Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-17 / 218. szám

1959. szeptember 17,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

R

égen volt ilyen sokirányú, szorgos munka a falun, mint éppen napjainkban. Bár még barátságos meleg árad szét a földeken, s olykor a veríték is megcsordul a mezők fáradhatatlan művelői homlokán, az ősz leheletének mindenütt ott a nyoma. Sárga a gerezd, érett a tengeri, sarlóra, gépre vár a rizs. Búcsúzunk 1959 termésben gazdag nyarától, s készítjük elő a következő évet.

Az idei őszi feladatok sok tekintetben eltérőek lesznek az előző évekétől. Első ősz, első gazdasági esztendő, hogy megyénk egész területén nagy táblákban, géppel, fejlettebb módszerek alkalmazásával vetjük el a jövő évi gabonát, s első esztendő, hogy dolgozó parasztságunk szövetkezetien, egyesített erővel indul neki az újnak, a jövőnek. Az ezzel járó gond semmiképpen sem kicsi. Százezer holdak terméséről, s vele tíz- és tízezer dolgozó paraszt- család jövőjéről, életéről, sorsának alakulásáról van szó; olyan dolgozó parasztcsaládokról, akik az előző esztendők bátarszívű vállalkozóinak sikerén felbuzdulva, maguk is az új utat, a szövetkezés útját választották. Ezek a dolgozó parasztok rendíthetetlenül bíztak a párt szavában és politikájában, amikor a szövetkezetekbe léptek, s ma is rendíthetetlenül bíznak abban. A falu hangulata — annak ellenére, hogy csak fél esztendeje tértek át tömegesen a családok a nagyüzemi gazdálkodás útjára — egészen más, mint az előző esztendőkben volt. Rendkívül komoly feszültség, nagy konfliktus oldódott meg a parasztemberek lelkivilágában a szövetkezetbe lépéssel. Annak gondolata, hogy régi módon, a kisüzemi, kisparcel- lás módszerrel már nem lehet komolyan előre menni, nagyon sok parasztemberben már előbb megérett. De, hogy mit tegyen, mire határozza el magát, abban még sok kétség volt. A régi, a megszokott . tartotta őket,, húzta vissza; mint hínár a belekerülő t. Most, amikor a „hogyan tovább”-ra maguk a dolgozó parasztok adták meg a választ, saját maguk választották meg a jövő útját, szakadoznak a régihez kötő szálak, s az egyénieskedést az együvé tartozás gondolata váltja fel. Ehhez első és egyben legdöntőbb lépés a szövetkezetekbe való tömörülés volt. Ennek az „első lépés”- nek a visszhangja van benne abban a bizakodó, előretekintő hangulatban, mely falva- inkban a sok és nehéz munka közepette uralkodik. A jó és bizakodó hangulatról tanúskodnak a jövő évet előkészítő munkálatok számadatai is.

Szeptember elejéig az ösz- szes közös tevékenységet őszszel kezdő szövetkezetek tagjai közel 500 vagon gabonát hordtak össze vetőmagnak. A 750 vagont meghaladta az új szövetkezeti központokban a termelt és az összegyűjtött szálastakarmány. A régi és új szövetkezetekben az őszi vetések több mint 30%-ának elő van készítve a talaj, érik a magágy, s szeptember 12-ig az őszi árpának mintegy 15 százaléka már földbe került. Csak örülni lehet annak is, hogy folyik a trágyázás; az érett istállótrágya a földbe, a friss pedig a kazlakba kerül, s a mélyszántás területe mintegy 100 000 kh, a tervezettnek egyharmada.

A termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladásában az építkezés területén szinte alig teljesíthetőnek látszó feladat jelentkezett. A megnövekedett és új szövetkezetekben többezer számosállat elhelyezése vált szükségessé. Nem is könnyű a feladat megoldása, ezt most is érezzük. Mégis nagyon biztatóak ; az eredmények. Már 323 létesítmény áll készen, várva a bekötést — egyrészébem pedig már bent is vannak az Illatok —, 450 létesítményen pedig gyorsított ütemben folyik a munka, s napról-napra újak kerülnek átadásra ezek közül is. Folyamatosan, aho- gyan közeledik az ősz, a

MOST MAR MÁSOK

A GONDOK...

Irta: CSÁKI ISTVÁN

arról írni, milyen alapvető és részfeladatok megoldását kell megszervezni a régi termelőszövetkezetekben, mégis néhány gondolatot vita alapjaként fel kell vetnünk:

1. a fejlődésnek indult állattenyésztés — benne a szarvasmarhatenyésztés — további és gyors fellendítése, ehhez szilárd takarmánybázis megteremtése, ami nagyon is összefügg a talajerő-utánpótlás biztosításával;

2. a sertéstenyésztés további fejlesztése a tájegységeknek megfelelően;

3. a baromfitenyésztés további szélesítése olyan mértékben, hogy az elkövetkezendő esztendőben megyénk mezőgazdasága már több áru- baromfit adjon a népgazdaságnak, mint eddig adott;

4. biztos alapokra helyezni és kiszélesíteni az öntözéses gazdálkodást. Hozzá kell kezdeni a folyók, holt-ágak és rizsterületek haltenyésztésre való célszerű felhasználásához;

5. mindezekkel együtt és egyidőben a növénytermelés, az állattenyésztés minden ágazatában előbbre kell jutni és azt biztosítani, hogy mezőgazdaságunk necsak az ideihez hasonló jó időjárás közepette, hanem viszontagságosabb időben is biztosítsa a jó termést.

S

okirányú és szorgos most a falusi munka. Betakarítás, vetés, új szövetkezetek indulása, régiek további erősítése, s az ezekkel járó ezernyi nagy és apró probléma megoldása vár pártszervezeteinkre, a tanácsokra és megyénk dolgozó parasztságára. Együtt van a falu szorgos népe megyénk egész területén az új és régi szövetkezetekben. (Azok néhányan, akik egy-egy faluban kívül maradtak, még majd futva lépnek fel a szocialista mező- gazdaság lépcsőjére). Most együtt, a vállakat egymáshoz szorítva küzd dolgozó parasztságunk, hogy a természet évről-évre bőségesebben ontsa népünk számára javait Régen, a felszabadulás előtt mások voltak a falusi gondok. Cselédsors, munkanélküliség, nincstelenség, ispánok és csendőrök kegyetlenkedése gyötörte a falu népét. A felszabadulás után a föld birtokba vételével és népi államunk sokoldalú támogatásával a régi gondok jórésze eltűnt, de helyettük másfajta gondok jelentkeztek. „Hogyan tovább?” — „Mi lesz a családdal, ha osztani kell a parcellát?” — ilyen és ehhez hasonló gondok foglalkoztatták a falusi embereket 1948-tól kezdve pártunk erre a kérdésre is világos választ adott a jövő fejlődésének világos útját mutatta meg, amelyre évről- évre ezrek és tízezrek léptek az ország különböző területein. Most amikor megyénk dolgozó parasztságának szinte egésze a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját járja, ismét új gondok jelentkeznek. Ezek azonban minden eddigi gondoktól eltérőek; ezek már a szocialista útra lépett dolgozó parasztok közös gondjai, megoldásuk is és a vele járó öröm is közös.

A Tissamenti Vegyiművek kollektívája eleget tess a párt kérésének :

— Év vécére elérik az 1960-ra tervezett színre! —

A Tiszamentfi Vegy.mű- vekben ezekben a napokban a jövő évi terv elkészítése az egyik legfontosabb éladat. Részleteiben már be is fejezték ezt a munkát. A műszaki intézkedési, az anyag-, a felújítási-, a munkaügyi terv már elkészült Felmérték a szociális problémákat is, — így többek között a munka és védőruhaszükségletet, s számításba vették a munkaidő csökkentéséit is. 1960-ban ugyanis a munkásgárdának majdnem fele keresetcsökkenés nélkül csak öt napot dolgozik hetente, s emiatt új dolgozókat kellett felvenni. Az egy főre eső termelési érték mégsem csökken majd, mert a műszaki Intézkedési terveit valóraváltása következtében emelkedik a termelékenység.

Nagy körültekintéssel rögzítették a felújítási tervet, gondolva az állóeszközök lehető legjobb kihasználására és állagmegóvására.

A jobb üzemi eredmények elérése érdekében a vezetó- gárda szeretné, ha az érték- csökkenési leírás beruházási hányadát — legalább részben — meghagynák a vállalatnál kapacitásfenntaríő beruházásokra. Kívánságuk érthető, hiszen nagy htokat tűztek maguk elé, s a legjobb utón haladnak megvalósításuk érdekében. Év végére elérik — s néhány fontos mutatónál túlhaladják az 1960-n előirányzott szin tét«

így például 60.000 Ionná kénsav helyett 70 ezrei gyártanak, 6 százalékkal csökkentik az önköltséget, mintegy 8 százalékos termelékenységemelkedést érnek el.

A feladatok időarányos részét pontosan teljesítik.

Mindez arra vall, hogy a Tisziamenti Vegyiművek munkásgárdája híven követi a párt útmutatását, s kiváló termelési eredményekkel készül a kongresz- szusra.

A következő évben — viszonylag kis berunázássai — tovább növelik eredményeiket, s az eredetileg tervezettnél 10 százalékkal több terméket gyár'anak,az önköltséget meg 2.5 százalékkal csökkentik.

szükséges épületek készei lesznek.

A nagy teremtő erő elsi gyümölcsei ezek a szá munkra, a dolgozó parasztol számára jelentős eredmé nyék. S mégis, amikor a fa lu mai kérdéseiről szólunk amikor az eredményeket ősz szesítjük, az árnyékát sert tűrhetjük meg a megelége dettségnek. Igaz, a mezőgazdaság szocialista átszervezé sének azt a részét, ámi t dolgozó parasztcsaládok termelőszövetkezetekbe való be lépését, s a termőföldeken i nagyüzemi táblák kialakítását jelenti, a megye terüle tén lényegében megoldottuk Ha visszapillantunk a végzeti munkára, kétségtelen nagy és jelentős az eredmény; viszont. ha előre nézünk, a megoldásra váró feladatok töm- kellege áll előttünk. Megyénk dolgozó parasztsága a párl útmutatásával előre nézett s tavasszal, amikor szakított a régivel, előre nézett a nyál folyamán, amikor fokozatosan valósította meg a közös tevékenységet az új szövetkezetekben, s előre tekint ma is, amikor az összes közös tevékenység megvalósítása került napirendre.

A tavaszi fejlesztés idején a párt-, tanácsi és más szervek nagyon világosan és egyértelműen magyarázták meg a dolgozó parasztoknak, miért szükséges a szövetkezés, mit jelent az egyén és a társadalom számára Nem az Ígérgetések, hanem a józan felfogás és megértés egyengette a dolgozó parasztok előtt a szövetkezetbe vezető utat. Ma is azt mondjuk, amit akkor mondtunk: ha a dolgozó parasztság egyesíti erejét, tudását, földjét nagy táblákba hozza össze — tehát a kisüzemi gazdálkodás helyett a szocialista nagyüzemi gazdálkodást választja —, s legalább olyan szorgalommal kezd hozzá a közös tevékenységhez, mint ahogyan azt egyéni gazdálkodó korában tette, akkor a szövetkezés rövid idő alatt boldogabb, megelégedettebb életet biztosít számára. Ahhoz,

hogy ez valóra váljon, tehát a közösben végzett munka gyümölcsözőbb legyen a régimódinál, államunk nagyon komoly anyagi segítséget

adott máris dolgozó parasztságunknak. Mintegy 300 000 millió forint értékű gép érkezett folyamatosan ebben az esztendőben a gépállomásokra. A 3004/1. kormányrendeletben biztosított kedvezményeket most már az új szövetkezetek is élvezni fogják. Nyugodtan és kérkedés nélkül jelenthetjük ki: ilyen építkezés, ennyi beruházás Szolnok megyében a mezőgazdaság területén még soha nem volt, mint az idei esztendőben. Megvan tehát máris a feltételek közül sok ahhoz, hogy az új szövetkezetek gyorsan megerősödjenek, s a tagság már az első évben Irezze a szövetkezés áldásait

Űj gazdasági évre készülünk fel, új módon, nagyüzemi formák között Több mint egy évtizede, hogy hazánkban megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Miután a falu szocialista átalakulása nem követi automatikusan a város szocialista fejlődését, tíz esztendőn keresztül állandó Eeladat volt megyénkben az átszervezési munka. Most ez a feladat megoldódott s így teljes erővel, mindkét kézzel a termelés fellendítésén munkálkodhat minden arra hivatott politikai vezető, mezőgazdasági szakember, szövetkezeti tag. A most folyó felkészülés nagyon lényeges lesz az egész további munka szempontjából. Különösen így van ez az új szövetkezetekben. Ha most jól veti meg a tagság ezekben a szövetkezetekben a gazdálkodás alánját, akkor lerövidül az az idő, ami a termelőszövetkezet megerősödéséhez szükséges. Elérkezik az idő. amikor a régi és új szövetkezetek között a különbség eltűnik. Ma még nemcsak látni kell ezt a különbséget, hanem nagyon lényeges, hogy az irányítás és gazdasági szervezés munkáját ennek figyelembe vételével végezzük, még akkor is, ha a most kezdő termelőszövetkezetek területe alig több mint egyötöde az össz-szövetkezeti területnek. Az új szövetkezet fiatal hajtás még, amit ápol- gatni, erősíteni kell.

M

ilyen feladatok várnak megoldásra a következő hetekben az új szövetke-' zetekben?

1. Az új szövetkezetek tavasz óta élő. működő szervezetek. A megválasztott vezetőségek — ha néha botladozva is — intézik a közösség ügyeit A munkaszervezetek a legtöbb helyen kialakultak. A szövetkezet közös tevékenységének, a tagság kollektív munkájának irányításához szükséges szervezeti formák megvannak, s most amikor a nyár végével a földekről fokozatosan lekerül a termés, ezeket a szervezeteket méginkább működésbe kell hozni. Sok gond és nagy felelősség hárul azokra a dolgozó parasztokra, akiket a tagság bizalmával tüntetett ki, akik a vezetőségekben dolgoznak. A szövetkezetbe lépéssel a dolgozó parasztok a gazdálkodás irányításából adódó gondok egy részét — talán többségét — igyekeznek áthárítani a vezetőségre. Ez az indulás idején bizony nagyon megterheli a vezetőséget. Később, ahogyan a szövetkezet kollektívája összeforr, ahogyan a közösségi gondolat, az összetartozás érzése fölénybe kerül — anélkül, hogy a vezetőség szerepe csökkenne —, a gondok ismét megoszlanak jobban a tagság között. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a pártós tanácsi szervek az indulás időszakában, a most következő hetekben, hónapokban ott álljanak segítő kézzel a vezetőség mögött, segítsék át őket a nehézségeken, indítsák őket munkába, hogy képesek legyenek nehéz és felelősségteljes feladatuk ellátására.

2. A szövetkezetek birtokba vették földjeiket, kialakították a táblákat, s ahogyan a kapásnövények letakarítás- ra kerülnek, folyamatosan tűnnek el a keskeny parcellát jelentő mezsgyék. Túlzás lenne azt kívánni, hogy az új szövetkezetek földjén máris a tudományos követelményeknek megfelelő vetésforgó alakuljon ki. Ehhez többirányú felmérés és nem is éppen rövid idő kell. Mégis szükséges, hogy már a mostani őszön megvessék a szövetkezetekben annak alapját, hogy ilyen vetésforgó rövid idő alatt kialakuljon. Ehhez az szükséges, hogy tervszerűen alakítsák ki az egyes növényféleségek területét, vetési sorrendjét, s ennek megfelelően kerüljenek elvelésre az őszi kalászosok.

3. Még van ugyan hiány szálas- és szemestakarmány- aan — bár folyik annak biz- sosítása —, s az épületek egy részének befejezése is hátra van, mégis itt az ideje a közös állattenyésztés megte- •emtésének, a tagság által behozott állatállomány össze- íozásának.

Nem kis dologról van szó. flíZ új termelőszövetkezetekben közel 6000 db szarvasmarhát, több mint 1000 db sertést, közel tízezer lovat, s mintegy 4000 juhot kell elhe- yezni. Most már igazán gyors intézkedések szükségesek an- lak érdekében, hogy a szükséges férőhelyek elkészüljelek, a hogy a közös állat- 1

állomány tiszta, egészséges helyre kerüljön. A mező- gazdasági osztály és az állat- egészségügy dolgozói most legyenek ott a szövetkezetekben, s adjanak meg minder segítséget a tenyésztési munka jó megszervezéséhez.

4. Az új termelőszövetkezetek a következő napokban, hetekben mindenütt megkezdik most már az összes tevékenységet, s ezzel megyénk dolgozó parasztságának lényegében egésze mindkét lábbal a szocialista gazdálkodás talajára lépett. Ahhoz azonban. hogy az egész életükben egymástól elkülönülten, egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztok gondolatvilága is megváltozzon, még sok tennivaló van. Az új termelő- szövetkezetekben — néhány kivételével — megalakultak a pártszervezetek, s máris nagyon komoly erőként jelentkeznek. Az ősz és tél nagyon alkalmas arra, hogy az új szövetkezeti parasztság között széleskörű szakmai és politikai felvilágosító munkát bontakoztassunk ki. Erre vonatkozóan komoly előkészületek folynak.

A múlt esztendőben mintegy 100 ezüstkalászos tanfolyam volt a termelőszövetkezetekben. Ezeken és más szakmai tanfolyamokon mintegy 25—30 000 falusi dolgozó vett részt. A következő télen az ezüstkalászos gazdatanfolyamok számát legalább kétszeresére, az egyéb tanfolyamokat pedig többsEörösére fogjuk a múlt évinek emelni. Lehetővé kívánjuk tenni, hogy a dolgozó parasztok ezrei és tízezrei hozzájussanak azokhoz a legszükségesebb szakkönyvekhez és ismeretekhez, amelyeket a megváltozott körülmények között a szövetkezetekben megfelelően hasznosítani tudnak.

A

z új termelőszövetkezetekben a mostani napok, hetek azok, melyek a legtöbb vívódást, gondot jelentik a dolgozó parasztoknak. Ennek a vívódásnak egyik oka a régi, megszokott út ismerete, amely nemcsak apáról fiúra maradt, hanem régen egyedüli perspektívaként állt a dolgozó paraszt előtt. A másik ok pedig az, hogy a letűnt társadalom uralkodó köreinek maradványai körömszakadtáig próbálkoznak a szövetkezeti mozgalom akadályozásával. A nyugatra szökött ellenséges elemek szinte mintha mindent erre a lapra tettek volna fel, úgy „szorgoskodnak” a szövetkezeti mozgalom akadályozásán. Akadnak idehaza is cinkosaik.

Azokon a gondokon, amelyek most az új szövetkezeti parasztokat foglalkoztatják, a régi szövetkezeti tagok is

! átestek, s örülnek, hogy ak■ kor, amikor ők voltak ha- - sonló gondok között, a szövetkezet mellett döntöttek. A

■ régi szövetkezeti tagok gond- i jai már egészen más termé■ szetűek. Pártszervezeteink, az állami és tömegszerveze. tek tagjai segítsék a dolgozó parasztokat ezekben a napok- ! ban is a gondok, kétségek és . kételyek legyőzésében, báto- ; rítsák őket az új úton. Értessék meg velük, hogy a dön- . tésük helyes volt; ezt az utat ! járja már a szocialista tábor . dolgozó parasztságának több- ! sége, ez a jövő útja, amelyre . hazánkban kivétel nélkül . minden dolgozó paraszt rá . fog lépni.

Miközben az új termelő■ szövetkezetek elindulásához sokoldalú segítséggel járulnak hozzá a pártszervezetek

; és állami szervek, egy percre sem szabad megfeledkezni a régiekről. Igaz, a régi terme- ; lőszövetkezetekben szervezetten és lényegében zavartalanul folyik a betakarítás. Jellemző példaként említjük 1 meg, hogy tíz és félezer kh fővetésű silókukoricát — amelynek túlnyomó többsége a régi termelőszövetkezetekben volt — veszteség nélkül, jó minőségben takarítottak be, s most több tízezer tonnányi kiváló takarmány áll az állatállomány rendelkezésére. Zavartalanul folyik a betakarítás és az őszi vetés munkája, folyik az állatok beteleltetése — mindaz, ami a paraszti munkával ilyenkor jár. Régi szövetkezeteink gazdag termést takarítottak be. A nagy táblák most is bővebben fizettek, mint a kisparcellák. Csak néhány szövetkezet termés- eredményéből soroljunk: a héki Táncsics Tsz 998 kh búzavetésén 14, 550 kh őszi árpa területén 21,7 mázsás, a kun- hegyesi Vörös Október Tsz 450 kh búzaterületén 14,5, 400 holdnyi árpaterületén

15.25 mázsás, a karcagi Dimitrov Tsz 1890 kh búzaterületén 12, 265 kh őszi árpa területén 19.31 mázsás termés- eredményt ért el.

A régi termelőszövetkezetek gabonatermése 1—2 mázsával mindenütt felette van az egyénileg termettnek. Ezt azért is jó tudni, hogy az új szövetkezeti tagok lássák, hogy a jövőben ők is évről- évre többet lesznek képesek termelni, tehát több az, ami számukra a jövedelmet jelenti.

A régi termelőszövetkezetekben a betakarítással, vetéssel együtt legfőbb feladatként jelentkezik a jövő évi tervek kidolgozása. Az idei terméseredmények — amelyekben kétségtelenül a jó időjárás is segített — bátorítóan kell. hogy hassanak. Nincs mód ebben a cikkben