Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-23 / 249. szám

1S59. október 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 J^évtelen emberek ­Nevezetes eredmények r Nyolc-tíz főnyi csapat dol­gozik a parókia udvarán; ki falat tör, ki téglát tisztít, ki az eddig végzett munkát mé­ricskéli szakértő szemmel. — Lóistálló épül itt, mert bár­milyen hasznos is- a mező- gazdaság gépesítése, az igát semmiféle szövetkezet nem nélkülözheti. A tiszaőrsi Bú­zakalász Tsz sem. Annyira nem, hogy e napokban is fo- gatos vetőgépeket vezérelve gondoskodnak a gazdák a még hátralévő 300 hold bú­za elvetéséről. Határban, fa­luban egyaránt haladós a szövetkezetiek munkája. A hizlalda, a juhhodály építése éppoly bíztató, mint a ko- vácsmúhely, a daráló beren­dezése­Csupa új ember dolgozik ebben a közös gazdaságban. Nyolc-tizenöt holdas gazdák, kik valójában ezekben a he­tekben ízlelgetik a vállvetve végzett munka nagyszerűsé­gét. Noszogatni, biztatni senkit sem kell: a tagként belépett 280 gazdá­ból talán húsz-harminc kerüi, aki ideig-óráig még az Erdő- gazdaságnál, a Vízügyi Igaz­gatóságnál dolgozgat. — Mi­helyt a közösben szükség lesz reájuk, — üzenték, — azon­nal jönnek. Meg kell ismé­telni a helység nevét; Tisza- őrs. Ez az a község, hol két év­vel ezelőtt egyenként kellett a falu új vezetőinek ránevel- niök a tanácstagokat: jöjje­nek össze megbeszélésre. Ez az a falu, hol egyszerűen képtelenséggel egyenlőnek mutatkozott az ezüstkalászos gazdatanfolyam megindítása. Ez a település, hol a kőhaji- tásnyl széles Hákóczi-út ak­koriban a szaharai ázámum félelmes képét idézte, vala­hányszor egy gépkocsi, autó­busz végigrobogott rajta. — Úgy tűnt: Tiszaőrsöt béna lelkek lakják, a falu felett mindörökre megállt az idő( Ma már a szívek meg­nyitói sem tudják pontosan, mint történt, ami történt,?. Az akkor új tanácselnök, a koros gyógyszerész, a Hazafi­as Népfrontbizottság titkára néhány pedagógus, meggyő­ződésében legszilárdabb kom­munista kezdte döngetni a Mammonnál félelmesebb bál­ványt: a Közönyt, Modem csoda történt azokban a na­pokban: megnyíltak a szívek és a kapuk j. i A kertekből százötvenféle dísznövény ke­rült a frissen készített ágyú­sokba, végig-végig a főutcán. Ha a szépért megmozdult a falu, miért ne mozdult volna a hasznosért?.t: Két év le­forgása alatt több járda épült a községben, mint annakelőt­te évtizedek alatt. Az anyag 12 ezer forintba került, a tár­sadalmi munka értéke 30 ezer körül járt; Ilyen előzmények után ala­kult meg Tiszaőrsön a fej­lesztési bizottság. Kevés tes­tületnek jósoltak oly szomo­rú jövőt, mint ennek. A Rá­kóczi Tsz-szel példálózni a közös gazdaság érdekében — a legenyhébben szólva is — tréfálkozás lett volna. Ahol olyan gyenge a vezetés, mint ott; rosszacskák az eredmé­nyek is­Termelőiszövetkezetnek pe­dig kell lennie; — ezt tudták azok a névtelenek, kik nem napokban, hanem évtizedek távlatában gondolkodnak; — Hogyan lássanak a szervezés­hez? — hamletinél nagyobb kérdésre kellett választ ad- niok. Ésszel, okossággal, az emberek megbecsülésével kezdtek munkához; Előbb egy gazda hallgatott a hívó szóra, sokára a második, harmadik — végülis huszon­egy taggal megalakult a Bú­zakalász Tsz. Erősítse kivétel a szabályt: egyetlen nevet mégis emlí­tünk e sorokban: Patócs Ist­vánét. A tavaszi átszervezés napjainkban nem a termelő­A második ötéves terv irányelveiből 8OO000 drh „Lényegesen növelni kell a forgalomba kerülő különböző sze­mélyi közlekedési eszközök mennyiségét. Ot év alatt 800 000 ke­rékpárt, 300 000 különféle motorkerékpárt és 39 000 személyautót keii á vásárolni kívánó magánszemélyek rendelkezésére bo- ■UkBW szövetkezet, hanerh valamely alacsonyabb társulási forma mellett kardoskodott. A he­vesebbek azon erősköd tek: hangosbemondón keresztül pellengérezzék ki a haladás kerékkötőjét! Állítólag még asztalcsapkodásra is került sor ezügyberi a tanácsházán, a hangoshíradó azonban né­ma maradt a Patócs István dolgában. S milyen helyes, hogy az maradt!.?. Patócs gazda ma már nem­csak az időszerű munkák él­lovasa a Búzakalászban, ha­nem az ellenőrzőbizottság legkörültekintőbb tagja. Nem rest kismázsán lemérni a vá­sárolt takarmányt — megálla­pítandó, nem csapták-e be tíz-húsz kilogramm szénával a közöst. Egy másik gazda nemrégiben még a hetvenhe- tedik unszolásra járult tiz kilogramm heremaggal a kö­zös vetéshez ;:; Ugyanő pár héttel ezelőtt csakúgy zsebből tett tízezer kemény forintot az elnöki asztalra: „Ezen ve­gyünk takarmányt. Majd el­számoljuk.” Egyszerű lenne a tiszaőrsi eseményeket ennyivel „meg­magyarázni”: Az emberek hajlottak az okos szóra, be­látták, hogy a maguk érde­kében munkálkodnak. Innen a szorgalom, az igyekezet. Ez, így. ebben a formában kevés mint megokolás. Valami más­nak is kellett történnie Ti­szaőrsön; a mondottakon kí­vül más felismerésnek is kel­lett születnie­Az igazság többnyire egy­szerű, közérthető — ez a fel­ismerés is az. Az átszervezés névtelen hősei helyesen tet­ték irányelvükké: Az ember érzékeny lény, tapintattal, szeretettel kell foglalkozni vele. A falu népe pedig rá­jött, — hiszen volt mire ala­poznia hitét; — mekkora erő rejlik az összefogásban; Az teremtett járdát és Norton- kutat; az az alapja most kez­dett közös munkájuknak, el nem maradható nagyszerű eredményeiknek is. • Ä Tiszaőrsre először top- panót többnyire megtréfál­ják: Nézd meg komám, jól jár-e az órád. Hasonlítsd ösz- sze a toronyéval!; •. Annak az időnek, melyről a temp­lomtorony órája tanúskodik, — nincs köze a valósághoz, az élethez; nemcsak a szá­mok festettek, de a mutatók is. Az az idő azonban, mely Tiszaőrs dolgos népét látha­tatlan karjával körülöleli — halad. Ha különösen is hang­zik: maguk az emberek segí­tik haladását — azzal, hogy igyekezetük révén néhány hónappal mindig a naptári napok előtt járnak; munká­ban, gondolkodásban egy­aránt; *- b. z, —* Jk JAihályi brigád ■ äkv ■SSSSalik. mammammr !S>-^ ALLJA SZAVAT Jónéhány hónappal ezelőtt gyorsan terjedt el a hír a Járműjavítóban s aztán a többi üzemben, hogy a Mi- hályi-csoport tagjai meg akarják szerezni a „Szocialis­ta munkabrigád” címet. Kidolgozott feltételek, kész sémák nem voltak ehhez. — Törték a fejüket, gondolkoz­tak rajta, hogy mai, tűzzenek célul, mivel tudják leginkább segíteni a termelést, formál­ni az emberek érzés és gon­dolatvilágát, egyszóval rá­szolgálni erre a címre. Mostmár — több hónap távlatából— lemérhető, hogy alapjában véve jó úton jár­taik, helyes követelményeket támasztottak önmagukkal szemben, s tartották is ma­gukat azokhoz. S ez a fő. — Nem sokat ért volna, ha kez­deményezői a szocialista mun­kabrigád cím megszerzéséért indult mozgalomnak, de az­tán nem mutatnak jó példát Munkájukra nincs is panasz, előirányzatukat eddig min­den hónapban túlteljesítet­ték. — szeptemberben pél­dául három egységteljesít­ménnyel. Ez azt jelenti, hogy a 18 fős brigád háromszáz órával „bővítette” a hónapot, annyi időre kiszabott munká­val termeltek többet az elő­irányzottnál. S ami fő: minő­ségi kifogás nélkül. A hiba­mentes munka különben a karbantartó brigádnál első­rendű követelmény, hiszen csak így lehet a Járműjavító termelőegységeinek zavarta­lan üzemeltetését biztosítani, s az úgynevezett produktív munka termékeit tökéletessé tenni. Most például a kar­bantartás mellett fővizsgás gépek rendbehozatala, 10 tonnás kocsiemelők elkészí­tése, különböző beruházási és felújítási munkák végzése vár rájuk. Eddig még minő­ségi kifogás miatt nem kap­tak vissza semmit Annakidején szavukat ad­ták a munkaidő jó kihaszná­lása mellett gépeik gondos kihasználására, szakmai tu­dásuk fejlesztésére is. Ezzel kapcsolatban is vannak ered­ményeik. Á brigád egyik tag­ja — Wolf József — például a gyalus mesterséghez elsa­játította az esztergályos tu­dományt is. Az ifjabb gene­rációból többen résztvesznek „a szakma ifjú mestere” mozgalomban, s így igen be­hatóan foglalkoznak szakis­mereteik bővítésével. Munka közben is gyakran adnak egymásnak hasznos tanácso­kat —- Anyagfelhasználásnál igyekeznek takarékoskodni, csökkenteni a költségeket. Nem válogatósak a mun­kában sem, s szívesen ma­radnak ott, ha sürget a szállí­tási, vagy javítási határidő. A fiatal Garamszegi és társa például műszak után egész éjjel dolgozott a múltkor. — Van ezekben az emberekben munkszeretet jócskán, s ér­tik is a szakmát Sín-ka And­rás maróson például semmi sem fog ki. Munkában való helytállá­suk mellett másról is neve­zetesek a Mihályi-brigád fia­taljai; az idősebbekkel szem­ben — mégha egyben-más- ban túl is szárnyalják őket — tisztelettudók, nem fölényes­kednek velük. A Járműjaví­tóban jónáihányan példát ve­hetnének róluk. A brigád politikai tovább­képzése sem rekedt meg, rendszeresen tartanak tájé­koztatókat, sajtóvitákat ebéd­szünetben. Ilyen szempontból is jó hatással van az, hogy csoportjukban dolgozik az alapszervezeti párttitkár. Ezek alán foggal vetődik fel a kérdés, eredményeik után érdemesek-e „a szocialista brigád” címre? Ezt már ré­gen mérlegre tehette volna a szakszervezet, s dönthetett volna róla a termelési ta­nácskozás. Állítólag a jövő hónapban sor kerül erre, s bizonyára oda is ítélik nekik a címet, hiszen rászolgáltak, becsülettel dolgoztaik az el­múlt hónapokban. S mi lesz akkor, ha a „szo­cialista” jelzőt odailleszthetik brigádjuk neve mellé? Ezzel elértek a tetőre, teljes egé­szében valóraváltották a jel­szót: „Szocialista módon élni és dolgozni?” Azt hiszem, korai volna ezt mondani. Né­hány hónap — mégha fele­lősségérzettel végzett becsü­letes munkával, céltudatos neveléssel telik Is el — nem formálhatja át teljesen az embereket. Hosszú idő kell még például ahhoz, hogy minden esetben uralkodni tudjanak indulataikon és — ' képletesen szólva — soha ne szaladjon el velük a ló. A brigádvezetőnek — s mások­nak is — ügyelni kell erre. A csoportvezetőnek nemcsak jó szakembernek, áldozatvál­laló munkásnak kell lenni, hanem jó nevelőnek. — Az egyik munkás így tanult meg egy fogást, a másik amúgy, amilyen hangnem és bánás­mód hatásos az egyiknél, esetleg káros a másiknál. — Éppen ezért a vezetési mód­szert csiszolni, a kollektíva egységét erősíteni kell a to­vábbiakban; Nagyobb aktivitást lehetne kifejteni a következő idők­ben az általános műveltség növelésében — helyesen is­merték ezt fel a brigád tag­jai. Tervbevették, hogy tech­nikumi előkészítőt szervez­nek az idén, s aztán jelent­keznek a levelező tagozatra. Lelkesedésük bizonyára nem lesz szalmaláng, s kitartanak elhatározásuk mellett. Ezt kívánja a becsület, s mind- annyiok egyéni érdeke is. (3Í) Traktoros becsület Ügy is lehetne nevezni őket: a becsületbrigád. A Fegyvernek! Gépállomás ver­senytáblája szerint ugyan tel­jesítményben mérve nem a Földi-brigád az első. Borsos elvtárs, a párttitkár mégis azt ajánlja, róluk írjak. Meg is mondja, miért. — Űj brigád. Most szervez­tük szeptemberben, s emel­lett új termelőszövetkezetek­ben dolgoznak. Tizennégy erőgép új brt gádvezetővel Földi István, a gépállomás műhelyében dol­gozott, s maga jelentkezett. — A magam részéről ki' mennék területre — mondta. örömmel bízták a legne­hezebb feladatot a kipróbált gépészemberre. Földi István azóta állandóan a ha’árt jár­ja, s bár nem mint a karika- csapás, de mint új termelő­szövetkezeteikben, megy a miunka. — A magam részéről min­dent megteszek — foglalja össze, ahogy beszélgetünk^--------------------­Öt ven mázsa kukorica — kapálás nélkül Kapálás nélkül? Nem. Itt vala­mi tévedés lehet, hiszen még elképzelni is bajos, hogy valaki elveti a kukoricát, aztán kezébe sem veszi a kézikapát, ősszel mégis ötven mázsa csövestenge­rit tör le egy holdról. Pontosab­ban ilyen csodára eddig még nem volt példa. Igaz, annyiféle meg­lepő újnak vagyunk szemtanúi, hogy illetlenség kételkedni ad­dig, ameddig meg nem győző­dünk a hír valótlanságáról, vagy valóságáról. A hír szerint ugyan­is itt Szolnok megyében a Csor­bái Állami Gazdaság egyik öt- venholdas kukorica tábláján pár nappal ezelőtt megkezdték a tö­rést. Ez eddig rendjén van. Viszont ezt az ötven hold kukoricát ké­zierővel egyáltalán nem kapál­ták s mégis ötven mázsás ter­mést takarítanak le minden holdjáról. A hír valóban igaz. Aki kételkedik, ne sajnálja a fáradságot. látogasson ék a Csor­bái Állami Gazdaságba s a fő- agronómus szívesen megmutatja a „csodát”. Mert ma még csoda, hiszen akkor is rekordtermés az ötven mázsa, ha kézierővel több­ször megkapálják azt a terüle­tet, ahová a növényt vetették. Az ötven hold előveteménye cukorrépa volt. Kapálás helyett vegyszerrel végezték a gyom­irtást, két ízben. Majd ezenkívül a növény fejlettségének megfe­lelően fogasoltak és kultiváto- roztak gépi erővel. A mag hib­rid. Kézikapa tehát ezen az öt­ven holdon valóban nem járt. Sokan és sokszor mondják, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mekben nincs plafon. A külön­böző módszerek és eljárások al­kalmazása lehetséges és valóság­gal kimeríthetetlen. Éppen ezért a kapálás nélküli ötven mázsás kukorica átlagtermés egyáltalán nem csoda, egyszerűen csak újabb bizonyítéka a nagyüzemi gazdálkodás utolérhetetlenségé- nekt Sau P­S van is mit tennie. Az együk termelőszövetkezet ve­tésforgójának közepén kis parcella lucerna szelte ketté a táblát. Jogilag a termelő- szövetkezeté, a tagosítással megkapta. A tulajdonos ra­gaszkodott hozzá. Rétközben volt a traktoros. Földi István megnyugtatta. Amiatt nem állhait a munka. Máshol ter­mészetesen az összefüggő lu- cematelepítést meghagyták. Nincs akadály előttük. Hermann Károly gépje elé két holdnyi csutkaszár került. A traktoros leugrott a gépről, s a hétszáz kévényi szárat át­rakta a szántásra S aztán tovább. Újlakán Kálmán egy farost kapott vetőgépe mellé. A másikat ő helyettesíti. — Sok zsákhoz hozzányúl, míg harminc holdat bevet egy nap. Bakondi József, a szapár- falusi Aranykalászban nappal szállít, este tárcsáz. A tizen­négy gépből nyolc két mű­szakban dolgozik. Az egy mű­szakosak 17 órát traktoron ülnek, s ez bizony szervezés kérdése, ami a brigádveze- tőre vall Deihát a .raktáro­sok. Kik is a legjobbak? — A magam részéről vá­lasztani se tudnék. Ott van Mátyus, Mester Miklós, Ko­vács Mihály; Mester Miklós lelassít a dűlő végén, ahogy várjuk. Megváltja, azt hitte, feljebb­való érkezett, s nehogy meg- feddjék a gyors járatért. Mert sokszor a megengedettnél is jobban száguld, csakhogy ha­ladjon. — Láthatja, egész amonnan a kanális partról idáig mai vetés. Van vagy húsz hold. Hatal­mas terület. — Rajtam nem múlik. Én javasoltam a tsz-tagoknek. Van lámpa elől-hátui, dolgoz­zunk éjjel is? Azért ő nem áll le, ha jön az este. — Nappal verteik, este elő­készítek. Volt rá csel három. munkagépen dolgoztam egy­szerre. S most is kettőt vontat: egy | tárcsás szovjet vetőgépet, utána akasztott fogassal. Még 5 sietteti a termelőszövetke­zetet, hogy jön az eső; Nem tőle, a gépállomási párttitkártól tudtam meg. Be­szólt Fegyvemekre: intézked­jenek, elfogy a. csávázott ve­tőmag a tsz-ben. A gépállo­más szólt át a Kenderesi Nö­vényvédő Állomásra, s Mes­ter Miklós traktorosnak kö­szönhető, hogy csávázás miatt nincs hátrányban a vetés. Másikuk, Kovács Mihály, a fegyverneki Béke silógödré- nél ugrik le a vontató tetejé­ről köszönésemre. Már azt hittem-, mással hozott össze a sors, hogy a Zetomál fiatal fiú ült. — Á, a tanítványom, Ta­kács István tsz-tag. Teher­autót vesz a tsz, én átmegyek arra, s kineveltem az után­pótlást; Kovács Mihály MÁVAUT- sofőr volt, onnan került a gépállomásra, a termelőszö­vetkezet, s az ÁMG vezetősé­ge legnagyobb 1 megelégedé­sére. — Nyolcvan munkaegysé­gem is van a Békében. — Hát ezt hogy csinálta? — Az egyik rakodó én va­gyok; Nemrégen a gépállomási párttag-gyűlésen külön megdi­csérték. Résztvett a kukorica- tórésben. S az ő agitációjá- nak is betudható, hogy Be- zsura Lajos, a Vonák-tesitvé- rek felvettéík a munkát a szövetkezetben. Hát ezekből áll a becsület­brigád. Sok-sok akadállyal küszködnek, de dolgoznak be­csülettel. S azért annyit még nem árt hozzátenni: Kovács Mihály átlagkeresete három és félezer forint, Mester Mik- Vs ötezernyolcszáz forintot vett fel a műit hónapra; BORZÁK LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents