Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-03 / 232. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1950. október 3. A kormány szóvivőjének nyilatkozata időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről Disssidens magyarok as amerikai hadseregben (Folytatás az első oldalról.) Igaz-e, hogy sok magyar Mtalember teljesít szolgála­tot az Egyesük Államok had­seregében? — kérdezték ez­után a szóvivőtől. Igaz, válaszolta Gyáros László. Számúikat — termé­szetszerűleg — pontosan nem ismerjük, de nem kevesen vannak. Ezek a fiatalembe­rek csaknem valamennyien úgynevezett „disszidáltak”, vagy's az eUenforradalom után külföldre szók Ax ma­gyar állampolgárok. Sanyarú életkörülményeik, vagy ki­fejezett közvetlen kényszer (munkanélküliség, Tartózko­dási engedélyük megvonása után. csábító ígéretek, stb.) hatására — idézőjelben mon­dom — „önként” jelentkeztek az amerikai hadseregbe. A jelentkezőnek alá kell ír­nia, hogy „újonckiképzésem után, mint amerikai katona, kész vagiyok a világ bármely részében való beosztást elfo­gadni és betölteni” A szóvivőnek a továbbiak­ban az idegenforgalom alaku­lására vonatkozóan tettek fel kérdéseket. Hány nyugati új­ságíró járt ebben az évben Magyarországom — kérdez­ték; Gyáros László válaszában közölte, hogy az év első nyolc hónapjában az IBUSZ útján körülbelül 33 500 külföldi utas érkezett hazánkba, akik ez idő alatt kereken 160 000 vendégnapot töltöttek itt. Magyarországon járt összes külföldiek száma ugyaneb­ben az időszakban meghalad­ja a százezret. Az év első hét A toborzó lapon a továb­biakban ez következte:: „alá­írásom ebben a rovatban mu­tatja, hogy a felvételem és újonckiképzésem után, sze­retnék ejtőernyő kiképzésben és szolgálatiban részesülni”. A jelentkezőnek ezt külön is alá kell írni, s ez azért fontos, mert ezeket a szerencsétlen fiatal jelentkezőket az ameri­kai Fort Jaekson-i, Fort Leo­nard Wood-i, vagy más ki­képző táborban 16 hétig tartó általános katonai kiképzés­ben részestíik, majd speciá­lis kiképző táborokba kerül­nek, s ezekben a táborokban többségüket ejtőernyősöknek képezik ki és a legveszélye­sebb ejtőernyős egységekbe osztják be őket, akár kérték azt előre, akár nem. A több­ség ejtőernyős katona lesz tehát, de ezek közül sokan még speciális hírszerző' (ma­gyarul: kém) kiképzésit is kapnak és — mivel aláírták és vállalták — „a világ bár­mely részén.” beverhetik őket. hónapjában mintegy húsz­ezerrel több külföldi érkezett Magyarországra, mint az elő­ző év azonos időszakában, s ez körülbelül 25 százalékos emelkedésnek felel meg. Az idegenforgalom ilyen roha­mos fejlődését számos kor­mányintézkedés segítette elő. Magától értetődik: a hoz­zánk érkező külföldiek nagy- része a baráti államokból jött, de a nyugati államokból is jóval többen érkeztek, mint bármikor az elmúlt években. Örvendetes jelenség, hogy az idén sok utas érkezett olyan országokból is, amelyekkel a megelőző években egyáltalán nem volt ilyenirányú kapcso­latunk. Az Egyesült Államokból sokan érkeztek olyanok, akik magyar állampolgárok voltak és most sok évtized után hoz­zátartozóikat jöttek megláto­gatni. Meggyőződésünk: ha az Egyesült Államok kormánya megszüntetné a Magyaror­Kevés svájci újságíró láto­gatott el hozzánk. Ezt a tényt azért emelem ki, mert egyes svájci lapoknak még ez a kevés is sok. A Gaoette de Lausanne című svájci lap szeptember 21-i számában ugyanis valami Nagy László nevű személy arról ír, hogy az itt járt turisták és újság­írók Magyarországról szóló információit „korrigálni kell”. Nagy László ás a Ga­zette de Lausanne eszerint úgylátszik azt szeretné, ha Magyarországra egyáltalán nem jönnének turisták és új­ságírók, mert még a végén — ahogy azt a néhány Ma­gyarországon járt svájci új­ságíró meg is tette — tár­gyilagosan tájékoztatnák a svájciakat a magyarországi állapotokról. A Magyarországon Járt olasz turisták és újságírók száma is igen kicsi. Lehet, hogy ez a körülmény bátorí­totta fel Sandro Caputo olasz újságírót arra, hogy hamisí­tásoktól hemzsegő cikkét megírja. Caputo „koirigálási” módszere igen szimpla, még fantázia sem kell hozzá. Egy­szerűen hamis adatokat kö­zöl lapja, az II Popoio szep­tember 26-i számában. Mi 1940 óta több mint 282 000 la­kást építettünk, de ő ezt le­faragja 173 000-re. A tavalyi több mint 41 000 felépült la­kással szemben ő játszi köny- nyedséggel 3000 lakás építé­séről ár. Ezer forintos átlag­szág ellen irányuló disefcrimi- nációt, sokkal nagyobb lenne azoknak a száma, akik onnan hozzánk ellátogatnak; A nem teljes adatok sze­rint az idén kb. százötven nyugati polgári lapot képvi­selő újságíró járt hazánkban. A legnagyobb számban ame­rikaiak, angolok, nyugat-né­metországiak és osztrákok. keresetről ír, mitsem törődve azzal, hogy a valóságban a munkások és alkalmazottak átlagkeresete ez év első fe­lében 1571 forint volt. A la- kástfejlesztési tervről írva, könnyed hányavetiséggel a 15 évre tervezett lakások ösisz-számaként az egjy évi át­lagot adja meg. Aztán meg­állapítja, hogy felemelték a telefon-tarifát és kijelenti, hogy Újpestre nem jut el a cigányzene hangja stb., stb.; s, ízelítőnek, azt hi­szem, ennyi is elég. No de a Magyarországon járt külföldiek túlnyomó többsége nem vak és nem sü­ket és ezért tudomásul veszi a tényeket. Hogy csak egy példát említsek: a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung — bár erről a lapról igazán nem állítható, hogy szimpatizálna velünk — szeptember 2-i számában, itt járt tudósítója tollából olyan cikket közöl, amelyben ugyan sok minden­nel nem értünk egyet, de cikkén érződik, hogy tárgyi­lagos akart lenni a maga módján. A szóvivő végül kifejtette, hogy a magyar kormány a jövőben is fejleszteni kíván­ja az idegenforgalmat. A lakásépítés ügye Milyen eredményekkel va­lósítják meg az idei lakás- építési programot? — hang­zott a következő kérdés. Gyáros László elmondotta, 'hogy ez év első felében álla­mi erőből — a múlt év első felében épült 2686 lakással szemben — 4936 lakás ké­szült el. Az idei első félévben csak­nem kétszer annyi — egé­szen pontosan 84 százalék­kal több — lakás épült ál­lami erőből, mint az előző év azonos időszakában. Ez év első felében magán­erőből — igen jelentős ál­lami támogatással — 11 363 lakás készült — szemben a tavalyi első félévben magán­erőből épített 8930 lakással. Ebben a vonatkozásban a fej­lődést a 27 százalékos emel­kedés mutatja. összesítve állami erőből, továbbá magánerőből — ál­lami támogatással — tavaly az első félévben 11 616 lakást építettek —, az idei első fél­évben pedig 40 százalékkal többet, azaz 16 299 lakást. Az év végéig állami erő­ből és állami hitellel támo­gatott magánerőből — egész évre számítva összesen — körülbelül 45 ezer lakás el­készültével számolhatunk. — Hazánkban — éppen úgy, mint a szocialista tábor többi országában — a lakásépítés üteme emelkedő tendenciát mutat, amihez hozzáfűzhet­— kérdezték továbbiakban a szóvivőt. Az eddigi eredmények — válaszolta Gyáros László — azt mutatják, hogy a gabo­nafélék holdankénti termés­átlaga 2—3 mázsával megha­ladja a tavalyit, öszá búzá­ból tavaly átlagosan 7,2 má­zsát takarítottak be egy hold<- ról, ez a mennyiség az idén 9,8 mázsa. Az állami gazda­ságok és a termelőszövetke­zetek terméseredményei az idén is jóval magasabbak, mint az egyéni gazdaságoké. A becsült adatok szerint őszi búzából az állami gaz­daságok 12,6, a termelőszö­vetkezetek 10,7, az egyéni gadák pedig 8,9 mázsát ta­karítottak be egy holdról. Rozsból az állami gazdasá­gokban 9,8, a termelőszövet­kezetekben 9,1, az egyéniek­nél 7 mázsa a holdankénti jüfc, hogy az építkezés a ka­pitalista országokban legjobb esetben is csak stagnál, de igen sok kapitalista ország­ban visszaesést mutat A felszabadulás előtt Ma­gyarországon kevés lakásnak volt fürdőszobája. A szo­cialista építés eredményei közé tartozik, hogy míg Franciaországban a lakások 6 százalékában, Belgiumban 8 százalékában, Ausztriában 11 százalékában van fürdő­szoba, nálunk már 12.3 szá­zalékra emelkedett a fürdő­szobás lakások arányszáma. Sztálinvárosban — még a régi Dunapentele község há­zait is figyelembevéve — a lakások hetven százalékában van fürdőszoba. Hozzátartozik a válaszhoz az is, hogy a házak tataro­zására fordított összeg egyre emelkedett. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának irányelvei kimond­ják, hogy állami erőből, va­lamint állami támogatással és a lakosság megtakarításai­ból a tizenötéves lakásépí­tési terv részeként öt év alatt mintegy 250 000 lakást kell építeni, s ez idő alatt öt mil­liárd forintot kell fordítani a lakóházak tatarozására és karbantartására. átlag. A kapásnövények is jobban fizetnek, mint ta­valy. Az 1958. évi 12,5 má­zsás májusi morzsolt kuko­rica-átlag az idén a becslé­sek szerint 14,9 mázsára emelkedik, s ezt az állami gazdaságok 17, a termelő- szövetkezetek 15,5 mázsa vár­ható holdankénti átlagával sikerült elérni. Az egyéniek átlaga a 14,9 mázsás orszá­gos átlagnál alacsonyabb. Gyáros László egy követ­kező kérdésre válaszolva el­mondotta, hogy az idén 9 központi építőtáborban dol­goztak önként jelentkező egyetemista és középiskolás fiatalok, összesen 9380-an vettek részt a munkában. A kormány szóvivője befe­jezésül a pártkongresszus tiszteletére folyó munkaver­seny eddigi eredménye« ól beszélt) Az idegenforgalom rohamosan fejlődött Külföldi újságírók „tárgyilagossága“ Milyenek a terméseredmények? EGY HÉT a me?é? - Kclefenv wrrTTmrTtTmrTrmrTTTmt'nrTnvrrmTTn'TTmmuTTiri'TTrTrrr Pénzváltók és bronz­kovácsok negyedében Keveset tartózkodtunk Bag­dadban és ezt a kevés időt alaposan kihasználtuk. Min­den reggel városnézésre men­tünk. A város főutcája, a Rhasid Street. Széles, forgal­mas utca, a Tigrissel pár­huzamosan. Nagy, emeletes házak szegélyezik. — Ebből egész keskeny, sötét kis ut­cák ágaznak ki, ha lehet, itt még rosszabb a levegő, mint a főutcán. A házak homlok­zatai szorosan egymás mellé épültek, szinte erődítmény­ként hatnak. Ajtajuk kicsi, de , vastag faajtó, vassal alapo­san megpántolva. Az ablak magasan van, nem lehet be­látni a rácson. Az utcák néha olyan keskenyek, hogy két ember nyugodtan eláll- hatja. Tőlünk a második hídnál a baloldalon láthatjuk a Sug-ot, az arab bazárt. Sok­sok kis utcából áll, az utcák teteje fedett. Egymás mellett sorakozó kis boltok, műhe­lyek. A főútvonalra kereszt­ben elsőnek jön a pénzváltók utcája. Üvegtetejű asztalkák mögött áll a pénzváltó és kiabál, hogy: csencs-csencs. Ki ne értené ezt?? Ezeknél aztán mindenféle pénz • talál­ható. Dollár, font, frank, tö­rök, spanyol, kanadai, stb. pénzegység és a mi ottjár­tunk óta magyar forint is kapható. Majd. az ezüst- és aranyművesek utcája követ­kezik. Apró kis benyílókban a szemünk előtt olvasztják az aranyai, kalapálják, re­szelik az ezüst fülbevalókat, karpereceket. — A pultokon rengeteg ékszer. Töméntelen bines található felhalmozva. Pár utcával odébb következ­nek a bronzverők. Már mesz- sziről hallani a nagy konga- tást. Kint ülnek az utcán. Nagy fakalapácsokkal pende­rítik a bronztálak széleit, amott kis földbevájt olvasz­tókemence fölött kiöntőcsé- szés arab kávéskannát tüzesí- tenek, egy kicsit arrébb egy kancsó oldalára vernek 1 vé­sőkkel mintákat. Ezután ru­házati cikkek következnek; nadrág, ing, cipő, angol szö­vet, francia nylon anyag, arab turbán, perzsa-szőnyeg, és amit csak el lehet kép­zelni, minden. Egy élelmes kereskedő be­visz rejtett udvarban lévő kis pinceboltjába. ^ szék támláján az áll, hogy vala­milyen Ahmed régiség- és kuriózum-kereskedő. Itt is nagy az árúbőség. Szőnye­gek, bronz- és ezüstedények, ékszerek, kések, egyéb fegy­verek, láncok, régiségek. Az ember nem tudjp, hogy hová nézzen. Apró kőszobrokat próbál nekünk eladni, ame­lyek állítólag Babilonból va­lók, ereteiek és nagyon ré­giek. Három-négyezer év. Mi ezt nem hisszük neki, áthe­lyezzük arcvonalunkat a sző­nyegfrontra és két órai ke­mény alkudozás után két gyönyörű szőnyeggel gazda­godunk. Én először nem nagyon ér­deklődtem, de a nagy alku­dozás közben nekem is meg­tetszett egy szőnyeg, a töb­biek nem is alkudtak rá, mert Ahmed 12 dinárra tar­totta, ami elég sok. Nekem összesen 7 és fél dinár volt a zsebemben, ennek is egy része aprópénzben. Hirtelen elszáná.ssal kiráztam minden nénzem eoy bronz-tálra, mel­lé tettem a pénztárcám, szinte kifordítva. így adva tudtára a kereskedőnek, honv ennvi az összes pénzem több nincs, nem is lesz és hogy ezt a szőnvéaet szeretném érte. Többször envmás után megszámolta a pénzt, csó­válta a fejét és megkérdezte, hogy a pénztárcát \ is oda- adom-e. Hevesen tiltakoztam és zsebretettem ajándékba kapott pénztárcám. \ Ahmed még egy darabig tétovázott, majd komolyan lehajolt a szőnyeg elé, becsomagolta és átadta. Sikerült. A Rhasid Street másik ol­dalán is van egy Súg. Itt Itt általában háztartási cik­keket és fűszereket lehet kapni. A sok fűszertől sza­gos az egész kereskedelmi negyed. Zsákokban, ládákban áll a tea, kakaó, kávé, bors, fahéj. Szörnyű itt a forga­lom. Szűkek az utcák, em­berek, lovak, szamarak egy­mást dögönyözik. A lovasok állandóan kiáltoznak, hogy el ne gázoljanak valakit. Ha­talmas terhekkel rakva em­berek haladnak egyik oldal­ról a másikra. Asszonyok fejükön terhet egyensúlyoz­va tülekednek a tömegben és egyszer sem ejtik le a cso­magjaikat. Közben 50 fokos a meleg, a sivatagból beszál­ló levegő, por szürkévé teszi is«* A sivatag hajója, nyergében a kapitánnyal. az eget és az egész látóha­tárt. Megyünk hazafelé, jön a dél. Szállodánkig egymást érik a mozik. Legtöbb szé­lesvásznú, a jegy elég drága. Egyszer elszántam magam és beültem egy moziba. Ameri­kai cowboy-filmet játszottak, ilyet már nagyon régen nem láttam. Nagyon rossz volt. Félidőben otthagytam. Ma­gyar-' és szovjet filmeket is játszanak Bagdadban, kint- jártamkor játszották a „Cir­kusz porondján” és a „Tettes ismeretlen” című magyar- és a Náhimov tengernagyról szóló szovjet filmet. Babilon — a romok városa Egyik nap a Bagdadtól 60 kilométerre fekvő Babilonba rándultunk ki. Reggel hatkor indultak a buszok. A város elhagyása után kopár sivata­gok tűntek fel, s csak néhol lehetett az úttól távolabb fekete sátrakat, magányos lovasokat, birkanyájakat lát­ni. Babilonhoz közel hatalmas tevecsorda haladt előttünk át az úton. A pásztor készsége­sen megállt és mi kellőkép­pen kifényképezhettük ma­gunkat. Babilon hatalmas, nagy­múltú romváros. Nyugodtan mondhatjuk, a történelem néz le ránk a hatalmas falakról. Az adatok először az időszá­mításunk előtti harmadik évezredről szólanák. Fontos kereskedelmi utak kereszte­ződésénél épült a város, az Eufratesz partján. Régi neve: Az istenek kapuja. Hosszú évezredeken át volt a vi­rágzó Mezopotámia fővárosa. De az Eufratesz szeszélyes, kegyetlen folyó. Elpártolt az istenek kapujától. Megvál­toztatta medrét. viz nélkül hagyta a várost. Elapadtak a csatornák, elnéptelenedtek a függőkertek, utak, palotáit. A lakosság elhagyta a víz­nélküli várost, amelynek ha­talmas köveit, szobrait, palo­táit elnyelte a sivatag ho­moktengere. A múlt évszá­zad végefelé megindult ása­tások tárták fel a halott vá­ros falait, épületeit. Mi itt állunk a falak tövében és tisztelettel gondolunk azokra a rabszolgákra, akiknek verí­tékéből ez az álomváros meg­született. Az eredeti épüle­teket, a paloták dombormű­ves falait csak néhány hold- nyi területen lehet szabadon látni, a többit homok fedi. Az egész környék ilyen rom- dombokból áll. A déli órákban indultunk haza. Majd megfulladtunk az óriási hőségben. A száj és az orr nyálkahártyái kiszárad­tak és ez szúró fájdalmat okozott. Kapkodni kellett le­vegő után. Az arab lovasok­nak csak a szemük csillogott ki a kendő alól. Könnyű ne­kik. Minden faluban katonai őr­ség állította meg az autót. Az úton géppuskás járőr-ko­csik cirkáltak. Félholtan ér­keztünk haza. Az egyik tán­cos lány egy babiloni fél­téglát hozott el a férjének — emlékbe. Több mint egy hetet töl­töttünk a mesés Keleten. — Szívélyes, vendégszerető nép körében éltünk, akik nagyon szeretnek minket, mert úgy érzik, hogy mi az 6 nemzeti függetlenségük hívei, népük barátai vagyunk. A sok ér­dekes látnivaló mellett, amely útunkban fogadott bennünket, ezt a nagy sze- retetet hoztuk magunkkal soha el nem halványuló em­lékként. SAJTI SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents