Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-20 / 246. szám

1959. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagyrév mire vár? Az elmúlt hét végéin Nagy­réven az Új Élet Tsz gaz­dáinak még egy talpalatnyi búzavetésük sem volt. Ez pedig nem sok. A semminél is kevesebb. Jogos a kér­dés: Nagyrév mire vár? Az ottani dolgozó parasztok szorgalmát, — igyekezetét messziföldön ismerik. Lel­kiismeretességüket és föld- szeretetüket úgyszintén. En­nek ismeretében még jogo­sabb a kérdés: Nagyrév mire vár? Éppen az ottani dolgozó parasztoknak legfe­leslegesebb elmondani, hogy jövő évi kenyerünkről van szó s arról éppen most kell gondoskodnunk s éppen azoknak kell gondoskod­niuk, akik a földek kétkezi munkásai. Hát nyugodt le­het ezek után a nagyrévi vezetők lelkiismerete? Nem! S elsősorban az övék nem, hiszen jövőre sem mannát eszünk, hanem kenyeret. Kenyere pedig csak annak lesz, aki gondoskodik róla, hogy legyen. Az a legfur­csább, hogy a nagyrévi Üj Élet Tsz-t ez év tavasza óta azon közös gazdaságok kö­zött emlegették, amelyek hamarosan kivívják a leg­jobb nevet. Erre minden­képpen rászolgáltak eddig. de szolgáljanak rá tovább­ra is. Ne várjanak most már egy percet sem a ve­téssel, hiszen a magnak már a földben a helye. Fehér Lajos elvtárs a nagyrév! Üj Élet Tsz elnö­ke. Lelkes, igyekvő ember, aki nagy örömmel vállalta szép megbízatását A dolgo­zó parasztok, az Üj Élet Tsz gazdái tisztelik, becsü­lik. Szolgáljon rá továbbra is a bizalomra, s gondoljon arra, hogy jövőre majd megkérdezhetik tőle: miért üy kevés a búza? Ennek nem szabad megtörténnie. Intézkedjen! Támaszkodjon a legszorgalmasabb gazdák­ra. Sokfajta gondja és prob­lémája közepette ne feledje: most mindennél fontosabb a vetés. A szövetkezetnek székházra lenne szüksége. Ez igaz. A szövetkezeinek még több másra is szüksége lenne. Ez is igaz. De most nem ez a legfontosabb, ha­nem a jövő évi kenyér. Er­ről setiki más nem gondos­kodhat az Üj Élet Tsz-ben, csakis az Üj Élet gazdái. Nagyrév ne várjon! Tavaly is elvetették a búzát, ves­sék el az Idén is. Szükség esetén lóvontatású vetőgé­pek beállításával. Kilenc pótkocsii kapott a ] ász kiséri Gépállomás A Jászkiséri Gépállomás cí­mére újabb gépszáLlltmany érkezett. Szombaton 9 pót­kocsi érkeztéről értesítette őket a jászapáti vasútállo­más. A jászki&ériek ebben az évben összesen 14 pótkocsival gyarapodtak. A szombaton ér­kezett pótkocsik már munká­ba álltak. A jásziványi, jász- dózsai, jászk'iséri termelőszö­vetkezetekben segítik a be­takarítást. Újítók ankéja í örökszentmiklóson A Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár szerdán délután újítási ankétot rendez Töröikszentmiklóson a Vasas Művelődési Házban. Az an- kéton értékelik a kongresszus iiszteletére a III. negyedév­ben beindított újítási ver­senyt. A legjobb újítókat meg­jutalmazzák. A díjak: fényké­pezőgép, világvevő rádióké­szülék és pénzjutalom, vala­mint több kisebb jutalom­tárgy és oklevél. Érdekessége lesz az ankét- naß, hogy meghívják a kör­nyező állami gazdaságok és gépállomások vezetőit, gép­szakértőit és véleményt kér­nek tőlük gyártmányaikról. Nem szabad megpihenni az őszi munkák elvégzése előtt Rövidített munkanap ! A nép javáról való gondos­kodás újabb nagyszerű kife­jeződése volt az SZKP Köz­ponti Bizottságának, a Szov­jetunió Minisztertanácsának és a Szovjet Szakszervezeti Központi Tanácsának határo­zata a rövidített munkaidőre való áttérés befejezésének határidőiről s a munkások és alkalmazottak munkabérének a népgazdasági ágak és a gaz­dasági körzetek szerint történő rendezéséről. Már eddig is komoly lépé- ' sek történtek az említett in tézkedés megvalósítására. Ma már a nehéziparban sokmil­lió munkás, mérnök, műsza­ki dolgozó és alkalmazott na­pi hat órát dolgoznak. Az összes népgazdasági ágak munkásainak és alkalmazot­tainak hétórás munkanapra (a földalatti munkahelyeken foglalkoztatott munkásoknál — hatórás munkaidőre) való áttérése 1960-ban fejeződik be. Ez az áttérés az északi or szágrészek, Távol-Kelet, Szi­béria. az Ural-vidék, a Ka- zah SzSzK kerületeinek ipa­rában, Moszkvában és Moszk va-területén, Leningrádban és Leningrád-területén, az Ivanovo területen, valamin» a szállításnál és a hírközlés­nél történik meg legelőbb. Az SzKP XXI. kongresz- szusának határozatai célul tűzték ki, hogy 1962-ben va­lamennyi munkásnak és al­kalmazottnak át kell térni a napi 8 órás, heti 40 órás mun kaidőre. A terv szerint 1964- től kezdve fokozatosan átté­rünk a 35—30 órás munka­hétre, Ennek eredményeként a Szovjetunióban lesz a vilá­gon a legrövidebb a munka­nap és a munkahét. A szov­jet ember majd még több sza­badidővel rendelkezhet, még több időt szentelhet tanulás­ra, kulturális-műszaki isme­reteinek gyarapítására, foko­zódó szellemi igényeinek ki­elégítésére­A szovjet emberek nagy örömmel és mélységes meg elégedéssel fogadták a rövi­dített munkaidőre történő át­térés közeli befejezéséről és az új bérezésről szóló hírt Az a szilárd elhatározás töl­ti el őket, hogy megsokszo­rozzák a hétéves terv és a fo­lyó évi terv határidő előtti teljesítése érdekében kifej­tett erőfeszítéseiket, A szov­jet dolgozók tisztában van­nak azzal, hogy a népgazda­ság további fellendülésében rejlik jólétük növekedésének záloga. E népgazdasági intézkedés sikeres megvalósításához ide­jében végrehajtott, átgondolt előkészítésre, a gyakorlati végrehajtás szüntelen ellen­őrzésére van szükség azért, hogy a munkatermelékenység növekedésére vonatkozó ter­vek és a termelési feladatok feltétlenül teljesüljenek. Min­den kollektívát mozgósítani kell a termelési tartalékok felkutatására és teljes kiakná­zására. Az uráli alumínium- gyár példájából is kitűnik, milyen sok függ a dolgozók kezdeményezésétől. Ebben az üzemben a rövi­dített munkaidőre és az új­rendszerű bérezésre történt áttérést sokoldalú előkészítés előzte meg. így például vég rehajtották a termelési tarta­lékok társadalmi seregszem léjét, amelynek során több, mint 500 javaslat született. E javaslatok közül igen sokat elfogadtak és meg is valósí­tottak. Az előzetes számítások szerint rövidített munkaidő esetén a folyamatos termelés biztosításához 235 fővel kel­lett volna emelni a munkás­létszámot, a javaslatok meg­valósítása után viszont a meg­lévő létszám is elégségesnek bizonyult. Sőt mi több, sike­rült 75 embert átirányítani egy újonnan üzembehelyezett üzemrészlegbe. Több vállalat külön dotációk nélkül hajtot­ta végre az áttérést a rövidí­tett munkaidőre és az új­rendszerű bérezésre. Tovább kell fejleszteni azt a munkaversenyt, amelynek célja, hogy a munkások a b órai tervet hét óra alatt tel­jesítsék, csökkentsék az ön­költséget és javítsák a termé­kek minőségét- Még nagyobb támogatást kell nyújtani azoknak, akik a kommunista munka brigádjainak címéért küzdenek, segíteni kell őket, hogy a munkahelyeken és a részlegeken tökéletesíthessék a termelést, gyarapíthassák szakképzettségüket. Fontos feladat az is, hogy az elma­radókat az élenjárók színvo­nalára zárkóztassuk fel, min­den eszközzel fejlesszük a Ga- ganova-mozgalmat. H aladunk az októberből kifelé és a tél felé. Ezt a legkönnyebb megállapítani, nem kell hozzá semmiféle bölcsesség. Most még szép az idő, de ki tudja, milyen lesz holnap. Holnap, vagy egy hét múlva. Jöhet olyan eső, hogy karácsonyig el sem áll. Altkor aztán megállt a földe­ken a tudomány. S éppen ezért került szóba most az október, nem pedig azért, hogy csendesen elmereng­jünk és bölcselkedjünk az idő múlásán. A jövő évi ke­nyérről beszélni manapság már kevés. Október végefelé elérkezett a leggyorsabb cse­lekvés ideje. Ráolvasással még soha sen­ki nem termelte meg a kö­vetkező esztendőre szükséges kenyémekvalót. Csakis szor­galommal, munkával és fá­radsággal. Ez mindig így volt és így lesz a jövőben Is. Nélkülözhetetlen tehát a ha­tározottság és a következe­tesség. Nem szabad elfárad­ni, hiszen majd ráérünk pi­henni a télen, vagy akkor, ha a nagy munkán túlle­szünk. De addig ne aludjon nyugodtan se a tanácselnök, se a tsz elnök és senki em­berfia, akinek valami kis köze van a jövő évi kenyér biztosításához A „majd lesz valahogy” — felfogást törölni kell gondo­latainkból. Ilyen nincs. Ezt csak a gyávák és kishitűek hangoztatják. Az az ember, aki érzi felelősségét, minden- kénnen az időszak legfonto­sabb munkálatának meggyor- 1 D€ sításán töri a fejét, siránko­zás és objektív okokra való hivatkozás helyett. Kik le­gyenek azok az emberek, akik keressék, kutassák a búzavetés meggyorsításának módját? Elsősorban a közsé­gek vezetői, ideértve a Nő­tanács elnökét és a KISZ szervezet titkárát. Sokat te­hetnek ők is. Sokkal. többet, mint eddig tettek. A kiszis- tákat elsősorban a két mű­szak megszervezésére, az asz- szonyokat, a családtagokat a betakarítás meggyorsítására mozgósíthatják. e nagyon fontos figye­lemmel kísérni, tanul­mányozni és gyorsan alkal­mazni a bevált jó módszere­ket. Különösen azokon a te­rületeken, ahol még mindig nagy az elmaradás. A lapok és a rádió többször tájékoz­tatást adnak az ilyen jó mód­szerekről. Sajnos, nagyon ke­vésszer kerül sor ezek szé­leskörű bevezetésére. Itt a példa: Szolnokon, az Arany­kalász Tsz gazdái még nem kezdték el a búzavetést. — Ugyanakkor Jászfényszarun három közös gazdaság az el­múlt bét végén már be is fe­jezte. Ha a szolnoki Arany­kalász Tsz vezetői tanulmá­nyozták volna a jászfény- szaruiak módszerét, bizonyá­ra előbb lennének a munká­val. De nem. Arra hivatkoz­nak. nem kaptak vetőgépet s ez a késés oka. Igen ám, csakhogy a jász- fényszaruiak sem bővelked­tek vetőgéppel, segítettek SHaporodíh a közős jószágállománY "1-■ •- • • • • -i -. : • v-.;: .­V. Nagy Sándor kunmadaras! szövetkezeti gazda néhány nappal ezelőtt két ökrét vezette az átvevő bizottság elé. Szőke Mátyás elnök, Magyar Béláné főkönyvelő és Raportt János áUatfelelös felértékeli a behozott állatokat. ismerésre méltó, s mi a ki­vetnivaló munkáj álján, ma­gatartásában, S mivel a személyzeti osz­tály két dolgozója képtelen a 4200 főt számláló üzem min­den munkásával érdemlege­sen foglalkozni, a művezetők, mesterek, műszakiak segítsé­gét kéri nagyon is emberi, nemes feladatra. Arra, hogy törődjenek beosztottaik prob­lémáival, neveljék őket mun­kára, hazaszeretetre, - becsü­letre, a társadalmi tulajdor és a kereset megbecsülésére S örülnek, ha fáradozásul eredményeként szűkülnek £ gondok az üzemben, s az ott­honokban egyaránt. magukon. Munkába állítot­ták a fogatos vetőgepeket, nem vártak mindent a gép­állomástól. Ezt igazán elta­nulhatták volna tőlük az Aranykalász Tsz tagjai és nem szégyen az ilyen mód­szereket alkalmazni, sot a kö­zösség érdekét figyelembe véve, valósággal kötelező. A szolnoki Aranykalász Tsz-ről beszéltünk, de a pél­dából érthetnek nagyon so­kan. Ne tétlenkedjenek a fo­gatok. Igaz, munkába állítá­suk nem egyszerű dolog, könnyebb mindent a gépállo­mástól várni. De nem is ör- döngős dolog, csak. hozzá kell fogni s az . eredmény nem marad el. A szolnoki já­rás területén az elmúlt hé­ten ezt csinálták. Megérte? De még mennyire. Október 10-én a kenyérgabona vetés­sel még csal; 13 százaléknál tartottak. -Égy hét múlva, október 17-én, 40.4 százalék­kal jutottak előbbre, 10 ezer holdnál több búzát vetettek el, elsősorban úgy, hogy min­den erőt mozgósítottak. — Egyebek között a lófogatokat is munkába állították. To­vábbra is ezt. teszik. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a járások és városok területén az egyhetes előre­haladás a munkálatokban nagyon eltérő. Mire lehet következtetni? Az előbb el­mondottakra. Arra, hogv nem mindenütt néznek körül, nem mérik fel erőiket, hanem a „majd lesz valahogy” elvet vallják, ahelyett, hogy az élenjárók módszerét tanul­mányoznák és alkalmaznák. Szolnok város területén mindössze 11.8 százalékkal növekedett a búzavetés. — Jászberény város határában csak 12 százalékkal, a kun­szentmártoni járásban mind­össze 12.5 százalékkal. Ez bi­zony nagyon kevés. Valószí­nűleg több lenne, ha az em­lített helyeken egy-egy köz­ségben. illetőleg városrészen megnéznék, hány fogatos ve­tőgép áll kihasználatlanul s mit csinálnak az igák. Per­sze. nemcsak megnéznék, ha­nem megszerveznék azok munkábaállítását. S zégyen a tétlenkedés, de meg nagyobb szégyen a tehetetlenség. Az, amikor egy-egy vezető nem képes felismerni és 1 megtalálni a legfontosabb szálat, hanem ehelyett mindig a mellékes, a lényegtelen problémákkal bajlódik. Ez az állapot szűn­jön meg. Persze parancsszóra nem megy. Csakis úgy, ha érezzük a nagy felelősséget, s ha a legjobb gazdákat hív­juk segítségül. Ügy, ahogyan ezt az élenjárók teszik. Azok, akiknek kijár min­den elismerés, akik megér­tették, hogy nem szavakra, hanem tettekre van szükség. A táv-meteorológia esőt je­lez. Nem tudhatjuk, páma- pos vagy néhányhetes lesz az esőzés. Mindenesetre október második felében számítha­tunk a rosszabbra. Ez a kö­rülmény is arra figyelmezteti a szövetkezeti gazdákat, sa­ját érdekükben gyorsítsák a nagy munkát Az igyekezet haszonnal jár, s jövőre, ara­tás idején majd elmondhat­juk, érdemes volt erőfeszíté­seket tenni, megérte. De csak úgy mondhatjuk el, ha most minden* alárendelünk a leg­fontosabb őszi munka gyors befejezésének. Sz. P. A Tiszaszentimrei Állami Gazdaságból jelentjük: Földbe kerti I minden őszi kalászos A tiszafüredi járásban fi­gyelemre méltó ütemben vég­zik az őszi munkát a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok. Különösen ki­emelkedő eredményt értek el e nagyon fontos feladat vég­rehajtásában a Tiszaszentim­rei Állami Gazdaság dolgozói: gazdaságuk területén elvégez­ték az őszi vetést Jó előkészített talajba ve­tettek 1500 hold búzát. 680 kát. hold őszi árpát, 100 kh. rozsot és 200 hold őszi takar­mánykeveréket. A vetés vé­gén felszabadult gépekkel a já­rás termelőszövetkezeteibe irá­nyították. A tiszaigari Petőfi, a tiszaszentimrei Petőfi és Búzakalász, valamint a nagy- iváni Béke termelőszövetke­zetekbe irányított gépekkel már hozzá is kezdtek a mun­kához a szövetkezeti gazdák. Szép sikert értek el a gaz­daságban a kukoricatermelés­ben is. Nyolcvannyolc hold átlagában 72 mázsa csöves- kukoricát takarítottak be. SZEMÉLYZETI OSZTÁLY KÉT KIS SZOBA a föld­szinten, az új központi épü­letre nyíló ablakokkal, egy­szerű, szerény bútorzattal. A vékony falakon reggeltől es­tig átszűrődik a szomszédos műhelyek zaja. Ez a személy­zeti osztály, B. Hegyes János és Pápai ’ánosné munka­helye. Mindketten közvetlen, ba­rátságos emberek, régi mun­kásai a Tisza Cipőgyárnak. Abból a mindenkit ismerő, közszeretetnek örvendő tí­pusból valók, melyből egyre több vezető ember kerül ki. Persze, túlzás volna azt mondani, hogy mindenki csak elismeréssel adózik nekik. Akadnak olyanok is, akik or- rolnaik rájuk, mert nem in­tézték el — hiába kérték ki­tartó buzgalommal —. hogy képzettség nélkül irodába he­lyezzék őket, Vagy hogy a váltott műszakból állandóan délelőtti munkára csoporto­sítsák azokat is, akiknek csa­ládi körülménye ezt nem te­szi szükségessé. Az ilyen kívánalmaik telje- sítjéséért nem nagyon szag­gatták az istrángot. De szük­sége, jogosultsága és a lehe­tőségek szerint minden be­csületes munkást támogattak a* ezért nyugodt a Lelkiisme­retűk. A magasabb kategó­riákba való sorolásnál pél­dául arra törekedtek, hogy elsősorban a nagycsaládosok részesüljenek előnyben. Tóth Ferenc például öt gyermek eltartásáról . gondi -Skodák. Ezeregyszáz forintot keresett, s ez bizony elég szűkösnek bizonyult a népes család el­tartásához. A személyzeti osz­tály közreműködésével a ke- verőbe került, s azóta kétez­ren felül keres állandóan. Mások példáját is lehetne ugyanígy megemlíteni — a személyzeti osztály méltányos eljárását dicsérve közben. Bi­zonyára a cipőgyárban sincs ezerszámra a kétezren felüli keresetet biztosító munka­hely — így nem tálalhatják azt mindenkinek. Éppen ezért helyes az a következetes ál­láspont, hogy elsősorban az arra valóban rászorulókon se­gítenek ilymódon. De nemcsak ebben merül ki munkájuk. Felsőbb rendel­kezés szerint 1960-tól csak olyan ember lehet mester az üzemben, aki technikumot végzett, vagy végez. Erre munkához láttak a széméy- zetisek, buzdítva- a jól dol­gozókat iskolai tanulmányaik folytatására. Nemes célkitű­zésük eredményeként több, mint negyven fő vésd az ál­talános iskola osztályait, s ugrásszerűen megnövekedett a technikumi hallgatók szá­ma. Különösen akkor, ami­kor a személyzeti osztály ki­tartó kilincselés után elin­tézte, hogy a technikumi fel­vételeket s a foglalkozásokat a gyártelepen — a munka szerinti elfoglaltsághoz, a'kal- mazkodva — két műszakban tartsák. A MUNKÁSOK tanulási vágyát hűen tükrözi, hogy az üzemből a cipőipari-, vegy­ipari-, gépipari-, híradástech­nikai-, építőipari-, autóközle- j kedési- és a közgazdasági i technikumnak, a gimnázium-j nak, a könyvelői tanfolyam-j nak, a közgazdasági egyetem- j nek, a marxizmus—leniniz-J mus esti egyetemnek népes? tábora van, nem is szólva a J különböző szakmai tenfolya-j mo‘k hallgatóiról. ? Senki előtt nem titok már? a jellemzése sem. A s-emély-1 zetisek, a párttitkár s a gaz- j dasági vezető véleményével Z egyaránt megismerkedik min- Z deniki a vele való beszélgetés-« kor, s ha egyet ért a jellem- ? zéssel, aláírásával erősíti azt I meg. Nem hétpecsétes titok ? tehát senki előtt a róla ké- ? szült jellemzés. S jól is van ez i így. Legalább tudja, mi az el- ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents