Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-11 / 213. szám

1959. szeptember Ili SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kommunisták — őrhelyeiken PUNYI JÁNOSNÉ Jásztelek. A BARÁZDA VÉGÉNÉL.., Kritikus hozzászólások alapos mérlegelés — Azt is megjegyezned a felszólalók, ez a hiányosság onnan adódott, hogy az alap­szerv vezetősége az utóbbi időben nem fogta össze kel­lőképpen a kommunistákat, nem szervezte őket egyes feladatok elvégzésére. Pedig korábban, amikor a kommu­nisták végezték a munka dandárját, meg volt az ered­mény. Fejlődött a szövetke­zet. Még tavasszal sem volt különösebb baj, hisz a kom­munisták jártak élen a pár- tonkívüli szövetkezeti gaz­dákkal a fejlesztési munká­ban. -Azóta azonban számot­tevő mozgósítás nem volt. — Pedig — mondták a hozzászó­lók — most van a munka leg nagyobbja, mikor a szövetke­zet megerősítéséről van szó. A titkárnak és a szövetke­zet vezetőinek is kijutott a bírálatból. Megmondták nyiltan, hogy egyes új belé­pőket a korábbi tsz elnök úgy fogadott, mikor munkára jelentkezett, hogy azok szin­te megijedtek a közös mun­kától. A párttitkár is több­ször egyszemélyben döntött olyan kérdésekben, amil a egész tagsággal kellett volna megbeszélnie. A hozzászólások sorozato­san visszatértek a fiatalok nevelésére; Úgy mondták, — Ilyen még nem volt Cibakházán Révész Benjámin többszö­rösen kitüntetett traktoros ugyancsak megfogta a dolog végét. Augusztus harmadik dekádjában DT—413-as trak­torral közép- és mélyszán­tásban 504 normálholdat tel­jesített váltótársával. A gép­állomás fennállása óta eny- nyit még senki sem produ­kált. A páratlanul jó ered­ményt egy másik cibaki trak­toros, Horváth Gyula is megközelítette, szintén DT traktorral 410 normálholdat teljesített. (A hasonló gépek teljesítménye 100—200 nor­málhold között van.) mindannyiuk kötelessége is mindannyian felelősek azért, hogy a szövetkezetben mi­lyen az ifjúság nevelése. El is határozták, hogy a szövetke­zeten belül most már nem­csak papíron patronálják a fiatalokat, hanem konkrét megbízatást kapnak a kom­munisták a KISZ szervezet segítésére, de ezeket a meg­bízatásokat rendszeresen el­lenőrzik az elkövetkezendő időkben. Az asszonyok is hallatták szavukat. Egy egyszerű dol­gozó asszony, aki tíz éve dol­gozik ebben a szövetkezet­ben nemzetközi kérdésekkel foglalkozott először. A két államférfi találkozójáról be­szélt. ALAPOS, MINDENT fel­ölelő eredményes tanácsko­zás volt ez a vezetőségválasz­tó taggyűlés. A tévelygőket helyreigazították, a feladato­kat megszabták. Felelőssé az egész alapszervezetet tették és ha a határozati javaslatot a tagság maradék nélkül megvalósítja, a vezetőség pe­dig megfogadja a helyss bí­rálatot és útmutatást, a.-tkor a siker sem marad el az új- szászi Szabadság Termelőszö­vetkezetben; a. b. Példamutató munkát véges az új termelőszövetkezetek megerősítésében a jászteleki földművesszövetkezet. Dolgo­zói közül néhányon minden héten meglátogatják a terme­lőszövetkezeteket, hogy segít­senek a gazdasági év meg­kezdésében. Elbeszélgetnek a dolgozó parasztokkal és meg­magyarázzák, milyen fontos, hogv a még be nem vitt gaz­dasági felszerelés és a takar­mány minél előbb a termelő- szövetkezethez kerüljön a zökkenőmentes beindulás ér­dekében. Kommunistákat keres­tem a gyárban. Olyanokat, akik egyszerű munkások, a szerszámgépek mellett dol­goznak, de mégis a mérnök, a technikus szemével vizs­gálódva keresik: miként le­hetne még ésszerűbben, job­ban, olcsóbban termelni. Csanádi István pártvezető­ségi tag hosszút gondolkodik, mielőtt választ adna: kik ezek az emberek. — Nehéz lesz azokat meg­találni — kezdi. — Jórészük nincs az üzemben. — Talán szabadnaposak? — Kint vannak már hetek óta a környező tsz-ekben: a Kinizsiben, a Hajnalcsillag­ban, a Bercsényiben s ott se- gítkeznek az építkezésnél, a politikai élet kialakításánál. Ha van ideje, keresse fel őket — teszi hozzá. Egy papírlapot vesz elő, amelyen a tsz-munkára kül­dött kommunisták nevei so­rakoznak. Negyven ember nevét olvasta fel csak úgy megjegyzés nélkül: Farkas Sándor, Zaják József. Szelei Frigyes, Szilágyi Károly s így tovább. Ö is, de a tsz- ekben dolgozó kommunisták is természetesnek veszik, hogy most ott kell dolgozni. Hajnaltól napestig a tsz tag­ságával együtt küzdenek a jobb gazdálkodási szervezet kialakításáért, az építkezések gyors befejezéséért, s az erős pártszervezetek megteremté­séért. — Nade, ha itt akar szét­nézni az üzemben, az Aprí­tógépgyárban, ám legyen... Maradt azért itt sok olyan kommunista, aki mint mun­kás. s mint ember egyaránt kiváló’ — s mutatja az utat: erre tessék. A közel 100 méter hosszú előkészítőben Beszteri Bélát keressük, a helyettes műve­zetőt. ö is párttag, az embe­rekkel bánik. — Külsőre ugyanolyan em­berek Ők, mint a többi mun­kás, de a felelősségérzet na­gyobb bennük a gyár iránt Keresik, kutatják, hogy sze­mélyenként is mit tehetnek az üzem érdekében, hogy gyorsabban, olcsóbban ter­melhessenek — mondja Besz­teri Béla. Aztán a nevek között ke­resgél emlékezetében. Hogy kivel példázza állítását. Jakus Istvánt, a la­katost említsem? — kérdezi. Fiatalember, szorgalmas mun­kás. Ha bármilyen termelési vagy társadalmi feladat vár az üzemre, az ő erejére biz­tosan lehet számítani. S tud­ja, mennyit jelent az, ha az ember azt mondja: erre a munkásra biztosan lehet szá­mítani? Sorolja az eredményeket. Hogy tanítja a fiatalabb, szakképzetlenebb társait, mert nem nézheti el, ha va­lamit nagyjából, lelketlenül csinálnak meg. Jakus István nem kap azért pénzt, hogy ezt teszi, s nem is vár érte honoráriumot. De valahogy úgy érzi, ha nem tenné ezt, E két rövid, de mégis sú­lyos programadó mondatban Kosztolányi Dezsőt idézzük, aki a szavalásról azt tartot­ta, hogy az a vers feltámasz­tása papírsírjából. Szép és nemes szórakozás holt soro­kat életre kelteni, a költői szó varázsnyelvével elbűvöl­ni a szépre szomjas embere­ket. Ezek a gondolatok vezet­ték a KISZ Megyei Bizottsá­gát és a TIT Irodalmi Szak­osztályát, amikor Szolnok város minden verset szerető dolgozójához fordulnak egy, a közeljövőben alakuló Ifjú­sági Irodalmi Színpad tervé­vel; Munkásfiatalok, üzemi dol­gozók, középiskolás diákok, irodalomszerető értelmisé­giek! Termékeny, művészi becsvágyat kielégítő és egy­ben nemes szórakozást nyúj­tó munka vár mindazokra, nem volna méltó a kommu­nista névre. Egy másik fiatalember, Tassi Kálmán lép hozzánk. Kék munkaköpenyének ujja konyákig olaj, vaspor. Gon­doltam szerelő, vagy mun­kás. — Csoportvezető vagyok — szól a bemutatkozás után. Már meséli is, hogy milyen nagy munkában vannak. — Mind az öt brigádom tett kongresszi vállalást, s ahol esetleg baj van, én is megfogom a vasat, hogy job­ban haladjanak. Azt akarom, hogy az előkészítő műhely megnyerje a versenyt. Előzőleg biztosan láttam Tassi Kálmánt az előkészítő­ben, de nem ismertem volna rá benne a csoportvezetőre. A termelés parancsnoki ka­rához tartozik, de hivatását nem tudja elválasztani a mindennapos munkától, az emberek, a brigádok munká­jától. Nem azt mondja: így csinálják emberek, hanem azt: így csináljuk barátaim. Amikor visszamegy a la­katosokhoz a csoportvezető, Beszteri megjegyzi: — Májusban még ő is a la­katosoknál dolgozott; de szakképzettsége, ambiciója a többi fölé emelte, s csoport- vezető létt. Törekvő, lelkes ember, szeretik társai. „Szá­jában van” a munka íze, s tudja, milyen szorosan kell együtt dolgozni a munkás­nak, a műszakinak. Egy darabig tanácstalanul állunk a nagy műhelyben. A szakvezetők latolgatják: kit keressünk még fel, kinek a munkája jellemzi legjobban a műhely kommunistáit ösz- szességében. Nagy Sándor kovácsra esik a választás, f Uiító ? — kérdezem. — Harmincháromszoros — feleli. — Mi vezeti az ésszerűsí­tésre? — Keresem, hogy miként lehet egy feladatot jobban, A szolnoki Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei Nemes Gerzson csoportvezető fő­mérnök vezetése alatt az Országos Vízügyi Főigazga­tóság anyagi támogatásával kísérleteket kezdtek el a ter­melőszövetkezeti építkezések költségeinek csökkentésére. A kísérlet célja úgyneve­zett talajbetom előállítása. Lényege: megfelelő homokos talajt kevernek a cement közé és azt zsaluzott eljárás­sal döngölik falegyenig. A kísérletek eddigi tapasztala­tai alapján elmondható, hogy mintegy 40—45 százalékkal olcsóbbá lehet tenni az istál­ló építkezéseket ezzel az el­járással. A tapasztalatok összesítése és a technológia végleges ki­dolgozása érdekében még az akik a szép versben nem­csak maguk tudnak gyönyör­ködni, de hivatást éreznek ahhoz, hogy a költői igazság, a művészi szép igényes tol­mácsolásával másokat is gyönyörködtessenek. Az ala­kuló Irodalmi Színpad tag­jait azok közül választjuk ki, akik a versek és a rövidebb lélekzetű szép prózai művek előadására a legalkalmasabb­nak bizonyulnak. A jelent­kezők egy szabadon válasz­tott vers elmondásával tehet­nek tanúságot hajlamukról és tehetségükről. A jelentkezés helye a TIT Megyei (Szervezetének Klub­ja, Szolnok.. Kossuth tér 4., I. emelet. Ideje: 1959. szeptem­ber 14.-én délután 5 óra. Mindenkit szeretettel vára KISZ Megyei Bizottsága és a TIT Irodalmi Szakosztálya könnyebben, kevesebb idő alatt, kisebb erőkifejtéssel el­végezni. S pénzt is kapok ezért — ad választ. Azt nem mondja: egy kom­munistának kötelezettsége, hogy keresse az újhoz vezető utat, ezt természetes dolog­nak veszi. De azt is, hogy az olyan embereket, mint Sipos József — akik nem régen kezdték a szakmát —.jó ta­náccsal lássa el a szakmai kérdésekben. Patronálásnak nevezik ezt, s a kommunis­ták valamennyien patroná- lók. — Igyekszünk a munkával — teszi az előbbiekhez —, mert hét és félszázalékkal többet kell termelnünk a pártkongresszus tiszteletére. — Kell??? — Igen! Mi magunk hatá­roztuk ezt el. S amit meg­fogadtunk, az törvény. A be­csület törvénye... — szól, s mint aki mindent megmon­dott, kézfogásra nyújtja ke­zét Csanádi István pártveze­tőségi tag a termelőszövet­kezetekbe akart küldeni elő­ször, hogy ott találom meg a legkiválóbb párttagokat S kiderült: minden munkahe­lyen kiváló emberek sorsá­val kerültem össze, akik őr­helyeiken a legtöbbet adják a társadalomért.« — tóth — Szovjet szakemberek tervezik az aeszuáni gátat Kairóban aláírták az asz- szuáni gát első részlegének építéséhez nyújtandó szovjet műszaki segítség részleteiről szóló szerződést. A szerződés értelmében szovjet szakemberek végzik a tervező és a kutató mun­kálatokat. — A Szovjetunió 1959-től Í963-ig különféle felszereléseket és szállítóesz­közöket: küld az Egyesült Arab Köztársaságnak a gát építéséhez. idén kísérleti épületet építe­nek az igazgatóság folyam­telepén s ha ez sikerrel ki­állja a téli időjárást, az új építkezési módszereket a ter­melőszövetkezetek rendelke­zésére bocsátják. Lánctalpas traktor porzik a zöldülő búzatarlón. A fé­nyes ekefejek olyan könnye­dén hasítják a barázdát, mint ahogy a mező felett lebegő „ökörnyál” szétszakad a vessző suhintására. Legalkal­masabb az idő a szántásra, könnyű a föld munkája, s megy is a gép éjjel-nappal. A fordulónál üresjáratra kapcsol a traktoros. Kiszáll a vezetőülésből. — Vad Kálmán vagyok — mondja bemutatkozáskor. — Akit most választottak meg pártvezetőségi taggá? — Igen — szól, s kezdi le­verni ingéről a szürke port. Majd mutatja a nagy darab tarlót. — Ezt a 105 holdat a jövő hét végére fel akarjuk szán­tani. Ezzel teljesítjük is az éves tervünket. Amikor a tervről, a mun­kájáról beszél, mindjárt szó- bahozza a pártkongresszust. — Ezerötszáz normálhold a gép terve, s mi ketten — a váltótársammal, Kulcsár La­jossal — 2275 normálholdat vállaltunk. A pártkongresz- szus tiszteletére — teszi hoz­zá magyarázólag. Azután az elmúlt napok eseményeire, a gépállomás pártvezetőségének újjáválasz- tására terelődik a szó. Egy keveset gondolkodik a kér­désre, hogy miért jutott ne­ki az emberek bizalmából. — Talán azért, mert há­romszoros sztahanovista va­NEHEZEN gyülekeztek, pe­dig haiórára szólt a meghívó. A határa igen nagy az újszá- szi Szabadság Tsz-nek és a szövetkezet kommunistái ün­neplőt is öltöttek még a veze­tőségválasztó taggyűlés előtt. Fél hét után pár perccel már megtelt a községi pártszerve­zet kidíszített ülésterme. Egy­szerű, szövetkezeti asszonyok és gazdák hallgatták Toldi Pál, alapszervezeti titkár alapos és kritikus beszámo ó- ját a végzett munkáról. A be­számoló őszinte, igaz és bát­rán bíráló hangja után ala­pos vita kerekedett. Alig volt olyan ember, aki kima­radt volna ebbőL Szó esett a pártépítés fon­tosságáról és a vezetőség ez­zel kapcsolatos hibáiról. Azt is megmondták, korántsem arról van szó, hogy növeljük a létszámot mindenáron, ha nem a tagság folytasson ne­velőmunkát a pártonkívüliek között. Kisérjék figyelemmel a végzett munkát a szövetke­zet, társadalmunk ügyéért való harcos kiállást és így bí­rálják el, kik azok a párton­kívüliek, akik becsületes munkájukkal, őszinte helyt­állásukkal elnyerték a tagság bizalmát. Itt mulasztás voit a régi vezetőség részéről és az új vezetőségnek kell pótol­ni a lemaradást a szövetke­zet kommunistáinak segítsé­gévek Meg kell teremteni az alap­szervezetnél is az egységes akaratot, ami ugyan koráb­ban megvolt, de az utóbbi időben gyengült éppen a szö­vetkezet előtt álló nagy fel­adatok megvalósításakor. így Ggy-egy fontosaJbb munka előtt, mint például az új be­lépők munkábaállításakor is. Az alapszervezet kommunis­tái közös erővel tudnak ered­ményes munkát végezni. Ha egységesen áll ki az alapszer­vezet valamilyen ügy mel­lett, a pártonkívüliek döntő többsége sorakozik fel a kommunisták oldalán, HOGY A SZÖVETKEZET új belépői a szükséges 8 va­gon vetőmagból még csak nagyon keveset adtak Össze, annak oka abban kereshető, hogy a párttagok nem segítet­ték elő ezt a munkát. Ebben az alapszervezetben 60 kom­munista van, s ha egysége­sen állnak e határozat mellé, ma nem kellene ezt szóvá- tenni. Csak az elért ered­ményről esne inkább szó, gyök és a „Kiváló dolgozó” cím tulajdonosa? Vagy azért, mert szeretek segíteni az em­berek gondján-baján? — fe­leli kérdőleg. Vad Kálmán traktoros fia­talember. Utólag elmondja, hogy meglepődött egy kissé, mikor a pártvezetőség sorá­ba ajánlották. Nem tartja kü­lönb embernek magát a Túr- kevei Gépállomás többi trak­torosánál, s ez a szerénysége is példás. Pedig eredményei­ről volna mit mondania. A kongresszusi versenyben is a kezdeményezők között volt, mert nemcsak a normálhold túlteljesítését vállalta, ha­nem 10 százalékos üzem­anyagmegtakarítást. az alkat­rész-, anyagfelhasználás 5 százalékos csökkentését is. S hogy a munkában, a magán­életben példamutató, úgy tar­tották a gépállomás kommu­nistái, méltó a pártvezetőségi funkcióra. — Sok felelősséget ró ez rám — mondja elgondolkoz­va. Tudom, hogy nem lehet visszaélni az emberek bizal­mával, s eleget is akarok ten­ni tisztségemnek. Még nincs kialakult véle­ménye arról, hogy miként szándékozik majd dolgozni a pártvezetőségben, de van­nak elgondolásai, amelyek he­lyesek. — Elsősorban is. ahol dol­gozom, jobban megnézem: miként szántanak, vetnek a traktorok. megfelelő-e a munka minősége, s ha baj van, nem hagyom szó nélküí De a többi párttagot is igyek­szem meggyőzni arról, legye­nek munkaterületükön a gaz­dasági munkák ellenőrei. Mert nemcsak az a fontos, hogy példát mutassunk a munkában, hanem az is: a többi társainkat is rászok­tassuk a kifogástalan mun­kára. Mielőtt tovább menne a 6zóval, a traktor szerkezeté­ben matat. Valamit igazít az elosztófejen, vagy a szabály­zón, s úgy folytatja: — A brigádszálláson sok emberrel, sok párttaggal ta­lálkozom és módomban van szót emelni a politikai okta­tás mellett. Eddig is mond­tam jónéhányszor az embe­reknek: a mai korszak egyre több tudást igényel minden­kitől, s hasznos dolog eljár­ni a politikai oktatásra, a szakmai továbbképzésre. Ha azt kérdezné tőle vala­ki, hogy te miként tanulsz, ha biztatsz bennünket, pél­dát mutatsz-e? — kész fele­lettel tud elébe állni a kér­dezőnek. — A politikai gazdaságtan tanfolyamra járok, s csak úgy mellékesen a Törökszentmik­lósi Mezőgazdasági Techni­kum levelező tagozatának hallgatója vagyok. Ismerni akarom a mezőgazdaságot, s ezért járok a technikumba. Vad Kálmán eevedüli em­ber a gépállomás pártvezető­ségében, akinek a beosztása traktorista. Naponta tizenkét órát dolgozik — hol éjszaka, hol nappal mert váltott mű­szakban szántanak. Arra a kérdésre, hogy miként van ideje a pártmunkára, csak mosolyog egyet. —i Vagy kevesebbet al­szom 2—3 órahosszával, vagy a váltótársammal beszélem meg: gyűlés van, később jö­vök váltani. Ö is megérti, hogy foglalkozni kell az em­berek ügyével és szívesen marad tovább a traktor kor­mányánál A közeljövő is szóba ke­rült'. Már a traktoristák jö­vője. Az, hogy a termelőszö­vetkezetek a tagjai közé hív­ják a traktoristákat. Vad Kál­mán szavai arra mutatnak, gondolkozott ezen is. — Mondom a többieknek, érdemes lesz nekünk a tsz- ben tagként dolgozni. Most csak fizetést kapunk, de ak­kor termény is jut a zárszá­madáskor. S havonta rend­szeresen előleg. Én nem hú­zódozom attól, hogy tagja le­gyek annak a termelőszövet­kezetnek, amelyikben dolgo­zom. Lenne még mondanivalója a traktoristának, de a gép nagyon hívogatóan dübörög mellettünk. Ezért búcsúzás­ra nyújtja kezét, s már fogja is a lánctalpas indítóját. Gázt ad a fáradhatatlan masi­nának és új fogásra állítja az ekefejeket. Aztán elindul a gép a hosszú barázda mellett és engedelmesen borulnak egymásra a hantok ...- . ^ ......................­Pá lyázati felhívás „A vers néma, adf neki hangol... Kísérletek talajbetonnal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents