevelésben pedig a karcagi Béke Tsz ért el kimagasló eredményeket. A mezőgazdaság egészséges fejlődésének van még egy fontos mutatója, az áruter­melés, felvásárlás mutatója. Hogyan állunk ezzel? A ke­nyérgabona, takarmánygabo­na, hús, tej, tojás felvásárlás alapján véve megfelelő volt. Búzából felvásárlási tervün­ket 100.6, rozsból 123.1. ár­pából 177, zabból 108 száza­lékra, együttesen takarmány és kenyérgabonafelvásárlási tervünket 107,2 százalékra teljesítettük eddig. Bontsuk fel ezt a tervteljesítést. Ez évben azt a területet tudjuk figyelembe venni, amelyen közösen gazdálkodtak. Az őszi kezdésű tsz-ek még kü­lön arattak és külön is ad­ták el, vagy használták fel a termést. Ha így számolunk, ez évben a megye ossz szán­tóterületének 45—46 százalé­ka volt az állami gazdaságok, termelőszövetekezetek keze­lésében. Ugyanakkor az ösz- szes árugabona 82.5 százalé­kát adták a szocialista üze­mek. Miből adódik ez elv­társak? Abból a 2.5 mázsás terméskülönbözetből, ame­lyet a szocialista nagyüze­mek produkáltak. Mindez azt bizonyítja, hogy megva­lósítható a kettős feladat, persze nem önmagától megy. Az állat- és állati termé­kek felvásárlása terén a következő. a helyzet: hízottsértéből 92.8 százalékra teljesítettük a tevet. Vágó­marhából 107.2 százalékra, tojásból 98.5 százalékra, tej­ből 100 százalékra. És hadd mondjak el még egy bizonyí­tó példát arra. hogy a szö­vetkezetek egészségesen nö­velik össztermelésüket és árutermelésüket: 1954-től kezdve napjainkig a követ­kezőképpen alakult például a megyénkben a sertéshúster­melés. (Az egyszerűség ked­véért átszámítottuk a felvá­sárolt kukorica mennyiséget a is sertéshúsra.) 1954-ben fel­vásároltak, begyűjtötték 125 ezer mázsát, 1956-ban 163 ezet, 1958-ban felvásároltunk 226 ezer, 1959-ben 256 ezer mázsát. Az 1960-as tervünk 280 ezer mázsa. Ez évben már több, mint 100 százalé­kát, jövőre pedig közel más- félszeresét érjük el az 1954 évinek. És mindezt úgy, hogy a kukorica felvásárlás felére csökken, a sertéshús felvá­sárlás háromszorosára emel­kedik. A továbbiakban a kenyér- gabona ellátásról szólt rész­letesen Czinege elvtárs, majd így folytatta; tása a megyében valóban társadalmi üggyé vált. Nagy segítséget nyújtottak ehhez üzemi munkásaink, idősebb termelőszövetkezeteink. A parasztság nehéz döntés, sok vívódás után mégis a szocia­lista utat választotta, de ugyanez állt fenn az anyagi, politikai megszilárdítás idő­szakában is. Meg kell emlí­teni a budaipesti XIV. kerü­leti üzemi munkások segítsé­gét is, akik több mint 110 szövetkezetét patronálnak a megyében. Megyei üzemeink: a Jár­műjavító, Papírgyár, Tisza Cipőgyár, Aprítógépgyár, — Fémnyomó- és Lemezárugyár és ezenkívül minden üze­münkre elmondhatjuk, hogy kézzelfoghatóan érvényesült a munkásosztály közvetlen segítsége a szervezés és meg­szilárdítás időszakában. Sok munkás még most is kint Van a megszilárdítást segí­teni. Az állami gazdaságok, a megyei igazgatóság, de külö­nösen kiemelkedett a török­szentmiklósi, héki, bánhalmi árami gazdaság mind-mind sok segítséget adtak. A gépállomásoktól mintegy hétszázötven, fő dolgozott a tsz-szervezés időszakában. — Nagyon sok segítséget kapott megyénk az országos tudo­mányos ás kutatóintézeteiktől iá. A társadalmi munka anya­gi vonatkozásban is igen nagy jelentőségű volt. összesen felépítettek mint­egy ezer nagy állati férőhe­lyet, felajánlottak kb. ’ 500 ezer óra társadalmi munkát. De ennél is nagyobbra kell értékelni azt az erkölcsi-po­litikai hatást, amely a terme­lőszövetkezetek szervezése, megszilárdítása időszakában egész társadalmunk összefo­gásában megmutatkozott. Az eszmei politikai harc, politikai tömeg műn ka Lenin többször nyomatéko­san figyelmeztette a párt ká­dereit, hogy az uralmon lévő pártnak soha nem szabad el­felejteni, hogy a tömegeket újra és újra. nap, mint nap meg kell nyerni, ez a mi egyik legerősebb fegyverünk. Saját, elég' fájdalmas tapasz­talataink tanítottak meg iga­zán erre. Az ellenforradalmat megelőző években a személyi kultusz, gazdaságpolitikánk­ba bekövetkezett eltorzulás következtében elvesztettük a szocializmus építésében érde­kelt dolgozó tömegeik egyré- szének bizalmát, s az ellen­forradalom után csak nagyon áldozatos,. fáradtságos mun­kával tudtuk újra visszasze­rezni. Az ellenforradalom óta el­ért gazdasági eredményeink •nagyok, de világosan kell lát­nunk, hogy ezek nem jöttek volna létre, ha az újjászer­vezett pártvezetés, a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány nem helyesbítette vol­na a korábbi eltorzulásokat. Ha nem rendeztük volna vi­szonyainkat a munkások, pa­rasztok tömegeivel, magya­rán móndva nem kaptuk vol­na meg azt a bizalmat, amely feltétele a szocialista építés­ben való előrehaladásnak. Eszmei-politikai munkánk tartalma lényegében meg­egyezett az országosan is is­mert problémák, vitás kérdé­sek magyarázásával, illetve az ellenséges nézeteik vissza­verésével. Sikerült a párttag­ságot, illetve a tömegszerve­zetekben és tömegmozgal­makban dolgozó pártonkívü- liek jelentős részét tartósan bevonni az eszmei-politikai harcba, illetve a politikai nevelő munkába. Ennek kap­csán sikerült visszaverni a nacionalizmus, sovinizmus el­lenséges forrásból származó szennyes állításait. Az ellen­forradalom okát, célját félre­magyarázó, rossz-szándékú híreszteléseket, a párt és a munkásosztály vezető szere­pével kapcsolatos, egyrészt ellenségest, másrészt alapjá- banvéve jóindulatú, de a tár­sadalmi fejlődést alapjaiban nem ismerd emberektől szár- I mazó félremagyarázásokat. Nagyon nagy erőfeszítéseket kell tenni a szociális demagó­gia visszaverésére. A Két front oá harcról Az elmúlt időben eszmei­politikai tömegmunká ik, az egész szocialista építés, a két- frontos harc jegyében zajlót: le, csak közben változtak az erőviszonyok. 1957-ben súly- lyal a revizionista, ellenséges eredetű vagy súlyosan meg­zavart fejű emberektől szár­mazó ellenséges nézetekkel kellett küzdenünk. Ugyanak­kor, ahogyan pozícióink erő­södtek — bár nem szeretnénk eltúlozni — egyre inkább ke­ményen kellett fellépnünk a szektás eredetű hibákkal szemben. Ilyen volt az elzár­kózás a dolgozó parasztokkal szemben, vagy ilyennek kell «-ámítanunk a megszédülést,. Vagyis azt, hogy egyesek funkciójukkal visszaélve kezdték lebecsülni a tömegek szerepét (Folytatása a 3, oldalonj A mezőgazdaság szocialista átszervezése és meg­szilárdítása társadalmi ügy

Next

/
Thumbnails
Contents